Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog


Amikor szükséges a plasztika!

2021. március 11. - Mayerné Répási Adrienn

159053636_429420034829230_4815223275389251383_n.jpg

A szükséges és a plasztika egy mondatban? Igen!

A plasztikai sebészetre és úgy általában a plasztikáztatásra sokan úgy gondolnak, mint egy teljesen felesleges, elítélendő, rossz dologra. Pedig ennél messzebb nem is lehetne az igazságtól. A plasztikai sebészet egy lehetőség, mellyel sok ember életminőségét fel lehet javítani és az életét jobbá tenni.

#reklám #szponzorálttartalom

Tovább

Ha utazni vágysz, így teheted meg büntetlenül!

maldives-1993704_640.jpg

Az idei év sok bezártságot hozott, melyet a szárnyalni vágyó, mindig menni kívánó énem nagyon rosszul viselt. Így nagyon nehéz volt kordában tartani az érzéseimet. Meg kellett teremtenem anyaként a saját kis világom, melyben mehetek, szárnyalhatok büntetlenül, mégis maradok testileg itthon. Megosztom veletek a tippjeim arról, hogyan sikerült egy kis elvonulásra, magányra szert tennem és egy kis kiszabadulásra úgy, hogy valójában mégsem mentem sehova. 

Tovább

Ezt tanultam magamról az idei évben

2020-ban tanultam

new-years-day-4720209_640.jpg

Hogy mit hozott számomra a 2019 és a 2020-as év? Rengeteg felismerést! A BloggerKépző 30 napos kihívásának negyedik napi témája most kikényszeríti belőlem. Már régóta gondolkodtam hasonló poston, de végül letettem róla idő hiányában. Most mégis elétek tárom.

Tovább

Kerülj karácsonyi hangulatba gyermekeddel!

christmas-2947257_640.jpg

Sajnos az idei év olyan, amilyen. Nagyon sok a bizonytalanság. De nem szabad elfelejteni, hogy egy kisgyermeknek megbízható, kiszámítható folytonosságra van szüksége. A szokások betartása neki még roppant fontos. Így hát a karácsony is egy olyan dolog és a teljes ünnep, melynek hangulatát meg kell idézni neki, bármi történjék is!

A decembert, hozzon bármit is még ez az év, úgy kell végigcsinálni szülőként, hogy egy kisgyermek se vegyen észre semmi negatívat a körülötte folyó dolgokból vagy legalábbis mérsékelten. A karácsonyt, a mikulást, a szilvesztert és a decembert övező megannyi hagyományunk, megszokott teendőink egyike se maradjon el vagy ne térjen nagyon el a megszokottól. Most kiemelt figyelmet kell szentelni ezeknek az ünnepi hagyományoknak és érdemes már jó előre rákészülni a kicsikkel. Kezdjünk el hát hangolódni a karácsonyi hangulatra, még ha elmaradnak nagy valószínűség szerint a megszokott adventi gyertyagyújtások, a vásárok és a nagy családi, baráti találkozások is. Ha így lesz, akkor új ötleteket, új szokásokat kell bevezetni, melyekkel kiváltjuk azokat, amiket most nem tarthatunk meg. 

Érdemes sok apróbb dologgal készülni a csemetéknek, hogy ne teljen el unalmasan, megszokottan az advent, a hétköznapokhoz hasonlóan, hanem kicsit tűnjön ki, legyen más. Kreatív készülődéssel, közös festegetéssel, karácsonyfa dísz és adventi koszorú készítéssel, lakásdekorálással sokat tehetünk a karácsony szelleméért. Hallgassunk karácsonyi dalokat. Készítsünk finom fűszeres forrócsokit, szürcsölgessük el bátran, míg karácsonyi filmeket, meséket nézünk vagy karácsonyra hangoló könyveket, mesekönyveket olvasunk egy pihe-puha pléd alatt közösen. Süssünk, főzzünk közösen finomságokat, karácsonyt megídéző ételeket. 

