Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

Álommunkám lehetnél...

Ismét egy Bloggerképzős téma

2019. július 17. - Mayerné Répási Adrienn

coffee-2242213_640.jpg

Bloggerképző 30 napos kihívása tovább száguld, most már ismét velem. Némileg lemaradva, de folytatom csak azért is!

A mai téma az álommeló. Megint izzasztó téma. Mindenki keresi azt a munkát, ami a legideálisabb számára. Amiben jól érzi magát és kiteljesedhet, anyagilag is jól jár. Nem érdemes megalkudni. Ha nem érzed jól magad a jelenlegi munkahelyeden a kollektíva, a munkakör vagy más miatt, csak a fizetésért vagy ott, az nem jó irány. Bele lehet lelkileg roppanni, szürkülni. Ellenkezőleg viszont, ha nagyon jó a munkád, megbecsülnek, szeretsz bejárni, viszont a fizetés túl kevés, akkor az még orvosolható valahogy. Sajnos e kettő, mármint a klassz munkahely és megfelelő bérezés ritkán jár együtt. De remélem, hogy mindenki számára tartogat egy álommelót az élet.

Milyen is az álommeló számomra? Ez egy nagyon jó kérdés. Szerintem minden élethelyzetben más az a munka, amit szívesen végez az ember lánya. 5 éve teljesen mást gondoltam a legideálisabb munkahelyről és jelenleg megint mást. Volt idő, mikor a pörgés volt a legfontosabb az adott munkahelynél, aztán a kapott fizetés, később a megbecsülés. A mostaninál nincs elképzelt munkakör, inkább csak érzések, dolgok, ami egy munkában jó lenne végezni. Tudom, hogy rövid a leírás és sok munkára rá lehetne húzni így, de, nincs konkrét elképzelésem, az igazat megvallva. Valami olyasmit lenne jó dolgozni, amit szerethetek, van előrelépési lehetőség, sokat beszélhetek vagy írhatok közben. 

Jó elrugaszkodni néha és valami olyasmit álmodni, ami messze van tőlünk, elérhetetlennek tűnik, sok dolog kell még hozzá, tanulni kell hozzá. Itt jön képbe az a bizonyos mondatom:

MERJ NAGYOT ÁLMODNI!

Ha lelki szemeim előtt látom önmagam, akkor talán edzőként, óvónőként, újságíróként, riporterként, divattervezőként...de még seregnyi más feladatkörben is bele tudom képzelni magam. Mindegyik olyan feladat,  amiben, ahol jól érezném magam.

Valami olyasmire gondoltam, ami: Szárnyaló képzeletet meghagyó, mindig újat tanító, emberekkel beszélgető, új ismereteket adó, változatos, színes, izgalmas, nőies, néha könnyed, máskor pörgős, kényelmes, néha itthonról, máskor máshonnan végezhető, jól fizető, kreatívitást kiélvezhető, változatos...

Tudtok ilyen munkakört, ne adj isten munkát számomra? 

Bár bevallom az anyaság pont ilyen, túl nagy fizetés nem nagyon jár érte, inkább puszikban és mosolyokban mérik. 

Te mi lennél legszívesebben? Van olyan munkakör, amit nagyon szívesen kipróbálnál? Van álommelód?

#blogger #Bloggerképző #life #momlife #bloggerlét #munka #work #ideális #álmodjnagyot #merjnagyotálmodni

craftsmen-3094035_640.jpg

Egy idézet az életemből

Bloggerképző kihívás

szoveg_helyorzoje.jpg

A fenti idézet lebeg a szemem előtt. Mindig újra és újra visszatér az életembe az olvasás. Remélem ha a világ összes könyvét nem is, de a jobbik felét legalább el tudom olvasni, míg élek. Ha így lesz, akkor hosszú, tartalmas élet elébe nézek, azt hiszem. Az olvasás sokat jelent nekem. Megnyugtat, elvarázsol, feldoppingol, kikapcsol. Mindig új szereplő életébe nyerhetek bepillantást. Hol varázsló vagyok, hol dáma, máskor egy rabszolga vagy egy tini a könyv által. Egyszer nyomozok, máskor a múltban ragadok, hogy a következő könyvemben egy levendulamezőn vagy a Marson landoljak. Számtalan megélt élet, kaland...

Talán ezért ez a kedvenc idézetem. Nem tartalmaz nagy igazságokat, bölcseleteket, de mégis ez áll hozzám legközelebb.

Neked van mottód, idézeted, ami mindig visszatér az életedbe? Valami, ami iránymutató számodra?

szoveg_helyorzoje_2.jpg

Színek, képek, érzések...

Jandy Nelson: Neked ​adom a napot

people-2561053_640.jpg

Annyira nem akartam szeretni a könyvet. Kapálóztam ellene minden idegszálammal, majd észrevétlenül belém lopta magát mégis. Hogy mikor történt és miként, azt nem tudom. Egyszer csak azt vettem észre, hogy több mint élvezem a kötet tartalmát. Nehezen kezdtem bele, mert sem a borító, sem a fülszöveg nem fogott meg kellőképpen. Arra gondoltam, hogy ezerszer megírt történetet kapok majd az unalomig ismert szerelmi szögekkel, karakterekkel a megszokott minimális stílusban megírva, ifjúságra szabva. Vártam és vártam valamire, majd mikor könnyed olvasmányra vágytam, akkor vettem elő. Mekkorát tévedtem! Kellemes meglepetés ért. Sem a szereplők, sem a szerelem, sem a történet nem egysíkú, elcsépelt, pont ellenkezőleg!

covers_355564.jpg

Izgalmas, jól megírt könyvet kaptam. A borítón a színek jelentőséget kaptak. A történet pontosan ilyen színes, sziporkázó, változó. Rengeteg érzés, érzelem található benne. A szavaknak jelentésük van, nem csak kimondott, levegőben lógó valamik. Az író annyira jól bánik a szavakkal, mondatokkal, érzelmek ábrázolásával, a leíró részekkel, hogy ámulatba ejtett. A megszokottól eltérően mert belehelyezkedni a szereplők gondolatvilágába, érzelmeik tengerébe mélyen, nagyon mélyen. Semmi felületesség nincs benne, mindent a mélységekig feltár, legyen szó testvérségről, családról, barátokról, szerelemről, emberi kapcsolatokról.

Utóbbi talán a legerősebb a könyvben. Minden tettünk, mondatunk valakire hat az életben, ha jól megfigyeljük. Nekünk egy ártatlan szó, frázis, melyet meggondolatlanul kibökünk, másnak mélységbe zuhanást vagy magaslatokba emelést jelenthet. 

Egy egyszerű, normális család életét mutatja be, ikreik váltakozó szemszögből és különböző idősíkokba lépegetve. Néha ez kis fennakadást okoz, újra el kell kapnunk az aktuális stílust, személyt, a fonalat, de minimálisan zavaró csak. Végül a sok elejtett mondat, az apró utalások, a környezetünkre adott válaszok, a valamilyenné válása a szereplőknek összeér és egy egészet mutat, minden kérdésünkre választ adva. Érthetőek lesznek a változások, a karakterek alakulása. 

Noah és Jude ikrek, a tipikus jing és jang formációban. Imádva gyűlölik egymást, ám olyanok egymásnak, mint a levegő, szükséges. Nem tudnak egymással, de egymás nélkül sem meglenni. Hétköznapi hősök ők, akik csak szeretni akarnak és szeretve lenni. Egyszerű, mindennapi problémákkal küzdenek, mint a barátság, szerelem, család, jövőkép.  

A mellékszereplők is szépen kialakított karakterek. Nem az elhanyagoló, traumás szülők, sem a tipikus becsapó, ellenségnek is beillő barátok, barátnők nem kaptak helyet a történetben. Ők is igazi hús-vér emberek problémákkal, örömökkel, saját élettel. Ennek nagyon örülök. Rendszerint a szülők és a barátok is inkább hátráltató tényezők, mint segítő elemek. Jelen esetben ők is izgalmas keretet adnak a történetnek a saját stílusukkal, életeseményeikkel.

Ez tipikusan az a könyv, mely emlékeztet arra, hogy a nap milyen szépen süt, a bárányfelhők is gyönyörűek, a hirtelen leszakadó eső is éltet, szép az élet, értékeljük, amink van kellőképpen, szeressük szeretteink eléggé. Ténylegesen neked adja a napot az írónő olvasás közben. 

spring-276014_640.jpg

Rég olvastam ennyire érzékletes könyvet. Vigyázat, veszélyes fegyvere az irónia, a leíró részek, az érzékletes metaforák és rengeteg érzelem!

Hogy kinek ajánlott a könyv? Befogadó, érzelmeket bíró, elfogadó embereknek, akik értékelik, szeretik a művészetet, ikreknek, szülőknek, a másságot el nem fogadóknak, az izgalmas írásmódot kedvelőknek, az ifjúságnak, felnőtteknek...

És azt hiszem, most előveszem a régi rajzolós mappám és újra nekiállok! A könyvet pedig nem teszem el túl messzire, mert biztos vagyok benne, hogy újra fogom olvasni...

Fülszöveg: 

A ​tizenhárom éves fiú-lány ikerpár, Noah és Jude hihetetlenül közel állnak egymáshoz. Különleges burkot húznak maguk köré színekből és szavakból, ahová nem engednek be semmit és senkit. Egy nap azonban a burok felhasad, és a családi tragédia úgy kipörgeti az ikreket megszokott világukból, akár egy tornádó. 
Három esztendő múltán jóformán szóba sem állnak egymással. Az érzékeny lelkű Noah szerelmes barátságba keveredik a szomszéd sráccal, Jude pedig mesteréül választ egy goromba férfit, akinek több köze van a lány családjának széthullásához, mint hinné… 
Az ikrek nem veszik észre, hogy mindketten csak a történet egyik felét ismerik, és vissza kéne találniuk egymáshoz, hogy esélyük nyíljon világuk újjáformálására. 
Jandy Nelson világsikerű regénye döbbenetes művészi erővel szőtt mese, ami beszivárog a csontjainkba, akár a tűz melege egy didergető napon.

Libri kiadó

Eredeti cím: Jandy Nelson: I'll Give You the Sun

428 oldal

 ISBN: 9789633107577 

 Fordította: Komáromy Rudolf

ReAd-blog

#ReAdblog #Read #read #olvasás #olvas #olvasnijó #blogger #magyarblog #bloggerina #könyv #book #ifjúsági #nap #sun

Tetovált anyukák

Önbizalomhiánnyal küszködünk mi anyák, nők. Ha egy picit, minimálisan is eltérünk a nagy átlagtól, akkor támadási felületet adunk mások számára. De miért kellene mindenkinek ugyan olyannak lennie, kérdem én? Öljük egymást számtalan kérdésben, amiben másként gondolkodunk. Miért? Nem lesz jobb, csak rosszabb!

A Fényzugoly fotóstúdió tulajdonosa arra próbál rávilágítani fotós kampányával, hogy minden ember ugyan olyan, ugyan annyit ér vagy ha eltér is valamiben, semmivel sem kevesebb attól, mert más, mint az elvárt! Teljesen egyet értek a mondanivalójával, így szívesen jelentetem meg fotósorozatát a blogomon. 

Legyünk toleránsabbak, fogadjuk el, ha valaki máshogy néz ki, máshogy gondolkodik, mint a nagy átlag! Ne bántsuk egymást feleslegesen! Merjünk önmagunk lenni, önazonosak!

Rozványi Beáta, a fotóstúdió tulajdonosa  így fogalmazta meg a fotósorozata küldetését:
Az "Anyukás társadalom" aktív tagjaként úgy érzem, hogy nagyon könnyen kikezdjük egymást, legyen szó szoptatásról, gyereknevelésről, oltás-nem oltás kérdésről, és még sorolhatnánk hosszasan. Ezzel a sorozattal azt üzenem, hogy fogadjuk el egymást, legyünk toleránsabbak, és vegyük tudomásul, hogy különbözőek vagyunk! 
Íme a gyönyörű képek.
1_web.jpg
2_web.jpg
3_web.jpg
4_web.jpg
5_web.jpg
6_web.jpg
Személy szerint, én mindegyik képen egy gyermekét csillogó szemmel tartó, gyönyörű anyukát látok, ha tetovált, ha nem. ha más, ha nem. Mit gondoltok róla?

Egy kis múltidézés

Bloggerképző kihívás újabb nehéz feladata

Láttatok már rólam friss képeket, komolyat, mosolygósat, dolgozósat, gyerekeset, viszont sosem mutattam régmúltat idéző képeket. Pedig akkor még roppantmód cuki voltam:) Na jó, talán még most is az vagyok, ha nem sárkánymód kelek. De hát Vargada kíméletlen és olykor nehéz témákat csepegtet a Bloggerképző 30 napos kihívásának keretein belül, mese nincs. Akkor bolygassuk a régmúltat ismét. Kompromitáló fotókat nem hoztam, juszt sem. Pedig van olyan, amit legszívesebben eldugnék a legsötétebb szekrény, legsötétebb, legporosabb tetejére, hogy senki se láthassa. Még szemüveges fotóm is van, meg nyolcadikos ballagós. A legtöbb fotó anyunál van, csak párat hoztam el, amik jelentőséggel bírnak számomra. Ezekből szemezgetek most nektek.

