Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...


Anyák himnusza

2020. július 28. - Mayerné Répási Adrienn



Hogyan szólna az anyák himnusza, ha Kölcsey helyett ők írják? Valahogy így az én átiratomban.

Nem tudom, "illik-e" átírni egy ilyen fontos és jelentőségteljes művet, de egy kis humor nem árthat olykor. Semmi rossz gondolatom nem volt, mikor kicsit átköltöttem. Kellő iróniával fogadandó a mű!

Tovább

Egyedi babatakaró a menő!

fru_9856_resized_20200623_125056774_masolata.jpg

Igyekszünk minden mérföldkőnél, jelentős eseménynél maradandót ajándékozni szeretteinknek, közeli hozzátartozóinknak, barátainknak. Egy baba érkezése pedig az egyik legszebb esemény az életünkben, aminek úgy érezzük, méltó emléket kell állítanunk. Valljuk be, ez nem is oly egyszerű. Kézzelfogható, egyedi, izgalmas, későbbiekben is mosolyra fakasztó tárgyat találni, olyat, amitől örökre megmarad? Továbbá az sem baj, ha az az ajándék használható, nem csak a polcon porosodó dolog? Még nehezebb. Sok szerencsét hozzá, mert nem kevés keresgéléssel jár.

Tovább

Kirakatgyerekek

Gondolod végig, mit postolsz!

baby-4756305_640.jpg

Elég veszélyes témát boncolgatnék ebben a bejegyzésemben. Mikortól sok, mikortól kirakatgyerek az a gyerek? Mikor és mennyit postoljunk közösségi médiafelületeken a gyerekünkről, legyen szó blogról, vlogról, fb oldalról, instáról? Tegyünk ki képet vagy egyáltalán ne? Kényes és vitaindító téma, az biztos. De vállalom, belenyúlok abba a bizonyos darázsfészekbe. Most talán még aktuálisabb, mint bármikor. Azt hiszem, mindenki tudja, mire gondolok. Nem is említeném a kirobbant botrány főszereplőjének nevét, nem tudnám megállni, hogy ne kezdjek el dühöngeni, az meg nem úrinőhöz (bloggerhez) méltó. És véletlenül sem reklámoznám őt sehogy sem!

Tovább

Szülői félelmeink...

Te jó szülő vagy?

adult-1807500_640_1.jpg

Elég vagyok neki? Mindent megtanítok, ami fontos? Vajon jól csinálom? Megkap-e mindent, ami szükséges? Nem vagyok túl szigorú? Nem fog a fejemre nőni, ha túl engedékeny vagyok? Nem erőltetek rá valamit esetleg, amit nem szeretne? Nem hagyok rá vajon mindent? A barátja vagyok-e ahhoz eléggé, hogy bizalmasa is legyek, félelem nélkül? Van szülői tekintélyem? Elég következetes vagyok? Felnéz vajon rám? Nem rontottam el valamit? Boldog ember lesz belőle és életrevaló?

Tovább

Családi összetartozás, összetartás

family-1517192_640.jpg 

Családi összetartozás, összetartás

 

Egy családnál nincs erősebb kötelék. Na de az is meglazulhat olykor, ezért érdemes odafigyelni rá, óvni, védeni, táplálni a szeretetet, mely összetartja. Ami egyfajta ragasztóként működik. Persze nem mindig könnyű dolog és nem megy zökkenőmentesen legtöbbször a mindennapokban. Akadnak bakik, hibák, veszekedések, sírások, hisztik, sértődések. Nem működhet mindig minden 100%-an. Ez természetes. minden családban, kapcsolatban vannak összezördülések, haragszomok. De javítható. Még a teljes elhidegülés, az örök harag is feloldható. Működik, míg dolgozunk rajta, együtt, közösen.

Tovább

Online tanul a gyermekem?

child-1183465_640.jpg

Szülőként már előre számoltam vele, vártam, így nem lepődtem meg, mikor bejelentették a környező országokhoz hasonlóan az itteni iskolai és óvodai bezárásokat.  Tudomásul vettem a tényt, hogy otthonról, online fognak tanulni a gyerekek a kialakult vírushelyzetre tekintettel.

Online tanulni.

 

Na de itthonról? Hogyan? Miképpen? Hogy oldja meg mindenki? Ezer kérdés cikázott a fejemben és sokunknak, úgy hiszem. Bedobták a pedagógusokat és a szülőket, csemetéket a mély vízbe rögtön. Túl sok információt nem kaptunk, sem iránymutatást. Érthető a pánik helyzet. Magyarország fel van készülve az online tanulásra? Aligha. De a kényszerhelyzet nagy úr. És ennél nagyobb kényszer nincs, mint az egészségünk.

KÖSZÖNÖM a pedagógusok munkáját!

Tovább

Hogyan lehet lekötni egy gyereket otthon, a legjobb módon?

crayons-1445053_640.jpg

Akinek egy, két, három vagy még több gyermeke van, azt érzékenyen érintheti az iskola, óvoda bezárás, amit tegnap tudattak velünk. Most nem is beszélnék az így végezendő munkáról, amit meg kell csinálni  vagy a gazdaság nehézségekről, amit ez generál. Inkább arra térnék ki bejegyzésemben, hogy hogyan oldjuk meg az itthon maradásuk minél zökkenőmentesebbé tételét. Nyáron kapunk némi fogalmat arról, milyen nehéz a csemetéket lekötni hosszabb távon. De ott annyival egyszerűbb helyzetben vagyunk, hogy mehetünk kirándulni, nyaralni, táborba mehetnek a csemeték, nagyszülőkhöz. Most ez ugye nem adott. Írok pár dolgot, hogy mi mit szoktunk csinálni itthon az apróságokkal, hogy ne legyen unalom és nyugtalanság. Hátha ezzel segíthetek sokatoknak. 

Tovább

Cseppke kalandjai

 cseppke-zsakok-noivalto4-695x482.jpg

Hol volt, hol nem volt az Óperenciás tengeren túl, de a gyerekkacajokon innen élt egy Anyuka, aki egy szép napon nyálkendőt keresett a kisfiának, Bencének. Mivel nem lelt megfelelőt, gondolt egy nagyot és elhatározta, hogy akkor elkezd ő gyártani. Giret Fruzsi, mivel reklámszövegíróként dolgozott korábban, nem elégedett meg azzal, hogy egy uncsi kis akármit akaszt a pici Bence nyakába. Megkérte Laár Györgyit, grafikus barátnőjét, alkosson néhány kedves kis mintácskát hozzá. A cseppnyi anyai szeretethez adtak sok csepp kreativitást és elindult az útjára egy vállalkozás, ami akkor még bátran mondhatjuk, gyerekcipőben járt. Azóta persze sok-sok év telt el, Bence is és Györgyi gyermeke is megnőtt már, és a Cseppke is igencsak kinőtte magát. 

Egy igen nagy és rendkívül fontos problémára jelent megoldást a Cseppke.

Éjjel minden csendes, az anyuka lábujjhegyen osonva nézi meg minden csemetéjét, be van-e takarózva. Aki persze alszik nyugodtan. Nem is akárhogy. Pocakja kilóg, lába kint. Anyai szív megszólal. Meg fog fázni, kint van mindene. Betakarjuk. Aztán később újabb kör, újabb kitakarózott csemete. Ugye hogy ismerős? Mániákus betakargató vagyok. Egyik gyerekem sem szeretett kicsiként betakarózva aludni.

A Cseppke hálózsákokban nincs gond a kilógó pocakkal, derékkal, hisz a puha anyag öleli a gyermeket éjjel és a megszokott hálózsákokhoz képest szabadabb mozgásteret biztosít a picinek. A lábát ugyanis bármikor kidughatja és már ki is jöhet az ágyból, már, amennyiben szeretnénk. Éjjel pedig a babával együtt fordul, tehát nem esik le róla, mint egy takaró, és nem is tekeredik meg a testén, mint a babahálózsák. Persze, a webshopban sok más termék is megtalálható a szülők, nagyszülők örömére. Mind-mind igazán praktikus, magas minőségű, vidám és a gyerekek nagy barátja. És most még egy óriási fejlesztéssel rukkolt ki az imádott tipegőhálózsákok, párnák, ökohálózsákok, sapkák, mesekönyvek és kendők mellett a Cseppke csapata! 

bigface_zsakok.jpg

A Cseppke megint valami olyat alkotott, ami igazán egyedülálló, új és óriási segítséget nyújt a kisgyerekek elaltatásához. Ez pedig nem más, mint a Cseppke applikáció. Ebben a kisbabás szülők altatózajokat találnak, aztán vannak benne hangos mesék valamennyi Cseppke figurával. Aki ismeri a Cseppkét, az tudja, hogy minden egyes baba- és tipegőhálózsákon szereplő figurának van egy saját meséje, amely egy meseterapeuta szakpszichológus segítségével született. A kicsik a következő barátok történetét hallgathatják meg Vadász Bea és Előd Álmos tolmácsolásában: csiga, kutya, cica, nyuszi, birka, zsiráf, fóka, süni, varjú, bagoly, pingvin, tündér, egyszarvú, béka, kisautó, tűzoltóautó, panda, elefánt, dinó, jegesmedve, vonat. Egy igazi varázslat, hogy az alkalmazás segítségével a hálózsákon található figura megelevenedik. Ha az applikáción bekapcsoljuk az „Életre kelt Cseppke” menüpontot és a készülék kameráját a minta felé fordítjuk, akkor az állatka megmozdul, történik vele valami csodálatos, esetleg meg is szólal, dalra fakad vagy épp – mint a tündér – jó éjszakát kíván. Mindegy, hogy egy altatózaj, hangos mese vagy megelevenedő kedvenc mellett döntünk, a Cseppke applikációval, amely elérhető az Apple iStore-ban és a Google Play Áruházban egyaránt, a gyermek korára, igényére szabható a kedves gondoskodás.

