Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

Nem kerül semmibe, ajándékozz meg valakit...

a mosolyoddal

2019. december 06. - Mayerné Répási Adrienn

72342006_2590044457722219_6303231898382499840_o.jpg

Karkötő: R.M. ékszer 

A mai rohanó világban mindennek van súlya, értéke. Azt hisszük, minden kerül valamibe vagy valamennyibe. Néha túl sokba is. Erőnkön felül igyekszünk a legnagyobbat, a legszebbet, a legdrágábbat megvenni. Időt, pénzt nem spórolva, kiemelkedően jó ajándékok után vadászunk. Nem is gondolnánk, de néha annyira jól esik egy semmibe sem kerülő gesztus, talán ezer megvett ajándéknál is többe. Egy mosoly, egy apró biccentés, egy simogatás, egy vállveregetés, gyors ölelés, dicséret vagy akár egy apró meglepetés is. Szűken mérjük, pedig tényleg megfizethetetlenebb, mint bármilyen ajándék, olykor. De ne csak szeretteinket részesítsük benne. Az ember rosszkedvét elűzi, a világba vetett hitét megerősíti, egyszerűen jól esik neki, ha vidáman ráköszönünk, rámosolygunk vagy csak aznap nem kötözködünk, mert hideg a kávé, rosszul adott vissza...

Mindenki szívét megmelengeti egy kedves gesztus. Talán aznap az az apró mosoly az első és egyetlen, amit mi lövünk felé. Vagy valami nagyon fáj neki, de egy felé nyújtott szaloncukor eltörli a rossz emlékét, jobb kedvre deríti. Kizökkentjük dicséretünkkel a rosszkedvéből. Használjuk bátran eme gesztusokat, ne fukarkodjunk vele, hiszen nem kerül semmibe. A mi kedvünk, napunk is mosolygósabb lesz tőle, ha adunk. Ajándékozzunk meg bátran sokakat mosolyunkkal, jó kedvünkkel!

girl-529013_640.jpg

Igyekszem úgy élni és arra nevelni a csemetéket, hogy egy szívből jövő mosoly sokat ér, osztogassák bátran. Egy kedves dicséret az aranyat is felülmúlhatja. Ám mégis meglepődtem, mikor a napokban én is kaptam egy nem várt gesztust. Olyan jó érzés volt, hogy sokan munkálkodnak, élnek így, ez a gondolkodás mentén, mint én. Mégis meglepett, hogy ezúttal felém irányult. Ez valami olyasmi, mint a bókok. Jó, ha kapjuk, adjuk, mégis meglepődünk, hárítani próbáljuk, ám szívünk mélyén mégis megbizserget, jó kedvre ösztönöz.

people-2564803_640.jpg

A minap kisfiammal betértünk egy házi pékségbe vásárolni. Szóltam, hogy kártyával szeretnék fizetni, nincs nálam készpénz. Jól be is vásároltunk finomabbnál finomabb reggeliket. Ám szólt a pénztáros hölgy, hogy mégsem tudunk fizetni eme módon. Én hebegtem, habogtam, kirohantam az üzletből, hátha a kocsiba találok elegendő aprópénzt. Sajnos nem leltem annyit. Mire visszaértem a hölgy közölte, nem számít hogy nincs nálam annyi pénz, vigyem haza nyugodtan az árut. Teljesen lefagytam. Csak mosolyogni bírtam és szabadkozni, megköszönni a dolgot. Fél áron kaptunk meg végül mindent így. Egész nap csak mosolygásra futotta tőlem. Annyira egyszerű kis dolog volt. mégis egész nap a fejemben járt a dolog. Nem az összeg, hanem a gesztus. 

Tegnap a kórházban jártunk fiammal allergia vizsgálaton. Szegény félt, de én jobban az egész cécótol. Álmos is volt, éhes is, nyűgös is. Ám még a vizsgálat előtt szembe jött velünk egy Mikulás és krampuszai. Kaptak a csemetéim tőle egy-egy plüsst és egy kis csomagot. Az egész vizsgálat alatt mosolygott és boldogan ölelte magához a frissen szerzett mackó barátját. Egy szemernyi félelem sem volt benne, mert elvarázsolta a Mikulás. Neki két perc volt a krampuszaival az egész, de nekem kitartott egész nap a mosoly, a jó érzés.

Egy megbeszélt csomagot kaptam. A vasárnap meghirdetett játékhoz küldött egy készítő ajándékokat, amit felajánlott. De a csomagot bontogatva valami turpisságra jöttem rá. Túl nehéz a csomag, valahogy nem jó. Hát nekem is volt benne egy meglepetés termék. A készítő rám is gondolt rögtön:) És nem ő volt az egyetlen. Sorra lapultak a csomagokban nekem is apró meglepetés ajándékok. És ez annyira megmelengette a szívem, hogy valaki rám is gondolt. Nem volt kötelező, mert nem ez volt megbeszélve. Mégis nekem is tettek valamit a csomagba. 

Aztán meg kell említenem még azt a múltkori esetet is, amikor borzalmasan rosszul aludtam, még rosszabbul keltem. Rossz kedvem volt és legszívesebben mindenkit elküldtem volna a sunyiba. De nem tehettem, a nap nem áll meg azért, mert házsártos vagyok. Ám az egyik helyi boltban tovatűnt a rossz kedvem, mikor kedvesen megjegyezte az eladó, hogy csinos vagyok. Hölgy volt az illető, így semmi olyanra nem gondolt. Jól esett a bókja. Csak látszik a rendszeres mozgás rajtam és a rengeteg bele feccölt energia. Ettől egész napra jó kedvem kerekedett. Nem került neki semmibe, lehet nem is úgy gondolta, csak egy üres frázist puffogtatott, de feldobta a napom. 

 A gyerekek különösen jó szenzorral vannak felszerelve. Minap nagyon fáradt voltam már. A hócsukám is tele volt a napi teendőkkel, de még ezer tennivaló akadt. Mikor nagylányom odajött hozzám és megölelgetett. Te vagy a legjobb anyuka a világon-mondta. Gondolhatjátok, hogy rögtön eltűnt a fáradság, Újult erővel vágtam bele a további teendőknek. Pici fiam és kislányom is érzik, tudják, mikor vagyok lehangolt. Rögtön jönnek oda cuppanós puszit adni vagy egy "szeretlek"-kel megölelgetni. Ők még nem félnek adni. Nem kötik feltételekhez. Nem félnek kapni sem. Nem fogadják fenntartással. Elfogadják, tudomásul veszik és kész. Ezt a gyermeki tulajdonságot kellene visszahoznunk magunkba, felnőttek mind.

Küldj egy mosoly valaki felé vagy egy kedves üzenetet! Dicsérj meg valakit vagy tedd szebbé egy apró figyelmességgel a napját! Hidd el, az univerzum meghálálja, vissza fogod kapni. nem mellesleg te is jobban fogod érezni magad tőle és pénzbe sem kerül!

ReAd-blog

#boldogság #gesztus #mosoly #szeretet #jókedv #öröm #hála #blog #cikk #bejegyzés #ReAdblog

girl-1848478_640.jpg

 

Ha nem tudod, mit viseljen a csemete ünnepekkor

Egy kis szemezgetés a hazai készítők kínálatából!

Nyakunkon a karácsony. Ilyenkor előkerülnek az alkalmi öltözékek a szokásos karácsonyi fotózásra, az adventi ünnepségre, a karácsonyi misére vagy az otthoni Szentestére. Ismerős, mikor állsz a szekrény előtt és azon gondolkodsz mit húzz a csemetédre, ami csinos, kényelmes és szívesen is hordja, ráadásul nem nőtte ki vagy tavaly nem az volt pont rajta? Emlékeimben megjelennek azok a viszketős, szúrós harisnyák és a kötényszoknyák, amiket szívből gyűlöltem. Ebből tanulva a csemetéimre csak kényelmes ruhát adok, ne ez maradjon meg bennük a legélénkebben a karácsonyról. Ráadásul előnyben részesítjük a hazai vállalkozók által készített ruhadarabokat. E szellemben válogattam nektek pár szépséget különböző magyar készítőtől. Nézzetek szét bátran!

Csajos szekció:

reti_fashion.jpg

Réthy Fashion ruhái nem csak csodaszépek, ötletesek, hanem újrahasznosítottak is. Rögtön beleszerettem. Hamarosan a lányoké is elkészül, amit már nagyon várok. Farmerből van, így biztos vagyok benne, hogy kényelmes is lesz.

 

nudebymelkfashion.jpg

Tüllszoknyák. Lányok nagy rajongói. Bizony még én is szívesen beszereznék egy ilyen könnyű kis tüllt. Bármilyen felsővel ünnep öltözék lehet és nem csak akkor lehet viselni, még az oviba is felvehető bármikor. Egy tüllszoknyához mindig jó nap van. Ez a szoknya megtalálható Nude by Melk Fashion oldalon.

 

koczkart_hobbivarroda.jpg

Az igazi hercegnőknek egy ilyen tűzpiros ruha dukál. Imádom. Igazán bájos. Ötvözi a régmúlt divatját s jelenbelivel. KockArt oldalán megtaláljátok. 

 

shumlee.jpg

Igazán gyönyörű ennek a kisruhának a mintája, a szabása pedig praktikus, kényelmesnek tűnik. Shumlee oldalán szerezhetitek be.

75443098_2999306940295211_5827562084212146176_n.jpg

Fiús oldal

_varianno.jpg

Varianno igazán cuki, fiús szettet készített, pedig nem könnyű csinosan és praktikusan is öltöztetni e nemet. E cuki kisfiús kép fölött is Varianno ruhás kép látható. 

www_festettpolo.jpg

Ha nagyfiús ruhát vennél, de a fiatalúr nem hajlandó csak kényelmesbe bújni, akkor ez a te ruhád. Igazán ötletes megoldás. Imádom! Megtaláljátok a festettpolo.hu oldalon.

munkagepes_kategoria6_295x295.jpg

Emke szerkók neves, saját tervezésű pólóival, bodyjaival mindig tarolhat  a csemete. 

kisfiu-szett-termekkep-28.jpg

Finom, meleg és bolyhos. Egészen nagy méretig lehet rendelni Babyandkidsfashion oldalán bármilyen gyerekruhát, de még tipegő hálózsákot is.

Babyknek

70275244_3495478357129282_6132443550354243584_n.jpg

A minifiúknak egy ilyen elegáns bodyt? Nekik is kellhet néha egy csinos összeállítás.  Littledot oldalán megtaláljátok.

78135447_671069806752840_3917404709647810560_o.jpg

71056829_617953898731098_8647265572108632064_o.jpg

LuannaBaby oldalán jó ránézni a dolgokra. Gyönyörű minták, szépséges kidolgozás, mesés ötletek. Ezért a cuki babamellénykéért és ruháért szívesen szülnék újra. Kedvenc szivárványos sapink is tőle van.

 

4babiesonline.jpg

Ha a legkisebbet is valami cukiba öltöztetnéd, akkor 4babiesonline oldalán találsz nagyszerű szetteket. Igazán jó kis fotók készülhetnek a Mikulás kis segédjével.

mocorgo_nadrag_symbo.jpg

Symbo MocorGo nadrágjai mindig kényelmet biztosítanak a babáknak, még karácsonykor is. Pihe-puha anyagból, cuki mintákkal.

66795084_2358885081000786_2176908451765026816_o.jpg

És ha összeöltöznétek...Szerintem nagyon aranyos, mikor a család hasonló színösszeállításban van.  BabyMandarin.

Remélem jól szórakoztál, sikerült pár gyöngyszemre bukkannod, ha netán ruha hiányban szenvedtek és a hazai vállalkozókat támogatnád. A cikkem nem reklám, csupán a saját válogatásom, ahol tudom, minőségi dolgokra lelhetek. 

ReAd-blog

#ruha #ruhák #gyerek #kids #baby #válogatás #cikk #hazai 

 

Hogyan ünnepel Portugália?

Minden országban kicsit máshogy karácsonyoznak. Portugália a célkeresztben.

78500133_1741498599318121_1125580498714755072_o.jpg

Közeledik a karácsony, amit megelőz egy nagy adag izgalom és készülődés is. Ilyenkor mindenkit megszáll a varázslatos légkör, a nyugalom, legalább egy kicsit. Roppant izgalmas ajándékokat választani, meglepni szeretteink, finomságokkal készülni az ünnepi asztalra. A megszokott kis teendők, a szokások, a dekoráció készítés ünnepi hangulatba öltözteti a lelket. Nem hiába az egyik legszebb ünnepünk.

Abban az országban, ahol élünk, otthonosan mozgunk a népszokások között természetesen, de más kultúrákkal, országokkal kapcsolatban sokszor nem vagyunk tisztában vele. Pedig nagyon szórakoztató bepillantani a tőlünk sokszor meglehetősen eltérő ünnepi tradíciókba vagy meglesni, mások hogyan ünneplik ezt a jeles eseményt.

Ebben a cikkben egy olyan országról s karácsonyáról lesz szó, ami kicsivel kisebb, mint a miénk, de nagyobb a népsűrűsége, több lakossal rendelkezik. Fővárosa Lisszabon, Budapesttől pontosan 2470 kilométerre helyezkedik el. Ebből már kitalálható, hogy Portugáliáról lesz szó.

78533164_1741497652651549_4488059907412590592_o.jpg

Fotók forrása: Magyar Idegenvezető és utaskísérő Portugál 

Mit lehet tudni róla? A portugálok 95%-a katolikus vallású, így több pontban is hasonló szokásokkal rendelkeznek, mint mi magyarok, de mégis sok eltérő dologra felfigyelhetünk. Portugáliában is az egyik legnagyobb és legjelentősebb ünnep a karácsony. Nincs kőbe vésve, nem ragaszkodnak a december 24-ei karácsonyfa díszítéshez, ezért már meglehetősen korán, sokszor november végén felállítják azt és a fényeket is. A város lakosai hamar meghitt hangulatba kerülnek a megannyi fényfüzértől, díszítéstől.

78248138_351503135704156_7610661857870741504_n.jpg

Az ablakokban nem csak díszeket, játékszarvasokat találunk, hanem akár egy egész betlehemes jelenetet is, a neve Portugáliában „Presépio”. A fa legtöbbször műfenyő vagy bérbe veszik, így támogatva egyes területek képviselőit, mint például a tűzoltókat, akik ebből veszik a következő évi felszerelésüket meg. Természetesen igazi, élő fenyőfát is kapni a piacokon, nagyobb élelmiszerboltokban. Mivel a szaloncukor ott nem őshonos, a fa díszeire kerül a hangsúly. Ezeket legtöbbször maguk szeretik készíteni nagy buzgóssággal vagy a helyi kézművesektől szerzik be, a karácsonyi vásáron. Itt is él az adventet övező hagyomány, Coroa do Advento a koszorú neve, amit a portugálok meggyújtanak. A Szentestének a hivatalos neve Consoada. Számos vallási ceremónia jelzi még az ünnepet náluk, mint például az, hogy a karácsonyi vacsora után sokan elmennek az éjféli misére.

Náluk nem jár december elején a Télapó a gyerekeknél, hanem Pai Natal (az ottani Télapó) hozza a karácsonyi ajándékokat a Jézuska helyett. Ő csempészi hagyományosan, cipőbe rejtve az ajándékokat, a kémény közelében, ahol aztán karácsony reggelén megtalálhatják a csemeték.

78311735_1742049635929684_2021668688507174912_o.jpg

Az asztalon más ételek vannak, mint nálunk. Számunkra talán kicsit meglepőek lehetnek, hiszen hozzá vagyunk szokva a halászlé, beigli formációhoz. Portugáloknál ez a hagyományos étel a tőkehal, azaz Bacalhau. El tudod képzelni, hogy egy szép masnival átkötve azt nyújtják át ajándék gyanánt? Nem ritka eset.

38582355_xl_644x429-450x450.png

Forrás: itt

A vacsoraasztalra kerülnek még az ilyenkor szokásos ünnepi ételek, melyek sohasem hiányozhatnak. Ilyen a főtt tőkehal burgonyával köretként és káposztával, valamint néhány vidéken a polip rizzsel. A csirkeleves, a sült bárány, a szopós malac szintén nem ritka étel vagy akár a kiskecske. Pulyka is rendszeres az asztalon, naranccsal díszítve. Hogy mi, az nagyban függ attól is, milyen tartományban / régióban járunk. Majdnem mindenhol eltérő, melyiket eszik leginkább karácsonykor. A híresen finom édességek sem maradhatnak el. Ilyen a „Broas”-portugál kukoricakenyér, „Rabanadas”-édes francia pirítós és „Filhó”- liszt, tojás, sütőtök, cukor és fahéj, valamint élesztő felhasználásával készülő sütemény. Mindezek között legfontosabb a „Bolo rei”, az ünnepi torta, amit kandírozott gyümölcsök díszítenek.

634_mobile_1483367338.jpg

Fotó forrása: itt

Hogy milyen hagyományos itallal ünnepelnek? A rostos gyümölcslék, üdítők mellett a bor az alap. A vacsora végén pedig előkerül a neves portói bor, ami desszert bor, ezt zárásképp fogyasztják.

Mivel Portugáliában nincsenek összevont szabad napok, ezért 24-én este ünnepelnek, 25-én van csak munkaszüneti nap, 26-án már dolgoznak szilveszterig. Következőnek január 1-én tartanak szünetet csak. Így minden időt kihasználnak a családdal az együttlétre.

