Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...


Kipróbáltuk a természetes praktikákat megfázásra!

Nátha, köhögés, kaparó torok? Nem téma!

2020. február 14. - Mayerné Répási Adrienn

 

86665835_2851832981543364_3954189128853094400_o.jpg

"Fotó: Picikék fotó   Tea: Teaprogramok virágzó teája"

Nátha, köhögés, kaparó torok, fejfájás? Bizony minket is utolért a rettegett kór.  Jó lenne, ha nem kellene megint a fél fizetésünk a patikában hagyni. Így arra gondoltam kipróbáljuk a nagyanyáink által használt és úton, útfélen reklámozott természetes praktikákat első körben, hátha használnak. Persze csodát nem vártam. Két nap alatt nem lehet  meggyógyulni. Ellenben jó kis tapasztalatszerzés volt. Most megosztom veletek, melyik szer milyen és mennyire hatásos.

74955400_2608659749194023_8283597213548937216_n.jpg

Tea: Millió gyógynövény tea formában a segítségünkre lehet ebben az időszakban. Ittam én bőszen hidegen, melegen a különféle főzeteket. Hogy miket próbáltam?  Kakukkfű, kamilla, csipkebogyó, fehér mályva. Hatást nem tapasztaltam, de legalább finom és átmelegít. Ebben a gyerekek is jó szívvel részt vettek Hiába, nagy teások vagyunk. Hatás? Finom volt és jól átmelegített bennünket, na meg a napi folyadékbevitel is megvolt legalább.

Gőzölés: Itt csak a jó öreg zuhany volt segítségemre, másra nem volt időm és olyan nagy lábosom sem volt, amit használhattam volna erre a célra.. De ebben a gőzben sem volt hiba. Kellemesen tisztította az orrom, míg bent voltam. Sajnos nem tartott túl sokáig a hatása. Kijöttem, újra elöntött a t...ny. Lehet az eredeti hatásosabb lett volna?

Méz

A méz az egyik leghatásosabb ellenszere a köhögésnek, megfázásnak és szinte mindenre jó, még gyomorégésre is. Tudtad?. Kanalazva üresen vagy kenyérre kenve vajjal. Egy hibája van csak, sajnos nem szeretem. Szerencsére csemeték igen, így bőszen etettem őket vele, amitől én nem, de ők hamarabb gyógyulhatnak legalább. Teába téve alap nálunk. Mindig azzal ízesítjük az itókát. A torokkaparásra nagyon jó. Sajnos csak egy ideig használt. Ahhoz, hogy hosszabb hatása legyen, Micimackóvá kellett volna avanzsálnom. De legalább egészséges és finom módja volt a próbának. Ja és egy jó tanács, csak termelőtől vegyetek mézet!

Mindenféle összetevőkkel párosítva a méz,  állítólag  csodákra képes. Na uccu neki.

Nézzük az elsőt. Méz gyömbérrel keverve, Nem mondom csípős kis cucc volt. Még a hajam is leégett tőle. Kellemesen átmelegített. Viszont a végén már nem tudtam, hogy a torkom mitől ég, a betegségtől vagy a gyömbértől. Nem enném minden nap, annyi szent. De tisztított utána jó ideig.

Méz-gyömbér-fokhagyma kombó. Elég bizarrul néz ki az egyveleg. Ízre tűrhető, pont olyan mint egy vajas pirítós teával. Az orrom tisztította rendesen és jó darabig igaz orrfújást is elhagyhattam. Talán a leghosszabb ideig hatott ez a változat. Elviselhető. A szájszag utána megszokható. Gondold azt, hogy legalább a vámpírok elkerülnek majd, ha a bacik nem is.

86432527_2851820874877908_4517040469825290240_n.jpg

Vöröshagyma mézzel elegyítve. Hú. Fiúk, lányok ezt kihagytam volna az életemből. Borzalmas íze van, az illata szintúgy. Alig bírtam letuszkolni egy kanállal is a levéből. Mi lett volna ha az egy napig állva hagyott hagymát is megeszem? A könnyem folyt és majd megfulladtam tőle így is. Köszi, soha többet! Akkor inkább a betegség!

Nem mindig voltak finomak e párosítások, viszont meglepően hatásosnak bizonyultak egyébként.

Szopogatós cukorka

Az orvosi pemetefű cukorkaként szopogatva volt a tesztelés alanya, Ízre finom, de gőzöm sincs hogyan használ, mert nem tapasztaltam semmi változást. Maradok a negrónál és a Halls cukornál, legalább elzsibbasztanak kicsit.

Sós vizes öblögetés

A vízben feloldódott só enyhíti a torokfájást, a letapadt váladékot is feloldja, csak nehogy elfelejtsd kiköpni. Borzalmas kúra. Kész kínzás. Viszont viszonylag hatásosnak bizonyult, bármilyen rossz íze is legyen. Tengervizet továbbra sem fogom meginni, az szent!

Fűszerek

Különféle zöldségek, fűszerek fogyasztása is jó állítólag a megfázás ellen. Nekem sem kellett több, jó borsos vacsi és fahéjas desszert készült. Finom próbája a gyógyulásnak. Bár semmit nem tapasztaltam utána.

A borson, paprikán, fahéjon kívül a gyömbér, kurkuma, zsálya is jó elvileg.

A chilit sem hagyhattam ki. Bár a csípős paprikához a csípős kolbász nem volt túl jó ötlet. A torkom mellett a szám is elzsibbadt rendesen. Igaz, utána kaptam rendesen levegőt, miután magamhoz tértem az erőstől való fuldoklásból. Csak nem szabadott volna közvetlen utána a következő praktikához folyamodnom, a jó öreg pálinkához. Az már tényleg túl sok volt egyszerre.

Alkohol

Nagyapáink esküsznek az alkohol jótékony hatásaira. Fertőtlenítő szer, megelőzi a betegségeket, a meglévőt pedig elmulasztja. Jó az megfázásra, hányásra, rossz gyomorra...Megizzasztja az embert az biztos a jóféle házi pálesz. Ha mást nem is, de jót aludtam tőle, az biztos.

Citrom, narancs, mandarin

Csavartam, ittam, ettem. Finom, de nekem túl sok savat csinál. Hogy hatásos-e? Nem éreztem semmit a savtól. A benne található c vitamin viszont jól jött.

86601691_2851821228211206_4160417180480962560_n.jpg

Bögre: Szizi művek

Mézestej, Karamellás tej

Ezek próbálásában a gyerekek vastagon részt vettek. Hogy milyen a hatása? Na azt nem tudom, mert megitták előlem. Csak egy-egy kortyot hagytak nekem. Finom, meleg, nyugtató, édes lötyi. Ha használt, ha nem, a legjobb tesztelés volt, az tuti. Ma este majd megpróbálkozok dugiban is készíteni, hátha megkóstolhatom és magamon is tesztelhetem a hatását...

Addig is legyetek egészségesek! Vigyázzatok magatokra! Kerüljétek a megfázást, influenzát!

Próbáljátok ki ezeket a praktikákat és írjátok meg nekem a tapasztalatotokat! 

Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot a Követem gombra jobb felső sarokban laptopról, számítógépről és balra lent tabletról, mobilról. Ha szívesen megvitatnád bővebben, mert teljesen más az álláspontod, akkor normális hangnemben a blogbejegyzés alatt, kommentben megteheted. Továbbá a ReAd-blog Fb oldalán vagy a ReAd-blog csevegő csoportban is megy a témázás a cikkről, ott is megtalálsz.

ReAd-blog Adrija

#megfázás #teszteltem #tea #tej #szerek #praktika #csaktermészetesen #természetesösszetevők #nogyógyszer #blog #blogbejegyzés #anyavagyok #betegvagyok #readblog #nemszponzorált #nevesskicsit #próbáldkiteis

A kudarc segít vagy visszatart?

teddy-bear-360306_640.jpg

A kudarc segít vagy komoly visszatartó erő? Egy kicsit mindkettő. Segít az önismeretben, segít az életben elérni valamit, hiszen cselekvésre sarkall, dacra, ugyanakkor sokszor jelentős visszatartó ereje is van, ha az ember egyszer komolyabban megégette magát.

A kudarccal érkező elkeseredést, dühöt, szomorúságot nagyon nehéz feldolgozni, kezelni felnőttként. Gyerekként még nehezebb a dolgunk. Viszont mindenhol leskelődik ránk. Senki sem úszhatja meg egy-egy jelentősebb kudarc nélkül az életet, hiszen teljességgel a velejárója.

Gyermekkoromban hamar megtanultam, hogy a bukás és a vele érkező csalódás természetes dolog. Nem voltam kiemelkedően jó tanuló, a legokosabb, nem voltam az osztály legszebb lánya, nem büszkélkedhettem nagy tehetséggel vagy jó sportteljesítménnyel, így rendre veszítettem a rajzversenyen, a futóversenyen, a versmondón(ott még el is ájultam izgalmamban) és minden megmérettetésen. A napi dolgozatokat, felelést is versenyként éltem meg, hát még a különféle vizsgákat, fellépéseket, ha nem úgy sikerültek, ahogy gondoltam. Tudtam, hogy nem leszek sosem híres, kiemelkedően jó semmiben. A tűrhető szintet és a teljesítettet megugrottam, olykor az élvonalban, de sosem elsőként végeztem. Hogy ennek mi volt az oka? Kishitűség, félelem a kudarctól, drukk, néhol a tehetség, a képességeim hiánya, máskor más állt közöttem és a győztes első helyek között. És ezek így mind egyszerre is kicsit. Viszont hamar elkönyveltem magamban, hogy ez van. Nem rohantam el zokogva, nem lettem depis a sikertelenségtől, inkább még nagyobb kitartásra sarkalt. Igyekeztem a legtöbbet, a maximumot kihozni magamból. Ösztönzően hatott rám a sikertelenség. Na majd én akkor is megmutatom...Végül elengedtem a megfelelési kényszert. Már igyekszem úgy élni az életem, hogy a versengést elkerüljem. Nem állok bele. Nem vagyok hajlandó feladni, de nem töröm magam mindenáron az első helyért. Nem fontos, ha nem én vagyok az első. Engem a kudarc egyértelműen inspirál, azaz segít.

Viszont a karma. Kaptam három csemetét az élettől és ebből a két nagyobb már biztos, hogy megfelelési kényszeres, mint én. A kicsin még nem vettem észre. Remélem őt elkerüli ez az "átok". Nem így neveltem őket. Igyekeztem elkerülni, hogy ezt a terhet rájuk rakjam. Hozzáteszem nálam sem a szüleim vetítették rám. Sosem voltam számon kérve. nem ösztönöztek, kértek, nem várták el, hogy a legjobb legyek. És én sem szeretném, hogy a gyermekeim a legjobbak legyenek. Magukhoz képest nyújtsák a legjobbat, és annyi pont elég. Viszont csak örökölték tőlem ezt a fránya tulajdonságot. 

portrayal-89189_640.jpg

Nekik cseppnyi kudarctűrő képességük sincs. Hogyan neveljem le őket erről? Mit lehet kezdeni ezzel a tulajdonsággal? Na, ez egy nagyon jó kérdés. Kezdeni kell-e egyáltalán vele valamit vagy magától megoldódik?

Hogy ezt miből következtettem ki? Sírnak, ha nem nyernek, ha nem az elsők bármiben és mindenben. Márpedig nem lehetünk mindig elsők. Az a fránya iskolakör vagy a rajzverseny. Még a közös, baráti társasnál is mindig megy a vita, sértődés, sírás az utolsónál. Sok kellemetlen percet okozva ezzel nekünk. Mert az élet mindig újra és újra versenyhelyzet elé állítja őket.  És sokszor van úgy bizony, hogy nem leszünk a dobogón. Kell ez a kudarc? Azt kell mondjam, hogy fontos dolog. Rengeteg mindenre megtanít minket. Kitartásra, veszíteni méltósággal, újrakezdésre, ösztönzésre...És hiába tartanánk őket burokban, akkor is újra és újra szembe találják majd magukat vele.

Lehet trenírozni a kudarctűrő képességet? Talán egy kicsit.

- Újra és újra apróbb  versenyhelyzetet teremtve akár egy egyszerű társasjáték által is. Egy idő után elfogadja, megérti, leküzdi a kudarc miatt átélt rossz érzést.

- Aztán lehet saját példákat hozva mesélni, hogy minket milyen kudarcok értek az életben. Bármi történhet, az csak megerősít, hiszen felálltunk, itt vagyunk.