66376864_2410691522324181_4670797657617203200_n.jpg

Ez az egyik legnagyobb becsben tartott képem. Csak hárman. Anyu, apu és én. Szerintem olyan másfél éves lehetek rajta. Kicsit megsárgult kép, de látszik a boldogság mindenkin és az is, mennyire hasonlítok apura, aki korán elment. A hangulatáért szeretem. Emlékezni nem emlékszem rá, mi okból vagy hol készült. 

66115558_2410691665657500_881382311965229056_n.jpg

Ez a kis pulyka is én vagyok. 3 körül lehettem. Van egy klassz története is a képnek, amit megosztok veletek. Mamánál voltunk, születésnapomat ünnepeltük. nagy boldogan a kezembe adták a házi készítésű, finom tortát a fénykép erejéig, én meg nemes egyszerűséggel letettem vagy kiejtettem a kezemből és a kutyussal közösen kezdtük el befalni a földről, mire észbe kapott mindenki. Itt biztos duzzogok, hogy nem engedték tovább, hogy tovább egyek a földről. Már akkor is Makrancos Kata voltam, amit a fejembe vettem...

66166964_2410691978990802_4781810828368150528_n.jpg

Itt már nagyobb vagyok, talán 6 éves körül. Pózolok a kedvenc szekrényem előtt, amin helyet kaptak anyu féltve őrzött csetregjei, porcelánjai. Frufrus vagyok. Azt hiszem magam intézkedtem, hogy rövidüljön kicsit, amit a fodrász végül kiigazított. Nem emlékszem a körülményekre, anekdótákra sem, sem a kép keletkezésének hátterére. De én vagyok. 

ReAd-blog

#Bloggerképző #kicsién #fénykoromban #kisgyermekként #régmúlt #cukivagyok #blogger #ReAdblog

Az eddig hazánkban még ismeretlen folyékony arany

Kendermag és olaja

hemp-2258608_640.jpg

CIBDOL CBD kendermagolaj 

Egy súlyos betegség kapcsán kerestem gyógyírt, melynél a kendermagolaj jött föl legfőbb segítségnek. Bevallom, alapos utána olvasás kellett erről a növényről, a hatásairól, mert azt sem tudtam eszik-e vagy isszák, mire használatos, így meglepő tapasztalatokkal gazdagodtam, ahogy egyre mélyebbre ástam magam a témában. A legtöbb információt a Magyar Orvosi Kannabisz Egyesület (MOKE) honlapjáról kaptam, ahol érdekektől független, valós hatásokról olvashattam hivatalos, bizonyosan nem fals információkat. Aztán a CIBDOL termékek magyarországi forgalmazójától is kértem némi tájékoztatást a termékekről, hiszen ki tudna hitelesebb adatokkal szolgálni, mint a közvetlen képviselő. Íme, egy hosszabb kivonat a termékekről, a tulajdonságokról.

Cibdol CBD kenderolaj. Már a neve is olyan sejtelmes és megtévesztő. Arra gondolhatnánk, hogy valami drog, pedig szó sincs róla. Évekig titkolták és tiltották a fogyasztását, pedig óriási természeti csoda birtokában voltunk már akkor is, csak nem tudtunk róla. Egy csodálatos, eddig elzárt gyógynövényről van szó, a kendermagról, amely számos problémánkra és panaszunkra lehet enyhítő vagy akár gyógyító hatással. Most végre kiszabadult a palackból és megindult a hódító körútjára. Tavaly, a Világ Doppingellenes Ügynökség hivatalosan eltávolította a CBD-t, azaz a kendermagolajat a tiltott anyagok 2018-as listájáról. Az ügynökség azonban figyelmeztetett mindenkit, hogy a THC (a kannabisz és a marihuána fő pszichoaktív vegyülete) a listán maradt, nálunk nem fogyasztható legálisan továbbra sem.

A kendermag híres szuperélelmiszer. A belőle sajtolt olaj igen értékes hatóanyag tartalmú szer.  CBD a kannabidiol, egy nem pszichoaktív kannabinoid molekula, amely a kender növényében és virágzatában található, a kendermagolajban pedig a visszaoldott hatóanyagként kerül bele. Ki kell emelnem, az emberi szervezetre nem ártalmas. Sőt!

olive-oil-356102_640.jpg

A kendermag mindenféle értékes vegyületet tartalmaz, beleértve a növényi alapú fehérjét, az omega-3-at és a 6-ot, a foszfolipideket, az antioxidánsokat, az aminosavakat és még sok mást.

A kendermagolajba történő vegyítéssel a CBD ereje megsokszorozódik, jó alapot kínálva az egészséges életmód napi támogatásához gyereknek, felnőttnek egyaránt.

A média részéről egyre nagyobb figyelem irányul a CBD bemutatására, hisz ma Magyarországon ez óriási újdonságnak számít a természetes gyógymódokat követők egészségügyi problémáira. Ennek ellenére még mindig nem könnyű beszerezni megbízható, magas hatásfokú készítményt nálunk. Nem könnyű eligazodni a lehetőségek között, hogy a kiválasztott termék valóban beváltsa a hozzá fűzött reményeket és ne csak kidobott pénz és ígéret maradjon számunkra.

Hogy mire jó ez az olaj tulajdonképpen? Lenyűgözően sok bizonyíték és tanulmány utal arra, hogy a CBD-nek különleges gyógyhatásai vannak. Ezek közül a legismertebb a szorongás elleni, a gyulladáscsökkentő és a görcsoldó hatás, de a WHO tavaly megjelentetett egy olyan anyagot is, melyben azt vizsgálták, hogy milyen egyéb lehetséges terápiás hatása lehet még. E beszámoló szerint a CBD hasznos lehet az Alzheimer-kór, a Parkinson-kór, a szklerózis multiplex, a Huntington-kór tüneteinek gyógyításában, de a fájdalom, a pszichózis, a szorongás, a depresszió, rák, a hányinger, a gyulladásos betegségek, a sokízületi gyulladás, a fertőzések, a gyulladásos bélbetegségek, a Crohn betegség, a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a cukorbetegség komplikációinak kezelésében is hathatós segítség. Továbbá jó eredménnyel használják autizmus spektrumzavar kísérő tüneteinek enyhítésére, valamint por- és pollenallergiák ellen is a szert.

Tehát, ha ki szeretnénk próbálni nyugodt szívvel, akkor olyan CBD kivonatot kell keresnünk, amely saját természetes kenderolajában van vissza hígítva, a hatásfok emelése miatt, és nem tartalmazza a hallucinogén hatású THC-t, ellenőrzött.

Én a kutakodásom során bukkantam a svájci cég, a CIBDOL CBD termékeire, amelyek legnagyobb meglepetésemre, már idehaza is elérhetővé váltak. Ma Európában ezt a gyártót tartják a leghitelesebb, legtisztább és legmagasabb minőségű gyártónak. Nem csak saját laborban vizsgálnak be minden mintát, annak tisztaságát és hatóanyag tartalmát, hanem két, egymástól teljesen független laboratóriumban is beméretik azokat, így eredményeik valósak és hitelesek számomra.

A Cibdol svájci gyártó cég büszke rá, hogy a jelenleg rendelkezésre álló, legmagasabb minőségű CBD-olajat hozta létre. A svájci laboratóriumokban gyártott olajok az alapkivonást követően alapos szűrési folyamaton mennek keresztül. Ez biztosítja, hogy a kivonat mentes az inaktív növényi anyagtól, amelyet gyakran az extrakció után maradnak. Az eredmény egy szép, tisztított és aranyszínű olaj, amely hordozza a kannabisz minden jótékony tulajdonságát, de a THC-t nem, ezért teljesen veszélytelen. Ezt a kivonatolt CBD-t, a saját a kendermagolajában oldják vissza, fokozva ezzel a hatását, így biztosak lehetünk benne, hogy kiváló minőségű kendermagból és kenderkivonatból készül. Tartalmazza a kendermag egészséges előnyeit a CBD-vel kombinálva, egy könnyen fogyasztható olajban, amely tökéletes a mindennapi használatra. 

Az előállított termék nem tartalmaz semmilyen egészségkárosító vegyi anyagokat, adalékanyagokat vagy tartósítószereket.

A CBD hatóanyagot mg-ban mérik, tehát egész kis mennyiség elegendő belőle. A gyártók általában feltüntetik az 1 cseppben lévő CBD mennyiséget és a csomagoláson a teljes üvegcse mennyisége is látható. Minél több az egy cseppre jutó hatóanyag (és nem a teljes üvegcsére nézve), annál értékesebb CBD-vel találkoztunk.

Többféle koncentrációban beszerezhető.

cibd002.jpg

A legkisebb dózisú, 5% -os CBD kendermagolaj kiváló azoknak, akik most ismerkednek a CBD hatásával. Tökéletes mindenki számára, aki nem küzd súlyos egészségügyi problémákkal, egészséges és étrendkiegészítés céljából alkalmazná. Ezt a dózist javasolják a gyermekeknek is. Náluk kimagasló eredményekkel használják idegrendszeri, neurotikus, viselkedészavaros terápiák kiegészítéseként, elmaradt beszédfejlődés megindításában, autizmus spektrumzavar tüneteinek enyhítésében, gyulladásos betegségek kísérő tüneteinek kezelésére is. Az az 5%-os olajból egy csepp 2,5 mg CBD-t tartalmaz, egy üveg 10 ml-t tartalmaz.

 

 cibd003.jpg

A 10 és 20%-os koncentrációjú olajok komolyabb és hosszabb ideje fennálló betegségek esetén javasoltak, illetve rákos állapotok kiegészítő terápiájaként. A 10%-os olaj 5 mg/csepp CBD-t tartalmaz, a 20%-os már kimagaslóan sok, 10mg hatóanyagot. Szintén 10 ml-es kiszerelésben kapható. Egy ekkora üveg átlagosan 1 hónapig elegendő, de kisebb dózis alkalmazásával akár jelentősen hosszabb ideig is.

 

cibd004.jpg

 

A CIBDOL egy különlegessége a Meladol nevű termék, amely a CBD mellett természetes melatonin hormont tartalmaz, amely szervezetünk alvás szabályozását hivatott ellátni.

cibd001.jpg

Legtöbbünk kialvatlan, kimerült, alvászavaros problémái mögött a környezeti ártalmak és behatások miatt lecsökkent melatonin termelés állhat. A Meladol ezen hivatott segíteni azzal, hogy természetes módon pótolja a hiányzó melatonint, ezzel segítve a könnyebb elalvást és az éjszakai átalvást is, az alvásidő hosszának emelkedését. Ezzel hozzájárul a pihenésünkhöz, amellyel fokozódik napi teljesítő képességünk. Alvási nehézséggel küzdő gyermekeknél 3-4 csepp CIBDOL csodákra képes. 

 

Adagolása roppant egyszerű: egyéni igényeinktől, problémáinktól függővé téve, napi 10-25 mg az ajánlott kezdő dózis, melyet leginkább önmagában, nyelv alá cseppentve érdemes elfogyasztani, minél tovább a száj nyálkahártyáján tartani, hogy a CBD ily módon felszívódhasson. Nem tanácsos folyadékba keverni és azonnal lenyelni. Ellenben, ha kicsit kesernyés, nyers íze zavar bennünket, mézre, cukorkára cseppentve is beszedhetjük a szükséges dózist. Érdemes a napi adagot ketté osztva, reggel és este elfogyasztani, lehetőleg étkezés előtt 20 perccel, figyelve arra, hogy nagyon aromás, illóolajos anyaggal ne találkozzon. Hatását figyelni kell, amennyiben az adott problémára az induló dózis nem hoz eredményt, óvatosan, napi 1-2 cseppel emeljük a mennyiségét. Nem túladagolható, de túl fogyasztani is felesleges, hisz nem olcsó hatóanyagról van szó.

 

A Magyar Orvosi Kannabisz Egyesület elsők között ajánlja a Cibdol magas minőségű termékeit.

 #szponzorálttartalom #kendermagolaj #egészség #folyékonyarany #kendermag #Cibdol #CIBDOL #paleonagykereskedes

hemp-seeds-1418322_640.jpg

 

 

 

 

 

A sors

Bloggerképző, sokadik felvonás

money-1428594_640.jpg

Eljátszottál már a gondolattal, mit tennél a tonnányi millióval, ha egyszer megnyernéd a lottó ötöst? 

Én most igen, a Bloggerképző 30 napos kihívás mai témája alapján.