20780091_nhljl.jpeg

Gyakori, hogy az időspórolás miatt leadják a közeli kávézóba a rendelésüket sütikre, sós ételekre, falatokra már két héttel korábban és azok kerülnek a karácsonyi asztalra. Igyekeznek az ünnepeket stressz mentesen, rohanás nélkül, a családdal tölteni, szeretetteli közegben, gyönyörűen feldíszített környezetben a portugálok, pont, mi mint mi. Ebben megegyeznek a hagyományaink.

 A cikk Duncsák Krisztina portugál utaskísérő segítségével készült.

ReAd-blog

#blog #cikk #karácsony #portugália #szokások #ünnep #ételek #italok #tradíciók #utazás #utaskísérő #ünnepek 

#blogcikk #ReAdblog

78916068_1741497972651517_2672136950000910336_o.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Farkas Nóra: Apa ​szeret!

71695299_2547401628653169_1556855615358238720_n.jpg 

A családban hagyományosan én vagyok a meseolvasó, a felolvasó. Ez a könyv rögtön megfogott. Tudtam, ez kell nekünk a polcra. Férjem sokat dolgozik, így elég kevés időt tud a kicsikkel tölteni. Ez az a kötet, ami erősítheti a családi köteléket közöttük. Egyenesen azt mondanám, hiánypótló mesekönyv. Nagyon örültem, mikor a Manó Könyvek rendelkezésünkre bocsátotta. Ezúton is köszönöm.

A legtöbb történet főszerepében egy kisgyermek található, ami azért jó, mert a kicsi, akinek olvassák vagy ő maga, aki elolvassa a történetet, könnyen tud azonosulni vele. Jobb esetben tartozik hozzá egy kedves anyuka vagy egy család, aki mellékesen meg van említve, viszont legtöbbször  még ennyi sem, semmitmondó karakterek, semmit sem érő szerepet kapnak vagy egyenesen ellenszenvesnek, gonosznak vannak beállítva. Ez a könyv megtöri a nagy átlagot és a kislány mellett most nem is az anyukát, hanem leginkább az apukát főszerephez juttatja. Nagyon fontos, mert a könyvekben, történetekben annyira kevés szerep jut nekik. Sajnos jobban ki kell hangsúlyozni ma már a normális szülői, apa mintát, mert egyre kevesebb gyermeknek adatik meg. 

A főszereplők kedvesek, szerethetőek, könnyű azonosulni velük, végig kísérni a kalandjaikat. Pötyi egy átlagos kislány. Ugyan azok a dolgok foglalkoztatják, mint az ilyen korú gyerekeket. Kérdései vannak a nagyvilág felé, amikre választ vár. Igazi kis kíváncsi, de ez így van jól. Nagyon közel állt lánykáimhoz a szerepe. Az anyuka kedvesen terelgeti, türelmesen ad választ minden feltett és fel sem tett kérdésre. Izgalmas módon szolgál visszajelzésekkel, kicsit talán tudálékosan. Apuka is egy átlagos szülő, akit könnyű megkedvelni. Nem érezteti fölényét, azért, mert ő a felnőtt és a kenyérkereső. Sajnos rengeteg könyvben ilyen sztereotíp szerepkör jut neki. 

Talán ami a legfontosabb, az a könyv tanító része. Megmutatja, hogy mennyire fontos egy kislány életében a családi egység, a szeretet, az apró figyelmességek, az emlékek. E nélkül semmi sem ér, két fillért sem. Észrevétlen nyomokat hagyunk másokban apró dolgainkkal, szokásainkkal. Ezek szeretetjelnek, a szeretet mérhető, látható kis alappilléreinek is beillenek, ami mosolyt csalhat az arcunkra, elűzheti szomorúságunk, a magány érzését is. Emlékezhetünk vele az éppen távol lévő szerettünkre. 

A történet bájos, életszerű. nem túl hosszú részek tagolják, így ideális kezdő olvasók számára is, bár ezúttal közös olvasásra ajánlanám inkább, úgy szeretettelibb. Nagylánykám szívesen olvasta egyedül is, de együtt, összebújva neki is jobban tetszett. Kisebb lánykám szintén szerette a történetet, ami nem volt kétséges, ő apamániás amúgy is. 

Nagyon fontos és jó olvasmány lehet olyan családokban, ahol az apuka messzire kell menjen dolgozni és keveset tartózkodik otthon. Esti közös meseolvasás az apuka és kisgyermeke között pedig még erősebbé teheti azt a bizonyos kapcsot. 

Még egy fontos dolog, mielőtt elfelejteném. Imádom a mesekönyv illusztrációit, színességét, kevésbé szögletes, erőszakos voltát. Nem tolakodó, inkább keretet ad a mesének, alátámasztja a történéseket. Plusz pont jár a  játékos feladat miatt, ami a könyvben van.Í gy a kis tulajdonos személyre szabhatja, örök emlékké alakíthatja ezáltal a könyvet. 

Fontos az apai szeretet is! Örülök, hogy egy könyvben viszont láthatom ezt a gondolatot.

Fülszöveg:

Hányféleképpen mutatkozhat meg apa szeretete? Honnan tudhatja Pötyi, hogy az apukája akkor is gondol rá, ha épp nincsenek együtt? Vajon mi a közös a tőle kapott játéknyusziban, a hűtőben lapuló málnában és a délutáni labdázásában? Hogyan köti össze őket a mosolyuk, és miért olyan fontosak az együtt átélt pillanatok?

Ebből a bájos rajzokkal illusztrált csodaszép történetből – amelyben Pötyi és az anyukája nyomozós játékba kezdenek, hogy felkutassák apa szeretetnyomait – minden kiderül. A kicsiket játékos feladatok és kitölthető oldalak is segítik abban, hogy megértsék, mitől különleges az apai szeretet.

Idézet:

Hiszen apa szeretete ott van az ajándékba kapott játéknyusziban, a frissen szedett málnában, a labdázós, szaladgálós délutánokban.
Ott van a reggeli pusziba

32 oldal 
ISBN: 9789634036173 
IllusztráltaLáng Anna
ReAd-blog
#könyv #book #mese #dream #kids #gyermek #apa #szeretet #fontos #tanítás #blog #blogger

Vállalhatatlan játékok

Három gyerekes anyaként elmondhatom, hogy ellepnek a játékok itthon minket. Millió féle zenélő, készségfejlesztő, baba, autó és plüss található meg a kínálatban, amiket ide-oda pakolgatok rendszeresen. Persze a legtöbb elő sem kerül vagy nagyon hamar leselejteződik, mert tönkremegy, csak feleslegesen a helyet foglalja. Tudjátok, mindig az üres flakon, a fakanál és lábosok azok, amik a legjobb játékokká avanzsálnak.

Igyekszem úgy vásárolni csemetéimnek és tanácsot adni az ajándékot hozóknak, hogy szép, tartós, környezetkímélő legyen az a tárgy és az sem árt, ha valami normális funkciója is van, a gyermekhez közel áll. Ennek ellenére belefutunk sokszor olyanba is, ami teljesen felesleges dolog. Hiába az évek, a rutin és három gyerek, sikerül néha nekem is olyat vásárolnom, ami nagy butaság. Került már hozzánk teljesen funkcióját vesztett, zenélő borzadály is, nem egyszer. Tudom, nem könnyű a csemetéknek jó ajándékot venni, már csak a fellelhető kínálatból sem. Még a legközelebbi hozzátartozóként is sokszor töröm a fejem, mit kapjanak, hát még ha kicsit messzebbi a rokonság vagy barátság... Érthető, ha nem sikerül túl jól a választás. De némelyik játék tényleg hajmeresztő. Ne! Még kitolásból, viccből se!

Van jó pár kiborító játék, amitől a hajam szála égnek áll. Az megvan, mikor a gyerek nagy örömmel bontogatja a kínai halandzsát játszó műanyag valamit, ami amorf és ijesztő? De persze ő azonnal beleszeret, a kedvence lesz, még el sem veheted tőle. Téged közben a gutaütés kerülget, a dallam másodjára lejátszásától legszívesebben az összes hajad szálát egyesével húzogatnád ki? Bevallom, én nagyon gonosz vagyok. Véletlenül az éjszaka folyamán kirándulni indul a játék vagy elemét veszti azonmód. Aki ezeket kitalálja, megcsinálja, azt vallatnám ezzel a szörnyűséggel, de heteken át! Némelyik játék teljességgel értelmezhetetlen. Mi a rendeltetése? Hogy kell játszani vele? Mire jó? 

Egy játék számomra legyen kedves, aranyos, értelmezhető, színes, legyen funkciója, amit betölt, maradandó, sokáig használható, környezetkímélő, a gyerek életkorához illő. Nem baj, ha fejlesztő, szórakoztató, vicces, csak a megfelelő formában legyen az.

Egy cuki kis válogatást hoztam nektek azokról, amik nálam kicsapják a biztosítékot. Bizonyára lesz olyan, akinek ezek vállalható játékok. Sorry. Elnézést, nem célom senki megbántása. A játékot készítő, forgalmazó lejáratása sem. De nekem ezek nem férnek bele a jó játék kategóriába. Vállalhatatlanok, kicsit sem viccesek vagy kedvesek, de a funkciójukat sem értem igazán. 

Készségfejlesztő. Értem én hogy a kézügyessége javul tőle a gyermeknek, de nem lehetne más formában, kevésbé műanyagos kivitelben? Ez most a dinó nyaka vagy teste?

1.jpg

Tudom a lenti játék mit hivatott prezentálni, de már a neve, reklámja is irritál. Tanuljon a gyerek felelősséget vállalni, kutyát nevelni, ellátni azt, de ilyen formában? Te megvennéd a gyerekednek?

buksi_kaksi_tarsasjatek_3148_lrg.jpg

Ez egy kedves dallamot játszó, bájos kis játék ehetne...ha nem kínaiul vartyogna fals hangon. Ráadásul ezek a fajta játékok nem csak a hallást rongálják erőteljesen, hanem túl sokáig nem is jók. Tudom, van itthon vagy három féle. Egy darabig bírja, aztán már potyognak ki a gombja, húzza  a hangot, kifogy az elem. Jó kis elemzabáló amúgy.

2.jpg

 

Lányaim már két éve nyúznak ezért a vacakért. Aki kitalálta, azt verném agyon vele. Télen a legmegfelelőbb játék. Ha meg kifogy, mit csinálok vele? Mi a bánatot töltök bele? Nyáron még elmegy kategória. Megszárad minden, kicsit ragacsosan, amit lelocsolnak. De télen?

disney_hercegnok_jegvarazs_2_elsa_magikus_kesztyuje_8243_lrg.jpg

 

Lehet nem vagyok humoromnál csak, de ez nekem se nem vicces, se nem ötletes játék, inkább debil és hasztalan.

undi_guszti_tarsasjatek_4426_lrg.jpg

 

Szép dolog a felvilágosítás, de így? Nem kicsit túllőtt a célon számomra ez a cuki baba készítője.

terhes_babrbie.jpg

 

Kukabúvárok undi találkozóhelye trutymóval. What?

trash-pack-6db-os-kukabuvar-trutymo-szett-4-szeria.jpg

 

A postom célja tényleg nem a bántás volt, senki se vegye magára. Ezek a játékok számomra a "túl sok" kategóriába esnek. Aki ezzel állít be hozzánk, az halál fia! Akkor inkább hozzon egy kiló mandarint vagy semmit. Tudom viccesek, némelyik tanító jellegű, de annyi jó játék van, amik közé ezek véletlenül sem tartoznak...

Ha van ilyen cukiságotok, osszátok meg velem nyugodt szívvel. 

 #játék #válogatás #eztne #nevessünkegyjót #hűha #blog

ReAd-blog

A képeket és a cikk ihletését köszönöm Nagy Mónikának, az anyaparadicsom.hu oldal tulajdonosának.

Egy kis Itália

img-2579.JPG

Egy kis Itália és aki mögötte van. Most nem a gyönyörű és napfényes országról lesz szó a cikkben, illeve csak közvetett módon, hanem Kingáról.

Semperger Sommariva Kinga maga a napfény, a ragyogás, a vitalitás. Szívesen olvasgatom a blogját, az Egy kis Itáliát. Imádom Olaszországot. Innen jött az ötlet, hogy őt is meginterjúvoljam. Hosszú lett, de megéri végig olvasni, ígérem!

Én lettem az a magyar lány Olaszországban, aki azokat a csodás területeket és térségeket, szokásokat, történelmi városkákat kezdte el felfűzni történetei és írásai által is, amelyeket mi magyarok is kevésbé ismerünk

- Mit tudhatunk rólad? Milyen embernek tartod magad?

A barátaim azt mondják, az életem olyan, mint egy kalandregény. A magyar családom szerint szerethetően őrült vagyok és irigylésre méltóan lázadó, szenvedélyes és energiabomba. Anyukám sokszor mondja, sokkoló, hogy mennyire nem ijedek meg semmi új dologtól az életben. A férjem szerint, olyan vagyok, mint amikor kisüt a nap, az energiáimmal beborítok mindent. Szerinte én már eleve olasznak születtem anno, csak eddig nem találtam az utam.

Erős lelkű, életigenlő, nagyon kíváncsi, sokat látott, humánus, érdeklődő, segítőkész embernek tartom magam. Aki egy dolgot sosem adott fel az életben, a szenvedélyét. Vidéki lány vagyok, aki mindig világfelfedező akart lenni és a lehető legmesszebb helyekre elutazva, feltérképezni a nagyvilágot. Tanultam a világ legtávolabbi részein kalandos ösztöndíjakkal, majd szállodaipar és turisztikai területen kezdtem a karrierem, ahonnan a média és a film világa csábított el, s 2004-től hazánk EU-s csatlakozása után egyre nagyobb és egyre több fejlesztési és beruházási projektet menedzseltem. Hihetetlen sokat dolgoztam, mert mindig is szerettem a munkám és csapatban sikereket véghez vinni és így visszagondolva azt hiszem sok csodadolgot építettem fel.

Nagyon sokszor akartam bebizonyítani dolgokat magamnak és másoknak, megfelelni elvárásoknak, de hála istennek ezen akcióim keretei között, többször kényszerültem térdre, tanulni és megtapasztalni, milyen a nagybetűs élet. Több éven keresztül volt életem része a „tökéletes karrier”. Ami amúgy nincs és nem is létezik, csak időszakosan azt hisszük, hogy milyen fontos. Megannyi díj, megannyi elismerés, s amikor az ember lánya eljut a TOP-TOP-ra mindenben, (Jövü ígérete, TOP 25 legtehetségesebb női vezető, Év vállalkozója, stb.) akkor felteszi magának a kérdést, hogy hova tovább?

Kaptam sok pofont, mint amennyi elismerést is, de azt hiszem, mindenkinek kellenek a pofonok, mert anélkül nem tanulunk, s nem tanuljuk meg milyen felkelni, ha elesünk az életben. Rájöttem, hogy a megannyi sztereotípiának megfelelni, amit oly sokszor magunkra ragasztunk, nem egészséges. S rájöttem arra is, hogy a tökéletes életet erőltetni nem érdemes. Mert nincs és nem is kell.

Így aztán az élet hozta a történéseket és felismertem, hogy a legjobb dolog önmagamnak lenni, nem tökéletesen, de legalább nyitott lélekkel büszkének lenni arra, amit letettem az asztalra. Pillanatok alatt teremtek kapcsolatokat, és szeretem az őszinte helyzeteket. Volt az életemnek egy szakasza, amikor azt hittem a rózsaszín felhők megoldanak mindent, de hála istennek rájöttem, hogy onnan bizony jó dolog leesni is, mert az igazi élet nem a felhők felett mutatja meg az arcát, hanem itt lent, a hétköznapokban. Ahhoz pedig, hogy a jó dolgok megtaláljanak bennünket, szembesülnünk kell a realitások talajával is. Örülök, hogy egy nagy törés történt az életemben, mert legalább választhattam egy új utat, amelyhez igaz rengeteg erő kellett, sok fájdalommal járt, de felvállaltam, eldobtam a sok sztereotípiát és 40 évesen egy teljesen új életet kezdtem, amiben igazán érzem, nagyon boldog vagyok.

- Milyen örökséget kaptál a szüleidtől, családodtól, milyen útravalót az élethez?

Sokszínű családból érkezem, ahol a szeretet és a családon belüli kommunikáció nagyon erős kötelék volt. Függetlenül attól, hogy anyukám elvált, mikor én kisgyermek voltam, egy nagyon szerető közegben nőttem fel. Mind anyukám és apukám szülei, a nagyszülők rengeteget foglalkoztak velem és olyan igazi amerikai gyermekfilmbe illő gyermekkorom volt, vicces, jófej, humoros, sokat utazó, mesélő, tanító nagyszülőkkel. Anyukám egy igazi szeretetbomba, tele félelmetes energiákkal, apukám pedig egy nagyon okos ember, akire sok szinten felnézek, még akkor is, ha évekig volt olyan is, hogy kapcsolatban sem álltunk egymással, de hála istennek ez mára már megváltozott. 3 féltestvérem van, akik fantasztikus emberek és nagyon szeretem őket – s azt gondolom, hogy a világban akármerre sodródunk ezeknek a kötelékeknek meg kell maradnia.