- Különféle sportra, foglalkozásra járatni a csemetét, ami szintén egy jó kudarctűrő, kitartásra serkentő közeg. 

- Hasonló témában történeteket mesélni, könyveket olvasni, mesét, filmet nézni közösen, amit aztán meg lehet közösen beszélni.

- Dicsérni, támogatni, jelezni felé, hogy nekünk így is tökéletes, szeretjük, bármi történjék is.

- Növelni az önbizalmát más módokon.

- Beszélgetés. A hibázás elfogadott dolog, a tanulás folyamatának, a fejlődésnek elengedhetetlen része. Tudatosítsuk benne. 

- Példamutatás. veszítsünk és mutassuk meg, mennyire természetes dolog, hogy frusztrál, de akkor sem zuhanunk bánatba, kiabálásba, hanem tudomásul vesszük. 

Nem mondom, hogy megy nekünk tökéletesen, de elindultunk közösen a kudarctűrő képesség határainak feszegetése felé. Alakítjuk majd szép lassan. Egyszer biztos túl leszünk rajta, de addig is sok víz lefolyik majd a Dunán és sok társasozás nevetése fullad sírásba majd...

Mindentől nem védhetjük meg őket!

Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot a Követem gombra jobb felső sarokban. Ha szívesen megvitatnád bővebben, mert teljesen más az álláspontod, akkor normális hangnemben a blogbejegyzés alatt, kommentben megteheted. Továbbá a ReAd-blog Fb oldalán vagy a ReAd-blog csevegő csoportban is megy a témázás róla, ott is megtalálsz.

ReAd-blog Adrija

 

#blog #cikk #readblog #női #anya #anyaság #anyavagyok #gyerek #kisbaba #kudarc #kudarctűrőképesség #mittegyek #társas #sport #javaslatok #témázzunk

crying-2856_640.jpg

 

Túl közel...

children-920131_640.jpg

A mai, haladó világban túl közel vagyunk egymáshoz. A buszon utazva, egymáshoz préselve, a munkahelyünkön, a moziban, szórakozás közben és szinte mindenhol. Ez nem nagy baj annak, akit nem zavar a túl közeli kontaktus. Na de mi lesz azokkal, akik nem szeretik, ha belemásznak avatatlanok a személyes aurájukba? Azoknak kész kín az élet és minden nap keserves küzdés, viszolygás.

Már egész kicsi gyerekkorunkban arra buzdítanak minket, hogy adjunk puszit felszólításra annak a rossz illatú bácsinak vagy annak a néninek, akinek a bibircsókjától a hideg futkos a hátunkon. Mindezt azért, mert valahonnan rokonunk, még ha ritkán is találkozunk vele. Azért, mert ez az elvárás. Így cselekszik mindenki. Persze ha nem tesszük, akkor jön a beszólás, a "neveletlen ez a gyerek" szöveg vagy hasonlók. Kötelező elem, mert kell, mert így szoktuk meg és mindenki így is csinálja. Később aztán furabogárnak néznek, ha a felénk nyújtott idegen kézfogását nem fogadjuk el, ha szóvá tesszük, hogy a kolléga túl közel áll hozzánk vagy idegesek leszünk idegenek pusziosztogatásától, véletlen vagy szándékosan hozzánk érésétől. És hogy tovább gombolyítsam a gondolat fonalát a fenékre paskolástól egészen a #meetoo-ig van ez.

Van, akinek természetes, megszokott, semmi kivetnivalót nem talál egy adott dologban, érintésben, pusziban, addig másnak ugyan az sok(k)! Meddig normális egy nem kívánt érintés, puszi? Vagy onnantól egyáltalán nem normális, ha nem kívánt? 

passengers-1150043_640.jpg

Nekem van egy bizonyos saját közegem, amibe nem szívesen engedek be senkit, csak a nagyon közelieket. Ha ezt megszegi valaki, valósággal rosszul érzem magam. Finnyásság? Hiszti? Meglehet. De én szeretném eldönteni, kit engedek intim közelségbe magammal és kit nem. Nem szeretem ha mások hozzám érnek, préselődnek, lökdösődnek, ha kérdezés nélkül megfogják a kezem vagy puszit adnak. Nem szeretek idegeneknek puszit adni amúgy sem, még bemutatkozáskor sem. Kényelmetlenül érzem magam tőle. A keveset találkozós barátoknál, rokonoknál ugyan ez a helyzet áll fenn.

Pont ezért nem erőltetem sosem a gyerekeimnél a kötelező pusziadást. Annak adnak, akinek jónak látják. A mi testünk, a mi döntésünk. Már kicsiként is lehessen beleszólása ebbe annak a gyereknek. Ha nem szeretne puszit adni, ölelést kapni, akkor köszönjön csak simán, az is az udvariasság egyik elfogadott formája. Miért erőltetjük rá csemetéinkre a nem kívánt testi kontaktust, ha nekünk is gondot okoz sokszor?

Tartsuk tiszteletben mások érzéseit. Tanítsuk gyermekünk is arra, hogy csak azt tegye, ami még jó érzéssel tölti el. Ha fél, undorodik, rosszul esik neki, akkor tegye szóvá és közölje a határait világosan, nyíltan, kendőzetlenül, őszintén másokkal. Elfogadott? Nem. Sértődést okozhat? Meglehet. De ne legyen olyan szituációba belekényszerítve, amit nem szeretne.

Hajlamosak vagyunk elkendőzni vagy felerősíteni ezeket a dolgokat. Szóljunk világosan, félreérthetetlenül, ha túl esik a komfortzónánkon! Ne szóljuk le, nevessük ki azt, akinél ez a határ szűkebb, mint nálunk. Kérdezzük meg, szabad-e, nem kényelmetlen-e. Nem kerül semmibe ez a gesztus. Viszont garantáltam nem kerülünk kínos szituációba.

Nőként ezt valahogy még fontosabbnak tartom. A nem kért "véletlen" szájra puszi, ami elcsúszott csak, a fenékre csapás vagy beszólás, az intim területekhez érés, szintén persze véletlenül...Nem elfogadott dolgok. Nem megbocsátható dolgok. Mert aki ilyenekkel trükközik, utána még erőszakosabb lesz egy idő után, természetesnek tartja és normálisnak. Nem az! Csak szólok!

És a gyerekeimnél ezt véresen komolyan veszem! Nem kell mindenáron puszit adniuk, ha nem szeretnének. Szóljanak, ha zavarja őket valami. Ne nézzék el! Fiam is tiszteletre tanítom, a mások határainak elfogadására!

Neked mennyi teret enged a jóérzésed? Mekkora területet ölel föl a komfortzónád? Mi okés még és mi az, ami már nem fér bele? Túlságosan fel lenne fújva az intim terület? Neked még belefér? Felkapod a fejed egyes szituációkról szóló híreknél? Vagy csak hiszti? Szóltál már valakire rá ilyenért? Szóltak már rád?

Mit gondolsz a témáról? Szívesen meghallgatom az álláspontod.

A mai témaötletet a Marketing Commando oldalán olvasott Kollégának kézfogás vagy puszi felvetése ihlette.

ReAd-blog

#intimzóna #blogbejegyzés #bloggerlife #blog #túlközel 

 

 

Nem kerül semmibe, ajándékozz meg valakit...

a mosolyoddal

72342006_2590044457722219_6303231898382499840_o.jpg

Karkötő: R.M. ékszer 

A mai rohanó világban mindennek van súlya, értéke. Azt hisszük, minden kerül valamibe vagy valamennyibe. Néha túl sokba is. Erőnkön felül igyekszünk a legnagyobbat, a legszebbet, a legdrágábbat megvenni. Időt, pénzt nem spórolva, kiemelkedően jó ajándékok után vadászunk. Nem is gondolnánk, de néha annyira jól esik egy semmibe sem kerülő gesztus, talán ezer megvett ajándéknál is többe. Egy mosoly, egy apró biccentés, egy simogatás, egy vállveregetés, gyors ölelés, dicséret vagy akár egy apró meglepetés is. Szűken mérjük, pedig tényleg megfizethetetlenebb, mint bármilyen ajándék, olykor. De ne csak szeretteinket részesítsük benne. Az ember rosszkedvét elűzi, a világba vetett hitét megerősíti, egyszerűen jól esik neki, ha vidáman ráköszönünk, rámosolygunk vagy csak aznap nem kötözködünk, mert hideg a kávé, rosszul adott vissza...

Mindenki szívét megmelengeti egy kedves gesztus. Talán aznap az az apró mosoly az első és egyetlen, amit mi lövünk felé. Vagy valami nagyon fáj neki, de egy felé nyújtott szaloncukor eltörli a rossz emlékét, jobb kedvre deríti. Kizökkentjük dicséretünkkel a rosszkedvéből. Használjuk bátran eme gesztusokat, ne fukarkodjunk vele, hiszen nem kerül semmibe. A mi kedvünk, napunk is mosolygósabb lesz tőle, ha adunk. Ajándékozzunk meg bátran sokakat mosolyunkkal, jó kedvünkkel!

girl-529013_640.jpg

Igyekszem úgy élni és arra nevelni a csemetéket, hogy egy szívből jövő mosoly sokat ér, osztogassák bátran. Egy kedves dicséret az aranyat is felülmúlhatja. Ám mégis meglepődtem, mikor a napokban én is kaptam egy nem várt gesztust. Olyan jó érzés volt, hogy sokan munkálkodnak, élnek így, ez a gondolkodás mentén, mint én. Mégis meglepett, hogy ezúttal felém irányult. Ez valami olyasmi, mint a bókok. Jó, ha kapjuk, adjuk, mégis meglepődünk, hárítani próbáljuk, ám szívünk mélyén mégis megbizserget, jó kedvre ösztönöz.

people-2564803_640.jpg

A minap kisfiammal betértünk egy házi pékségbe vásárolni. Szóltam, hogy kártyával szeretnék fizetni, nincs nálam készpénz. Jól be is vásároltunk finomabbnál finomabb reggeliket. Ám szólt a pénztáros hölgy, hogy mégsem tudunk fizetni eme módon. Én hebegtem, habogtam, kirohantam az üzletből, hátha a kocsiba találok elegendő aprópénzt. Sajnos nem leltem annyit. Mire visszaértem a hölgy közölte, nem számít hogy nincs nálam annyi pénz, vigyem haza nyugodtan az árut. Teljesen lefagytam. Csak mosolyogni bírtam és szabadkozni, megköszönni a dolgot. Fél áron kaptunk meg végül mindent így. Egész nap csak mosolygásra futotta tőlem. Annyira egyszerű kis dolog volt. mégis egész nap a fejemben járt a dolog. Nem az összeg, hanem a gesztus. 

Tegnap a kórházban jártunk fiammal allergia vizsgálaton. Szegény félt, de én jobban az egész cécótol. Álmos is volt, éhes is, nyűgös is. Ám még a vizsgálat előtt szembe jött velünk egy Mikulás és krampuszai. Kaptak a csemetéim tőle egy-egy plüsst és egy kis csomagot. Az egész vizsgálat alatt mosolygott és boldogan ölelte magához a frissen szerzett mackó barátját. Egy szemernyi félelem sem volt benne, mert elvarázsolta a Mikulás. Neki két perc volt a krampuszaival az egész, de nekem kitartott egész nap a mosoly, a jó érzés.

Egy megbeszélt csomagot kaptam. A vasárnap meghirdetett játékhoz küldött egy készítő ajándékokat, amit felajánlott. De a csomagot bontogatva valami turpisságra jöttem rá. Túl nehéz a csomag, valahogy nem jó. Hát nekem is volt benne egy meglepetés termék. A készítő rám is gondolt rögtön:) És nem ő volt az egyetlen. Sorra lapultak a csomagokban nekem is apró meglepetés ajándékok. És ez annyira megmelengette a szívem, hogy valaki rám is gondolt. Nem volt kötelező, mert nem ez volt megbeszélve. Mégis nekem is tettek valamit a csomagba. 

Aztán meg kell említenem még azt a múltkori esetet is, amikor borzalmasan rosszul aludtam, még rosszabbul keltem. Rossz kedvem volt és legszívesebben mindenkit elküldtem volna a sunyiba. De nem tehettem, a nap nem áll meg azért, mert házsártos vagyok. Ám az egyik helyi boltban tovatűnt a rossz kedvem, mikor kedvesen megjegyezte az eladó, hogy csinos vagyok. Hölgy volt az illető, így semmi olyanra nem gondolt. Jól esett a bókja. Csak látszik a rendszeres mozgás rajtam és a rengeteg bele feccölt energia. Ettől egész napra jó kedvem kerekedett. Nem került neki semmibe, lehet nem is úgy gondolta, csak egy üres frázist puffogtatott, de feldobta a napom. 