Kiskoromban nem birkákat számoltam, ha nem tudtam aludni, hanem számba vettem, mit vennék a családnak, mire költeném és kinek adnék a sok millióból, kinek segítenék, ha egyszer megnyerném a lottót. Nem voltunk gazdag család és olyan jó volt azt vizionálni, hogy gondtalan életünk lehetne, bármit megvehetnénk anélkül, hogy számolgatni kelljen a rávalót. Jó kis esti rituálé lett belőle. 11 éves lehettem vagy még kevesebb talán, mikor "megálmodtam" a számokat. Reggel szóltam édesanyámnak, hogy vegyen lottót, játsza meg azokkal a bizonyos számokkal, amiket máig őrzök az emlékezetemben. Ő teljesen el is feledkezett róla. Majd pár nap múlva nyugodtan huppantunk le az esti tv nézéshez, mikor érkezett a lottó számok húzása. Anyukám kis híján agyvérzést kapott, mikor szép sorban mondták be az általam mondott számokat, nekünk meg nem volt lottónk. Hát így esett az a baleset, hogy nyertem is a lottón, meg nem is. Biztos most máshol lennék, nem ilyen életem lenne, de egy cseppet sem bánom, hogy itt vagyok, ahol. A pénz megrészegít, elfelejti az ember, ki ő, honnan jött és mi a fontos az életben. A sok pénz pedig rombolhat, nem csak építhet. Számtalan félresiklott élet bizonyítja.

Persze jó ábrándozni, hogy kórházaknak segítenék, beteg gyerekeknek, olyan családoknak, akik rossz sorsban élnek, menhelyeknek adományoznék, rászorulóknak...és még sorolhatnám hosszasan. Eltitkolnám persze, így inkognitóban. Elmennék megnézni álmaim úti céljait, az összeset. Róma, Velence, Párizs, London, Egyiptom... Befektetném több vállalatba, nyaralóba, házba. Segítenék majdnem minden bajba jutott emberen. Nem kellene dolgoznom sosem(bár nem hiszem, hogy ez menne sokáig). A gyerekek gyerekeinek a gyerekei is jól élhetnének. Védeném a környezetemet.

Azt sem tudom, mire költenék. Ruhákra? Egy könyvesboltra? Nincsenek nagy vágyaim. Nem szeretnék toronyórát láncostól.

Nem tudom. Azt hiszem, sosem fogom már megtudni, milyen milliomosnak lenni egy rahedli pénzzel, de tudjátok mit? Nem is szeretném. Jó nekem így nyugodtan álomra hajtani a fejem és tovább álmodozni azon, mit vennék a milliókból, ha lennének...

5, 8, 21, 28, 35

ReAd-blog

Miért hagyd néha unatkozni a csemetédet!

people-1560569_640.jpg

Fotó: Pixabay

Még alig telt el pár hét az iskola, óvoda, bölcsöde évzárója óta és még több hét áll előttünk, de bizony már számtalanszor hallottam csemetéimtől azt a bűvös mondatot, hogy "UNATKOZOM, MIT CSINÁLJAK?" .

Igyekszem nekik legtöbbször elfoglaltságot találni. Sokszor sétálunk egy nagyot, kerékpározunk közösen, sütünk-főzünk valami finomat. Egy egész túlélőkészletet vettem nekik ollókból, festékből, gyurmából, színes papírokból. Szívesen rajzolnak is, feladatlapoznak, festenek, színeznek, egyszóval alkothatnak egyedül, közösen vagy velem. Ám egy idő után mindent megunnak. Sok társasjátékunk van, ami akár jó is lehetne, ha legkisebb nem rontaná el a mókánkat azzal, hogy felborítja a bábukat. A legtöbb játékba hiába vonjuk be, kicsi még hozzá. Kockákkal hatalmas épületeket gyártanak a lányok, amit öcsi előszeretettel rombol tövig nagy kuncogások közepette, amitől persze a csajok szeme szikrákat hány, maximális a felháborodásuk. Próbálom őket bevonni a háztartásba, rendrakásba is, egy-egy koruknak megfelelő feladattal. A Tv nézés sem ördögtől való, ha jó mesét, természetfilmet kérnek és nem egész napos elfoglaltság. Sokat olvasunk, hol én olvasok fel nekik, hol ők nekem. Hiába vesszük sorra ezeket mind, egy idő után elfogy a munícióm. Nem lehetek mindig a sarkukban. Egyszerűen ez nem megoldható, hogy szórakoztassam őket a nap teljes hányadában, míg ébren vannak. Ilyenkor jön a nyafogás, egymás szekálása, mini bunyók, ő kezdte, csúnyán nézett rám, mellém ült és társai. Mégis mikor túllendülnek ezen, tudnak normálisan játszani egymás mellett, egymással. 

Néha egész egyszerűen hagyni kell őket unatkozni, ami rengeteg mindenre jó, szuper dolog. Ha mindig szórakoztatjuk őket, elfoglaltság elfoglaltság hátán érkezik, egy idő után egyedül már nem tudnak mit kezdeni magukkal, megszokják a kész dolgokat. Kell a szabad időtöltés, mikor nincs egy kifejezett irány. Szabadon szárnyalhat a képzeletük, a konfliktusokat megpróbálhatják egyedül lekezelni, építenek, rombolnak, bármit. Néha saraznak, máskor ebédet főznek fűből, bunkit építenek, csúszdáznak vagy szerepjátékokat játszanak, gyűjtögetnek. Kell, mert színesíti a fantáziájuk. Kell, mert meg kell erőltetni a képzeletük hozzá, nem egy adott, vezetett dolgot csinálnak. Nem kell készen kapniuk az egész napot. Dolgozzanak meg érte. Érezzék jól magukat. Rengeteg készségük fejlődik közben. Megtanulnak együttműködni. Unatkozás közben ötleteket találhatnak ki és valósíthatják meg. Tapasztalnak, a mozgás édességét, a társas viselkedés szabályait, a tárgyi dolgok működését, határaikat, kudarcot és sikert. A spontán játék magabiztosságot ad, de a tanulás készségét is fejleszti. 

Hagyom őket koszolni, szaladgálni, addig én is pihenek kicsit. Macerás után a ruhájukat kimosni, néha őket is alig találom meg a kosz alatt. Nem beszélve a rendetlenségről, amivel jár a nagy szabadságuk. De jó célt szolgál. Önállósodnak. Életrevalóbbak lesznek. Ezek a tapasztalások később kihatnak a felnőtt létükre, személyiségükre is. Feldolgozzák az életet kisebb-nagyobb játékaikban, leutánoznak. Ne féltsük túl őket. Nekik is jár a szabadság. Nem szabad a gyerekek körül keringeni mindig. Arra figyeljünk, hogy kárt ne tehessenek magukban semmivel, se egymásban, a többi nem számít. 

A Felelős szülők Iskolája oldalon nagyon szépen megfogalmazták, miért kell a gyerekeket szabadon játszani hagyni, amivel teljességgel egyet értek. Érdemes beleolvasni a cikkükbe.

A szabad játék a külső céltól független, magáért a tevékenységért van, miközben a gyermek érdeklődése és kíváncsisága kielégítése során tapasztalatokat gyűjt, ismereteket szerez, vagyis a játék egyben sajátos tanulási tevékenysége is. Fejleszti a gondolkodást, segít az alkalmazkodásban, feloldja a szorongásokat és félelmeket. Segít megszemélyesíteni bizonyos élethelyzeteket, segít a konfliktusok kezelésében, a szociális normák megértésében és elsajátításában. Oldja az agressziót, levezeti az indulatokat. Minden perce és mozzanata a gyermek fejlődését szolgálja. Szerepel benne keresés, kutatás, rátalálás, felismerés, felfedezés, kipróbálás, kalandozás, kísérletezés stb. 

A teljes cikket itt elolvashatjátok: https://felelosszulokiskolaja.hu/egyeb/a-szabad-jatek-es-a-szemelyisegfejlodes

Szerintetek mit fejleszt még a szabad játék egy gyereknél? Mire jó még?

Van emlékezetes szabad játékos emléketek?

Én levágtam a frufrumat játékból. Dancim kikente magát és a fél szobát a popsikrémjével, mire észbe kaptunk. Andrisom szintén nagy hóhányó, ő mindig valamit csinál. Tegnap például egy egész doboz cicakaját kiöntött a macskáinknak, szerinte éhesek voltak. Viki művésznőnk pedig freskókat csinált az asztalterítőre. De ettől szép a világ:)

ReAd-blog

#család #gyerek #unatkozik #fejlődés #tanul #tapasztal #ReAdblog #blog #bloggerélet #családom

children-1822704_640.jpg

Rázós témákat választ könyveihez az írónő

A mai interjúalanyom pályafutását és szárnyalását figyelemmel kísérem a kezdetektől. Még ismeretlen, de tehetséges szerzőből az évek alatt sikeres regények írójává vált. Ő is szeret kérdezni, mint jómagam. Nagy élvezettel olvasom az általa készített interjúkat, cikkeket is. Nagyon mélyről küzdötte föl magát a kezdetekhez képest hatalmas magasságokba. Kirobbanó energiájának hála, sorra gyártja a jobbnál jobb történeteket. Mer olyan témákhoz is nyúlni könyveiben, amikről leginkább hallgatunk, félre fordulunk. Nemrégiben olvastam el két könyvét is, aminek bejegyzésével még adós vagyok. Szerintetek ki lehet ő?

Remélem a felvezetőmből kitaláltátok már, hogy Szurovecz Kitti, írónő a mai beszélgetés interjúalanya. Ezúton is köszönöm neki!

308100_289986691024069_1363065478_n.jpg

Fotó: Schumy Csaba

- Mesélnél magadról kicsit. Milyen vagy magánemberként?

Nehezen beszélek úgy általánosságban magamról. Inkább figyelő, szemlélődő típus vagyok, kicsit talán introvertált. A kívülállók számára közvetlennek tűnhetek, aztán csodálkoznak, amikor beleütköznek a falamba, mert keveseket engedek magamhoz igazán közel. Ehhez türelem és idő kell, hogy azt érezzem, a másik fél igazán kíváncsi rám. A könyveimben sokkal kitárulkozóbb vagyok, mint magánemberként. Más emberek sorsára, történetére fogékony vagyok, ezt tudom a munkámban is kamatoztatni riporterként és regényszerzőként egyaránt.

- Mennyire érzed magad véleményvezérnek, influencernek, hiszen nagyon sokan követnek a közösségi térben, az oldaladon?

Tudom, divatos az ilyesmi, de semmiféle influencer törekvés nincs bennem. Szeretek történeteket írni, utána menni érdekességeknek, jelenségeknek, szeretek szórakoztatni. Az írás számomra létforma, életforma. Nem szeretnék celeb lenni. Ez nekem egyáltalán nem fontos. A közösségi média platformjaimat kizárólag arra használom, hogy tájékoztassam az olvasóimat a könyveimmel kapcsolatos hírekről, érdekességekről, és magát az olvasást népszerűsítsem. 

- Mennyiben más a könyv vagy az interjú, cikkírás? Mert hogy mindkettőben aktívan tevékenykedsz.

Nagyon más regényt írni vagy cikket, interjút. A két dolog nem is említhető egy lapon. A regény nagyobb témát ölel föl, sok kutatásra van szükség hozzá. Gyakran hónapokat áldozok arra, hogy az adott témának utána olvassak, beszélgessek a témához közel álló személyekkel. Ez fontos nekem, mert hiteles keretet ad a fiktív történeteimnek a valóság. Az interjúk készítésekor pedig arra törekszem, hogy naprakész legyen a riportalanyom ügyeit illetően, és hogy sikerüljön megnyitnom, ívet adnom a beszélgetésünknek, hogy képes legyen olyan érdekes történeteket megosztani magáról, amelyekre akár már régen nem is gondolt. Bárkihez megyek interjúra, legyen szó akár művészről, akár közéleti személyiségről vagy civil interjúalanyról, igyekszem maximálisan felkészülni. Szerintem a világon nincs kínosabb, mint a mit sem tudó, általános kérdéseket feltevő riporter.

 11698576_967090209980377_8645341288049331168_n.jpg

 

- Írásban vagy szóban könnyebb interjút készíteni?

- Nem szeretek e-mailben interjút készíteni, hanem a személyes jelenlétet preferálom inkább. Így könnyebben nyílik meg a riportalany, bensőségesebb, meghittebb a hangulat. Ha valamit nem értek, vagy az adott témáról többet szeretnék tudni, akkor visszakérdezhetek. Az e-mail-es kérdezz-felelek szerintem nagyon sekélyes megoldás, valójában semmit nem mond el a másik emberről. A néhány mondatos válaszaiból nem derül ki, hogyan csillog a szeme, amikor nevet, és hogy mondjuk izgatottan gyűrögeti a zsebkendőjét. Ezek mind-mind apró, emberi dolgok, amelyek hozzátesznek az összképhez és általuk az elkészült riport is emberközelivé, életszagúvá válik.

- Melyik volt életed legnehezebben elkészített interjúja?