Mindig is érdekelt a családom, sokat kutattam családfa és egyebek mentén, megannyi titkot és történetet sikerült is felfedeznem, az sem volt valószínű véletlen az életemben, hogy Ausztrál ösztöndíjam mellé egy új nagynéni is csatlakozott a családhoz, aki éppen Melbourne-ben élt akkor és a családom igazi új szerves része lett. ( Tőle nagyon sokat tanultam a főzés területén, amit most nagy örömmel hasznosítok az olasz családomban)

Az én családom mindig is nagy érzelmek, szavak, dinamikus kommunikáció keretei között él - élt, azt hiszem ebből rám is ragadt, sokan azt mondják, olyan igazi mediterrán habitusom van, így ezt biztos, hogy hoztam magammal. Mindig arra tanítottak, hogy legyek jó ember, segítsek, ahol kell, mert az mindig visszajön majd sokszorosan és folyamatosan ösztönöztek arra, hogy csak tanuljak és tanuljak, ne riadjak vissza semmitől sem az életben, amiben hiszek. Merthogy mindig lesznek úgyis segítőim. Igazuk volt, remek emberek állnak és álltak mindig is mellettem az életben. Csodalelkű, fantasztikus emberekkel hozott össze a nagybetűs élet, amiért nagyon hálás vagyok. S valahogy azt hiszem sokszor szerencsém is volt, bár erre a nálam sokkal okosabb emberek azt mondják – ezek a dolgok az élet nagykönyvében meg vannak írva.

Függetlenül attól, hogy messzire kerültem, mindig nagy örömmel megyek haza szülővárosomba és ápolom a gyökereim, mert szerintem nagyon fontos az, hogy honnan jövünk, merre tartunk. S mindezek a dolgok alázatra is nevelnek minket, amely nélkül az életben sikeresnek lenni, szerintem nagyon nehéz.

img-2581.JPG

- Van valami mottód, életszemlélet, ami szerint élsz?

Igen, van egy nagyon fontos szemlélet, amire Ausztráliában mentorom Charles Kovess nyitotta fel a szemem. Sokáig csak azt éreztem, van ott belül valami, ami mindig robbanni akar, meg tombol ott legbelül és mindig súgja a dolgokat, merre menjek, mit csináljak. Aztán megtanultam bánni a belső energiákkal. A szenvedélyem már-már igazi útvonaltervező nekem.

Mindez olyan erő és energiák találkozása, melyet meg kell tanulni kezelni, ellenkező esetben szép és jó, de fel is robbanthatja az embert „persze nem fizikai értelemben”. Nagyon sokat tanultam a szenvedély és az energiák használatáról Charles mellett és így léptem be az első olyan élettapasztalat térbe, ahol egy világhíres üzletember mellett megismertem az üzleti világot Melbourne-ben és az egyetemi tanulmányaim mellett az ország leghíresebb szakértőivel találkozhattam, s tudhattam meg azt, hogy miként érdemes emberi értékeket építeni, fejleszteni, mivel Charles akkor már a vezetője volt egy hatalmas tanácsadó cégnek, ahol a legnagyobb vállalatoknak állítottak össze szervezetfejlesztési metódusokat. Végtelen hálás vagyok, hogy ebbe én is betekintést nyertem, mert hihetetlen sokat adott hozzá az életemhez.

Emellett pedig vallom azt, hogy az embernek kellenek példaképek, mentorok, akik mutatják nekünk az utat, akik nem a családunk, nem barátaink, hanem akik elvárásokkal teli próbára tesznek minket a való élet megannyi színterén, s akik megtanítják, hogy nem minden rózsaszín és nem is fekete – fehér. Nagyon boldog vagyok, hogy nekem több ilyen mentort és életutamat segítő embert adott az élet, akikért nagyon hálás vagyok.

img-2583.JPG

- Mindig mosolygós, vidám, színes képeket kapunk rólad, tőled. Tudatosan figyelsz arra, hogy jól érezd magad a bőrödben? Hogy minden klappoljon körülötted?

A rengeteg utazás, megannyi földrészen megélt iskolai, egyetemi évek és emberi tapasztalatok nagyon sokat adtak hozzá ahhoz, amilyen vagyok. Szeretem az élet színes momentumait, s leginkább a pozitív dolgokra koncentrálok, azokra melyek előre visznek, s nem arra, ami hátráltat vagy ami destruktív. Szerintem negatív hullámokból így is van elég, én igyekszem a jó dolgokat megfogni, amiből több mindenkinek lehet jót sugározni, mert ettől többen leszünk és érezzük majd magunkat jobban.

Nekem is vannak jó és rossz napjaim, mint ahogyan mindannyiunknak. Javarészt a jót szeretjük mutatni, a rosszat meg próbáljuk véka alá rejteni, pedig nem kell. Én elkezdtem írni az érzéseimről, és nagyon sok követőre leltem, mert szerintem, ahogy elkezdünk megnyílni a világ és az emberek felé, az emberek is elkezdenek megnyílni előttünk. Elkezdtem olyan dolgokat kimondani, ami szerintem ugyanúgy nyomja az emberek lelkét, mint ahogyan az enyémet nyomta, így sokakkal kimondattam dolgokat.

Mióta Olaszországban élek, a környezet nagyon sokat hat rám, és hát itt nálunk már egy reggeli kávé mellett kisüt a nap, még a legnagyobb zuhogó esőben is. Az olaszok nagyon kedves és nyitott emberek, mindenki köszön a másiknak itt a mi régiónkban és ez engem is még nyitottabbá tesz.

Családom női tagjai miatt is tudatosan figyelek magamra, mert egy olasz családban a Nőnek – mindig jól kell kinéznie, ha kilép az utcára, ez alapkövetelmény! S tulajdonképpen emögött rengeteg dolog van: adjuk meg az időt magunknak, mert megérdemeljük, érezzük jól magunkat a bőrünkben.

Nonna például a szakadt farmereket egy pillanat alatt legszívesebben levágná rólam és kihajítaná, mint ahogyan anyósom is mindig gondosan figyel arra, hogy milyen kiegészítőket, színeket válogatok össze és sokszor segítettek már olaszos stílus tanácsadásban. S rá kellett jönnöm, hogy ez nekem jólesik, ez én vagyok. Igen, szeretek magamra figyelni, szeretek feltenni élénk rúzst, szeretem rendbe tenni a haja. S ahogy a Dolomitokban, ha kell, hegymászó cipőben szelem a sziklákat, a férjemmel boldogan magamra öltök egy estélyi ruhát, ha nagyobb eseményre megyünk, vagy otthon szívesen vagyok a rénszarvasos papucsban és pizsamában is, mert abban ott és akkor úgy érzem jól magam.

Egy dolog nagyon fontos szerintem mindezek mellett, hogy tudjunk mosolyogni. Minden helyzetben. Erre engem még a nagymamám tanított, mikor kicsi voltam. Anyukám és ő is kozmetikusok voltak, emberekkel foglalkoztak és mindig azt mondták:

Kinguskám nagyon fontos dolog az életben, hogy minden helyzetben tudj csakúgy mosolyogni, ahogy ha kell és úgy érzed, akkor sírni is. Mert az is nagyon fontos. Én emlékszem milyen furcsán néztem rájuk, míg ők azzal folytatták: Magaddal teszed a lehető legjobbat, ha ezt megtanulod, mert nagyon sok helyzetben sokkal könnyedebben tudsz majd továbblépni.

Így nekem a mosoly az olyan sajátos gesztus lett. Rá kellett jönnöm, hogy tényleg ajtókat, nehéz kapukat nyit ki és a kommunikációnak is multikultúrális eszköze, nyelvtudás sem kell hozzá és mindenhol működik. Amikor a férjem bemutatott az olasz családjának és egyáltalán nem beszéltem még a nyelvet is, egy közös nyelv volt: a mosoly.

Annak idején mikor 2004-től uniós forrásokkal kezdtem foglalkozni és megannyi vállalkozás vezetőjével, leginkább férfiakkal kellett tárgyalnom, üzleti terveket készítenem és projektek finanszírozását segíteni, - azt hiszem, ha nem tudtam volna mosolyogni, szerintem egy pillanat alatt radíroztak volna le az asztal mellől. De én mindig kiálltam magam mellett, és a mosoly volt az, amibe nem tudtak sosem belekötni. Mosolyogva könnyebb, természetesebb és kedvesebb dolog győzni. Csakúgy ahogy megtanultam azt is, hogy nem zárom magamba az érzelmeim. Ami a szívemen az a számom, és amit csak lehet, kimondok, s rájöttem mióta kimondom ezeket a dolgokat sokkal könnyebb. Mindenkinek. Nekem is és a másik félnek is. Sírni pedig csakúgy kell néha, mert jólesik az embernek, hiszen minden fájdalmat és szomorúságot nem nyelhetünk le, mert azt pedig ahogy Nonna mondja: ártana a szépségnek.

img-2580.JPG

- Rengeteg dologgal foglalkozol egyszerre. Mesélnél arról, hogyan alakult a karriered, mivel foglalkozol a mostani új életedben? Hogy néz ki egy napod?

Azt hiszem, kicsit olyan vagyok felnőttnek is, mint gyermeknek. Mindig szerettem több dolgot csinálni párhuzamosan. Annak idején is zongoráztam, versenyszerűen síeltem, néptáncos voltam, de mellette a kerámiáimat állították ki több helyen, szavaló és prózamondó versenyeket nyertem, s már gyermekként novellákat és verseket is írtam.  Aztán eldöntöttem, hogy utazni szeretnék, tanulni a világ legtávolabbi helyein, s addig küzdöttem ezekért a célokért, míg elértem. A hazai tanulmányaim után Kanadában, majd Ausztráliában tanultam, leginkább nemzetközi közgazdaságtan és marketing és stratégiai kommunikációs területeken. Itthon elsőként turizmus ágazatban kezdtem a Radisson Hotel láncnál, majd a média világában dolgoztam évekig, s nemzetközi filmstúdiók (Warner Bros. MGM) képviseletét segítettem vezetőként a Közép Kelet Európai régióban. Hatalmas élmény volt amerikai sztárokkal találkozni, nagyon szerettem az Intercomnál dolgozni, mert hihetetlen tapasztalatokat, ahogy fantasztikus kapcsolatrendszert is adott.

Aztán 2004-től, ahogyan Magyarország belépett az Európai Unióba, beruházási projekteket kezdtem el menedzselni és felépíteni, amely mellett az akkori uniós pályázati tanácsadói piac egyik legnagyobb tanácsadó cégét építettem fel. 2007-től pedig már saját tanácsadó vállalkozással dolgoztunk hazai és nemzetközi színtéren. Több mint 16 év tapasztalata van mögöttem e téren, amelyben csodálatos embereket ismertem meg és szuper eredményeket értem el. A lehető összes díjat és elismerést megkaptam a munkáink miatt, a csapatunk és a cégtársammal együtt. Írd és mond heti 5 napban legalább 24 órát dolgoztam, sokszor hétvégén is, vagy éppen utaztam, konferenciákon adtam elő és mellette feleség is lettem…

Rengeteget utaztunk, dolgoztam, s csak ment az élet. 2014-ben történt egy nagy változás, amely átírta az életem. A magánéletem és a házasságom tönkrement. S egy nap alatt omlott össze minden. Ott álltam a nullán, egy támogató családdal, csodás barátokkal, egy fantasztikus cégtárssal és remek csapattal, de olyan magányosan, mint egy darab fa. Összeomlottam. S tudtam ebből valahogy ki kell lépnem, mert ez nem maradhat így. Aztán elteltek a hetek, hónapok és egy Eus projekt kapcsán, beléptem egy projektcsoportba a LinkedIn oldalon, ahol megismertem a jelenlegi férjem. Egy pillanat alatt történt minden – s bár nagyon nem volt könnyű összehangolni az életünk, de tudtuk nagyon akarjuk, s elég gyorsan az is eldőlt, hogy én szeretnék kimenni Olaszországba, mert valahol azt hiszem ez mindig is az álmom volt. Aztán az álmok egyszerre csak valóra váltak. A szerelemből egy házasság lett, s bekerültem egy nagy hangú, filmbe illő olasz családba.

A férjemmel több vállalkozást hoztunk létre Észak Olaszországban, mivel Ő és családja is már évekre visszamenőleg a turizmus ágazatban tanácsadóként dolgoztak. A célunk az volt, hogy olyan olaszországi régiókkal és mikrotérségekkel dolgozzunk, amelyek kevésbé felfedezettek, kevésbé ismertek és őket mutassuk be a nagyvilágnak, a magyar piacnak és más célterületeknek is, s ezen térségekkel építsünk együtt turisztikai fejlesztéseket, projekteket.

Az egyik szerelem projektünk – Grado tengerpartja kapcsán létrehozott turisztikai együttműködésünk egyik oldalát Itt meg tudjátok tekinteni.

img-2582.JPG

Így lettem én az a magyar lány Olaszországban, aki azokat a csodás területeket és térségeket, szokásokat, történelmi városkákat kezdte el felfűzni történetei és írásai által is, amelyeket mi magyarok is kevésbé ismerünk. A munkánk professzionális oldalán ez azt jelenti, hogy térségi turisztikai  hálózatokat,együttműködéseket építünk és segítjük partnereinket turisztikai termék és szolgáltatásfejlesztésben.

Nagyon sok tematikus, történelmi és gasztroturisztikai projektünk is van, de több tengerparti, hegyvidéki régióval is dolgozunk, ahol az adott olasz mikrorégiók promócióját tervezzük és szervezzük meg adott célpiacokra, study-tour-okat szervezünk, sajtó és média kapcsolatokat vonunk be. Emellett turisztikai támogatásokkal és projektekkel is foglalkozunk mint projektmenedzserek

Az egyik szerelem projektünk Friuli tartomány első, kevésbé ismert mesés homokfövenyes strandjain és lagúnái között elterülő: Grado. Ez a csodás tengerparti kisváros eddig kevésbé volt ismert a magyar utazók felé, pedig a környék is nagyon sok történelmi és megannyi vonatkozást rejt a magyar utazóknak, így itt felépítettük a magyar utazói közönség végtelen dinamikus és stabil érdeklődését. Ennek a középpontjába a helyi embereket, történelmet, a halászkultúrát a frenetikus gasztronómiát helyeztük, mert tudtuk ezek az apró szépségek nagyon fogják érdekelni a magyar utazókat, a tenger, mint adottság mellett.  

Emellett megannyi apró turisztikai régiót kapcsolunk össze projektek révén,  kutatjuk a „zéró km” olasz konyhát, a Velence feletti csodás lagúnák világának élelmiszereit és régi történelmi receptjeit. Nagyon sok Európai célpiacot képviselő stratégiai média, és turisztikai szakmai kapcsolattal szervezünk és tervezünk közös együttműködéseket, hogy Itália mesés és titkos kis régiói is bemutatkozhassanak más piacok felé és az ország azon arcát mutassuk be inkább az embereknek – ami iránt a legtöbben érdeklődnek, amelynek a közepén ott áll maga az „olasz ember”.

- Hogyan tudsz mindent kézben tartani? Megfelelni minden téren? Hogyan osztod be az időd, hogy mindenre jusson pont elég?

Megtanultam nem megfelelni, megtanultam nemet mondani. Ez nekem óriási kihívás volt, mert kényszeres mindent felvállalok, mindenkinek segíteni akarok típus voltam, de rá kellett jönnöm, nem morzsolhatom szét az életem, amit már megtettem előzetesen. Kellenek a prioritások és persze ahová csak tudom, odateszem az energiáim és boldogan adok, de kapnunk is kell, hogy töltődjünk. A férjem ebben a folyamatban nagyon nagy segítség, mert Ő az, aki nagyon sokszor rám szól, hogy vasárnap ne dolgozzak, éjszaka csukjam már le a laptop-ot, pedig Ő is nagyon sokat dolgozik. Nálunk még a szombat is iskola és munkanap, és apósom is reggel 5.30-6.00-kor indul otthonról. Sokszor a férjemmel munka előtt mennek teniszezni és már 8-ra az irodában vannak. Az olaszok itt nálunk Északon zseniálisak az időbeosztással, Azt gondolnánk, hogy persze az olaszok sziesztáznak meg ilyenek, de nem. Mi csak leülünk ebédelni, meg ebédidőben elintézünk dolgokat, mert az kell és elengedhetetlen, de nagyon hatékonyan dolgozunk délelőtt és délután és az esték pedig szentek és sérthetetlenek, ahogyan a vasárnap is.

img-2584.JPG

- Blogod maga a napfény, a ragyogás. Mesélnél róla, miért kezdted el vezetni? Milyen plusz dolgokhoz juttatott az életben? Kiknek íródik és miért tulajdonképpen?

