Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

Hova lettetek barátok?

Anyai magány

2019. november 13. - Mayerné Répási Adrienn

phone-2237666_640.jpg

barátság összetett, támogató emberi viszony.  Egy olyan kapcsolat, mely emberek között alakul ki. Örömteli találkozás, közös beszélgetések, azonos érdeklődési kör által alakulhat ki vagy a véletlennek köszönhetően. Rengeteg minden jellemezheti, mert egyéni. Mindenkinek mást jelent a barátság. Szó van benne kölcsönös elfogadásról, rokonszenvről, őszinteségről, bizalomról és törődésről. Egy szövettség, mely mindkét félnek jó érzéseket hoz az életébe. Egy jó barát aranyat ér, bármikor támaszkodhatsz rá, mindig meghallgat. Ha kell, tanáccsal lát el, megmondja az igazat neked, bármennyire fáj, de ha az kell, akkor némán támogat, bármilyen hülyeséget is tégy épp.. 

Ez az, ami nekem nagyon hiányzik. Van a férjem, a társam, a szerelmem, a beszélgetőtársam, akivel mindent megoszthatok. Mondhatom azt, hogy ő a barátom! De női csacsogó partner, akivel a női dolgokat megbeszélhetem, hiányzik az életemből. Elsodort az élet minket egymástól. Eltávolodtunk. Új élethelyzetbe kerültünk. Már más volt a fontos, más volt a prioritás. Kevés az idő. Nehéz volt mindent összeegyeztetni. 

Rengeteget gondolkodtam, mi vagy ki a hibás ezért. Könnyebb a helyzetet hibáztatni vagy a tovatűnő barátot, az idő hiányát, a távolságot. De ehhez is két fél kell. Végül arra jutottam, hogy talán bennem is van a hiba, nem kevés. Feleség lettem, majd anya és a családom lett a legfontosabb számomra. Talán az volt a gond, hogy már nem csak a helyrajzi szám választott el, hanem egy erősebb érzés is, a családi összetartozás. Talán én sem küzdöttem eléggé. Nem voltam sokáig kitartó. Az is lehet, hogy keveset tettem a dologért. Évekig kerestem az okot, hová tűntek a barátok az életemből, hová lettek a gyermekkori pajtások, az átbeszélgetett éjszakák. Hiányoznak a közös csacsogások. A "Hogy vagy?" kérdés. A jó kis bulik, a világ megváltásának ötletei.

personal-804763_640.jpg

Már nem keresem a választ a miértre. Már csak kicsit kesergek az elmúlt időkön. Már nem hibáztatlak csak téged. Tudom, sokat hibáztam én is. Néha túl sok voltam. Nem azt mondtam, amit hallani szerettél volna. Nem úgy cselekedtem, hogy az neked jó lett volna. Keveset törődtem veled. Sajnálom. Hiányzol. Ez van.

Már nem lesz sosem olyan, mint régen. Egy váza ha eltörik, megragaszthatod, de a vonalak, a törés csíkjai mindig látszani fognak. 

Az új barátságokat pedig belengi a félelem, a remény, az előző érzése, mikor megégettük magunk. Nehéz kiérdemelni a bizalmat. Már fenntartásokkal kezelek mindenkit. Nem engedek be akárkit a kis világomba. Vannak felületes barátságok, ismerősök, ismeretlen ismerősök, közelebbi rokonok, haverok, de nem ugyan az. Mindenkinek életem egy kis szeletét mutatom csak meg, magam teljes egészében nem. Anyaként magányra lettem ítélve. Férjem és gyermekeim tartják bennem a barátság lángját égve. A remény él még bennem, hogy egyszer újra egy jó barátnőre lelhetek. Nem adom fel. Talán, majd, valamikor lesz még igazi barátnőm.

Vajon hány és hány anya mondhatja most ugyan ezt magáról? Van társa, gyermeke, családja, de a barátok eltűntek, mint a délibábok. Vagy talán nem is barátságok voltak ezek igazából, csak tünékeny illúziók? 

Barátnőt keresek...Anya vagyok, feleség vagyok. Talán valaki barátja is lehetnék.

#barátság #bloggerképző #ezfájt #őszintevallomás #bloggerélet

freedom-2237657_640.jpg

 

Az idő a legfontosabb tétel az életben

time-3222267_640.jpg

Az idő annyira relatív. Néha túl sok van belőle, homokszemekként pereg le minden egyes másodperc. Ilyen, amikor várakozni kell egy váróban órák hosszat vagy egy jeles esemény eljövetelét várod, de csak nem akar bekövetkezni. Máskor pedig gyors folyású folyó képben van jelen az életünkben, meglehetősen gyorsan tova robogva. Emlékszel, mikor csak két percen múlott, hogy elérd azt a buszt? Vagy a gyermekedre pillantva rájössz, hogy tegnap még az anyukájára utalt pici baba volt, ma pedig már egy bimbózó egyéniség saját elképzelésekkel, tervekkel, személyiséggel, álmokkal.

Akárhogy is legyen, az időnk az egyik legértékesebb tulajdonunk a világon. Kinek kevesebb jut, kinek több. Viszont sosem tudhatjuk előre, mennyi adatik meg belőle, azért jól használjuk azt ki. Ne hagyjuk, hogy feleslegesen lopják. Használjuk ki a rendelkezésünkre álló értékes perceket, órákat, napokat, heteket, éveket, évtizedeket  lehető legjobban, abba minden jót beleszuszakolva. Annyi dologra pazaroljuk, nem tudván, hogy bármi történhet a holnapban. Utólag pedig már hiába bánjuk, ha kifutottunk az időből. Ezt talán csak akkor vesszük tudomásul, ha egy hozzánk közel álló embernek fogyatkozik meg... Felesleges dolgokon kesergünk nap, mint nap. Apró dolgokat nagyítunk fel óriási hibának. Nem örülünk nyilvánvaló dolgoknak, mert aprók. Nem járunk nyitott szemmel a világ szépségei felé. Pedig kellene!

Ezerszer és még többször elmondjuk, hogy mindjárt, majd, holnap, majd máskor...Aztán lehet, hogy sosem valósul meg. 

Az időd értékes dolog, csak arra szánd, aki megérdemli! Másét se pazarold! Arra használd, ami jó érzéssel tölt el, boldogságot hoz az életedbe. Igyekezz a jót, a szépet meglátni, megélni. Szárnyalj!

woman-570883_640_1.jpg

Fiatal korban azt hisszük, hogy sosem jön el a kitűzött életkor, annyira lassan telnek a napok. Aztán elérve a felnőtt kort azt vesszük észre, meggyorsult az idő kereke. Legszívesebben visszatekernénk.  Míg végül idős korra ismét lassulni látszik. Fura dolog ez az érzékelés. Pedig ugyan olyan gyorsasággal telnek a napok, mindig 24 órából állnak. És mégis

Miután egy csomó közhelyet elpuffogtattam, arra kérlek, ne rabold az időm feleslegesen és a sajátod sem! A többit nagy költőnk szép szavaira hagyom!

Tóth Árpád: az órainga

Ketyegésében rekedt, tompa dal van,
Virrasztó éjen gyakran nézem őt -
S úgy rémlik, lengő teste szeli halkan
Hiú forgáccsá az örök időt.

Nézem, milyen sunyin jár jobbra-balra,
Üvegkalitjából szinte lenyúl,
S bús életemre, a csüggedt fonalra,
Mint a párkák sziszegő kése hull.

S kiáltanék: hahó! fel! emberek!
Vigyázzatok! - De csend van a sötétben,
Hangom se fog, moccanni sem merek;

Száz mérföldig csak ingák vannak ébren,
Zord élükön titkos, vak fény inog:
Konok kések, arany gillotinok...

Forrás: www.eternus.hu - Klasszikus versek

clock-1274699_640.jpg

BloggerKépző 30 napos kihívásának 13 napján járunk. Te már csatlakoztál? Érdemes, mert nagyszerű témákat dolgoz föl. Itt megteheted.

#idő #időgazdálkodás #boldogság #bloggerképző #blog #nepazarold #éljboldogan

Igazából Maugli

Marina Chapman · Vanessa James · Lynne Barrett-Lee: A ​lány, akinek nem volt neve

74638421_2646417225418275_7061083662355267584_n.jpg

Egy könyv, mely a Maugli női verziója is lehetne. Egy történet, mely megmutatja, hogy az ijesztő, sötét, kiismerhetetlen esőerdőtől a városi dzsungel mennyivel veszélyesebb. Egy olyan igaz tanmese, mely megismerteti velünk, hogy az erdőben élő veszélyesnek titulál majom mennyivel emberségesebb, mint sok ember! Ez Marina története, aki egy igazi hős, egy nagy túlélő.

Bevallom, nehezen rántott be a kötet. Nem azért, mert rosszul van megírva vagy már megszokottá váltak az ilyen borzalmak, csupán rosszkor kezdtem bele a könyvbe. Nem jókor talált meg, így nehezen tudtam ráhangolódni. Az sem segített rajta, hogy sokáig tartott az olvasása, újra és újra kizökkentem, pihenőt kellett tartanom a lelki ráhatása miatt.

Nehezen emészthető kötet, szem előtt tartva, hogy megtörtént eset. Az élet írja a legmegdöbbentőbb, legdurvább dolgokat, amit a képzelet sem tud kitalálni, az biztos. Annyi minden történik a főszereplővel, hogy sokként hat. Olyan, mint egy rémmese, mely a képzelet szüleménye, pedig igenis hihető, mert ilyen a világunk. Marinát 4 évesen rabolják el és az őserdőben köt ki. Hihetetlen lélekjelenléttel, túlélőösztönnel rendelkező, mindent túlélő kislány. Vajon egy apró gyermek mennyi borzalmat képes elviselni egy fél életen keresztül? Mikortól bomlik meg az elméje, adja fel az emberi létet valaki? Mennyit bír az emberi test és lélek? Fejlődéstörténet vagy túlélő történet? Talán mindkettő kicsit.

Mikor ilyen könyvet olvasok, rá kell döbbennem, mennyire apró dolgokon problémázunk ehhez képest. Mennyire könnyű életünk van, mégsem vagyunk elégedettek vele, nem értékeljük eléggé azt, amink van. 

76747513_2646417445418253_8198060788070481920_n.jpg

Marina érzékletesen ír a történtekről. Érezzük az őserdő sötétjét, a majmok hangját halljuk, hogy aztán a későbbiekben a rettegése, kiszolgáltatottsága váltsa föl, egy másfajta félelem a könyv történéseit. Hihetetlen, hogy a társadalom a gyerekek kezét ilyen szinten elengedi, nyomorban tengődnek, egyedül az utcán. Becsülöm a főszereplőt, mert a legsötétebb időkben is előre tekint és nem adja föl, bármilyen nehézséget gördít elé az élet. Ember marad, aki a jót is látja, nem csak a rosszat. És hisz. Nem vágyik vissza a kezdetekhez, az esőerdőbe, hanem emelt fejjel küzd tovább. Jól árnyalja a könyv az emberek sokszínűségét, a jó és a rossz között elhelyezkedő rengeteg réteget, az élet borzalmait és apró örömei között szakadékot.

Talán számára nem a testi borzalmak, az alkalmazkodás, kín volt nehezen kezelhető, hanem a magány, a valakihez tartozás nélküliségének elviselése. 

A főszereplő mesél és mesél. Tárgyilagosan tárja elénk élete történetét, viszont nem enged be a legmélyére. Talán túl fájdalmas számára. Én úgy éreztem, hogy nem engedett be eléggé, nehogy elrettenjek. Szerethető, bárkinél emberibb kislány, majd nagylány és felnőtt. A rossz sorsát is jóra kovácsolja kitartásával, erős jellemével, jó szívével. Könnyű őt megszeretni, hiszen a túlélésre játszik csak és szeretetet szeretne. Senki felé nincs előítélete, nincsenek manírjai, semmi rossz nincs a gondolataiban, senkinek nem szeretne ártani. Vele a lehető legrosszabbat cselekvő felé sem táplál gyűlöletet, gyilkos indulatokat. Nehéz lehet ennyire jónak, higgadnak lenni, nem túl hálás feladat. Nagyon szerettem volna olvasni a lelki oldalról is, jelenleg hogy van, hogyan dolgozta fel ezt a rengeteg rosszat. Túl tudott jutni mindenen? Vajon most, hogy már ismeri a világot, a múltját, akkor sem tud rossz szívvel gondolni az őt bántókra? Nem akar egy kis elégtételt, felül tud emelkedni ezeken?

Érzelmek, érzések, szenvedés, cseppnyi boldogság, kilátástalanság, bánat, vágyódás, egyedüllét...Annyi, de annyi érzést tár elénk a könyv.

Nem lett kerek a könyv, a vége annyira hiányzik, mint egy falat kenyér. De aki bírja a spoilereket, az megkaphatja videó formájában.

A stílus kicsit vontatott. Könnyen olvasható, de mégis lassú folyású. A leíró részek jobbak, mint  a párbeszédek. Utóbbiak néha annyira nem életszerűek vagy csak hihetetlen, hogy ilyen megtörténhet egyáltalán.

Ne várj száguldást, pörgős történéseket, akciódús, nagy izgalmakat. Inkább ledöbbenést és sok érzelmet a könyvtől.

A borítóját imádtam, nagyon kifejező, sejtelmes, izgalmas és kifejezi a könyv tartalmát.

Köszönöm a könyvet a 21. század kiadónak!

Eredeti címe: Marina Chapman: The Girl With No Name

336 oldal 
ISBN: 9786155915765 
Fordította: Kallai Nóra

 

Fülszöveg:

Megdöbbentő ​történet az elveszett gyermekről, aki túljutott a megpróbáltatásokon akár a dzsungelben, akár az utcán nyomorogva, hogy aztán visszatérjen a korábbi életébe. 1954-ben egy távoli, dél-amerikai faluból elraboltak egy négyéves kislányt. Marina Chapmant az otthonából ragadták el, aztán sorsára hagyták a kolumbiai dzsungel mélyén. Csoda, hogy életben maradt.
Két nappal később a rettegő és éhező kislány ráakadt egy csapat csuklyásmajomra, és ösztönösen utánozni kezdte a viselkedésüket. Ugyanazt ette, amit a majmok, ugyanúgy viselkedett, mint furcsa barátai.
Marina öt évig élt a majmok között, ezalatt állatias vonásokat vett fel: nem beszélt, levetkőzte gátlásait, nem tekintette embernek önmagát, és az emberi közösség szabályai helyett a majomcsalád normáit követte. De ez még csak a kezdet volt szenvedéseinek és kalandjainak sorában…

Idézet:

Lövésem sincs, miért voltak velem ilyen kedvesek. De örülök, hogy olyanok voltak, mert megmutatták, hogy nem minden ember kegyetlen.

SPOILER

 

Marina története szerencsére jól végződik.

Marina Chapman, főhősünk jelenleg Angliában él férjével. Két felnőtt lánya van. Az élettörténetéből befolyó jövedelmet a gyermekmunka és az emberkereskedelem megfékezésére fordítja.

 

ReAd-blog

#read #blog #könyv #21.század #kiadó #book #durva #igaztörténet #megdöbbentő #olvasmány #zsigerighatol

covers_545780.jpg

 

 

 

 

Gyerekek álmát őrzi...

Manó ágyak

75407718_2642790859114245_5117718489716490240_o.jpg

Családi összefogással készülnek a Manó ágyak, melyek az apróságok álmát őrizik. Egyediségével, izgalmas ötleteivel kitűnik az átlagos ágyak közül egy-egy Manó ágy. Melyik gyerkőc nem aludna szívesen egy mesebeli alvóhelyen? Ma Manó ágyak két tulajdonosa mesél munkájáról, nehézségeiről és a szép pillanatokról.

-Manó ágyak. Honnan ez a kedves név ötlet, az elgondolás, hogy pontosan ezzel foglalkozzatok?

Férjemmel korábban is kollégák voltunk egy elég stresszes munkakörben. Mindig valami kreatív tevékenységről álmodoztunk és arról, hogy egyszer a magunk urai leszünk. Amikor várandós voltam az első kislányunkkal, Lottival, nagyon sok anyukás fórumhoz csatlakoztam, ahol rengetegen kerestek akkoriban házikó ágyakat. Egyszer megmutattam a férjemnek, hogy milyen jól néznek ki és nekem is mennyire tetszik.

Mire ő: hát akkor csinálok majd a Lottinak!

Láttam, hogy nem igazán találnak megfelelő készítőket az anyukák, ezért egyikőjüknek felajánlottam, hogy a férjem elkészíti neki amolyan kikapcsolódás gyanánt, munka után. Hát így kezdődött az egész. Ez a kedves édesanya utána többször is ajánlott minket, így sorra érkeztek a megkeresések. Láttam, hogy muszáj csinálni egy Facebook oldalt, nagyjából 3 perces gondolkozás eredménye lett a Manó ágyak név, amit azóta is imádunk.

