Életünk boldog pillanatai és árnyoldalai+Adri könyvmoly könyvei

ReAd


Éld túl a nyarat!

Tíz hét három gyerekkel?

2019. június 15. - Mayerné Répási Adrienn

64782322_2367933316600002_9066961779044646912_n.jpg

Most írhatnék 5 hangzatos tanácsot, hogy éljük túl, mi szülők a nyarat, a több mint tíz hétig itthon tartózkodó csemetéinkkel, de nem teszem.

Gőzöm sincs, én hogy fogom, ezért tanácsokat sem osztogathatok.

Tíz hét. Dolgoznom is kell. Férjnek végig meló van. Nagyszülők nem mindig bírják a strapát a három csemetével. Nem fogok hazudni, kőkemény és hosszú idő lesz. Jó kis túlélőtábor, csak szülőknek. De szerencsés vagyok, itthonról dolgozom jelenleg, így ezerszer könnyebb dolgom van, mint sokaknak. Tavaly csak legkisebb volt itthon, nagyobbak nyári oviban voltak, 4 hét pihijük volt csak, amit nagyjából sikerült kilogisztikázni táborral, nyaralással, unatkozás mentesen. Idén nagylány iskolás, neki nincs már ovi, így a két kicsit sem volt szívem becígölni minden nap, tudván nagytesó itthon van. De tíz hét nem telhet el mesenézéssel és szabad játékkal csak. Valami kell, ami leköti őket és nekem is hagy némi levegőt, szabadidőt.

Főként, ahol nincs segítség, dolgoznak a szülők, az végképp nem sétagalopp. Kitartást minden dolgozó szülőnek, minden egyedül nevelő szülőnek, minden segítség nélküli szülőnek!

Viszont sok dolgot ilyenkor lehet csinálni a gyerekekkel. Félelmeim ellenére nagyon vártam már a "nem kell korán kelni" időszakot. Reményeim szerint sokszor fogunk sokáig aludni. Tervezek mindenfélét velük közösen, amihez beszereztem egy csomó foglalkoztató könyvet is. Szeretnénk vágni, gyurmázni, ragasztani és mindenféle kézműves dolgot. Az olvasásnak is nagy szerep jut majd. Sokat fogunk pecázni, bringázni, természetben járni. Fürdés, pacsálás, sarazás is helyet kap majd. Kertezünk, főzünk, sütünk, grillezünk, befőzünk majd együtt.

Lehetőség szerint olyan dolgokat próbálok kitalálni, ami nem igényel nagy eszköztárat és nem kerül sokba. Igaz ez az első nap, ma, már meg is dőlt, mivel a papírboltos ragasztó, gyurma, festék, olló beszerzés majd 5000ft-ba került ennyiünkre. Szóval ennyit a minimál pénzköltésről.

Sokat fogunk reményeim szerint még színezni, rajzolni, kockákból építeni, társasozni. De tudom, hogy 3 hét után már unatkozni fognak nagyon. Nem lesz tábor, nem lesz nyaralás, csak mi összezárva, nagy néha rokonok, vendégek, kis barátok, nagyszülők, esetenként egynapos kikacsolódások.

Azért annak is megvan a varázsa, mikor azt csinálhatnak, amit csak akarnak, szabadon, kötöttségek nélkül. Ráadásul hárman vannak, jól elszórakoztatják egymást legtöbbször mikor épp nem hajba kapnak. 

Van egy nagyszerű kép ahol jó kis dolgokat írnak. Ezeket mind meg szeretnénk valósítani, kipipálni még a nyáron.

34856532_1569708336470969_4362726684336586752_n.png

Nyár végén referálok, hogy éltük túl! Persze ez azzal jár, hogy némileg kevésbé leszek itt aktív, nézzétek el nekem...

Ha van jó ötletetek, jó kiránduló helyek, nagyszerű játék a tarsolyotokban, ne tartsátok magatokban, szívesen meghallgatom.

Mik a terveitek nyárra a gyerekekkel?

ReAd-blog

Most angolozzunk vagy sem a gyerekkel?

 

girl-2771936_640.jpg

Vekerdynek van az a mondása, hogy “Ötévesen nem angolul kell tanulni, hanem rohangálni az udvaron, a friss levegőn, látszólag céltalanul, mert attól fejlődik az agyuk. Gilisztát fogdosni, bodobácsot gyűjteni, sarazni és koszosnak lenni, rettenetesen koszosnak. Csúszni-mászni, bunkert építeni. Világgá menni.”

Ezzel a kijelentésével nem igazán tudok egyetérteni, azonosulni a teljes valójában. Azzal talán igen, hogy nem kell és nem mindenáron, nem mindegyik gyereknek. Ne mini zseniket neveljünk, hanem gyereket. Még azzal is egyet tudok érteni, hogy szabad, foglalkozás mentes órák is kellenek a gyereknek, pihenés, szaladgálás. Ne dobozoljuk be minden egyes percét annak a csemetének! Viszont, amelyik gyerkőc nyitott, érdekli a világ, az idegen nyelvek, játékosan tanulhat, annak jó, ha tanul. Nem kevesebb lesz általa, hanem több. Számtalan előnyét fedeztem föl a leendő ötévesemnél, aki a 2018/2019 évben angolra járt. A régi korban minél később kezdték el az idegen nyelv bevezetését. Mit értek el vele? Rengeteg tanulás után, a biztos (és bizonytalan) alapok után sem mertünk megszólalni. A számát sem tudom, hány éven keresztül tanultam több tanártól is németül az iskoláim során. Megtanították a szavakat, a mondat összetételt, a nyelvtant, csak egyet nem tudtak, a magabiztos megszólalást. Hiába tudom, mit kellene mondanom, értem, amit kérdez, de nem merek válaszolni. Van egy gát bennem, amit még a nyelviskola és a nyelvvizsga sem tudott teljesen átszakítani. Nem merek megszólalni sem helyesen, sem helytelenül. A korai nyelv elsajátítása, a játékos nyelvtanulás ezt a gátat rombolja le első körben. Magabiztosságot ad a gyermeknek. Amikor még nem a kényszer, a tanmenet, a jó jegy utáni hajsza adja az alapot, hanem az öröm, a mondókák, a vidám szó tanulás, a teljes körű idegen nyelven megtartott óra, az sokkal hatásosabb, áldásosabb. A nem kötelező jellege, az elvárások hiánya piszkosul felszabadító érzés. inkább ilyen körülmények között ismerkedjen a csemete egy idegen kultúrával, egy az anyanyelvétől teljesen eltérő nyelvvel, azt vallom. Nem veszít semmit, csak nyerhet! A későbbiekben, mikor már iskolai kötelezővé érik, addigra meglesz az alapja, a mersze, a tudása hozzá és nem nyűgnek, egy plusz megtanulandónak fogja megélni.

A saját gyerekemen látom.