Az Egy kis Itália Fb oldal egy női oldal volt – majd ahogyan egyre elmerültem az új olasz életem rejtelmeiben, rájöttem, hogy az ott velem szembejövő érzésekről szeretnék írni. Mindig is az volt a vágyam, hogy könyvet, novellákat írjak, anno gyerekként is nagyon sokszor tettem mindezt, nagypapám motivált is ebben. Láttam, hogy nagyon sok utazós, fotó és helyszíneket bemutató olasz oldal van, sokan mondták, is, hogy ugye majd írok útikönyvet, de hozzám az érzések és az emberek közelebb állnak. Így róluk kezdtem el megírni a mindennapi boldogságmorzsáimat. Ezáltal közelebb hozva minden kedves olvasómnak a régiót és az embereket, az olasz életérzést, és a hagyományokat, melyekre Friuli –ban nagyon büszke vagyok. Az Egy kis Itália FB oldal mellett van egy blog.hu oldal is a hosszabb történeteknek, s hamarosan érkezik egy mesés weboldal is, amely egy igazi kis Itália platform lesz, megannyi meglepetéssel. Az oldal elhozza az olasz élet mindennapjainak hangulatát, érzéseket, embereket, pillanatokat, a kávé illatát, a tengerparti naplemente narancsos hangulatát. Szól utazóknak, Olaszország imádóknak, életszerető embereknek, s azoknak akik szeretik a „napsütötte oldalt”. Nagyon sokan olvasnak, nők, férfiak, tinilányok, idősebbek is, s az oldalamnak az egyik legfőbb üzenete, hogy mindenhol élhetünk olaszosan – ez leginkább csak rajtunk múlik. Igyekszem a mindennapok apró és szép pillanatait összefonni, történeteken és érzéseken keresztül bemutatni mesés, és olyan eldugott, kevésbé ismert vidékeket, ahol az ember áll a középpontban, az ő története, hagyományai, történelmi emlékei, ízek, receptek vagy éppen az olasz családom történetei. Nagyon jó leírni olyan sorokat, melyeket sokszor nem mondunk ki és jó látni, hogy mit indít el ez az olvasókban. Kibontakoznak, megkönnyebbülnek, vagy sokszor mellém ülnek a repülő szőnyegre és mesés tájakra viszem őket, ahol szokásokat és olyan dolgokat ismerhetnek meg Itáliáról, melyek nem turista nevezetességek. Nem utolsósorban pedig imádok írni, játszani a szavakkal és lefesteni minden érzést, amit látok és érzek.

- Van olyan, mikor legszívesebben kivonulnál az életedből pihenni? Hogyan töltődsz fel?

Szeretem az életem és elfogadtam – elfogadom annak minden elemét, amit kaptam. Jót és rosszat is. Nagyon hiszek abban, hogy minden történik valamiért, s hogy mindennek üzenete van. Persze, kinek nincsenek olyan napjai, amikor „eddig, eddig, eddig” vagyunk – de az olasz élet kellős közepén ez normális, ha nem lenne ilyen, akkor unalmas lenne az életünk. Én elég magas tűzön égek, így nekem nagyon kellenek az adrenalinnal teli helyzetek, ahogyan a pihenés is. Olaszországban élni olyan, mintha az ember nap, mint nap töltődne. A színekből, az illatokból, a tájból, az épületek történelmi meséiből, az emberek mosolyából is. Én nagyon élvezem ezt a színes palettát, ami körbevesz. Mivel egy olyan régióban élünk ahol 40 perc tőlünk a tenger vidéke, a gyönyörű lagúnákkal körbevett meseszép Grado hosszasan elnyúló tengerpartjai, ahol szintén 30 percre van tőlünk a térség mesés teraszos dombokkal teli borvidéke, ami gyönyörű és teljesen „Toszkána” hangulatát varázsolja elénk, remek borokkal és gasztronómiával, úgy azért nagyon könnyű kikapcsolni. De ha éppen hegyekre vágyunk, szintén egy óra és fent is vagyunk a mesés Dolomitok sziklái, zöld tavak, hegyek között, ahol természetesen síelni is remekül lehet. Nagyon sokat utazom a férjemmel, eleve az Udine – Budapest útvonalat sokszor megjárjuk. Nekünk pihenés a családdal és barátokkal lenni, de néha fogjuk magunkat és kicsit elmenekülünk. Leszaladunk Nápoly mellé a barátokhoz, vagy egy bécsi hétvégén nosztalgiázunk, de mint legutóbb, beültünk az autóba és elmentünk Toszkána legbelsejébe egy ismerősünk villájába, ahol jó volt elbújni a világ elől. De ami a leginkább kikapcsol az az, mikor az Udine mellett gyönyörű dobok közé kimegyünk a kutyánkkal, leülünk az oliva fák tövében, egy jó pohár illatos Friulano borral a kezünkben nézzük a naplementét.  Nagyon szeretek emberek között lenni, nekem külön feltöltődés, amikor magyar barátok, családok, megannyi vendég érkezik hozzánk a régióba, imádom nekik megmutatni azt a sok rejtett csodát, amikre oly nagyon büszkék vagyunk. Csakúgy feltöltődés az írás és a fotózás és nyaranta augusztusban a Dolomtokban a hegy és sziklamászás, ami ki nem maradhat egy évben sem, mint program. De a lagúnáink között is megvannak azok a kis titkos szigetek, ahová szívesen kihajózunk csakúgy kiülni a homokba és kinézni a fejünkből a naplementében. Szerintem ezek a pillanatok azok, amik nagyon fontosak az életben.

img-2585.JPG

- Úgy érzed megtaláltad önmagad, a lehető legjobb helyen vagy most, ahol élsz?

Erre a legjobb válasz „ Assolutamente SI” azaz igen nagyon-nagyon, abszolút nagyon. Azt hiszem, földrajzilag is olyan helyen élek, ahol az emberi értékek nagyon intenzívek, ahol a kommunikáció és az érzelmek „flow-ja” elengedhetetlen, ami nekem lételemem. Ahol szeretünk jókat enni és inni, nagyokat nevetni, sírni, ha éppen úgy alakul, s ahol az én dinamikus lelkem és el tud kicsit csendesedni. Ahol végre igazán nőnek érezhetem magam, egy igazi és csodás férj oldalán, aki társ, üzleti partner és az egyik legfontosabb mentor is az életemben. S persze mindez megannyi kompromisszumra, sokszor hangos vitára épül, de végre nem szab semmi sem gátat az érzelmeimnek, s ahogyan másokhoz is, végre magamhoz is őszinte lettem. Igen, megtaláltam önmagam és a helyem is a nagyvilágban.

img-2586.JPG

-10 év múlva? Mit gondolsz, mivel fogsz foglalkozni, hol élsz, milyen formában?

Szeretném, ha bővülne a család, hogy még hangosabbak lennének a mindennapok. Szeretnék még jobban főzni, s még több olaszos „multitasking” módszertant megtanulni a család, munka és az élet menedzselésére, mert ebben az olaszok zseniálisak. Élni itt szeretnék, Friuli Venezia Giulia régióban, ahol most is élünk, ezen a mesés vidékén, ahol a hegyek összeérnek a tengerrel, ahol az embereknek még fontos a nagycsalád, a tűzhely körüli történetek, s ahol a nagypapik szeretnek régi meséket mondani az unokáknak egy színes és nagy asztal körül, miközben a nagymamik tésztagyúrásra tanítják a kicsiket. Szeretném ezeket a hagyományokat megörökíteni és minél többet beszippantani belőlük, s továbbörökíteni mindezt az utókornak.

Szeretném mihamarabb befejezni a könyvem és egyre többet írni, minél több színes és mesés régiót megismerni, megmutatni nektek az ottani rejtett csodákat, történelmet, embereket, hiszen Itália tájai kifürkészhetetlenek, s ebben a mese csizmában annyi csoda van, hogy az idő végtelensége sem lenne elég arra, hogy mindent lássunk belőle.  Így azt hiszem egy olyan feladatot vállaltam, mely életem végégig bőven kitart és nem lesz hiányérzetem.

 Köszönöm szépen a nagyszerű interjút. 

Ha szeretnétek még egy kis olasz életérzést, keressétek fel Kingja instagramját, fb oldalát, blogját vagy nézzétek meg a lenti klippet Rúzsa Magdival, ami kint, a csodás Gradoban készült.

#Itália #Olaszország #bloggerélet #bloggerlife #interjú #blog 

ReAd-blog

Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ​ima

74582176_2649131425146855_5460295445001535488_n.jpg

Nincs nehezebb egy valós történet alapján könyvet írni, ezért is készülhetett ilyen sokáig ez a kötet. A szerző nem csak elmesélője, hanem elszenvedője, közvetlen tapasztalója is Csernobilnak. Gondolom senkinek sem kell leírnom, milyen katasztrófa történt ott. Magáról a kötetről egy bejegyzést összehozni sem egyszerű ezáltal, jó ideig ültem rajta. Abban sem voltam biztos, nekem erről írnom kell-e. De végül úgy döntöttem, megpróbálom szavakba önteni az érzéseimet a könyvvel kapcsolatban, mert fantasztikusan van megírva. Kötelezővé tenném középiskolában, hogy a fiatalok is tanúi legyenek. Ne legyen elfeledve. Talán akkor soha hasonló sem fog történni. 

Már maga a tudat, hogy ez nem fikció, szörnyű. Még kicsi voltam, mikor az eset történt, pontosan 3 éves. 1986. Egészen ködösek az emlékeim. Talán szó volt róla, hogy ne együnk salátát, a nyulaink is hullottak és az összes létező lepke eltűnt, egyik pillanatról a másikra. Hálás vagyok, hogy nem kellett elszenvednem a kétségeket, megijedni, várni a következményeket, mert annyira nem voltam még tudatomnál. Ránézve a gyermekeimre, lehet bele is őrülnék, ha ma történne. 

pripyat-1366163_640.jpg

Letaglózó a kötet. Csontig és szívig hatoló! Hiába akartam nem szeretni, letenni, olyan erősen húzott be, hogy végig olvastam. Megnéztem a sorozatot, ami ebből készült. Feldühített, elképesztett. Az emberi butaságnál nincs nagyobb rossz. A fejünk homokba dugása nem megoldás, sem az elhallgatás, elkenése a történteknek. Elkerülhető lett volna ez az egész. Ha máshogy kezelik a dolgokat. Ha elmondják mindenkinek. Ha segítséget kérnek más országoktól. Ha tudatában vannak a következményeknek. Ha nem valami magasztosabb eszmét éltettek volna. Ha hozzáértőbbek lettek volna. Ha nem egymásra mutogatnak.Ha...ha...ha...Megannyi ha. Már nem tudhatjuk meg, mi lett volna akkor. 

A könyv a sorozat eszenciája. Az író eltér a filmtől. Szigorúan véve nem az események sorozatát mutatja be. Nem tudományos megközelítésből írja történetét, hanem személyes tragédiákon keresztül. Ezzel még erősebbé téve mondanivalóját. Jobban hat az egész. A könyv olvasása után napokig bolyongtam. Forrt bennem ez a rengeteg minden. Végig az járt a fejemben, hogy: DE MIÉRT? Annyi hasztalan feladatot kaptak az emberek, ami miatt a halálukat lelték. Nem lett volna jobb, ha lezárják a teljes részt, aztán csókolom? Nem kaphattak volna felvilágosítást, hogy dönthessenek saját sorsukról, bemennek e a Földi pokolba vagy sem?

Az ott élők megtanultak együtt élni ezzel. A sajnálatból nem kértek, segítséget pedig nem kaptak, csak félelmet. Vajon mennyi halott lehet ténylegesen, ami ennek a katasztrófának a következménye? És még mennyi lesz ezután? 

pripyat-1366159_640.jpg

Minden tiszteletem azoknak, akik tudták, mire vállalkoztak, mégis magukat nem féltve mentek megmenteni a világot, a jövőt, az országukat és minket is! Az írónak is elismerésem. Nem lehetett könnyű lemenni a lélek legalsó bugyraiba, tárgyilagosak maradni, meghallgatni ezeket a beszámolókat. A tehetetlenség...Annyira rossz, hogy a legtöbb emberen nem lehet segíteni semmilyen módon, még engem is feldühített. 

Olvastam olyan kritikákat a könyvről, hogy egy idő után unalmassá vált, hiszen mind majdnem ugyan azt mondják el, csak saját szemszögükből. Persze, mert ugyan azt élték meg, de mégis kicsit másként. Egy letaglózó emberi sors nem lehet unalmas. Ez a téma sem lehet unalmas. Az író pedig zseniális, mert úgy körüljárta az egészet, hogy aki nem járt sosem arra, nem hallott Csernobilról, annak is fogalma legyen a dolgokról. Zseniális, mert úgy megírta a történetet, hogy nem akartam letenni, hiába hatott az összes érzékemre, hiába sírtam rajta, letaglózhatott bármennyire, akkor is végiggyűrtem az egészet. Hatott rám, elgondolkodtatott, érzéseket közvetített.

Örülök, hogy szót kaptak azok is végre, akik megélték, túlélték. Emlékezhetnek, feldolgozhatnak egy keveset belőle. Mi is kaphattunk belőle egy kicsit, hogy a mi vállunkat is nyomja e teher, nem csak azokét, akik ott élnek még ma is, vagy már nem.

Ezt a katasztrófát sosem szabad elfeledni. Pont az ilyen írások tarthatják életben az emlékezést azokról, akik megérdemlik és azokról, akik felelősek érte. Talán az sem lenne baj, ha mindig a szemünk előtt lebegne, hogy bármikor újra megtörténhet. Írom úgy ezt, hogy a Paksi Atomerőmű közvetlen közelében lakom. És tudom, hogy teljesen más elven működik, ezernyi biztonsági intézkedéssel...de akkor is. Ülünk pár időzített bombán...

Az élet írja a legtragikusabb történeteket!

 
358 oldal 
ISBN: 9789634053828 
Fordította: Pálfalvi Lajos

Fülszöveg: 

1986. ​április 26-án kezdődött Csernobilban minden idők legnagyobb atomerőmű-katasztrófája. Az akkori szovjet vezetés titkolózása miatt a világ napokig szinte semmit sem tudott róla.

A Nobel-díjas fehérorosz írónő két évtizedet szánt a téma feldolgozására. Beszélt olyan emberekkel, akiket rögtön a katasztrófa után a helyszínre rendeltek, és a legveszélyesebb munkákat végeztették velük. Beszélt az özvegyekkel, akiknek csak a kitüntetések és az oklevelek maradtak. Beszélt azokkal, akik az erőmű közelében, a paraszti Atlantisszá vált Poléziában éltek aztán bedeszkázták a kútjukat, és kitelepítették őket, vagy maradhattak a házukban, de eztán már úgy éltek, mint egy rezervátum lakói. Megismerjük az áldozatokat, a felelősöket és a szovjet virtusba belerokkant vakmerő önkénteseket. Megismerjük azokat, akik számára Csernobil filozófiai probléma, az atomkorszak utáni ember alapító mítosza, és azokat is, akik a szovjethatalom ellenségeit, a Nyugatot és az árulókat okolják érte.

Csernobil nemcsak egyéni, családi, hanem nemzeti tragédia is. Nem szovjet, nem orosz, nem is ukrán, hanem fehérorosz nemzeti tragédia. A tízmilliós nemzetből több mint kétmillióan élnek szennyezett területen. Mert amikor a szovjet híradókban örömhírként közölték, hogy szerencsére nem Kijev felé szállt a radioaktív felhő, azt nem közölték, hogy Minszket és Fehéroroszországot borította el. Mivel a birodalom itt többször is erőszakkal állította meg a nemzetté válás folyamatát, sokan csak ekkor döbbentek rá, hogy az ő sorsuk más, maguknak kell kitalálniuk, hogyan menthetik meg az életüket. A gyarmati sorban élő nemzet a csernobili katasztrófával lépett be a világtörténelembe. Mert az afganisztáni háború és az atomkatasztrófa a birodalmat is romba döntötte.

Csernobil minden szereplő számára korszakhatár. A boldog tudatlanság elvesztését jelenti, ahonnan csak hosszú idő után lehet eljutni a rezignált, keserű bölcsességig. Vannak, akik már eljutottak ide, és vannak, akik most csak most indulnak el, mint a Szolzsenyicint olvasó falusi párttitkár. Egyesek menekülnek a zónából, másokat meg vonz az a terület, amelyet lassan visszahódít a természet.

Csernobil nemcsak katasztrófa volt, hanem figyelmeztetés is. És Alekszijevics szerint minden nemzedéknek olvasnia kell a jövőnek hagyott jelekből.

Csernobil ma is aktuális. És aktuális lesz még 48 ezer évig.

ReAd-blog

#Csernobil #csernobiliima #könyv #sorozat #dráma #élet

chernobyl-3711294_640.jpg

Jégvarázs álom

ice-crystal-64157_640.jpg

A tündérmesék fontosak. meghatározzák egy gyermek életét, segítenek feldolgozni dolgokat, szórakoztatnak és jó visszaemlékezni rájuk sok év múlva is. Nem tagadom, Jégvarázs imádók vagyunk. A dalok, a karakterek és Olaf első számú kedvencünk. Olyan szívet melengető mese. Lányok élményt (is) szoktak kapni ajándéknak névnapra, születésnapra, így adott volt, hogy megnézzük a nagy kedvenc második részét is. A WMN oldalon megjelent egy cikk, ami kicsit elrettentett. Az alapján tuti nem vittem volna el a gyerekeket. Nem csak a lehúzó kritika miatt, hanem mert ijesztőnek és túl nyomasztónak, tanítónak titulálta a történetet. Egy mese észrevétlen tanítson és szórakoztasson elsősorban, azt vallom. Végül mégis elmentünk moziba, ami nagy élmény volt, kár lett volna kihagyni.

A Jégvarázs második része talán kicsit már idősebb korosztálynak készült. Komolyabb mondanivalója van, a család és barátok fontosságáról, a szeretetről, ellenségeskedésről, a természet megóvásáról. A zenék kevésbé fülbemászók, hiányzik a dallamtapadás, a könnyen megjegyezhető szöveg. De ízlésesek és szépek. Megint nagyszerűen feldobták a történetet. Sok dal van benne? Igen, de ettől emészthetőbb, szerethetőbb a mese és a kisebbek ezért fogják szeretni. Ez lett kedvenc dalom, bár nem a fődal. 