Anyaként tudom, hogy az altatás az egyik legnagyobb kihívás az életben. A mesék nagyszerűen fejlesztik a csemetét és rengeteg dologra jók, például arra is, hogy ellazuljanak a gyerekek és elpilledjenek, végre elaludjanak. Egy jó mese megkönnyíti a dolgunk.

Egy kis kedvcsináló videó.

 

Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot a Követem gombra jobb felső sarokban laptopról, számítógépről és balra lent tabletról, mobilról. Ha szívesen megvitatnád bővebben, mert teljesen más az álláspontod, akkor normális hangnemben a blogbejegyzés alatt, kommentben megteheted. Továbbá a ReAd-blog Fb oldalán vagy a ReAd-blog csevegő csoportban is megy a témázás a cikkről, ott is megtalálsz.

ReAd-blog Adrija

#cseppke #aplikáció #momp #anyukák #tipegő #hálózsák #fejlesztés #mese #mesétmindengyereknek #reklám #prcikk

kepernyofoto_egyszarvu_1.jpg

Csend és béke

Mit jelent a béke?

feet-932346_640.jpg

Ó, azok a madárfüttyös finom reggelek...

Csendes a reggel. Még mindenki alszik, csak én nyitom ki a szemem, kissé hunyorogva. Egy újabb reggel. Hallom a család szuszogását, a forgolódásukat. 6 kicsi tappancs és egy nagyobb lóg ki a takarók alól, az enyémen kívül. Madárfütty. Ideszoktak a kitett élelemnek hála a cinkék, verebek, gerlék. Csodás hangjuk szebb bármilyen ébresztő zenénél. Pár éve még nem ezt mondtam volna, csak bosszankodok, hogy nem hagynak aludni és a fejemre tett párnán is áthallatszik hangjuk.

Még nem csörög a vekker. Van egy pár perc szabadságom, csak magamra, a gondolataimra. Fent vagyok már, de még nincs kedvem felkelni ténylegesen. Jó egy kicsit szusszanni, csendesen merengeni. Ilyenkor enyém a világ. Magamévá tehetem a csendet, a nyugalmat. Világokat válthatok meg fejben, átgondolhatom a napot, erőt gyűjthetek a tennivalók sokaságához. Béke van. Pont ahogy szeretem. Kicsit visszagondolok az est csendjére, mikor olvastam és már mindenki aludt. Jó volt, de más. A reggelek nagyon mások, ha nem kapkodósak, akkor is.

Kiosonhatnék egy kávéra, de a jó meleg, puha ágy húz vissza. Pedig jó gondolat. kiugorhatnék az ágyból és nekikezdhetnék a temérdek dolgomnak is. Már bennem van a sürgetés. Ezt és azt is kéne ma csinálni. Menni kéne ide és oda is. Sok a tennivaló. Átgondolhatnám az ágyból azt is, miket kell ma feltétlen megcsinálni, mi halasztható még. De nem most. Most még enyém a világ csendje. Amit csak a csendes motozás szakít meg. És már huppan is egy gyerkőc az oldalamra, mellém. Vége a nyugodt békémnek. Jön a következő csemete is, akit rögtön követ a harmadik is. Mind bebújnak az ágyunkba mellénk. Ölelések, puszik és a szokásos "reggelit kérek, pisilni kell, mesélsz nekem, mit csinálunk ma" következik. Zúdítják ránk a kérdéseik, kéréseik. A következő csend még nagyon messze van. Este. Béke van most is, csak már nem csendes béke...

Nekem ez a béke. Tudni, hogy jó helyen vagyok és azok vesznek körül, akiket szeretek. Tudni, hogy ők jól vannak és nincs különösebben semmi bajunk.

Anya vagyok...

BloggerKépző 30 napos kihívásának 3. napi témáját olvashattátok saját értelmezésben.

Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot a Követem gombra jobb felső sarokban laptopról, számítógépről és balra lent tabletról, mobilról. Ha szívesen megvitatnád bővebben, mert teljesen más az álláspontod, akkor normális hangnemben a blogbejegyzés alatt, kommentben megteheted. Továbbá a ReAd-blog Fb oldalán vagy a ReAd-blog csevegő csoportban is megy a témázás a cikkről, ott is megtalálsz.

ReAd-blog Adrija

#anyavagyok #csend #reggelicsend #BloggerKépző #anyaság #nyugalom #ahogyénszeretem 

 

Veszélyes is lehet az olvasás?

romantic-1934223_640.jpg

Tőlem úton, útfélen azt hallhatjátok, hogy az olvasás milyen jó. Nem csak ízlést formál, stílust, szókincset, hanem az olvasó embert is magát. Egy jól megválasztott könyv rá tud döbbenteni dolgokra, álmokat tűz ki célként elénk, elindít az önismeret útján, azaz ténylegesen alakít minket mondanivalójával, etikai, morális kérdéseivel. Ennek megvan a veszélye is, amit sosem gondoltam volna és szerintem mások sem. Viszont...

"Ez csak egy könyv. Elolvasom, aztán továbblépek, jön a következő kötet." De nem csak ennyi! Ennél jóval többről van szó. A könyvek tartalma ott motoszkál a fejünkbe később is, beeszi magát a bőrünk alá, alakít a hangulatunkon, rajtunk. Hogy ez baj-e? Nem! Ha megfelelő olvasmányokat vesszük kézbe. Itt nem arról van szó, hogy a Romana és a szépirodalmi műveket szembeállítanám, melyik a megfelelő. Ki dönti el, melyik könyv jó és melyik nem? Erre nem vállalkoznék. Mindkettő olvasmány, mindkettő olvasásra készteti azokat, akik azt szeretik. Olvasson az ember, az a jó. Ha örömet okoz, miért ne? 

Viszont a fiatal olvasó generáció, aki még fogékony a tanulásra, a könyvek nyújtotta élményekre, készpénznek, véleményformálónak veszi egy-egy könyv végkifejletét, a karakterek stílusát, az élethelyzetet, amit a könyv írója felvázolt. Itt jön a gond. Egyre több kötetben van szó romboló kapcsolatokról, úgy beállítva, mintha az lenne a szerelem. A szürke ötven árnyalata könyv óta nagyon átbillent a mérleg. Már nem a hagyományos férfi-női kapcsolatokról szólnak a regények. Már nem az a normális, ha a férfi meglátja, megtetszik neki, udvarol, elnyeri a kiválasztottja szívét és élnek, míg meg nem halnak. Az ingerküszöbünk túlcsordult. Már a férfi elrabolja, kényszeríti a hölgyet mondvacsinált okokra hivatkozva, néha kvázi megveszi pénzért ahhoz, hogy az övé lehessen. Egyre több kötetnél fogom a fejem, hogy ezeket a sémákat állítják be szerelemnek. Idén a negyedik ilyen könyvnél tartok, igaz a havi kvótám 10-15 könyv. De akkor is. Miért? Nem lehet olyan magas az ingerküszöbünk, hogy csak az ilyen történetekre figyelünk fel. 

Tovább

Kipróbáltuk a természetes praktikákat megfázásra!

Nátha, köhögés, kaparó torok? Nem téma!

 

86665835_2851832981543364_3954189128853094400_o.jpg

"Fotó: Picikék fotó   Tea: Teaprogramok virágzó teája"

Nátha, köhögés, kaparó torok, fejfájás? Bizony minket is utolért a rettegett kór.  Jó lenne, ha nem kellene megint a fél fizetésünk a patikában hagyni. Így arra gondoltam kipróbáljuk a nagyanyáink által használt és úton, útfélen reklámozott természetes praktikákat első körben, hátha használnak. Persze csodát nem vártam. Két nap alatt nem lehet  meggyógyulni. Ellenben jó kis tapasztalatszerzés volt. Most megosztom veletek, melyik szer milyen és mennyire hatásos.