- Mióta van a piacon a Manó ágyak? Mennyire volt döcögős az indulás? Most ott van, ahol terveztétek?

A vállalkozás lassan 3 éve működik. Az indulás és utána a fejlődés is a mai napig olyan, mint egy álom. Folyamatosan jönnek az újabb és újabb ötletek, folyamatosan fejlesztünk, invesztálunk új gépekbe, egyre többféle bútort és gyerekszoba kiegészítőt készítünk. Amikor ez az egész elindult, egyáltalán nem gondoltam, hogy ilyen hamar idáig eljutunk. A férjem sokkal optimistább nálam, azt állítja, hogy ő tudta! 

mano_agyak-5.jpg

- Mesélnétek azokról a mérföldkövekről, ahogy felépült, egyre sikeresebb lett, előrébb lépett a kis vállalkozás?

Nagyjából 1 évig működtünk úgy, hogy munka mellett csináltuk az ágyikókat a férjemmel, nem volt akkoriban még segítségünk. Aztán az egyre növekvő igény miatt apukám - aki szintén rendelkezik asztalos végzettséggel - csatlakozott hozzánk, és bizonyos részfeladatokat az akkoriban bérelt műhelyünkben ő csinált. 16 hónappal első kislányunk születése után, megszületett második kislányunk, Lujza is. Ez időtájt költöztünk az agglomerációba egy kertes házba, ahol felépülhetett a saját kis műhelyünk. Ekkor a férjem kilépett a munkahelyéről és már főállásban készítette az ágyakat. Ez volt talán a legnehezebb és legizgalmasabb, legrizikósabb döntés, amit az álmaink elérése érdekében közösen meghoztunk.

- Mi a legnehezebb és legszebb része a munkátoknak?

A legnehezebb, amikor kapacitás hiány miatt nemet kell mondanunk egy-egy megkeresésre.

A legszebb része, amikor visszajeleznek az anyukák, hogy mennyire jól alszanak az új ágyikóban a kismanók és mennyire szeretik.

- A sok pozitív után egy kis negatív is érkezzen. Mesélnétek a nehézségekről, a kudarcokról, a másolók által generált csalódottságról? 

A házikóágyakat értelemszerűen nem mi találtuk fel, ez egy Skandináviából induló stílusirányzat volt, ami meghódította és folyamatosan hódítja a világot. Tehát az, hogy nem kizárólag mi készítünk ilyen ágyakat, az teljesen elfogadható és természetes jelenség. Nagyon sok konkurenciát ismerünk, kifejezetten jó kapcsolatot ápolunk. A gondot azok a készítők okozzák - leginkább lelkileg - akik a szellemi termékeinket próbálják eltulajdonítani. Mi soha nem csináltunk ilyet, mindent amit elértünk kizárólag önerőből értünk el, nem volt szükségünk lesni másoktól, nem lopikáztunk ágyakról készült képeket és eszünkbe sem jutott hasonló. Nagyon fáj, amikor mások az általunk kőkemény munkával kitaposott ösvényen próbálnak előrébb jutni. Mind a ketten igazán lelkis emberek vagyunk és igazán nagy szeretettel, szívvel-lélekkel építgetjük a kis vállalkozásunkat. Természetes, hogy fáj, amikor igazságtalanul eltulajdonítanak valamit ebből a sok jóból, amit az évek alatt létre hoztunk. A Manó ágyak ezektől a kis apró szeretem dolgoktól, amik belőlünk jönnek, Manó ágyak. A saját szeretetünket, elhivatottságunkat és kreativitásunkat tükrözik. Szuper lenne, ha legalább ezeket meghagynák nekünk!

74887164_2642790982447566_4676748184481955840_o.jpg

- Milyen visszajelzés volt az, amit megjegyeztetek örökre, annyira a szívetekbe égett, feltöltött a munkátokkal kapcsolatban?

Huh, hát több ilyen emlékezetes visszajelzés is van.

Volt egy édesanya, aki gyakorlatilag könyörögve hívott fel, az anyai fülem azonnal meghallotta, hogy nagy a baj, hogy tönkre fog menni a házasságuk és az idegrendszerük, mert egyszerűen nem alszik a gyermekük a kiságyban, köztük nem szeret, egyetlen reménye egy új ágy, beleszeretett a házikó ágyakba, de képtelen kivárni a már akkor is nagyon hosszú vállalási időnket. Bevállaltuk. Éjszakánként csinálgattuk a férjemmel, hulla fáradtak voltunk, de éreztük megéri. Átadtuk az ágyat, másnap reggel érkezett a köszönő levél: a kisfiú egyedül ment ágyba és reggel 8-ig egy hang nélkül aludt. Akkor már megvolt a második kisbabánk is, annyira, de annyira kimerült és fáradt voltam, bizonyára a hormonok is működtek még bennem, így hát elsírtam magam. Hihetetlenül jól esett, soha nem felejtem el azt az üzenetet.

A másik csodás visszajelzés az volt, amikor a Pici Piacon álltunk már órák óta az asztalkánk mögött, már be voltam rekedve annyit beszélgettem a szülőkkel az ágyakról, és egyszer csak odaszaladt egy kisfiú a férjemhez és megölelte, azonnal összepacsiztak és beszélgetni kezdtek. Pár másodperc múlva megérkeztek a szülők is. Kérdezték én vagyok-e az, akivel leveleztek. (Velem ugye nem szoktak találkozni az átadások alkalmával, a férjem egyedül viszi az ágyakat, hogy minél kevésbé zavarjuk a családokat a jelenlétünkkel.) Mondtam minden bizonnyal én. :) Kiderült csak azért jöttek el a Pici piacra, mert látták, hogy kint leszünk és mindenképpen meg szerettek volna ismerni személyesen is. Ha nem lettem volna annyira lesokkolódva és meghatódva tuti elsírtam volna magam örömömben. Nem gondoltam, hogy valaha ilyen módon ugyan, de ilyen sokat fogunk jelenteni más családoknak és közvetve részesei lehetünk a mindennapi életüknek.

74230315_2642790715780926_1054884306230444032_o.jpg

- Hogyan tudjátok ezt a munkát összeegyeztetni a családdal, a többi teendővel? Mert egy vállalkozás nem csak 8 órás munkából áll, hanem jóval többől. a tiétek sem csak eladja azokat a gyönyörű ágyakat, hanem rengeteg egyéb munka is van vele.

Nagyon nehéz összeegyeztetni a céggel kapcsolatos teendőket a családdal. Két kislányunk van, a 3,5 éves Lotti és a 2 éves Lujza. Nem járnak bölcsibe, itthon vannak velünk. A férjem nagyon sokat dolgozik, rengeteg munka van a műhelyben, de igazán sok tartalmas időt töltenek együtt a lányok az apukájukkal, aminek én szívből örülök. A legjobb apa, akit csak kívánhatok. A gyerekek is nagyon apásak, odáig vannak érte!

A telefonokat én fogadom, az adminisztrációt, számlázást, megrendeléseket, marketinget, közösségi oldalainkat, fejlesztéseket, árlistákat, stb. én csinálom, ezeket általában a délutáni alvásidőben (ha épp nem kell főznöm), vagy éjszaka szoktam intézni. És meglepő módon rengeteg anyuka azonnal válaszol este 11-kor vagy éjfélkor és indul is az éjszakai anyák közti traccsparti, amit imádok! 

- Hogy látjátok a céget 10 év múlva?

10 év múlva már bejáratottan fog működni a manufaktúránk, több alkalmazottal és egy hatalmas műhellyel rendelkezik majd a Manó ágyak, és nem 4-6 hónapos, hanem maximum 6 hetes teljesítési idővel fogjuk gyártani a csodálatos egyedi ágyakat és egyéb gyerekszoba bútorokat és kiegészítőket.

Manó ágyakat megtaláljátok a facebookon vagy a weboldalukon 

A baba és kisgyermek ágyak mellett még sok szép dolgot, köztük könyvespolcokat, asztalokat székekkel, játékbaba ágyakat, ifjúsági és emeletes ágyakat is találhattok a kínálatukban.

Manó ágyak, ahol a kicsik is nagyot álmodhatnak!

ReAd-blog

#interjú #ágy #riport #blog #gyerekágy #babaágy #ágyak #családi #családivállalkozás #manóágy

 67377241_717938498640372_7111574297159663616_n.jpg

67302942_1296610020488261_6839552530582601728_n.jpg

74495926_568412937058697_2336150261254324224_n.jpg

67294266_1700925683385751_7730592849607000064_n.jpg

 

 

 

 

 

 

Olvasnak a magyarok?

Egy kis értékelés 100 kitöltött kérdőív után

Minap szembe jött velem egy kérdőív. Hogy én még sosem készítettem egyet sem? Nosza rajta, az ember mindig tanul, így nagy érdeklődéssel ástam magam bele a kérdőívkészítés fortélyaiba. Az nem volt kérdéses, hogy az én kérdőívem mire fog irányulni. Természetesen az olvasási szokásokról és a blog olvasásról faggattam az embereket, hiszen ez áll hozzám a legközelebb és ebben a témában vagyok érdekelt. Igen hasznosnak bizonyultak az információk, ami érdekelhet rajtam kívül másokat is, laikusokat, írókat, rendszeresen olvasó embereket, kiadókat és blogot vezető embereket is. Érdekel titeket is?

Pár grafikont és szöveges értékelést megmutatok.

Annyit kell tudni az én kis kérdőívemről, hogy 101 ember töltötte ki, de még azon is túl, még többen egy kicsivel. Facebook és a könyves közösség moly.hu, továbbá pár blogger oldalon és a saját facebook oldalamon, csoportomban tettem ki a kérdőívet, hogy egy kicsit árnyaltabb képet kapjak. Nagyon rövid idő alatt, mindössze három nap múltán kezemben voltak az eredmények. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki szánt rám némi időt és kitöltötte. 

Az első kérdés az volt, hogy ki olvas rendszeresen. Meglepően magas eredményt kaptam. Még mondják, hogy az emberek nem olvasnak. Dehogynem! Mérhetetlen büszke vagyok, hogy ilyen magas a számuk az olvasóknak. 88% vesz kézbe rendszeresen könyvet. Csupán 8 ember választása esett a nem gombra. 5 pedig tartózkodott, amit nem értek, talán ritkán olvas.

nevtelen.png

 

Következő kérdésem arra vonatkozott, milyen eszközzel olvas rendszeresen. Könyv formátumot vagy bármilyen okoseszközt, esetleg mindkettőt használja nagy rendszerességgel.

67 ember a világ haladásával, korszerűsödéssel ellentétben előnyben részesíti a kézzel fogható, megillatozható könyveket.

26 ember mindkettőt szívesen olvassa. 

12 ember e-bookot használ leginkább, a fák védelmében és praktikussági okokból.

9 ember egyéb kütyüt használ.

Azt gondolom, volt aki kicsit összezavarodott és két gombot is nyomott. Valahogy nem jön ki a 100-101 ember. :)

mivel_olvasol.png

 

A következő kérdésem arra vonatkozott, mi alapján választ olvasnivalót valaki. Itt több lehetőséget lehetett jelölni. Ez a grafikon főként azoknak jön jól, akik könyvet írnak, így nagyjából képben lehetnek, hogy érjék el az olvasókat vagy kiadóknak, milyen formában érdemes reklámozni a köteteket. Nekünk, könyves blogot vezetőknek is remek visszajelzés, hogy érdemes-e ezzel foglalkoznunk vagy sem, könyveket ajánlani a közönségnek.

mi_alapjan_valasztasz_olvasmanyt.png

Ha már blogok. A most érkező kép azt hivatott prezentálni, mennyien olvasnak blogot és főként milyeneket, az ez utáni grafikon pedig időpontot, mikor olvasnak az emberek szívesebben blogbejegyzéseket. Ez a szám meglehetősen alacsony, de talán azért, mert rohanó világunkban kevés időnk marad blogokat is olvasni. Akik olvasnak, azok leginkább hétvégén vagy az esti órákban, gondolom munka után, mikor alszanak a csemeték, a teendőik végére érnek, kikapcsolódásképpen. Legtöbben könyves, gasztó vagy családi, gyermeknevelős vagy személyes blogokat nyitnak meg. Volt, aki konkrét blogot is említett.

Szerintem biztos örülnének, ha megemlíteném őket, nektek pedig esély új kedvencek avatására. Anarchia, Hintafa, Deszy, Hagyjatok olvasok!, Angelika, Pupilla, Olvasónapló, Könyvparfé, Blogturnés blogok neve került legtöbbször említésre. 

olvasol_blogot.png

mikor_olvasol_blogot.pngA legvégére tartogattam azt, amiért szívesen visszalátogatnak rendszeresen az olvasók egy blogra.

Stílus, egyediség, a blogot vezető személye, akinek a blogon megjelenik az egyéniség, hitelesség, érdekes, értéket teremtő, valamit pluszt adó tartalmak rendszeresen, 

Nagyon jól fogom tudni hasznosítani a kérdőívben fellelt válaszokat, köszönöm még egyszer azoknak, akik kitöltötték.

 

ReAd-blog

#blog #bloggerlife #bloggerélet #kérdőív #olvasás #könyvek #book #buch #olvasamagyar

 

 

Kreativitás, anyuka a neved!

brain-2062057_640.jpg

Az élet számos terültén szükséges a kreativitás: egy-egy fontos feladat elvégzésekor, munka közben, a háztartást vezetve, főzéskor, kézműves tevékenység közben, de legfőképpen szülővé váláskor fontos. A kreativitás megnevezés egy olyan személyt takar, aki képes új ötletekkel előállni, bírja a váratlan helyzeteket, gyorsan megoldja azokat, teremt valamit. És kik ezen megnevezés szerin  a legkreatívabb emberek? Szerintem az anyukák!

A csemeték mindig valami váratlan dolgot tesznek, ami azonnali megoldást kíván. Gyors cselekvőképesség, helyzetmegoldás, valami teremtése rögtön pipa is. Mi szülök, legfőképpen az anyukák mindenre képesek vagyunk gyermekeinkért, amit persze ők alaposan ki is használnak lelkiismeretfurdalás nélkül, újabb és újabb helyzeteket teremtve. Nem tudunk rajzolni még két egyenes vonalat sem, de leülünk és angyali nyugalommal szivecskéket, kacsának kinéző kiskutyákat alkotunk, mert ő kéri. A legváratlanabb helyen önti nyakon magát a gyerkőc, amire azonnal megoldást találunk táskánk feneketlen bugyra és képzelőerőnk segítségével. Az utolsó percben szól, induláskor, hogy biz sütit vagy valami fontos dolgot kell vinni a közintézménybe, legkésőbb azonnalra, de megoldjuk azt is. A farsangra gondosan előkészített maskara is szempillantás alatt átalakul, ha a lurkónak reggelre kelve már nem is tetszik, más akar lenni inkább. Elképesztő dolgokat készítünk ételekből, képesek vagyunk apró figurákat gyártani, csak hogy megegye a gyermek. Még nem létező sütési tudományunk is előkerül, ha valami kreatív finomságot enne. Egy mesterség is megirigyelné, ahogy öt perc alatt vacsorát varázsolunk az asztalra. A sportolók kitartásával, gyorsaságával vetekszik erőnk. Még egy gyors futó is megirigyelheti sebességünket, amilyen gyorsan kapcsolunk ha épp halálugrást készül a gyerek levágni. Meséket találunk ki, ha nem jut eszünkbe az eredeti vagy akár dalokat is...

Ugye hogy ismerős dolgok? Szerintem ez kódolva van bennünk nőkben, de kiélesedik, mikor megérkezik a baba. Kiélesednek az érzékeink, gyorsaságunk és az agyi kapacitásunk is maximális sebességre kapcsol. Túlélőüzemmód, én úgy hívom. Képesek vagyunk táplálni babánk, de még valami többre is hivatott az anyai szervezet, szórakoztatni, túlélni bármit és a gyermeket is életben tartani. Amit nem tudunk, azt megtanuljuk, behelyettesítjük, kikövetkeztetjük szuper gyorsan. Bármit a gyermek mosolyáért. Magunk számára és csemeténk számára is könnyebbé tesszük a mindennapokat, gördülékenyebbé ezáltal és élvezetesebbé.

brushes-3129361_640.jpg

.A kreativitás ráadásul fejleszthető! Tudtad?

A teremtő képességünk erősödik, hiszen képesek vagyunk, már merünk olyan dolgokat is kipróbálni, készíteni, melyeket előtte sosem merészeltünk. Sok nő ilyenkor kezd el gyöngyöt fűzni, kötni, varrni, festeni, egy valami kreatív vállalkozásba fog.