moon-31665_640.png

Csak mi szülők tehetünk azért, hogy ez az ünnep is annyi varázslattal legyen átitatva, mint a legtöbb karácsony. Nem szabad hagyni, hogy erre is rátegye a koszos mancsát a Covid és elvegye tőlünk! Ha kicsit másként is, de kezdjünk el karácsonyi hangulatot elővarázsolni csemetéinknek. Nekik nem az a fontos, hogy a legdrágább babát vagy kisautót találják a fa alatt. És az sem, hogy az asztal körül tizen vagy harmincan ülnek, míg a szüleik, testvéreik, nagyszüleik velük vannak. Nekik nem számít, hogy hányfogásos a menü. (Talán még jobb is lesz, hogy rohanásmentes lesz mindenki karácsonya.) Nekik az együttlét számít és a hangulat, a mese, a varázslat, az élmény, hogy a közeli család együtt legyen. Persze lesznek dolgok, amiket nem tudunk majd megoldani. Idén nem lesz gyönyörűen kivilágított utcán hangulatos est séta, éjféli mise, forraltborozás és nagy családi-baráti eszem-iszom. De máshogy, másként még lehet egy szép karácsonyuk!

Tegyük emlékezetessé, élménydússá, meghitté, rohanásmentessé illatokkal, közös készülődéssel, finom sütikkel, hangulattal

Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot a Követem gombra jobb felső sarokban laptopról, számítógépről és balra lent tabletról, mobilról. Ha szívesen megvitatnád bővebben, mert teljesen más az álláspontod, akkor normális hangnemben a blogbejegyzés alatt, kommentben megteheted. Továbbá a ReAd-blog Fb oldalán vagy a ReAd-blog csevegő csoportban is megy a témázás a cikkről, ott is megtalálsz.

ReAd-blog Adrija

#cikk #advent #karácsony #készülődés #meghitt #család #gyerek #gyerekek

 

 

3+1 egészséges reggeli az uzsonnás dobozokba

Vendégcikk Többmintfőzés bloggerétől

3_1_reggeli_otlet.png

Három gyerekkel nem könnyűek a reggelek. Rohanósak, fárasztóak és olykor viccesek is. Valami finom reggelit kell nekik varázsolni minden nap, plusz csomagolni is kell az uzsonnás dobozukba, de olyan ételt, amit meg is esznek. Egyikük ráadásul ételallergiás, így van, hogy alaposan feladja a leckét, mit kerüljön az asztalra, táskákba. Ma segítségem akadt Böbi, azaz Tobbminfozés.hu bloggere személyében. Az ő vendégcikke érkezik, fogadjátok sok szeretettel.

Tovább

5 dolog, ami beköltözik az életedbe, mikor anyává válsz

15042015_1242188832507795_7871002031592884259_o_2.jpg

Számtalan megugrani való helyzet, még több elvárás és még ennél is több boldogság vár rád, mikor belépsz az anyukáknak fenntartott klubba. De az életedbe költözik a félelem, az ijedség is. Erről nem fogsz kapni egy kis intő figyelmeztetést sem, hogy nem lesz minden fenékig tejfel. A rózsaszín leányálom szerű dolgokat persze megemlítik majd, de az anyaság árnyoldalai mindig árnyékban maradnak.

Tovább

A légzésfigyelő fontos dolog vagy úri huncutság?

baby-2717348_640.jpg



Nem vagyok szakértő, csak egy egyszerű háromgyerekes anyuka, ezt leszögezném az elején. Nem vagyok sem orvos, sem védőnő. Nem állítok mást. Ez a cikk saját, tényszerű megállapításom csak a légzésfigyelő használatáról. 
Egy egyszerű anyuka vagyok csak, aki eddig életben tartott 3 gyereket, meglehetősen sikeresen.

Tovább

Anyák himnusza



Hogyan szólna az anyák himnusza, ha Kölcsey helyett ők írják? Valahogy így az én átiratomban.

Nem tudom, "illik-e" átírni egy ilyen fontos és jelentőségteljes művet, de egy kis humor nem árthat olykor. Semmi rossz gondolatom nem volt, mikor kicsit átköltöttem. Kellő iróniával fogadandó a mű!