Kinyílt, hallom, hogy dúdolja az angol dalokat, a kezdetben félszegen induló gyermekem, aki inkább az ismerős könyvtáros hölgy ölében ült, boldogan, mosolygósan jött haza az órákról. A különböző helyeken hallott angol szavakra, kifejezésekre reagált, megismerte őket. Néha egy-egy szót elmondott csak úgy angol nyelven is, majd lefordította nekem, hogy anya is értse. Nem iskolai, kötelező feladat jegyekre, elvárásokra, hanem örömünnep volt minden egyes óra. A „tanár” nem elvárt, magyarázott, feladatot adott, leadta a feszes, kötelező tanmenetet, hanem beszélt és beszélt, vidámságot csempészett az órákba, dalokat, idomult a kicsik aktuális kedvéhez, fáradsági szintjéhez. A kislányom minden óráról úgy jött haza, hogy csak játszott. Nem fogta föl úgy, hogy kényszer, hogy órára kell mennie és ő most tanul. Játékosan, izgalmasan töltötte a délutánját több hasonló korosztályú gyerekkel. Ha ez mellett már pár angol szót megtanul, pár kifejezést elsajátít, meg mer majd szólalni nem a saját anyanyelvén, akkor miért lenne ez rossz dolog?

Persze ehhez elengedhetetlen pár dolog.

- ­Kell egy támogató, elfogadó, kíváncsi közeg, megfelelő anyagiak, egy vagy két szülő, akinek van ideje eljuttatni a csemetét oda.  

- Egy olyan kisgyerek, aki nyílt, érdeklődő, szeret játszani, társaságban lenni.

- A legfontosabb, egy olyan tanár, aki szívvel-lélekkel csinálja, nem csak a fizetésért, hanem mert szereti a tanítást, a gyerekeket, az idegen nyelvet. Elhivatottság talán a legjobb szó rá. A gyerekek érzékeny antennái érzik, ki szereti csinálni, ki szereti őket.

- Egy olyan jól kidolgozott rendszer, ami működik, kipróbált, összefogja az egészet.

Mi ezt mind megtaláltuk Szabadi Adriennben és az LCF Kids Clubban. Ezúton is köszönjük a csodás évet!

https://www.vidamangol.hu

 

 43064436_1991071714286166_3479377423378677760_n.jpg

ReAd-blog

 

3 legbosszantóbb gyerektulajdonság

Avagy amivel az őrületbe kergetnek a csemeték

 61218647_2338626342864033_3264556104264187904_n.jpg

Picikék fotó

Tudom, mindenkinek cukimuki, imádnivaló gyereke van. De ne mondjátok, hogy nincs olyan egyetemes, minden gyerekre érvényes tulajdonságuk, amivel az őrületbe kergetnek, mert ez nem igaz! Összeszedtem párat, amitől én a legszívesebben kifutnék a világból, személy szerint!

1. Imádom azt a tulajdonságát, hogy olyan szótlan!

Az megvan, amikor a világ legcukibb gyerekéért mész az óvodába vagy haza ér a suliból és kérdezed tőle érdeklődve: Mi történt, milyen napod volt? A válasz a legtöbb esetben egy "Semmi" vagy "Jó volt" és kész. Ilyenkor ennél bővebb kifejtést tuti nem kapsz. Harapófogóval kell kihúzni minden jelentős esemény után a történteket vagy ha valami gond van, pláne. De ha egyszer telefonálni merészelsz, megfájdul a fejed, legszívesebben már az ágyban durmolnál, hulla fáradtan esel be otthonra, már rég elmúlt a normális lefekvés időpontja, akkor megindul a lavina. Csak zúdítja és zúdítja rád az egész napos történéseket, egy cseppnyi "fontos" információt sem kihagyva. Megtudod a padtársa jegyeit is és a múlt heti, elfeledett dolgokat is. Mikor, ha nem most azonnal! Végül is jobb későn, mint soha. De miért pont akkor, amikor nem kéne?

2. Neki mindig minden most azonnal kell!

Egész nap kérdezgeted, hogy kell-e mennie mosdóba, van-e fontos elvégezendő feladata ott. Nincs! Jön az egyértelmű válasz. Meddig is? Míg késében nem vagytok. El nem indultatok. Rá nem adtál millió hacukát a kinti zimankó és fagyás elkerülése miatt. Épp leültél végre, hogy egy kiadós, nyugodt reggeliben részesítsd magad. A finom, meleg, gőzölgő kávét a kezedbe nem veszed pár perc csend és  magány reményében. Pont most értél a zuhany alá és teljesen habos vagy. Végre eljutottál te magad a mosdóba, sok idő, elvégezendő feladat után, így majd rád töri az ajtót, mert neki is akkor kell! De ha tovább gondolod, akkor az sem lehetetlen, hogy életbe lép az első pont. Akkor jön rá a mesélhetnék, míg te éppen trónolnál egyedül.

3. De miért? Mi? És társai...

Azt hiszem, ez nem nagyon kell magyaráznom. Beszélgettek. Mesélsz szívesen. Csak sétáltok az utcán. Néztek valami filmet. Beszélgetnél valakivel vagy épp vele. Egyszer még elmegy a miért vagy ez mi kérdés. Még másodjára, harmadjára is szívesen válaszolsz az érdeklődő kérdéseire, hiszen ebből tanulja a világot. Na de mikor fél órán belül a nyolcvanmilliomodik kérdést teszi föl és az élő fára, kisvirágra, akármire is rákérdez...Az ember kezdi elveszíteni a türelmét, nyugalmát, az eszét is. Gondolj csak Ábelre és a "de miért" kérdésére...

Na jó, valljuk be, így is imádjuk őket, akármilyen bosszantó kis rosszcsontok is! Továbbá inkább bosszantóak legyenek, mint betegek!

ReAd-blog.blog.hu

 

 

Anyák napjára

20883091_1526561457403863_5885246557204519251_n.jpg

Kislánykoromban arról ábrándoztam, hogy nagyon korán, 17-18 évesen már anyuka leszek. Ráadásul mindig ikreket láttam álmomban, egy fiút és egy lányt. Végül nagyon máshogy hozta az élet. Meglehetősen későn lettem anyuka, de már három csemetés vagyok. Majdnem az ikres álmom is megvalósult, de sajnos egy baba úgy döntött nem marad velünk. Néha még vágyom a baba illatra, az apró talpacskákra, a meghitt összebújásokra, de tudom, hogy a mi családunk így teljes. Rengeteg dolgot adtak nekem a gyerekeim (férjem is, hogy szegény ne maradjon ki mindig az említésből). Mennyi pluszt ad egy anyának a családja, az leírhatatlan. Mennyivel több vagyok általuk az pedig hihetetlen.

Megismertem magam általuk. Olyan képességre tettem szert, amiket nem is néztem ki magamból. Ha kell, harcos anyaoroszlán vagyok, mikor ki kell állnom értük. Korábban inkább hagytam a dolgot, csendben tűrtem, mikor magamról volt szó. De értük nem.

Rengeteg türelmet, kitartást kaptam általuk, ami olykor el is kél. 

Feltétlen, mindenkori szeretet, amit nekik adhatok. Hogy lehet ennyire szeretni?

Értékeljem önmagam, tetteim, munkám, hiszen nekik ezáltal vagyok több, vagyok valaki az életben, egy követendő példa.

Kitartást, hogy a fáradságon, betegségen túl is tudok még menni. Olyan szinten terhelhető vagyok, hogy ihaj. Értük tűzőn-vízen, bármikor, bárhová, bármeddig.

Tudok egyszerre rengeteg dologra figyelni. Megy a nagylány olvasására figyelni, pakolni, főzni egyszerre, miközben a legkisebb a kezemben van és még telefonálni is.