Egyszóval kreatívak vagyunk anyukák, mindent (is) megoldunk, tűzön-vízen át, ha megköveteli a helyzet és a gyermek jóléte. 

Kreatív voltam e cikk születésekor is, hisz elég érdekes módon értelmeztem a BloggerKépző következő napi feladatát a kreativitást! :) Csatlakozz te is a 30 napos kihíváshoz, nagyszerű témák kerülnek terítékre. Légy kreatív, értelmezz kreatívan.

Kreatív= leleményes, élénk képzeletű, fantáziadús, ötletes, alkotó szellemű, találékony, eszes, ötletgazdag, ötletdús

#kreatív #anya #anyavagyok #kreatívanyavagyok #anyaalegjobb #kreativitás #bloggerképző #BloggerKépző

ReAd-blog

baking-1951256_640.jpg

Hazám, hazám, kis hazám

torok_toce_tibor_futografus-_kalocsa.jpg

Fotók: Török Töce Futógráfus, Kalocsa

Rengeteg helyre ellátogatunk az életünk során. Van, aki a Földünk minden szegletére kíváncsi, hiszen millió szépséges dolgot láthat, színes kultúrákat és érdekes népszokásokat ismerhet meg. Gyönyörű, változatos a világunk, ezer szépséges dolognak a tárháza, az biztos. Vágyunk rá, nem szeretnénk lemaradni semmiről sem, mindent látni akarunk és megismerni. Érthető. De nem kell messzire menni azért, hogy valami nagyszerűt lássunk. Kis hazánk, Magyarország rengeteg természeti kinccsel rendelkezik, szebbnél-szebb tájjakkal, épületekkel, néphagyományok garmadájával. Tudom, illik szidni a kilátástalanságot, a politikát, a mentalitásunkat...de én ebben a postomban juszt sem teszem, inkább a jóra koncentrálnék.

71757978_2692957100754735_3793276366632255488_o.jpg

Fotó: Török Töce Futógráfus

BloggerKépző következő feladata, mely írásra buzdított.

Kis hazám. Mit jelent ez a szó nekem? Mindent!

Valahogy számomra az ország olyan, mint a gyermekem. Szeretem, bármi is történjék. Hibázik, vét, megbánt, de szeret és rengeteget ad. Bármi történhet, megbocsátom neki és szeretni fogom örökre, akárhová is kerüljek életem során. Nem éltem még messze huzamosabb ideig, nem tudok beszámolni arról, máshol mennyivel jobb vagy még rosszabb. Így csak egy részét látom a dolgoknak, kissé egyoldalúan, az biztos. Elnézésetek kérem ez miatt. Szeretek minden témát alaposan körüljárni, ismerni a határozóit. Most ez nem fog sikerülni. Elfogult vagyok? Talán. De ahol születtem, nevelkedtem, élek, az a hazám. Sose mond, hogy soha, de én most mondom. Soha sem fogom itt hagyni a szülőországom

Szokták mondani, hogy a "szomszéd kertje mindig zöldebb". Meglehet. Én maradnék a sajátomnál, épp elég zöld és megfelelő.

Lehet, hogy épp a kertek alatt, tőled nem messze található olyan dolog, aminek a láthatásáért valaki több száz kilómétert utazik, te pedig azt sem tudod, hogy ott van. Mindig kifelé tekintgetünk. A távoli jobb, szebb, élhetőbb, pedig nem annyira biztos az ám. Sokat szidott kis hazánk, akármi történik, akkor is kis hazánk marad. Nem véletlenül telepedtek le korban őseink. Becsüljük meg, szeressük, tegyük élhetőbbé, másoknak is szerethetőbbé. Rajtunk múlik, milyen ország válik belőle.

54425427_2316918188358630_444697185796227072_o.jpg

Nincsen párja a magyar néptáncnak, a gyönyörű muzsikáinknak, a szépséges nőknek, a finom borainknak, pálinkánknak, a másoknak fura paprikás ételeinknek...és még hosszasan sorolhatnám. Rengeteg "Nagy" embert adtunk a világnak tudományokban, egészségügyben, kultúrában. És annyi gyönyörű dolog van, amit érdemes itt felfedezni. 

Nem vágyódom én sehová máshová élni, viszont ha elmegyek egy hosszabb útra, mindig haza szeretek érkezni a legjobban. Hiányzik kis hazám, akármilyen is, hiszen itt születtem, itt gyűjtöttem megannyi emléket, itt ismerős a nyelv és a tájak. És igen, még a mentalistás is.

ReAd-blog

#hazám #Magyarország #ittszülettem #blogger #táj #BloggerKépző 

61540318_2442622915788156_2753548102341230592_n.jpg

20161011_toroktocetibor.jpg

38135313_1898515596875112_9027420484756570112_n.jpg

43110220_10156671384172889_8381867259282325504_n.jpg

 

Fókuszban a NewLine kiadó!

Első születésnapját ünnepli hamarosan a kiadó

December elsején első születésnapját ünnepli a NewLine Kiadó, baba korba lépett. Ennek apropójából kérdeztem életre hívóját, Mimi Taylort, aki maga is író.
-Viszonylag új kiadóról van szó. Mikor jött létre és mi célból? Van valami mottója, különlegessége?
Igen, meglehetősen újak vagyunk, hiszen még csak most fogjuk ünnepelni az első születésnapunkat. 2018. december elsején a webáruházunk megnyitásával indult útjára a kiadó, mely akkor még csak néhány ebookot forgalmazott. Magánvállalkozásként hoztam létre, az ok pedig egyszerű. Túl sok volt a csalódott szerző, köztük én magam is. Ezért a tapasztalataimat, ismereteimet összegyűjtve igyekeztem olyan lehetőséget kínálni, mely a szerzők számára is elfogadható. Azt vallom, hogy akkor lehet igazán jól működő egy kiadó, ha elégedettek a szerzői és ezáltal az olvasók is!
49094770_1170470539776397_6639501934711537664_o.jpg
- Milyen könyvek megjelenését vállalta magára a kiadó? Milyen stílusban találhatóak könyvek elsősorban a ínálatban?
Eddig többnyire szórakoztató irodalmi alkotások születtek, vagy születtek újjá nálunk, de jelent már meg történelmi romantikus regényünk is, illetve a közeljövőben mesekönyv/ek is érkezik/érkeznek. Nincs konkrét profilunk, ami a kategóriát, stílust illeti. A legfontosabbnak a minőséget tartom.
- Mi a feltétele, ha be szeretne kerülni egy-egy író? Van valami kitétel?
Mint említettem, nagyon fontosnak tartom a minőséget, hiszen minőségi alapanyagból lehet a legjobbat kihozni. Nem adjuk a nevünket mindenféle próbálkozáshoz. Ha egy kézirat nem érett meg a kiadásra, azt is tudatjuk a szerzőjével. Éppen ezért a beérkező kéziratok nálunk átmennek egy előszűrőn. Ha a kézirat megüti a minimum elvárt szintet, akkor lehet szó a folytatásról.
- A könyveken kívül mit lehet még vásárolni a NewLine kiadótól, mert ahogy nézem a honlapotokat, ami itt található, rengeteg olvasói kellék is helyet kapott?
Webáruházunkban könyves szuvenírek találhatók még, melyek jelenleg különböző könyves, feliratos bögrék.  
162219.jpg
- Mely könyvek vezetik az eladási listát? 
A legnagyobb sikere a romantikus/erotikus kategóriában született könyveknek van. Konkrét címeket nem emelnék ki.
- Milyen könyvek érkezését várhatják az olvasók?
Ebben az évben 23 könyvünk jelent meg nyomtatásban, valamint további kettő kizárólag ebookban.
Minden szerzőnk tervez a következő évre megjelenést, vannak olyanok, akiktől több könyvet is várhatnak az olvasók. Ezek többnyire romantikus/erotikus regények, valamint várhatók a sorozatok folytatásai és fantasy, ifjúsági, gyermekkönyvek is. Hosszú lenne a lista mindegyiket felsorolni. 
Hogy milyen írók könyveit találjátok a kiadó kínálatában?
Abby Winter, Mimi Taylor, Mike Menders, Orosz T. Csaba, Robin O Wrightly, Krencz Nóra, Suzanne Wolf, Sue Dylen, Emy Dust, Emily Palton, Ella Steel, Szabó Béla, Tanila Jensen, Nagy Eszter, Illana Sanara, Marilyn Miller, Lylia Bloom, Bakos R Laura, Giuditta Fabbro
A kiadót megtaláljátok a közösségi felületeken is itt és itt. Megrendelni a könyveket közvetlenül a kiadó honlapján tudjátok itt, NewLine kiadó.
ReAd-blog
#kiadó #könyv #könyvek #NewLine #szerzők #írók #ReAdblog
660519.jpg
765807.jpg
494531.jpg

Túl sok betekintés az életembe

Segítség! Zaklatnak!

stop-youth-suicide-3414467_640.jpg

Bloggerként nagyon nehéz jól meghúzni a megfelelő határokat. Nem egyszerű feladat kitalálni, mennyire folyjon bele a saját magánéletem és honnan sok már. Nem csak tolakodó lehet az olvasó számára, ha teljesen kitárulkozom, a csapból is én folyok, hanem taszító is. Eltalálni a határt, meddig van jóízlés határain belül a dolog...roppant mód nehéz.

Rám és családomra pedig roppant veszélyes  is lehet. Sosem tenném ki a ruhátlan valómat, de sokaknak egy ízlésesebb szoknyás kép is sok lehet. A lelkem lemezteleníteni még nehezebb, hiszen támadó felületet adok ezáltal. Ha viszont semennyire sem írom bele magam és családom a témáimba, akkor halottak, unalmasak, hiteltelenek. 

Ezzel foglalkoztam már egy cikkemben korábban, csak a minap egy instás incidens és egy majdnem feltört facebook oldal kapcsán jutott eszembe, hogy az emberek nem csak jó szándékúak lehetnek, hanem gonoszak és ijesztőek is, főleg interneten keresztül. Nem tudom, meséltem-e már, hogy egy zárt, kis anyukás csoportba kiderült, hogy akivel hónapok óta beszélgettünk, meséltünk neki az életünkről, gondunkról, bajunkról, nem az, akinek kiadja magát. Hamis adatok, személyazonosság, képek. Ez volt az első figyelmeztető jel, hogy ne bízzak meg az internet adta dolgokban teljesen. Akkor átértékeltem dolgokat. A második pofon pont a blogom kapcsán ért. Egy ismeretlen nő emailben kezdett szidni, zaklatni, a blogom lehordani mindennek, hogy én ezt a felületet koldulásnak használom, szar vagyok és húzzam le a rolót és magam is, menjek el dolgozni. Semmit sem tudott rólam, de ismeretlenül ítélkezett, bántott. Megtehettem volna, hogy letiltom és nem foglalkozok vele, de nem tettem. Próbáltam újra és újra beszélni vele, végül letettem róla. Aztán a hét elején ismét történt egy incidens, ami kicsit kijózanított. Insta felületem kis olvasottságú, nem is teszek ki túl sok dolgot oda, nem azon élem az életem, mégis megtalált egy férfi. Dicsért, hogy szép vagyok, kedves a mosolyom. Ezzel nincs is baj. De a végén már tolakodóvá vált, a hordott szoknyáim hosszát tudakolta. What? Nézi a családi képeim, az olvasós képeim és ezt szűri le belőlem? Bizony elgondolkodtam, hogy bezárom az összes közösségi felületem és a blogom is. Túl sok támadási felület. A világ pedig egyre sötétebb, ijesztőbb már. Pedig esküszöm nem akarok pasit fogni. Nem teszem magam ki a kirakatba a szükségesnél többször. A családomról is jelzés értékű képeket teszek csak ki, ahol nem látszik ki semmi olyan testrészük, aminek nem kellene. Nem teszek ki fürdőruhás vagy cicis képet, mint manapság divat. És mégis ez sok lenne? Ha az én egyszerű, nyakig felöltözött képeim ilyen dolgokat váltanak ki egy ismeretlenben, akkor az itt leírt történeteim, nézeteim vajon mit? Húzzam le a rolót? Bevallom betojtam. Szépíthetem, körülírhatom, megmagyarázhatom, ideológiákat gyárthatok, de így van. Ha viszont semmit sem teszek bele magamból a blogpostokba, akkor az halott lesz. Értelmét veszti.

Ez normális, hogy ilyen dolgok történnek, lépjek túl rajtuk és ne agyaljam tovább? Vagy vegyem intő jelnek és kétszer gondoljam meg az itt lerótt soraim is, mert egyszer valaki ellenem fordítja? Kétélű fegyvert gyártok épp? Interneten mindent szabad? Töröljem magam? De akkor belőlem veszik el egy részem, egy fontos részem. 

Az internetes zaklatás valami olyasmi, amit úgy képzelünk el, hogy valaki mással történhet csak meg, a szomszédunk fiának a lányával vagy egy messzi rokonnal, esetleg műsorokban hallhatunk. róla, velünk sosem fog előfordulni. És mikor mégis megtörténik, teljesen elképedve, megzavarodva állunk a tények előtt. Első körben nem is ismerjük fel a veszélyeit. Eszünkbe jut, hogy ez nem is igaz, nem úgy gondolhatta, nem akar ő rosszat. Aztán mikor egyre durvul a helyzet, akkor konstatáljuk csak, hogy ez nem mehet így. Ne hagyjuk annyiban. Dokumentáljunk, mentsünk, kérjünk segítséget, beszéljünk másoknak róla, mert lehet az ügy még meredekebb lesz. Ignoráljuk, ne válaszoljunk, mert még jobban feljogosítva érzi majd magát, hisz reagálunk. És igyekezzünk ne abba a csapdába esni, hogy önmagunk hibáztatjuk. Én is körbejártam a témát, megnéztem a képeim, írtam az illetőknek és mégis folytatták. Nehéz volt tudatosítanom magamban, hogy ebben a történetben nem én vagyok a rossz, nem csináltam semmit, amivel kiérdemeltem volna!

Senkit sem jogosít fel arra semmi, hogy zaklasson, kellemetlen helyzetbe hozzon, sértegessen másokat!

Veletek történt már zaklatás vagy valami hasonló negatív élmény, ami miatt elgondolkodtatok a törlés gombon? 

Ha úgy érzed, zaklatnak vagy tudomásod van arról, hogy mást zaklatnak, kérj segítséget a körülötted élőktől vagy a Kék Vonal Lelkisegély Vonalát hívd, ami a 116 111 –es számon éjjel- nappal ingyenesen elérhető. 

#ijesztővilág #zaklatás #törlés #túlsok #betojtam #bloggerélet #bloggerlife #ilyenazélet 

ReAd-blog

Én és az okoseszközök

75424621_2627559803970684_4050670385132208128_n.jpg

A mai világban megkerülhetetlen, nehéz a mindennapi létezés az okoseszközök nélkül. Mindent gépiesítünk, az életünk minden területén segítő társaink a szórakozásban, a kapcsolattartásban, a tudakozódásban, a tanulásban és még ki tudja miben. Elérhető pillanatok alatt a világ túlfelén élő ember, megnézhetjük Afrikai tájait is, legyen tőlünk bármilyen messze is, rögtön tudakozódhatunk valami olyan dologról is, ami miatt korábban éveket ülhettünk volna egy levéltárban. Most szinte minden könnyedén megtudható, elérhető azonnal. Viszont ennek ára is van. Ha ledobnának egy erdőben mindenféle ketyere nélkül, nem biztos, hogy eléggé működne a túlélőösztönünk. Ha egész napra csendre, magányra, teljes offline üzemmódra kárhoztatnának, egyszerűen nem tudnánk mit kezdeni magunkkal. Teljes mértékben függünk az eszközeinktől, hiányuk fájó pont. Beleivódik az életünkbe, elengedhetetlen részünké válik. Már minden okos, a telefonunk, az óránk, a TV-k...

Ijesztő gyorsasággal hódít teret. Emlékeztek Knight Rider okosórájára, melyben a kocsijával beszélget? Mekkora ámulattal néztem a sorozatot akkoriban. El sem tudtam képzelni, hogy napjainkban elérhető technológia lesz vagy hogy telefonon nem csak beszélgethetek valakivel a Föld másik felén, hanem láthatom is. Egy órával meg tudom nézni, merre van a gyermekem, nincs-e bajban. Ma pedig teljesen természetesek ezek az eszközök. Egy telefonnal videózunk, beszélünk, fényképezünk, interneten szörfölünk. A laptopjaink is ma már szinte mindenre használhatóak...

knightriderposter01.jpg

Izgalmas téma, ugye? BloggerKépző 30 napos kihívás második napja ismét izgalmas témát dobott be mára. Velem tartasz? Te hogy vagy az okoseszközökkel? Jó? Rossz? Túl sok?