Nagyon fontos üzenete van a történetnek, méghozzá a családról, barátságról, természetről. Mindegyiket becsüljük meg, óvjuk, szeressük. Ez szerintem tökéletes téma, amiről igenis beszélni kell a gyerekek szintjén. Megugrotta a történet, az a fontos. Nagyon könnyen elrontható lett volna. Giccsbe fulladhatott volna vagy gyermekeknek nehezen emészthetőbe, de itt nincs erről szó. Nagyon jól eltálalta az arányokat a mese. Nem túl sok és nem elnagyolt. Fontos, hogy a gyerekek megismerjék az elmúlást, a véglegességet, azt is, hogy a tetteinknek milyen hatása lehet másokra. A természetvédelem pedig egyre indokoltabb. Hol kezdjük az oktatást, ha nem a mesékben? Ez jut el először a tudatokig és kevésbé erőszakos, mint egy környezetóra. Kicsiknek emészthetőbb.

A karakterek szép jellemfejlődésen esnek keresztül. Anna felnő a feladatokhoz, felelősségteljes lesz. Elza pedig elfogadja az erejét. Viszont ő megint egy picit visszalépett, hiszen egyedül akar megoldani mindent, nem tanult az előző részből, hogy összefogással bármi elérhető, együtt.  Ezért kicsit csalódott voltam. Olaf imádnivaló, szószátyár hóember, mint mindig. Sok derült percet okozott a moziba nekünk. Nem titkoltan nekem ő a kedvencem szókimondásával. Érdekes módon, csemetéimnek ő tetszett a legkevésbé. Sven eléggé pipogya volt most, nem a szokásos megmentő, de szerethető karakter ő is. Talán ez sem gond egy mesénél, így megmutatja, hogy egy nő, lány is tud erős, védelmező lenni, nem csak a férfiak. Ő is uralkodhat, ő is lehet király, bátor, a világa megmentője, a sorsa irányítója teljesen egyedül. És a fiúknak is szabad érzelgősnek, félősnek lenniük kicsikét, az nem baj. Sok új apróbb szereplő helyet kapott ebben a részben. Nem voltak eléggé kidolgozva számomra, de a gyerekeknek pont elég volt így. Kedvencük a makrancos vízszellem volt. Nekem a kis tűzlény.

Mennyire szomorú? Volt egy rész, ami alatt majdnem sírtam. A gyerekek nem igazán vették tragikusnak. Egy kicsi sem sírt vagy kellett kimenni vele a moziból, hiszen a mese készítő nagyon hamar helyrehozta a dolgokat. Éreztük, hogy ez nem végleges, van még a meséből hátra.

Mennyire félelmetes? Van egy-két sötétebb rész, de cseppet sem katasztrofális. Még egy összerezzenés sem volt vagy hasonló. A Tv mesekínálatában ezerszer ijesztőbb mesék vannak. Nem beszélve a régi korok meséit, ahol megeszik a Piroskát vagy hasonlók. Szerintem ma már erősebb dolgok kellenek, a gyerekek edzettek. Sokan fel sem fogják, nem veszik észre az ilyen dolgokat a csemeték közül. Mi felnőttek talán kicsit felfújjuk az egészet.

Összességében nagyon jó mese kerekedett ki belőle. Visszavezet a múltba, a gyökereink fontosságáról mesél a történet. Számos izgalmas kalandot él meg a testvérpár és segítőik. Megint megmutatta, hogy a testvéri szeretet lehet nagyon jó, nagyon erős és iszonyat fontos dolog. Remélem a gyerekeimnek is ez jött le leginkább. Bár ők még jobban a csillogó lovat látják ki a meséből vagy azt a cuki kis gyíkot, a szép dalokat és a szereplők gyönyörű ruháját. Nekik ez a fontos. Szórakoztasson, vicces legyen, izgalmas, szárnyaló. A mellékes, a tanító rész is bizonyára átmegy valamennyire azért, de nem az a fontos elsősorban. 

Mennyire ütötte meg a mese az első rész sikerét, összeszedettségét, élvezhetőségét? Azt mondom, máshogy volt jó. Kicsit erősebb volt történetvezetésben, tanításban, de gyengébb dalok terén. a képi világ viszont pont ugyan olyan gyönyörű!

Újranézős lesz, az már biztos.

ReAd-blog

#read #readblog #blog #mese #Jégvarázs #Jégvarázs2 #történet #tanító #gyerekekkelnéztük #szerettük #mutimitcsinálsz

Szabadidejében jótékonykodik a futó anyuka

Vállalkozás jótékonykodva? Naná!

74387464_2600906986659724_650896276459618304_n.jpg

Egy kicsit rendhagyó bemutatkozó, interjú következik most, amit nagy örömmel írtam meg egy különleges felkérésre.

Imrik-Ferenczy Barbara a DiFerenczya - Web in Style tulajdonosa. Webdesigner  és grafikaitervező is egy személyben. Kezei közül látványos munkák kerülnek ki rendre. Egy jól működő, letisztult weboldal, személyes márkát jelölő logó vagy névjegykártya sem fog ki rajta. Gyorsan megtalálja a közös nevezőt a megbízójával és mindig eltalálja az ízlését. De nagyszerűen elvégzett, lelkiismeretes munkája mellett anyuka is. Fontos számára a család és a hagyományos értékek. Ráadásul arra is szakít időt, hogy fusson, sportos életet éljen. Szerelmese a futásnak. Abban is pont olyan lendületes, mint munkájában. Run Free oldalával sokaknak segít visszatalálni a sporthoz. Értékes információkat oszt meg a sportolással, egészséges életmóddal, táplálkozással kapcsolatban ott.

Szeretne komolyabban is segíteni a nőknek, anyukáknak a kezdésben, újrakezdésben. Azt vallja, nem csak az anyaság és a karrier fontos, hanem az énidő is.

"Nem hiszek abban, hogy egy nőnek fel kellene adnia a saját életét a gyermekvállalást követően. Nem csak anyának kell lenni! Nőnek, feleségnek, barátnőnek, gyereknek is meg kell tudni maradni. Ettől leszünk boldogok, kiegyensúlyozottak - ettől lesz a saját gyerekünk is boldog."

Ennyi fontos teendője mellett hihetetlen, de mindig szakít időt a jótékonykodásra is. Oszlopos tagja a Minden babának jár kampánynak, ahol rászoruló babáknak gyűjt többedmagával alapvető és fontos dolgokat az életkezdéshez. De beteg gyerekeknek futós rendezvényeket is szervez. Továbbá munkájában is szívesen adakozik, segít, hogy azoknak is elérhető legyen egy weboldal készítés, akiknek nem áll rendelkezésükre nagy összeg erre. Támogatja a kis és mikró vállalkozásokat, a kézműves termék készítőket, a női vállalkozókat teljes erőbedobással.

A szívét teszi bele a munkájába. Mindig igényes, izgalmas dolgok születnek nála. Érdemes benézni hozzá, megnézni az eddigi munkáit. Aki őt választja, a lehető legjobb kezek közé kerül. Számára munkája nem csak egy letudandó feladat, hanem misszió, szerelem is. Személyében nem csak egy munkatársat, egy weblapkészítőt kaphatsz, hanem egy kicsit barátot és mentort is.

Ha egy jó barátot, mentort, weblapkészítőt, grafikust keresel, ő a te embered. Vidámságával, empatikusságával, ízlésvilágával elkészíti neked a világ legszebb oldalát, ami teljességgel jellemző rád, tükrözi a személyiséged.

Nagyszerű ember Barbara, hatalmas nagy szíve van. Egy színes, vibráló személyiség, akiben rengeteg segítő szándék szorult. Nem magamutogatásból adakozik, hanem azért, mert a szíve ezt súgja neki. Empatikus. A gyermekét is ebben a szellemiségben nevelik, férjével közösen. Rendkívül jó barát is, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy ők kértek meg, írjak róla, mert megérdemli. Ebben teljességgel egyet értek velük. 

Köszönjük Barbi, hogy vagy nekünk! Szeretünk!

DiFerenczya- Web in style

#weblapkészítő #anyuka #futó #jótékonykodás

ReAd-blog

Bakancslistára vele

books-1204029_640.jpg

Divat lett bakancslistát készíteni. Nyár előtt még én is belevágtam, felnőtt fejjel, életemben először. Igazán izgalmas volt elengedni a képzeletem és azt írni bele, amit csak akarok. Jól is sikerült, így kellemes emlékeket hagyott maga után. Egy valamirevaló bakancslista akkor jó, ha meg is tudjuk valósítani a rajta található pontokat, én azt vallom. Még egy újságba is bekerültem miatta, hála egy tündéri cikkírónak. Jó, ha van tervünk, valami, amit várhatunk. Már leírni a vázlatpontokat is örömet okoz, hát még beváltani.

Elképzelésem sincs, hogy télre milyen élményeket gyűjthetnék. Teljes sötétség, mit írhatnék a bakancslistámra, így most a könyves listámmal érkezek. Az olvasmányaim választásánál mindig tervezek és tervezek, jó előre, hogy aztán a pillanatnyi kedélyem miatt sutba dobjam azt és azt olvassak, amit kedvem tartja. Elég tetemes az olvasnivalók sora, amiket a télen tervezek elolvasni, így meg kellett húznom az idő rövidsége miatt egy határt. De higgyétek el, szívesen ráírtam volna vagy száz könyvet is, még a beszerzetlen példányokat is. Ráadásul karácsony körül csak "örömolvasni" szeretnék, ilyenkor csupa olyan könyvet veszek kézbe, ami nem egy kihívás, kötelező volta miatt kerül a listámra, nem kell sietnem vele. Nem kell írnom róla, semmilyen számadással nem tartozom felőle. Egy kicsivel több, mint egy hónapom van erre a könyvhalmazra. Remélem az ütemtervet tudom majd tartani. A cél, amit kitűztem magam elé, az az, hogy az összes könyv kivégzésre kerüljön. Nem ígérem, hogy írni is fogok nektek mindről, de némelyik biztosan felkerül majd ide a blogra is.

Íme az én kis könyves bakancslistám.

John Cure: A fekete esernyős férfi 

R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona

A. M. Aranth: Propheta

Arykana: A Sárkány és a Rózsa

B. N. Toler: Lélekvesztők

Bartos Zsuzsa: Alkonyőrzők

Dia Cavallis: Estella

Duba Gábor: Szabadon foglak

Émile Ajar: Előttem az élet

Fekete István: Bogáncs

Ti szoktatok bakancslistát készíteni? És könyves listát az olvasnivalókról?

Jó ha van egy rendszer, egy keret, terv vagy bármi. Persze attól eltérni sem nagy gond. Nem volt buta, aki kitalálta ezt a listába szedős dolgot...Már csak azért sem, mert jó listákat gyártani, írni róla.

Hogy a könyvek mi alapján kerültek a listámra? Random válogattam, különböző stílusban könyveket, amik régóta foglalkoztatnak, kellemes kikapcsolódást ígérnek és a polcomon várnak már jó ideje az olvasásra.

Milyen terveitek vannak a télre nézve?

#jólfogoméreznimagam #csaklegyenszabadidőm #olvasnifogokkifulladásig #eztjólelterveztem #éljenaszabadságcsendésnyugalom #megahogyMórickaeltervezte

ReAd-blog

#lista #könyv #olvasnijó #bakancslista #bloggerképző #mitolvassak #mutimitolvasol #blogger #blog #temitolvasol

bible-1868070_640.jpg

Időgazdálkodással rosszul állók figyelem, ez a ti könyvetek!

C. Szabó Helga: A ​kevesebb néha több

76904482_2553095128108002_883726788583227392_n.jpg

Ez az a könyv, amit mindenképpen el szerettem volna olvasni. A jegyzetelés, előre tervezés olyan messze áll tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől. Én az a spontán nőci vagyok a szomszédból, aki mindig rohan, elfelejt ezt, meg azt, egyszerre két helyen kellene lennie...Így azt gondoltam, ez a könyv nekem íródott vagy legalább gatyába ráz egy kicsit. Ezúton is köszönöm az írónőnek, hogy rendelkezésemre bocsátotta a kötetet. Rengeteget tanultam belőle. Alapvetően nem fogja az életszemléletem megváltoztatni és a stílusom, de annyi hasznos tanács, ötlet volt a kötetben, amit megfogadok a jövőben, hogy jelenleg tele van sárga jelölő cetlikkel tűzdelve.

Van olyan tipp, amit már most is használok, sokat rendszeresítettem azóta, más dolgokat ízlelgetek még, próbálom a koncepciómba bele illeszteni, magamra szabni. Pár jó tanács az olvasáshoz. Ne egyszerre akard kivégezni a könyvet, mert ahhoz túl tömény. Érdemes a kezed ügyébe helyezni jelölő cetliket vagy egy noteszt, amibe lejegyezheted a neked tetsző ötleteket, a számodra fontos, érdekesebb gondolatokat.

Módfelett alapos, összeszedett könyv. Nagyon jó szisztéma alapján épül fel, logikusan, követhető módon, laikusoknak, egyszerű nőknek is érthetően. Úgy éreztem olvasás közben, hogy az írónő mindenre gondolt. Lehetne dolgozó, rohanó anyák Bibliája akár. a könyv. Nem csak időmenedzselési könyv csupán. Helgáról, az írónőről is sokat megtudhatunk, személyes dolgokkal, idézetekkel, vélemény hozzátűzésével tette még érdekfeszítőbbé a szárazabb oldalakat.  Megismerjük, mint dolgozó nő, anya is. 

76713947_2649117745148223_6018386338712125440_n_1.jpg

Sokszor úgy érezzük, az idő szalad, az értékes percek kifolynak az ujjaink közül. Azt, hogy hová tűnnek, nem tudjuk. Csak nap, napot követ. Egyik percben reggel van, majd a következőben este. De csináltunk valamit? Sikerült elvégeznünk minden feladatot? A könyv rengeteg tippet ad arra, hol csúszhatunk meg időben. Sokszor olyan kis apróságokra megy el az időnk, mire nem is gondolnánk. Jó időbeosztással, tervekkel, előre tervezéssel, tudatos odafigyeléssel sok órát megtakaríthatunk, amit aztán önmagunkra, családunkra vagy munkánkra fordíthatunk. 

Nagy vonalakban:Tűzz ki célokat magad elé, írj táblázatokat, szedd pontokba, mi a fontosabb, mi elhanyagolható, van-e olyan, ami ráér később, kiszervezhető esetleg másnak. Írd le, fókuszálj, kapcsolj ki minden mást, gyárts terveket. Vigyél véghez, mindent, ami fontos. Néha pihenj is azért. Ha nem készültél el időben, akkor se bánkódj, legközelebb jobban fog menni. Gyakorolj és gyakorolj. 

Persze az írónő ennél bővebben, szebben, kifejezőbben, érdekesebben írja le ezeket a pontokat. Érdekes kimutatásokat, statisztikákat ad hozzá, kipróbált ötleteket. Szerettem, hogy őszinte. Azt is leírja, hogy ez neki ment, amaz nem. Nem próbál rád erőltetni mindenáron valamit, hanem csak irányt mutat, ösztönöz. Köszönöm az őszinteségét. 

77314259_801438766965719_6147587201313013760_n.jpg

A stílus, a szófordulatok jók, érzékletesen ír és nem unalmas a hang, amit megüt, pedig a téma nem túl szórakoztató, inkább szükséges. Ő mégis megoldotta úgy, hogy érdekeljen, ne adjam fel félúton, ne ugorjam át a sorokat.

Amit fel tudok a könyv hibájának róni, az az, hogy nekem hiányzik a kemény borító ehhez a témához. Mutatósabb, tartósabb lett volna azzal. A külseje így olyan semmilyen.. A szín és a kötet grafikája, borítója nem győzött meg arról, hogy olvassam el. Nem tűnik ki. Kiemelhetőek lehettek volna fejezet címek, színekkel. Tagoltabb lehetett volna. 

Kiknek ajánlom a könyvet? Örökké időhiányban szenvedő, rohanó nőknek!

Fülszöveg:

Kiléptem az épületből, és le voltam sújtva. Ez nagyon gáz, gondoltam. Teljesen szétcsúsztam. Túl sok dolgot vállaltam, ez pedig nem mehet így tovább. A villamoson előrébb megyek, hogy nyerjek néhány másodpercet. Menet közben már a holnapi teendőimen gondolkodom. Időmenedzsmenttel foglalkozom, mégis újra és újra elfelejtem,
hogy egy nap mindössze huszonnégy órából áll, és nem jó ötlet mindet munkára fordítani.
Szívesen mondanám, hogy évekkel ezelőtt jött ez a felismerés, és most már irtó rendezett és fegyelmezett vagyok, de ez nem lenne igaz. Azért foglalkozom időmenedzsmenttel, hogy jobb legyek benne, hogy ne kövessem el újra és újra ugyanazokat a hibákat – csak másokat.
Nem tudok csak egy dologgal foglalkozni. Nem vagyok mindig produktív, nem vagyok mindig pontos, nem mindig sikerül nemet mondanom, és sokszor arra használom a hatékonyság növelését, hogy újabb feladatokat szuszakoljak bele a felszabadult időbe.”

342 oldal 
ISBN: 9786150046624
recenzió
#időgazdágkodás #időhiány #dolgozómami #dolgozóanya #könyv #időmanager # book #blog #recenzió
ReAd-blog

Influencer, blogger, vlogger, gamer...