Két kézzel annyi dolgot el tudok végezni, mintha legalább négy kezem lenne. Negyedannyi idő alatt megcsinálok bármit, ami korábban órákig eltartott volna.

Minden szabad percet hasznosan töltök. 

Már nem az az első, hogy azt mérlegelem, nekem hogy jó, hanem hogy nekünk.

 

És még annyira hosszan sorolhatnám...

De ehhez az is kellett, hogy nekem is legyen egy nagyszerű anyukám!

Minden anya egy harcos, szerető szív, egy kikötő, a világmindenség.

 

Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél

Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.
Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe?
Te azt sosem kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.

12072533_969955999731081_7048803657256377812_n.jpg

13731459_1137532086306804_4407981567936291102_n.jpg

17342818_1372296459497031_749623012364742288_n.jpg

Húsvét stressz mentesen?

Engedj el mindent, ami kényelmetlen

easter-3204589_1280.jpg

Nincs csodaszerem a húsvéti nagy szünet kiböjtölésére. Minden évben rohanással, gyomorgörccsel telik. Nem is a kedvenc ünnepem, az igazat megvallva.  A csoki nyuszi és társai még hagyján, de már kislánykoromban is idegenkedtem a locsolkodástól, az évenkénti nagytakarítástól és az ezer tennivalótól.

Később felnőtt fejjel igyekeztem elbújni a világ elől, hol sikeresen, máskor kevésbé.

Most pedig, hogy már gyermekeim vannak, mindent bele szerettem volna szuszakolni az időbe. Az ő kedvükért locsolók, tojáskeresés, díszítés, jövés-menés is volt mindig. Program, program hátán. Szerettem volna, hogy ne utálják annyira ezt az ünnepet, ne legyen kényelmetlen nekik, amennyire nekem. De rá kellett jönnöm egy nagy igazságra. Nem attól lesz emlékezetes egy húsvét, hogy ezer programot szervezünk. Sőt! Csak gyorsan túlrohanunk rajta, nem megéljük és élvezzük azt így.

Ezért úgy döntöttem idén, nyuszi ide és tojásfa oda, most bizony semmit sem fogok betervezni. A nagytakarítást, ablakpucerászást meghagyom ünnepek utánra. Nem fogok sütiket gyártani, hanem majd közösen sütünk valamit, amit megkívánunk. Nem megyünk látogató körútra sem, de ha jön hozzánk valaki, szívesen látjuk. Nem lesznek kötelezően előírt programok.

57561059_2273101989416469_1870083762029592576_n.jpg

A mostanában jövő-menő betegségek után nem vágyom másra, mint egy közös focizásra, egy jó bringatúrára, összebújós mese nézésre és még a jobb olvasásra, beszélgetésekre és egy óriási pihenésre. Ez alól szerintem a gyerekek sem kivételek. Elfáradtak ők is láthatóan.

Feladat nélküliséget óhajtok, amikor nem hajt a tatár, nem vagyunk időkorlátok közé beszorítva, nincs fontos teendőnk, csak azt csináljuk, ami jól esik, akkor kelünk, amikor kipihentünk magunkat.

Lesz egy kis tojáskeresés, templomba is elmegyünk, kézműveskedünk, bringázunk a szabadban, talán festünk is, hátha mégis felénk jár egy locsoló, de kb ennyi. 

Éljen a feladat nélküli, stressz mentes szünet!

A cuki kézműves, varrható nyuszi a Filc és gombok webüzletében vásárolható meg.

57299405_2273101932749808_7025515225700892672_n.jpg

 

 

Minden nap egy új világot adhatsz neki

Olvasni közösen (is) jó

 

56821293_2264011990325469_5287741556176977920_n.jpg

Picikék fotó

 

Nagyon sok kedvenc könyvünk van gyermekeimmel, Daniellával, Viktóriával és Andrissal közösen.

Ilyen például a 100 magyar népmese, Csapody Kinga: Türelmesek lettünk, Skolik Ágnes: Csodatermő fa, Csibemese, Kurt Hörtenhuber: A szeretet nagykövete, Fekete István: Vuk, Felix Salten: Bambi, Szabóné Jámbor Eszter: Az öt tornacsuka útinaplója, Walt Disney klasszikusok…és napestig sorolhatnánk…

Szerencsés vagyok. Szeretek olvasni, ők pedig szeretik hallgatni. Nagylánykám már önállóan kezdi az olvasást elsajátítva élvezni a könyvek tartalmát. Legkisebbem lapozgatja a leporellókat, nézegeti a képeket. Középsőkém pedig előszeretettel olvastat magának. Szívesen járunk könyvtárba is. Az a milliő, a könyvek illata...

51962262_2182372108489458_2819513521492983808_n.jpg

A legjobb közös elfoglaltság bekuckózni, összebújni és elkalandozni más világokba együtt. 

Nincs is annál jobb dolog, mikor gyermekednek az egész világot adhatod. De mi van, ha nem csak e világot tárnád elé? Ez a lehetőség fel sem merült benned még? Pedig nagyon könnyen megteheted, a mesék, a könyvek, versek segítségével. Az olvasás által elkalandozhat számtalan elképzelt helyszínre csemetéd. Bárki lehet, ha a főszereplő bőrébe bújik. Bármit csinálhat, bármilyen foglalkozást űzhet, amit csak szeretne. Minden álma valóra válhat, még az elképzelhetetlen is. Nem adnál-e neki mindent meg? Olvass neki, olvass vele, verseljetek.

42193648_479768929192206_3801949292877316096_n.jpg

Az olvasás több, mint egy kikapcsolódás. A szókincsfejlesztésnél is ezerszer jobb dolog. Szavakat ad, de legfőképpen a képzeletet fejleszti. Szorosabbá teszi a családi köteléket a közös esti mese. Cinkosokká is tehet egy közös kis történet. Mosolyt fakaszt és megmagyaráz dolgokat. Félelmeket apaszt, empátiát ébreszt. Egy vers ritmust tanít, készséget fejleszt. Segít az érzelmek kifejezésében. Stresszt csökkent, mindeközben a tudást növeli, az emlékező képességet javítja. Nincs olyan dolog, amire nem gyógyír az olvasás. de a szavak erdeje nem csak egy fejlesztés, hanem jó időtöltés és remek kikapcsolódás. Nem kellenek hozzá milliók, az otthonodban is elérhető. Egy jó könyv kell hozzá vagy a képzeleted. Szép időben a szabadban, kirándulás közben megpihenve, esős időben a fotelbe kuckózva, egyszóval bármikor.

Járjatok be több világot az olvasással!

És soha nem lehet elég korán kezdeni.

43691096_2002448833148454_5931970011873673216_n.jpg

 

 

Tudatos vásárlás anyaként?

Avagy hogyan vásárolj gyerekjátékot jól

 

kepatmeretezes_hu_20190307_anyaparadicsom_q_2.jpg

Nagy szívügyem Földünk megóvása, amiért igyekszem a lehető legtöbbet megtenni. Apró lépésenként haladva kezdtem, bevonva a gyerekeket is, hogy nekik már természetes legyen. Elsőként a zacsikat cseréltem le textil táskákra, majd a legtöbb mosószert, kozmetikumot, teljesen natúr dolgokra. Növényeket, fákat ültettünk. Odafigyelünk a vízfogyasztási szokásainkra. Igyekszünk a közelben megvásárolni mindent, lehetőleg közeli kisvállalkozótól, a kézműves termékeket részesítjük előnyben a nagy multicégek termékei helyett. Nem szemetelünk, összeszedjük más eldobott dolgait is, ha lehet. Sokat járunk a természetbe. És még sorolhatnám hosszasan.