Múltkori cikkemben a tableten való olvasás előnyeiről írtam ( itt elolvashatod), egy korábbiban (itt) pedig arról értekeztem, hogy a mai technikához milyen keveset értek, elromlik körülöttem és nem magától értetődő, mint a tőlem fiatalabb korosztálynak. Használok tabletet, olvasót, okostelefont, asztali gépet, laptopot és majd el felejtettem, a mosógépem is érintős. Nagyjából ennyiben kifújt az okos eszközeim tárháza. Elég terjedelmes a sor, mégsem zökkenőmentes a kapcsolatunk. Nehéz kiismerni, megtanulni a kezelésüket, sokszor segítségre szorulok. Kvázi a gyerekeimmel együtt tanulom a használatukat. Ez a másik olyan téma, ami nehéz terep. Gyerekek és az okoseszközök. Sokan törpöltünk férjemmel, hogy engedjük, ne engedjük, mikortól, mennyi ideig és milyen tartalmakat. A mai világban már nélkülözhetetlen. Ha nem engedjük lemarad, elhatárolódik a többiektől. Ha engedjük, rengeteg veszéllyel járhat. Együtt tanuljuk, talán kevesebb a hibalehetőség, a veszélyek csökkennek.

Okoseszközöket csak okosan lehet használni kellő körültekintéssel, fenntartásokkal, nem teljes ráutaltsággal, ám mégis kihasználni a tudását, élni a lehetőségekkel. Mi felnőttek sem használjuk mindig elég okosan. Néha elveszünk benne, elmegyünk a lényeg, az élet, a szépség, a boldogság mellett. Az életünkből túl sokat áldozunk rájuk időben. Túl sokat használjuk őket. Vagy teljesen kizárjuk az életünkből és ezzel a lehetőséget is elvesszük magunktól új dolgok megtapasztalására, okoseszközök által.

Azt gondolom, jó, hogy vannak okoseszközeink, fejlődik a technika, megkönnyíti az életünk, de tudni kell mennyire engedjük begyűrűzni az életünkbe. Ne erről szóljon minden, amikor csak lehet, kapcsoljunk ki mindent és próbáljunk meg boldogulni nélkülük. Amennyit adnak, annyit el is vesznek tőlünk. Csak okosan lehet használni őket!

ReAd-blog

#okoseszköz #mechanika #tablet #számítógép #olvasó #okosóra #telefon #bloggerélet #BloggerKépző

Fotó @Picikék fotó

 

Ha enyém lenne a világ és a nagy döntések hozatala...

Mi lenne ha...

concert-768722_640.jpg

Bloggerképző újabb 30 napos kihívására nevezek be a következő postommal. A kihívás témáiról és az egészről többet megtudhattok itt. Az előzőn is elvéreztem, mert nem tudtam minden nap cikkeket hozni időhiány miatt, némelyik témáról nem tudtam mit írni, mások nem szólítottak meg vagy épp ellenkezőleg, kisregényt tudtam volna írni belőle, amit nem olvasott volna el senki. De újra próbálkozom. Te is csatlakozz bátran! Ada nagyszerű témákkal készült. Nem ígérem most sem, hogy minden témában írni fogok és aznapra, de megpróbálkozom vele.

És akkor a kis bevezetőm után a mai téma:

Ki az a személy, akivel ha tehetnéd, cserélnél egy napra?

Fogós kérdés, izgalmas téma. Ugye? Szívesen lennék George R. R. Martin, hogy megtudjam, mikor készül el a kedvenc sorozatom vége már könyvben. De ez túl egyszerű választás lenne. Lehetnék egy ismert, befutott énekesnő is, megtapasztalva annak izgalmas életét, munkásságát. Egy szép, híres topmodell életébe is bepillantást nyernék szívesen, az is nagyon jó lenne, vagy valami nagy művész, festő életébe, megtapasztalva azt a nagyfokú szárnyalást, szabadságot, kreativitást, ahogy ő él. Legszívesebben egy férfi bőrébe bújnék, hogy megtapasztaljam az ő életét, tennivalóit, mentalitását. Férjem kiváló alany lenne hozzá, de mondjuk ennek ő nem biztos, hogy annyira örülne. 

Én ennél valami még nagyobbra vágyom. Valami híres, fontos politikus lennék vagy még inkább elnök, hogy fontos dolgok döntéshozója lehessek.Talán Amerika elnöke pont jó lenne. Egy tollvonás és egyetlen személy persze nem tudja megváltoztatni a múltat és a jövőt sem, de elindítója lehet sok dolognak. Tehetnék a felmelegedésért, a környezetünkért, a Földért folytatott harcért, megszüntethetnék háborúkat, segíthetnék éhezőknek, bántalmazottaknak...És még annyi dolgot tehetnék a rohamosan romló életünkért.

Az érintettek a pénzt hajkurásszák, a hatalmat és a legfontosabbat szem elől veszítik, nem fog érni az semmit, ha nem lesznek növények, állatok, ha az emberek éhínségekkel kell számoljanak és koszos, élhetetlen bolygóval. Szóval, ha egy napra valaki bőrébe bújhatnék, akkor elnök lennék, kíváncsi arra, milyen dolog ekkora felelősséget a vállunkon hordozni. Nem titkoltan lehetőségem lenne valami jelentőségteljeset tenni emberekeért, népcsoportokért és rengeteg eszményért. Hogy aztán jó elnök lennék-e, az nem biztos. Elvesznék a részletekbe, ebbe és abba is belekapnék, talán még élvezni sem élvezném annyira, ráadásul minden visszacsinálható lenne már másnap, de legalább megpróbálnám...Tudom, bevállalós, mert ő sem mindenható, meg vannak kötve a kezei,  csak az ő országukban vihet végbe változásokat, rengeteg kitétel van és szabály meg hasonlók, de mégis sok dologban változtathat. 

Te ki bőrébe bújnál legszívesebben egy napra? Mi vonz benne? Miért pont őt választanád? Hogy képzeled el azt az egy napot?

Adri voltam, aki valaki bőrébe bújna legszívesebben egy napra, talán kettőre vagy még többre, hogy tehessen valami jelentőségteljes dolgot, példát mutathasson több ezer embernek, jobbá tehesse mások életét és élhetőbbé a bolygónkat! Tudom, mindez csak álom és feltevés, pedig jó lenne ha...

ReAd-blog

#ReAdblog #elnök #prezident #milenneha #bloggerélet #bloggerlife #Föld #bolygó #környezetszennyezés #világ #World 

audience-828584_640.jpg

Nagy vágya az írónak, hogy a regényét megfilmesítsék

Szabó Tamással, a Maxim kiadó írójával készült interjú

holdviz_red_dress-colored.jpg

Szabó Tamásnak nemrégiben jelent meg könyve Holdvíz címmel a Maxim kiadónál. Hogyan került kapcsolatba az írással, mi inspirálja és mivel készül következő regényében? Mindre választ kaptok, ha elolvassátok a vele készült interjút.

"Az erdei kirándulásokon, a tábortűznél én voltam az önjelölt mesélő, aki rémtörténetekkel szórakoztatta a barátait. "

45_mod1_j2.jpg

- Mit tudhatnak rólad az olvasók? Hol születtél, milyen életutat jártál be eddig? Mivel foglalkozol, ha épp nem írsz?

Budapesten születtem. Versenyszerűen úsztam, a szüleimmel és a bátyámmal minden évben külföldön nyaraltunk. Mire gimnazista lettem, már bejártuk Európa jórészét. Jogi egyetemre jártam. Pár évvel ezelőtt New Yorkban és Londonban dolgoztam. Felmérhetetlen hatást gyakorolt rám a sport és a sok utazás. Imádom a zenét, az irodalmat és a mozit! Boldog lennék, ha az összes regényemet megfilmesítenék! Statisztaként jópár hollywoodi szuperprodukciót láttam belülről. Volt szerencsém együtt dolgozni olyan világsztárokkal, mint az Oscar-díjas, és elmondhatatlanul aranyos Jennifer Lawrence (a Vörös verébben), Antonio Banderas (a Picassóban), és Danny DeVito (a Harry Haftben). Munka közben mindig beindult a fantáziám: bárcsak a Holdvíz című romantikus akcióthriller forgatásán lennék jelen íróként! Néha szinte hallom, amint a rendező asszisztense elkiáltja a jól ismert vezényszavakat: “Első találkozás jelenet, B kamera indít, csapó… forog a hang… felvétel… ééés TESSÉK!” Erre belép a díszletbe, vagyis a lepusztult, hetedik kerületi lakásba a Noémit alakító gyönyörű, fiatal színésznő, ráemeli azúrkék lézereit Zoltánra, a szél lobogtatja mézbarna haját, felcsendül a fülbemászó Dream Theater betétdal… Ó, régi álmom válna valóra, ha a moziban látnám-hallanám mindezt!

 -Hogy kerültél kapcsolatba az írással? Valami hatására kezdtél el írni? Tudtad már fiatal korodban is, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?

Már gyerekkoromban is izgalmas ötletekkel volt tele a fejem; tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni! A bátyámmal sokat játszottunk a G. I. Joe katonáinkkal; lehet, hogy hülyén hangzik, de ezek is fontos részét képezték az íróvá válásomnak, hiszen éveken át annyi sztorit, helyzetet, karaktert gyártottunk a tesómmal, ahogy ott mókáztunk a műanyag emberkékkel! Neveket adtunk nekik, és már kiskorunkban is egészen filmszerű cselekményeket játszottunk el velük. Rengeteget improvizáltunk, nevettünk, egyszóval sokat gyakoroltam. Aztán az erdei kirándulásokon, a tábortűznél én voltam az önjelölt mesélő, aki rémtörténetekkel szórakoztatta a barátait. Mindig az én fogalmazásaimat, verselemzéseimet olvasták fel a tanárok. Kriszti, akivel ma is rendszeresen tartom a kapcsolatot az általánosból, már akkor kis Stephen Kingnek nevezett. 15 éves lehettem, amikor egy este elkezdtem a matekfüzetemben az első regényemet. Lenyűgözött az a varázslatos fantáziavilág, amelybe belecsöppentem! Mennyi lehetőség várt rám! Káprázatos érzés volt tudni, hogy a meséimben az történik, amit én akarok! Szerintem ebben a mesterségben az boldogul, akinek elég élénk a fantáziája. A költséges írói kurzusok nem sokat érnek, mert nem tanítanak meg arra, hogyan találj ki történeteket! Csak a külsőségekre koncentrálnak: stílus, technikai részletek, írói eszközök, stb. “Helló, osztály! Ma írjunk bele a jelenetbe két darab metaforát, húsz deka romantikát, jöjjön be sejtelmesen a komornyik, és szerepeljen az utolsó sorban az a szó, hogy vécépumpa…” Na nem. Az embernek vagy van tehetsége, vagy nincs! Ha ehhez valakinek tanfolyamra van szüksége, az már régen rossz. Hiába jó a stílusod, hiába tanítják meg, hogyan írjál, ha egyszer nincs jó alapanyagod, vagyis izgalmas sztorid! Én sosem jártam ilyen kurzusra! Szerintem semmi újat nem tudna nyújtani nekem.

-Kiknek szól az első megjelent regényed?

A népszerű Dream válogatás sorozatban jelent meg, mely a fiatal olvasóknak szól, de én igazából mindenkinek ajánlom ezt a könyvet.   

-Miért ajánlanád az olvasóknak? Mitől másabb, több, jobb, izgalmasabb a rengeteg, naponta megjelenő könyvnél?

Mert lélegzetelállítóan izgalmas. Amikor megalkottam, az volt a cél, hogy először is én jól szórakozzak rajta! A legtöbb olvasómtól azt hallom, hogy nem tudta letenni, mert a regény világa szinte magába szippantotta! Utálom, amikor egy könyvben előre láthatjuk a fordulatokat. A Holdvízre ez nem jellemző, már csak azért sem, mert amikor írtam, én magam sem tudtam, mi fog történni a következő oldalon. Rögtönzések sorozata volt az egész óceáni jelenetsor. Ezért kiszámíthatatlan a cselekmény. 

Úgy gondolom, rendkívül unikális, színes, varázslatos, újszerű, tabudöntögető, polgárpukkasztó, fordulatos, romantikus, szomorú, felkavaró és férfiasan bevállalós a Holdvíz! Ahogy visszaolvasom, minden egyes soráról eszembe jut valami. Megannyi élményt, örömöt és energiát rejt magában ez a könyv, amiben ott van a fél életem. Az biztos, hogy beleadtam a szívemet-lelkemet! És hát ott van a nem mindennapi témaválasztás; nem sok regény foglalkozik az incestus-szal. Meg aztán ez egy felnőttkorba lépett, érett alkotás. Ez alatt azt értem, hogy irtó sokáig készült. Csaknem húsz (!) év telt el az ötlet megszületésétől a kiadásig! Nem csaptam össze, haha. Szemben tehát más, felszínes alkotásokkal, a Holdvízre jellemző a MÉLYSÉG és a KOMOLYSÁG. Nem vettem félvállról, és ez meg is látszik rajta. Rengeteg időt, energiát fektettem bele ebbe a projektbe, amely mellesleg az ötödik megkezdett kéziratom volt. És hogy még mitől jobb a többinél? Nos, a Holdvíz őszinte. Én nem kamuzok, megmutatom, milyen az élet valójában! Azt akartam elérni Zoli és Noémi ábrázolásával, hogy az olvasó úgy érezze, szinte ismeri őket, hisz annyira életszagúak. A legtöbb könyv (főleg az a sok bárgyú női regény) idealizált karakterekkel dolgozik; ezek egyáltalán nem hús-vér szereplők! Például a férfi alakjaik annyira lányosak! Nem olyanok, mint a valódi pasasok, hanem olyanok, amilyennek az írónő szeretné látni őket. Na, nálam nincs ilyen! Hadd illusztráljam: az én főhősöm kimondottan gyarló, el-eltévelyedik, és furán vonzódik az új családtaghoz; Noémi dühítően önző; a brazil maffiafőnök egy pedofil, pszichopata állat; Judit, a nevelőanya pedig évtizedeken keresztül hazudik a Szentpál családnak és gigantikus titokjátszmát folytat. Az emberek ilyenek és kész. Nem fekete és fehér szereplőket mutatok az olvasóimnak, hanem életszerűeket. Pont azért hihető ez az egész, mert egyikük sem tökéletes figura.  

-Ki olvashatta elsőnek a kéziratát ennek a történetnek?

Egy Roland nevű haverom, akivel együtt laktam Észak-London patkányoktól hemzsegő külvárosában. Tetszett neki, főleg a vizes táncjelenet, ami egy látomás. Mindig elmesélem az ismerősöknek vagy az aktuális barátnőmnek az új ötleteimet (párkeresésnél ez is fontos szempont nálam, hogy a lány rajongjon a regényeimért, haha). Ezek a mesedélutánok azért hasznosak, mert ilyenkor számtalan új ötletem támad, és sokszor elbeszélés közben tömködöm be a cselekményben tátongó lyukakat.  

-A borító mit ábrázol? Mennyire szimbolizálja a történetet? 

Egy csinos táncosnő látható a tenger alatt, aki hátradől, miközben az áramlatok gyengéden fellibbentik a ruháját. Jól megy a vérvörös a víz kékjéhez, egyből odavonzza a vásárló tekintetét. Látszólag egy romantikus, szürreális képről van szó… de a főhősnő nem igazán tud úszni; az apja heccből lenyomta a kis Noncsit a kád alá, és aztán felnőttként is bajba kerül a brazil partoknál. Szóval a lány és a víz találkozása sosem volt jó. Ezt kiküszöbölendő írtam egy új első fejezetet, hogy passzoljon a szöveg a borítóhoz; Zoli álmában találkozik a víz alatt táncoló balerinával, ami előrevetíti a későbbi sorsukat, főleg a cápatámadást. Spoiler lenne, ha elárulnám, hogy mit jelent a cím, és mi, illetve ki az a Holdvíz... 

- Mit gondolsz, mennyire nehéz berobbanni első könyves szerzőként a köztudatba?

Iszonyú nehéz. Manapság kevesen olvasnak. És ott van az illegális letöltés, amiből se a kiadó, se a szerző nem profitál. Korábban kellett volna születnem; ha pár évtizeddel ezelőtt jön ki a Holdvíz, sokkal jobban fogyna. Régebben több utas olvasott a buszon… most meg mindenki az okostelefonját buzerálja! Bejöttek a kereskedelmi tévék, és azzal a sok gagyizással nagyot zuhant a színvonal. A többség számára sajnos a kultúra a Való Világnál kezdődik és a plázamozinál ér véget. Sok barátom közli velem, hogy büszke rám, de ő sosem olvas regényeket. Ez elszomorító. Úgyhogy az ismerőseimet és az olvasóimat mindig arra kérem, reklámozzák a kötetemet a munkahelyükön, illetve a baráti társaságukban! Ahogy választásnál mondják: mindenki hozzon magával tíz ismerőst a szavazásra. Hát én is ezt kérem tőletek, Kedves Olvasók: hozzatok még legalább tíz könyvmoly ismerőst! Ajánljátok mindenkinek, ha tetszett! Előre is köszönöm.