 A gyerekek különösen jó szenzorral vannak felszerelve. Minap nagyon fáradt voltam már. A hócsukám is tele volt a napi teendőkkel, de még ezer tennivaló akadt. Mikor nagylányom odajött hozzám és megölelgetett. Te vagy a legjobb anyuka a világon-mondta. Gondolhatjátok, hogy rögtön eltűnt a fáradság, Újult erővel vágtam bele a további teendőknek. Pici fiam és kislányom is érzik, tudják, mikor vagyok lehangolt. Rögtön jönnek oda cuppanós puszit adni vagy egy "szeretlek"-kel megölelgetni. Ők még nem félnek adni. Nem kötik feltételekhez. Nem félnek kapni sem. Nem fogadják fenntartással. Elfogadják, tudomásul veszik és kész. Ezt a gyermeki tulajdonságot kellene visszahoznunk magunkba, felnőttek mind.

Küldj egy mosoly valaki felé vagy egy kedves üzenetet! Dicsérj meg valakit vagy tedd szebbé egy apró figyelmességgel a napját! Hidd el, az univerzum meghálálja, vissza fogod kapni. nem mellesleg te is jobban fogod érezni magad tőle és pénzbe sem kerül!

ReAd-blog

#boldogság #gesztus #mosoly #szeretet #jókedv #öröm #hála #blog #cikk #bejegyzés #ReAdblog

girl-1848478_640.jpg

 

Vállalhatatlan játékok

Három gyerekes anyaként elmondhatom, hogy ellepnek a játékok itthon minket. Millió féle zenélő, készségfejlesztő, baba, autó és plüss található meg a kínálatban, amiket ide-oda pakolgatok rendszeresen. Persze a legtöbb elő sem kerül vagy nagyon hamar leselejteződik, mert tönkremegy, csak feleslegesen a helyet foglalja. Tudjátok, mindig az üres flakon, a fakanál és lábosok azok, amik a legjobb játékokká avanzsálnak.

Igyekszem úgy vásárolni csemetéimnek és tanácsot adni az ajándékot hozóknak, hogy szép, tartós, környezetkímélő legyen az a tárgy és az sem árt, ha valami normális funkciója is van, a gyermekhez közel áll. Ennek ellenére belefutunk sokszor olyanba is, ami teljesen felesleges dolog. Hiába az évek, a rutin és három gyerek, sikerül néha nekem is olyat vásárolnom, ami nagy butaság. Került már hozzánk teljesen funkcióját vesztett, zenélő borzadály is, nem egyszer. Tudom, nem könnyű a csemetéknek jó ajándékot venni, már csak a fellelhető kínálatból sem. Még a legközelebbi hozzátartozóként is sokszor töröm a fejem, mit kapjanak, hát még ha kicsit messzebbi a rokonság vagy barátság... Érthető, ha nem sikerül túl jól a választás. De némelyik játék tényleg hajmeresztő. Ne! Még kitolásból, viccből se!

Van jó pár kiborító játék, amitől a hajam szála égnek áll. Az megvan, mikor a gyerek nagy örömmel bontogatja a kínai halandzsát játszó műanyag valamit, ami amorf és ijesztő? De persze ő azonnal beleszeret, a kedvence lesz, még el sem veheted tőle. Téged közben a gutaütés kerülget, a dallam másodjára lejátszásától legszívesebben az összes hajad szálát egyesével húzogatnád ki? Bevallom, én nagyon gonosz vagyok. Véletlenül az éjszaka folyamán kirándulni indul a játék vagy elemét veszti azonmód. Aki ezeket kitalálja, megcsinálja, azt vallatnám ezzel a szörnyűséggel, de heteken át! Némelyik játék teljességgel értelmezhetetlen. Mi a rendeltetése? Hogy kell játszani vele? Mire jó? 

Egy játék számomra legyen kedves, aranyos, értelmezhető, színes, legyen funkciója, amit betölt, maradandó, sokáig használható, környezetkímélő, a gyerek életkorához illő. Nem baj, ha fejlesztő, szórakoztató, vicces, csak a megfelelő formában legyen az.

Egy cuki kis válogatást hoztam nektek azokról, amik nálam kicsapják a biztosítékot. Bizonyára lesz olyan, akinek ezek vállalható játékok. Sorry. Elnézést, nem célom senki megbántása. A játékot készítő, forgalmazó lejáratása sem. De nekem ezek nem férnek bele a jó játék kategóriába. Vállalhatatlanok, kicsit sem viccesek vagy kedvesek, de a funkciójukat sem értem igazán. 

Készségfejlesztő. Értem én hogy a kézügyessége javul tőle a gyermeknek, de nem lehetne más formában, kevésbé műanyagos kivitelben? Ez most a dinó nyaka vagy teste?

1.jpg

Tudom a lenti játék mit hivatott prezentálni, de már a neve, reklámja is irritál. Tanuljon a gyerek felelősséget vállalni, kutyát nevelni, ellátni azt, de ilyen formában? Te megvennéd a gyerekednek?

buksi_kaksi_tarsasjatek_3148_lrg.jpg

Ez egy kedves dallamot játszó, bájos kis játék ehetne...ha nem kínaiul vartyogna fals hangon. Ráadásul ezek a fajta játékok nem csak a hallást rongálják erőteljesen, hanem túl sokáig nem is jók. Tudom, van itthon vagy három féle. Egy darabig bírja, aztán már potyognak ki a gombja, húzza  a hangot, kifogy az elem. Jó kis elemzabáló amúgy.

2.jpg

 

Lányaim már két éve nyúznak ezért a vacakért. Aki kitalálta, azt verném agyon vele. Télen a legmegfelelőbb játék. Ha meg kifogy, mit csinálok vele? Mi a bánatot töltök bele? Nyáron még elmegy kategória. Megszárad minden, kicsit ragacsosan, amit lelocsolnak. De télen?

disney_hercegnok_jegvarazs_2_elsa_magikus_kesztyuje_8243_lrg.jpg

 

Lehet nem vagyok humoromnál csak, de ez nekem se nem vicces, se nem ötletes játék, inkább debil és hasztalan.

undi_guszti_tarsasjatek_4426_lrg.jpg

 

Szép dolog a felvilágosítás, de így? Nem kicsit túllőtt a célon számomra ez a cuki baba készítője.

terhes_babrbie.jpg

 

Kukabúvárok undi találkozóhelye trutymóval. What?

trash-pack-6db-os-kukabuvar-trutymo-szett-4-szeria.jpg

 

A postom célja tényleg nem a bántás volt, senki se vegye magára. Ezek a játékok számomra a "túl sok" kategóriába esnek. Aki ezzel állít be hozzánk, az halál fia! Akkor inkább hozzon egy kiló mandarint vagy semmit. Tudom viccesek, némelyik tanító jellegű, de annyi jó játék van, amik közé ezek véletlenül sem tartoznak...

Ha van ilyen cukiságotok, osszátok meg velem nyugodt szívvel. 

 #játék #válogatás #eztne #nevessünkegyjót #hűha #blog

ReAd-blog

A képeket és a cikk ihletését köszönöm Nagy Mónikának, az anyaparadicsom.hu oldal tulajdonosának.

Hova lettetek barátok?

Anyai magány

phone-2237666_640.jpg

barátság összetett, támogató emberi viszony.  Egy olyan kapcsolat, mely emberek között alakul ki. Örömteli találkozás, közös beszélgetések, azonos érdeklődési kör által alakulhat ki vagy a véletlennek köszönhetően. Rengeteg minden jellemezheti, mert egyéni. Mindenkinek mást jelent a barátság. Szó van benne kölcsönös elfogadásról, rokonszenvről, őszinteségről, bizalomról és törődésről. Egy szövetség, mely mindkét félnek jó érzéseket hoz az életébe. Egy jó barát aranyat ér, bármikor támaszkodhatsz rá, mindig meghallgat. Ha kell, tanáccsal lát el, megmondja az igazat neked, bármennyire fáj, de ha az kell, akkor némán támogat, bármilyen hülyeséget is tégy épp.. 

Ez az, ami nekem nagyon hiányzik. Van a férjem, a társam, a szerelmem, a beszélgetőtársam, akivel mindent megoszthatok. Mondhatom azt, hogy ő a barátom! De női csacsogó partner, akivel a női dolgokat megbeszélhetem, hiányzik az életemből. Elsodort az élet minket egymástól. Eltávolodtunk. Új élethelyzetbe kerültünk. Már más volt a fontos, más volt a prioritás. Kevés az idő. Nehéz volt mindent összeegyeztetni. 

Rengeteget gondolkodtam, mi vagy ki a hibás ezért. Könnyebb a helyzetet hibáztatni vagy a tovatűnő barátot, az idő hiányát, a távolságot. De ehhez is két fél kell. Végül arra jutottam, hogy talán bennem is van a hiba, nem kevés. Feleség lettem, majd anya és a családom lett a legfontosabb számomra. Talán az volt a gond, hogy már nem csak a helyrajzi szám választott el, hanem egy erősebb érzés is, a családi összetartozás. Talán én sem küzdöttem eléggé. Nem voltam sokáig kitartó. Az is lehet, hogy keveset tettem a dologért. Évekig kerestem az okot, hová tűntek a barátok az életemből, hová lettek a gyermekkori pajtások, az átbeszélgetett éjszakák. Hiányoznak a közös csacsogások. A "Hogy vagy?" kérdés. A jó kis bulik, a világ megváltásának ötletei.

personal-804763_640.jpg

Már nem keresem a választ a miértre. Már csak kicsit kesergek az elmúlt időkön. Már nem hibáztatlak csak téged. Tudom, sokat hibáztam én is. Néha túl sok voltam. Nem azt mondtam, amit hallani szerettél volna. Nem úgy cselekedtem, hogy az neked jó lett volna. Keveset törődtem veled. Sajnálom. Hiányzol. Ez van.

Már nem lesz sosem olyan, mint régen. Egy váza ha eltörik, megragaszthatod, de a vonalak, a törés csíkjai mindig látszani fognak. 

Az új barátságokat pedig belengi a félelem, a remény, az előző érzése, mikor megégettük magunk. Nehéz kiérdemelni a bizalmat. Már fenntartásokkal kezelek mindenkit. Nem engedek be akárkit a kis világomba. Vannak felületes barátságok, ismerősök, ismeretlen ismerősök, közelebbi rokonok, haverok, de nem ugyan az. Mindenkinek életem egy kis szeletét mutatom csak meg, magam teljes egészében nem. Anyaként magányra lettem ítélve. Férjem és gyermekeim tartják bennem a barátság lángját égve. A remény él még bennem, hogy egyszer újra egy jó barátnőre lelhetek. Nem adom fel. Talán, majd, valamikor lesz még igazi barátnőm.

Vajon hány és hány anya mondhatja most ugyan ezt magáról? Van társa, gyermeke, családja, de a barátok eltűntek, mint a délibábok. Vagy talán nem is barátságok voltak ezek igazából, csak tünékeny illúziók? 

Barátnőt keresek...Anya vagyok, feleség vagyok. Talán valaki barátja is lehetnék.

#barátság #bloggerképző #ezfájt #őszintevallomás #bloggerélet

ReAd-blog

freedom-2237657_640.jpg

 

Túl sok betekintés az életembe

Segítség! Zaklatnak!

stop-youth-suicide-3414467_640.jpg

Bloggerként nagyon nehéz jól meghúzni a megfelelő határokat. Nem egyszerű feladat kitalálni, mennyire folyjon bele a saját magánéletem és honnan sok már. Nem csak tolakodó lehet az olvasó számára, ha teljesen kitárulkozom, a csapból is én folyok, hanem taszító is. Eltalálni a határt, meddig van jóízlés határain belül a dolog...roppant mód nehéz.

Rám és családomra pedig roppant veszélyes  is lehet. Sosem tenném ki a ruhátlan valómat, de sokaknak egy ízlésesebb szoknyás kép is sok lehet. A lelkem lemezteleníteni még nehezebb, hiszen támadó felületet adok ezáltal. Ha viszont semennyire sem írom bele magam és családom a témáimba, akkor halottak, unalmasak, hiteltelenek. 