Tovább

Egyedi babatakaró a menő!

fru_9856_resized_20200623_125056774_masolata.jpg

Igyekszünk minden mérföldkőnél, jelentős eseménynél maradandót ajándékozni szeretteinknek, közeli hozzátartozóinknak, barátainknak. Egy baba érkezése pedig az egyik legszebb esemény az életünkben, aminek úgy érezzük, méltó emléket kell állítanunk. Valljuk be, ez nem is oly egyszerű. Kézzelfogható, egyedi, izgalmas, későbbiekben is mosolyra fakasztó tárgyat találni, olyat, amitől örökre megmarad? Továbbá az sem baj, ha az az ajándék használható, nem csak a polcon porosodó dolog? Még nehezebb. Sok szerencsét hozzá, mert nem kevés keresgéléssel jár.

Tovább

Kirakatgyerekek

Gondolod végig, mit postolsz!

baby-4756305_640.jpg

Elég veszélyes témát boncolgatnék ebben a bejegyzésemben. Mikortól sok, mikortól kirakatgyerek az a gyerek? Mikor és mennyit postoljunk közösségi médiafelületeken a gyerekünkről, legyen szó blogról, vlogról, fb oldalról, instáról? Tegyünk ki képet vagy egyáltalán ne? Kényes és vitaindító téma, az biztos. De vállalom, belenyúlok abba a bizonyos darázsfészekbe. Most talán még aktuálisabb, mint bármikor. Azt hiszem, mindenki tudja, mire gondolok. Nem is említeném a kirobbant botrány főszereplőjének nevét, nem tudnám megállni, hogy ne kezdjek el dühöngeni, az meg nem úrinőhöz (bloggerhez) méltó. És véletlenül sem reklámoznám őt sehogy sem!

Tovább

Szülői félelmeink...

Te jó szülő vagy?

adult-1807500_640_1.jpg

Elég vagyok neki? Mindent megtanítok, ami fontos? Vajon jól csinálom? Megkap-e mindent, ami szükséges? Nem vagyok túl szigorú? Nem fog a fejemre nőni, ha túl engedékeny vagyok? Nem erőltetek rá valamit esetleg, amit nem szeretne? Nem hagyok rá vajon mindent? A barátja vagyok-e ahhoz eléggé, hogy bizalmasa is legyek, félelem nélkül? Van szülői tekintélyem? Elég következetes vagyok? Felnéz vajon rám? Nem rontottam el valamit? Boldog ember lesz belőle és életrevaló?

Tovább

Családi összetartozás, összetartás

family-1517192_640.jpg 

Családi összetartozás, összetartás

 

Egy családnál nincs erősebb kötelék. Na de az is meglazulhat olykor, ezért érdemes odafigyelni rá, óvni, védeni, táplálni a szeretetet, mely összetartja. Ami egyfajta ragasztóként működik. Persze nem mindig könnyű dolog és nem megy zökkenőmentesen legtöbbször a mindennapokban. Akadnak bakik, hibák, veszekedések, sírások, hisztik, sértődések. Nem működhet mindig minden 100%-an. Ez természetes. minden családban, kapcsolatban vannak összezördülések, haragszomok. De javítható. Még a teljes elhidegülés, az örök harag is feloldható. Működik, míg dolgozunk rajta, együtt, közösen.

Tovább

Online tanul a gyermekem?

child-1183465_640.jpg

Szülőként már előre számoltam vele, vártam, így nem lepődtem meg, mikor bejelentették a környező országokhoz hasonlóan az itteni iskolai és óvodai bezárásokat.  Tudomásul vettem a tényt, hogy otthonról, online fognak tanulni a gyerekek a kialakult vírushelyzetre tekintettel.

Online tanulni.

 

Na de itthonról? Hogyan? Miképpen? Hogy oldja meg mindenki? Ezer kérdés cikázott a fejemben és sokunknak, úgy hiszem. Bedobták a pedagógusokat és a szülőket, csemetéket a mély vízbe rögtön. Túl sok információt nem kaptunk, sem iránymutatást. Érthető a pánik helyzet. Magyarország fel van készülve az online tanulásra? Aligha. De a kényszerhelyzet nagy úr. És ennél nagyobb kényszer nincs, mint az egészségünk.

KÖSZÖNÖM a pedagógusok munkáját!