Mi volt izgalmasabb, az írás folyamata, vagy amikor kézzelfogható formát kezdett ölteni az egész könyv?

Az összes munkafolyamat érdekes volt! Mint már említettem, a Holdvíz egy jó régi projekt. A kezdetek egészen 2000-ig nyúlnak vissza. Ekkor még kölyök voltam, és egy Fábry show láttán fogalmazódott meg bennem a gondolat: regényt akarok írni egy nem mindennapi, gazdag családról, illetve két testvérről, akiket elválasztottak kiskorukban, ezért nem alakulhatott ki bennük a rokonság tudata. Eleinte csak fantáziálgattam az alaphelyzetről: egy felsőosztálybeli, kissé nyápic fiút láttam magam előtt, aki “örököl” egy helyes, vadóc lánytesót. Folyamatosan gyűjtöttem az ötleteket, majd vázlatot készítettem. 2002-ben kezdtem el az első fejezetet, ekkor még Noémi volt a munkacíme. A balatoni jelenet után elbizonytalanodtam, mert nem tudtam, hogyan folytassam. Innentől gyakran elakadtam. A szöveg lassan kétszáz oldalasra hízott. Már túl sok időm, energiám volt benne, és igazából nagyon tetszett, úgyhogy nem hagyhattam abba. 2009 körül pánikban jöttem rá, hogy sürgősen adnom kell egy frappáns lezárást a cselekménynek, mert ha képtelen leszek befejezni, akkor elveszítem a kéziratot, és kárba vész a sok munka! Ám semmi ihletem nem volt. Ordítani tudtam volna: hogyan jöjjek ki belőle?! Végül megírtam a Brazíliában játszódó, akciódús fejezeteket, de aztán a kórházjelenet után századszor is elakadtam. Legalább két évig egy sort sem tudtam írni. Ez volt a leghosszabb alkotói válságom. Aztán Amerikában megismerkedtem egy cuki, huszonéves török lánnyal. Nem volt a barátnőm, de sokat segített nekem, pusztán a nevével, amivel megihletett! Most nem lőhetem le a poént, hogy hogyan, de legyen elég annyi, hogy az isztambuli kollegina akaratlanul is adott egy szuper ötletet, amelynek köszönhetően végre, 2014 körül lezárhattam a gigászi kéziratot. Hatszáz oldalas lett! Négy évvel később fogadta el a Maxim Kiadó, és 2019 júniusában került a boltokba! Olyan jó érzés látni a Holdacskát csaknem húsz év munka után a Libri kirakataiban! 

f_nyk_p0603.jpg

-Mesélnél arról, milyen feladatokon mentél keresztül a kézirat leadásától a kész, promótálható könyvig?

Rengeteg utómunka volt. Először is lefaragtam kilencven oldalt. De még így is hosszú volt a szöveg. Aztán az első szerkesztési körben a kisebb-nagyobb változtatásokat hajtottam végre (sajnos a kiadó letörölt jópár izgalmas jelenetet). Aztán úgy döntöttem, hogy mégsem in medias res kezdéssel akarok nyitni, tehát átírtam az egész könyvet, hogy ne Zoli római visszaemlékezéseit olvassuk, hanem haladjunk a pécsi hagyatéki tárgyalástól kronológikus sorrendben. És végül nem sokkal azelőtt, hogy a nyomdába került volna a betördelt szöveg, sajnos jött az újabb utasítás: le kell rövidíteni további száz oldallal! Többek között halálra ítélték Zoli ütős úszóverseny jelenetét. Mintha a gyerekemből kellett volna lenyisszantani innen-onnan… Így aztán a végleges szöveg az eredeti terjedelem felére zsugorodott. Végezetül elkészült a borító, megírtam a szinopszist, a rövid életrajzomat, és a bloggerek szuper ajánlást biggyesztettek hozzá.       

-Kinek dedikáltad az első könyvet?

Lillának, az imádnivaló kis unokahúgomnak írtam az ajánlást. Ő tuti, hogy mindig az életem része lesz!

-Milyen érzés bekerülni egy olyan írói közegbe, akiket korábban olvastál csak?

Felemelő érzés volt a befutott írók között dedikálni! Ott volt Bíró Szabolcs, Lőrincz L. László, Kepes András, Csernus Imre. Anno Závada Pál műveit ajánlotta nekem a magyartanárom, és a Könyvhéten ott ült mögöttem a híres szerző! Élveztem a dedikálást. Ha nincs 38 fok, biztos még többen eljönnek. De így is érkeztek szép számmal rokonok, barátok, és jólesett, hogy ismeretlen vásárlók is aláíratták velem a regényemet, amit előrendeltek! Hetekig gyakoroltam az autogramomat, de amikor jött az a rengeteg ember, annyira izgultam, hogy nem ment a kalligrafikus aláírás, amit begyakoroltam, haha!

-Milyen pluszt ad neked az írás?

Az írás szórakoztat, megvigasztal, menedéket nyújt, bátorít, gondolatban óriássá növeszt, elvarázsol, sikerélményt ad, inspirál, megnevettet, meggyógyít, tükröt nyújt felém, és még sorolhatnám. 

-Ha elakadsz, hogyan inspirálódsz?

Sétálni, biciklizni indulok, vagy lemegyek a pincémbe súlyzózni. Ha rágörcsölök a problémára és erőltetem, nem jönnek az ötletek… ám ha ellazulok, szinte magától eszembe ötlik a megoldás.  

-Hogyan kezeled a kritikákat, a recenziókat, a pozitív visszajelzéseket?

Eddig szinte csak pozitív visszajelzést kaptam. Ezekből a dicséretekből merítek erőt. Sokan nem is sejtik, mennyire jól tud esni egy elismerő szó! Boldog voltam, mikor a Blogturné Klub keretében szuper kritikákat kaptam a Holdvízről. 

-Mely stílusban írnál még szívesen?

A mostani regényem, a Megváltó álom egy vérfagyasztó thriller, ami eléggé rám telepszik, néha rémálmaim vannak tőle. 340 oldal kész van belőle. Jó lenne már befejezni, és belekezdeni az új projektbe, ami egy világhírű rockzenekarról szól majd, és sokkal vidámabb lesz. Ha azt hiszitek, Szentpál Noémi a legutálatosabb női karakter, akivel valaha is találkoztatok, akkor csak várjatok, amíg megismeritek az egyik leendő mesealakomat, Mai Lint, az elkényeztetett, finnyás bőgőst Midtown Manhattanből – na ő valósággal gitározik az énekes, Timothy idegein, haha! Tervezek még egy disztópiát és egy horror-fantasyt. Ezek az alműfajok új gúnyák számomra – már alig várom, hogy felpróbálhassam őket! És alig várom, hogy visszatérhessek, ha csak gondolatban is, az Újvilágba. Anno a Keleti Parton jártam, és tíz tagállamba látogattam el, Connecticuttól le egészen délre, a trópusi Floridáig, szóval egy életre feltankoltam frankó élményekből. A Holdvízbe csak egy rövid szeletkéjét gyömöszölhettem be ezeknek az egzotikus emlékeknek, de a következő kötetek már végig az Államokban fognak játszódni! 

.-Hogy látod magad 10 év múlva?

Örülnék, ha a további regényeimet is kiadnák és megfilmesítenék! Ezenkívül szeretnék családot alapítani. És hát szuper lenne visszatérni az USA-ba. Remélem, nem csak egy kis országban aratok sikert a szellemi termékeimmel, hanem az egész világon!

A könyv megrendelhető az alábbi linken, itt.

#interjú #író #maximkiadó #maxim #regény 

ReAd-blog

Vállalkozók, akik mernek nagyot álmodni

Vállalkozók világnapja

73324926_2618902148169783_6376666377331146752_o.jpg

Ma van a vállalkozók világnapja!? Nem tudom, mindenesetre kikívánkozott belőlem.

Oly magától értetődő egy éttermi ebéd, egy ruha a kisgyereknek, egy csinos karkötő, egy weboldalon való böngészés, egy pecabot megvásárlása, egy megírt blogcikk olvasása, egy új frizura elkészülte a mindennapokban. Fel sem merül az emberben, hogy ezek a dolgok mögött valaki áll, készíti őket, dolgozik vele, tervez.

Sokszor megkapja a vállalkozó, hogy könnyű neki, nincs főnöke, nem parancsol neki senki, pénze annyi, mint  a pelyva (a pelyva, vagy polyva, a pázsitfüvek és a sásfélék virágját körülvevő hártyás levélke más néven léha valamint a cséplésnél összetöredezett toklász), akkor dolgozik, amikor csak akar. De nem látják mennyi munkája. vére, verejtéke van benne. Nem látják, hogy sokszor, míg más az igazak álmát alussza, ő akkor is dolgozik, nem látják a rengeteg aggódást, ami velejárója egy vállalkozásnak. Elég időm lesz rá, elkészül időben? Lesz elég megrendelőm? El tudom adni? Ki tudom fizetni minden egyéb költségem? Marad nekem is valami a bevételből? Hogy tervezzek az időmmel? Vajon jól csinálom? Mi lesz, ha nem lesz elég munkám? Olyan a minősége, amilyet én megálmodtam? Mi van, ha megbetegszem vagy más közbejön? 

Elfelejtik sokan a vállalkozással járó bizonytalanságot, a sok papírmunkát, marketinget, hogy sokszor sem hétvégéje, sem ünnepnapja nincs, mert neki akkor is teljesíteni kell. És a millió kétséget, izgalmat, mosolyt, könnyeket, idegeskedést, a rengeteg próbálkozást, tanulást is a feledés homálya fedi.

Minden vállalkozó egy hős, hiszen kilép a biztonság falai mögül. Kilép és mer, hogy aztán vagy belebukjon vagy egekig szárnyaljon! Újratervezzen. Merjen nagyot álmodni.

Neked csak egy weboldal, karkötő, gyerekjáték, ruha, torta, frizura, műköröm, blogcikk, újság, arckrém, ebéd, egy falfestés, egy fénykép, traktoralkatrész, ami pénzbe kerül. Sokszor túl sokba is és nem érted, miért kerül annyiba. Talán még te is meg tudnád csinálni hasonlóra vagy egy kicsit gyengébbre. Talán. De a kisvállalkozónak a munkája, az álma, a gyermeke tandíja, a jövője, az egészségbiztosítása, a nyugdíja, a befizetett csekkjeinek száma, a megvásárolt étele, az államnak befizetett összege, a fizetése, az ideje, tehetsége, a merészsége, az át nem aludt éjszakáinak száma...

Ha veszel valamit, gondolj arra, milyen utat jár be, miből készül, ki csinálhatja, hogyan kerül hozzád és vajon melyik számláját fizeti be belőle az a vállalkozó? Gondolj arra, hogy pont egy álmát valósítja meg, ha tőle veszed, a bizonytalanságot feledteted el vele, önbizalmat adsz neki, kenyeret az asztalra, támogatod...

Segítsd útján, tiszteld, támogasd a vállalkozót merészsége miatt!

Köszönöm mindenkinek, akitől terméket veszek, használom a szolgáltatását!

 ReAd-blog

#vállalkozás #vállalkoznijó #támogasd #KKV #kisvállalkozás #nagyvállalkozás #merj #vállalkozásvilágnapja

 

Gyönyörű borítójával megkezdte a hódító körútját Az új kedvenc című kötet

Lina. R. Breitkreutz

lina-blog-300x250-2.png

Pörgetem a közösségi felületeket, majd szembe találom magam egy gyönyörű borítóval, ami azonnal megszólít. Rögtön elfog a kíváncsiság. Ki írta és milyen könyv vajon? Így kerültem Linával és a könyvével közelebbi kapcsolatba. Szerencsére már a polcomon tudhatom e kötetet és hamarosan górcső alá is veszem, de addig is bemutatom az írónőt, Lina. R. Breitkreutzot és a könyv születésének történetét.

74682746_977385885947194_3995184510089035776_n.jpg

- Mit tudhatnak az olvasók rólad? Hogyan mutatnád be önmagad? 

- Az agysebész karrierről lemaradtam, ezért írok! Szóval a viccet félretéve, öt évvel ezelőtt jöttem Németországba. Itt ismerkedtem meg a férjemmel, akivel boldog házasságban élek. A nyugodt élet hozta magával azt is, hogy a szenvedélyemnek élhessek, írjak. Nem érzem magam különlegesnek, habár a barátaim, ha a jellemzésemről van szó, teljesen az ellenkezőjét mondják.

- Minek a hatására kezdtél el írni? Volt valami momentum, ami miatt úgy döntöttél, hogy akkor most írni fogsz és ki is adod a könyved?

- Az első komoly itteni „munkám” hatására kezdtem el írni. Integrációs segítőként dolgoztam két évig egy autista kisfiúval. A munka nem volt egyszerű, de utólag a visszajelzések alapján nagyon jól helyt álltam. A kliensemmel annyira összenőttünk a napi 8 órák forgatagában, hogy majdhogy nem fiamként szerettem meg. Aztán a cég úgy döntött, német ajkú segítőre van szüksége a kisfiúnak, mert megérett arra a szintre, így lecseréltek. Akkor úgy éreztem, hogy kitépik a szívemet. Nem tudtam elszakadni életem legboldogabb munkájától, és nem akartam, hogy ez az egész történet emlékképek foszlányaiba vesszen. Ekkor döntöttem el, hogy megírom a történetünket, aminek Két év Péterrel lett a címe. Ez volt az első könyvem, ami tulajdonképpen még mindig szerkesztés alatt van, ezért nem jelent meg. Még! Ezután elmentünk a párommal egy 4 napos kiruccanásra a Balatonhoz, és amikor megláttam a balatonedericsi kastélyt, abban a pillanatban tudtam, hogy megint írnom kell. Így született Az új kedvenc.

 - Mennyi idő alatt készülnek el a műved? Hányszor írtad át újra és újra, míg elégedett nem lettél velük?

- Az első könyvem nincs kész. A második könyvem AZ ÚJ KEDVENC, ami egyben az első kiadott könyvem is, az elkészült egy év és négy hónap alatt. Az első évben még az első könyvemet írtam, és ez idő alatt kutatómunkát végeztem Az új kedvenc című könyvemhez. Levéltárakba szaladgáltam, és elutaztam többször is a könyvben szereplő helyszínre, amikor Magyarországon jártam. Két hónap volt, amíg terveztem a történetet, és még kettő mire effektíve megírtam. Valójában nem kellett átírnom a könyvet egyszer sem. Igazából mondhatni egy slukkra megírtam. Annyira összeállt a tervezés során, hogy Böbe (Mosolygó-Marján Erzsébet) a szerkesztőm, nem is szerkesztett rajta semmit, csak korrektúrázta. Vagyis, félig kétszer dolgozott vele, mert elsőre annyira elragadta a történet, hogy elfelejtett javítani, és csak olvasott. Aztán persze visszatekert ahhoz a részhez ahol elveszett benne, és javította tovább.

- Milyen formában kezdtél neki? Előre leírtad a fő motívumokat, kibontottad a szálat, tudtad mi után mi fog következni vagy spontán, a történet alakította menet közben magát?

- Először csak azt tudtam, hogy írnom kell egy történetet, amiben a kastély benne lesz. De ez borzasztó unalmas volt még nekem is, így kerestem más témát is, amivel össze tudom egyeztetni. Aztán volt egy spontán tudatos álmodásom, így egyértelművé vált, hogy ez lesz a témája a könyvnek. Rengeteg háttérmunka kellett hozzá, hogy minden apró részletét el tudjam képzelni filmes jelenetek formájában, a fejemben. Legalábbis én így írok. Amíg le nem pörgött előttem az egész történet, addig nem igazán tudok nekikezdeni az írásnak. Addig csak tervezés van. Azt hiszem borzalmasan nézett ki a lakás a sok fecnivel, és a sokadszorra átírt, bővített skiccekkel. Nálam ez valami fejlövés lehet, mert a lakásnak rendben és tisztán kell lennie, ahhoz, hogy szétszórhassam a papírjaimat. Ha a rendben rendetlenséget csinálok, akkor tudok dolgozni.

- Melyik típusú író vagy? Aki ihletet kap és ír, vagy aki gondosan előre tervez?