Ezzel foglalkoztam már egy cikkemben korábban, csak a minap egy instás incidens és egy majdnem feltört facebook oldal kapcsán jutott eszembe, hogy az emberek nem csak jó szándékúak lehetnek, hanem gonoszak és ijesztőek is, főleg interneten keresztül. Nem tudom, meséltem-e már, hogy egy zárt, kis anyukás csoportba kiderült, hogy akivel hónapok óta beszélgettünk, meséltünk neki az életünkről, gondunkról, bajunkról, nem az, akinek kiadja magát. Hamis adatok, személyazonosság, képek. Ez volt az első figyelmeztető jel, hogy ne bízzak meg az internet adta dolgokban teljesen. Akkor átértékeltem dolgokat. A második pofon pont a blogom kapcsán ért. Egy ismeretlen nő emailben kezdett szidni, zaklatni, a blogom lehordani mindennek, hogy én ezt a felületet koldulásnak használom, szar vagyok és húzzam le a rolót és magam is, menjek el dolgozni. Semmit sem tudott rólam, de ismeretlenül ítélkezett, bántott. Megtehettem volna, hogy letiltom és nem foglalkozok vele, de nem tettem. Próbáltam újra és újra beszélni vele, végül letettem róla. Aztán a hét elején ismét történt egy incidens, ami kicsit kijózanított. Insta felületem kis olvasottságú, nem is teszek ki túl sok dolgot oda, nem azon élem az életem, mégis megtalált egy férfi. Dicsért, hogy szép vagyok, kedves a mosolyom. Ezzel nincs is baj. De a végén már tolakodóvá vált, a hordott szoknyáim hosszát tudakolta. What? Nézi a családi képeim, az olvasós képeim és ezt szűri le belőlem? Bizony elgondolkodtam, hogy bezárom az összes közösségi felületem és a blogom is. Túl sok támadási felület. A világ pedig egyre sötétebb, ijesztőbb már. Pedig esküszöm nem akarok pasit fogni. Nem teszem magam ki a kirakatba a szükségesnél többször. A családomról is jelzés értékű képeket teszek csak ki, ahol nem látszik ki semmi olyan testrészük, aminek nem kellene. Nem teszek ki fürdőruhás vagy cicis képet, mint manapság divat. És mégis ez sok lenne? Ha az én egyszerű, nyakig felöltözött képeim ilyen dolgokat váltanak ki egy ismeretlenben, akkor az itt leírt történeteim, nézeteim vajon mit? Húzzam le a rolót? Bevallom betojtam. Szépíthetem, körülírhatom, megmagyarázhatom, ideológiákat gyárthatok, de így van. Ha viszont semmit sem teszek bele magamból a blogpostokba, akkor az halott lesz. Értelmét veszti.

Ez normális, hogy ilyen dolgok történnek, lépjek túl rajtuk és ne agyaljam tovább? Vagy vegyem intő jelnek és kétszer gondoljam meg az itt lerótt soraim is, mert egyszer valaki ellenem fordítja? Kétélű fegyvert gyártok épp? Interneten mindent szabad? Töröljem magam? De akkor belőlem veszik el egy részem, egy fontos részem. 

Az internetes zaklatás valami olyasmi, amit úgy képzelünk el, hogy valaki mással történhet csak meg, a szomszédunk fiának a lányával vagy egy messzi rokonnal, esetleg műsorokban hallhatunk. róla, velünk sosem fog előfordulni. És mikor mégis megtörténik, teljesen elképedve, megzavarodva állunk a tények előtt. Első körben nem is ismerjük fel a veszélyeit. Eszünkbe jut, hogy ez nem is igaz, nem úgy gondolhatta, nem akar ő rosszat. Aztán mikor egyre durvul a helyzet, akkor konstatáljuk csak, hogy ez nem mehet így. Ne hagyjuk annyiban. Dokumentáljunk, mentsünk, kérjünk segítséget, beszéljünk másoknak róla, mert lehet az ügy még meredekebb lesz. Ignoráljuk, ne válaszoljunk, mert még jobban feljogosítva érzi majd magát, hisz reagálunk. És igyekezzünk ne abba a csapdába esni, hogy önmagunk hibáztatjuk. Én is körbejártam a témát, megnéztem a képeim, írtam az illetőknek és mégis folytatták. Nehéz volt tudatosítanom magamban, hogy ebben a történetben nem én vagyok a rossz, nem csináltam semmit, amivel kiérdemeltem volna!

Senkit sem jogosít fel arra semmi, hogy zaklasson, kellemetlen helyzetbe hozzon, sértegessen másokat!

Veletek történt már zaklatás vagy valami hasonló negatív élmény, ami miatt elgondolkodtatok a törlés gombon? 

Ha úgy érzed, zaklatnak vagy tudomásod van arról, hogy mást zaklatnak, kérj segítséget a körülötted élőktől vagy a Kék Vonal Lelkisegély Vonalát hívd, ami a 116 111 –es számon éjjel- nappal ingyenesen elérhető. 

#ijesztővilág #zaklatás #törlés #túlsok #betojtam #bloggerélet #bloggerlife #ilyenazélet 

ReAd-blog

Föld! Mondd, mit tehetek érted?

Ha változtatnál...

environmental-protection-326923_640.jpg

Lecsengett a műanyagmentes hónap, szerencsére az égő erdők is, mely talán sokakat ráébresztett arra, nem jó fele halad a világunk és szép lassan kinyírjuk az általunk kedvelt, egyetlen Földgolyónkat. Bevallom, én nem szálltam be, olvasni sem olvashattatok tőlem hangzatos cikket róla. Hogy miért? Mert nem elég annyit tenni csupán, hogy lecserélek minden műanyagot ripsz-ropsz, ráadásul régóta próbálok úgy élni, hogy a lehető legkevesebb kárt okozzam a környezetnek. Sok apró dolgon változtattunk családilag. Nem elég csak a műanyagokat lecserélni ám. Viszont álszent sem vagyok, nem tudok mindent betartani, amit kellene. Igyekszem. De lehet ezt még jobban. Ezen elmélkedve eszembe jutott, hogy sokan talán azt sem tudják, merre induljanak el. Mivel tesznek jót és mi önbecsapás csak. Tudom, ez a milliomodik környezettudatos cikk. Nem szeretnék papolni, próféta sem vagyok. De valamit nagyon szeretnék tenni a kis golyóbisunkért. Ha egy embert megtérítek az ügynek, már akkor is nagy az örömöm, volt értelme megírni a cikket. 

Erdőtüzek, égő esőerdők, szemétbe fulladó országok, műanyagba akadó, vergődő állatok, benzingőz, favágások, olvadó jégtáblák, mindenütt szeméthegyek, ezer kipusztított állatfaj...Megannyi borzalmas dolog...

firefighters-115800_640.jpg

Évente egyre több állatfaj kerül a kihalandók listájára. Még olvasni is rossz, milyen sok állat tűnik el örökre. 

Egyre kevesebb a zöld terület. Kivágják, kiég. Elpusztítjuk!

moor-1123968_640.jpg

Ezernyi kétely él bennem is, ha eszembe jutnak ezek a dolgok. Mit tehetnék? Elég annyi, hogy igyekszem zölden élni, teszek egy aprót a világért és rendben is vagyunk?  Elég, ha én teszek a földért? Mástól várjam a változást? Ha én teszek érte és ő nem, akkor lesz vajon fordulat? A nagy cégek, vállalatok, az országvezetés nem tesz a környezetért, akkor a sok kisember tud majd tenni a hanyatlás ellen? Min változtathatunk még? Millió kérdést fel tudnék tenni a témában. És ti? A jó kérdés sokszor aranyat ér. De ezzel még nem jutunk előre. Tettekre kell sarkalni magunk, míg lehet.

Személy szerint úgy gondolom, hogy sok apró dologgal tehetünk környezetünkért. Egy kis dolog is változást hozhat, jó példaként járhatunk mások előtt vele. Nem kell az egész életünket gyökeres változásoknak kitenni, hanem apránként, befogadón, nyitott szemmel járva. 

Nem szeretem, mikor rám akarnak erőltetni valami olyat, ami nem esik jól, kívül áll a komfortzónámon, egyenesen viszolygok tőle vagy felesleges terheket ró rám. Ha meg erőszakoskodnak, egyenesen az ellenkező hatást váltják ki belőlem. De felfigyelünk vajon máshogy erre a nagy problémára a rohanó világban? Talán nem. Ezért kell újra és újra leírni ezeket a sorokat, elrettentő képeket kitenni, megbotránkoztatni az embereket, hogy a tudatban maradjon, ez valós, jelen idejű dolog, nem MAJD! Most kell cselekedni.

Ne trendiségből segítsünk a Földön, hanem mert kell! Ésszel, odafigyelve, rendszeresen, ne csak kampányszerűen. 

Pár dolog eszembe jutott rögtön, amivel óvhatjuk a bolygót:

- Ha lecseréled az egyszer használatos zacsikat textiltáskára, éthordó zsákra, saját dobozra, kosárra, üvegre, már egy jó pont jár neked. A régi, megunt zacskókat se dobd ki azonnal, újrahasznosíthatóak számos módon. Lehetőleg újat ne vegyél már egy-egy almához a zöldségesnél járva, a régivel pedig ne tömd tele azonnal a szemetest. 

009.png

Fotó: Évi Design Smart Solutions 

- Majdnem mindenek van már környezettudatosabb alternatívája, mint például a szívószálnak is, csak meg kell keresni.

-A papírszalvéta szintén kiküszöbölhető. Textilszalvéta, papírtörlő, de még a zsebkendő is kihagyható, ha a textilből készült változatát használod.

- Műanyag dobozok, éthordók. Ne vegyél újat, de a régieket se vágd a kukába, próbáld meg szintén felhasználni valamire. Virágtartónak pont jó lesz vagy játéktárolónak akár.

- Ne vegyél minden hónapban új, felesleges ruhadarabot. A ruhaipar az egyik legnagyobb környezetszennyező ipar. Használt ruhák is sokszor ugyan olyan szolgálatot tesznek, mint egy vadi új. Járj turkálóba. Az elhasznált ruhadarabok szintén újrahasznosíthatóak. A kinőtt holmikat add tovább, el vagy le egy rászoruló családnak. Ha venned kell mindenképp, nézd meg, hogy fenntartható módon készült darabokat vegyél vagy olyan anyagból készülteket, amik nem károsak. Kerüld a szőrmét és társait.

- Válogasd a szemeted szelektív. Kérj mindent csomagolás nélkül.

- Étel. Bizony rengeteg fel nem használt, meg nem evett ételt dobunk a kukába. Komposztálással vagy a rászorulóknak, háziállatoknak való adásával tehetünk ellene. A krumpli héja és hasonló szintén komposztba mehet. Az ételeknél a vásárlásnál is már tehetünk a Földért. Ne vegyél olyan ételt, ami nagyon messziről érkezik, veszélyezteti a földünk ökoszisztémáját. Idén gyümölcs, helyi termelőtő, közvetlen a piacról a legjobb! Pálmaolaj, külföldről hozatott marhahús és hasonlók sokat ártanak a környezetnek. Ha helyi termelőtől vásárolsz, neki is jót teszel, magadnak is és Földünknek is!

72241497_2320723341590836_4258898504245575680_n.jpg

Fotó: https://www.gourmetanddelicious.hu/

- Sokszor megveszünk olyan dolgokat, amiket a reklámok sugallnak, de végül egyáltalán nem használjuk őket. Ezek a használati tárgyak, nagyobb, ritkán használt dolgokat kölcsönözni is lehet sok helyen. Gondolok itt mondjuk a babamérlegre például.

- Támogasd a helyi kistermelőket, a környékbeli árusokat, hazai kisvállalkozókat, Vásárolj közvetlenül tőlük piacon, oldalukon, személyesen. Megspórolod az utaztatás során keletkező szennyet, csomagolást...

- Amikor csak teheted, kerüld az autót. Járj gyalog, bicajjal, de még a tömegközlekedés is jobb.

- Ne rendelj Kínából és messzebbről, ha itthon is megveheted ugyan azt. Itt ugyan azt érdemes észben tartani, mint korábban említettem. Támogasd a hazait.

- Mosható pelenka, betét, intim kehely és társai. Rengeteget tehetsz azzal, ha nem eldobható változatot választod.