Tovább

A kudarc segít vagy visszatart?

teddy-bear-360306_640.jpg

A kudarc segít vagy komoly visszatartó erő? Egy kicsit mindkettő. Segít az önismeretben, segít az életben elérni valamit, hiszen cselekvésre sarkall, dacra, ugyanakkor sokszor jelentős visszatartó ereje is van, ha az ember egyszer komolyabban megégette magát.

A kudarccal érkező elkeseredést, dühöt, szomorúságot nagyon nehéz feldolgozni, kezelni felnőttként. Gyerekként még nehezebb a dolgunk. Viszont mindenhol leskelődik ránk. Senki sem úszhatja meg egy-egy jelentősebb kudarc nélkül az életet, hiszen teljességgel a velejárója.

Gyermekkoromban hamar megtanultam, hogy a bukás és a vele érkező csalódás természetes dolog. Nem voltam kiemelkedően jó tanuló, a legokosabb, nem voltam az osztály legszebb lánya, nem büszkélkedhettem nagy tehetséggel vagy jó sportteljesítménnyel, így rendre veszítettem a rajzversenyen, a futóversenyen, a versmondón(ott még el is ájultam izgalmamban) és minden megmérettetésen. A napi dolgozatokat, felelést is versenyként éltem meg, hát még a különféle vizsgákat, fellépéseket, ha nem úgy sikerültek, ahogy gondoltam. Tudtam, hogy nem leszek sosem híres, kiemelkedően jó semmiben. A tűrhető szintet és a teljesítettet megugrottam, olykor az élvonalban, de sosem elsőként végeztem. Hogy ennek mi volt az oka? Kishitűség, félelem a kudarctól, drukk, néhol a tehetség, a képességeim hiánya, máskor más állt közöttem és a győztes első helyek között. És ezek így mind egyszerre is kicsit. Viszont hamar elkönyveltem magamban, hogy ez van. Nem rohantam el zokogva, nem lettem depis a sikertelenségtől, inkább még nagyobb kitartásra sarkalt. Igyekeztem a legtöbbet, a maximumot kihozni magamból. Ösztönzően hatott rám a sikertelenség. Na majd én akkor is megmutatom...Végül elengedtem a megfelelési kényszert. Már igyekszem úgy élni az életem, hogy a versengést elkerüljem. Nem állok bele. Nem vagyok hajlandó feladni, de nem töröm magam mindenáron az első helyért. Nem fontos, ha nem én vagyok az első. Engem a kudarc egyértelműen inspirál, azaz segít. 

Tovább

Túl közel...

children-920131_640.jpg

A mai, haladó világban túl közel vagyunk egymáshoz. A buszon utazva, egymáshoz préselve, a munkahelyünkön, a moziban, szórakozás közben és szinte mindenhol. Ez nem nagy baj annak, akit nem zavar a túl közeli kontaktus. Na de mi lesz azokkal, akik nem szeretik, ha belemásznak avatatlanok a személyes aurájukba? Azoknak kész kín az élet és minden nap keserves küzdés, viszolygás.

Már egész kicsi gyerekkorunkban arra buzdítanak minket, hogy adjunk puszit felszólításra annak a rossz illatú bácsinak vagy annak a néninek, akinek a bibircsókjától a hideg futkos a hátunkon. Mindezt azért, mert valahonnan rokonunk, még ha ritkán is találkozunk vele. Azért, mert ez az elvárás. Így cselekszik mindenki. Persze ha nem tesszük, akkor jön a beszólás, a "neveletlen ez a gyerek" szöveg vagy hasonlók. Kötelező elem, mert kell, mert így szoktuk meg és mindenki így is csinálja. Később aztán furabogárnak néznek, ha a felénk nyújtott idegen kézfogását nem fogadjuk el, ha szóvá tesszük, hogy a kolléga túl közel áll hozzánk vagy idegesek leszünk idegenek pusziosztogatásától, véletlen vagy szándékosan hozzánk érésétől. És hogy tovább gombolyítsam a gondolat fonalát a fenékre paskolástól egészen a #meetoo-ig van ez.

Van, akinek természetes, megszokott, semmi kivetnivalót nem talál egy adott dologban, érintésben, pusziban, addig másnak ugyan az sok(k)! Meddig normális egy nem kívánt érintés, puszi? Vagy onnantól egyáltalán nem normális, ha nem kívánt? 

passengers-1150043_640.jpg

Nekem van egy bizonyos saját közegem, amibe nem szívesen engedek be senkit, csak a nagyon közelieket. Ha ezt megszegi valaki, valósággal rosszul érzem magam. Finnyásság? Hiszti? Meglehet. De én szeretném eldönteni, kit engedek intim közelségbe magammal és kit nem. Nem szeretem ha mások hozzám érnek, préselődnek, lökdösődnek, ha kérdezés nélkül megfogják a kezem vagy puszit adnak. Nem szeretek idegeneknek puszit adni amúgy sem, még bemutatkozáskor sem. Kényelmetlenül érzem magam tőle. A keveset találkozós barátoknál, rokonoknál ugyan ez a helyzet áll fenn.

Pont ezért nem erőltetem sosem a gyerekeimnél a kötelező pusziadást. Annak adnak, akinek jónak látják. A mi testünk, a mi döntésünk. Már kicsiként is lehessen beleszólása ebbe annak a gyereknek. Ha nem szeretne puszit adni, ölelést kapni, akkor köszönjön csak simán, az is az udvariasság egyik elfogadott formája. Miért erőltetjük rá csemetéinkre a nem kívánt testi kontaktust, ha nekünk is gondot okoz sokszor?

Tartsuk tiszteletben mások érzéseit. Tanítsuk gyermekünk is arra, hogy csak azt tegye, ami még jó érzéssel tölti el. Ha fél, undorodik, rosszul esik neki, akkor tegye szóvá és közölje a határait világosan, nyíltan, kendőzetlenül, őszintén másokkal. Elfogadott? Nem. Sértődést okozhat? Meglehet. De ne legyen olyan szituációba belekényszerítve, amit nem szeretne.

Hajlamosak vagyunk elkendőzni vagy felerősíteni ezeket a dolgokat. Szóljunk világosan, félreérthetetlenül, ha túl esik a komfortzónánkon! Ne szóljuk le, nevessük ki azt, akinél ez a határ szűkebb, mint nálunk. Kérdezzük meg, szabad-e, nem kényelmetlen-e. Nem kerül semmibe ez a gesztus. Viszont garantáltam nem kerülünk kínos szituációba.

Nőként ezt valahogy még fontosabbnak tartom. A nem kért "véletlen" szájra puszi, ami elcsúszott csak, a fenékre csapás vagy beszólás, az intim területekhez érés, szintén persze véletlenül...Nem elfogadott dolgok. Nem megbocsátható dolgok. Mert aki ilyenekkel trükközik, utána még erőszakosabb lesz egy idő után, természetesnek tartja és normálisnak. Nem az! Csak szólok!

És a gyerekeimnél ezt véresen komolyan veszem! Nem kell mindenáron puszit adniuk, ha nem szeretnének. Szóljanak, ha zavarja őket valami. Ne nézzék el! Fiam is tiszteletre tanítom, a mások határainak elfogadására!

Neked mennyi teret enged a jóérzésed? Mekkora területet ölel föl a komfortzónád? Mi okés még és mi az, ami már nem fér bele? Túlságosan fel lenne fújva az intim terület? Neked még belefér? Felkapod a fejed egyes szituációkról szóló híreknél? Vagy csak hiszti? Szóltál már valakire rá ilyenért? Szóltak már rád?

Mit gondolsz a témáról? Szívesen meghallgatom az álláspontod.

A mai témaötletet a Marketing Commando oldalán olvasott Kollégának kézfogás vagy puszi felvetése ihlette.