- Azt hiszem, mindkettő. Vannak véletlenszerű jelenetek, amiket képes vagyok a legközelebbi fecnire elkezdeni írni, ha más nincs, vagy telefonra felmondani hangfelvételként. És csinálok olyat is, hogy kipattan egy jelenet a fejemből valahol a még meg nem írt könyvhöz, és a köré írom később a többi részt. Ez ritkán fordul elő. Valójában terv nélkül szerintem nem lehet írni. Legalább is egy sci-fit nem. A cselekményszálat ki kell dolgozni, aztán az időrendet, a helyszíneket, stb. Ha nincs terv, akkor szerintem kaotikus lesz egy könyv, és ettől olvashatatlan is.

- Volt olyan író, akinek a stílusa, könyvei inspiráltak saját könyved megszületésében?

- Soha nem inspirált a könyveim megszületésében egy író sem. Mindenkinek más a stílusa. Ha inspirálna, akkor utánoznom kéne, az pedig nem én vagyok. Az írók léte és munkásságai, maximum a személyiség fejlődésemet szolgálja. Az inspirációt számomra helyszínek adják, létező emberek cselekedetei vagy színek, hangok, zenék.

- Kiknek ajánlod a kötetet, milyen korosztálynak, milyen stílust kedvelő olvasóknak?

- Nem szeretném kategorizálni a könyvemet ilyen formán. Minden embernek ajánlom a könyvet, akit érdekel a tudatos álmodás, vagy akit érdekel milyenek voltak a régi nemesek, személyiségek. Mivel a könyvben vannak jelenetek 1800-as évek végéből, így a régi korokat, történelmet kedvelők biztos szeretni fogják.

- Volt pontos elképzelésed a könyv külsejét illetően?

- Annak ellenére, hogy igen vizuális típus vagyok, a könyv borítójához nem volt semmi ötletem. Megkérdeztem Böbét, nem-e tud egy jó grafikust ajánlani, és akkor jött Németh Balázs. Három mondatot mondtam el neki a könyvről, és nem tudom, hogy csinálta, de az első skiccbe bele is szerettem. Sőt mindenki, akinek a tervezetet elküldtem. Totál profi a srác, így ragaszkodom is hozzá. Mással nem is lennék hajlandó dolgozni.

- Mesélnél nekünk az útról és végül arról a pillanatról, mikor első alkalommal kézbe vehetted a köteted?

- Minden ember tanul az élete útján, így nekem is volt egy nehéz korszakom az első kiadómmal. Szerencsére gyorsan felismertem a helyzetet, és korrigáltam, amit lehetett. Valójában ez vitt előrébb ahhoz, hogy most ott tart a könyvem szebb formában, ahol. Így az Underground Kiadó égisze alatt, a második kiadásom valóban egy vállalható igényes külsejű könyv lett. Nem tudom még milyen érzés a kezemben fogni az új kiadást, mert még nem kaptam meg, és postán nem is kértem a kiadótól. De azt hiszem, amint a kezemben lesz, meg fogom szorongatni mintha csak a saját gyerekemet ölelgetném.

- Mit tervezel a közeljövőben? Készül a következő könyv? Szabad tudnunk róla valamit?

- Következő könyvek! Igen. Sok nyitott könyv van, amiket időnként előveszek és dolgozom rajtuk. Ilyenek például a Két év Péterrel, A királynő és szolga, vagy a Kihagyott Walzer. De nem titok az sem, hogy Az új kedvenc második részét már írom. (Spoiler: A borítója megint iszonyat jól néz ki) Ha nem húzom el az időt, még idén a karácsonyfa alatt lesz. Van még egy pár oldalas novellám is Dália címmel. Talán abból is egy hosszú izgalmas sci-fi lesz. Ki tudja, mit álmodok még meg a jövőben.

 És hogy hogyan tudjátok a könyvet megrendelni? Ezen a linken.

#olvasnijó #írónő #interjú #elsőkönyvesszerző

ReAd-blog

Vannak itt tökéletes anyák?

Kathryn Wallace: Vannak ​tökéletes anyák, csak nekik még nem született gyerekük

73004234_2608667715859893_6742575914250403840_n.jpg

Olvassák a blogom tökéletes anyák vajon? Mert én cseppet sem vagyok tökéletes. Vagy azok az ős-anyák tökéletes mivoltukban csak a fejekben, filmekben és ezekben a könyvekben léteznek? Vagy még ott sem?

A könyv címe is mutatja, a tökéletes anyákról lesz szó benne. Az idei év legjobban várt és legszórakoztatóbb könyve díját az írónőnek ítélném, az biztos. Zseniális, letehetetlen kötet volt, ami arra hivatott szolgálni, hogy egy kicsit tudjunk nevetni önmagunkon, anyaságunkon, ne vegyük véresen komolyan a tökéletes anya mítoszt és az életet sem. Ezt legalább tökéletesen teljesítette a könyv. Nagyszerűen kikapcsolt, szórakoztatott. Néhol sírtam volna legszívesebben, máskor hangosan kacagtam, pedig nem vagyok a hangosan felvihogó emberke. Kellő humorral, érzelmekkel, ráhatással megszerkesztett történet. Sokszor egy-egy helyzetet olvasva magamra ismertem vagy valamelyik anyatársamra. Ahogy nincs tökéletesség, úgy nincs tökéletes anya sem, számomra. Ezt a könyv nagyszerűen prezentálja.

Két nő megismerkedése, barátsága áll a fókuszban  hogyan élik meg az anyaságuk, az életük, annak a változásait, ők hogy változnak egymás hatására.

Gemma egy hétköznapi nő, hétköznapi gondokkal. Mindig késésben van, két gyermeke és munkája közötti törékeny egyensúlyt nehezen tartva, egyedülállóként él. Ő a fura nő, gyermeke osztályában, aki mindig kilóg a sorból. Könnyesre nevettem magam gyermekei, Ava és Sam beszólásain, éleslátásán, szókimondásán, az általuk teremtett vicces helyzeteken. Bájos család, ahol érezhető a szeretet, de hegynyi gondok is.

Becky látszatra tökéletes házasságban él, ám semmi sem az, aminek látszik. Cseppet sem az. Belefásulva, kiégve keresi azt a munkát, ami feldobná az életét, a szürkeséget, kiteljesedhetne nem csak az anyaságában és talán az egész élete helyre billenne tőle. Igazi "mindenlébenkanál" típusú, szókimondó csajszi, aki nagyszerűen tud rendezkedni másnál, csak a saját életét nem tudja megoldani.

A két anya mikor egymásra talál, kő kövön nem marad. Pusztítóak együtt. Kihozzák a legjobbat és a legrosszabbat is egymásból. Bevallom, hozzám Gemma hebehurgyasága állt közelebb, talán azért is, mert hasonló karakter vagyok én is. Mindig rohanó, mindent elfelejtő, elkéső, késében lévő anyuka. Becky sokszor sok volt számomra, de ő is szerethető figura. 

Megfogadják, hogy jobb életet fognak élni. Mindkettő eléri a kitűzött céljait, Becky egy új munkát, jobb házasságot, Gemma pedig egy szerető pasit és önmaga jobbik változatát. Rögös az út odáig, míg belátják tökéletes nincs, csak megközelíthető. Közben rengeteg vicces helyzetbe sodródnak, míg végül megtalálják a pont megfelelő állapotot. Közben veszekedések, ciki helyzetek, nagy sírások, rádöbbenések, őszinte beszélgetések és jó sok üveg bor elfogy. Az élet is írhatta volna a kötetet, viszont ott ritkán ennyire humoros, már-már szánni való a dolog, míg egy könyvben olvasva merünk nevetni ezeken a dolgokon és merünk magunkra ismerni. 

A stílus könnyed, humoros, érzelmekkel teli, igazán szórakoztató. Az írónő megfelelő bájjal, szarkazmussal látta el a szereplőit és ezáltal az olvasókat is. Jól működnek a leíró részek, kellően érzékletesek, viszont ezúttal a párbeszédek visznek mindent. Lendületes, gyors lefolyású kötet, nagy mondanivalóval, ami nagyszerű kikapcsolódásra. Gyorsan olvasható, igazi anya könyv. Nem mondom, hogy nem sablonos kicsit és kiszámítható, de nem is ezért lehet szeretni, hanem a zseniális karakterek és a poénözön miatt.

Ha még az anyaság előtt állsz, ne olvasd el, iszonyúan veszélyes olvasmány!

Hogy kiknek nem ajánlom? A sótlan, humortalan embereknek. Azoknak, akik ős-anyák és mindent, de mindent jól csinálnak. Azoknak sem ajánlom, akik nem szeretnek nevetni, sírni. 

Kiknek kötelező olvasmány? Minden anyának és apának!

A kötettől pont azt kaptam, amit vártam. Szórakoztatást és azt, hogy kizökkentsen a szürke hétköznapokból. A könyv borítója színével kellően figyelemfelkeltő, bár a cím és a kép kissé félrevezethető lehet. Ne rettentsen el senkit ám. Ide nekem a következő részt vagy egy hasonló olvasmányt, de rögtön!

 A könyvet és a rengeteg nevetést köszönöm az Álomgyár kiadónak! Ha szemfülesek vagytok, rögtön észre is vehetitek az egyik következő olvasmányom a fő képen.

Fülszöveg: 

Anya. Anya! ANYAAAA! – 40-es szingli anya megosztaná (mindenét!)
„Sam, Ava! Indulás fölfelé! Megmostátok a fogatokat? Fésülködés? Cipő? Gyerünk, gyerünk, gyerünk! Már megint iszonyúan el fogunk késni! Nem, nem láttam Optimusz fővezért, és nem is érdekel, merre lehet. Sam, abbahagynád a testvéred szekálását, és eltennéd végre a felhőkarcoló-modellt, amit a múlt éjjel gondosan összeraktam helyetted, hogy ne kerüljünk bajba a tanárodnál? Nem, nem olyan a szaga, mint a romlott bornak. Na jó, talán egy kicsit. Sam, nincs időm vitázni. Csak emeld meg a feneked és szállj be a kocsiba, oké? Ava! Fogmosás! Fésülködés! Cipő!”
Gemma éppencsak egyben tartja az életét: egyedülálló anya, mindjárt betölti a 40-et, és a hétéves lánya egy kegyetlenül pontos rajzon a melleit valahol a térde környékén ábrázolja. Amikor Gemma újdonsült szomszédja, Becky azt javasolja, hogy kezdjen el újra randizni, Gemmának komoly önuralomra van szüksége, hogy ne röhögje képen.
De Becky nagyon meggyőző tud lenni, és Gemma hamarosan ott találja magát zsonglőrködve egy teljes munkaidős állásban, az iskolatársak egyre örültebb igényeket támasztó anyukáinak Facebook-csoportjában és az új randizás világának trükkös etikettjében.
Ha ez nem lenne elég, Gemmának valahogy kezelnie kell a vonzódását a lánya tanárához, Tomhoz, aki a nagyvárosi életét arra cserélte, hogy egy osztálynyi hétévesnek nyelvtant és matekot tanítson, meg azt, miért nem jó ötlet a másikat büdös pukimajomnak nevezni.
Ez hosszú évnek ígérkezik, amiben Gemma és Becky egy nagyon fontos leckét kap az élettől: hogy végül is jó szülőnek lenni csupán annyit jelent, mint elég jónak lenni.

Idézet:

Becky sokszor gondolkodott rajta, hogy a szülésfelkészítő tanfolyamok miért foglalkoznak olyan rengeteget a szüléssel, és miért nem foglalkoznak azokkal a készségekkel, amikre a szülés után lesz szükség.

382 oldal 
ISBN: 9786156013538 
FordítottaGoitein Veronika

Kathryn Wallace: Absolutely Smashing It

ReAd-blog

71689800_2547402611986404_4135691534794227712_n.jpg

Ajánlott korhatár?!

cinema-2502213_640.jpg

Minap szembe jött velem egy igen érdekes bejegyzés a kék közösségi felületen, aminek az írója nehezményezte, hogy 10-12 évesek ültek be a számára is lelkileg megterhelő Joker című filmre. Jogos a kifakadása szerintem.

Rengeteg kérdést vet fel a téma, amik jórészt megválaszolatlanok maradnak, amolyan költői kérdések. Egy 10 éves gyerek mi a fenét keres egy pszicho thrilleren? Jó lenne kikérni egy 10-12 éves kiskamasz véleményét is, mennyire érti, fogja föl az ilyen horderejű filmeket. Nem fél, hogy egy életre rettegni fog? Vagy ők már annak a kornak a gyermekei, akiket semmi sem tántorít el, el tudják különíteni a digitális élet és a valóság között különbséget? A kérdés továbbra is ott motoszkál a fejemben, de miért ül be egy neki nem való filmre? Brahiból? Csordaszellem? A többiek is mennek, én se maradjak ki? Ez az év filmje, nem maradhat ki? Nem értem. Izgatja a tiltás, hogy nem neki való még? Nem tudja mekkora lelki megterhelésnek teszi ki magát?

Ki a felelős azért, hogy mégis ott van? A szülő? Tudja ő egyáltalán, hogy a csemetéje merre van? Aligha. Bár láttam már karón varjút! Ha nem tudja, hol a gyermeke, akkor miért nem tudja vajon? Jó az a nagy szabadság? És ha nem csak a moziba ül be, hanem bármi nagy baj éri? Ha pedig tudja a szülő merre csatangol a gyermek, akkor milyen lelkivilága van, hogy elengedi, ráadásul felnőtt kíséret nélkül? Bevallom, a frissen elkészült animációs Oroszlánkirálynál is nagyon rezgett a léc, menjünk moziba vagy sem. Pedig az egy animációs mese volt, majdnem természetfilm, amit nézünk a TV-ben rendszeresen, ráadásul ismerték a gyerekek az alapsztorit, ezerszer láttuk már. Mégis alig mertem elindulni. A legtöbb filmet, mesét előre megnézzük, hogy a gyerekeknek nincs-e benne érthetetlen, ijesztő rész. Lehet túlféltők vagyunk? Nem tudom, de az biztos, ha már meg szeretné mindenáron nézni, vele vagyok, magyarázok, fogom a kezét, hozzám bújhat, ha fél. Ez lenne az alap, nem?

A pénztáros? Neki bizony nem az a dolga, hogy elküldje az oda nem illő embereket. Jelezheti, hogy nem neki való a film, üljön be másikra, de el nem küldheti. Sőt. Minél több jegyet elad, annál jobban végzi a dolgát, nem hiszem, hogy lebeszélhetné a nem oda illő fiatalokat, már csak a főnöke sem nézné jó szemmel szerintem.

A körülötte ülök, aki nem szóltak rá? Régen a szomszéd Gizi néni is ránk ripakodott, ha nem olyan dolgot csináltunk, ami belefért a jólneveltség fogalmába szerinte. Ma már ha csúnyán mersz nézni más gyerekére még meg is vernek...Vagy közönyösek vagyunk és mindegy, mi tuti nem szólunk, csináljon amit akar, nem az én kölyköm? Talán ki így, ki úgy. valahol az arany középutat kéne belőni. Rászólni, ha számára vagy társaira veszélyes dolgot cselekszik, a saját lelki és testi épségét veszélyezteti, nagyon nem helyénvaló dolgot cselekszik. De legalább figyelmeztetni rá, hogy ezt ne! Viszont nem minden vacakért beszólni és rögtön majd megverni, szemmel verni.

Ő maga mennyire felelős? Nem tartja be a szabályokat nagylánykodásból, nagyfiúskodásból. Vajon mennyire veszi komolyan az ott látottakat? Nem fog sérülni, örök sebeket szerezni vele? Bennem felötlik egy emlék. 8-9 éves lehettem, mikor belelestünk a Cápa című filmbe húgommal. Visszagondolva gagyi film és lehetetlen, de a lábam nem mertem letenni az ágyról utána, nemhogy úszni menni. Sokáig még az uszodába is magam mögé tekintgettem, hiába tudtam az agyammal, hogy ott nem lehet cápa. A kör kedves lánykája megvan? Vagy személyesen Chucky baba? Hány ilyen film van, ami életre szóló rettegést tud okozni még felnőtt fejjel is, ha nem bírja az ember, nemhogy még érő, sok területen éretlen gyerekben. 