Tovább

Hogyan lehet lekötni egy gyereket otthon, a legjobb módon?

crayons-1445053_640.jpg

Akinek egy, két, három vagy még több gyermeke van, azt érzékenyen érintheti az iskola, óvoda bezárás, amit tegnap tudattak velünk. Most nem is beszélnék az így végezendő munkáról, amit meg kell csinálni  vagy a gazdaság nehézségekről, amit ez generál. Inkább arra térnék ki bejegyzésemben, hogy hogyan oldjuk meg az itthon maradásuk minél zökkenőmentesebbé tételét. Nyáron kapunk némi fogalmat arról, milyen nehéz a csemetéket lekötni hosszabb távon. De ott annyival egyszerűbb helyzetben vagyunk, hogy mehetünk kirándulni, nyaralni, táborba mehetnek a csemeték, nagyszülőkhöz. Most ez ugye nem adott. Írok pár dolgot, hogy mi mit szoktunk csinálni itthon az apróságokkal, hogy ne legyen unalom és nyugtalanság. Hátha ezzel segíthetek sokatoknak. 

Tovább

Cseppke kalandjai

 cseppke-zsakok-noivalto4-695x482.jpg

Hol volt, hol nem volt az Óperenciás tengeren túl, de a gyerekkacajokon innen élt egy Anyuka, aki egy szép napon nyálkendőt keresett a kisfiának, Bencének. Mivel nem lelt megfelelőt, gondolt egy nagyot és elhatározta, hogy akkor elkezd ő gyártani. Giret Fruzsi, mivel reklámszövegíróként dolgozott korábban, nem elégedett meg azzal, hogy egy uncsi kis akármit akaszt a pici Bence nyakába. Megkérte Laár Györgyit, grafikus barátnőjét, alkosson néhány kedves kis mintácskát hozzá. A cseppnyi anyai szeretethez adtak sok csepp kreativitást és elindult az útjára egy vállalkozás, ami akkor még bátran mondhatjuk, gyerekcipőben járt. Azóta persze sok-sok év telt el, Bence is és Györgyi gyermeke is megnőtt már, és a Cseppke is igencsak kinőtte magát. 

Egy igen nagy és rendkívül fontos problémára jelent megoldást a Cseppke.

Éjjel minden csendes, az anyuka lábujjhegyen osonva nézi meg minden csemetéjét, be van-e takarózva. Aki persze alszik nyugodtan. Nem is akárhogy. Pocakja kilóg, lába kint. Anyai szív megszólal. Meg fog fázni, kint van mindene. Betakarjuk. Aztán később újabb kör, újabb kitakarózott csemete. Ugye hogy ismerős? Mániákus betakargató vagyok. Egyik gyerekem sem szeretett kicsiként betakarózva aludni.

A Cseppke hálózsákokban nincs gond a kilógó pocakkal, derékkal, hisz a puha anyag öleli a gyermeket éjjel és a megszokott hálózsákokhoz képest szabadabb mozgásteret biztosít a picinek. A lábát ugyanis bármikor kidughatja és már ki is jöhet az ágyból, már, amennyiben szeretnénk. Éjjel pedig a babával együtt fordul, tehát nem esik le róla, mint egy takaró, és nem is tekeredik meg a testén, mint a babahálózsák. Persze, a webshopban sok más termék is megtalálható a szülők, nagyszülők örömére. Mind-mind igazán praktikus, magas minőségű, vidám és a gyerekek nagy barátja. És most még egy óriási fejlesztéssel rukkolt ki az imádott tipegőhálózsákok, párnák, ökohálózsákok, sapkák, mesekönyvek és kendők mellett a Cseppke csapata! 