ReAd-blog

#intimzóna #blogbejegyzés #bloggerlife #blog #túlközel 

 

 

Nem kerül semmibe, ajándékozz meg valakit...

a mosolyoddal

72342006_2590044457722219_6303231898382499840_o.jpg

Karkötő: R.M. ékszer 

A mai rohanó világban mindennek van súlya, értéke. Azt hisszük, minden kerül valamibe vagy valamennyibe. Néha túl sokba is. Erőnkön felül igyekszünk a legnagyobbat, a legszebbet, a legdrágábbat megvenni. Időt, pénzt nem spórolva, kiemelkedően jó ajándékok után vadászunk. Nem is gondolnánk, de néha annyira jól esik egy semmibe sem kerülő gesztus, talán ezer megvett ajándéknál is többe. Egy mosoly, egy apró biccentés, egy simogatás, egy vállveregetés, gyors ölelés, dicséret vagy akár egy apró meglepetés is. Szűken mérjük, pedig tényleg megfizethetetlenebb, mint bármilyen ajándék, olykor. De ne csak szeretteinket részesítsük benne. Az ember rosszkedvét elűzi, a világba vetett hitét megerősíti, egyszerűen jól esik neki, ha vidáman ráköszönünk, rámosolygunk vagy csak aznap nem kötözködünk, mert hideg a kávé, rosszul adott vissza...

Mindenki szívét megmelengeti egy kedves gesztus. Talán aznap az az apró mosoly az első és egyetlen, amit mi lövünk felé. Vagy valami nagyon fáj neki, de egy felé nyújtott szaloncukor eltörli a rossz emlékét, jobb kedvre deríti. Kizökkentjük dicséretünkkel a rosszkedvéből. Használjuk bátran eme gesztusokat, ne fukarkodjunk vele, hiszen nem kerül semmibe. A mi kedvünk, napunk is mosolygósabb lesz tőle, ha adunk. Ajándékozzunk meg bátran sokakat mosolyunkkal, jó kedvünkkel!

girl-529013_640.jpg

Igyekszem úgy élni és arra nevelni a csemetéket, hogy egy szívből jövő mosoly sokat ér, osztogassák bátran. Egy kedves dicséret az aranyat is felülmúlhatja. Ám mégis meglepődtem, mikor a napokban én is kaptam egy nem várt gesztust. Olyan jó érzés volt, hogy sokan munkálkodnak, élnek így, ez a gondolkodás mentén, mint én. Mégis meglepett, hogy ezúttal felém irányult. Ez valami olyasmi, mint a bókok. Jó, ha kapjuk, adjuk, mégis meglepődünk, hárítani próbáljuk, ám szívünk mélyén mégis megbizserget, jó kedvre ösztönöz.

people-2564803_640.jpg

A minap kisfiammal betértünk egy házi pékségbe vásárolni. Szóltam, hogy kártyával szeretnék fizetni, nincs nálam készpénz. Jól be is vásároltunk finomabbnál finomabb reggeliket. Ám szólt a pénztáros hölgy, hogy mégsem tudunk fizetni eme módon. Én hebegtem, habogtam, kirohantam az üzletből, hátha a kocsiba találok elegendő aprópénzt. Sajnos nem leltem annyit. Mire visszaértem a hölgy közölte, nem számít hogy nincs nálam annyi pénz, vigyem haza nyugodtan az árut. Teljesen lefagytam. Csak mosolyogni bírtam és szabadkozni, megköszönni a dolgot. Fél áron kaptunk meg végül mindent így. Egész nap csak mosolygásra futotta tőlem. Annyira egyszerű kis dolog volt. mégis egész nap a fejemben járt a dolog. Nem az összeg, hanem a gesztus. 

Tegnap a kórházban jártunk fiammal allergia vizsgálaton. Szegény félt, de én jobban az egész cécótol. Álmos is volt, éhes is, nyűgös is. Ám még a vizsgálat előtt szembe jött velünk egy Mikulás és krampuszai. Kaptak a csemetéim tőle egy-egy plüsst és egy kis csomagot. Az egész vizsgálat alatt mosolygott és boldogan ölelte magához a frissen szerzett mackó barátját. Egy szemernyi félelem sem volt benne, mert elvarázsolta a Mikulás. Neki két perc volt a krampuszaival az egész, de nekem kitartott egész nap a mosoly, a jó érzés.

Egy megbeszélt csomagot kaptam. A vasárnap meghirdetett játékhoz küldött egy készítő ajándékokat, amit felajánlott. De a csomagot bontogatva valami turpisságra jöttem rá. Túl nehéz a csomag, valahogy nem jó. Hát nekem is volt benne egy meglepetés termék. A készítő rám is gondolt rögtön:) És nem ő volt az egyetlen. Sorra lapultak a csomagokban nekem is apró meglepetés ajándékok. És ez annyira megmelengette a szívem, hogy valaki rám is gondolt. Nem volt kötelező, mert nem ez volt megbeszélve. Mégis nekem is tettek valamit a csomagba. 

Aztán meg kell említenem még azt a múltkori esetet is, amikor borzalmasan rosszul aludtam, még rosszabbul keltem. Rossz kedvem volt és legszívesebben mindenkit elküldtem volna a sunyiba. De nem tehettem, a nap nem áll meg azért, mert házsártos vagyok. Ám az egyik helyi boltban tovatűnt a rossz kedvem, mikor kedvesen megjegyezte az eladó, hogy csinos vagyok. Hölgy volt az illető, így semmi olyanra nem gondolt. Jól esett a bókja. Csak látszik a rendszeres mozgás rajtam és a rengeteg bele feccölt energia. Ettől egész napra jó kedvem kerekedett. Nem került neki semmibe, lehet nem is úgy gondolta, csak egy üres frázist puffogtatott, de feldobta a napom. 

 A gyerekek különösen jó szenzorral vannak felszerelve. Minap nagyon fáradt voltam már. A hócsukám is tele volt a napi teendőkkel, de még ezer tennivaló akadt. Mikor nagylányom odajött hozzám és megölelgetett. Te vagy a legjobb anyuka a világon-mondta. Gondolhatjátok, hogy rögtön eltűnt a fáradság, Újult erővel vágtam bele a további teendőknek. Pici fiam és kislányom is érzik, tudják, mikor vagyok lehangolt. Rögtön jönnek oda cuppanós puszit adni vagy egy "szeretlek"-kel megölelgetni. Ők még nem félnek adni. Nem kötik feltételekhez. Nem félnek kapni sem. Nem fogadják fenntartással. Elfogadják, tudomásul veszik és kész. Ezt a gyermeki tulajdonságot kellene visszahoznunk magunkba, felnőttek mind.

Küldj egy mosoly valaki felé vagy egy kedves üzenetet! Dicsérj meg valakit vagy tedd szebbé egy apró figyelmességgel a napját! Hidd el, az univerzum meghálálja, vissza fogod kapni. nem mellesleg te is jobban fogod érezni magad tőle és pénzbe sem kerül!

ReAd-blog

#boldogság #gesztus #mosoly #szeretet #jókedv #öröm #hála #blog #cikk #bejegyzés #ReAdblog

girl-1848478_640.jpg

 

Vállalhatatlan játékok

Három gyerekes anyaként elmondhatom, hogy ellepnek a játékok itthon minket. Millió féle zenélő, készségfejlesztő, baba, autó és plüss található meg a kínálatban, amiket ide-oda pakolgatok rendszeresen. Persze a legtöbb elő sem kerül vagy nagyon hamar leselejteződik, mert tönkremegy, csak feleslegesen a helyet foglalja. Tudjátok, mindig az üres flakon, a fakanál és lábosok azok, amik a legjobb játékokká avanzsálnak.

Igyekszem úgy vásárolni csemetéimnek és tanácsot adni az ajándékot hozóknak, hogy szép, tartós, környezetkímélő legyen az a tárgy és az sem árt, ha valami normális funkciója is van, a gyermekhez közel áll. Ennek ellenére belefutunk sokszor olyanba is, ami teljesen felesleges dolog. Hiába az évek, a rutin és három gyerek, sikerül néha nekem is olyat vásárolnom, ami nagy butaság. Került már hozzánk teljesen funkcióját vesztett, zenélő borzadály is, nem egyszer. Tudom, nem könnyű a csemetéknek jó ajándékot venni, már csak a fellelhető kínálatból sem. Még a legközelebbi hozzátartozóként is sokszor töröm a fejem, mit kapjanak, hát még ha kicsit messzebbi a rokonság vagy barátság... Érthető, ha nem sikerül túl jól a választás. De némelyik játék tényleg hajmeresztő. Ne! Még kitolásból, viccből se!

Van jó pár kiborító játék, amitől a hajam szála égnek áll. Az megvan, mikor a gyerek nagy örömmel bontogatja a kínai halandzsát játszó műanyag valamit, ami amorf és ijesztő? De persze ő azonnal beleszeret, a kedvence lesz, még el sem veheted tőle. Téged közben a gutaütés kerülget, a dallam másodjára lejátszásától legszívesebben az összes hajad szálát egyesével húzogatnád ki? Bevallom, én nagyon gonosz vagyok. Véletlenül az éjszaka folyamán kirándulni indul a játék vagy elemét veszti azonmód. Aki ezeket kitalálja, megcsinálja, azt vallatnám ezzel a szörnyűséggel, de heteken át! Némelyik játék teljességgel értelmezhetetlen. Mi a rendeltetése? Hogy kell játszani vele? Mire jó? 