Sok filmen, könyvön a cigarettával ellentétben csak ajánlott korhatár található vagy még az sem. De ide sorolnám szívem szerint az energia italokat, alkoholt és a többit hasonszőrű cuccot. Ajánlott, hogy 8,10,12,14,18 éves korban kezd, vedd meg, használd, olvasd, nézd, addig ne. Hát én nem ajánlanám, hanem tiltanám vagy legalább alaposan szigorítanám. Elérnék vele valamit? Nem hiszem. A cigarettára tett elrettentő kép és szöveg sem ijeszt el senkit, viszik, mint a cukrot. Mégis valamit tenni kellene. Nem gondoljátok? Nagyon nincs ez rendjén. 

alone-2666433_640_1.jpg

Fura világban élünk, a 10 évesek energiaitallal a kezükbe szaladgálnak, a 12 évesek lelkileg nyomasztó pszichológiai thrillert néznek moziban legálisan, de olyat is tapasztaltam, hogy a 11 éves hölgyemény a Szürke ötven árnyalatát akarta kikérni a könyvtárból mellettem. Miután (természetesen) nem kapta meg, közölte, hogy anyukája akkor megveszi neki. A 2 éves vígan tabletozik, az 5 éves számítógépes videókat néz és a 8 éves drága telefonnal rohangál. Értem én, hogy kütyük világa, modernizáció, hagyjuk kibontakozni a csemetét...meg minden. De jó vajon NEKIK ez a fene nagy szabadság? Gyorsul a világ. A mai fiatalok mindent hamar szeretnének megtapasztalni. Egyre hamarabb kezdenek el élni, cigarettázni, szexuális tapasztalatot szerezni. Pedig nem maradnak le semmiről! Nem vagyok álszent, én is sutyiban kipróbáltam a cigit, meglógtam discóba, amikor anyuék nem engedtek el. De igyekeztem vigyázni a testi és lelki épségemre, odafigyelni, hogy elkerüljön a baj. Szándékosan sosem kevertem magam galibába, életveszélybe. Annyi rossz van a világban. Mégis a fiatalok többsége fittyet hány rá. Tudják vajon, hogy az az energiaital mennyire káros a szervezetükre? Nem érdekli valószínűleg őket. Tudják, hogy ez a thriller mennyire megviseli a lelket, még ha nem is érzik rögtön? Aligha...

Kedves gyerekek, fiatalok! Ne siettessétek a dolgokat, hamarosan úgyis eljön az. Nem maradtok le semmiről! Ne bántsátok magatok testileg, lelkileg szándékosan, a szüleiteknek, a világnak még szüksége van rátok! Szabad élni, tapasztalni, kipróbálni, de nem mindegy hogyan, miként!

U.I.: Kérünk az ajánlott korhatár helyett, egy szigorúbb intézkedést!

Te tudsz rá megoldást? Szólj hozzá a cikkhez, oszd meg, vidd hírét, hátha másoknak eszébe jut valami jó! 10-12 éves vagy és megnézted a filmet? Mesélnél róla, hogyan érintett? Írj bátran! Őszintén kíváncsi vagyok.

ReAd-blog

#blog #élet #life #mozi #könyv #korhatár #besorolás #jobbélet #vigyázzmagadra #ifjúság #fiatal #gyermek #Joker

girls-1209321_640.jpg

 

Nem ördögtől való az e-book olvasás sem!

ebook-2485304_640.jpg

Olvasni jó, bármilyen módon is tesszük! Kényelmes fotelunkban ülve, fekve az ágyon, leheveredve egy kockás plédre, menet közben a tömegközlekedésen, egy finom teával a kezünkben...Én azt vallom, hogy ugyan ez áll a könyv vagy e-book formátumban való olvasásra is. Mindegy hogy hogyan, de olvassunk, mert szuper dolog. Annyi élményt, érzést, felismerést, hangulatot, megélt világot tartogat az ember számára, hogy ihaj. Nem fogok könyv és e-book olvasás témakörben pró és kontra érveket felsorolni, nem állítom pellengérre egyik felet sem, sőt, nem fogom jobban isteníteni az egyiket vagy a másikat. Ezt sokan, sokszor megtették már előttem. Mindkettő jó dolog. Egyik ezért, másik azért.

library-1666702_640.jpg

Azon nem fogunk vitázni, hogy a könyvnek megvan a maga hangulata, az illata. Jó kézbe venni, szép a polcunkon, csinosítja az otthonunk, remek kiegészítője a ruházatunknak. Lapozgathatjuk, bejelölhetünk rajta idézeteket és így tovább. Egy könyvmolynak a könyv maga az ajándék. Nekem nem kell bizonygatni, Imádom az összes könyvem, mind a kilencszáz valahányat. Megvan a hangulata annak, mikor belépsz egy könyvesboltba, végigtapogathatod az összes leendő olvasmányt, belelapozhatsz. Vagy mikor a könyvtárban jársz és csak egy könyvet szeretnél kihozni, közben még vagy négy másik kiált neked: Vigyél haza! Naná, hogy landolnak a táskádban. Szóval nem mondok újdonságot azzal, hogy a könyvek a világon az egyik legklasszabb, legfontosabb dolgok.

Na de mi a helyzet az e-bokkal, a kütyükkel való olvasással? Tényleg elítélendő, ördögtől való?

Kérem szépen haladni kell a korral, azt vallom. A mai fiatalok már ebbe születnek bele. Nekik a kütyük olyan természetes dolgok, a mindennapok velejárói, mint a levegővétel. Ezzel kelnek, ezzel fekszenek. Ezt az idősebb korosztály is szép lassan belátja, átveszi a fiatalok szokásait, idomul hozzájuk. Nem baj ez. Megvan az előnye ennek a verziónak is. Olvasni lehet számítógépen, laptopon, telefonon, tableten és a kifejezetten erre létrehozott e-book olvasón. Mindegyik érdekes formája a könyvek falásának. A telefonod mindig veled van, elfér a zsebedben, viszont nem feltétlenül erre van kitalálva. A tablet is számtalan könyvet rejthet, de ez sem a legideálisabb megoldás, nem biztos, hogy hosszabb távon a szemed bírja. A laptop, asztali gép hosszabb távon nem túl jó a hátnak, vállaknak, nem lehet vele helyzetet váltani. Az e-book olvasó viszont pont ezért lett kifejlesztve.

A modern társadalom rohanó világát, a más megvilágításba helyezett mindennapokat, a megváltozott élethelyzetet és kívánságokat követett kielégíteni. Aki könyvet nem szereti hurcolni magával, ritkán olvas, ha igen, akkor csak rövidebb részeket, annak kifejezetten előnyös az e-book olvasó. Szívesebben kézbe veszi a fiatalabb, kütyükhöz szokott korosztály. Kifejezetten jó ajándék, mert ha nem találod el a vágyott olvasmányát, stílusát egy-egy könyvvel, az könnyen orvosolható e technikai vívmánnyal helyette.Szerintem az nem kérdés, hogy jó-e, mert jó. Haladás a korral. Ha ezt tagadjuk, nem szeretjük, akkor azzal az erővel ne nézzünk Tv-t, ne üljünk kocsiba sem, mert az is egyike a technikai vívmányoknak, a jövő gépezeteinek, mégis elterjedt és mindenki használja ma már. Igény volt rá, kitalálta valaki, szeretik, sokan használják. Nem véletlenül. Nem megy a papír alapú könyvek rovására. Sok e-bookot olvasó ember, a kedvenc könyveit papír alapú formában is megvásárolja a polcára. Rengeteg könyv jelenik meg csak e-bookban, mert az írónak nincs pénze magánkiadásra és a kiadóknál hiába kilincsel, nem veszik be a kötetét, hiába jó. Egy e-bookot könnyen házilag is elkészíthetünk, ha értjük a hogyant, megspórolva a nyomtatást, terjesztést, kiadót. Hogy ez jó-e? Azt nem tudom. A minőség rovására is megy sokszor. De talán lehetőség azoknak, akik máshogy nem tudnák álmaik könyvét kiadni, egy esély, hogy azok is befuthassanak, akiknek nincsen pénzük, kapcsolatuk, szerencséjük. Vannak árnyoldalai is, az illegális letöltések és az így sem túl alacsony árak, de minek nincsenek?

kindle-1867751_640.jpg

Na de akkor az e-book olvasás. Az ígértem, nikább mellette kampányolok. Az olvasás ezen formájára mellett ezer érvem is lenne. Jó, talán annyi nem, de párat megosztok veletek most.

- A legfontosabb talán az, hogy nem vágnak ki fákat miatta. Most említhetném a nagybecsüs közhelyet, hogy ha fa lennék, leginkább könyv lennék, mikor kivágnak.

- Könnyű, kis helyen elfér a zsebben, táskában, így praktikus.

- Nem helyigényes, így nem fogod azon kapni magad, hogy a szobádat elárasztották a könyvespolcok és a könyvek, nincs hova leülni, mert a megkezdett olvasmányaid vannak a széken, asztalon is.

- Ha rossz az olvasmány, egyszerűen törlöd az olvasódról és nem fáj a szíved érte. nem kell pakolgatnod a könyvet ide és oda, nem tudván, hogy szabadulj meg tőle. Egy könyvet azért csak nem illik eltüzelni, kukába vágni.

- Több könyvet olvashatsz egyszerre. Ráadásul mind magaddal hordhatod, a táskád füle sem szakad le tőle, hiszen egy helyen van, az olvasódban az összes.

- Sötétben is tudsz olvasni, ha elmegy az áram. feltéve ha olyan konstrukciójú e-bookot választottál. Még a pléd alatt, dugiban, az éjjel, alvás helyett is olvashatsz, nem zavarsz senkit a fényeddel.

- Nem kell keresgélned hova tetted a legutóbb olvasott könyved, az e-book olvasó mindig kéznél van.

- Könnyen tudsz idézeteket jelölni rajta, egyes olvasókon ki is postolhatod azonnal valamelyik közösségi felületeden. Nem kell oldalakat telekörmölnöd, sárga cetlikéket tűzdelned mindenhová a kötetben.

- Tudsz betűméretet váltani, ha túl kis betűkkel van szedve az olvasmány. De színt és betűtípust is.

- Kíméli a szemet. A most gyártott e-bookok már olyan technológiával készülnek, amik nem bántják a szemet.

- Szépen fel lehet "öltöztetni", kabátot kaphat, tokot az olvasó. Akár minden héten másba teheted, ami szintén öltöztet.

- Nem sokkal, de olcsóbbak az e-könyvek, mint a hagyományos társaik.

- Az megvan, amikor a 800 oldalas könyv olvasását félbe kell hagynod, mert a féltégla méretet nem bírja a csuklód? Ugye? Pedig annyira izgat, mi van a következő oldalon, de egyszerűen nem bírja a kezed... Az olvasó könnyű. Nem fog a kezed leszakadni. 

- Nem kell lapozni, elég egy gombot nyomogatni. Így elmarad a lapok súrolódásának hangja is. 

- Jó beszédtéma indító a "mit olvasol" után a "milyen olvasód van és mit tud"mondatkapcsolat is.

Remélem nem hagytam ki semmit! Szerintetek?

Persze van hátránya is. Lemerül, összetörik, drága, nincs könyv illata, kevés könyv van e-bookban, sok az illegális könyv, nem lehet dedikáltatni, a két könyvforma között elenyésző az árkülönbség. Könnyebben ellopják, mint a könyveket, könnyebben elhagyható, nehezebb eladni, ajándékozni is és még sorolhatnám. De a jó oldalát kell nézni. Nem számít hogyan olvasunk, csak olvassunk! Tegyük azt a számunkra a lehető legkényelmesebb módon, ha e-bookon, akkor úgy, ha könyvvel, akkor úgy, ha pedig más módon, az is megteszi. De olvassunk!

És egy személyes tőlem. Bevallom, én mindegyik módon olvasok. Használok e-book olvasót is jó pár éve, amit nem tudok megunni. Imádom. Ő már a második készülékem. Az elsőt  a gyerekek gallyra tették. Na és persze tele van a polcom hagyományos kötetekkel is. Nem indulok el sosem könyv nélkül itthonról. Vagy egy mesekönyv vagy az épp aktuális könyvem a táskámban van, de minden szobában találtok könyvkupacokat is nálam. Járok könyvtárba (nem is egybe), könyvesboltokba, cserélek, adok, veszek, kapok. Ha annyira okos telefonom lenne, azzal is olvasnék. Olvasok számítógéppel és ezzel a laptopommal is, amin most írok nektek. 

Kildara egy nagyon izgalmas felmérést készített, ahol rengeteg dologra rákérdeztek az olvasóknál. Például arra is, hogy milyen arányban választják az olvasók a papír alapú könyveket vagy kütyüt.

" 2017. július 5-e és október 10-e között lehetett kitölteni a felmérést. A válaszadók 80%-a papír alapú könyvet olvas, 12%-ban e-book olvasót használnak, 3%-uk telefonon olvas, a többiek tableten számítógépen, vagy hangoskönyvet hallgatnak."

Nos. Ez két éve volt, így azt hiszem egyre jobban nő az e-bookot olvasók tábora. A teljes cikket a Kildara oldalán találjátok, itt.

#olvasás #olvasnijó #blog #bloggerélet #bloggerlife #kütyü #olvasó #könyv #e-book #olvass #ReAdblog #Kildara #felmérés

ReAd-blog

Mindent az olvasásról-Interjú Szabados Ágnessel

Közéleti személyiségként óriási a felelősség, fontos a példamutatás számára

20190317_221512.jpg

ˇEgy jó könyv olyan, mint egy jó pszichológus!ˇ

Szabados Ágnest nem kell bemutatnom senkinek. Az RTL Klub Híradójának műsorvezetőjeként mindenki találkozhatott már vele. Ha nem onnan, akkor a "Nincs időm olvasni" 12 hónap 12 könyv kihívásáról ismerhető még. Csinos, fiatal és tele van lendülettel. Amit érdemes még tudni róla, hogy kiskunhalasi származású. Az olvasás, a könyvek szószólója lett. Mikor első körben hallottam a kihívásáról, csak legyintettem én is. Rendszeres olvasó vagyok, engem nem érint. Végül mégis betévedtem a csoportjába, ahol elképesztő, milyen segítőkészség, sokoldalúság, sokszínűség tapasztalható.  Rövid idő alatt nagyon sok ember kedvet kapott az olvasáshoz általa, abban biztos vagyok.

„Én is ezt csinálom, csak kicsiben”-gondoltam. Így rögtön kíváncsi lettem Ágira. Sajnos a sok munka és időhiány miatt elég nehéz volt összehozni az interjút, míg a szerencsének köszönhetően kiderült, hogy hozzánk látogat Kalocsára, a Tomori Pál Városi Könyvtár meghívására. Tudtam, hogy ott a helyem! De ahol három kicsi gyerek van, nem mindig jön össze úgy valami, ahogy eltervezi az ember. Végül mégis sikerült eljutnom a találkozóra. Örülök, hogy részt vehettem rajta és megismerhettem az olvasás nagykövetét személyesen is, mert számomra az lett. Vidám, csacsogó, közvetlen és meglehetősen csinos. Semmi manír, a nagyközönség előtt sokat szereplő emberekre jellemző allűr nem volt tapasztalható. Rögtön meg lehet kedvelni őt. A mosolya, vidámsága pedig ragadós. Rengeteg kérdéssel készültem, amit végül a kérdező, Gillich Panna, a Impulzív Életmód Magazin szerkesztője valamilyen formában mind feltett. Bőszen jegyzeteltem, így fogadjátok sok szeretettel az interjút.

- Milyen típusú embernek tartod magad?

Tervezgetős, vidám, talpraesett, maximalista. Szeretek sok lábon állni, mindig mozgásban lenni. Szeretem a kihívásokat.

- Mi jut eszedbe, ha gyermekkorodról kérdezlek? Emlékek, illatok, ízek, kedvenc helyek, könyvek, amik bevillannak?

Kevés gyermekkori emlékem van. Egy valami van, ami nagyon megragadt bennem. Esténként az édesapám sokszor a mellkasán pihenő könyvvel bóbiskolt el.

- Akkor innen a jó példa előtted? Kiskorodban szerettél olvasni? Volt meghatározó könyves élményed?

A szüleim mindig olvastak. Havi 5-6 könyv biztos elfogyott nekik. Biztos innen ered a könyvek szeretete. Az első olyan olvasmány, ami megragadt bennem, az a Harry Potter. Én is Harry Potter lázban égtem és vártam az új részeket. A másik, ami eszembe jut és meghatározó volt, az a Vörös és fekete Stendhaltól. Azóta persze rengeteg olyan könyvvel gazdagodtam, ami hozzám adott valamit. Edith Eva Eger: A döntés című könyvét meg kell említenem még. Jókor került pont a kezembe.

- Ismertebb emberként szerinted fontos jó példával való előjárás, mint mondjuk az olvasás?

Közéleti személyiségként szerintem óriási a felelősség, fontos a példamutatás. Ha azzal olvasásra tudok buzdítani valakit, hogy ajánlok egy könyvet számára, akkor már megérte, elégedett vagyok.

72486354_2590022894391042_9208968627804438528_n.jpg

- Elképesztő gyorsasággal bekerült a köztudatba a saját hashtaged, a kihívásod és a csoportod is. Mikor indult? Szerinted minek köszönhető a zajos siker?