bigface_zsakok.jpg

A Cseppke megint valami olyat alkotott, ami igazán egyedülálló, új és óriási segítséget nyújt a kisgyerekek elaltatásához. Ez pedig nem más, mint a Cseppke applikáció. Ebben a kisbabás szülők altatózajokat találnak, aztán vannak benne hangos mesék valamennyi Cseppke figurával. Aki ismeri a Cseppkét, az tudja, hogy minden egyes baba- és tipegőhálózsákon szereplő figurának van egy saját meséje, amely egy meseterapeuta szakpszichológus segítségével született. A kicsik a következő barátok történetét hallgathatják meg Vadász Bea és Előd Álmos tolmácsolásában: csiga, kutya, cica, nyuszi, birka, zsiráf, fóka, süni, varjú, bagoly, pingvin, tündér, egyszarvú, béka, kisautó, tűzoltóautó, panda, elefánt, dinó, jegesmedve, vonat. Egy igazi varázslat, hogy az alkalmazás segítségével a hálózsákon található figura megelevenedik. Ha az applikáción bekapcsoljuk az „Életre kelt Cseppke” menüpontot és a készülék kameráját a minta felé fordítjuk, akkor az állatka megmozdul, történik vele valami csodálatos, esetleg meg is szólal, dalra fakad vagy épp – mint a tündér – jó éjszakát kíván. Mindegy, hogy egy altatózaj, hangos mese vagy megelevenedő kedvenc mellett döntünk, a Cseppke applikációval, amely elérhető az Apple iStore-ban és a Google Play Áruházban egyaránt, a gyermek korára, igényére szabható a kedves gondoskodás.

Anyaként tudom, hogy az altatás az egyik legnagyobb kihívás az életben. A mesék nagyszerűen fejlesztik a csemetét és rengeteg dologra jók, például arra is, hogy ellazuljanak a gyerekek és elpilledjenek, végre elaludjanak. Egy jó mese megkönnyíti a dolgunk.

Egy kis kedvcsináló videó.

 

Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot a Követem gombra jobb felső sarokban laptopról, számítógépről és balra lent tabletról, mobilról. Ha szívesen megvitatnád bővebben, mert teljesen más az álláspontod, akkor normális hangnemben a blogbejegyzés alatt, kommentben megteheted. Továbbá a ReAd-blog Fb oldalán vagy a ReAd-blog csevegő csoportban is megy a témázás a cikkről, ott is megtalálsz.

ReAd-blog Adrija

#cseppke #aplikáció #momp #anyukák #tipegő #hálózsák #fejlesztés #mese #mesétmindengyereknek #reklám #prcikk

kepernyofoto_egyszarvu_1.jpg

Csend és béke

Mit jelent a béke?

feet-932346_640.jpg

Ó, azok a madárfüttyös finom reggelek...

Csendes a reggel. Még mindenki alszik, csak én nyitom ki a szemem, kissé hunyorogva. Egy újabb reggel. Hallom a család szuszogását, a forgolódásukat. 6 kicsi tappancs és egy nagyobb lóg ki a takarók alól, az enyémen kívül. Madárfütty. Ideszoktak a kitett élelemnek hála a cinkék, verebek, gerlék. Csodás hangjuk szebb bármilyen ébresztő zenénél. Pár éve még nem ezt mondtam volna, csak bosszankodok, hogy nem hagynak aludni és a fejemre tett párnán is áthallatszik hangjuk.

Még nem csörög a vekker. Van egy pár perc szabadságom, csak magamra, a gondolataimra. Fent vagyok már, de még nincs kedvem felkelni ténylegesen. Jó egy kicsit szusszanni, csendesen merengeni. Ilyenkor enyém a világ. Magamévá tehetem a csendet, a nyugalmat. Világokat válthatok meg fejben, átgondolhatom a napot, erőt gyűjthetek a tennivalók sokaságához. Béke van. Pont ahogy szeretem. Kicsit visszagondolok az est csendjére, mikor olvastam és már mindenki aludt. Jó volt, de más. A reggelek nagyon mások, ha nem kapkodósak, akkor is.

Kiosonhatnék egy kávéra, de a jó meleg, puha ágy húz vissza. Pedig jó gondolat. kiugorhatnék az ágyból és nekikezdhetnék a temérdek dolgomnak is. Már bennem van a sürgetés. Ezt és azt is kéne ma csinálni. Menni kéne ide és oda is. Sok a tennivaló. Átgondolhatnám az ágyból azt is, miket kell ma feltétlen megcsinálni, mi halasztható még. De nem most. Most még enyém a világ csendje. Amit csak a csendes motozás szakít meg. És már huppan is egy gyerkőc az oldalamra, mellém. Vége a nyugodt békémnek. Jön a következő csemete is, akit rögtön követ a harmadik is. Mind bebújnak az ágyunkba mellénk. Ölelések, puszik és a szokásos "reggelit kérek, pisilni kell, mesélsz nekem, mit csinálunk ma" következik. Zúdítják ránk a kérdéseik, kéréseik. A következő csend még nagyon messze van. Este. Béke van most is, csak már nem csendes béke...