Egy játék számomra legyen kedves, aranyos, értelmezhető, színes, legyen funkciója, amit betölt, maradandó, sokáig használható, környezetkímélő, a gyerek életkorához illő. Nem baj, ha fejlesztő, szórakoztató, vicces, csak a megfelelő formában legyen az.

Egy cuki kis válogatást hoztam nektek azokról, amik nálam kicsapják a biztosítékot. Bizonyára lesz olyan, akinek ezek vállalható játékok. Sorry. Elnézést, nem célom senki megbántása. A játékot készítő, forgalmazó lejáratása sem. De nekem ezek nem férnek bele a jó játék kategóriába. Vállalhatatlanok, kicsit sem viccesek vagy kedvesek, de a funkciójukat sem értem igazán. 

Készségfejlesztő. Értem én hogy a kézügyessége javul tőle a gyermeknek, de nem lehetne más formában, kevésbé műanyagos kivitelben? Ez most a dinó nyaka vagy teste?

1.jpg

Tudom a lenti játék mit hivatott prezentálni, de már a neve, reklámja is irritál. Tanuljon a gyerek felelősséget vállalni, kutyát nevelni, ellátni azt, de ilyen formában? Te megvennéd a gyerekednek?

buksi_kaksi_tarsasjatek_3148_lrg.jpg

Ez egy kedves dallamot játszó, bájos kis játék ehetne...ha nem kínaiul vartyogna fals hangon. Ráadásul ezek a fajta játékok nem csak a hallást rongálják erőteljesen, hanem túl sokáig nem is jók. Tudom, van itthon vagy három féle. Egy darabig bírja, aztán már potyognak ki a gombja, húzza  a hangot, kifogy az elem. Jó kis elemzabáló amúgy.

2.jpg

 

Lányaim már két éve nyúznak ezért a vacakért. Aki kitalálta, azt verném agyon vele. Télen a legmegfelelőbb játék. Ha meg kifogy, mit csinálok vele? Mi a bánatot töltök bele? Nyáron még elmegy kategória. Megszárad minden, kicsit ragacsosan, amit lelocsolnak. De télen?

disney_hercegnok_jegvarazs_2_elsa_magikus_kesztyuje_8243_lrg.jpg

 

Lehet nem vagyok humoromnál csak, de ez nekem se nem vicces, se nem ötletes játék, inkább debil és hasztalan.

undi_guszti_tarsasjatek_4426_lrg.jpg

 

Szép dolog a felvilágosítás, de így? Nem kicsit túllőtt a célon számomra ez a cuki baba készítője.

terhes_babrbie.jpg

 

Kukabúvárok undi találkozóhelye trutymóval. What?

trash-pack-6db-os-kukabuvar-trutymo-szett-4-szeria.jpg

 

A postom célja tényleg nem a bántás volt, senki se vegye magára. Ezek a játékok számomra a "túl sok" kategóriába esnek. Aki ezzel állít be hozzánk, az halál fia! Akkor inkább hozzon egy kiló mandarint vagy semmit. Tudom viccesek, némelyik tanító jellegű, de annyi jó játék van, amik közé ezek véletlenül sem tartoznak...

Ha van ilyen cukiságotok, osszátok meg velem nyugodt szívvel. 

 #játék #válogatás #eztne #nevessünkegyjót #hűha #blog

ReAd-blog

A képeket és a cikk ihletését köszönöm Nagy Mónikának, az anyaparadicsom.hu oldal tulajdonosának.

Hova lettetek barátok?

Anyai magány

phone-2237666_640.jpg

barátság összetett, támogató emberi viszony.  Egy olyan kapcsolat, mely emberek között alakul ki. Örömteli találkozás, közös beszélgetések, azonos érdeklődési kör által alakulhat ki vagy a véletlennek köszönhetően. Rengeteg minden jellemezheti, mert egyéni. Mindenkinek mást jelent a barátság. Szó van benne kölcsönös elfogadásról, rokonszenvről, őszinteségről, bizalomról és törődésről. Egy szövetség, mely mindkét félnek jó érzéseket hoz az életébe. Egy jó barát aranyat ér, bármikor támaszkodhatsz rá, mindig meghallgat. Ha kell, tanáccsal lát el, megmondja az igazat neked, bármennyire fáj, de ha az kell, akkor némán támogat, bármilyen hülyeséget is tégy épp.. 

Ez az, ami nekem nagyon hiányzik. Van a férjem, a társam, a szerelmem, a beszélgetőtársam, akivel mindent megoszthatok. Mondhatom azt, hogy ő a barátom! De női csacsogó partner, akivel a női dolgokat megbeszélhetem, hiányzik az életemből. Elsodort az élet minket egymástól. Eltávolodtunk. Új élethelyzetbe kerültünk. Már más volt a fontos, más volt a prioritás. Kevés az idő. Nehéz volt mindent összeegyeztetni. 

Rengeteget gondolkodtam, mi vagy ki a hibás ezért. Könnyebb a helyzetet hibáztatni vagy a tovatűnő barátot, az idő hiányát, a távolságot. De ehhez is két fél kell. Végül arra jutottam, hogy talán bennem is van a hiba, nem kevés. Feleség lettem, majd anya és a családom lett a legfontosabb számomra. Talán az volt a gond, hogy már nem csak a helyrajzi szám választott el, hanem egy erősebb érzés is, a családi összetartozás. Talán én sem küzdöttem eléggé. Nem voltam sokáig kitartó. Az is lehet, hogy keveset tettem a dologért. Évekig kerestem az okot, hová tűntek a barátok az életemből, hová lettek a gyermekkori pajtások, az átbeszélgetett éjszakák. Hiányoznak a közös csacsogások. A "Hogy vagy?" kérdés. A jó kis bulik, a világ megváltásának ötletei.

personal-804763_640.jpg

Már nem keresem a választ a miértre. Már csak kicsit kesergek az elmúlt időkön. Már nem hibáztatlak csak téged. Tudom, sokat hibáztam én is. Néha túl sok voltam. Nem azt mondtam, amit hallani szerettél volna. Nem úgy cselekedtem, hogy az neked jó lett volna. Keveset törődtem veled. Sajnálom. Hiányzol. Ez van.

Már nem lesz sosem olyan, mint régen. Egy váza ha eltörik, megragaszthatod, de a vonalak, a törés csíkjai mindig látszani fognak. 

Az új barátságokat pedig belengi a félelem, a remény, az előző érzése, mikor megégettük magunk. Nehéz kiérdemelni a bizalmat. Már fenntartásokkal kezelek mindenkit. Nem engedek be akárkit a kis világomba. Vannak felületes barátságok, ismerősök, ismeretlen ismerősök, közelebbi rokonok, haverok, de nem ugyan az. Mindenkinek életem egy kis szeletét mutatom csak meg, magam teljes egészében nem. Anyaként magányra lettem ítélve. Férjem és gyermekeim tartják bennem a barátság lángját égve. A remény él még bennem, hogy egyszer újra egy jó barátnőre lelhetek. Nem adom fel. Talán, majd, valamikor lesz még igazi barátnőm.

Vajon hány és hány anya mondhatja most ugyan ezt magáról? Van társa, gyermeke, családja, de a barátok eltűntek, mint a délibábok. Vagy talán nem is barátságok voltak ezek igazából, csak tünékeny illúziók? 

Barátnőt keresek...Anya vagyok, feleség vagyok. Talán valaki barátja is lehetnék.

#barátság #bloggerképző #ezfájt #őszintevallomás #bloggerélet

ReAd-blog

freedom-2237657_640.jpg

 

Túl sok betekintés az életembe

Segítség! Zaklatnak!

stop-youth-suicide-3414467_640.jpg

Bloggerként nagyon nehéz jól meghúzni a megfelelő határokat. Nem egyszerű feladat kitalálni, mennyire folyjon bele a saját magánéletem és honnan sok már. Nem csak tolakodó lehet az olvasó számára, ha teljesen kitárulkozom, a csapból is én folyok, hanem taszító is. Eltalálni a határt, meddig van jóízlés határain belül a dolog...roppant mód nehéz.

Rám és családomra pedig roppant veszélyes  is lehet. Sosem tenném ki a ruhátlan valómat, de sokaknak egy ízlésesebb szoknyás kép is sok lehet. A lelkem lemezteleníteni még nehezebb, hiszen támadó felületet adok ezáltal. Ha viszont semennyire sem írom bele magam és családom a témáimba, akkor halottak, unalmasak, hiteltelenek. 