Nem tudok kiemelni egyet, mert mindegyik másért volt az nehéz, aminek megvan a maga szépsége. Volt olyan riportalanyom, akire évekig vártam, ilyen volt például Nick Vujicic, a vele való beszélgetés hatalmas élményt nyújtott.  Azok a legnehezebb interjúk egyébként, mikor az alanynak nincs kedve az egészhez, vagy erősen él benne a sztereotípia, hogy az újságíró úgysem azt közli, amit mond, hanem amit ő akar. Ha ilyen értelemben sokat csalódott, akkor nagyon nehéz megnyitni, kibillenteni a dacos állapotából. Mindig büszke vagyok magamra, amikor ez sikerül. Vannak kis trükkjeim a kizökkentésre. Például egyszer csak megjegyzem, hogy milyen szép a nyaklánca, hol vette? És már bele is kezd a sztoriba, hogy a múlt héten, amikor a férjemmel Párizsban voltunk… Így megy ez.

- Ha bárkivel készíthetnél interjút, mindenféle megkötések nélkül, kire esne a választásod?

Ha választhatnék korlátok nélkül, akkor én J. K Rowlingot választanám. Rengeteg kérdésem lenne hozzá.

- Mikor szeretsz dolgozni? Van kifejezett kedvenc napszakod? Rituáléid?

Az írás szempontjából fontos, hogy agyilag kipihent legyek. A reggeli, délelőtti órák alkalmasak nekem a szövegalkotásra. Jellemzően teljes csendben dolgozom, beleveszek a gondolataimba, még a zene is kizökkent, úgyhogy azt sem hallgatok. Ezt leszámítva különleges rituáléim nincsenek.

14947498_1257441347611927_3373334761676645258_n_1.jpg

Fotó: Pintér Márta

- Melyik könyved készült el a legnehezebben?

A Hópelyhek a válladon, valószínűleg azért, mert ez egy önéletrajzi ihletésű, terápiás írás. Korábban volt egy borderline szindrómás párom és nagyon sokat kivett belőlem a vele való kapcsolat, de a szakítás is. A vele, mellette átélt traumáimat beledolgoztam ebbe a fiktív történetbe, és gyógyultam általa. Többször, több hónapos szünetet kellett tartanom az írásban, mert nehéz volt lélekben újra élnem a traumáimat. Ez elnyújtotta a kézirat megszületését.

- Hogyan viseled a kritikákat?

Az elején nagyon bántottak a negatív kritikák. Ma már szelektálok, csak arra figyelek közülük, ami építő jellegű, elgondolkodtató, amit jogosnak vélek, van benne igazság. Az oktalan bántást már nem veszem fel. Ha valaki nem olvassa végig a könyvet és két oldalból akar kritikát írni róla, vagy a teljes munkásságomról, azzal nem foglalkozom.

- Magad is nagy könyvfogyasztó vagy. Nem csak írsz, hanem olvasol is rendszeresen. Miket szoktál elsősorban kézbe venni? Van olyan kötet, ami hatással volt rád?

Mindenevő vagyok. Olvasok klasszikus szépirodalmat, de szórakoztató regényeket is. Ami gyerekkoromban nagy hatással volt rám, az Jackie Collins Amerikai sztár című könyve. A regény egy csavargó gyerekről, Nickről szól, aki mélyszegélységből küzdi föl magát a legnagyobb sztárok közé. Nehéz gyermekkorom volt, rengeteg nélkülöztünk, kilátástalan volt az életem. Akkoriban senki sem gondolta volna, hogy egyszer én is sikeres leszek a magam területén. Nick történetét annakidején tudat alatt motivációs könyvnek tekintettem.

- Hogy fér ennyi minden az életedbe?

- Szeretném, hogy beleférjen. A szenvedélyem a hivatásom, a regény és újságírás is. A családomat imádom, ahogyan a barátaimat is, és igyekszem a nap 24 órájába mindent beleszorítani. Sportolok, szeretek főzni, a kutyusom is nagy szerepet tölt be az életemben, angol órákra is járok. A jó időbeosztás kulcsa szerintem az, hogy szeressük, amit csinálunk, szeressük azokat, akikkel együtt vagyunk és így semmi sem fárasztó vagy túl nehéz.

- Most min dolgozol jelenleg?

Nemrégiben fejeztem be az új, ősszel megjelenő regényemet, Az egyetlen ismerős arc címmel, ennek most épp a szerkesztési munkálatai zajlanak. Egy rövidtávú memóriazavarban szenvedő nőről, Dorináról, és egy sármos, ugyancsak kujon színészről, Nolenről szól, akik a sors különös játékának köszönhetően összekeverednek. Lélektani szerelmesregény ez is, akárcsak a Hópelyhek a válladon. Abban bízom, hogy az olvasóim legalább annyira szeretik majd, mint Arlene és Hayden történetét. Míg a Hópelyhekben a borderline szindróma volt a pszichológiai szál, Az egyetlen ismerős arcban a nárcisztikus személyiségzavar és a poszttraumás stressz – szindróma kerül előtérbe.

66589854_2513840955305287_4858535033222201344_n.jpg

Egy kis biográfia az írónőről.

Magyar Televízió Navigátor című ismeretterjesztő műsorában, később riporterként dolgozott a Delta című tudományos magazinnál. 2004-től a Sanoma Media Zrt. munkatársa volt, Maxima magaziné is, majd a Meglepetés magazin újságírója. Sztárinterjúkat, riportokat publikál. Jelenleg szabadúszó író és újságíróként dolgozik főként a Meglepetés magazinnak, továbbá a Nők Lapja Egészség, Nők Lapja Pszichének, valamint a kreativírás kurzusokat tart Central Médiaakadémián. 2010 óta foglalkozik női regények írásával.

Az írónő megjelent könyvei:

  • Gyémántfiú (Könyvmolyképző Kiadó, 2010)
  • Smink nélkül (Sanoma Budapest Kiadói Rt., 2010)
  • Fényemberek 1. – A fény hagyatéka (Könyvmolyképző Kiadó, 2011)
  • Fényemberek 2. – A fény árnyéka (Könyvmolyképző Kiadó, 2012)
  • Borostyánkönny – Gyémántfiú 2.(Könyvmolyképző Kiadó, 2012)
  • Smaragdfény – Gyémántfiú 3. (Könyvmolyképző Kiadó, 2013)
  • Fényemberek 3- A fény háborúja  (Könyvmolyképző kiadó, 2014)
  • Meglepetés (Athenaeum kiadó, 2015)
  • Hópelyhek a válladon (Athenaeum Kiadó, 2016)
  • A sokszívű (Athenaeum Kiadó, 2017)
  • A kisemmizett angyal (Athenaeum Kiadó, 2018)
  • Az egyetlen ismerős arc (Athenaeum kiadó, hamarosan, már előrendelhető)

 

ReAd-blog

 

 

Bűnös szokásaim tárháza

Bloggerképző kihívás ötödik napja

 37112753_1873689212691084_7117793946675183616_n.jpg

Esendő ember vagyok, így nekem is vannak bűnös szokásaim, mint mindenkinek. Ma ezt a feladatot hoztam a Bloggerképző kihívás listájáról nektek. Ugye nektek is vannak megrögzött, elhagyhatatlan rossz szokásaitok? Alkohol, cigi, éjszakázás...? Meséljetek! De addig is bevallom az enyémeket.

66234588_2409909909069009_4114938562057601024_n.jpg

Az én elsődleges, a legesleges legnagyobb bűnöm a könyvvásárlási mánia. Mindenki cipőt meg táskát gyűjt nagy esetben, hát én könyveket mindenhonnan. Egy sima bolti bevásárlásról is képes vagyok valamilyen könyvvel haza érkezni. Nem tudom hogy csinálom, de mindenhol találok egy olyan könyvet legalább, ami érdekesnek tűnik. Nem hagyhatom ott szegényt! Ez jogos érv, nem?

Már meg sem merem nyitni a könyves boltok weboldalát, mert olyan nincs, hogy ne találnék magamnak valami olvasnivalót. És ezek a nagy akciók. Egyenesen nekem találták ki őket. Gondolhatjátok mi történik, ha beszabadulok egy igazi könyvesboltba...Órákat el tudnék tölteni egy könyvesboltban anélkül, hogy eszembe jutna bármi más isa könyveken kívül. Már csak ember legyen a talpán, aki fizetni tudja ezt a "hóbortomat".

_dsc0024.jpg

Ezzel a rossz szokással még nem is lenne baj, ha nem lenne itthon körülbelül 1000 kötetem, ebből csak a 35 százalékát olvastam. Azt hiszem, sosem jutok a végére, mert mindig, újra és újra, más olvasmányt találok, ami érdekesebb , izgalmasabb és kell! Hiszen még nem is említettem a könyvtárakat. Vonzódom azokhoz is. Lehet onnan kijönni könyv nélkül? Aligha. Volt olyan fordulóm, amikor 12 könyvet zsákmányoltam a könyvtárból. Elég volt hazacipelni. Így lassan betemetnek az olvasnivalók. Igaz ebből következik a következő bűnös szokásom. Mindenhol, értsd MINDENHOL tudok olvasni! Kocsiban, ágyban, fotelban, buliban, horgászás közben. Bárhol eszembe jut, kezembe veszem az aktuális olvasmányom, ha úgy érzem. Orvosi váró, koncert szünete nekem nem akadály. Gyorsan olvasok, heti 1-2 könyv meg sem kottyan, de mégis nagyobb a szemem, mint az olvasás gyorsaságom. Jöhet fantasy, történelmi, romantikus, mese, életrajzi, dráma, krimi...Tisztára mint Gombóc Artúr a csokikkal.

De ha már csokikról van szó. Azt is imádom minden minőségben, mennyiségben. Mindegy milyen, csak sok legyen! Jó az búra, bajra, jókedvre, nagy boldogságra is. Hizlal, az a nagy bibi vele. Tudom, kis mennyiségben, jó minőségben nem, de nem csak keveset fogyasztani belőle nem lehet. Lehetetlen!

A következő elhagyhatatlan szokásom a kávé, tea. Minden mennyiségben jöhet. E kettő nélkül nem tudok létezni. Próbáltam már leszokni, de nem megy. Egész nap zombi üzemmódban vagyok akkor, ha nem fogyasztom egyiket sem. Jön a fejfájás, álmosság, "ne szólj hozzám" és az egyre súlyosbodó tételek. Jobb a békesség, ezért inkább nem szokom le róluk. 

Na valljatok csak! Nektek milyen bűnös szokásaitok vannak?

ReAd-blog

66283093_2409910022402331_8732600834203844608_n.jpg

 

Nyuszi élet

A három M: Magyar designer, magyar vállalkozó, Magyar Nyúlmentő alapítvány

img_8764.jpeg

Apró, bolyhos, hosszú fülű és imádnivaló. Mire gondoltam?

Egy mentett nyuszira. 

Bizony, egy mentett nyuszkóra, mert van az évnek több olyan szakasz, amikor megszaporodnak a kidobott nyuszik. Már nem csak kutyák kerülnek az utcára sajnos. Az Első Nyúlmentő Alapítvány rajtuk próbál segíteni befogadással, élelmezéssel, orvosi segítséggel, új gazdi találással, ami nem egyszerű feladat és rettentően költséges is. Ezt nem szabad félresöpörni, beszélni kell róla!

Radnóti Mária, egy szerencsés nyuszi befogadója, gondolt egy nagyot és nagyszerű kezdeményezést talált ki. Mária, Portik Zsuzsi segítségét kérte ötlete megvalósításában, aki egy magyar designer tervező és szintén nyúl kedvelő. Létrehoztak egy kollekciót, mely megvásárlásával ezek a cuki bolyhos tappancsok új otthonra lelhetnek, megvásárolhatják vele a napi élelmüket, gyógyszereiket az alapítvány emberei.

Csak egy pólót vegyél, és rögtön tudhatod, hogy egy nyuszi ma boldogan hajthatja álomra a fejét teli bendővel vagy új gazdájánál már.

Mária mesélt saját mentett nyuszijáról, arról, hogyan találtak egymásra Zsuzsival a kollekció kapcsán és a jövőbeli terveikről is.

 img_0234.jpeg

Döme és Feles volt az első nyuszink. Guszti nyuszi adta az ötletet, akit 2018. áprilisában fogadtuk örökbe, miután az előző nyuszink, a drága Döme átugrált a szivárványhídon, akit szintén örökbe fogadtunk. Egy idős nyuszi volt, és sajnos az orvosi kezelés már nem tudta megmenteni. Nagyon megviselt minket, és Feles nyuszinak mindenképp szerettünk volna egy társat, hogy ne maradjon egyedül. Így találtunk rá Gusztira is, aki egy húsvét után vissza lett adva, mert már nem volt érdekes, majd ideiglenes gazdit kapott, és 1 hónap alatt mi lettünk a 3. gazdája. Ez már örökre szól.

img_7631.jpeg

Ekkor jött a felismerés, hogy segítenem kell valahogy a bajba jutott nyulaknak.