Nekem ez a béke. Tudni, hogy jó helyen vagyok és azok vesznek körül, akiket szeretek. Tudni, hogy ők jól vannak és nincs különösebben semmi bajunk.

Anya vagyok...

BloggerKépző 30 napos kihívásának 3. napi témáját olvashattátok saját értelmezésben.

Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot a Követem gombra jobb felső sarokban laptopról, számítógépről és balra lent tabletról, mobilról. Ha szívesen megvitatnád bővebben, mert teljesen más az álláspontod, akkor normális hangnemben a blogbejegyzés alatt, kommentben megteheted. Továbbá a ReAd-blog Fb oldalán vagy a ReAd-blog csevegő csoportban is megy a témázás a cikkről, ott is megtalálsz.

ReAd-blog Adrija

#anyavagyok #csend #reggelicsend #BloggerKépző #anyaság #nyugalom #ahogyénszeretem 

 

Veszélyes is lehet az olvasás?

romantic-1934223_640.jpg

Tőlem úton, útfélen azt hallhatjátok, hogy az olvasás milyen jó. Nem csak ízlést formál, stílust, szókincset, hanem az olvasó embert is magát. Egy jól megválasztott könyv rá tud döbbenteni dolgokra, álmokat tűz ki célként elénk, elindít az önismeret útján, azaz ténylegesen alakít minket mondanivalójával, etikai, morális kérdéseivel. Ennek megvan a veszélye is, amit sosem gondoltam volna és szerintem mások sem. Viszont...

"Ez csak egy könyv. Elolvasom, aztán továbblépek, jön a következő kötet." De nem csak ennyi! Ennél jóval többről van szó. A könyvek tartalma ott motoszkál a fejünkbe később is, beeszi magát a bőrünk alá, alakít a hangulatunkon, rajtunk. Hogy ez baj-e? Nem! Ha megfelelő olvasmányokat vesszük kézbe. Itt nem arról van szó, hogy a Romana és a szépirodalmi műveket szembeállítanám, melyik a megfelelő. Ki dönti el, melyik könyv jó és melyik nem? Erre nem vállalkoznék. Mindkettő olvasmány, mindkettő olvasásra készteti azokat, akik azt szeretik. Olvasson az ember, az a jó. Ha örömet okoz, miért ne? 

Viszont a fiatal olvasó generáció, aki még fogékony a tanulásra, a könyvek nyújtotta élményekre, készpénznek, véleményformálónak veszi egy-egy könyv végkifejletét, a karakterek stílusát, az élethelyzetet, amit a könyv írója felvázolt. Itt jön a gond. Egyre több kötetben van szó romboló kapcsolatokról, úgy beállítva, mintha az lenne a szerelem. A szürke ötven árnyalata könyv óta nagyon átbillent a mérleg. Már nem a hagyományos férfi-női kapcsolatokról szólnak a regények. Már nem az a normális, ha a férfi meglátja, megtetszik neki, udvarol, elnyeri a kiválasztottja szívét és élnek, míg meg nem halnak. Az ingerküszöbünk túlcsordult. Már a férfi elrabolja, kényszeríti a hölgyet mondvacsinált okokra hivatkozva, néha kvázi megveszi pénzért ahhoz, hogy az övé lehessen. Egyre több kötetnél fogom a fejem, hogy ezeket a sémákat állítják be szerelemnek. Idén a negyedik ilyen könyvnél tartok, igaz a havi kvótám 10-15 könyv. De akkor is. Miért? Nem lehet olyan magas az ingerküszöbünk, hogy csak az ilyen történetekre figyelünk fel. 

Tovább

Kipróbáltuk a természetes praktikákat megfázásra!

Nátha, köhögés, kaparó torok? Nem téma!