Ezzel foglalkoztam már egy cikkemben korábban, csak a minap egy instás incidens és egy majdnem feltört facebook oldal kapcsán jutott eszembe, hogy az emberek nem csak jó szándékúak lehetnek, hanem gonoszak és ijesztőek is, főleg interneten keresztül. Nem tudom, meséltem-e már, hogy egy zárt, kis anyukás csoportba kiderült, hogy akivel hónapok óta beszélgettünk, meséltünk neki az életünkről, gondunkról, bajunkról, nem az, akinek kiadja magát. Hamis adatok, személyazonosság, képek. Ez volt az első figyelmeztető jel, hogy ne bízzak meg az internet adta dolgokban teljesen. Akkor átértékeltem dolgokat. A második pofon pont a blogom kapcsán ért. Egy ismeretlen nő emailben kezdett szidni, zaklatni, a blogom lehordani mindennek, hogy én ezt a felületet koldulásnak használom, szar vagyok és húzzam le a rolót és magam is, menjek el dolgozni. Semmit sem tudott rólam, de ismeretlenül ítélkezett, bántott. Megtehettem volna, hogy letiltom és nem foglalkozok vele, de nem tettem. Próbáltam újra és újra beszélni vele, végül letettem róla. Aztán a hét elején ismét történt egy incidens, ami kicsit kijózanított. Insta felületem kis olvasottságú, nem is teszek ki túl sok dolgot oda, nem azon élem az életem, mégis megtalált egy férfi. Dicsért, hogy szép vagyok, kedves a mosolyom. Ezzel nincs is baj. De a végén már tolakodóvá vált, a hordott szoknyáim hosszát tudakolta. What? Nézi a családi képeim, az olvasós képeim és ezt szűri le belőlem? Bizony elgondolkodtam, hogy bezárom az összes közösségi felületem és a blogom is. Túl sok támadási felület. A világ pedig egyre sötétebb, ijesztőbb már. Pedig esküszöm nem akarok pasit fogni. Nem teszem magam ki a kirakatba a szükségesnél többször. A családomról is jelzés értékű képeket teszek csak ki, ahol nem látszik ki semmi olyan testrészük, aminek nem kellene. Nem teszek ki fürdőruhás vagy cicis képet, mint manapság divat. És mégis ez sok lenne? Ha az én egyszerű, nyakig felöltözött képeim ilyen dolgokat váltanak ki egy ismeretlenben, akkor az itt leírt történeteim, nézeteim vajon mit? Húzzam le a rolót? Bevallom betojtam. Szépíthetem, körülírhatom, megmagyarázhatom, ideológiákat gyárthatok, de így van. Ha viszont semmit sem teszek bele magamból a blogpostokba, akkor az halott lesz. Értelmét veszti.

Ez normális, hogy ilyen dolgok történnek, lépjek túl rajtuk és ne agyaljam tovább? Vagy vegyem intő jelnek és kétszer gondoljam meg az itt lerótt soraim is, mert egyszer valaki ellenem fordítja? Kétélű fegyvert gyártok épp? Interneten mindent szabad? Töröljem magam? De akkor belőlem veszik el egy részem, egy fontos részem. 

Az internetes zaklatás valami olyasmi, amit úgy képzelünk el, hogy valaki mással történhet csak meg, a szomszédunk fiának a lányával vagy egy messzi rokonnal, esetleg műsorokban hallhatunk. róla, velünk sosem fog előfordulni. És mikor mégis megtörténik, teljesen elképedve, megzavarodva állunk a tények előtt. Első körben nem is ismerjük fel a veszélyeit. Eszünkbe jut, hogy ez nem is igaz, nem úgy gondolhatta, nem akar ő rosszat. Aztán mikor egyre durvul a helyzet, akkor konstatáljuk csak, hogy ez nem mehet így. Ne hagyjuk annyiban. Dokumentáljunk, mentsünk, kérjünk segítséget, beszéljünk másoknak róla, mert lehet az ügy még meredekebb lesz. Ignoráljuk, ne válaszoljunk, mert még jobban feljogosítva érzi majd magát, hisz reagálunk. És igyekezzünk ne abba a csapdába esni, hogy önmagunk hibáztatjuk. Én is körbejártam a témát, megnéztem a képeim, írtam az illetőknek és mégis folytatták. Nehéz volt tudatosítanom magamban, hogy ebben a történetben nem én vagyok a rossz, nem csináltam semmit, amivel kiérdemeltem volna!

Senkit sem jogosít fel arra semmi, hogy zaklasson, kellemetlen helyzetbe hozzon, sértegessen másokat!

Veletek történt már zaklatás vagy valami hasonló negatív élmény, ami miatt elgondolkodtatok a törlés gombon? 

Ha úgy érzed, zaklatnak vagy tudomásod van arról, hogy mást zaklatnak, kérj segítséget a körülötted élőktől vagy a Kék Vonal Lelkisegély Vonalát hívd, ami a 116 111 –es számon éjjel- nappal ingyenesen elérhető. 

#ijesztővilág #zaklatás #törlés #túlsok #betojtam #bloggerélet #bloggerlife #ilyenazélet 

ReAd-blog

Föld! Mondd, mit tehetek érted?

Ha változtatnál...

environmental-protection-326923_640.jpg

Lecsengett a műanyagmentes hónap, szerencsére az égő erdők is, mely talán sokakat ráébresztett arra, nem jó fele halad a világunk és szép lassan kinyírjuk az általunk kedvelt, egyetlen Földgolyónkat. Bevallom, én nem szálltam be, olvasni sem olvashattatok tőlem hangzatos cikket róla. Hogy miért? Mert nem elég annyit tenni csupán, hogy lecserélek minden műanyagot ripsz-ropsz, ráadásul régóta próbálok úgy élni, hogy a lehető legkevesebb kárt okozzam a környezetnek. Sok apró dolgon változtattunk családilag. Nem elég csak a műanyagokat lecserélni ám. Viszont álszent sem vagyok, nem tudok mindent betartani, amit kellene. Igyekszem. De lehet ezt még jobban. Ezen elmélkedve eszembe jutott, hogy sokan talán azt sem tudják, merre induljanak el. Mivel tesznek jót és mi önbecsapás csak. Tudom, ez a milliomodik környezettudatos cikk. Nem szeretnék papolni, próféta sem vagyok. De valamit nagyon szeretnék tenni a kis golyóbisunkért. Ha egy embert megtérítek az ügynek, már akkor is nagy az örömöm, volt értelme megírni a cikket. 

Erdőtüzek, égő esőerdők, szemétbe fulladó országok, műanyagba akadó, vergődő állatok, benzingőz, favágások, olvadó jégtáblák, mindenütt szeméthegyek, ezer kipusztított állatfaj...Megannyi borzalmas dolog...

firefighters-115800_640.jpg

Évente egyre több állatfaj kerül a kihalandók listájára. Még olvasni is rossz, milyen sok állat tűnik el örökre. 

Egyre kevesebb a zöld terület. Kivágják, kiég. Elpusztítjuk!

moor-1123968_640.jpg

Ezernyi kétely él bennem is, ha eszembe jutnak ezek a dolgok. Mit tehetnék? Elég annyi, hogy igyekszem zölden élni, teszek egy aprót a világért és rendben is vagyunk?  Elég, ha én teszek a földért? Mástól várjam a változást? Ha én teszek érte és ő nem, akkor lesz vajon fordulat? A nagy cégek, vállalatok, az országvezetés nem tesz a környezetért, akkor a sok kisember tud majd tenni a hanyatlás ellen? Min változtathatunk még? Millió kérdést fel tudnék tenni a témában. És ti? A jó kérdés sokszor aranyat ér. De ezzel még nem jutunk előre. Tettekre kell sarkalni magunk, míg lehet.

Személy szerint úgy gondolom, hogy sok apró dologgal tehetünk környezetünkért. Egy kis dolog is változást hozhat, jó példaként járhatunk mások előtt vele. Nem kell az egész életünket gyökeres változásoknak kitenni, hanem apránként, befogadón, nyitott szemmel járva. 

Nem szeretem, mikor rám akarnak erőltetni valami olyat, ami nem esik jól, kívül áll a komfortzónámon, egyenesen viszolygok tőle vagy felesleges terheket ró rám. Ha meg erőszakoskodnak, egyenesen az ellenkező hatást váltják ki belőlem. De felfigyelünk vajon máshogy erre a nagy problémára a rohanó világban? Talán nem. Ezért kell újra és újra leírni ezeket a sorokat, elrettentő képeket kitenni, megbotránkoztatni az embereket, hogy a tudatban maradjon, ez valós, jelen idejű dolog, nem MAJD! Most kell cselekedni.

Ne trendiségből segítsünk a Földön, hanem mert kell! Ésszel, odafigyelve, rendszeresen, ne csak kampányszerűen. 