70853850_2665628376781750_8549057640192278528_n.jpg

Fotó: Timo design

- Ültess fát, növényeket, amennyit csak lehet. Ők teszik szebbé, élhetőbbé a bolygónkat és adnak terményt, ételt, levegőt, árnyékot...Ne permetezz káros szerekkel.

-Termeld meg magad az élelmed! Az állattartásra is vonatkozik. Ha csirkéket tartasz, tudod mit esznek, honnan származnak.Ez neked is jobb, Hidd el!

- Játékot se vegyél, főként nem könnyen elhasználódó, törő műanyagból. Ha teheted vegyél fából vagy fenntartható anyagból készült holmikat, amik időállóak. De ne halmozz! Add tovább, ha már nem kell.

djeco_vonalvezeto_1677.jpg

 Fotó: https://www.anyaparadicsom.hu

- Kerüld a környezetszennyező dolgokat, mint a lufi elengedés, tüzijáték és társai.

- Ha szemetet látsz a környezetben, ne legyél rest összeszedni, figyelmeztetni másokat rá, hogy elhagytak valamit, szedjék össze. 

- Ne gyújts tüzet, hogy aztán őrizetlenül magára hagyd. Ne gyújtogass még heccből sem. Rengeteg állat láthatja kárát a növényekkel együtt.

- Használj környezettudatos tisztítószereket, kozmetikumokat, natúr, öko változatban. Ebből is szinte minden kiváltható ma már.

65041965_2771611566245549_8894221956790878208_n.jpg

Fotó: https://www.nestiszappan.hu

- Ne folyasd a vizet feleslegesen. Ha tudnád mennyien szomjaznak, míg mi a wc-t is azzal öblítjük, sokaknál órákig megy a locsoló...

- A fűtés szintén sarkalatos pontja a környezetvédelemnek. Ne égess gumit és társait, figyelj oda, hogy környezetkímélő legyen a fűtésed is.

- Ne menj olyan cirkuszba, ahol állatos számok is vannak. Fogadj örökbe menhelyről és ne szaporítótól. Óvd az állatokat minden lehetséges eszközzel. Törékeny az ökoszisztémánk, ne borítsd föl. Gondolok itt a fecskékre mondjuk és a levert fecskefészkekre.

- Ha tudsz, vegyél részt nyilvános fa ültetéseken, állatok örökbefogadásán, támogasd a civil szervezeteket, akik a Föld megmentésén munkálkodnak!

Mennyi dolgot felsoroltam, de nem az összeset. Még rengeteg dolog van, ami hirtelen nem jut az eszembe. Vajon mit hagytam ki? Bizonyára még rengeteg dolog van, amit a listára lehetne írni. Segítesz? Mit írjak még föl? Te mit és hogyan teszel a környezetedért?

Rengeteg apró és nagyobb dologgal tehetsz a világért, hogy élhető maradjon. Talán a legfontosabb, hogy a gyermekeid neveld ilyen szellemben. Ne pazarolj, óvd az élővilágot, ne vásárolj felesleges dolgokat, ne szemetelj...Ha őket erre neveled, hiszem, hogy van jövője bolygónknak! Harcoljunk, tegyünk érte! Ne tegyük tönkre az egyetlen világunkat, ne hagyjuk haldoklón a gyermekeinkre, ha szépen, zölden, egészségesen is tehetjük. 

 A következő zöld cikkem ajánló lesz, ahol termékeket ajánlok! Hamarosan érkezik...

Ők számítanak rád!

ReAd-blog

frog-540812_640.jpg

sunflower-1127174_640.jpg

 

 

Sportolásnál a kedv és a ruházat a fontos!

wave-1246560_640.jpg

Mindenki szeretne tenni valamit az egészségéért. Van, aki egészségesen étkezik, míg más sportol vagy mindkettőt egyszerre. A mai cikkben a sportról lesz szó. Ha azt a jó sportágat választjuk, ami az edzettségi szintünknek megfelelő és kedvünk is megvan hozzá, az már fél siker. A sport átmozgat, jó kedvre derít, számos egészségügyi baj elkerülhető vele, fittséget ad...és még hosszasan sorolhatnám jótékony hatásait. Nehéz elindulni, elkezdeni, de ha egyszer sikerül, akkor bizony életre szóló "szerelem" lehet belőle, ami hiányzik, ha kihagyunk egy-egy napot betegség vagy időhiány miatt. Csak szokás kérdése. A kutatások azt bizonyítják, hogy 30 nap kell minimum, mire valami beépül a tudatunkba annyira, hogy megszokássá, alappá válik. Szóval nem szabad feladni! Könnyen rá lehet szokni a sportra is. Tudom, hogy nehéz időt szakítani rá a rohanó világban, de nem lehetetlen.

 

running-573762_640.jpg

A sport rengeteg fajtájából választhatunk a vérmérsékletünk és fittségünk szerint. A könnyed tánctól az erősebb zumbáig, a spinningtől az úszásig, a csoportos labdajátékoktól a magányos futásig, az ökölvívás harciasságától kezdve a nyugalom szigete horgászatig, a sakktól kezdve a motorcrossig, a lovaglástól az edzőteremig, bázisugrástól a rodeóig. Annyi féle van, hogy felsorolni is nehéz, de a Wikipédia megpróbálta azért  itt.

Van olyan, amiről még nem hallottál? És olyan, ami kimaradt a felsorolásból? Hozzád melyik áll a legközelebb?

A sport sokszínű. Lehet izzasztó, könnyed, vidám, összpontosítás kívánó, megerőltető... Ami közös az összesben az az, hogy szükséges dolog. Kell testi és szellemi tápláléknak. Kell a testnek a megfelelő működéshez. Kell a léleknek építkezésnek, kitartást fejleszteni, mentálisan is toppon maradni. 

70620387_962263207458858_3546756462296432640_n.jpg

Még egy fontos dolog van, ami közös az összes mozgásban. A megfelelő ruházat. Fura lenne úszásra fürdőruha nélkül menni vagy síelni síléc, vastag ruházat nélkül… Fontos, hogy az időjárásnak, a sportnak megfelelő ruházatot viseljük mindig. Nem csak kényelmi szempontból, hanem az ember jobban is érzi magát, kellemesebben telik az idő, ha a jó ruházatot viseljük, a lelkesedésünk intenzitása is megemelkedik. Jobb kedvvel indulunk el futni is és nem nyűg, ha kényelmes, ennek a sportnak megfelelő cipőt viselünk. Persze nem minden sport igényel speciális ruházatot, nincs illemkódex (pedig néha nem ártana) sem rá, mit viseljünk. a lényeg, hogy legyen kényelmes, ne zavarjon a mozgásban, a nedvszívó képessége és természetes, minőségi anyag összetétele is fontos. Ne az árat nézzük leginkább, hanem a minőségét. Legyen egy-kettő darabunk csak, de az tényleg jó legyen, ami sokáig használható, bírja a használatot.  Bevallom, próbáltam már sima, egyszerű fehér pólóba zumbázni vagy sima cipőben futni, de nem esett jól, nem is ment annyira az adott napon az edzés, ahogy kellett volna. Egy szónak is száz a vége, fontos a megfelelő ruházat! Legalább annyira kell hozzá, mint a kedv.

 70459461_388996915328841_2895104585125330944_n.jpg

Nekem a Bonprix funkcionális edzőnadrágjára esett a választásom első körben. Imádtam, hogy könnyen mosható, gyorsan szárad és még zsebkendőnek is van helye benne vagy egy öltöző kulcsának. Kényelmes, nem feszült rajtam második bőrként, ugyanakkor észrevétlen maradt, nem akadályozott a mozgásban, kifejezetten kényelmesnek mondanám. Használtam futáshoz, bringára pattantam benne, zumbára is magammal vittem és aerobikra is. Edzőteremben szintén megmutatta hatékonyságát és azt, mennyire bírja a kiképzést használat közben. Elsőre fura volt, hogy a dereka magasan záródó, de könnyen megszoktam. Bármilyen felsővel viselhető. Sztreccs anyaga nedvszívó. Fényes anyaga miatt nem koszolódik, nem látszik meg rajta minden porszem. Egyszóval ideális a legtöbb sporthoz.

Itt tudjátok megrendelni. 

70386988_760608931431382_380298029548175360_n_1.jpg

Felsőnek egy hosszú, tunikának is nevezhető ujjatlan topra esett a választásom. Nem szeretem, ha a felső tapad rám teljesen, így ideális jelölt volt. Kényelmes, jó nedvszívású, kellemes tapintású anyaga van, ami nem gyűrődik, könnyen mosható és száradási ideje is gyors. Eléggé hosszított a dereka, így azoknak is ideális, akik nem szeretik, ha kilátszik a derekuk. Asszimetrikus szabásvonala, alja szemet vonzó, izgalmas megoldás. A három különböző szín szintén izgalmas megoldás. Ez a felső megint csak a típus, amit nem csak sportoláshoz lehet hasznosítani, hanem bármikor, bárhol hordható.

sportolni_jo_1.jpg

Itt meg tudod nézni.

Nyáron a hosszú nadrágokban az ember hőgutát kap, ha nem vigyáz. Így jó idő esetére egy rövidebb, háromnegyedes leggingsre esett a választásom, egy nagyon izgalmas színben. Kényelmes és a színe nagyon szép. Bevallom, ezt nem csak sporthoz használtam, hanem itthon is, de valahova elmenni benne szintén. Az enyém kellemes korall színű, de szürkében, feketében is megrendelhető. Bármilyen felsővel hordható. Az anyaga kellemes tapintású. Szintén elmondható róla, hogy nem gyűrődik, jól mosható.

Itt meg tudod nézni.

71098142_2547401228653209_5197800822125101056_n.jpg

A cipő. Az egyik legfontosabb dolog, hogy jó minőségű legyen. A lábad meghálálja, ha a legjobbat választod. Ő még külön bejegyzést fog kapni, mert hogy fenntartható cipő. Hogy mit jelent ez pontosan?

Az ENSZ „Közös Jövőnk” jelentése (1987) szerint: „…a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől.”

71497424_2566489746744357_1948136503347511296_n.jpg

Itt megrendelhető:

Ruha: Bonprix

A fotók a Pulse gym edzőteremben készültek. ezúton is köszönöm a lehetőséget!

 ReAd-blog

#szponzorálttartalom #Bonprix #ruha #edzés #sport #Pulsegym #edzőterem #edzenijó #cipő

 

 

Az otthonom kényelmében

46524137_279703149347110_3489963598640316416_n.jpg

Az otthon ott van, ahol azt csinálunk, amit akarunk, akkor, amikor szeretnénk és abban, amiben a legkényelmesebb. Eredetileg nem így szól ez az idézet, hanem így:

Az otthon az a hely, ahol az ember saját értékrendje uralkodik. Ahol magunk döntjük el, hogyan töltjük az időnket és mit kezdünk a tulajdonunkkal. Máshol nem így van.- Atul Gawande

Otthon lehetünk kócos, álmos, smink nélküli, pizsamás, álmodozó, kényelmes, természetes..a lényeg, hogy jól érezzük magunk a bőrünkben, komfortosan. Mi nők, anyák, talán ilyenkor vagyunk a legszebbek, a magunk valójában, átlagosan. Nem kell megfelelnünk elvárásoknak, még saját magunknak sem. Nem szól meg senki, mert kedvenc, kifakult, elnyűtt nadrágunk aggatjuk magunkra. Nem kell eltitkolnunk aktuális olvasmányunk vagy épp a hangulatunk, legyen vidám, szomorú, bosszús, esetleg az ellenkezője, nyugodt. Ha kiabálni tart kedvünk, illetve táncolni a nappaliban, azt is megtehetjük. Ha legszívesebben sírnék a fáradságtól, azt is. Miért ne? Hiszen attól otthon az otthon, hogy a mi elvárásaink szerint alakítjuk a szabályokat, letesszük a terheket. És ilyenkor vagyunk a legszebbek, ha meg merjük élni az érzelmeink.

Te! Te ott! TE IS SZÉP VAGY! Ilyenkor, mikor lekerül rólad a nyomás, az követelések, elvárások tengere, pláne! Az otthonunk intimitása kihozza a legjobbat belőlünk.