 

86665835_2851832981543364_3954189128853094400_o.jpg

"Fotó: Picikék fotó   Tea: Teaprogramok virágzó teája"

Nátha, köhögés, kaparó torok, fejfájás? Bizony minket is utolért a rettegett kór.  Jó lenne, ha nem kellene megint a fél fizetésünk a patikában hagyni. Így arra gondoltam kipróbáljuk a nagyanyáink által használt és úton, útfélen reklámozott természetes praktikákat első körben, hátha használnak. Persze csodát nem vártam. Két nap alatt nem lehet  meggyógyulni. Ellenben jó kis tapasztalatszerzés volt. Most megosztom veletek, melyik szer milyen és mennyire hatásos.

Tovább

A kudarc segít vagy visszatart?

teddy-bear-360306_640.jpg

A kudarc segít vagy komoly visszatartó erő? Egy kicsit mindkettő. Segít az önismeretben, segít az életben elérni valamit, hiszen cselekvésre sarkall, dacra, ugyanakkor sokszor jelentős visszatartó ereje is van, ha az ember egyszer komolyabban megégette magát.

A kudarccal érkező elkeseredést, dühöt, szomorúságot nagyon nehéz feldolgozni, kezelni felnőttként. Gyerekként még nehezebb a dolgunk. Viszont mindenhol leskelődik ránk. Senki sem úszhatja meg egy-egy jelentősebb kudarc nélkül az életet, hiszen teljességgel a velejárója.

Gyermekkoromban hamar megtanultam, hogy a bukás és a vele érkező csalódás természetes dolog. Nem voltam kiemelkedően jó tanuló, a legokosabb, nem voltam az osztály legszebb lánya, nem büszkélkedhettem nagy tehetséggel vagy jó sportteljesítménnyel, így rendre veszítettem a rajzversenyen, a futóversenyen, a versmondón(ott még el is ájultam izgalmamban) és minden megmérettetésen. A napi dolgozatokat, felelést is versenyként éltem meg, hát még a különféle vizsgákat, fellépéseket, ha nem úgy sikerültek, ahogy gondoltam. Tudtam, hogy nem leszek sosem híres, kiemelkedően jó semmiben. A tűrhető szintet és a teljesítettet megugrottam, olykor az élvonalban, de sosem elsőként végeztem. Hogy ennek mi volt az oka? Kishitűség, félelem a kudarctól, drukk, néhol a tehetség, a képességeim hiánya, máskor más állt közöttem és a győztes első helyek között. És ezek így mind egyszerre is kicsit. Viszont hamar elkönyveltem magamban, hogy ez van. Nem rohantam el zokogva, nem lettem depis a sikertelenségtől, inkább még nagyobb kitartásra sarkalt. Igyekeztem a legtöbbet, a maximumot kihozni magamból. Ösztönzően hatott rám a sikertelenség. Na majd én akkor is megmutatom...Végül elengedtem a megfelelési kényszert. Már igyekszem úgy élni az életem, hogy a versengést elkerüljem. Nem állok bele. Nem vagyok hajlandó feladni, de nem töröm magam mindenáron az első helyért. Nem fontos, ha nem én vagyok az első. Engem a kudarc egyértelműen inspirál, azaz segít. 

Tovább

Túl közel...

children-920131_640.jpg

A mai, haladó világban túl közel vagyunk egymáshoz. A buszon utazva, egymáshoz préselve, a munkahelyünkön, a moziban, szórakozás közben és szinte mindenhol. Ez nem nagy baj annak, akit nem zavar a túl közeli kontaktus. Na de mi lesz azokkal, akik nem szeretik, ha belemásznak avatatlanok a személyes aurájukba? Azoknak kész kín az élet és minden nap keserves küzdés, viszolygás.

Már egész kicsi gyerekkorunkban arra buzdítanak minket, hogy adjunk puszit felszólításra annak a rossz illatú bácsinak vagy annak a néninek, akinek a bibircsókjától a hideg futkos a hátunkon. Mindezt azért, mert valahonnan rokonunk, még ha ritkán is találkozunk vele. Azért, mert ez az elvárás. Így cselekszik mindenki. Persze ha nem tesszük, akkor jön a beszólás, a "neveletlen ez a gyerek" szöveg vagy hasonlók. Kötelező elem, mert kell, mert így szoktuk meg és mindenki így is csinálja. Később aztán furabogárnak néznek, ha a felénk nyújtott idegen kézfogását nem fogadjuk el, ha szóvá tesszük, hogy a kolléga túl közel áll hozzánk vagy idegesek leszünk idegenek pusziosztogatásától, véletlen vagy szándékosan hozzánk érésétől. És hogy tovább gombolyítsam a gondolat fonalát a fenékre paskolástól egészen a #meetoo-ig van ez.