Pár dolog eszembe jutott rögtön, amivel óvhatjuk a bolygót:

- Ha lecseréled az egyszer használatos zacsikat textiltáskára, éthordó zsákra, saját dobozra, kosárra, üvegre, már egy jó pont jár neked. A régi, megunt zacskókat se dobd ki azonnal, újrahasznosíthatóak számos módon. Lehetőleg újat ne vegyél már egy-egy almához a zöldségesnél járva, a régivel pedig ne tömd tele azonnal a szemetest. 

009.png

Fotó: Évi Design Smart Solutions 

- Majdnem mindenek van már környezettudatosabb alternatívája, mint például a szívószálnak is, csak meg kell keresni.

-A papírszalvéta szintén kiküszöbölhető. Textilszalvéta, papírtörlő, de még a zsebkendő is kihagyható, ha a textilből készült változatát használod.

- Műanyag dobozok, éthordók. Ne vegyél újat, de a régieket se vágd a kukába, próbáld meg szintén felhasználni valamire. Virágtartónak pont jó lesz vagy játéktárolónak akár.

- Ne vegyél minden hónapban új, felesleges ruhadarabot. A ruhaipar az egyik legnagyobb környezetszennyező ipar. Használt ruhák is sokszor ugyan olyan szolgálatot tesznek, mint egy vadi új. Járj turkálóba. Az elhasznált ruhadarabok szintén újrahasznosíthatóak. A kinőtt holmikat add tovább, el vagy le egy rászoruló családnak. Ha venned kell mindenképp, nézd meg, hogy fenntartható módon készült darabokat vegyél vagy olyan anyagból készülteket, amik nem károsak. Kerüld a szőrmét és társait.

- Válogasd a szemeted szelektív. Kérj mindent csomagolás nélkül.

- Étel. Bizony rengeteg fel nem használt, meg nem evett ételt dobunk a kukába. Komposztálással vagy a rászorulóknak, háziállatoknak való adásával tehetünk ellene. A krumpli héja és hasonló szintén komposztba mehet. Az ételeknél a vásárlásnál is már tehetünk a Földért. Ne vegyél olyan ételt, ami nagyon messziről érkezik, veszélyezteti a földünk ökoszisztémáját. Idén gyümölcs, helyi termelőtő, közvetlen a piacról a legjobb! Pálmaolaj, külföldről hozatott marhahús és hasonlók sokat ártanak a környezetnek. Ha helyi termelőtől vásárolsz, neki is jót teszel, magadnak is és Földünknek is!

72241497_2320723341590836_4258898504245575680_n.jpg

Fotó: https://www.gourmetanddelicious.hu/

- Sokszor megveszünk olyan dolgokat, amiket a reklámok sugallnak, de végül egyáltalán nem használjuk őket. Ezek a használati tárgyak, nagyobb, ritkán használt dolgokat kölcsönözni is lehet sok helyen. Gondolok itt mondjuk a babamérlegre például.

- Támogasd a helyi kistermelőket, a környékbeli árusokat, hazai kisvállalkozókat, Vásárolj közvetlenül tőlük piacon, oldalukon, személyesen. Megspórolod az utaztatás során keletkező szennyet, csomagolást...

- Amikor csak teheted, kerüld az autót. Járj gyalog, bicajjal, de még a tömegközlekedés is jobb.

- Ne rendelj Kínából és messzebbről, ha itthon is megveheted ugyan azt. Itt ugyan azt érdemes észben tartani, mint korábban említettem. Támogasd a hazait.

- Mosható pelenka, betét, intim kehely és társai. Rengeteget tehetsz azzal, ha nem eldobható változatot választod.

70853850_2665628376781750_8549057640192278528_n.jpg

Fotó: Timo design

- Ültess fát, növényeket, amennyit csak lehet. Ők teszik szebbé, élhetőbbé a bolygónkat és adnak terményt, ételt, levegőt, árnyékot...Ne permetezz káros szerekkel.

-Termeld meg magad az élelmed! Az állattartásra is vonatkozik. Ha csirkéket tartasz, tudod mit esznek, honnan származnak.Ez neked is jobb, Hidd el!

- Játékot se vegyél, főként nem könnyen elhasználódó, törő műanyagból. Ha teheted vegyél fából vagy fenntartható anyagból készült holmikat, amik időállóak. De ne halmozz! Add tovább, ha már nem kell.

djeco_vonalvezeto_1677.jpg

 Fotó: https://www.anyaparadicsom.hu

- Kerüld a környezetszennyező dolgokat, mint a lufi elengedés, tüzijáték és társai.

- Ha szemetet látsz a környezetben, ne legyél rest összeszedni, figyelmeztetni másokat rá, hogy elhagytak valamit, szedjék össze. 

- Ne gyújts tüzet, hogy aztán őrizetlenül magára hagyd. Ne gyújtogass még heccből sem. Rengeteg állat láthatja kárát a növényekkel együtt.

- Használj környezettudatos tisztítószereket, kozmetikumokat, natúr, öko változatban. Ebből is szinte minden kiváltható ma már.

65041965_2771611566245549_8894221956790878208_n.jpg

Fotó: https://www.nestiszappan.hu

- Ne folyasd a vizet feleslegesen. Ha tudnád mennyien szomjaznak, míg mi a wc-t is azzal öblítjük, sokaknál órákig megy a locsoló...

- A fűtés szintén sarkalatos pontja a környezetvédelemnek. Ne égess gumit és társait, figyelj oda, hogy környezetkímélő legyen a fűtésed is.

- Ne menj olyan cirkuszba, ahol állatos számok is vannak. Fogadj örökbe menhelyről és ne szaporítótól. Óvd az állatokat minden lehetséges eszközzel. Törékeny az ökoszisztémánk, ne borítsd föl. Gondolok itt a fecskékre mondjuk és a levert fecskefészkekre.

- Ha tudsz, vegyél részt nyilvános fa ültetéseken, állatok örökbefogadásán, támogasd a civil szervezeteket, akik a Föld megmentésén munkálkodnak!

Mennyi dolgot felsoroltam, de nem az összeset. Még rengeteg dolog van, ami hirtelen nem jut az eszembe. Vajon mit hagytam ki? Bizonyára még rengeteg dolog van, amit a listára lehetne írni. Segítesz? Mit írjak még föl? Te mit és hogyan teszel a környezetedért?

Rengeteg apró és nagyobb dologgal tehetsz a világért, hogy élhető maradjon. Talán a legfontosabb, hogy a gyermekeid neveld ilyen szellemben. Ne pazarolj, óvd az élővilágot, ne vásárolj felesleges dolgokat, ne szemetelj...Ha őket erre neveled, hiszem, hogy van jövője bolygónknak! Harcoljunk, tegyünk érte! Ne tegyük tönkre az egyetlen világunkat, ne hagyjuk haldoklón a gyermekeinkre, ha szépen, zölden, egészségesen is tehetjük. 

 A következő zöld cikkem ajánló lesz, ahol termékeket ajánlok! Hamarosan érkezik...

Ők számítanak rád!

ReAd-blog

frog-540812_640.jpg

sunflower-1127174_640.jpg

 

 

Sportolásnál a kedv és a ruházat a fontos!

wave-1246560_640.jpg

Mindenki szeretne tenni valamit az egészségéért. Van, aki egészségesen étkezik, míg más sportol vagy mindkettőt egyszerre. A mai cikkben a sportról lesz szó. Ha azt a jó sportágat választjuk, ami az edzettségi szintünknek megfelelő és kedvünk is megvan hozzá, az már fél siker. A sport átmozgat, jó kedvre derít, számos egészségügyi baj elkerülhető vele, fittséget ad...és még hosszasan sorolhatnám jótékony hatásait. Nehéz elindulni, elkezdeni, de ha egyszer sikerül, akkor bizony életre szóló "szerelem" lehet belőle, ami hiányzik, ha kihagyunk egy-egy napot betegség vagy időhiány miatt. Csak szokás kérdése. A kutatások azt bizonyítják, hogy 30 nap kell minimum, mire valami beépül a tudatunkba annyira, hogy megszokássá, alappá válik. Szóval nem szabad feladni! Könnyen rá lehet szokni a sportra is. Tudom, hogy nehéz időt szakítani rá a rohanó világban, de nem lehetetlen.

 

running-573762_640.jpg

A sport rengeteg fajtájából választhatunk a vérmérsékletünk és fittségünk szerint. A könnyed tánctól az erősebb zumbáig, a spinningtől az úszásig, a csoportos labdajátékoktól a magányos futásig, az ökölvívás harciasságától kezdve a nyugalom szigete horgászatig, a sakktól kezdve a motorcrossig, a lovaglástól az edzőteremig, bázisugrástól a rodeóig. Annyi féle van, hogy felsorolni is nehéz, de a Wikipédia megpróbálta azért  itt.