Ne hagyjuk, hogy a társadalom által preferált külsőségek eltántorítsanak, megtépázzák az önbizalmunk. Fontos, hogy ne a média által sulykolt etalont, a tökéletest hajszoljuk. Ne legyünk annyira szigorúak magunkhoz. Kulcsszó az elfogadás. Fogadjuk el, hogy semmi sem tökéletes és senki sem! Így talán kevésbé leszünk magunkkal ellenséges viszonyban. Az kapott adottságainkat szeressük, ismerjük el, turbózzuk föl, hozzuk előtérbe, ahelyett, hogy mások által elismert dolgok után vágyakoznánk, hajszolnánk őket. Magunk szeressük, ne a lehetetlent, a tökéletest! És higgyük el, hogy szépek vagyunk. 

TE IS SZÉP VAGY!

 

Csatlakozz a TE IS SZÉP VAGY kampányhoz. Tegyél ki magadról egy fotót, melyen úgy érzed, szép vagy, mikor jól érzed a bőrödben magad. Használd a #teisszépvagy hastaget. Mi átlagos nők, anyák is szépek vagyunk. Te is szép vagy!

Fotó: Picikék fotó

Póló: Emke szerkók

Ékszer: JuccWork

Tea: Teaprogramok-Kamélia kert

Könyv: Álomgyár kiadó

ReAd-blog

70198440_2532326326827366_5327222506174545920_n.jpg

 

70844242_2553483471378318_6117786115463184384_n.jpg

71518988_2553484031378262_704637372578398208_n.jpg

 

 

 

Sportosan is szép vagy!

TE IS SZÉP VAGY kampány folytatódik!

70713973_2543641722362493_3898140054748397568_n.jpg

Rendszeresen mozogni, sportolni nem csak jó érzés, de kötelező is, saját egészségünk érdekében. Fáradtan, kialvatlanul, betegen nem a legelső dolog, ami eszünkbe jutna, de csodákra képes. Sokszor egy kiadós önbizalombomba. Rengeteg hormon, például endorfin, adrenalin szabadul föl, amitől jobban érezzük magunk a bőrünkben, vidámnak, energikusnak és csinosabbnak. Ha heti kétszer egy fél órás mozgást beiktatunk a programunkba, már csodákat tehetünk az egészségünkkel és formáló hatással van a testünkre is. Elég egy jó nagy séta, egy kiadós kerékpározás, egy fél óra tánc, rögtön teszünk magunkért valamit. 

Ez az a közeg, az időpont, amikor nem az jut eszünkbe, hogy ellőjünk egy szelfiet, mert csinosak vagyunk épp izzadtan, kócosan is. Pedig a felszabaduló hormonok okozta, fáradt mosoly igenis szép! Tettünk magunkért, mozogtunk, óvtuk az egészségünk, formálódtunk, zsírt égettünk, izmot építettünk. A táncoló, magáról megfeledkező nőnél kevés szebb látvány van vagy az önmagát a mozgásban legyőző, kitartó nőnél. Hidd el mozgás közben is szép vagy!

A TE IS SZÉP VAGY kampány negyedik napja, a nő hét arca projekt következő állomása. Nem felejtettem el, csak nem szerettem volna egy héten minden nap rátok zúdítani magam és a kampányt. De folytatódik. Csatlakozz te is a TE IS SZÉP VAGY kampányhoz. Mutassuk meg, hogy egységben az erő. Mi átlag nők, anyák is szépek vagyunk. Ma épp mozgás közben is.

Hogyan tudsz csatlakozni? Rém egyszerűen. Tegyél ki magadról egy képet, amivel elégedett vagy, jól érzed magad és szépnek rajta. Használd hozzá a #teisszépvagy hastaget. Mutassuk meg a világnak magunk. Egy kis önbizalomra föl! Senki se bújjon el, maradjon le a családi fotóalbumról, a saját közösségi oldaláról, mert nem érzi szépnek, méltónak magát egy fényképhez. Butaság. Minden átlagos nő, anya is is szép! TE IS SZÉP VAGY!

Azt vettem észre magamon, hogy egy kiadós edzés után nem csak kevésbé fáj mindenem, jobb kedvem kerekedik és a világ ha összefogna ellenem, az sem érdekelne. Akkor pont ott, jóban vagyok magammal. Jól érzem magam a bőrömben, az edzés végeztével.

Te is így vagy vele? Mit mozogsz? Mit teszel az egészségedért?

A mozgás megszépít, bármilyen fajta is legyen. Karate, futás, pilates, konditerem, tánc, aerobic, sielés, TRX, foci, kézilabda, kosárlabda...

Fotós: Picikék fotó 

További fotók: Mayer Ferenc

Edzőterem: Pulse Gym

Ruha: Bonprix

ReAd-blog

70858679_2543641555695843_411159255060578304_n.jpg

71112101_2543641982362467_3368899946718691328_n.jpg

 

70441981_412236452763444_5622351725085065216_n.jpg

4_n.jpg

2010_0509_oriental_expo_117.jpg

Bizony, te is szép vagy!

Háztartási teendők végzése közben is...

70408411_2534417526618246_5647069210333937664_n.jpg

Nem vagyok az a magamutogató, mindent és mindenkor fényképezőgéppel, telefonnal járkáló nőszemély, így nem igazán szoktam megörökíteni magam munka, háztartási teendők közben. Te szoktál ilyenkor fényképeszkedni? Ugye hogy nem ez jut eszedbe először?

Bizonyára mulatságos arcot vághatok, mikor a pár perce kiürült szennyeskosár a következő fordultamkor ismét tele van. Hogy érdemes lenne-e megörökíteni? Nem hiszem. Nem is teszem, mint ahogy főzés közben sem fotózkodom, csak kivételes esetekben, akkor is az elkészült ételt, nem magam. Nagytakarítás közben, nyakig porosan, pókhálósan, gumikesztyűvel is érdemes lenne egy-egy fotót készíteni, örökül hagyni a következő nők, anyák generációjának, hogy ilyen is van, ma így végezzük a háztartást. Ráadásul minden nap, több órában is. Néha megviselten, topisan, koszosan. Eszembe jut-e ilyenkor, hogy szép vagyok? Isten ments! Száztíz százalék, hogy nem. Gondolom neked sem ez a szó jut eszedbe első körben a takarításról.

Azt tudtad, hogy a házimunka mennyire sok időt vesz el az életünkből? Rengeteget. Láthatatlan munkának is nevezik, mert a köszönömön kívül nem kapunk érti fizetést, juttatásokat. A KSH-nak látványos grafikonja van, mivel mennyi időt töltünk átlagosan. Sajnos csak linkelni tudom, beilleszteni ide nem. Nézzétek meg, igen érdekes. Itt megtekinthető. Bizony a napi teendőnk nagy részét a házimunkának szenteljük. Persze nem sminkben, kiöltözve legtöbbször, bár ki tudja, lehet sokan úgy csinálják.

De tudod mit mondok? Akkor is szép vagy, ha épp porszívózol.

Szokták mondani, hogy a munka megszépít. Igazuk van. Főleg az elkészült munka után a lakást szépnek, tisztának látjuk, ami az arcunkra is kiül az a bizonyos megelégedettség, a jól végzett munka öröme és a fáradságé is. De hidd el, akkor is szép vagy!

Takarítás, bevásárlás, főzés, mosás, mosogatás, portörlés, porszívózás, felmosás és megannyi feladat, amit naponta elvégzünk. Nem mindig a legjobb formánkban, néha muszájból, máskor kedvtelésből vagy mert kell...Valakinek el kell végeznie. De ne érezd magad azáét rosszul, mert nem talpig sminkben teszed, nem vagy csinosan kiöltözve közben. Attól még TE IS SZÉP VAGY! HIDD EL! Akkor is, ha nem a top formád hozod, elnyűtt szabadidődben, porcicákkal hadakozva.

A képek illusztrációk csak.

Fotó: Picikék fotó

Póló: Emke szerkók

Nyaklánc: JuccWork

71096960_2534417736618225_5423103356090449920_n.jpg

70427091_2534417979951534_6097355402712711168_n.jpg

 

 

 

Le a régi kötelező olvasmányokkal?

 szoveg_helyorzoje.jpg

Az egyik női oldalon érdekes cikkre bukkantam a minap. Kicsit megszólítva is érzem magam, mert az olvasás szeretete mellett a kötelező olvasmányok közül némelyik nagy kedvencem, az indított el a könyvek szeretete felé, ráadásul legnagyobb csemetém másodikos lesz a jövő héttől. Az említett cikket itt olvashatjátok. Ha esetleg nem futnátok végig a sorokat, nagyjából arról szól, hogy az elavult, régies nyelvezettel írt kötelező olvasmányokhoz minek ragaszkodnak sokan foggal-körömmel, jobb lenne a mai, rövidített változatot olvashatnák a csemeték, friss nyelvezettel, átdolgozottan vagy kortárs írók, ismert, szeretett köteteit inkább. Részben egyet értek, mert megérett a váltásra a kötelező olvasmányok listája. De csak részben!

Emlékszem, mennyit szenvedtem a Kincskereső kisködmön olvasása közben, de nem azért, mert régies volt, hanem a drámaisága, szomorúsága miatt. Rossz korban olvastatták velünk, kellett volna hozzá érni még pár évet. Viszont az is élénken él az emlékeimben, mikor az Eger várban megkezdődött a csata, amit lány létemre imádtam ágyústól, Vicástól, mindenestől. Azóta vagy tucatszor olvastam újra és a polcomon csücsül négyféle kiadásban. Vagy a Két Lotti, amit nagylánykám filmben imád, így a könyvet kérte ajándékba a hamarosan érkező szülinapjára. Hát imádtam én is, ő is fogja, abban biztos vagyok, mert időtlen téma és szórakoztató kötet.

Az én tippem:

Én nem temetném még a rég korok könyveit. Némelyiket feljebb tenném életkorban, illetve mellé tennék egy szabadon választhatót és egy friss, mai, kortárs író könyvet is. Igaz, hogy ez már három könyv, de benne van a választhatóság, a friss írók megismerése és a régmúlt, a régi nyelvjárás, az akkori gondolkodásmód, élet megismerése is. Így a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad. Csak sajnos nem én hozom az oktatási szabályokat. Így lenne esélyük a kortárs íróknak megszerettetni a könyveiket a fiatalokkal, de a régit sem felednénk és a választható könyvnél meg hatalmas szabadságot kapnának a csemeték. 

Persze a rohanó életmódunknak köszönhetően kevesebb az idő olvasásra. A gyerekeket rengeteg inger éri nap, mint nap. Jó ha sokat vannak a szabadban, kötetlen játékkal szórakoztatják magukat, együtt, közösen játszanak. Sokan a számítógép, tablet és egyéb technikai vívmányokban, a szülőket is túlszárnyaló jártasságot szereznek...A közös, családi programok is kellenek, na meg a pihenés is a nagy leterheltség után. De a több mint két hónap alatt néha esténként egy közös összebújás alatt pár oldalt biztosan le tudnának gyűrni közösen a családok vagy egy hosszabb utazás alatt, egy pihenős időben akár, átbeszélve, megbeszélve az olvasottakat.

A nem értett szavakat kigyűjteni például és rákeresni. Mennyi szó feledésbe merül és a tájszólás fajtái, ha nem olvassuk, nem éltetjük. Kár lenne értük. Sokszor azért nem tetszik a csemetének a régies olvasmány, mert nem érti. Ismeretlen szavak, ismeretlen élethelyzet, dolgok tarkítják a kötetet. De akkor az a megoldás, hogy teljesen vegyük le a napirendről őket? Felejtsük el annak a kornak a nagy íróit? Egyszerűsítsük a nyelvet? Olvasás helyett hallgassanak a gyerekek hangoskönyvet vagy nézzék meg filmben?

Mindegyik jó alternatíva, de pont egy marad el az olvasásban, ami a fontos, a szókincs, a képzelet, a megismerése a múltnak és a jelennek is. 10 év múlva nem fogja senki sem tudni, ki volt a Két Lotti vagy mi az a gitt, amit rágtak a Pál Utcai fiúban? A mai kor könyvei is elavultak lesznek valamikor. Akkor azokat sem fogja olvasni senki sem? Ez olyan szomorú. ne hagyjuk a tudást elveszni!

Persze nagyon jók a most forgalomban kapható rövidített olvasmányok is, melyek modernizálva vannak, ha a gyerekek kedvet kapnak a könyvekhez tőle. De egyre jobban haladunk az egyszerűbb, könnyebb út felé és ez engem szomorúsággal tölt el. Ez a jövő és bizonyára fellendíti az olvasás szeretetét, na de milyen áron?

Elő is veszem azt az Egri csillagokat a régies formájában iziben!