Húsvét után sajnos nagyon sok nyuszi kerül az utcára. Minden évben kampányolunk nagyon sokan ellene, de mégis ugyan az a helyzet évről évre. Nem lehet eleget mondani.

Ne vásároljatok élő nyuszit a gyermeknek! Hatalmas felelősség, pénz és idő. 

Ennek ellenére minden évben sok nyuszit megunva 1-2 hét után visszaadnak vagy elengedik szerencsésebb esetben, nem pedig még rosszabb sors vár rájuk.

Hálás dolog mentett nyuszi gazdájának lenni? Naná! Bújik, adja a puszikat, követ, hívásra odajön hozzánk, és kéri a simit. Talán akinek nem volt soha még nyuszija, el sem tudja képzelni mekkora szeretet van bennük.

Hogy miért vágtam bele? Óriási munka az, amit a Nyúlmentés tesz. A gondatlan szaporítók és a meggondolatlan szülők által gazdi nélkül maradt nyuszikat az ország bármely területéről megmentik, fuvarokat szervezve kedves és segítőkész emberekkel karöltve. Kevés szó esik róluk, nem kapnak elég nyilvánosságot!

Mindig is nagyban gondolkodtam, így egy hosszú, hónapokig tartó tervezés következett, mire minden a helyére került. Ezt a pólók minősége is mutatja. Minőség, egyedi tervezés, tartósság jellemzi.

65442954_634807970326786_8388278438569443328_n.jpg

Szeretnék segíteni nekik bárhogyan, a saját eszközeimmel.Az elgondolás az, hogy miközben az emberek egy aranyos kis pólót kapnak, elmondhatják, hogy ha még csak keveset is, de segítettek a nyúlmentésnek. Hiszen sok kicsi sokra megy.

Könnyen egymásra találtatok Zsuzsival?

Szerencsével határos módon találtam egy nagyon rugalmas és tehetséges tervező hölgyet rögtön, aki az első beszélgetésünk után már tudta mit akarok, tökéletesen működik az összhang közöttünk, ugyan azt akarjuk. Ő Portik Zsuzsanna, grafikus. 

Zsuzsi így nyilatkozott a miértekről.

Azért tetszik ez az együttműködés, mert ez elsősorban nem a pénzről szól. Olyan szervezetnek igyekszünk segíteni, akiknek eddig nem nagyon volt szavuk. Nem igazán voltak az emberek köztudatában. Én pedig szeretek kiállni jó dolgok mellett, és nem sajnálom erre az időmet. Nekem is egy mentett kutyusom van, átérzem ezeknek az állatkáknak a sorsát. És mi emberek igenis felelősek vagyunk. Tehetünk értük!

Honnan az ötlet a pólók mintájához? Mi jellemzi a munkáidat Zsuzsi?

A tervezés folyamán hétköznapi dolgokból vettem az ötletet. Nekem is volt nagyon régen egy nyuszim. Például ő is szeretett belebújni a virágcserépbe. De ihletett ad a többi nyuszis gazdi képe is sokszor. A munkáim során hatnak rám azok, amik körülöttem történnek. Szociálisan érzékeny vagyok, ezek valamilyen szinten tükröződnek a munkáimban is. Szeretem a szép dolgokat, és igyekszem mindig valami egyedit alkotni. Amiből azért kiérezni a saját stílusomat.

 65422272_634808000326783_8115733325932396544_n.jpg

Mindenkinek készülnek a pólók, akik szeretik a nyuszikat, szeretne segíteni valahogy a bajba jutott állatoknak. 

Támogassuk a nyulakat és az alapítványt, vásárlásunkkal. Vásároljunk egy pólót, aminek egy bizonyos összegét átutalják a Nyúlmentő Alapítványnak. Nekünk csak egy póló, a nyuszinak viszont egy új család vagy egy egész heti élelme!

Hogy hol tudtok rendelni ezekből a klassz támogató pólókból? Hát itt.

 

Érdemes körülnézni, mert nagyon cuki mintákban kapható. 

Első Nyúlmentő alapítvány munkáját pedig itt tekinthetitek meg:

https://nyulmentoalapitvany.hu/

https://m.facebook.com/elsonyulmentoalapitvany/

ReAd-blog

65605180_634808060326777_2068698808031641600_n.jpg

52392486_555514311589486_3490363597534527488_n.jpg

 

 

 

 

 

Annyira szeretlek, hogy inkább megöllek, mint sem elveszítselek!

Gabriel Tallent Drága ​kis szívem

 

covers_483544.jpg

Nagyon sokat ültem a könyv értékelésén, de magán a könyv olvasásán is. Lebilincselő, jól megírt, izgalmas könyv, de sokszor félre kellett tennem, mert nagyon megviselt a tartalma. Hogy miért olvastam tovább ezek után mégis? Borzalmasan jól van megírva, így újra és újra felvettem, belekezdtem. Nagyon hajtott a végkifejlet. Borzasztóan reménykedtem az elkerülhetetlenben és a happy endben. Ezért olvastam végig. 

A Könyvfesztiválon a 21. század kiadó munkatársa ajánlotta nagyon e könyvet. Ő maga is olvasta. Megrázta, de tartalmas, jó olvasmány, így jött velem haza a könyv. Ezúton is köszönöm a kiadónak a kötetet!

Legszívesebben rögtön bele is kezdtem volna ilyen ajánlás alapján az olvasásába, de kicsit tartogattam, míg aztán kialakult egy félsz bennem. Végül is nem alaptalanul. A könyv a szívemig hatolt, megrázott, elborzasztott, megríkatott, mindent rám zúdított, majd magamra hagyott. Érzések garmadája borult rám rövid időn belül. Egy jó tanácsom van az olvasásához! Ne kezdj bele akkor, amikor nagyon rossz passzban vagy, vagy mikor legboldogabb időszakodat éled. Készülj föl rá lelkileg! Zseniális könyv, de felzaklató tartalommal bír!

Mit is meséljek róla, hogy átadjam a rengeteg bennem kavargó érzést? Mit mondjak el, hogy témája ellenére kézbe vedd és ne ijesszelek el? Hogyan mondjak nem túl sokat, de túl keveset sem?

Ritkán hat rám ennyire egy könyv. Az író varázsolt egy egyszerű, hihető világot. Kevésbé építette ki, de hihető így is. Aztán ledob egy bombát, amivel a nyugalmas kezdést megtorpedózta. Rögtön a közepén kezd, olyan érzésünk van, hogy kihagytunk valamit, valami fontosat, egy olyan láncszemet, ami érthetővé tenné a szereplők életét, a miérteket, megmagyarázná a furaságot. Később ezt szép lassan megadja azért, lassan a hiányzó láncszemek a helyükre kerülnek, de addig a sötétben tapogatózol, találgatsz, Az elején még nem gondolod, hogy ekkorát fog szólni. A kezdet még csendes, átlagos. aztán bumm! Apró lépésenként szétrobban az átlagosság, a normális látszat, a nyugodt közeg. Mindig csak kicsit rondít bele valami a dolgokba. Egy elszólás, egy fura mondat, egy még furább szokás. Még megérthető, a fejed sem csóválod. Valameddig. Aztán...

forest-931706_640.jpg

Izgalmas, sodró lendületű kötet, mely egy percre sem hagy pihenni. Minden idegszálunk pattanásig feszült olvasás közben. Mindig benne van az ígérete annak, hogy történni fog valami, ami borítja a törékeny egyensúlyt., valami tragikus, veszélyes fog következni, ám álmomban sem gondoltam, hogy ez lesz a végkifejlet, ami. Alaposan meglepett a könyv. Bizonytalanságban hagy az író végig, ezzel magához a könyvhöz láncol. Igaz a mondás rá, hogy letehetetlen. Nem bírod ki, hogy ne olvasd végig, bármi történik is!

A szereplők. Nagyszerű módon, apránként, rétegesen tárja elénk őket. Mindig csak egy kis oldalukat ismerhetjük meg. 

Lassan kedveljük meg a főhősnőnket, Teknőcöt is, mert nem egy átlagos lány. Nagy nehéz eldönteni, hogy kedves vagy sem. Szerethető vagy elítélendő inkább. Majd a történet elhaladtával rengeteg dologra rádöbbenünk vele kapcsolatban és menthetetlenül megszeretjük, megsajnáljuk. Pedig ezt szeretné a legkevésbé. Erős egyéniség, akit úgy nevelnek, hogy a túlélésre hajtson minden áron, bármi áron. Ne szeressen, ne kötődjön, ne érdekeljék hívságok, más élete, csak a túlélés bármikor! Bevallom, megszerettem, akárhogy is kapálóztam ellene. 

Teknőc édesapja, a másik főszereplő egy nagy talány. Ismered azt a mondást, hogy "úgy szeretlek, majd megeszlek". Hát ő ezt rendesen túltolta. Annyira erős a lánya iránti szeretete és egyben gyűlölete, hogy mindenre képes érte. Arra is, hogy...Bármire, maradjunk annyiban. Az elején veszélyesnek tűnik, ám szerethető karakternek. Megértem, hogy fél ettől az eljövendő világtól. Sérült a múltban. nehezen dolgozza fel azt. Nem igazán kisgyermek nevelésre van kalibrálva, de próbál mindent megtenni, a legjobb tehetsége szerint. Aztán pedig megkattan. Vagy mindig is benne volt ez a szörnyeteg, csak nem gondoltam az elején? Szép lassan meggyűlöljük őt.

Kettőjük túlélése, harca, szeretete, gyűlölete elemésztő kettőjük számára is, de a körülöttük élők és az olvasó is kap belőle.

Egy igen fontos témát boncolgat a könyv, a családon belüli erőszak minden formáját. Három gyermekem van és számomra annyira hihetetlen, hogy így is élnek emberek. Hogy a világ nem figyel fel erre, elfordítja a fejét, kivonja magát a dolgokból. Hiszen a világ is felelős, ha ezt hagyja. Talán ezt a legnehezebb feldolgozni, hogy nem tesz senki sem semmit, pedig sejti, érzi, hogy valami nem kerek. Borzalmas, hogy ilyen megtörténhet. Márpedig nap, mint nap a mi világunkban is előfordul. 

Teknőc gondolatvilágába bepillantást nyerhetünk, ami lüktető, fájó. Érezzük a bánatát, azt, hogy eltévedt a világban, nem tudja mitévő legyen, mi a jó és mi a rossz, a megfelelő útmutató nélkül. Talán azokat a részeket a legnehezebb nyomon követni. Sejtet csak sokszor. 

Nehéz olvasmány volt, az biztos. Mégis köszönöm az írónak, mert sok dologra rávilágított. 

 

Fülszöveg:

Teknőc Alveston kemény lány. Tizennégy éves, és az erdőket járja az észak-kaliforniai tengerparton. Kedvenc helyei, menedékei a patakok, a dagálytavak, a sziklaszigetek, de személyes világa kicsi és veszélyekkel teli: Teknőc zaklatott lelkű, karizmatikus apja bűvöletében és rabságában nőtt fel. Emberi kapcsolatai az iskolára korlátozódnak, de ott sem enged közel magához senkit; néha beteg nagyapjával römizik, esténként pedig apjával együtt készül – a világvégére. 
Azután megismerkedik Jacobbal, és először tárul fel előtte egy tágasabb világ: ráébred, hogy otthoni élete se nem biztonságos, se nem fenntartható. Szökést tervez, felhasználva mindazokat a túlélési technikákat, amelyekre apja tanította. 
Egyedi stílus, vad természeti környezet: felkavaró és megrendítő olvasmány egy kiemelkedően tehetséges új író tollából, mely megjelenése után azonnal felkerült a The New York Times bestsellerlistájára, fontos irodalmi elismeréseket kapott, és két tucat országban vásárolták meg a jogait.

21. század kiadó

446 oldal

 ISBN: 9786155759529 

FordítottaBékési József

 #szponzorálttartalom #recenzió #könyv #olvasás #olvasnijó #ReAdblog #read #READ #családonbelülierőszak #megrázó 

ReAd-blog

Hozd ki a maximumot magadból nőként!

MűhelyMagazin programajánló

workshop_1.jpg

Nem könnyű nőként létezni a mai világban. Számtalan elvárás zúdul a nyakunkba nap, mint nap. Rengeteg munka a miénk. Ez mellett nehéz még nőként is megfelelően funkcionálni, csinosnak lenni, az elvárt ideának megfelelni, úgy viselkedni, érvényesülni. Ha úgy érzed, gondod van ezzel, egy workshopra hívnám föl a figyelmed. A Műhely Magazin most segíthet. Így szól a felhívásuk.