Blogger vagyok és nem félek bevallani!

adult-1869430_640.jpg

Sokan nem tudják mi fán terem az influencer, blogger, vlogger, gamer. Nehéz a fiatalsággal és a technikai fejlődéssel lépést tartani az idősebb korosztálynak. Még én is kapkodom sokszor a fejem, mert mindig újabb és újabb felületek, tartalmak jönnek szembe az emberrel. Már lehet podcastokat hallgatni, nem csak hangoskönyveket. Pár perccel és kattintással videót tudsz létrehozni. A hiper-szuper telefonoddal szépséges, nagyon belőtt fotókat tudsz készíteni. A blog felület és az online magazinok létrejöttével már nem csak egy újságíró készíthet igényes (vagy kevésbé igényes) tartalmakat. Hogy írjam körül ezeket a dolgokat annak, aki nem ebben nőtt fel? A szomszéd Marika néninek miként magyarázzam el, hogy az influencer is egy ember, ráadásul ez a munkája, nem betegség? Vagy a Józsi bácsinak miként mondjam el, hogy a gamer is játékokat próbál ki, de nem focisakat az utcán, mint a régmúlt időkben a Pál utcai fiúkban? Nehéz. Elveszünk az online világ útvesztőiben. Sokszor az sem tudjuk, hogy igazak vagy sem, az online térben látott dolgok. Látszat? Valóság? 

Annyiban egyezik ez a négy kategória, hogy mindegyik befolyással bír különböző életkorú, nemű emberek között, hol jobban, hol kevésbé. Amolyan szitokszó is lett némelyikük. Van, aki erősen titkolja épp ezért, hogy ő az vagy fel sem ismeri, hogy az adott felületén véleményvezér lett valamiben.

A blogger csak irkál, mindenki elé tárja az életét. Pedig ki kíváncsi arra?

Az influencer jó pénzért reklámoz mindenféle ruhákat.

A vlogger butaságokat hord össze egy kamera előtt ülve. Sok embert nem érintő sminktanácsokat ad vagy hasonlókat.

A gamer semmi mást nem csinál, csak ül a gépe előtt és játszik, azt kommentálja közben, mintha  a haverod lenne.

Bizonyára te is hallottál már hasonló megnyilvánulásokat, rólad is mondták már ezeket vagy épp a te szádon is szaladt ki hasonló szöveg. Ugye?

Abban biztos vagyok, hogy kicsiben mindenki véleményvezér, még az elején emlegetett Marika néni is (aki nem a szomszédom igazából). Hiszen kiül, elmeséli az asszonyoknak, hogy múltkor a Pista milyen finom sültkolbászt hozott a piacról. Erre a következő piaci napon a többiek is felkerekednek és vesznek belőle, kipróbálják ők maguk is. Az utca végén lakó anyuka is véleményvezér, mert megkérdezi tőle a másik anyuka, hol vette gyermekének azt a szuper tolltartót, mert az ő lánya is pont olyat szeretne. Szóval mindenki kicsit influencer, a maga környezetében. A neves hírességek, sztárok, sokat látott híresebb emberek annyiban tűnnek ki, hogy nem csak a szomszéd anyuka érdeklődik a ruházatuk, ételük iránt, hanem több ezren. Miért baj, ha ezt meglovagolva igényesen, hihetően tárja elénk mit evett múltkoriban, mit hord éppen? Ha ezért fizetnek neki, az jó neki. Irigység? Nekem nem fáj, ha XY X ezer összeget kap, mert felvett egy márkaruhát és ki is postolta. Ha túl sok, zavaró, képzavaros, akkor maximum nem nézem a tartalmait. De nem leszek én kevesebb tőle, viszont szívesen nézegetem a képeit.

Ti követtek influencereket? Kiket?

photographer-407068_640.jpg

A legtöbb ember szívesen ír vagy valamikor írt naplót, füzetet, amiben a gondolatait, a nap történéseit vetette papírra. A blogok is ez alapján jöttek létre. Már nem egy papírra írjuk gondolataink, hanem ismeretlen ismerősök számára is elérhetővé váltak érzéseink, a leírtak. Ezer tematika alapján készülnek a blogok. Van ételes, lelkis, anyuka, számteches...Ezeket kinőve jöttek létre az online magazinok, még nagyobbat gondolva. Jó, mert mindenki megtalálhatja azt a blogot, ami számára érdekes, izgalmas, színes. Én szívesen olvasgatom mások blogját. Rengeteg érdekes dolgot megtudhatok róluk, az ízlésükről, olvasmányaikról, gondolataikról vagy bármirőlA ami érdekel, arra rákeresek és kész. Jó kikapcsolódás. Legyünk belátók, csak azt olvassuk rendszeresen, ami tetszik és érdekel. Miért bántjuk magunk azzal, hogy a számunkra pocsék, szörnyen rossz tartalmakat olvassuk? Csak felhergeljük magunk és szóvá tesszük, megbántva az író felet is. Sosem értettem mire jó ez. Mazochizmus? Ha zavar, ne olvassuk, keressünk számunkra olvasható felületet. Elég nagy a szórás, mindenki megtalálja a hozzá illő tartalmakat.

Te olvasol blogokat? Van olyan, akinek a tartalmait megnézed, hogy mit postol éppen?

75424621_2627559803970684_4050670385132208128_n.jpg

A vlogger leül és sokszor Híradó minőségű élő képpel jelentkezik, megvágja, javítja, odafigyel a hang minőségre, mint a profi vágók. Megtanul szépen beszélni, csinosan öltözni, sminkelni, felhívja a figyelmet fontos dolgokra vagy tanít. A legtöbb dolgot manapság már nem olvassuk el, viszont egy rövid, gyors videó bármikor belefér a pár perces szabadidőnkbe, hogy kikapcsoljon, szórakoztasson. Rengeteg tananyag, oktató dolog létezik már videós tartalom formájában. Az értékes időnk hosszabbítja meg. Számomra bugyuta a csomagnyitó videó, de van aki jól szórakozik rajta. Elfér. Másnak unalmas a mondókás videó, nálunk sokszor életmentő. 

Van olyan vlogger, akinek rendszeresen megnézed a videóit?

videographer-698667_640.jpg

A gamer számítógépes játékokat tesztel, így az ember fia vagy lánya el tudja dönteni, kell-e neki az a típus, kellően érdekes-e. Átsegíti a megakadásoknál és hasonlók. Talán erről a platformról tudok a legkevesebbet beszélni, hiszen nem vagyok érintett. De elfér. Ettől színes a világunk. 

Tudtad? Az e-sport rövidítés az elektronikus sport kifejezést jelöli, amelyet abban az esetben használunk, amikor egy játékos, professzionális módon, versenyszerűen foglalkozik videojátékokkal, akár ebből is tartja fenn magát.

Követsz rendszeresen gamert?

video-controller-336657_640.jpg

Mindegyiknek van létjogosultsága, mint ahogy negatív és pozitív oldala is. Lehet jól csinálni és kevésbé jól. Na de ki dönti el, mi az, ami jó? Aminek ezáltal helye van a széles palettán? Te vagy ő, esetleg egy harmadik ember? Van egy influencer szakértő? Vlogger minősítő? Egy blogger verseny?

Szerintem addig jó, míg örömet okoz a létrehozójának és ad valami pluszt a nézőnek, olvasónak. Hisz az a lényege. Csak azt nézik meg, olvassák el az emberek, ami belefér az értékrendjükbe, gondolkodásmódjukkal megegyezik, ad valamit számukra. Szórakoztat, megnyugtat, segít, oktat, vásárlásra ösztönöz, kikapcsol...

Viszont azt ne felejtse el a másik oldal, legyen blogger, vlogger, gamer vagy influencer, hogy a kijelentéseivel, soraival, a képeivel befolyásolással bír. Jól gondolja meg, mit ír le, mit mond ki, mert másnak akár árthat is vele. Sokszor elfelejti az ember, hogy súlya van annak, ha kijelent valamit, ha megírja, megosztja. Így minden kicsi és nagy influencernek, bloggerknek, vloggernek, gamernek oda kell figyelnie arra, hogy másnak ne ártson, jó irányba befolyásolja a követőit. Érdemes kihasználni azt, de csak a jó formában, jóra használva. Mekkora nagy felelősség, ezt sose felejtse el!

Ezt igyekszem én is szem előtt tartani és úgy véleményt nyilvánítani, hogy az másnak ne ártson, ne okozzon kellemetlenséget, kárt, negatív érzéseket.

Blogger vagyok és nem félek bevallani!

Bloggerképző feladat volt.

Te hogy látod a témát? 

#blogger #vlogger #gamer #influencer #téma #melyikvagy #xbloggerélet #ReAdblog #bloggerképző #feladat #cikk 

Főszerepben egy kastély két, különböző idősíkon

Lina R. Breitkreutz: Az ​új kedvenc

lost-places-2759275_640.jpg

Meglepő könyv került  a kezembe minap. Ami a megdöbbenésem kiváltója volt, az az, hogy az írónő a névtelenségből robbant be vékonyka könyvével és rögtön tarolt is, kedvencé avanzsált számomra. Korábban egy interjút is olvashattatok vele a blogomon, ami itt megtalálható. 

75453549_2649131095146888_8139994565395349504_n.jpg

Nem gondoltam, hogy ekkorát fog szólni, magával ragad és ennyi minden elfér egy aprócska kötetben...

Megnyerő borítója, érdekes címe ragadta meg a figyelmem első körben, de nem voltak túl nagy elvárásaim vele szemben. Egy első könyves megjelenésnél rengeteg apró hiba csúszhat a számításokba (túlírás vagy alul írás, nem jól kibontott, kifejtett világ, cselekmény, vontatott írásmód, kevés figyelemfelkeltő motívum, bugyuta karakterek, elírások, furcsa szóhasználat, nem értem mit akart kihozni a történetből az író, másolás, klisé hegyek-csak hogy párat megemlítsek). Ezeknek semmi nyomát nem leltem, helyette kaptam egy alaposan felépített világot, gondosan adagolt talányokat, jól megszerkesztett karaktereket, kellően izgalmas cselekményt, minden szempontból klappoló, jól átgondolt történetet és túl kevés oldalt. Úgy gondoltam, ezen a lapszámon nem kaphat jó lezárást, sem maximálisan kibontott, le is zárt történetet, összecsapott lesz. Szerencsére az író megcáfolt. Nem mondom, hogy nem olvastam volna még, sok részt bővebb lére eresztve, de nem lett összecsapott.

lost-places-3035877_640.jpg

 Az új kedvenc cím akár jóslat is lehetne, mert igazán kedvenc lett a történet. Sejtelmes, magával ragadó, lendületes olvasmány, mely tartalmaz egy cseppnyi hátborzongatót is. Fő kulcs egy ódon, romos kastély, egy frissen avanzsált írónő és a rejtélyes múlt. Egy kis időutazás, némi misztikum is helyet kapott fűszerként, de számomra nem ez volt a leglényegesebb, hanem a leíró részek és a szereplők. A stílus dicsérendő. Szerettem a szófordulatokat, a minden érzést átadó leírásokat, az élő, legkevésbé sem erőltetett párbeszédeket, a hangulatkeltést. 

Nagyon jól megkomponált a könyv íve is. Amikor kell, belehúz, kapunk egy izgalmas részt, aztán szépen lenyugtat, lassan folydogál, csak sejtet, pont annyira, hogy borzasztóan kíváncsiak legyünk, mi következik vagy miért van az úgy, ahogy. Jól adagolja az izgalmakat. 

Végig az volt az érzésem, hogy a hősnőt, magáról mintázta teljességében az írónő, nem csak az alap ötletet, a nevet és író mivoltát. Talán pont ilyen kedves, szerethető személyiség lehet ő is, mint a könyv szereplője. Aki egyet szeretne nagyon, mindenkinek adni valami jót. Érdekes figurákat hozott létre Lina. Sok a mellékszereplő, de nem zavart. Nem ők állnak a fókuszban, csupán segítői a történetnek. A könyv többet is elbírt volna egy-egy mellékszereplő kifejtésében, megismerésében talán.

Nagyon izgalmas téma került a cselekmény középpontjába. Ki ne gondolna arra, hogy megváltoztasson olyan eseményeket, amik rosszul végződtek, tragikus kimenetelük volt. És nem csak a saját életre gondolok, hanem másokét is ráncba szedné szívesen az ember. Keveset szentel a hogyanoknak, az időutazás kifejtésére, de nekem pont így volt tökéletes. Ha ennél még több van, kevésbé lett volna számomra emészthető. Még így is egy picivel több a kelleténél.

Azt hiszem én is szeretnék egy kastélyt...De időutazni biztosan nem!Hiszen ki tudja milyen eseményt változtatnék meg, ki tűnne el az életemből általa. 

Remélem az írónő tartogat még számunkra folytatást. Köszönöm ezúton is a könyvet neki!

Fülszöveg:

Minden embernek van olyan emlék az életében, amire azt mondja: Istenem, ha visszamehetnék a múltba, másképp csinálnám. Megváltoztatnék mindent, hogy jobb legyen.

De vajon mi lehet az az indok, amiért megváltoztatnánk a múltat? Pénzért? Elrontott szerelemért? Kisiklott karrierért? Egyáltalán hogyan lehet változtatni a múltunkon?

Lina R. Breitkreutz megtette. Visszarepíti az olvasót elmúlt időkbe, amit sokan szeretnénk meglátogatni. Kicsit ott lenni, kicsit átélni. A pörgős jelenünk napjait bolygatta meg a lelassult múlt pillanataival. Történelmi tragédiákat és szerelmeket mentett meg a főszereplője különleges képességével.

Idézet:

Hátradőltem a karosszékben, és elborzongtam a hirtelen felállított konspirációs elméleteim miatt. Ebben a pillanatban már nem is tudtam annyira örülni a háznak, amit új otthonommá akartam varázsolni.

184 oldal 
ISBN: 9786156066435
Ha tetszett az ajánlóm a könyvet meg tudod vásárolható itt!

Egy kis érdekesség: A könyv alapötletéül származó Balatonederics község Veszprém megyében a Tapolcai járásban található. Kastélyát Fekete-kastélynak hívják.

balatonederics2.jpg

A fotót készítette: Civertan

ReAd-blog

#könyv #időutazás #book #kastély #izgalmas #mutimitolvasol #ReAdblog

 

75081237_2649107821815882_7606765313215954944_n.jpg

 

Hova lettetek barátok?

Anyai magány

phone-2237666_640.jpg

barátság összetett, támogató emberi viszony.  Egy olyan kapcsolat, mely emberek között alakul ki. Örömteli találkozás, közös beszélgetések, azonos érdeklődési kör által alakulhat ki vagy a véletlennek köszönhetően. Rengeteg minden jellemezheti, mert egyéni. Mindenkinek mást jelent a barátság. Szó van benne kölcsönös elfogadásról, rokonszenvről, őszinteségről, bizalomról és törődésről. Egy szövetség, mely mindkét félnek jó érzéseket hoz az életébe. Egy jó barát aranyat ér, bármikor támaszkodhatsz rá, mindig meghallgat. Ha kell, tanáccsal lát el, megmondja az igazat neked, bármennyire fáj, de ha az kell, akkor némán támogat, bármilyen hülyeséget is tégy épp.. 

Ez az, ami nekem nagyon hiányzik. Van a férjem, a társam, a szerelmem, a beszélgetőtársam, akivel mindent megoszthatok. Mondhatom azt, hogy ő a barátom! De női csacsogó partner, akivel a női dolgokat megbeszélhetem, hiányzik az életemből. Elsodort az élet minket egymástól. Eltávolodtunk. Új élethelyzetbe kerültünk. Már más volt a fontos, más volt a prioritás. Kevés az idő. Nehéz volt mindent összeegyeztetni. 

Rengeteget gondolkodtam, mi vagy ki a hibás ezért. Könnyebb a helyzetet hibáztatni vagy a tovatűnő barátot, az idő hiányát, a távolságot. De ehhez is két fél kell. Végül arra jutottam, hogy talán bennem is van a hiba, nem kevés. Feleség lettem, majd anya és a családom lett a legfontosabb számomra. Talán az volt a gond, hogy már nem csak a helyrajzi szám választott el, hanem egy erősebb érzés is, a családi összetartozás. Talán én sem küzdöttem eléggé. Nem voltam sokáig kitartó. Az is lehet, hogy keveset tettem a dologért. Évekig kerestem az okot, hová tűntek a barátok az életemből, hová lettek a gyermekkori pajtások, az átbeszélgetett éjszakák. Hiányoznak a közös csacsogások. A "Hogy vagy?" kérdés. A jó kis bulik, a világ megváltásának ötletei.

personal-804763_640.jpg

Már nem keresem a választ a miértre. Már csak kicsit kesergek az elmúlt időkön. Már nem hibáztatlak csak téged. Tudom, sokat hibáztam én is. Néha túl sok voltam. Nem azt mondtam, amit hallani szerettél volna. Nem úgy cselekedtem, hogy az neked jó lett volna. Keveset törődtem veled. Sajnálom. Hiányzol. Ez van.

Már nem lesz sosem olyan, mint régen. Egy váza ha eltörik, megragaszthatod, de a vonalak, a törés csíkjai mindig látszani fognak. 

Az új barátságokat pedig belengi a félelem, a remény, az előző érzése, mikor megégettük magunk. Nehéz kiérdemelni a bizalmat. Már fenntartásokkal kezelek mindenkit. Nem engedek be akárkit a kis világomba. Vannak felületes barátságok, ismerősök, ismeretlen ismerősök, közelebbi rokonok, haverok, de nem ugyan az. Mindenkinek életem egy kis szeletét mutatom csak meg, magam teljes egészében nem. Anyaként magányra lettem ítélve. Férjem és gyermekeim tartják bennem a barátság lángját égve. A remény él még bennem, hogy egyszer újra egy jó barátnőre lelhetek. Nem adom fel. Talán, majd, valamikor lesz még igazi barátnőm.