Mit gondoltok a témáról?

Vesszenek a régi kötelező olvasmányok?

Egyszerűsödjenek? Jó, ha más alternatívákat is bevezetünk? 

Vagy maradjon minden a régiben?

Mindegy, csak olvasson a gyerek? 

Kit érdekelnek a könyvek, úgy sem olvasok, halál ciki már?

ReAd-blog

42250782_733572183663461_4022750593742274560_n.jpg

Csillaghullás

Avagy Mayerék csillaghullást néznek /bohózat/

purple-690724_640.jpg

Minap szembe jött velem egy cikk, hogy éjszaka gyönyörű csillaghullás várható. Láttam párás szemeimmel, ahogy fekszik a család egy pléden és a mesés látványban gyönyörködik. Ez aztán a jó kis családi program. Megmutatjuk a gyerekeknek, milyen szépséges a világmindenség, az ég, a csillagok. Nosza, vigyük véghez. Mi gond lehet? Persze nem számoltam azzal, hogy három kisgyerekkel nem lesz ez oly egyszerű, azzal meg pláne nem, hogy nálunk semmi sem megy zökkenőmentesen. Vigyázat, bohózatba illő jelenetek következnek.

Este beharangoztam, hogy csillaghullás várható este. Gyerekek lelkesen fogadták az ötletem, hogy lessük meg. Vacsora, fürdés, majd kiültünk, várni a nagy sötétséget és a hullócsillagokat. De még teljesen világos van és a nyakunk is berozsdásodik, ha így nézzük. Kerestünk egy plédet. Leterítettem. Az első hely persze nem volt jó, mert füves és hangyák, bogarak másznak ránk és mindenféle meztelen csigák, meg házasak. Akkor a betonra terítem. Legalább jó meleg, bár nem kicsit kemény. Mindegy, jó lesz így. Még mindig nincs teljesen sötét, akkor csendesen várakozzunk. Mondd ezt három 8 év alatti gyereknek. Ugye, hogy ugye? Lehetetlen vállalkozás. A mozgásérzékelős lámpa is minduntalan bekapcsol. Jó, elmegyek kilövöm valahogy, hátha addig nem gyilkolják le egymást. Lámpa megoldva. Végre sötét kezd lenni. Az egyiknek pisilnie kell. Majd a másik szomjas lesz. Na és ezzel nem számoltam, megérkeztek a szúnyogok. Újabb kiruccanás a lakásba, szúnyogirtó keresésre. Befújok mindenkit, magam is. Ne, a szádba ne fújd, az arcodra sem. Irány arcmosás. Végre újra a pléden vagyunk. Ekkor harc kezdődik azért, hogy ki feküdjön mellettem. Még jó, hogy két oldalam van. Nagy nehezen megegyeznek.

Hol vannak már a hullócsillagok? Ezek a szúnyogok nem ismerik az ellenük készült sprét? Továbbra is csípnek, nem kicsit. Két csacsogás között egy-egy csattanást hallhatunk, mindenki csapkodja a zümmögőket. Nem adják föl a fránya vérszívók.

Férj kicsattog: Van már csillaghullás? Éjfélre mondják csak - majd angolosan távozik, én nem etetem meg a szúnyogokat- beszólás kíséretében. Hogy milyen igaza van!

Végre egy hullócsillag. Persze egyik sem oda figyelt, ahova kellett volna. Legkisebb már szuszog a hónom alatt. Bőrön keresztül nézi a csillagokat. Nagyobbak is megunják a várakozást. Végül nem tudtuk meg, volt-e csillaghullás vagy sem, de vicces másfél órában volt részünk, annyi szent. Én kívánhatok egyet, mert ha minden igaz, láttam az egyetlen elhúzó fénycsíkot a fejünk felett. Remélem nem a megfázásom miatt látott fény volt az sem, hanem hullócsillag. Éjfélkor már a francnak sem volt kedve kimászni a puha ágyból némi csillagokat lesni. 

Ti láttatok hullócsillagot?

-Mayerék-

ReAd-blog

boy-1300401_640.png

Éld túl a nyarat!

Tíz hét három gyerekkel?

64782322_2367933316600002_9066961779044646912_n.jpg

Most írhatnék 5 hangzatos tanácsot, hogy éljük túl, mi szülők a nyarat, a több mint tíz hétig itthon tartózkodó csemetéinkkel, de nem teszem.

Gőzöm sincs, én hogy fogom, ezért tanácsokat sem osztogathatok.

Tíz hét. Dolgoznom is kell. Férjnek végig meló van. Nagyszülők nem mindig bírják a strapát a három csemetével. Nem fogok hazudni, kőkemény és hosszú idő lesz. Jó kis túlélőtábor, csak szülőknek. De szerencsés vagyok, itthonról dolgozom jelenleg, így ezerszer könnyebb dolgom van, mint sokaknak. Tavaly csak legkisebb volt itthon, nagyobbak nyári oviban voltak, 4 hét pihijük volt csak, amit nagyjából sikerült kilogisztikázni táborral, nyaralással, unatkozás mentesen. Idén nagylány iskolás, neki nincs már ovi, így a két kicsit sem volt szívem becígölni minden nap, tudván nagytesó itthon van. De tíz hét nem telhet el mesenézéssel és szabad játékkal csak. Valami kell, ami leköti őket és nekem is hagy némi levegőt, szabadidőt.

Főként, ahol nincs segítség, dolgoznak a szülők, az végképp nem sétagalopp. Kitartást minden dolgozó szülőnek, minden egyedül nevelő szülőnek, minden segítség nélküli szülőnek!

Viszont sok dolgot ilyenkor lehet csinálni a gyerekekkel. Félelmeim ellenére nagyon vártam már a "nem kell korán kelni" időszakot. Reményeim szerint sokszor fogunk sokáig aludni. Tervezek mindenfélét velük közösen, amihez beszereztem egy csomó foglalkoztató könyvet is. Szeretnénk vágni, gyurmázni, ragasztani és mindenféle kézműves dolgot. Az olvasásnak is nagy szerep jut majd. Sokat fogunk pecázni, bringázni, természetben járni. Fürdés, pacsálás, sarazás is helyet kap majd. Kertezünk, főzünk, sütünk, grillezünk, befőzünk majd együtt.

Lehetőség szerint olyan dolgokat próbálok kitalálni, ami nem igényel nagy eszköztárat és nem kerül sokba. Igaz ez az első nap, ma, már meg is dőlt, mivel a papírboltos ragasztó, gyurma, festék, olló beszerzés majd 5000ft-ba került ennyiünkre. Szóval ennyit a minimál pénzköltésről.

Sokat fogunk reményeim szerint még színezni, rajzolni, kockákból építeni, társasozni. De tudom, hogy 3 hét után már unatkozni fognak nagyon. Nem lesz tábor, nem lesz nyaralás, csak mi összezárva, nagy néha rokonok, vendégek, kis barátok, nagyszülők, esetenként egynapos kikacsolódások.

Azért annak is megvan a varázsa, mikor azt csinálhatnak, amit csak akarnak, szabadon, kötöttségek nélkül. Ráadásul hárman vannak, jól elszórakoztatják egymást legtöbbször mikor épp nem hajba kapnak. 

Van egy nagyszerű kép ahol jó kis dolgokat írnak. Ezeket mind meg szeretnénk valósítani, kipipálni még a nyáron.

34856532_1569708336470969_4362726684336586752_n.png

Nyár végén referálok, hogy éltük túl! Persze ez azzal jár, hogy némileg kevésbé leszek itt aktív, nézzétek el nekem...

Ha van jó ötletetek, jó kiránduló helyek, nagyszerű játék a tarsolyotokban, ne tartsátok magatokban, szívesen meghallgatom.

Mik a terveitek nyárra a gyerekekkel?

ReAd-blog

Most angolozzunk vagy sem a gyerekkel?

 

girl-2771936_640.jpg

Vekerdynek van az a mondása, hogy “Ötévesen nem angolul kell tanulni, hanem rohangálni az udvaron, a friss levegőn, látszólag céltalanul, mert attól fejlődik az agyuk. Gilisztát fogdosni, bodobácsot gyűjteni, sarazni és koszosnak lenni, rettenetesen koszosnak. Csúszni-mászni, bunkert építeni. Világgá menni.”

Ezzel a kijelentésével nem igazán tudok egyetérteni, azonosulni a teljes valójában. Azzal talán igen, hogy nem kell és nem mindenáron, nem mindegyik gyereknek. Ne mini zseniket neveljünk, hanem gyereket. Még azzal is egyet tudok érteni, hogy szabad, foglalkozás mentes órák is kellenek a gyereknek, pihenés, szaladgálás. Ne dobozoljuk be minden egyes percét annak a csemetének! Viszont, amelyik gyerkőc nyitott, érdekli a világ, az idegen nyelvek, játékosan tanulhat, annak jó, ha tanul. Nem kevesebb lesz általa, hanem több. Számtalan előnyét fedeztem föl a leendő ötévesemnél, aki a 2018/2019 évben angolra járt. A régi korban minél később kezdték el az idegen nyelv bevezetését. Mit értek el vele? Rengeteg tanulás után, a biztos (és bizonytalan) alapok után sem mertünk megszólalni. A számát sem tudom, hány éven keresztül tanultam több tanártól is németül az iskoláim során. Megtanították a szavakat, a mondat összetételt, a nyelvtant, csak egyet nem tudtak, a magabiztos megszólalást. Hiába tudom, mit kellene mondanom, értem, amit kérdez, de nem merek válaszolni. Van egy gát bennem, amit még a nyelviskola és a nyelvvizsga sem tudott teljesen átszakítani. Nem merek megszólalni sem helyesen, sem helytelenül. A korai nyelv elsajátítása, a játékos nyelvtanulás ezt a gátat rombolja le első körben. Magabiztosságot ad a gyermeknek. Amikor még nem a kényszer, a tanmenet, a jó jegy utáni hajsza adja az alapot, hanem az öröm, a mondókák, a vidám szó tanulás, a teljes körű idegen nyelven megtartott óra, az sokkal hatásosabb, áldásosabb. A nem kötelező jellege, az elvárások hiánya piszkosul felszabadító érzés. inkább ilyen körülmények között ismerkedjen a csemete egy idegen kultúrával, egy az anyanyelvétől teljesen eltérő nyelvvel, azt vallom. Nem veszít semmit, csak nyerhet! A későbbiekben, mikor már iskolai kötelezővé érik, addigra meglesz az alapja, a mersze, a tudása hozzá és nem nyűgnek, egy plusz megtanulandónak fogja megélni.

A saját gyerekemen látom.

Kinyílt, hallom, hogy dúdolja az angol dalokat, a kezdetben félszegen induló gyermekem, aki inkább az ismerős könyvtáros hölgy ölében ült, boldogan, mosolygósan jött haza az órákról. A különböző helyeken hallott angol szavakra, kifejezésekre reagált, megismerte őket. Néha egy-egy szót elmondott csak úgy angol nyelven is, majd lefordította nekem, hogy anya is értse. Nem iskolai, kötelező feladat jegyekre, elvárásokra, hanem örömünnep volt minden egyes óra. A „tanár” nem elvárt, magyarázott, feladatot adott, leadta a feszes, kötelező tanmenetet, hanem beszélt és beszélt, vidámságot csempészett az órákba, dalokat, idomult a kicsik aktuális kedvéhez, fáradsági szintjéhez. A kislányom minden óráról úgy jött haza, hogy csak játszott. Nem fogta föl úgy, hogy kényszer, hogy órára kell mennie és ő most tanul. Játékosan, izgalmasan töltötte a délutánját több hasonló korosztályú gyerekkel. Ha ez mellett már pár angol szót megtanul, pár kifejezést elsajátít, meg mer majd szólalni nem a saját anyanyelvén, akkor miért lenne ez rossz dolog?

Persze ehhez elengedhetetlen pár dolog.

- ­Kell egy támogató, elfogadó, kíváncsi közeg, megfelelő anyagiak, egy vagy két szülő, akinek van ideje eljuttatni a csemetét oda.  

- Egy olyan kisgyerek, aki nyílt, érdeklődő, szeret játszani, társaságban lenni.

- A legfontosabb, egy olyan tanár, aki szívvel-lélekkel csinálja, nem csak a fizetésért, hanem mert szereti a tanítást, a gyerekeket, az idegen nyelvet. Elhivatottság talán a legjobb szó rá. A gyerekek érzékeny antennái érzik, ki szereti csinálni, ki szereti őket.