Gondold végig, te mit teszel Földünk megóvásáért?

Szerencsére nem én vagyok az egyetlen, aki így gondolja. Számtalan módon tudja támogatni a Földet az ember, hogy jobb, szebb maradjon. Figyelemmel kísértem mindig, hogy ki, milyen módon teszi ugyan ezt. Van, aki komposztál, más esővizet gyűjt. De egy vállalkozó hogyan tudja támogatni e törekvéseket? Nagy Mónikát kérdeztem, az Anya Paradicsom weboldal tulajdonosát, aki gyermekjátékok forgalmazásával foglalkozik. Igen hölgyeim és uraim, gyermekjátékot is lehet környezettudatosan vásárolni! 

Móni, ti mire ügyeltek a hétköznapokon Földünk megóvása érdekében?

Mi a hétköznapokban nem használunk egyszer használatos zacskót, 
szelektíven gyűjtjük a szemetet. De lecseréltem a tisztítószereket és a 
tisztálkodó szereket is természetes, lebomló szerekre. Figyelünk továbbá a víz és 
energia fogyasztásunkra, szemétszedős és faültetős programokon is részt 
szoktunk venni rendszeresen.

kepatmeretezes_hu_plantoyskaktusz2.jpg

Ezt milyen módon lehet hasznosítani a munkádban, a vállalkozásodban?

A filozófiám a környezettudatos játékvásárlás és ennek megismertetése a 
szülőkkel. Sosem voltam az a nemtörődöm fajta, sosem szemeteltem, nem 
vásároltam feleslegesen, rendszeresen jártam turkálóba, de igazán 2 éve 
kezdett el foglalkoztatni a kérdés, hogy mit is teszünk a Földünkkel, 
mennyire szennyezzük, csak azért mert nekünk úgy kényelmes. Ekkor jött 
az elhatározás, hogy változtatunk. Nem mondom, hogy egyik napról a 
másikra sikerül, de szépen apránként kiiktatjuk az életünkből a káros 
dolgokat. Én alapvetően az őszinteségben hiszek, így beláttam, hogy nem 
tudok olyan játékokat árulni az édesanyáknak, amikben már én sem hiszek 
maximálisan, így a termékkínálatom átalakítása mellett döntöttem. Ez 
persze egy folyamat volt, de lassan már lezárult. Ma már elmondhatom, hogy a nálam vásárolt játékok környezettudatosak.
Ezeket a játékokat most már nem csak a jó minőség és a sokrétű felhasználás 
szerint válogatom, hanem a cég gyártási folyamatait is figyelembe 
veszem.

kepatmeretezes_hu_20190307_anyaparadicsom_q_1.jpg

Mire kell figyelni a környezettudatos játékvásárlásnál, ha egy átlagos anyuka is szeretne erre odafigyelni?

Sok kis apró lépés van. A csomagolást mindig gyűjtsük szelektíven, nézzük, meg milyen anyagból van a játék (sokkal jobb a fa vagy a papír), és mennyire tartós. Nem baj, ha 
műanyagot választunk, csak olyan mellet tegyük le a voksot, ami évek 
múlva is használható, esetleg elajándékozhatjuk vagy eladhatjuk, így 
minél tovább körforgásban marad. Nem mindegy, hogy a gyártó milyen 
technológiával készíti a játékokat. Vásárlásnál ne kérjünk zacskót. 
Válasszunk egy helyről többet, főleg ha házhoz szállíttatunk, így nem csak 
spórolunk, de kevesebb üzemanyag, kevesebb csomagolóanyag felhasználására
 
lesz szükség, csökken az ökológia lábnyomunk is. Vásároljanak közösen ajándékot, így ha még drágább is a környezettudatos játék, együtt, összeadva a rávalót jobban jövünk ki.

Nem egyszerű dolog, ha mindig helyesen járnánk el. A játék vásárlás eleve nehéz dió. Mit vegyünk, milyen anyagból, aminek örülnie is kell a csemetének, azt használja is rendszeresen, fejlessze is, az ára se legyen borsos. Mert ugye az utóbbi is fontos szempont. Ráadásul a minőséget meg kell fizetni, egy jó alapanyagokból készült, környezettudatos játék nem olcsó. De én úgy vagyok vele, hogy inkább az ember fizessen többet egy játékért és az kiemelkedően jó legyen. Így is annyi játék halmozódik fel feleslegesen a polcokon, amikkel a gyerekek legtöbbször nem is foglalkoznak, soha nem kerül a kezükbe. Te is tapasztalod, hogy inkább több, kevésbé jó minőségű játék, kacat halmozódik fel a családoknál? Hamarabb vásárolják meg ezeket a termékeket, mint a borsosabb áru, de jó minőséggel készült tárgyakat?

Sokszor panaszkodnak a szülők arra, hogy a minőségi, környezettudatos 
technológiával készülő játékok drágák. Próbálom megmutatni a szülőknek, 
hogy amikor olyan játékot adnak a gyermekeik kezébe, ami jól megmunkált, 
szakemberek bevonásával készült, akkor a gyermekek nem csak fejlődnek 
játék közben, de tárgykultúrát is elsajátítanak. Ha fontos számukra, 
hogy a játékok készítésénél környezetbarát technológiát alkalmaztak, 
egészségre nem ártalmas festékekkel, az erdőket nem ritkító 
fahulladékokkal dolgoztak, akkor a gyermekük jövőjébe fektetnek bele. 
Ráadásul a jól megválasztott játékok, akár 2-3 vagy több olcsóbb játékot 
is helyettesítenek, így végeredményben kímélik a pénztárcánkat is.



És az sem egy elhanyagolható szempont, hogy tartósabbak, hosszabb élettartalmúak ezek a játékok, több generáción átívelők, múltjuk, jelenük lehet, emlékekkel társítva, nem csak szimpla tárgyak. A kevesebb több elven kéne tapogatózni talán. A bőség zavara is okozhat gondot a normális játékban, hiszen nem tud egy valamire koncentrálni a gyerek, egyik játékról a másikig szalad, egyiket sem kihasználva. Válasszunk többfunkciós játékokat.

Érdemes megfontolni, mit választunk és honnan kis családunknak.

 kepatmeretezes_hu_36820645_1948647141890253_3706082753792442368_n.jpg


Nagy Mónika gyönyörű gyerekjátékait megtaláljátok az Anya Paradicsom weboldalon, ha ti is tudatos játékvásárláson töritek a fejetek.
06-20/228-7733
info@anyaparadicsom.hu

csunya_zoldsegek_1.jpg

Anyaként csinosan?

Zakó, kosztüm...Mi is az?

Ez már a korral jár?