Vajon hány és hány anya mondhatja most ugyan ezt magáról? Van társa, gyermeke, családja, de a barátok eltűntek, mint a délibábok. Vagy talán nem is barátságok voltak ezek igazából, csak tünékeny illúziók? 

Barátnőt keresek...Anya vagyok, feleség vagyok. Talán valaki barátja is lehetnék.

#barátság #bloggerképző #ezfájt #őszintevallomás #bloggerélet

ReAd-blog

freedom-2237657_640.jpg

 

Az idő a legfontosabb tétel az életben

time-3222267_640.jpg

Az idő annyira relatív. Néha túl sok van belőle, homokszemekként pereg le minden egyes másodperc. Ilyen, amikor várakozni kell egy váróban órák hosszat vagy egy jeles esemény eljövetelét várod, de csak nem akar bekövetkezni. Máskor pedig gyors folyású folyó képben van jelen az életünkben, meglehetősen gyorsan tova robogva. Emlékszel, mikor csak két percen múlott, hogy elérd azt a buszt? Vagy a gyermekedre pillantva rájössz, hogy tegnap még az anyukájára utalt pici baba volt, ma pedig már egy bimbózó egyéniség saját elképzelésekkel, tervekkel, személyiséggel, álmokkal.

Akárhogy is legyen, az időnk az egyik legértékesebb tulajdonunk a világon. Kinek kevesebb jut, kinek több. Viszont sosem tudhatjuk előre, mennyi adatik meg belőle, azért jól használjuk azt ki. Ne hagyjuk, hogy feleslegesen lopják. Használjuk ki a rendelkezésünkre álló értékes perceket, órákat, napokat, heteket, éveket, évtizedeket  lehető legjobban, abba minden jót beleszuszakolva. Annyi dologra pazaroljuk, nem tudván, hogy bármi történhet a holnapban. Utólag pedig már hiába bánjuk, ha kifutottunk az időből. Ezt talán csak akkor vesszük tudomásul, ha egy hozzánk közel álló embernek fogyatkozik meg... Felesleges dolgokon kesergünk nap, mint nap. Apró dolgokat nagyítunk fel óriási hibának. Nem örülünk nyilvánvaló dolgoknak, mert aprók. Nem járunk nyitott szemmel a világ szépségei felé. Pedig kellene!

Ezerszer és még többször elmondjuk, hogy mindjárt, majd, holnap, majd máskor...Aztán lehet, hogy sosem valósul meg. 

Az időd értékes dolog, csak arra szánd, aki megérdemli! Másét se pazarold! Arra használd, ami jó érzéssel tölt el, boldogságot hoz az életedbe. Igyekezz a jót, a szépet meglátni, megélni. Szárnyalj!

woman-570883_640_1.jpg

Fiatal korban azt hisszük, hogy sosem jön el a kitűzött életkor, annyira lassan telnek a napok. Aztán elérve a felnőtt kort azt vesszük észre, meggyorsult az idő kereke. Legszívesebben visszatekernénk.  Míg végül idős korra ismét lassulni látszik. Fura dolog ez az érzékelés. Pedig ugyan olyan gyorsasággal telnek a napok, mindig 24 órából állnak. És mégis

Miután egy csomó közhelyet elpuffogtattam, arra kérlek, ne rabold az időm feleslegesen és a sajátod sem! A többit nagy költőnk szép szavaira hagyom!

Tóth Árpád: az órainga

Ketyegésében rekedt, tompa dal van,
Virrasztó éjen gyakran nézem őt -
S úgy rémlik, lengő teste szeli halkan
Hiú forgáccsá az örök időt.

Nézem, milyen sunyin jár jobbra-balra,
Üvegkalitjából szinte lenyúl,
S bús életemre, a csüggedt fonalra,
Mint a párkák sziszegő kése hull.

S kiáltanék: hahó! fel! emberek!
Vigyázzatok! - De csend van a sötétben,
Hangom se fog, moccanni sem merek;

Száz mérföldig csak ingák vannak ébren,
Zord élükön titkos, vak fény inog:
Konok kések, arany gillotinok...

Forrás: www.eternus.hu - Klasszikus versek

clock-1274699_640.jpg

BloggerKépző 30 napos kihívásának 13 napján járunk. Te már csatlakoztál? Érdemes, mert nagyszerű témákat dolgoz föl. Itt megteheted.

#idő #időgazdálkodás #boldogság #bloggerképző #blog #nepazarold #éljboldogan

ReAd-blog

Igazából Maugli

Marina Chapman · Vanessa James · Lynne Barrett-Lee: A ​lány, akinek nem volt neve

74638421_2646417225418275_7061083662355267584_n.jpg

Egy könyv, mely a Maugli női verziója is lehetne. Egy történet, mely megmutatja, hogy az ijesztő, sötét, kiismerhetetlen esőerdőtől a városi dzsungel mennyivel veszélyesebb. Egy olyan igaz tanmese, mely megismerteti velünk, hogy az erdőben élő veszélyesnek titulál majom mennyivel emberségesebb, mint sok ember! Ez Marina története, aki egy igazi hős, egy nagy túlélő.

Bevallom, nehezen rántott be a kötet. Nem azért, mert rosszul van megírva vagy már megszokottá váltak az ilyen borzalmak, csupán rosszkor kezdtem bele a könyvbe. Nem jókor talált meg, így nehezen tudtam ráhangolódni. Az sem segített rajta, hogy sokáig tartott az olvasása, újra és újra kizökkentem, pihenőt kellett tartanom a lelki ráhatása miatt.

Nehezen emészthető kötet, szem előtt tartva, hogy megtörtént eset. Az élet írja a legmegdöbbentőbb, legdurvább dolgokat, amit a képzelet sem tud kitalálni, az biztos. Annyi minden történik a főszereplővel, hogy sokként hat. Olyan, mint egy rémmese, mely a képzelet szüleménye, pedig igenis hihető, mert ilyen a világunk. Marinát 4 évesen rabolják el és az őserdőben köt ki. Hihetetlen lélekjelenléttel, túlélőösztönnel rendelkező, mindent túlélő kislány. Vajon egy apró gyermek mennyi borzalmat képes elviselni egy fél életen keresztül? Mikortól bomlik meg az elméje, adja fel az emberi létet valaki? Mennyit bír az emberi test és lélek? Fejlődéstörténet vagy túlélő történet? Talán mindkettő kicsit.

Mikor ilyen könyvet olvasok, rá kell döbbennem, mennyire apró dolgokon problémázunk ehhez képest. Mennyire könnyű életünk van, mégsem vagyunk elégedettek vele, nem értékeljük eléggé azt, amink van. 

76747513_2646417445418253_8198060788070481920_n.jpg

Marina érzékletesen ír a történtekről. Érezzük az őserdő sötétjét, a majmok hangját halljuk, hogy aztán a későbbiekben a rettegése, kiszolgáltatottsága váltsa föl, egy másfajta félelem a könyv történéseit. Hihetetlen, hogy a társadalom a gyerekek kezét ilyen szinten elengedi, nyomorban tengődnek, egyedül az utcán. Becsülöm a főszereplőt, mert a legsötétebb időkben is előre tekint és nem adja föl, bármilyen nehézséget gördít elé az élet. Ember marad, aki a jót is látja, nem csak a rosszat. És hisz. Nem vágyik vissza a kezdetekhez, az esőerdőbe, hanem emelt fejjel küzd tovább. Jól árnyalja a könyv az emberek sokszínűségét, a jó és a rossz között elhelyezkedő rengeteg réteget, az élet borzalmait és apró örömei között szakadékot.

Talán számára nem a testi borzalmak, az alkalmazkodás, kín volt nehezen kezelhető, hanem a magány, a valakihez tartozás nélküliségének elviselése. 

A főszereplő mesél és mesél. Tárgyilagosan tárja elénk élete történetét, viszont nem enged be a legmélyére. Talán túl fájdalmas számára. Én úgy éreztem, hogy nem engedett be eléggé, nehogy elrettenjek. Szerethető, bárkinél emberibb kislány, majd nagylány és felnőtt. A rossz sorsát is jóra kovácsolja kitartásával, erős jellemével, jó szívével. Könnyű őt megszeretni, hiszen a túlélésre játszik csak és szeretetet szeretne. Senki felé nincs előítélete, nincsenek manírjai, semmi rossz nincs a gondolataiban, senkinek nem szeretne ártani. Vele a lehető legrosszabbat cselekvő felé sem táplál gyűlöletet, gyilkos indulatokat. Nehéz lehet ennyire jónak, higgadnak lenni, nem túl hálás feladat. Nagyon szerettem volna olvasni a lelki oldalról is, jelenleg hogy van, hogyan dolgozta fel ezt a rengeteg rosszat. Túl tudott jutni mindenen? Vajon most, hogy már ismeri a világot, a múltját, akkor sem tud rossz szívvel gondolni az őt bántókra? Nem akar egy kis elégtételt, felül tud emelkedni ezeken?

Érzelmek, érzések, szenvedés, cseppnyi boldogság, kilátástalanság, bánat, vágyódás, egyedüllét...Annyi, de annyi érzést tár elénk a könyv.

Nem lett kerek a könyv, a vége annyira hiányzik, mint egy falat kenyér. De aki bírja a spoilereket, az megkaphatja videó formájában.

A stílus kicsit vontatott. Könnyen olvasható, de mégis lassú folyású. A leíró részek jobbak, mint  a párbeszédek. Utóbbiak néha annyira nem életszerűek vagy csak hihetetlen, hogy ilyen megtörténhet egyáltalán.

Ne várj száguldást, pörgős történéseket, akciódús, nagy izgalmakat. Inkább ledöbbenést és sok érzelmet a könyvtől.

A borítóját imádtam, nagyon kifejező, sejtelmes, izgalmas és kifejezi a könyv tartalmát.

Köszönöm a könyvet a 21. század kiadónak!

Eredeti címe: Marina Chapman: The Girl With No Name

336 oldal 
ISBN: 9786155915765 
Fordította: Kallai Nóra

 

Fülszöveg:

Megdöbbentő ​történet az elveszett gyermekről, aki túljutott a megpróbáltatásokon akár a dzsungelben, akár az utcán nyomorogva, hogy aztán visszatérjen a korábbi életébe. 1954-ben egy távoli, dél-amerikai faluból elraboltak egy négyéves kislányt. Marina Chapmant az otthonából ragadták el, aztán sorsára hagyták a kolumbiai dzsungel mélyén. Csoda, hogy életben maradt.
Két nappal később a rettegő és éhező kislány ráakadt egy csapat csuklyásmajomra, és ösztönösen utánozni kezdte a viselkedésüket. Ugyanazt ette, amit a majmok, ugyanúgy viselkedett, mint furcsa barátai.
Marina öt évig élt a majmok között, ezalatt állatias vonásokat vett fel: nem beszélt, levetkőzte gátlásait, nem tekintette embernek önmagát, és az emberi közösség szabályai helyett a majomcsalád normáit követte. De ez még csak a kezdet volt szenvedéseinek és kalandjainak sorában…

Idézet:

Lövésem sincs, miért voltak velem ilyen kedvesek. De örülök, hogy olyanok voltak, mert megmutatták, hogy nem minden ember kegyetlen.

SPOILER

 

Marina története szerencsére jól végződik.

Marina Chapman, főhősünk jelenleg Angliában él férjével. Két felnőtt lánya van. Az élettörténetéből befolyó jövedelmet a gyermekmunka és az emberkereskedelem megfékezésére fordítja.

 

ReAd-blog

#read #blog #könyv #21.század #kiadó #book #durva #igaztörténet #megdöbbentő #olvasmány #zsigerighatol

covers_545780.jpg

 

 

 

 

Gyerekek álmát őrzi...

Manó ágyak

75407718_2642790859114245_5117718489716490240_o.jpg

Családi összefogással készülnek a Manó ágyak, melyek az apróságok álmát őrizik. Egyediségével, izgalmas ötleteivel kitűnik az átlagos ágyak közül egy-egy Manó ágy. Melyik gyerkőc nem aludna szívesen egy mesebeli alvóhelyen? Ma Manó ágyak két tulajdonosa mesél munkájáról, nehézségeiről és a szép pillanatokról.

-Manó ágyak. Honnan ez a kedves név ötlet, az elgondolás, hogy pontosan ezzel foglalkozzatok?

Férjemmel korábban is kollégák voltunk egy elég stresszes munkakörben. Mindig valami kreatív tevékenységről álmodoztunk és arról, hogy egyszer a magunk urai leszünk. Amikor várandós voltam az első kislányunkkal, Lottival, nagyon sok anyukás fórumhoz csatlakoztam, ahol rengetegen kerestek akkoriban házikó ágyakat. Egyszer megmutattam a férjemnek, hogy milyen jól néznek ki és nekem is mennyire tetszik.

Mire ő: hát akkor csinálok majd a Lottinak!

Láttam, hogy nem igazán találnak megfelelő készítőket az anyukák, ezért egyikőjüknek felajánlottam, hogy a férjem elkészíti neki amolyan kikapcsolódás gyanánt, munka után. Hát így kezdődött az egész. Ez a kedves édesanya utána többször is ajánlott minket, így sorra érkeztek a megkeresések. Láttam, hogy muszáj csinálni egy Facebook oldalt, nagyjából 3 perces gondolkozás eredménye lett a Manó ágyak név, amit azóta is imádunk.

- Mióta van a piacon a Manó ágyak? Mennyire volt döcögős az indulás? Most ott van, ahol terveztétek?

A vállalkozás lassan 3 éve működik. Az indulás és utána a fejlődés is a mai napig olyan, mint egy álom. Folyamatosan jönnek az újabb és újabb ötletek, folyamatosan fejlesztünk, invesztálunk új gépekbe, egyre többféle bútort és gyerekszoba kiegészítőt készítünk. Amikor ez az egész elindult, egyáltalán nem gondoltam, hogy ilyen hamar idáig eljutunk. A férjem sokkal optimistább nálam, azt állítja, hogy ő tudta! 

mano_agyak-5.jpg

- Mesélnétek azokról a mérföldkövekről, ahogy felépült, egyre sikeresebb lett, előrébb lépett a kis vállalkozás?

Nagyjából 1 évig működtünk úgy, hogy munka mellett csináltuk az ágyikókat a férjemmel, nem volt akkoriban még segítségünk. Aztán az egyre növekvő igény miatt apukám - aki szintén rendelkezik asztalos végzettséggel - csatlakozott hozzánk, és bizonyos részfeladatokat az akkoriban bérelt műhelyünkben ő csinált. 16 hónappal első kislányunk születése után, megszületett második kislányunk, Lujza is. Ez időtájt költöztünk az agglomerációba egy kertes házba, ahol felépülhetett a saját kis műhelyünk. Ekkor a férjem kilépett a munkahelyéről és már főállásban készítette az ágyakat. Ez volt talán a legnehezebb és legizgalmasabb, legrizikósabb döntés, amit az álmaink elérése érdekében közösen meghoztunk.

- Mi a legnehezebb és legszebb része a munkátoknak?

A legnehezebb, amikor kapacitás hiány miatt nemet kell mondanunk egy-egy megkeresésre.

A legszebb része, amikor visszajeleznek az anyukák, hogy mennyire jól alszanak az új ágyikóban a kismanók és mennyire szeretik.

- A sok pozitív után egy kis negatív is érkezzen. Mesélnétek a nehézségekről, a kudarcokról, a másolók által generált csalódottságról? 

A házikóágyakat értelemszerűen nem mi találtuk fel, ez egy Skandináviából induló stílusirányzat volt, ami meghódította és folyamatosan hódítja a világot. Tehát az, hogy nem kizárólag mi készítünk ilyen ágyakat, az teljesen elfogadható és természetes jelenség. Nagyon sok konkurenciát ismerünk, kifejezetten jó kapcsolatot ápolunk. A gondot azok a készítők okozzák - leginkább lelkileg - akik a szellemi termékeinket próbálják eltulajdonítani. Mi soha nem csináltunk ilyet, mindent amit elértünk kizárólag önerőből értünk el, nem volt szükségünk lesni másoktól, nem lopikáztunk ágyakról készült képeket és eszünkbe sem jutott hasonló. Nagyon fáj, amikor mások az általunk kőkemény munkával kitaposott ösvényen próbálnak előrébb jutni. Mind a ketten igazán lelkis emberek vagyunk és igazán nagy szeretettel, szívvel-lélekkel építgetjük a kis vállalkozásunkat. Természetes, hogy fáj, amikor igazságtalanul eltulajdonítanak valamit ebből a sok jóból, amit az évek alatt létre hoztunk. A Manó ágyak ezektől a kis apró szeretem dolgoktól, amik belőlünk jönnek, Manó ágyak. A saját szeretetünket, elhivatottságunkat és kreativitásunkat tükrözik. Szuper lenne, ha legalább ezeket meghagynák nekünk!

74887164_2642790982447566_4676748184481955840_o.jpg

- Milyen visszajelzés volt az, amit megjegyeztetek örökre, annyira a szívetekbe égett, feltöltött a munkátokkal kapcsolatban?

Huh, hát több ilyen emlékezetes visszajelzés is van.