Rejtőzik benned egy igazi díva, egy nőies én, de valahogy nem tudod, vagy nem mered felszínre hozni? Képzeld, szerveztünk Baján egy workshopot, ami pont neked szól. 
Ugye milyen jól hangzik?
- Azt érzed, hogy egy fal van közted és a nőies éned között? Elkezdted már bontogatni ezt a falat, de valahogy lassan megy és nem is értesz magaddal kapcsolatban dolgokat?
- Nem tudod elmondani, hogy milyen vagy valójában? Egy rajzteszt majd megmutatja helyetted. Beszélned sem kell, a kezed mindent elmond majd neked. A rajzot elemezzük, majd egy másik rajzteszt segítségével eljutunk oda, hogy lásd, milyen nőies nő is vagy te legbelül, kivé szeretnél válni.
„Amit az ember el tud képzelni, s hinni tud benne, azt meg is tudja valósítani!” Napoleon Hill

- Ismerős a mondat? „Bármit csak ezt a színt ne? „ Mindannyian élményeket kötünk a színekhez. Ezek nem tudatosak, azonban irányítják a mindennapjainkat. A házunk falának színét, a ruhatárunkat, még a szappanunk színét is! Egy színteszt segítségével megmutatom neked, hogy valójában miért kerülsz egyes színeket még akkor is, ha mások szerint jól állna neked?
- Sok pszichológiai összefüggést adok a kezedbe ahhoz, hogy megértsd, hol akadtál el eddig ezen a téren, és tudd, hogy hol fogsz ismét elakadni, ha nem figyelsz oda.
- Mindenkit annyira elemzek amennyire igényli.
A workshopot vezényli Beck Laura grafoterapeuta.

A grafoterápia a viselkedéstudomány egyik ága. A kézírás sajátosságainak megváltoztatásával segíti a harmonikus énkép kialakítását.

Részletek:
A workshop maximum 8, minimum 6 fővel indul. A családias légkör és az, hogy mindenkire ugyanúgy tudjak figyelni, elengedhetetlen a jó eredményhez.

Időtartama 4 óra hossza, a pontos időpontja július 14.-e, vasárnap
Az ár: 19 000 Ft
Ennyit megér, hogy másként gondolj magadra? Hogy kihozd azt a nőt magadból, aki szeretnél lenni?

JELENTKEZNI a bea@amuhelymagazin.hu e-mail címen tudsz. Amennyiben valamilyen oknál fogva, mégsem tudsz részt venni, a befizetett összeget felhasználhatod egy másik workshop alkalmával. 
Az eseményről még többet megtudhatsz az alábbi helyen itt.
László Bea
visual artist, designer & blogger
a Műhely kreatív stúdió
Contact: (+36) 20 25 75 085
E-mail: bea@amuhelymagazin.hu
woman-837156_640.jpg

Bloggerképző kihívás

Negyedik nap

539676_423631037719969_135792489_n.jpg

Az igazat megvallva, a mai nap Bloggerképző kihívásának témája részemről nehezen vállalható. Hiába erőlködök nem jut eszembe semmi épkézláb, értelmes dolog, egy igazi emlék gyerekkoromból, amit megírhatnék korábbról. Nem tudok előbányászni kedves kis anyagot vagy vicceset, de még drámait sem. Nem tudom, mi lehet ennek az oka. Azt sem tudom, mikori  a legkorábbi emlékem. Leginkább apró szösszenetek, illatok, tárgyak, mosolyok, személyek jutnak eszembe. És hogy azok mennyire koraiak?  Kicsit csalok, ha nem gond. Ömlesztve küldöm rátok, ami felötlik bennem érzés, illat, emlék gyerekkoromból, vegyesen.

Málnahab, melyet uncsitesókkal közösen készítettünk, mamánál töltött nyaralások, apukám készítette halászlé, anyukám csillogó szürke-fekete ruhája és körömlakkjának színe, Turbó rágó, csokis macisajt, kutyusommal közös tortaevés a földről, szaladgálás és fára mászás az utcánkban a gyerekekkel, kishúgom mikor tanulmányozza magát a tükörben, foci unokatesómékkal, Barbie baba és Moncsicsi, hársfa illata az utcánkba, diófa, amire felmásztunk,jól le is szakadt az egyik nagy ága, tollaslabda csaták, kukacka virág, főtt kukorica, Dunán fürdések, kis piros bőröndöm, piroska jelmez, egy májusfa, palacsinta, az utca közös játékok...

Nektek mi jut eszetekbe a gyermekkorotokból? Van igen korai emléketek? Vagy egy illat, íz, ami ahhoz köthető mindenképpen?

ReAd-blog

37112753_1873689212691084_7117793946675183616_n.jpg

Anyatest, mozogj már...

Emlékeztek még a korábbi írásomra, ahol taglalom, hogy elkezdtem az Anyatest Projekt nagyszerű programját némi testformálásra? Itt visszaolvashattok, ha mégsem.

Bele is vágtam nagy lelkesen a projektbe. Nem volt nehéz, mert a létrehozók maximálisan alaposak voltak, minden segítséget megadtak ahhoz, hogy valaki gond nélkül elkezdje, szenvedélyévé váljon az edzés, ne kínkeservvé. 

Alapos felmérés, szépen összeállított könnyített gyakorlatok az elején. Nem csak úgy durr belevágunk az izzasztó, nehéz mozgásformákba.  Szépen fölépítették és hetente nehezítettek egy kicsit, hosszabbították az edzéseket észrevétlenül. Különböző edzésformák színesítették a heteket, nem a megszokott, ugyan azon elven alapuló edzések, így színes volt, izgalmas. Hol egy lassabb jóga, hol egy nehezebb edzés következett. Ha napi egyet vagy heti kettőt lőttél be célként, az is kivitelezhető volt. A videók maguk is jó hangulatúak. Alaposak voltak, oda figyeltek apróságokra is, magyaráztak és magyaráztak menet közben, nem csak azt mutatták meg, nekik milyen jól áll ez a menő edzőgatyó és a kockás has. Bevallom a szobortestű, egész nap edző és más elfoglaltsággal nem rendelkező, hangos, kissé magamutogató edzőket nem szeretem, felidegelnek. Itt kedves anyukák mutatták be az edzésformát, néha kisbabával maguk mellett. Azt éreztem, tudják milyen, megélték ők is, átmentek ugyan ezeken a buktatókon, nehézségeken. Nem kértek lehetetlent, nem ostoroztak, ha nem sikerült. Nem csak az egész napos mozgás teszi ki az életük, hanem hús-vér anyák is.( Mennyi nem található ebben a részben:)

Szóval emberi, követhető, teljesíthető a projekt és még jól is érzed magad közben!

Borzasztó jó kommunikációjuk. Kitűnő a csapat, amit létrehoztak a projektben résztvevőknek. Itt erősíthettük egymást, beszélgethettünk, motiválhattunk másokat.  Napi segítségek, apró szösszenetek mindig akadtak motivációnak. Hol egy kép, hol étrend, hol kérdés formájában. Mindig várták a visszajelzéseinket. Miben akadtunk el, mi nem megy, miben vagyunk tanácstalanok, hogyan tudnának segíteni. Nem erőszakosak, hanem segítség nyújtók. Nem átrugdostak a célon, azt magunknak kellett, hanem utat mutattak. Étrendtől a nehezebb napokig mindenre gondoltak. Még arra is, ha valaki mégsem tudja a magára kirótt penitenciát elvégezni, az kicsit halaszthatott. 

Ennyit az általánosságokról. Most az következik, hogy én miképpen éreztem magam, hogy teljesítettem.

Kezdetek:

59265442_2294014673991867_6399628234568237056_n_1_1.jpg

Picikék fotó

Sosem kellett félteni, mindig mozogtam valamit, ha volt rá egy kis időm. Nálunk a hosszú séták, bicózások, itthoni torna nem szitokszó. Viszont fogyással eléggé hadilábon állok valahogy. Hiába a rengeteg tánc, kerékpározás, gyaloglás, gyerekek utáni futkosás, A fránya kilók be vannak betonozódva rám, úgy érzem. 10 makacs kiló. Igaz mindig mindent csak félgőzzel, nagy kétkedéssel csináltam eddig. Meg kellene az étkezésem is reformálni, több vizet inni, nem fél napokat nem enni, aztán meg gigászi adagot és így tovább...Tudom mi a bibi, de a De valahogy mindig ott volt. Eddig. Most belevágtam, fogadkoztam, célokat tűztem ki. Íme ez volt az.

Már csak a céljaimat kell kitűznöm magam elé, anélkül nem megy. Nem szeretnék 10 kilókat fogyni (dehogynem!), reálisabb célt tűzök ki. Pár kiló mínusz, rendszeres mozgás, egy kis fittség, semmi fájó derék, váll, formálódó test, kisebb pocak. Nagyjából ezek az elvárásaim magam felé. Jó lenne, ha heti öt rövidebb edzést be tudnék vezetni, de már hárommal is elégedett leszek.

Hát...Jöhetnék a kifogásokkal, az elmaradt edzéseket illetően, a becsípődött derekammal, majd a majdnem eltört, máig nagyon fájó kislábujjammal, azzal a fránya sütivel, meg az esti gyerekekkel együtt való evéssel. Jöhetnék azzal, hogy valami mindig közbejött. Csengetett a postás, csomag érkezett, a gyerekkel orvoshoz kellett rohanni, elfáradtam aznapra, meleg volt, bejött egy plusz munka, a gyerekek sem hagytak...

Ekkor megint a fránya De lenne a hibás. Pedig ez nem igaz. Én magamat okolhatom! Sok dolog tényleg nem volt bekalkulálva, de sokszor csak halogattam. Bizony a 7 hétből végül 3 kimaradt edzésileg. Amikor csináltam, teljes erőbedobással tettem, de a rendszeresség a kulcs és ez nem volt meg.

De így is nyertem vele rengeteget.

Felismerést, hogy a mozgás nem szabad kényszer legyen. Szeretve lehet csak csinálni.

A mozgás jó érzést is ad az izzadságon kívül. Felismerést, hogy de jó is újra mozogni.

Megszerettem a jógát. Eddig annyira távol állt tőlem.

Meg azt, hogy bizony magamra is kell időt szakítanom lelkiismeretfurdalás nélkül. Ez nem elvesztegetett idő, hanem fontos dolog! Magamba fektetem az időt, hogy jobb kedvem legyen, egészségesebb, csinosabb legyek.

Egészséget. Mert persze mozgok sokat, de nem célirányosan. Most nem fáj a derekam, a vállam, a térdeim is kevesebbet kattognak, a projektnek köszönhetően. A mozgás kell!

Szokták mondani, hogy minden fejben dől el. Ez igaz a fogyásra is. Ha azt mantrázom, hogy sosem fogok tudni lefogyni, akkor sosem. Ahogy nem foglalkoztam vele és rendesen edzettem a programmal, élvezettel, nem méregetve centiket, kilókat, lement 2 kiló észrevétlenül.

Mi lett volna, ha betartva, minden héten háromszor edzek, az étrendemre is odafigyelek? Tripla is ment volna. 

Köszönöm a programnak ezeket a nagyszerű felismeréseket!

És akkor most amilyen lett a hasam:

 66039572_2399717556754911_2590708836834738176_n.jpg

Tónusosabb, izmosabb, kevesebb a hurka, vékonyabb. Na de lesz ez még jobb is, mert rengeteg tényező hátráltatott, de nem adom fel!

És hogy még egy hírt megosszak veletek, folytatom a hasizomregeneráló programjukkal. Kérem vissza a korábbi szép hasam, amit bátran mutattam meg hastáncruhámban, most meg rejtegetek mindenféle leplek alatt.

Ti is számtalan program közül válogathattok az Anyatest Projektnél, ha egy kicsit mozognátok, fogynátok, egy klassz csapathoz tartoznátok. Érdemes belekezdnei, magatok miatt!

#mozgás #szponzorálttartalom #Anyatestprojekt #mozgásazéletem #anyatest 

Anyamentort mindenkinek!

Örömteli kisgyermekes mindennapokat adna mindenkinek Anita, az Anyamentor, ha tehetné

img_20190505_160603.jpg
Veress Anita Anyamentor. Már a szó is sejtelmes és kérdéseket vet fel. Mi a szösz az az Anyamentor? Nekem is szükségem lehet rá? Vagy kinek kell egy Anyamentor? Pontosan mivel foglalkozik?
Ma Anita mutatja be pár kérdésemre írt válasza segítségével a munkáját.
Veress Anita vagyok.

Eredetileg pedagógus diplomáim vannak (óvodapedagógus, pedagógia szakos bölcsész és tanári). 
Ezért amikor ez első gyerekemet vártam, mindenkitől meg is kaptam, hogy nekem milyen könnyű dolgom lesz, hiszen rengeteget tudok a gyerekek fejlődéséről, a gyermeklélektanról és gyakorlati tapasztalatom is van ezen a területen. Igen ám, de semmit nem tudtam arról, milyen anyává válni! Bár valódi infoholicként előre mindent kiolvastam, amit csak lehetett, sokként ért az új élethelyzet. El is merültem a gyermekágyi depresszió bugyraiban.Aztán az a folyamat, ahogy ebből kihúztam saját magam a hajamnál fogva, elindított egy mélyebb önismereti úton. Megtanultam többféle relaxációs, meditációs technikát, kiolvastam még egy sor pszichológiai és önismereti könyvet és coach képzésre jártam. Időközben született még két gyerekem és egyre több anyukával beszélgettem offline és online. Nagy örömmel segítettem nekik a tarsolyomban lévő tudással, tapasztalattal és egyre nagyobb empátiával. Azt vettem észre, hogy jól tudom ötvözni a neveléstudományi tudásom és tapasztalatom a coaching eszközökkel, így jött létre az Anyamentor.