Meglehet, de az biztos, hogy egyre jobban szeretek csinosan felöltözni. Akkor is, ha itthon vagyok és akkor is, ha valahová elmegyek. Igazi kiskosztüm, blézer, elegáns ruha, magas sarkú cipő, erősebb smink…

Már jó ideje nem volt időm, erőm, kedvem, igényem efféle hívságokra. Anya vagyok, ráadásul háromszoros. Nem a fontossági listám elején csücsült a divat, inkább az életben maradásért, a napok gördülékenységéért dolgoztam. Örültem, ha este mindenkit tisztán, boldogan dugtam az ágyba és magam is bezuhanhattam  egy adag jótékony, feledtető álomra. Aztán reggel újra indult a verkli.

56178443_2246104158782919_5297201466459553792_n.jpg

Bonprix pulóver 

Bizony, néha jó újra kisminkelni magam, pedig évek óta nem jutott eszembe, utoljára talán hastáncos fellépéseim egyike során, ami higgyétek el, nem most volt. 

Valahogy a gyerekekkel itthon nem tűnt fontosnak ez a dolog, nem éreztem szükségét hogy a normálnál mutatósabb legyek. Na, nem hagytam el magam teljesen, csak előnyben részesítettem a kényelmességet, praktikumot.  Macinacis anyuka voltam csak vagy farmer, sima póló kombóban nyomtam sportcipővel, ölelős, meleg kötött pulcsiban, esetleg lapos balerinával, szőlőzsírral kiegészítve és slussz. Az ékszereket is hanyagoltam, hiszen belelógott a gyerkőc arcába, meghúzhatta, belekapaszkodott rendesen, a gyűrűvel megkarcolhattam. Most kezd visszatérni a kedvem ezekhez is, hogy elmúlt a „veszély”.

A gyerek után rohangálva, négykézláb szedegetve az eldobált ételmaradékot, a porszívózáshoz vagy egy jó babakocsis sétához nem is kellett más ruha. Magas sarkú cipőben nem ment a gyerkőccipelés és az utána való rohanás sem. Egyes ruhák is kikoptak a használatból, mert lehúzta rólam, nem volt praktikus. A védőnőhöz menet is gyors farmert húztam, a gyerekorvoshoz sem láttam értelmét a sminknek.

De most, hogy legkisebb is elmúlt kettő...

Remélem nem a kapuzárási pánik tört rám, csak visszazökkenek a normális kerékvágásba, de újra érdekel a ruházat, a divat, az öltözködés. Kezd visszatérni a kedvem nőnek lenni, színeset hordani, sminkelni, ékszert venni, felfrissíteni a ruhatáram, nem csak praktikusat, kényelmeset viselni..

Ha úgy számolom 7 éve vagyok itthon. Persze nem vonultam kolostorba, járunk mi el közösen kirándulni, esküvőre, moziba. De nem volt igényem egy bulizós éjszakára, egy bálba elmenni minden hajcihőjével együtt és megfelelő, dress code szerint előírt ruhába bújni. Nem is volt fellelhető ilyen ruhadarab a szekrényemben, esetleg a leges-legmélyén, olyan kicsiben, hogy belepréselni anyuka testem nem lett volna egyszerű, inkább egy mission impossible.

A kosztümről és a zakókról, ballonkabátról amúgy is sokáig azt gondoltam, hogy csak idős nőknek és olyan munkakörben dolgozó hölgyeknek kell a szekrényükbe, nekem felesleges. Utóbbi pedig csak Columbonak szükségeltetik.

55869319_2246104218782913_5800837698184806400_n.jpg

Hol is hordanám? Egy idő után rájöttem, hogy bárhová. Ma már egy kiruccanáshoz is fölvehető egy zakó és farmer. Zakatolt és zakatolt a fejemben, hogy nekem is kell. Így végül nézelődni kezdtem.

Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy akkor érett meg valaki egy kosztümre, ha felmerül az igénye rá. Szóval felmerült, így nézelődtem és választottam a Bonprixtől.

Ez a szürke kis zakó például bárhová jó, legyen szó alkalomról vagy a napi rutinról. Szoknyával, elegáns nadrággal, de farmerrel is viselhető. A mintáját egyenesen imádom. Csak úgy vonzza a tekinteteket. A színe bármilyen színű ruhadarabbal viselhető, csak a képzelet szab határt, na meg a jó ízlés. Kényelmes, könnyen tisztítható, kevéssé gyűrődik. Az ára is megfizethető. Hálás ruhadarab, mondhatom rá jó szívvel. 

Ezen a linken, jelen állás szerint akciósan megtaláljátok:

https://www.bonprix.hu/kategoria/369/blezerek-es-kosztumok/

 

 

55704735_2246104452116223_3045721078082043904_n.jpg

55512136_2246104528782882_4595874852241408000_n.jpg

 

#szponzorált tartalom #bonprix

 

 

 

 

Ajándékba zárt emlékek

Mivel ajándékozzuk meg a tanárnőt, óvónőt, nagyszülőket?

Milyen egy jó ajándék? Nehéz meghatározni. Mindenkinek más. Amiben mindenki egyet ért, hogy szívből jövő és személyes legyen elsősorban, nem csak egy polcról leemelt, instant dolog. Érződjön rajta, hogy időt szenteltünk rá.

Aranyat érő kincs egy jól eltalált meglepetés, csak meg kell találnunk pontosan azt, ami az ajándékozott szívéhez, ízléséhez, stílusához közel áll. Ez nem is oly könnyű dolog, még közeli szeretteink ízlését sem, nemhogy a tágabb ismeretségi körünk tagjaiét eltalálni, ha ajándékról van szó.

Ízléses legyen, egyedi, személyre szabott, praktikus, használható? Mindegyik egy kicsit és mindenkinek más. A lényeg, hogy ne végezze a polc legtetején vagy a fiók legsötétebb legmélyén, ne gyarapítsa a felesleges kacatok, porfogók számát. Az ajándék jelképezze, hogy az adó fél odafigyel, időt szán arra, hogy az ajándékozott örüljön az adott dolognak.

Használati tárgy legyen, egy mindennapi dolog egy kis csavarral? Nyerő ötlet olyan tárgyat adni, amit minden nap használ, kézbe vesz az új tulajdonos, így eszébe villan, akitől kapta.

Hogy milyen az az ajándék, ami jelképes, emlék, használati tárgy is egyben?

Az Eclectick jól kifundálta. A KID ART kollekció magas érzelmi funkciót betöltő tárgy. Gyermekrajzok, tenyérnyomatok kerülnek különböző termékekre, ami ideális ajándék szülőnek, nagyszülőnek, nevelőnek, óvó-és tanárnőnek egyaránt. Egyedi táska, póló, ruha, párnahuzat készülhet különleges formában így.

55924150_565009160662228_5556881657396461568_n.jpg

Gyermeked rajza a táskádon örök emlék marad a múltból, amit szívesen viselsz majd bármikor, bárhol, őt ezzel a nap mindegyik órájában eszedbe juttatva. De egy óvó- vagy tanár néninek is kellemes meglepetés lehet, emléket állítva egykori osztályának. Mosolyok, sírások, egy cinkos összenézés, egy vicces sztori, sok szeretet kerül kérésre, a pólóra, nem csak egy rajz vagy tenyérnyomat. Ez fix, hogy nem fog elfeledve porosodni, ha ajándékba adod.

Meglepő és figyelemfelkeltő dolog, de rendkívül személyes is.