Van olyan, amiről még nem hallottál? És olyan, ami kimaradt a felsorolásból? Hozzád melyik áll a legközelebb?

A sport sokszínű. Lehet izzasztó, könnyed, vidám, összpontosítás kívánó, megerőltető... Ami közös az összesben az az, hogy szükséges dolog. Kell testi és szellemi tápláléknak. Kell a testnek a megfelelő működéshez. Kell a léleknek építkezésnek, kitartást fejleszteni, mentálisan is toppon maradni. 

70620387_962263207458858_3546756462296432640_n.jpg

Még egy fontos dolog van, ami közös az összes mozgásban. A megfelelő ruházat. Fura lenne úszásra fürdőruha nélkül menni vagy síelni síléc, vastag ruházat nélkül… Fontos, hogy az időjárásnak, a sportnak megfelelő ruházatot viseljük mindig. Nem csak kényelmi szempontból, hanem az ember jobban is érzi magát, kellemesebben telik az idő, ha a jó ruházatot viseljük, a lelkesedésünk intenzitása is megemelkedik. Jobb kedvvel indulunk el futni is és nem nyűg, ha kényelmes, ennek a sportnak megfelelő cipőt viselünk. Persze nem minden sport igényel speciális ruházatot, nincs illemkódex (pedig néha nem ártana) sem rá, mit viseljünk. a lényeg, hogy legyen kényelmes, ne zavarjon a mozgásban, a nedvszívó képessége és természetes, minőségi anyag összetétele is fontos. Ne az árat nézzük leginkább, hanem a minőségét. Legyen egy-kettő darabunk csak, de az tényleg jó legyen, ami sokáig használható, bírja a használatot.  Bevallom, próbáltam már sima, egyszerű fehér pólóba zumbázni vagy sima cipőben futni, de nem esett jól, nem is ment annyira az adott napon az edzés, ahogy kellett volna. Egy szónak is száz a vége, fontos a megfelelő ruházat! Legalább annyira kell hozzá, mint a kedv.

 70459461_388996915328841_2895104585125330944_n.jpg

Nekem a Bonprix funkcionális edzőnadrágjára esett a választásom első körben. Imádtam, hogy könnyen mosható, gyorsan szárad és még zsebkendőnek is van helye benne vagy egy öltöző kulcsának. Kényelmes, nem feszült rajtam második bőrként, ugyanakkor észrevétlen maradt, nem akadályozott a mozgásban, kifejezetten kényelmesnek mondanám. Használtam futáshoz, bringára pattantam benne, zumbára is magammal vittem és aerobikra is. Edzőteremben szintén megmutatta hatékonyságát és azt, mennyire bírja a kiképzést használat közben. Elsőre fura volt, hogy a dereka magasan záródó, de könnyen megszoktam. Bármilyen felsővel viselhető. Sztreccs anyaga nedvszívó. Fényes anyaga miatt nem koszolódik, nem látszik meg rajta minden porszem. Egyszóval ideális a legtöbb sporthoz.

Itt tudjátok megrendelni. 

70386988_760608931431382_380298029548175360_n_1.jpg

Felsőnek egy hosszú, tunikának is nevezhető ujjatlan topra esett a választásom. Nem szeretem, ha a felső tapad rám teljesen, így ideális jelölt volt. Kényelmes, jó nedvszívású, kellemes tapintású anyaga van, ami nem gyűrődik, könnyen mosható és száradási ideje is gyors. Eléggé hosszított a dereka, így azoknak is ideális, akik nem szeretik, ha kilátszik a derekuk. Asszimetrikus szabásvonala, alja szemet vonzó, izgalmas megoldás. A három különböző szín szintén izgalmas megoldás. Ez a felső megint csak a típus, amit nem csak sportoláshoz lehet hasznosítani, hanem bármikor, bárhol hordható.

sportolni_jo_1.jpg

Itt meg tudod nézni.

Nyáron a hosszú nadrágokban az ember hőgutát kap, ha nem vigyáz. Így jó idő esetére egy rövidebb, háromnegyedes leggingsre esett a választásom, egy nagyon izgalmas színben. Kényelmes és a színe nagyon szép. Bevallom, ezt nem csak sporthoz használtam, hanem itthon is, de valahova elmenni benne szintén. Az enyém kellemes korall színű, de szürkében, feketében is megrendelhető. Bármilyen felsővel hordható. Az anyaga kellemes tapintású. Szintén elmondható róla, hogy nem gyűrődik, jól mosható.

Itt meg tudod nézni.

71098142_2547401228653209_5197800822125101056_n.jpg

A cipő. Az egyik legfontosabb dolog, hogy jó minőségű legyen. A lábad meghálálja, ha a legjobbat választod. Ő még külön bejegyzést fog kapni, mert hogy fenntartható cipő. Hogy mit jelent ez pontosan?

Az ENSZ „Közös Jövőnk” jelentése (1987) szerint: „…a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől.”

71497424_2566489746744357_1948136503347511296_n.jpg

Itt megrendelhető:

Ruha: Bonprix

A fotók a Pulse gym edzőteremben készültek. ezúton is köszönöm a lehetőséget!

 ReAd-blog

#szponzorálttartalom #Bonprix #ruha #edzés #sport #Pulsegym #edzőterem #edzenijó #cipő

 

 

Az otthonom kényelmében

46524137_279703149347110_3489963598640316416_n.jpg

Az otthon ott van, ahol azt csinálunk, amit akarunk, akkor, amikor szeretnénk és abban, amiben a legkényelmesebb. Eredetileg nem így szól ez az idézet, hanem így:

Az otthon az a hely, ahol az ember saját értékrendje uralkodik. Ahol magunk döntjük el, hogyan töltjük az időnket és mit kezdünk a tulajdonunkkal. Máshol nem így van.- Atul Gawande

Otthon lehetünk kócos, álmos, smink nélküli, pizsamás, álmodozó, kényelmes, természetes..a lényeg, hogy jól érezzük magunk a bőrünkben, komfortosan. Mi nők, anyák, talán ilyenkor vagyunk a legszebbek, a magunk valójában, átlagosan. Nem kell megfelelnünk elvárásoknak, még saját magunknak sem. Nem szól meg senki, mert kedvenc, kifakult, elnyűtt nadrágunk aggatjuk magunkra. Nem kell eltitkolnunk aktuális olvasmányunk vagy épp a hangulatunk, legyen vidám, szomorú, bosszús, esetleg az ellenkezője, nyugodt. Ha kiabálni tart kedvünk, illetve táncolni a nappaliban, azt is megtehetjük. Ha legszívesebben sírnék a fáradságtól, azt is. Miért ne? Hiszen attól otthon az otthon, hogy a mi elvárásaink szerint alakítjuk a szabályokat, letesszük a terheket. És ilyenkor vagyunk a legszebbek, ha meg merjük élni az érzelmeink.

Te! Te ott! TE IS SZÉP VAGY! Ilyenkor, mikor lekerül rólad a nyomás, az követelések, elvárások tengere, pláne! Az otthonunk intimitása kihozza a legjobbat belőlünk.

Ne hagyjuk, hogy a társadalom által preferált külsőségek eltántorítsanak, megtépázzák az önbizalmunk. Fontos, hogy ne a média által sulykolt etalont, a tökéletest hajszoljuk. Ne legyünk annyira szigorúak magunkhoz. Kulcsszó az elfogadás. Fogadjuk el, hogy semmi sem tökéletes és senki sem! Így talán kevésbé leszünk magunkkal ellenséges viszonyban. Az kapott adottságainkat szeressük, ismerjük el, turbózzuk föl, hozzuk előtérbe, ahelyett, hogy mások által elismert dolgok után vágyakoznánk, hajszolnánk őket. Magunk szeressük, ne a lehetetlent, a tökéletest! És higgyük el, hogy szépek vagyunk. 

TE IS SZÉP VAGY!

 

Csatlakozz a TE IS SZÉP VAGY kampányhoz. Tegyél ki magadról egy fotót, melyen úgy érzed, szép vagy, mikor jól érzed a bőrödben magad. Használd a #teisszépvagy hastaget. Mi átlagos nők, anyák is szépek vagyunk. Te is szép vagy!

Fotó: Picikék fotó

Póló: Emke szerkók

Ékszer: JuccWork

Tea: Teaprogramok-Kamélia kert

Könyv: Álomgyár kiadó

ReAd-blog

70198440_2532326326827366_5327222506174545920_n.jpg

 

70844242_2553483471378318_6117786115463184384_n.jpg

71518988_2553484031378262_704637372578398208_n.jpg