- Mit jelent az "Anyamentor" kifejezés? Kiknek segítesz és hogyan?

Eleinte nehezen tudtam meghatározni magam, mert nem vagyok klasszikus gyereknevelési megmondóember, de színtisztán talán coach sem, hiszen tudást is adok át. Így lettem mentor, aki ezt csinálja, átadja a tudását, és tapasztalatát egy olyan területen, amit ő már megoldott, amihez ért, amiben sikeres. Emellett segít a mentoráltjának ezt a neki működő gyakorlatba beültetni, segít neki elérni az ő saját megoldását.

Én a gyerekneveléshez értek, és anyaként magunk megismeréséhez és kezeléséhez. Szenvedélyesen szeretek erről beszélgetni, segíteni, hogy az anyukák kiszabaduljanak a szorító, tőlük idegen elvárások fogságából és elkezdjenek úgy élni, ahogy nekik jó és az ő családjuknak működik. Így Anyamentor lettem.

Nem tanácsot adok, hanem alap információt pl hogy adott életkorban a gyerekeknek milyen szükségleteik, életkori sajátosságaik vannak, aztán ezek birtokában megkeressük az ő saját, önazonos és ezért mindennapokban működő nevelési módszereit például.

Azt látom, hogy van igény arra, hogy ne kőbevésett, sablonszerű tanácsokat, módszereket adjak, hanem háttértudást biztosítva, a szülőket értelmes felnőttként kezelve a saját megoldásaik felé segítsem őket. Ezért önismerettel átszőtt nevelési témájú tréningeket és konzultációkat tartok kisgyerekes anyukáknak.

- Kiknek ajánlanád elsősorban a munkád, ezt a technikát?

Olyan anyukáknak ajánlanám magam, akik nem találják magukat vagy a saját megoldásukat a sok egymásnak ellentmondó tanács között, vagy ha úgy érzik, egyik sem működik.
A tudatos anyukáknak, akik látják, hogy mennyi minden múlik a családjukban az ő mentális állapotukon. 
Akik megtapasztalták, hogy a gyereknevelés során nem tudjuk elkendőzni a saját megoldatlan problémáinkat, traumáinkat. Egyszerűen újra és újra szembe kerülünk velük. Ilyenek például az indulatkezelési problémák, alacsony önértékelés, vagy a gyerekkori traumáink, a családi mintáink. (Tipikus példa, hogy csak kicsúszik a szánkon, amit gyerekkorunkban megfogadtunk, hogy soha nem fogjuk mondani...)

- Hogyan jött, hogy ez lett a hivatásod? Volt, ami tudatosan tolt e pálya felé?

Hogyan jött? Valahogy magától alakult, minden erre vezetett. Az érdeklődésem, a tanulmányaim... Aztán a végén összeállt a kép. A tanulás, az önfejlesztés a hobbim is, most már tudatosan olyan képzéseket választok, amik segítségével egyre jobban, egyre sokszínűbben, egyre szélesedő eszköztárral tudom támogatni az útjukon az anyukákat.

img_20190518_154747.jpg

- Hatalmas felelősséggel jár a mentorálás. Ezt hogyan tudod lerendezni magadban, Nem feszélyez?

A mentorálás egy közös folyamat. Mindkét fél aktívan részt vesz benne és alakítja azt.
Éppen az a lényege, hogy felnőtt, a saját megoldásait megtalálni képes embernek tekintem a mentoráltamat és ebben támogatom. Gyakran az elején én jobban bízom benne, mint ő magában. Ebben is erősítem őt.

Hogy olyan szerencsés vagyok-e, hogy csodálatos anyukák találnak rám, vagy én vagyok képes az anyukákban meglátni a csodát, azt nem tudom, de hihetetlenül inspirálnak.

Most már sokszorosan megtapasztalva egészen biztos vagyok abban, hogy aki lépéseket tesz a gyereke és önmaga működésének mélyebb megértésére, az egészen biztosan közelebb jut a számukra működő megoldásokhoz.
Ebben a megismerésében, mélyítésben tudok személyre szabottan segíteni, ezért vagyok magabiztos az eredményben, ha a partnerem nyitott rá.

Szóval összességében nem feszélyez, hanem inspirál, hogy az én részemről beletegyek mindent, amit tudok. Emiatt leszek lelkes és érzem úgy, hogy van értelme a munkámnak.

Az életemnek a természetes része ez a gondolkodásmód, a családdal összeegyeztetés pedig mindig egy libikóka. Igyekszem mindenkinek az igényeit figyelembe venni. Emellett óriási segítség, hogy lelkes és aktív nagyszülők vannak mellettünk. Az első években ez nem így volt, de sikerült megoldani a konfliktusokat és mára jól működik a kapcsolatunk és aktív részesei a mindennapi életünknek.

- Milyen pozitív dolgokkal gyarapodsz a szakmád során? Milyen visszajelzéseket kapsz?

A legjobb visszajelzések azok a felbukkanó új meglátások, amikor sikerül máshogy tekinteni egy rég beragadt problémára, az ilyenkor látható megkönnyebbült mosoly.
Aztán néhány nap vagy hét múlva a visszajelzések, hogy mennyit tud változni az élet, ha magunkban akár egy egész picit változtatunk a látásmódunkon. 
Az is nagyszerű, mikor egy következő beszélgetést már egészen új alapokról kezdünk, mert annyi minden változott az előző beszélgetés óta eltelt időben és a velem szemben ülő anyuka ragyogó szemekkel mesél ezekről. A munkám során én is gyarapodok sok-sok pozitívummal, mert folyamat nagy része együttgondolkodás. Ez mindig hoz számomra is értékes gondolatokat. Én is fejlődöm ezáltal, hiszen hatunk egymásra.

- Van mottód, ami szerint élsz?

Mi az életem mottója?
Talán ezen gondolkodtam a legtöbbet.
Mostanában szívesen mondom, hogy "Anya is ember"- annyi mindent jelenthet! Talán itt a lényeg. Hogy mind emberek vagyunk, ebben egyformák és közben csodálatosan sokfélék.

De akár azt is mondhatnám, hogy légy jól a mindennapjaiban (a "szürke hétköznapokban" is), hiszen ezekből a napokból tevődik össze az életed!
És ez rám is vonatkozik, hiszen azzal foglalkozom, amit szeretek, ami inspirál. Csodás anyukákkal, akik újra és újra megmutatják nekem, hogy mennyire érdemes ezt csinálnom!

Annyi minden hat ránk, és ezek a hatások gyakran rángatnak és nem érezzük ebben jól magunkat. De ha tudatába kerülünk, hogy a megéléseink mennyire rajtunk múlnak, akkor a kezünkbe vehetjük az irányítást, és elkezdhetünk igazán élni, nem csak elszenvedni a körülményeinket.

- Hogyan látod magad és a munkád tíz év múlva?

Azt szeretném minél több anyukának megmutatni, hogyan tudja megoldani a problémáit, feldolgozni a traumáit, hogyan tud úgy kommunikálni a családjával, vagy kezelni a gyerekét, hogyan tud olyan életet kialakítani, amiben jól érzi magát. De ez nem egy sablon, hanem ez az ő sajátja, ami az ő személyiségéhez, ő értékrendjéhez illik.

10 év múlvára az a célom, hogy minél több anyukának tudjak segíteni, minél több anyukát érjék el és inspiráljak.
Szeretném megmutatni a nőknek, hogy milyen erő van bennük egymás támogatása által. Ilyen közösséget építek a Facebook csoportomban is, ahol lehet őszintén beszélgetni, közösen elmélkedni, ötleteket gyűjteni egy-egy problémára, de nehéz időkben támogatást kapni is.
Ezt szeretném erősíteni. A közösség, az elfogadó, támogató anya-közösség óriási erő tud lenni a néha a mindennapokban egyedül küzdő anyukáknak.

Dolgozom azon, hogy a támogatásom online is elérhető legyen, hogy a távolság és az idő ne legyen akadály, mert egyre többen jelezték, hogy megkeresnének, jönnének tréningre, de messze vagyok. Ez nagy tanulás nekem is, a különböző technikai megoldásokkal való ismerkedés, kísérletezés.
Konzultációkat már hónapok óta tartok online formában is, a tréningek közül az elsőket éppen mostanában indítottam.

Sok tervem van a következő időszakra is, első körben a legégetőbb problémaköröket szeretném feldolgozni online elérhető formában, hogy minél több szülőnek tudjak segíteni a napi gondjaiban. Ilyenek a hisztikezelés, a saját türelmetlenségünk és a szeretetteli, de következetes fegyelmezés.

Úgy tervezem, hogy ezen az úton haladok tovább a következő években is, magam is fejlődve, folyamatosan keresve és alakítva azokat a módokat, ahogy a leghatékonyabban tudom támogatni azokat, akik ezt igénylik.

Anitának számtalan eszköz áll rendelkezésére, amivel segíteni tud, így megtalálható nála az egyéni konzultáció, csoportos tréning, workshop, online tréning, de ingyenesen letölthető anyagok is.

Te vagy a célcsoport, ha azt szeretnéd, hogy

  • a babavárás, babázás, gyereknevelés időszaka nyugodt, kiegyensúlyozott, boldog lehessen számodra
  • a gyerekeink érzelmileg stabil, biztonságos környezetben nőhessenek fel
  • jó mintát tudjuk átadni gyermekeinknek az önértékelés, kommunikáció, konfliktuskezelés, problémamegoldás területén,
  • az Anyákat ért traumák figyelmet és feloldást kaphassanak,
  • az Anyukák elengedhessék, ha rossz a múlt, és egy jobb jövőt építhessenek,
  • a családok biztonságos, nyugodt érzelmi közeget nyújthassanak minden családtag számára.

További elérhetőségei:
anyamentor.hu 

Anita így beszél egy klassz videóban a munkájáról.

https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=443365506242084&id=173677619877542&ref=page_internal


Facebook oldala:
https://www.facebook.com/veressanita.th/


Facebook csoportom: 
https://www.facebook.com/groups/1943449332645132/


Insta  @anyamentor)
anita@anyamentor.hu

Erotika a köbön, szigorúan könyvben

Sophie Jackson: Egy ​font hús

covers_381780.jpg

Ha már ennyire meleg van, egy igencsak túlfűtött, forró témájú könyv recenziójával érkezem. Címe alapján inkább valami horrorra tippeltem, de nem, ez egy romantikus, erotikus történet. Mostanában igencsak hanyagolom ezt a témájú olvasmányáradatot. Hogy miért? Rengeteg csalódás ért minőségileg. Ahogy felkapták a stílust a Szürke ötven árnyalata miatt, úgy romlott a színvonal. Egy kaptafára készülő, sokszor bugyutácska történetek tömkelege érkezett. És ez még a jobbik, de mikor erőszakolás után rögtön szexel vagy szülés után a főhősnő, több mint bosszantó. A technikai bakikról ne is beszéljünk, mikor egyszer leveszi a fehérneműt majd a következő oldalon szintén...

Aztán most tévedésemnek hála, kezembe vettem ezt a könyvet és már le nem tettem. Ne kérdezzétek miért, de az olvasmány maradt. Nem volt szenvedős, túlírt, picsogós, huza-vonás, a technikai részek is rendben voltak. A körítés, a kerettörténet és a két főhős szintén jól megírt a könyvben. Jót szórakoztam. Nem csak az erotika kap kiemelt részt, hanem a felépítés, a romantika is.

A két szereplő, Carter és Kat (Barack) könnyen megszerethető, izgalmas figura a maga bajaival, érdekes különcségeivel.

Carter a körülmények áldozata, Kat pedig a múlté. A párosuk pedig robban.

A férfi szereplő igazi motoros, tetovált rosszfiú, a börtönből. De több van benne és ezt meg is mutatja a kötet során. Kat egy erős gyermekkori traumával érkező, "azért is megmutatom" hölgyemény. Erős karakter, talán pont ezért szerettem meg könnyen. 