55489151_1092281744306066_5567116989664591872_n.jpg

De hogyan képzeljük el az ajándék elkészítését és ki áll az Eclectick mögött? Gyovai-Farkas Edina mesél nekünk e nagyszerű munkájáról röviden.

Nagy szenvedéllyel, szeretettel készülnek a termékeim, mert imádom a munkám és tényleg művészetnek tartom, amit a gyerekek alkotnak! Ez a mi közös művészetünk! Ezért is KID ART a kollekció neve.

Hogy hogyan készül? Alapvetően nem 1 darab rajzot használok a minták elkészítéséhez. Specialitásom, 5-30 rajz feldolgozása, így még több emlék, egy egész csoport munkája is felkerülhet a végtermékre. A rajzokat a csoport, a szülők, az ajándékozó összegyűjti, ezt eljuttatja hozzám. Ezeket beszkennelem vagy már szkennelve kapom (letisztítom őket az esetleges kosztól, felesleges részektől) és a külön rajzokból, gondos tervezői munkával egy egységes mintát tervezek.

56214325_314234239274885_235287735928094720_n.jpg

Alapvetően divattervező vagyok és a ruha, anyagminta tervezés a fő területem, így ezt a tudást használom fel a minták szerkesztésekor is, ettől más az egész, mint egy egyszerű pólónyomás, ahol nem nyúlnak az adott képhez. Ezzel a grafikai-divattervezői, szerkesztői szolgáltatással, tulajdonképpen az adott szülő, csoport saját mintatervezője leszek arra az időszakra.  Miután a minta elkészül, ipari textilnyomással rákerül az adott alapanyagra, (nem kész táskára vagy pólóra nyomok, a táska/póló is egyedi terv, kitapasztalt méretek alapján készül, minőségi alapanyagokból) majd ebből az anyagból készül el a választott méretű táska, egyéb tárgy.

55547024_402405100584472_4700719883019616256_n.jpg

 

56191445_348160106042621_8466654676824096768_n.jpg

- Mayerné Répási Adrienn

 

Technika, ami kifog rajtam

Okosabb egy gyerek?

 

smartphone-1957740_1280.jpg

Bizony technikai analfabéta vagyok, nincs mit szépíteni rajta. Kifog rajtam az új telefonom kezelése, az érintőgombos mosógépem is, de ennek az új blognak az admin felülete is. Ki tudja, még mi nem okoz nehézséget, talán bármi, amit bedugni kell valahová vagy ami árammal működik, esetleg elemmel...

Férjem évek óta mondogatja, hogy nem igazán vagyok ezen a területen életképes, mindent meg kell mutatnia nekem. Ha ledobnának ejtőernyővel az esőerdőben nagyobb esélyem lenne a túlélésre, mint technikai gépek arzenáljának segítségével..

Aztán, mikor bele tanulok a dologba, penge vagyok belőle. Az első aprócska gondig. Vagy míg be nem krepál a kütyü és újat kell venni. Márpedig ami a kezembe kerül, az elromlik záros határidőn belül. Évekig el lennék én azzal a fránya telefonnal vagy fényképezőgéppel is, ha nem romlana el a közelemben. De minden elromlik, ami technika.

Az megvan, mikor mész az utcán és a lámpák sorra alszanak ki? Pedig nincs szuperképességem és nem nyelem el az áramot. De mégis. A nyomtató is nálam romlik el, és bizony a pénztárgépszalag is kifogy, ha a közelébe kerülök. A sima tollakról nem is beszélve, amikre szintén veszélyes vagyok ám! De nagyjából mindenre, ami nem él. Na jó, utóbbira sem teljesen igaz, mert a növényvilág is kihalásra van ítélve, ha hozzám kerül.

Talán még a régi Commodore számítógépeknél keresendő a hiba. Már akkor tudtam, hogy elvesztem. Az a sok gomb és ezt oda dugod, azt oda kapcsolod. Végem volt. Tudtam, hogy most eljött a vég. És azóta mindent gépiesítettünk, mindent gépek csinálnak. 

camera-1340552_960_720.jpg

És ami a legcikibb, hogy a 2 éves gyermekem könnyedén megoldotta a telefonom zárját, mikor elszelelt vele. Vagy az 5 évesem magyarázza, hogyan kell a tabletet használni, pedig eskü, nem gyakran van az ő kezében sem. 7 évesem pedig hiba nélkül elboldogul a telefonommal vagy a fényképezőgéppel úgy, hogy senki sem mutatta meg neki a használatát. Nekem meg az új távirányító is gondot okoz. Egy autó vezetése pedig egyenesen ijesztő, nem beszélve férjem CNC gépeiről és azoknak a hangjáról, hirtelen mozdulataikról.

Bevallom férfiasan (akarom mondani nőiesen), hogy gyermekeim simán lepipálnak kütyühasználatban, technikában.

Ők már bele születtek ebbe. Az anyatejjel szívták magukba. De úgy látszik az összeset átadtam nekik, mert nekem nem sok jutott. Természetes nekik. Talán jobb a beleérző képességük, frissebb az agyuk hozzá, jobban rááll a kezük, mint nekem.

Én legszívesebben a petróleumos, kályhás világba teleportálnék, amikor nem volt autó, sem áram, sem kütyü, semmi az ég egy adta világon.

car-cow-2276089_1280.jpg

 

Útravalóul

Tőlem, neked

 

scotland-1761292_1280.jpg

Sokat gondolkodtam rajta, hogy milyen anya szeretnék lenni. Még többet azon, mi az a valami, amit át szeretnék feltétlen adni a gyermekeimnek, örökül.

Vajon mit is adhatnék útravalóul az életről nekik? Bármit, amit átélhetünk és megélhetünk közösen. Élményeket. És azt is, amit szeretni kell vagy azt, amit elfogadni. Vagy amire feltétlen figyeljenek, óvják.

Számos dolog az eszembe jutott képzeletbeli listámat összeírva. De az is, mi lesz, ha nem fogja észre venni a dolog jelentőségét, nem fogja azt értékelni vagy elfelejti... Ki tudja. Meglehet, hogy az időm fogy el, mire mindent átadhatnék neki. Álljon e bejegyzés itt erre az esetre. Útravaló nektek az élethez!

Hogy mit adhatok én nektek? Talán csak a világot!

23621549_1610304239029584_2631558965199177896_n.jpg

Elsősorban szeresd magad és szeress élni!

Éld meg a pillanatot, legyen szó örömről vagy bánatról. Nagy kacajokat ugyanúgy, mint a szerelmet, a barátságot, a bánatot és sírást is.

Vedd észre azt, ami körül vesz. Ne csak nézz, hanem láss is. A napfényt, élvezd a természetben a nagy sétákat, úttalan utakon barangolást, az illatokat, a tavaszkor rügyező fákat, a finom hó ropogását, a gyönyörűen színes őszt, a nyári csobbanás hangját, a madárdalt. Óvd minden eszközzel a Földed, hiszen ez az egy van belőle. Szeresd az állatokat, bánj velük jól, ők nem csak élelem, hanem az élet maga, a barátság, a feltétlen szeretet. 

Gyönyörködj autós utazás közben az elsuhanó tájban, közben hangosan énekelj. Raktározd el ezt a bizsergető érzést. 

Élvezd az örömmámoros, felszabadító táncot és a vele járó dallamokat. Értsd a dalt, élvezd a mozgás és a zene erejét. 