- Egy olyan jól kidolgozott rendszer, ami működik, kipróbált, összefogja az egészet.

Mi ezt mind megtaláltuk Szabadi Adriennben és az LCF Kids Clubban. Ezúton is köszönjük a csodás évet!

https://www.vidamangol.hu

 

 43064436_1991071714286166_3479377423378677760_n.jpg

ReAd-blog

 

3 legbosszantóbb gyerektulajdonság

Avagy amivel az őrületbe kergetnek a csemeték

 61218647_2338626342864033_3264556104264187904_n.jpg

Picikék fotó

Tudom, mindenkinek cukimuki, imádnivaló gyereke van. De ne mondjátok, hogy nincs olyan egyetemes, minden gyerekre érvényes tulajdonságuk, amivel az őrületbe kergetnek, mert ez nem igaz! Összeszedtem párat, amitől én a legszívesebben kifutnék a világból, személy szerint!

1. Imádom azt a tulajdonságát, hogy olyan szótlan!

Az megvan, amikor a világ legcukibb gyerekéért mész az óvodába vagy haza ér a suliból és kérdezed tőle érdeklődve: Mi történt, milyen napod volt? A válasz a legtöbb esetben egy "Semmi" vagy "Jó volt" és kész. Ilyenkor ennél bővebb kifejtést tuti nem kapsz. Harapófogóval kell kihúzni minden jelentős esemény után a történteket vagy ha valami gond van, pláne. De ha egyszer telefonálni merészelsz, megfájdul a fejed, legszívesebben már az ágyban durmolnál, hulla fáradtan esel be otthonra, már rég elmúlt a normális lefekvés időpontja, akkor megindul a lavina. Csak zúdítja és zúdítja rád az egész napos történéseket, egy cseppnyi "fontos" információt sem kihagyva. Megtudod a padtársa jegyeit is és a múlt heti, elfeledett dolgokat is. Mikor, ha nem most azonnal! Végül is jobb későn, mint soha. De miért pont akkor, amikor nem kéne?

2. Neki mindig minden most azonnal kell!

Egész nap kérdezgeted, hogy kell-e mennie mosdóba, van-e fontos elvégezendő feladata ott. Nincs! Jön az egyértelmű válasz. Meddig is? Míg késében nem vagytok. El nem indultatok. Rá nem adtál millió hacukát a kinti zimankó és fagyás elkerülése miatt. Épp leültél végre, hogy egy kiadós, nyugodt reggeliben részesítsd magad. A finom, meleg, gőzölgő kávét a kezedbe nem veszed pár perc csend és  magány reményében. Pont most értél a zuhany alá és teljesen habos vagy. Végre eljutottál te magad a mosdóba, sok idő, elvégezendő feladat után, így majd rád töri az ajtót, mert neki is akkor kell! De ha tovább gondolod, akkor az sem lehetetlen, hogy életbe lép az első pont. Akkor jön rá a mesélhetnék, míg te éppen trónolnál egyedül.

3. De miért? Mi? És társai...

Azt hiszem, ez nem nagyon kell magyaráznom. Beszélgettek. Mesélsz szívesen. Csak sétáltok az utcán. Néztek valami filmet. Beszélgetnél valakivel vagy épp vele. Egyszer még elmegy a miért vagy ez mi kérdés. Még másodjára, harmadjára is szívesen válaszolsz az érdeklődő kérdéseire, hiszen ebből tanulja a világot. Na de mikor fél órán belül a nyolcvanmilliomodik kérdést teszi föl és az élő fára, kisvirágra, akármire is rákérdez...Az ember kezdi elveszíteni a türelmét, nyugalmát, az eszét is. Gondolj csak Ábelre és a "de miért" kérdésére...

Na jó, valljuk be, így is imádjuk őket, akármilyen bosszantó kis rosszcsontok is! Továbbá inkább bosszantóak legyenek, mint betegek!

ReAd-blog.blog.hu

 

 

Anyák napjára

20883091_1526561457403863_5885246557204519251_n.jpg

Kislánykoromban arról ábrándoztam, hogy nagyon korán, 17-18 évesen már anyuka leszek. Ráadásul mindig ikreket láttam álmomban, egy fiút és egy lányt. Végül nagyon máshogy hozta az élet. Meglehetősen későn lettem anyuka, de már három csemetés vagyok. Majdnem az ikres álmom is megvalósult, de sajnos egy baba úgy döntött nem marad velünk. Néha még vágyom a baba illatra, az apró talpacskákra, a meghitt összebújásokra, de tudom, hogy a mi családunk így teljes. Rengeteg dolgot adtak nekem a gyerekeim (férjem is, hogy szegény ne maradjon ki mindig az említésből). Mennyi pluszt ad egy anyának a családja, az leírhatatlan. Mennyivel több vagyok általuk az pedig hihetetlen.

Megismertem magam általuk. Olyan képességre tettem szert, amiket nem is néztem ki magamból. Ha kell, harcos anyaoroszlán vagyok, mikor ki kell állnom értük. Korábban inkább hagytam a dolgot, csendben tűrtem, mikor magamról volt szó. De értük nem.

Rengeteg türelmet, kitartást kaptam általuk, ami olykor el is kél. 

Feltétlen, mindenkori szeretet, amit nekik adhatok. Hogy lehet ennyire szeretni?

Értékeljem önmagam, tetteim, munkám, hiszen nekik ezáltal vagyok több, vagyok valaki az életben, egy követendő példa.

Kitartást, hogy a fáradságon, betegségen túl is tudok még menni. Olyan szinten terhelhető vagyok, hogy ihaj. Értük tűzőn-vízen, bármikor, bárhová, bármeddig.

Tudok egyszerre rengeteg dologra figyelni. Megy a nagylány olvasására figyelni, pakolni, főzni egyszerre, miközben a legkisebb a kezemben van és még telefonálni is.

Két kézzel annyi dolgot el tudok végezni, mintha legalább négy kezem lenne. Negyedannyi idő alatt megcsinálok bármit, ami korábban órákig eltartott volna.

Minden szabad percet hasznosan töltök. 

Már nem az az első, hogy azt mérlegelem, nekem hogy jó, hanem hogy nekünk.

 

És még annyira hosszan sorolhatnám...

De ehhez az is kellett, hogy nekem is legyen egy nagyszerű anyukám!

Minden anya egy harcos, szerető szív, egy kikötő, a világmindenség.

 

Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél

Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.
Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe?
Te azt sosem kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.

12072533_969955999731081_7048803657256377812_n.jpg

13731459_1137532086306804_4407981567936291102_n.jpg

17342818_1372296459497031_749623012364742288_n.jpg

Húsvét stressz mentesen?

Engedj el mindent, ami kényelmetlen

easter-3204589_1280.jpg

Nincs csodaszerem a húsvéti nagy szünet kiböjtölésére. Minden évben rohanással, gyomorgörccsel telik. Nem is a kedvenc ünnepem, az igazat megvallva.  A csoki nyuszi és társai még hagyján, de már kislánykoromban is idegenkedtem a locsolkodástól, az évenkénti nagytakarítástól és az ezer tennivalótól.

Később felnőtt fejjel igyekeztem elbújni a világ elől, hol sikeresen, máskor kevésbé.

Most pedig, hogy már gyermekeim vannak, mindent bele szerettem volna szuszakolni az időbe. Az ő kedvükért locsolók, tojáskeresés, díszítés, jövés-menés is volt mindig. Program, program hátán. Szerettem volna, hogy ne utálják annyira ezt az ünnepet, ne legyen kényelmetlen nekik, amennyire nekem. De rá kellett jönnöm egy nagy igazságra. Nem attól lesz emlékezetes egy húsvét, hogy ezer programot szervezünk. Sőt! Csak gyorsan túlrohanunk rajta, nem megéljük és élvezzük azt így.

Ezért úgy döntöttem idén, nyuszi ide és tojásfa oda, most bizony semmit sem fogok betervezni. A nagytakarítást, ablakpucerászást meghagyom ünnepek utánra. Nem fogok sütiket gyártani, hanem majd közösen sütünk valamit, amit megkívánunk. Nem megyünk látogató körútra sem, de ha jön hozzánk valaki, szívesen látjuk. Nem lesznek kötelezően előírt programok.

57561059_2273101989416469_1870083762029592576_n.jpg

A mostanában jövő-menő betegségek után nem vágyom másra, mint egy közös focizásra, egy jó bringatúrára, összebújós mese nézésre és még a jobb olvasásra, beszélgetésekre és egy óriási pihenésre. Ez alól szerintem a gyerekek sem kivételek. Elfáradtak ők is láthatóan.

Feladat nélküliséget óhajtok, amikor nem hajt a tatár, nem vagyunk időkorlátok közé beszorítva, nincs fontos teendőnk, csak azt csináljuk, ami jól esik, akkor kelünk, amikor kipihentünk magunkat.

Lesz egy kis tojáskeresés, templomba is elmegyünk, kézműveskedünk, bringázunk a szabadban, talán festünk is, hátha mégis felénk jár egy locsoló, de kb ennyi. 

Éljen a feladat nélküli, stressz mentes szünet!

A cuki kézműves, varrható nyuszi a Filc és gombok webüzletében vásárolható meg.

57299405_2273101932749808_7025515225700892672_n.jpg

 

 

Minden nap egy új világot adhatsz neki

Olvasni közösen (is) jó

 

56821293_2264011990325469_5287741556176977920_n.jpg

Picikék fotó

 

Nagyon sok kedvenc könyvünk van gyermekeimmel, Daniellával, Viktóriával és Andrissal közösen.

Ilyen például a 100 magyar népmese, Csapody Kinga: Türelmesek lettünk, Skolik Ágnes: Csodatermő fa, Csibemese, Kurt Hörtenhuber: A szeretet nagykövete, Fekete István: Vuk, Felix Salten: Bambi, Szabóné Jámbor Eszter: Az öt tornacsuka útinaplója, Walt Disney klasszikusok…és napestig sorolhatnánk…

Szerencsés vagyok. Szeretek olvasni, ők pedig szeretik hallgatni. Nagylánykám már önállóan kezdi az olvasást elsajátítva élvezni a könyvek tartalmát. Legkisebbem lapozgatja a leporellókat, nézegeti a képeket. Középsőkém pedig előszeretettel olvastat magának. Szívesen járunk könyvtárba is. Az a milliő, a könyvek illata...

51962262_2182372108489458_2819513521492983808_n.jpg

A legjobb közös elfoglaltság bekuckózni, összebújni és elkalandozni más világokba együtt. 

Nincs is annál jobb dolog, mikor gyermekednek az egész világot adhatod. De mi van, ha nem csak e világot tárnád elé? Ez a lehetőség fel sem merült benned még? Pedig nagyon könnyen megteheted, a mesék, a könyvek, versek segítségével. Az olvasás által elkalandozhat számtalan elképzelt helyszínre csemetéd. Bárki lehet, ha a főszereplő bőrébe bújik. Bármit csinálhat, bármilyen foglalkozást űzhet, amit csak szeretne. Minden álma valóra válhat, még az elképzelhetetlen is. Nem adnál-e neki mindent meg? Olvass neki, olvass vele, verseljetek.

42193648_479768929192206_3801949292877316096_n.jpg

Az olvasás több, mint egy kikapcsolódás. A szókincsfejlesztésnél is ezerszer jobb dolog. Szavakat ad, de legfőképpen a képzeletet fejleszti. Szorosabbá teszi a családi köteléket a közös esti mese. Cinkosokká is tehet egy közös kis történet. Mosolyt fakaszt és megmagyaráz dolgokat. Félelmeket apaszt, empátiát ébreszt. Egy vers ritmust tanít, készséget fejleszt. Segít az érzelmek kifejezésében. Stresszt csökkent, mindeközben a tudást növeli, az emlékező képességet javítja. Nincs olyan dolog, amire nem gyógyír az olvasás. de a szavak erdeje nem csak egy fejlesztés, hanem jó időtöltés és remek kikapcsolódás. Nem kellenek hozzá milliók, az otthonodban is elérhető. Egy jó könyv kell hozzá vagy a képzeleted. Szép időben a szabadban, kirándulás közben megpihenve, esős időben a fotelbe kuckózva, egyszóval bármikor.

Járjatok be több világot az olvasással!

És soha nem lehet elég korán kezdeni.

43691096_2002448833148454_5931970011873673216_n.jpg