Kibontakozott két sokat szenvedett főhős sorsa, ahogy próbálnak evickélni az élet zavaros vizén egy régi történésbe kapaszkodva, majd egymásra találnak. Rögtön pattannak azok a szikrák. A vonzódás kézzelfogható már az első találkozáskor. Megküzdenek egymásért, mert összeesküdik ellenük minden, az ember, a körülmények, az élethelyzetük...Szépen fel van építve az egymásra találásuk, nem csak a semmiből, érthetetlen módon szerelmesek lesznek. Ezért plusz pontot számolnék föl, ha pontoznék. Emlékeztek azokra a könyvekre, mikor nem értitek, mikor, miért, hogyan lettek szerelmesek a szereplők? Ez nem az a könyv szerencsére. Itt van kezdés, apró utalások, történések, felépítés, majd a nagy egymásra találás.

love-4138571_640.jpg

Izgalmas, szikrázó erotika, váltakozó minőséggel. Jó kis párbeszédek, múltba néző visszaemlékezések, érzékletes leírások teszik terjedelmesebbé, kevésbé erotika fókuszálttá. A karakterek rengeteget adnak a történethez. Ami viszont kicsit mellé lövés volt, az a "gonosz" furmánykodása. Teljességgel felesleges volt ebbe a részbe, enélkül is remekül szuperált volna. 

Elismerésem a fordítónak. Szép magyaros fordítás, néha líraiba hajló stílussal, ami passzol a könyv romantikájához. Élvezetes volt olvasni. Könnyed, ám mégis jó kis szókinccsel apelláló kötet. 

Sorozat, így még sokat tartogat a szerelmesek élete, közös életútjuk. Egyszer sort kerítek biztos a következő részekre is, mert nagyon érdekel, mi fér még bele ebbe a vázba.

Ajánlom minden romantikát, erotikát kedvelő olvasónak a könyvet, mert témájában nagyon jól megírt kötet! 

Fülszöveg:

Wes ​Carter vérbeli nehézfiú. Az Arthur Kill Büntetés-Végrehajtási Intézet fegyenceként három éve ül kokainbirtoklásért. Tartozott valakinek, és a tartozása fejében vállalta a büntetést. Látszólag kemény, mint a beton, és hideg, mint a vas, ami elválasztja a külvilágtól. Gyönyörű, veszélyes, titokzatos és okos. Carter 16 éve (pontosabban 5844 napja) vár arra a lányra, akit a sors hozzá vezetett, és akinek a haja illatos, mint a barack. Csak ő mentheti meg a pokoltól… 
Kat Lane még csak kilencéves volt, amikor egy banda agyonverte az apját egy esős éjszakán Bronxban. A védtelen kislányt egy nála nem sokkal idősebb srác mentette ki. Kat sosem tudta meg, ki volt az a kapucnis idegen, akinek a karjaiban átvészelte a szörnyű éjszakát. 
Kat magánórákat ad Wesnek, de a múlt mély sebei nem tűnnek el nyomtalanul, és az állatias szenvedély sem gyógyíthatja be őket…hacsak a szerelem nem segít. 
Sophie Jackson trilógiája – a tiltott szerelem édességéről és veszélyéről szól.

A könyvet köszönöm a Libri kiadónak!

Libri kiadó

528 oldal

ISBN: 9789633109458 

FordítottaLukács Andrea

#recenzió #szponzorálttartalom

Éljen, éljen, éljen

birthday-cake-380178_640.jpg

Annyira figyeltem, hogy lássam, mikor történik a nagy határátlépés, de lemaradtam így is. Köszönöm minden kedves olvasómnak. Elértük az első kitűzött célt, túl vagyunk a 30.000 olvasottságon, alig fél év alatt! Éljen, éljen!

Ezennel kitűzöm a következő fél évre a dupláját. 

Mindenkinek küldök egy virtuális pezsgőt és sütit!

Bloggerképző 30 napos kihívás

2 fejezet

pencils-452238_640.jpg

Következő Bloggerképzős kihívás témája izgalmas: 20 tény rólam

Olyat írjak, amit nem tudtok vagy ami teljesen nyilvánvaló? Vicces legyen vagy szigorú? Mivel dobjam föl, hogy ne unjátok halálra magatokat? Na de ha ez a feladat, akkor ez. Ti csatlakoztatok már a kihíváshoz? Itt megtehetitek.

Na de nem húzom az időt, kezdjük is.

20 tény rólam

 Nem szeretem a kihívásokat

 Nem szeretek túl sokat megosztani magamról másokkal. Általában ugyan azokat mondogatom mindenhol, de nem túl mélyen vájkálva az életemben.

Szeretem a színeket. Kedvencem a kék, az bármilyen árnyalatban jöhet. A ruháim legtöbbje kék, ha épp nem fekete, mert az slankít.

Szeretek olvasott lenni minden témában egy kicsit. Utálom, mikor valamihez nem tudok hozzászólni, mert nem értek egy szemernyit sem hozzá.

Éjszakai bagoly vagyok. Nem szeretek korán (8 előtt kelni), ám gond nélkül fent vagyok éjjel 1-2 óráig is.

Egy hétnél tovább négy dologtól nem bírnék távolabb lenni. A családomtól, a könyveimtől, a kávétól és a zenétől. Na jó, tegyünk oda be még egyet, legyen öt. Az ágyam is nagyon tudom hiányolni.

Borzalmasan makacs vagyok. Valamihoz, ami érdekel, szeretem, foggal-körömmel ragaszkodni tudok. "A neked ez nem megy, hagyd csak" mondatok csak fölvillanyoznak. Ha valaki le akar beszélni róla, még jobban próbálkozom.

Voltam már bébiszitter, hastáncoktató, takarítónő, mosónő, adminisztrátor, eladó, online újságíró, pincér is. Mit hagytam ki vajon?

Szeretek beszélni. Ki gondolta volna? Régen nem lehetett mellettem megszólalni, mert levegővétel nélkül daráltam a mondanivalóm.

Mozgáskényszeres vagyok. Szeretek mozogni. Rengeteg sportot kipróbáltam már rövidebb-hosszabb ideig. Röplabdáztam, fociztam, kéziztem, karatéztam,jógáztam,  konditermeztem, aerobic, hastánc, latin tánc. Szeretek táncolni, szinte minden műfajban. Szeretem a lassabb sportokat és a gyorsabbakat is. Eddig a spining fogott ki rajtam csak egyedül. 

Tériszonyom van. Félek már egy széken állva egyensúlyozni is. A létra félelmetes. A mozgólépcső a halálom, úgy érzem húz lefelé. A sulis gyakszi helyemről inkább kirúgattam magam, minthogy létráról mossam a magas ablakokat. 

Korábban rajzoltam. Rengeteget. Ruhákat terveztem és bármilyen tájképet lemásoltam szinte ugyan olyanra. Tetoválásokat is terveztem. Lehettem volna talán ruhatervező. De nem lettem végül. Azóta egy a gyerekeknek rajzolt fánál, szívnél, napocskánál bonyolultabbat nem rajzoltam. Lehet kellene.

Utálom a rosszindulatot, a simlisséget, a nem egyenes embereket, a hazugságot, a sunyiságot, a gonoszságot...

Hangos vagyok. Na jó, nem csak én, a családom is. A csend olyan fura. Néha jól jön, de legtöbbször megbolondulok tőle. Elszoktam már leginkább. Ha sokáig csend van, kapcsolok zenét.

Azért szeretek olvasni, mert akkor elfelejtkezem a gondokról, bajokról, határidőkről, közelgő katasztrófákról, világvégéről, fáradságról, magamról, a tíz kiló plusszomról, mindenről. Csak én és a könyv létezem, a benne szereplő világgal, karakterekkel. Lehet én Harry Potter akár vagy Jane is. Bárki. Várkisasszony vagy gonosz boszorka. Szegény vagy gazdag. Múltban élő vagy jövőben.

Nem vagyok szoknyás. Nadrágban érzem magam jól. Ha szoknya van rajtam, úgy érzem nem viselek semmit és kint a pucér fenekem. Még a hosszú szoknyákat is huzigálom lefelé.

Nagyon könnyen barátkozom. Ritka, ha valakivel nem értek szót. Ellenben sokszor nagyot csalódok ez miatt.

Hatalmas önbizalomhiányban szenvedek. Sosem érzem azt, hogy valamit jól csinálok, hogy valamiben jó vagyok. Ezt a mosolyommal és nagy dumámmal jól leplezem.

Hihetetlen balszerencsés vagyok. Nálam elromlik, eltörik, kiég, elfogy. Nem nyerek sosem. Amit nagyon, de nagyon szeretnék, az sosem jön össze.

Igyekszem optimistán élni, mindennek a jó oldalát tekinteni. Derűsen, mosollyal a világ ellen!

 

Van olyan, amit nem tudtál rólam még?

ReAd-blog

37112753_1873689212691084_7117793946675183616_n.jpg

 

 

 

 

Bloggerképző 30 napos post kihívás

Az első felvonás!

VargAda bloggerképzőjén jártam múltkoriban. Egy nagyszerű csoportot hozott létre hozzá itt, ahol egy olyan kihívás indul, amivel én is tudok azonosulni, teljesíthetőnek tartom. Egyszóval belevágtam, így 30 napon keresztül érkezik valami apróság, rövid szösszenet rólam, a blogról és sok mindenről, de még titok övezi a témák tömkelegét! Tarts velem...

Ez vagyok én.

60514993_2323436394383028_6845899328309952512_n.jpg

Picikék fotó

 

Az első nap a kihívásból a bemutatkozásé.

Írtam már magamról sokszor, sokfélét.

Mayerné Répási Adrienn vagyok könyvmániás és blogíró, közléskényszeres, nagydumás.

Az ország közepén. Bács megyében, Hajóson lakom egy hatalmas házban, három csemetémmel és egy szerepelni nem szerető férjjel.  Gyerekeim még kicsik, szertelenek, hangosak és végtelenül szerethetőek. Igazi szeretetbombák. Ja és nem tökéletesek. De ki az? Én nem, az tuti! Te az vagy?

61218647_2338626342864033_3264556104264187904_n.jpg

Lakik még nálunk kutya, macska, tyúkok, még vadkacsák is, na meg néha porcicák, mindenféle bogár létformák. Hatalmas kert, sok zöldség, gyümölcs és még több mosnivaló jellemzi e vidéket, a nagycsaládos lét minden szépségével, nehézségével.

Szeretek beszélni és beszélni, ha nem tehetem, akkor írok. Nem könyvet, hanem bejegyzéseket, postokat, cikkeket. Hogy miről? Magamról, anyaságról, nőiességről, gyerekeimről, gyerekekről, könyvekről, eseményekről, programokról, jótékonyságról, női vállalkozókról...Mindenről, ami foglalkoztat, érdekel. Interjú mániás vagyok. Itt találjátok az elkészülteket. 

Szövegíró vagyok vagy valami afféle. Pr cikk, figyelemfelkeltő, interjú, bemutatkozó, bármi, ami témailag közel áll hozzám. Írok online magazinba, blogokra, weboldalra, másoknak, magamnak, ide a blogra vagy saját platformjukra. Ami nem megy, az a keretek közé szorított, megszabott, kötelező írás egy olyan témáról, amihez nem konyítok, hidegen hagy, messze áll tőlem. Azt nem is vállalom. Írtam már Portugáliáról, anyababáról, egészséges konyháról, fogkő levételről, kirándulásról, faültetésről, grillezésről és a jó ég tudja még, miről. Nem célom magazin lenni. Az sem a célom, hogy most akkor jól megmondjam a tutit bárkinek! Informálok, bemutatok, elmesélem, megmutatom, hogy aztán azt mazsolázza ki mindenki az egészből magának, ami érdekli, amit hasznosítani tud és a saját képére formálni. A célom nem útmutatás, sem rábeszélés. 

Miközben a szövegek születnek, kikapcsolok, ellazulok, élek (ha a három apró csemetém hagyja persze). Olyan nekem az írás, mint másnak az alkohol. Ez talán megbocsátható bűn még. Aki elolvassa a szösszeneteim, talán egy jót mosolyog, helyesel, rájön, hogy nincs egyedül, vagy eszébe jut valami, elgondolkodik...Ez nekem már bőven elég. Ki a célcsoportom. Nem tudom pontosan . Nők, az biztos. Talán 20 és 50 között? Anyák, leendő anyák. Erről ti tudnátok a legjobban nyilatkozni, én nem skatulyázom. Bárki olvas, jól érzi magát a blogon, annak hálás vagyok.

Hol tanultam? Az élettől, másoktól, mentoroktól, könyvekből, leckék által, jó tanácsok segédletével, dacból, mert azért is.

Az írás mellett az olvasás a másik elfoglaltság, ami olyan nekem, mint az éltető víz. Szükséglet, létszükséglet. Kikapcsol, világokat tár elém, elgondolkodtat, szórakoztat, megsirat...

Mire vagytok még kíváncsiak? A blogon mindent megtaláltok rólam észszerű kereteken belül. Ha nem, tegyétek fel kérdésetek a judyadry@gmail.com email címemen vagy a csoportomba csatlakozzatok, ahol pont ezt csináljuk, csevegünk. Az itt érhető el. 

Addig is jó szórakozást.Holnap egy újabb témával folytatódik a 30 napos kihívás. Nincs neked is kedved csatlakozni? Még megteheted. Bloggerképző csoport

ReAd-blog

25660010_1645395365520471_8928604153009035795_n.jpg