Ismerj meg új világokat az olvasás segítségével, varázsoljanak el a betűk, létezz velük együtt.

Tudd a munka és pénz értékét, ismerd el azt. Gyakorold is a munkát, szeresd.

Érdekeljen a múlt, honnan jöttünk, mivé lettünk, milyen út során. Óvd kultúrád értékeit, a nép motívumokat, táncát, nyelvét, 

Érdekeld a körülötted lévő világot, az országok színes kultúráját, ételeiket, a nyelvüket, sokszínűségüket.

Ne félj a jövőtől, hanem bízz annak szépségében!

Értékeld, ahol laksz, ismerd meg minden zegét-zugát. Ne felejtsd el, hol születtél, hol élsz, támogasd a környéked minden eszközzel. Ne felejtsd el sosem, honnan indultál. 

Kicsit minden érdekeljen. Legyél tájékozott.

Ne félj sosem tanulni, mindenkitől, mindenről. Tudakozódj, a tudás hasznos. 

Higgy magadban, az emberekben, a jövőben.

Ne szégyelld az újrakezdést, a hibákat, a másságot, a csalódásokat. Emberré tesznek.

Merj önmagad lenni. Ne bújj álca mögé, boldogtalanná tesz.

Ne higgy a talmi csillogásban, az álságos dolgokban, a lehúzó emberekben.

Törekedj az önbizalomra, az már fél siker.

Szeresd testvéreidet! A világon a legfontosabbak legyenek számodra, mindig ott lesznek neked.

Oldalakat tudnék még megtölteni, de remélem, hogy a legfontosabbakat összeszedtem nektek.

Végső soron egy életed van, azt éld meg, légy boldog, csináld azt az életben, ami örömet okoz, amit szeretsz. Becsüld meg azokat, akik szeretnek téged és szeress!

20882805_1526557487404260_2348890788595033303_n.jpg

 

Keresd meg gyermeked legoptimálisabb különóráját

Védelmembe veszem a különórákat, foglalkozásokat, mert úgy látom nagyon kell

 

Azt vettem észre, hogy fogyatkozik vagy éppen teljesen elfogyott a kisgyermek a különböző délutáni, nem kötelező foglalkozásokról. Hiány van a néptáncnál, a zeneiskolában, a különböző gyermeksportoknál, idegen nyelv tanulásnál...


Úgy érzem, védelmembe kell vennem ezeket a suli utáni foglalkozásokat, sportokat. Hiszen nagyszerűek. Rengeteg dolgot lehet fejleszteni vele. Az élet rengeteg területén kamatoztathatják az ott szerzett tapasztalataikat, nem csak az adott foglalkozáson.

 

A sport javítja a mozgáskoordinációjukat. 

Egy karate magabiztosságot ad és meg tudja védeni magát a gyerek, ha baj van.

Egy foci, kézilabda vagy bármilyen labdasport a kézügyességet fejleszti és a csapatban, együtt dolgozást. Erősíti a közösségi együttműködést, egymás elfogadását.

A zene, a hangszer nem csak a hallásukat, hanem a matek tanulást is segíti. 

A tánchoz kellő ritmusérzék rengeteg dolognál jól jön.

Az idegen nyelv tanulás segít az életben való boldogulásnál a későbbiekben, de javítja a memóriát is.

Egy rajzszakkör javítja a szem-kéz koordinációt, a kézügyességet.

 

És órákig tudnám sorolni, hogy melyik foglalkozás, miben tud még segíteni az életben. De nem csak erre jó, hanem a gyermeket kikapcsolja, lelazítja, elfeledi gondját-baját, az egészségét erősíti.

Kitartást tanul a gyermek, alázatot, önkontrollt, tesz az egészségéért, testtudata lesz, megbarátkozik önmagával, barátkozik másokkal és rengeteg érzékszervét fejleszti közben, jól érzi magát, levezeti a stresszt, készül a jövőjére. Felkészül az esetleges kudarcra vagy a kiemelkedően jó teljesítményre. Felkészül a nagybetűs ÉLETRE!

 

Fotó forrása: Pixabay 


Elkeserítőnek találom, hogy egyre kevesebb gyermek jár az iskola-otthon körforgáson kívül bárhová is. Mit csinál akkor egész nap? Olyan gyorsan elszalad a délután? 

 

Az élet összes területén elfogynak a kicsik, nagyok egyaránt, legyen szó idegen nyelvről, sportról, táncról, zene oktatásról, bármiről. Nem értem. 

Persze egy gyerek, elsősorban gyerek legyen.

Szaladgáljon az udvaron, főzzön az anyukájával, szereljen az apukájával, játsszon a kis társaival. Legyen szabad ideje ténylegesen, mikor pihenhet vagy csak önfeledten gyermek lehet. Kell a szabad foglalkozás, amikor azt csinál, amit akar. De egész nap csak ez sem teljesen jó megoldás szerintem.

 

Andris szabad foglalkozás közben


Sok az iskolából hazahozott házifeladat, a gyermek fáradt, a szülő sem ér rá sokszor, mert dolgozik, rohangál, millió dolga van, együtt is szeretnének valamennyi időt tölteni...

Megértem. De mégis motoszkál bennem a kisördög.

Félreértés elkerülése miatt leírnám, hogy nem gondolom azt, hogy rossz anya, aki nem viszi sehová a csemetéjét. Erről szó sincs. Nem kell mindenáron és mindenkor fejleszti a gyereket. Ne tanuljon atomfizikát és kínait sem három évesen. 

De annyira szuper, mikor egy közös karate vagy tánc órán vagyunk túl a lányaimmal, vagy nézem mennyit fejlődnek hétről-hétre az adott mozgásformában, fejlődik a szociális érzékük, mozgásfejlődésük, a hozzáállásuk, kitartásuk és még rengeteg minden. 

Fontos, hogy legyen valami, amiben ügyes, amiben jeleskedhet, amiben tehetséges az a csemete. Kell valami, ami miatt közösségbe jár. És ez a valami ne csak az iskola legyen, ahol kötelességei és feladatai vannak, kvázi dolgozni jár oda.

Kell egy mozgásforma, egy hangszer, egy idegen nyelv, egy rajzszakkör, ami a gyerek képességeit erősíti, ahol levezetheti a napi feszültséget, mozoghat, ahol megmutathatja, valamiben milyen jó. 

 

 Danci-karate 


Keresem az okát, miért fogytak el a gyerekek. De nem igazán értem.

- Az órák díja? Nincs a szülőknek erre is plusz, félretett tartaléka esetleg.

Sokszor teljesen ingyenesek a foglalkozások, így az anyagiakat kizárnám. Persze van, ami keményen fizetős. De olcsóbb valami sportra beíratni, mint a mozgásszegény életmód miatt gyógyszerezni példának okáért.


-Nem érnek rá a szülők elvinni a csemetét.

Megértem, hogy dolgoznak. Nem mindenkinél van nagyszülő, segítség, a gyereknek meg el kell jutnia valahogy oda. De heti egyszer sem megoldható, hogy valaki a gyereket eljuttassa A-ból B-be? Aligha. Nem mondom, hogy kizárt teljesen, mert el tudom képzelni ezt a verziót is. Na de minden gyereknél ez a helyzet ténylegesen?


- Nincs kedve a gyereknek menni. Igénye sincs rá, de nekünk sincs.