Van, akinek természetes, megszokott, semmi kivetnivalót nem talál egy adott dologban, érintésben, pusziban, addig másnak ugyan az sok(k)! Meddig normális egy nem kívánt érintés, puszi? Vagy onnantól egyáltalán nem normális, ha nem kívánt? 

passengers-1150043_640.jpg

Nekem van egy bizonyos saját közegem, amibe nem szívesen engedek be senkit, csak a nagyon közelieket. Ha ezt megszegi valaki, valósággal rosszul érzem magam. Finnyásság? Hiszti? Meglehet. De én szeretném eldönteni, kit engedek intim közelségbe magammal és kit nem. Nem szeretem ha mások hozzám érnek, préselődnek, lökdösődnek, ha kérdezés nélkül megfogják a kezem vagy puszit adnak. Nem szeretek idegeneknek puszit adni amúgy sem, még bemutatkozáskor sem. Kényelmetlenül érzem magam tőle. A keveset találkozós barátoknál, rokonoknál ugyan ez a helyzet áll fenn.

Pont ezért nem erőltetem sosem a gyerekeimnél a kötelező pusziadást. Annak adnak, akinek jónak látják. A mi testünk, a mi döntésünk. Már kicsiként is lehessen beleszólása ebbe annak a gyereknek. Ha nem szeretne puszit adni, ölelést kapni, akkor köszönjön csak simán, az is az udvariasság egyik elfogadott formája. Miért erőltetjük rá csemetéinkre a nem kívánt testi kontaktust, ha nekünk is gondot okoz sokszor?

Tartsuk tiszteletben mások érzéseit. Tanítsuk gyermekünk is arra, hogy csak azt tegye, ami még jó érzéssel tölti el. Ha fél, undorodik, rosszul esik neki, akkor tegye szóvá és közölje a határait világosan, nyíltan, kendőzetlenül, őszintén másokkal. Elfogadott? Nem. Sértődést okozhat? Meglehet. De ne legyen olyan szituációba belekényszerítve, amit nem szeretne.

Hajlamosak vagyunk elkendőzni vagy felerősíteni ezeket a dolgokat. Szóljunk világosan, félreérthetetlenül, ha túl esik a komfortzónánkon! Ne szóljuk le, nevessük ki azt, akinél ez a határ szűkebb, mint nálunk. Kérdezzük meg, szabad-e, nem kényelmetlen-e. Nem kerül semmibe ez a gesztus. Viszont garantáltam nem kerülünk kínos szituációba.

Nőként ezt valahogy még fontosabbnak tartom. A nem kért "véletlen" szájra puszi, ami elcsúszott csak, a fenékre csapás vagy beszólás, az intim területekhez érés, szintén persze véletlenül...Nem elfogadott dolgok. Nem megbocsátható dolgok. Mert aki ilyenekkel trükközik, utána még erőszakosabb lesz egy idő után, természetesnek tartja és normálisnak. Nem az! Csak szólok!

És a gyerekeimnél ezt véresen komolyan veszem! Nem kell mindenáron puszit adniuk, ha nem szeretnének. Szóljanak, ha zavarja őket valami. Ne nézzék el! Fiam is tiszteletre tanítom, a mások határainak elfogadására!

Neked mennyi teret enged a jóérzésed? Mekkora területet ölel föl a komfortzónád? Mi okés még és mi az, ami már nem fér bele? Túlságosan fel lenne fújva az intim terület? Neked még belefér? Felkapod a fejed egyes szituációkról szóló híreknél? Vagy csak hiszti? Szóltál már valakire rá ilyenért? Szóltak már rád?

Mit gondolsz a témáról? Szívesen meghallgatom az álláspontod.

A mai témaötletet a Marketing Commando oldalán olvasott Kollégának kézfogás vagy puszi felvetése ihlette.

ReAd-blog

#intimzóna #blogbejegyzés #bloggerlife #blog #túlközel 

 

 

süti beállítások módosítása