Volt egy édesanya, aki gyakorlatilag könyörögve hívott fel, az anyai fülem azonnal meghallotta, hogy nagy a baj, hogy tönkre fog menni a házasságuk és az idegrendszerük, mert egyszerűen nem alszik a gyermekük a kiságyban, köztük nem szeret, egyetlen reménye egy új ágy, beleszeretett a házikó ágyakba, de képtelen kivárni a már akkor is nagyon hosszú vállalási időnket. Bevállaltuk. Éjszakánként csinálgattuk a férjemmel, hulla fáradtak voltunk, de éreztük megéri. Átadtuk az ágyat, másnap reggel érkezett a köszönő levél: a kisfiú egyedül ment ágyba és reggel 8-ig egy hang nélkül aludt. Akkor már megvolt a második kisbabánk is, annyira, de annyira kimerült és fáradt voltam, bizonyára a hormonok is működtek még bennem, így hát elsírtam magam. Hihetetlenül jól esett, soha nem felejtem el azt az üzenetet.

A másik csodás visszajelzés az volt, amikor a Pici Piacon álltunk már órák óta az asztalkánk mögött, már be voltam rekedve annyit beszélgettem a szülőkkel az ágyakról, és egyszer csak odaszaladt egy kisfiú a férjemhez és megölelte, azonnal összepacsiztak és beszélgetni kezdtek. Pár másodperc múlva megérkeztek a szülők is. Kérdezték én vagyok-e az, akivel leveleztek. (Velem ugye nem szoktak találkozni az átadások alkalmával, a férjem egyedül viszi az ágyakat, hogy minél kevésbé zavarjuk a családokat a jelenlétünkkel.) Mondtam minden bizonnyal én. :) Kiderült csak azért jöttek el a Pici piacra, mert látták, hogy kint leszünk és mindenképpen meg szerettek volna ismerni személyesen is. Ha nem lettem volna annyira lesokkolódva és meghatódva tuti elsírtam volna magam örömömben. Nem gondoltam, hogy valaha ilyen módon ugyan, de ilyen sokat fogunk jelenteni más családoknak és közvetve részesei lehetünk a mindennapi életüknek.

74230315_2642790715780926_1054884306230444032_o.jpg

- Hogyan tudjátok ezt a munkát összeegyeztetni a családdal, a többi teendővel? Mert egy vállalkozás nem csak 8 órás munkából áll, hanem jóval többől. a tiétek sem csak eladja azokat a gyönyörű ágyakat, hanem rengeteg egyéb munka is van vele.

Nagyon nehéz összeegyeztetni a céggel kapcsolatos teendőket a családdal. Két kislányunk van, a 3,5 éves Lotti és a 2 éves Lujza. Nem járnak bölcsibe, itthon vannak velünk. A férjem nagyon sokat dolgozik, rengeteg munka van a műhelyben, de igazán sok tartalmas időt töltenek együtt a lányok az apukájukkal, aminek én szívből örülök. A legjobb apa, akit csak kívánhatok. A gyerekek is nagyon apásak, odáig vannak érte!

A telefonokat én fogadom, az adminisztrációt, számlázást, megrendeléseket, marketinget, közösségi oldalainkat, fejlesztéseket, árlistákat, stb. én csinálom, ezeket általában a délutáni alvásidőben (ha épp nem kell főznöm), vagy éjszaka szoktam intézni. És meglepő módon rengeteg anyuka azonnal válaszol este 11-kor vagy éjfélkor és indul is az éjszakai anyák közti traccsparti, amit imádok! 

- Hogy látjátok a céget 10 év múlva?

10 év múlva már bejáratottan fog működni a manufaktúránk, több alkalmazottal és egy hatalmas műhellyel rendelkezik majd a Manó ágyak, és nem 4-6 hónapos, hanem maximum 6 hetes teljesítési idővel fogjuk gyártani a csodálatos egyedi ágyakat és egyéb gyerekszoba bútorokat és kiegészítőket.

Manó ágyakat megtaláljátok a facebookon vagy a weboldalukon 

A baba és kisgyermek ágyak mellett még sok szép dolgot, köztük könyvespolcokat, asztalokat székekkel, játékbaba ágyakat, ifjúsági és emeletes ágyakat is találhattok a kínálatukban.

Manó ágyak, ahol a kicsik is nagyot álmodhatnak!

ReAd-blog

#interjú #ágy #riport #blog #gyerekágy #babaágy #ágyak #családi #családivállalkozás #manóágy

 67377241_717938498640372_7111574297159663616_n.jpg

67302942_1296610020488261_6839552530582601728_n.jpg

74495926_568412937058697_2336150261254324224_n.jpg

67294266_1700925683385751_7730592849607000064_n.jpg

 

 

 

 

 

 

Olvasnak a magyarok?

Egy kis értékelés 100 kitöltött kérdőív után

Minap szembe jött velem egy kérdőív. Hogy én még sosem készítettem egyet sem? Nosza rajta, az ember mindig tanul, így nagy érdeklődéssel ástam magam bele a kérdőívkészítés fortélyaiba. Az nem volt kérdéses, hogy az én kérdőívem mire fog irányulni. Természetesen az olvasási szokásokról és a blog olvasásról faggattam az embereket, hiszen ez áll hozzám a legközelebb és ebben a témában vagyok érdekelt. Igen hasznosnak bizonyultak az információk, ami érdekelhet rajtam kívül másokat is, laikusokat, írókat, rendszeresen olvasó embereket, kiadókat és blogot vezető embereket is. Érdekel titeket is?

Pár grafikont és szöveges értékelést megmutatok.

Annyit kell tudni az én kis kérdőívemről, hogy 101 ember töltötte ki, de még azon is túl, még többen egy kicsivel. Facebook és a könyves közösség moly.hu, továbbá pár blogger oldalon és a saját facebook oldalamon, csoportomban tettem ki a kérdőívet, hogy egy kicsit árnyaltabb képet kapjak. Nagyon rövid idő alatt, mindössze három nap múltán kezemben voltak az eredmények. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki szánt rám némi időt és kitöltötte. 

Az első kérdés az volt, hogy ki olvas rendszeresen. Meglepően magas eredményt kaptam. Még mondják, hogy az emberek nem olvasnak. Dehogynem! Mérhetetlen büszke vagyok, hogy ilyen magas a számuk az olvasóknak. 88% vesz kézbe rendszeresen könyvet. Csupán 8 ember választása esett a nem gombra. 5 pedig tartózkodott, amit nem értek, talán ritkán olvas.

nevtelen.png

 

Következő kérdésem arra vonatkozott, milyen eszközzel olvas rendszeresen. Könyv formátumot vagy bármilyen okoseszközt, esetleg mindkettőt használja nagy rendszerességgel.

67 ember a világ haladásával, korszerűsödéssel ellentétben előnyben részesíti a kézzel fogható, megillatozható könyveket.

26 ember mindkettőt szívesen olvassa. 

12 ember e-bookot használ leginkább, a fák védelmében és praktikussági okokból.

9 ember egyéb kütyüt használ.

Azt gondolom, volt aki kicsit összezavarodott és két gombot is nyomott. Valahogy nem jön ki a 100-101 ember. :)

mivel_olvasol.png

 

A következő kérdésem arra vonatkozott, mi alapján választ olvasnivalót valaki. Itt több lehetőséget lehetett jelölni. Ez a grafikon főként azoknak jön jól, akik könyvet írnak, így nagyjából képben lehetnek, hogy érjék el az olvasókat vagy kiadóknak, milyen formában érdemes reklámozni a köteteket. Nekünk, könyves blogot vezetőknek is remek visszajelzés, hogy érdemes-e ezzel foglalkoznunk vagy sem, könyveket ajánlani a közönségnek.

mi_alapjan_valasztasz_olvasmanyt.png

Ha már blogok. A most érkező kép azt hivatott prezentálni, mennyien olvasnak blogot és főként milyeneket, az ez utáni grafikon pedig időpontot, mikor olvasnak az emberek szívesebben blogbejegyzéseket. Ez a szám meglehetősen alacsony, de talán azért, mert rohanó világunkban kevés időnk marad blogokat is olvasni. Akik olvasnak, azok leginkább hétvégén vagy az esti órákban, gondolom munka után, mikor alszanak a csemeték, a teendőik végére érnek, kikapcsolódásképpen. Legtöbben könyves, gasztó vagy családi, gyermeknevelős vagy személyes blogokat nyitnak meg. Volt, aki konkrét blogot is említett.

Szerintem biztos örülnének, ha megemlíteném őket, nektek pedig esély új kedvencek avatására. Anarchia, Hintafa, Deszy, Hagyjatok olvasok!, Angelika, Pupilla, Olvasónapló, Könyvparfé, Blogturnés blogok neve került legtöbbször említésre. 

olvasol_blogot.png

mikor_olvasol_blogot.pngA legvégére tartogattam azt, amiért szívesen visszalátogatnak rendszeresen az olvasók egy blogra.

Stílus, egyediség, a blogot vezető személye, akinek a blogon megjelenik az egyéniség, hitelesség, érdekes, értéket teremtő, valamit pluszt adó tartalmak rendszeresen, 

Nagyon jól fogom tudni hasznosítani a kérdőívben fellelt válaszokat, köszönöm még egyszer azoknak, akik kitöltötték.

 

ReAd-blog

#blog #bloggerlife #bloggerélet #kérdőív #olvasás #könyvek #book #buch #olvasamagyar

 

 

Kreativitás, anyuka a neved!

brain-2062057_640.jpg

Az élet számos terültén szükséges a kreativitás: egy-egy fontos feladat elvégzésekor, munka közben, a háztartást vezetve, főzéskor, kézműves tevékenység közben, de legfőképpen szülővé váláskor fontos. A kreativitás megnevezés egy olyan személyt takar, aki képes új ötletekkel előállni, bírja a váratlan helyzeteket, gyorsan megoldja azokat, teremt valamit. És kik ezen megnevezés szerin  a legkreatívabb emberek? Szerintem az anyukák!

A csemeték mindig valami váratlan dolgot tesznek, ami azonnali megoldást kíván. Gyors cselekvőképesség, helyzetmegoldás, valami teremtése rögtön pipa is. Mi szülök, legfőképpen az anyukák mindenre képesek vagyunk gyermekeinkért, amit persze ők alaposan ki is használnak lelkiismeretfurdalás nélkül, újabb és újabb helyzeteket teremtve. Nem tudunk rajzolni még két egyenes vonalat sem, de leülünk és angyali nyugalommal szivecskéket, kacsának kinéző kiskutyákat alkotunk, mert ő kéri. A legváratlanabb helyen önti nyakon magát a gyerkőc, amire azonnal megoldást találunk táskánk feneketlen bugyra és képzelőerőnk segítségével. Az utolsó percben szól, induláskor, hogy biz sütit vagy valami fontos dolgot kell vinni a közintézménybe, legkésőbb azonnalra, de megoldjuk azt is. A farsangra gondosan előkészített maskara is szempillantás alatt átalakul, ha a lurkónak reggelre kelve már nem is tetszik, más akar lenni inkább. Elképesztő dolgokat készítünk ételekből, képesek vagyunk apró figurákat gyártani, csak hogy megegye a gyermek. Még nem létező sütési tudományunk is előkerül, ha valami kreatív finomságot enne. Egy mesterség is megirigyelné, ahogy öt perc alatt vacsorát varázsolunk az asztalra. A sportolók kitartásával, gyorsaságával vetekszik erőnk. Még egy gyors futó is megirigyelheti sebességünket, amilyen gyorsan kapcsolunk ha épp halálugrást készül a gyerek levágni. Meséket találunk ki, ha nem jut eszünkbe az eredeti vagy akár dalokat is...

Ugye hogy ismerős dolgok? Szerintem ez kódolva van bennünk nőkben, de kiélesedik, mikor megérkezik a baba. Kiélesednek az érzékeink, gyorsaságunk és az agyi kapacitásunk is maximális sebességre kapcsol. Túlélőüzemmód, én úgy hívom. Képesek vagyunk táplálni babánk, de még valami többre is hivatott az anyai szervezet, szórakoztatni, túlélni bármit és a gyermeket is életben tartani. Amit nem tudunk, azt megtanuljuk, behelyettesítjük, kikövetkeztetjük szuper gyorsan. Bármit a gyermek mosolyáért. Magunk számára és csemeténk számára is könnyebbé tesszük a mindennapokat, gördülékenyebbé ezáltal és élvezetesebbé.

brushes-3129361_640.jpg

.A kreativitás ráadásul fejleszthető! Tudtad?

A teremtő képességünk erősödik, hiszen képesek vagyunk, már merünk olyan dolgokat is kipróbálni, készíteni, melyeket előtte sosem merészeltünk. Sok nő ilyenkor kezd el gyöngyöt fűzni, kötni, varrni, festeni, egy valami kreatív vállalkozásba fog.

Egyszóval kreatívak vagyunk anyukák, mindent (is) megoldunk, tűzön-vízen át, ha megköveteli a helyzet és a gyermek jóléte. 

Kreatív voltam e cikk születésekor is, hisz elég érdekes módon értelmeztem a BloggerKépző következő napi feladatát a kreativitást! :) Csatlakozz te is a 30 napos kihíváshoz, nagyszerű témák kerülnek terítékre. Légy kreatív, értelmezz kreatívan.

Kreatív= leleményes, élénk képzeletű, fantáziadús, ötletes, alkotó szellemű, találékony, eszes, ötletgazdag, ötletdús

#kreatív #anya #anyavagyok #kreatívanyavagyok #anyaalegjobb #kreativitás #bloggerképző #BloggerKépző

ReAd-blog

baking-1951256_640.jpg

Hazám, hazám, kis hazám

torok_toce_tibor_futografus-_kalocsa.jpg

Fotók: Török Töce Futógráfus, Kalocsa

Rengeteg helyre ellátogatunk az életünk során. Van, aki a Földünk minden szegletére kíváncsi, hiszen millió szépséges dolgot láthat, színes kultúrákat és érdekes népszokásokat ismerhet meg. Gyönyörű, változatos a világunk, ezer szépséges dolognak a tárháza, az biztos. Vágyunk rá, nem szeretnénk lemaradni semmiről sem, mindent látni akarunk és megismerni. Érthető. De nem kell messzire menni azért, hogy valami nagyszerűt lássunk. Kis hazánk, Magyarország rengeteg természeti kinccsel rendelkezik, szebbnél-szebb tájjakkal, épületekkel, néphagyományok garmadájával. Tudom, illik szidni a kilátástalanságot, a politikát, a mentalitásunkat...de én ebben a postomban juszt sem teszem, inkább a jóra koncentrálnék.

71757978_2692957100754735_3793276366632255488_o.jpg

Fotó: Török Töce Futógráfus

BloggerKépző következő feladata, mely írásra buzdított.

Kis hazám. Mit jelent ez a szó nekem? Mindent!

Valahogy számomra az ország olyan, mint a gyermekem. Szeretem, bármi is történjék. Hibázik, vét, megbánt, de szeret és rengeteget ad. Bármi történhet, megbocsátom neki és szeretni fogom örökre, akárhová is kerüljek életem során. Nem éltem még messze huzamosabb ideig, nem tudok beszámolni arról, máshol mennyivel jobb vagy még rosszabb. Így csak egy részét látom a dolgoknak, kissé egyoldalúan, az biztos. Elnézésetek kérem ez miatt. Szeretek minden témát alaposan körüljárni, ismerni a határozóit. Most ez nem fog sikerülni. Elfogult vagyok? Talán. De ahol születtem, nevelkedtem, élek, az a hazám. Sose mond, hogy soha, de én most mondom. Soha sem fogom itt hagyni a szülőországom

Szokták mondani, hogy a "szomszéd kertje mindig zöldebb". Meglehet. Én maradnék a sajátomnál, épp elég zöld és megfelelő.

Lehet, hogy épp a kertek alatt, tőled nem messze található olyan dolog, aminek a láthatásáért valaki több száz kilómétert utazik, te pedig azt sem tudod, hogy ott van. Mindig kifelé tekintgetünk. A távoli jobb, szebb, élhetőbb, pedig nem annyira biztos az ám. Sokat szidott kis hazánk, akármi történik, akkor is kis hazánk marad. Nem véletlenül telepedtek le korban őseink. Becsüljük meg, szeressük, tegyük élhetőbbé, másoknak is szerethetőbbé. Rajtunk múlik, milyen ország válik belőle.

54425427_2316918188358630_444697185796227072_o.jpg

Nincsen párja a magyar néptáncnak, a gyönyörű muzsikáinknak, a szépséges nőknek, a finom borainknak, pálinkánknak, a másoknak fura paprikás ételeinknek...és még hosszasan sorolhatnám. Rengeteg "Nagy" embert adtunk a világnak tudományokban, egészségügyben, kultúrában. És annyi gyönyörű dolog van, amit érdemes itt felfedezni. 

Nem vágyódom én sehová máshová élni, viszont ha elmegyek egy hosszabb útra, mindig haza szeretek érkezni a legjobban. Hiányzik kis hazám, akármilyen is, hiszen itt születtem, itt gyűjtöttem megannyi emléket, itt ismerős a nyelv és a tájak. És igen, még a mentalistás is.

ReAd-blog

#hazám #Magyarország #ittszülettem #blogger #táj #BloggerKépző 

61540318_2442622915788156_2753548102341230592_n.jpg

20161011_toroktocetibor.jpg

38135313_1898515596875112_9027420484756570112_n.jpg

43110220_10156671384172889_8381867259282325504_n.jpg