Megértem. De! 

Nekem sincs reggel kedvem felkelni sokszor, de megteszem, mert... Nekem sincs kedvem edzeni egy órát, de az egészségemnek kell!

Nem azt mondom, hogy erőltessünk rá a gyerekre mindenáron valamit. De próbálja ki, próbálja meg, hátha mégis bejön neki. 


- Így is sok a tanulás, elfoglaltság, nem szeretném tovább terhelni a gyereket.

Pont ezt a kört szakítja meg, ha a gyermek tanulás és az otthoni Tv bámulás, számítógépezés helyett sportol vagy mást választ. Kikapcsol, mozog, leereszti a fáradt gőzt, felfrissül. Utána újult erővel kezdhet megint a tanulásnak. Ne essünk át a ló túlsó oldalára, nem minden napra kell szervezni valamit, hanem heti egyszer-kétszer bőven elég. Már sokat elérünk akkor is.


- Nem találtuk meg azt az elfoglaltságot, amiben igazán jó a gyerek.

Nem ő a legjobb labda pattogtató, kicsit ügyetlenke, így nem viszem labda sportra. De miért? 

Ott tanulhatja meg, erősíti, ügyesedik. Nem kell a legjobbnak lennie, elég, ha jól érzi ott magát. Itt megint nem azt mondom, hogyha nincs hallása, akkor is nyomassuk azt az énekoktatást, egyszer majd csak énekes lesz belőle. Hanem azt, hogyha jól érzi magát az órán, javul, szívesen megy, akkor engedjük. Nem lesz Pavarotti. Na és? Nem is ez a lényeg.


-Nem tudom mire járassam. 

Rengeteg dolog van. Ki kell választani az alkatához, vérmérsékletéhez megfelelő dolgot első körben, meríteni a szabadidejében végzett dolgokból. 

Szeret otthon rajzolni a gyermek, akkor rajzszakkör vagy festészet.

Mindig dúdol, énekelget? Énekkar, mondókás foglalkozás.

Szeret szaladgálni? Adott atlétika vagy valami labda játék.

Félős? Karate vagy bármilyen küzdősport...És így tovább.

 

 Fotó forrása: Pixabay

                                         

Minden gyermeknek és felnőttnek van valami olyan foglalkozás, amiben kiemelkedően jó. Csak meg kell találni. Lehet, hogy pont az, amit álmodban sem gondoltál volna. 

Láttam már olyat, ahol pici, félős lánykából kiemelkedően jó cselgáncsozó lett vagy egy nehezen barátkozó gyermekből nagyszerű, csapatban dolgozó kézilabdás.

Felnőttként is kell, hogy legyen valami, amit hobbynknak mondhatunk. Amit akkor végzünk, ha elfáradtunk, fel szeretnénk töltekezni. Ahol sikerélményeket szerezhetünk. Levezethetünk. Átmozgat. Növeli az örömünk, kitartásunk, csökkenti szomorúságunk.

A kicsik sem mások ebben.

 

 Viki-LCF Kids Club angol nyelv tanulás


Íjászat, lovaglás, karate, foci, kézilabda, idegen nyelv tanulás játékosan, népitánc, sportlövészet, modern tánc, zongora, furulya, szolfézs, úszás, röplabda, tollas, balett, hastánc, rajzszakkör, varrásszakkör, festészet, kajak, kerékpározás, jóga, barkács szakkör...


Még a legkisebb faluban is van valamilyen gyermekfoglalkozás. A nagyváros pedig elképesztő távlatokat nyithat meg, csak a képzelet szab határt, mire járjon a gyerek.

 

Danci-zongora, zeneiskola

 

Csak nyerhet az a gyermek, akinek valami más is van az életében, az iskolán és a szülein kívül! 


Danci-néptánc

50283578_2089331337793281_6639989718442311680_n.jpg

 

 




 

Minden babának jár

 

53169457_2207331539326848_6603762386560090112_n_1.jpg

Mi az, ami minden babának jár? Elsősorban a szeretet, az édesanyja és apukája, a méltó születés csodája...

De hosszan tudnám még sorolni, mi illetné még meg normális körülmények között alanyi jogon azt a picit. Egy olyan csöpp kis lény, akit szeretni kell, ellátni, dédelgetni, terelni az élet útvesztőiben, segíteni mindenkor. 


Nem kérte, hogy megszülessen, de megérkezett e világra. 


Lehetőség szerint minden édesanya(és édesapa is) arra törekszik, hogy ez a picurka mindent megkapjon, ami fontos az életben. Mind érzelmi, mind anyagi részről.


Emlékszel, mikor a babád vártad, hogy bújtad a boltok választékát, nézted a kirakatokat, csodáltad meg az apró kis ruhácskákat és tervezgetted, miket veszel majd meg neki? Már az mekkora örömet okozott, hogy egy pici babacipőt vagy zoknit megvásároltál?

Hát még mikor a teljes kelengyét, babakocsit hazavittétek és szertartásosan összeszereltétek az ágyikóját? 

Örök emlék marad ez az érzés, a hangulat, az öröm, a várakozás. És milyen természetes dolog.


Most képzeld el, hogy van olyan anyuka(apuka), aki nem tudja az alapvető dolgokat sem megvenni a babájának. Úgy érkezik e kis csöpp a világra, hogy alig vagy nehezen, esetleg egyáltalán nem lesz ágyikója, babakocsija, cumija. Milyen érzés lehet annak a szülőnek, aki még ezt sem tudja megadni babájának, sokszor teljesen az önhibáján kívül?

A baba tehet a legkevésbé a dolgokról, mégis ő szenvedi meg a hiányt. 


Most gondold végig, mennyi felesleges, ki nem bontott cumisüveged van, mennyi kinőtt pelenka, sosem hordott kisruha maradt meg nálatok? Miért dobnád ki? 

Csak hozzá kell egy kicsit tenni és egy baba körülményeit jobbá teszed. Segítesz a szülőnek, mert nem kell aggódnia miből veszi meg a dolgokat. Megőrzi méltóságát is. Segítesz a babának és a családjának is. 

Annyi haszontalan dologra költünk az életben. Most egy értelmes célért tehetünk együtt!


Mi kellhet egy jó szándékú, segítő táskába? Bármi, ami jól jön egy csecsemőnek.

Popsitörlő, pelenka, cumi, cumisüveg, kis fésű, zokni, body, kisruha, kézfertőtlenítő, játék, kiscipő, sapka, bébiétel, evőeszköz, körömvágó olló, csipesz, kesztyű, textilpelenka...

Csak a képzelet szab határt. 

E nagyszerű kezdeményezést három szuper nő, vállalkozó, anyuka találta ki. Itt bővebben olvashatsz róla.

Csatlakoztam hozzájuk sokakkal. mert ez az a cél, amiért érdemes tenni.

Nálam Hajóson, az otthonomban leadhatjátok az elkészített csomagot és eljuttatjuk a rászorulóknak!

Tegyünk együtt, közösen a rászoruló babákért!

Bővebbet megtudhattok még az egészről és a többi leadó helyek pontos címéről itt.

 

Az leadási határidő pedig: ÁPRILIS 15!

Már honlapja is van a kezdeményezésnek, nem csak egyszeri alkalom lesz. Itt megtaláljátok.