3 éve indítottam el. Akkor sokan legyintettek csak rá. „Nem divat manapság olvasni”-kaptam meg mindenhonnan. Erre erősen rácáfoltak a számok. A taglétszám elérte a 20000 főt. Találkozók jöttek létre általa. Most lesz a hatodik épp. Nagyon aktív kis közösség. A 12 hónap 12 könyv kihívás azért működik szerintem, mert nem szabok meg egy olvasandó könyvet, hanem témakört csak, így mindenki saját maga választhatja ki az olvasnivalóját. Ajánlok nekik én is, de egymásnak is segítenek a választásban. A csoport titka talán ez, és a közösséghez való tartozás igénye, a közös cél, a kreativitás, a közös ötletelés. Könyvklubunk is van már, ahol viszont egy adott könyv vagy író olvasása a cél, amit aztán kibeszélünk közösen. De számos plusz ötlet jött be a csoport által. Például podcasteket csinálok. Számomra is egy kihívás, motiváció, fejlődés. Tervben van egy applikáció is, ahol jelölni lehetne mennyi időt, oldalt olvastunk aznap. De rengeteg más ötletem is van még. Rengeteget ad nekem is ez a csoport.

 - Milyen témakörök merültek föl eddig, amik alapján választhattak az olvasók a csoportban? Mikor tűzöd ki az adott témát egyébként?

Volt már borító alapján választhatóság, krimi, szépirodalom, de egy adott író könyve is, vagy „legyen kérdés a könyv címe” is sorba került már. Minden hónap első napján posztolom a témakört. Megfogadtam, hogy addig senki sem tudhatja, mi lesz az adott hónap témája és ezt be is tartom.

- Kiknek ajánlod a kihívást és a csoportodat elsősorban? Mi a célja a létrejöttének? Iránymutatás, kedvcsinálás az olvasáshoz?

Mindenkinek, aki szeret olvasni és annak is, aki még nem, hátha kedvet kap. A csoportban ötleteket adunk egymásnak, tippeket. Ki, mikor tud időt szakítani egy könyvre. Milyen könyvet olvassunk, ami kihagyhatatlan mások számára is.

- Milyen a csoport összetétele?

Főként nők vannak jelen, kevés a férfi, de ők nagyon aktívak és kitartóak ellenben. Korban is igen széles a paletta. 25-45 az átlagéletkor, de szerencsére jóval idősebbek és meglepően sok fiatal is csatlakozott már.

- Van nehézsége egy ilyen nagy létszámú csoport koordinálásának, a kihívásnak?

Van nehézsége is, de elenyésző. Nehéz a kommunikációt állandóan fenntartani és kevesebb időm marad az olvasásra. Talán csak ennyi. Leginkább pozitív hozadéka van csak.

1570094555339_st8_6116.jpg

- Híradózol és más munkákat is végzel. Elképesztő a lendületed. Mikor tudsz időt szakítani a rengeteg elfoglaltságod között az olvasásra? Hogyan tudod beleilleszteni a napi rutinodba? Megosztanád velünk a tippeket?

Volt, amikor nem volt időm olvasni. Aztán rájöttem, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szeretne. Azóta olvasok. Bármikor és bármilyen élethelyzetben. Én vagyok az a lány, aki olvas a postán, várakozás közben az orvosnál, utazás közben a metrón, sminkelés és frizura készítés közben a Híradó előtt, szabadidejében, egyszóval bármikor. Leszoktam az esti telefonnyomkodásról, helyette falom az oldalakat. Sokszor előfordul, hogy korábban kelek, csak hogy egy pár oldalt olvashassak. Néha csak 5 percem van, de akkor is előkapom a könyvem, ami mindig van nálam. Szóval szokás kérdése az egész. Teremtsük meg az időt egy jó könyvhöz.

- Ha már könyvek. Mesélnél a saját könyvedről? Írnál egyébként nagyobb lélegzetvételű regényt is?

Tavaly novemberben jelent meg a Nincs időm olvasni olvasónaplóm nagy sikerrel. Idén ismét ki szeretném adni egy bővített kiadásban, az új ötleteimmel, saját gondolataimmal felturbózva, magánkiadásban. Persze, hogy írnék mást is, csak az időm nem engedi. Ötletfoszlányok vannak eddig csak. Nekem is nagy vágyam, mint sokaknak, hogy egy olyan könyvet írjak, amit rengetegen szeretnek.

- Mekkora a saját könyvgyűjteményed? Főként mik találhatók meg nálad? Van nagyobb becsben tartott könyved?

Könyvgyűjtő vagyok. Gyermekkori vágyam volt egy hatalmas könyvszekrény az akkori kicsi könyvespolc helyett, és az, hogy egy könyvesboltba betérve, bármilyen könyvet megvehessek magamnak. Persze ez akkor lehetetlen volt. A mostani vágyam egy könyvtárszoba telis-tele könyvekkel, kényelmes olvasókuckóval. Imádom a moly.hu oldalt, a könyvvásárokat, a mozgó könyvárusokat, mert mindig kincsekre lelek általuk. Nem csak az új könyveket szeretem, hanem a régi, használtakat is becsben tartom. Rengeteg pszichológiai jellegű könyv sorakozik a polcomon. A kortárs könyvek jönnek be leginkább nekem és a világirodalom nagy klasszikusai. Márai, Szerb Antal, Szabó Magda az elsőszámú kedvenceim. Sok holokauszt témájú könyvem van még.

- Milyen a kívánságlistád?

Meglehetősen hosszú és vegyes, amit egy oldalon vezetek is rendszeresen (moly.hu)

- Miden könyvet elolvasom, amit a kezedbe veszel?

Azt vallom, hogy az első száz oldal meghatározó. Ha addig elolvasom, és nem tetszik, nem vesződöm vele tovább. Kár az időt vesztegetni egy olyan könyvre, ami nem nekünk íródott. Aztán lehet, hogy később, az életünk más szakaszában pont az a korábban félbehagyott könyv lesz a legjobb olvasmány.

- Hogy álltál a kötelező olvasmányokhoz? Szerinted kellenek vagy sem? Elavult a jelenlegi, alapos újragondolást kíván vagy jó a régi?

A mai fiatalok nem értik már a régi idők olvasmányának nyelvezetét, így azt gondolom, inkább elrettenti őket az olvasástól a legtöbb kötelező. Van azért olyan kötet, amit kifejezetten szerettem.

- Ha bármilyen íróval találkozhatnál, bármilyen kérdést feltehetnél neki, ki lenne az?

Anna Gavaldát, Szerb Antalt vagy Márait, Szabó Magdát szívesen meginterjúvolnám bármikor.

- Beszélgessünk a munkádról. Nagyon gyorsan, fiatalon már, elképesztő életutat jártál be, számos izgalmas munkával a hátad mögött. Minek köszönhető a siker? Tudás, szerencse, kitartás, céltudatosság, sok tanulás? Vagy mind egyszerre?

Fontos a hitelesség, az egyéniség, ami a képernyőn is átjön, a tehetség, alázat, szerencse, kitartás, szorgalom és sok-sok munka. Azt hiszik az emberek, hogy csak bemegyek, kisminkelnek, aztán felolvasom a szöveget, majd hazamehetek. Ennél kicsit összetettebb, színesebb, érdekesebb a munkám. Mi szoktuk például a felkonferáló szöveget megírni vagy átírjuk a saját stílusunkra. Képben kell lennünk az aktuális hírekkel akkor is , ha épp nem dolgozunk. Persze ez az alapműveltség része kell, hogy legyen, tisztában kell lennünk a világ dolgaival. Szerencsésnek érzem magam. Nagyon jó munkám van, szeretem, most pont jó helyen vagyok. Azért egyszer nagyon örülnék, ha lenne egy saját kulturális műsorom is könyvekről, írókkal.

71343777_2566489640077701_158259644957982720_n.jpg

- Irodalomterapeuta is vagy. Mesélnél erről, hogy pontosan mit is takar, hogyan kamatoztatod?

1.5 éve vagyok irodalomterapeuta. A sors akarta így. Egy hirdetés került elém, ami felkeltette a kíváncsiságom. Elmentem rá és azt éreztem, hogy megtaláltam a keresett dolgot. Az irodalomterápia önismereti terápia könyvek segítségével. Vannak saját csoportjaim. Viszek egy adott szöveget, felolvasom, majd beszélgetünk róla és a csoport tagjainak személyes élményeiről általa, feltárjuk az érzéseiket. Azért is jó, mert a mai világban keveset beszélgetünk, főleg önmagunkról szeretünk hallgatni. Itt barátságok alakulnak, egymásnak segítenek a csoporttagok. Én inkább megfigyelő, mentor vagyok, segítő az útjukon.

- Te személy szerint miért szereted az olvasást? Miért ajánlanád azoknak, akik eddig nem tették?

Hozzám ad sokat. Egy könyvnek teremtő ereje van. Világokat, embereket, képzelőerőt teremt. Aki olvas, az szebben is beszél, műveltebb lesz…és még hosszasan tudnám sorolni az előnyeit.

- Az olvasás mellett szeretsz sportolni is. Mesélnél róla?

Korábban sokáig versenytáncoltam, amit ma már abbahagytam, de a mozgás az életem része maradt. Szeretek futni, görkorizni, edzőterembe járni. Igaz mostanában egyre kevesebb időm akad a sportra. Kellene egy kihívás erre is.

- Mit csinálsz, mikor nem dolgozol vagy olvasol?

Filmeket nézek, szeretek barátokkal, a családdal nagyokat beszélgetni. Utazgatnék, ha lenne rá időm. Jó lenne teleportálni vagy egy időnyerő szerkezet.

Köszönöm szépen az interjút. Kívánom, hogy továbbra is légy ilyen nyitott, érdeklődő, ember és olvasásközpontú. Rengeteg jó olvasmányt is kívánok még neked.

Továbbá remélem, hogy Ágnes, aki egy ilyen nagyon szép kezdeményezést indított, nem marad egyedül, sokan csatlakozni fognak hozzá, híres emberek, közszereplők és még több fiatal, gyermek, idős ember, aki az olvasást szereti. Olvassatok sokat!

ReAd-blog

#könyv #book #buch #olvasás #lesen #read #olvasnijó #olvasniszexi #olvassatok #blogger #nincsidőmolvasnikihívás #SzabadosÁgnes #RTLKlub #interjú #könyvek #eletemkonyve

Kukkantsatok be Ágnes csoportjába "Nincs időm olvasni" 12 hónap 12 könyv vagy az oldalára 

https://szabadosagnes.blog.hu

agi_oktober2019.jpg

 

Párizs mindig jó ötlet

Nicolas Barreau: Párizs mindig jó ötlet

eiffel-tower-1839974_640.jpg

Párizs mindig jó ötlet, ahogy az író könyvei is. Korábban olvastam már tőle, így nem ért meglepetés, mikor megérkezett a kötet a Park kiadótól. Megint egy olyan könyvet sikerült alkotnia az készítőnek, ami könnyed kikapcsolódásra csábít, bármikor, bárhol egy hatalmas adag olvasásra ösztönöz. Csak úgy kezdj neki, hogy tudod, elvarázsol, magával ránt a történet, az egyedi stílus, nem fogod tudni letenni!

73202874_2465370156877155_7688376370514100224_n.jpg

Annyi finomság, hangulat, szerelem, Párizs van a könyvben, hogy már azért érdemes kézbe venni. Az író megfelelő finomsággal, stílussal adja vissza a város hangulatát, a szereplők érzéseit. Annyi változás történt az előző kötete óta (amit korábban olvastam) , hogy kicsit könnyedebb a téma, több a mosolygásra, nevetésre ingerlő történés, vidámabb, felhőtlenebb, rózsaszínebb, közvetlenebb, kötetlenebb, szertelenebb. 

A történet Rosalieról szól, aki Párizsban él, egy kis boltja van és úgy érzi pont ott van, ahol kell, de valami hiányzik az életéből. Aztán a művészet, pontosabban az illusztrálás meghozza neki a hőn vágyott boldogságot, sikert és egy csipetnyi bosszúságot is, leginkább egy férfi személyében. Ezzel az élete kezd felfordulni. Az unalmas, megszokott mindennapokat felváltják a nyomozás izgalmai és valami más is, amire nem számított. A történet középpontjában egy mese áll, pontosan a Kék Tigris című történet, amit szintén megismerhetünk a kötet lapjain keresztül. Imádtam a könyv kettősségét, hogy mese és romantikus történet is egyben. Meghitt, vidám, évődő a hangnem. A párbeszédek élők, izgalmasak, a leíró részek pedig még inkább. Köszönöm a fordítónak a remek munkát, megmaradt a stílus, a hangulat is. Jól összerakott könyv bizony. Mondtam már, hogy imádom az író stílusát?

 Rosalie egy igazán belevaló, kedves, kedélyes, élet igenlő nő, akit könnyű szeretni. Csetlései-botlásai, meglátásai, különcsége mosolyt csalna mindenki arcára, ha élő személy lenne. Szeretném hinni, hogy az író valakiről mintázta főhősét és ő tényleg élő, hús-vér ember. Annyira elkélne a világba sok-sok Rosalie. Imádtam minden megmozdulását, az élethez való viszonyát és a kutyusát is. Beragyogta a történetet. Szerintem a művészet iránti rajongásom is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ennyi megszerettem őt. Hősnőnk az igazi, nagybetűs MŰVÉSZ, aki alkot és ezzel ad másoknak valami nagyot.

Robert és Max, a másik két főhős, szintén olyan karakter, akiket az ember nem tud nem a szívébe zárni rövid időn belül és valakihez hasonlítani. Ők azok az átlagos emberek, akik nap, mint nap szembe jönnek velünk az utcán, köszönünk nekik, mindig megmosolyogtatnak, vonzódunk hozzájuk, szívesen beszédbe elegyedünk velük, néha persze rossz passzban vannak, de alapvetően kedveljük őket.

A könyv annyira magával ragadó, hogy kedvem lenne azonnal összepakolni a családot és Párizsba költözni, egy kis üzletet nyitni képeslapokkal, pont ahogy a könyveben.

Nem keményvonalas, mondanivalót sugalló könyv, hacsak azt nem sugallja, hogy az élet rövid, éljük le boldogan. Nincs nem várt fordulat, kiszámítható, átlagos, ám bájos könyv. Lehetett volna több. Jobban kibontani a karaktereket, némi fejlődés is jót tett volna nekik. A múlt, a szerelem kibontakozás is további leírást megért volna. De akkor nem lenne ilyen habkönnyű, könnyen emészthető, gyorsan olvasható, bú felejtető kötet. 

Ha valami olyan olvasmányra vágyik a szíved, ami megtölt, ami pozitív irányba befolyásol, akkor ez a te történeted. Semmi gonoszság, csúfság, lehúzó dolog nincs benne. Egy leheletkönnyű kis szomorkodás van csak, de az is hamar feledhető. Ne várj világmegváltó gondolatokat, sem ezer Wattos csavart, ez nem az a könyv. Könnyed, szórakozásra okot adó kötet inkább, mely mosolyt csal az arcodra.

 A könyvet és a remek szórakozást köszönöm a Park kiadónak!

Fülszöveg:

Rosalie egy kis levelezőlapbolt tulajdonosa a párizsi Saint Germainben. Imád rajzolni, és kedvenc színe a kék. Amikor a híres gyermekkönyvíró éppen őt kéri fel, hogy illusztrálja A kék tigris című, új mesekönyvét, Rosalie repes az örömtől. Nem sokkal később egy izgatott New York-i irodalomprofesszor ront be az üzletbe, és magából kikelve plágiummal vádolja meg a könyv szerzőjét. Rosalie felháborodottan utasítja vissza a képtelen vádat. De ahogy múlik az idő, sejteni kezdi, hogy ez a mese valami titkot rejt…

Idézet: 

Az élet néha olyan áttekinthetetlenül bonyolult, de a végén meglepő módon mégis összeáll, értelmet nyer az egész.

Eredeti cím:

Nicolas Barreau: Paris ist immer eine gute Idee

316 oldal 
ISBN: 9789633554821 
Fordította: Fodor Zsuzsa
#szeretekolvasni #olvasnijó #Párizs #olvassunk #imádásvan #jókönyvvolt #Prakkiadó #recenzió #hangulat
ReAd-blog

Varázsló kerestetik!

 72761189_2324621707788558_2024697516624183296_n.jpg

Az R. M. ékszer oldalt, ha be kellene mutatnom, akkor valahogy így vezetném fel a szövegüket.

Igényes, minőségi, kizárólag hazai alkotók által gyártott gyönyörű kézműves termékek gyűjtőoldala.

Nem egy termékem van tőlük. Sokszínű, minden ízlést kielégítő, különböző anyagú karkötők, könyvjelzők, gyűrűk, kulcstartók, medálok rendelhetők tőlük. Tartósak, gyönyörűek és egyediek. 

Márta nagyon szépen összefogja a csapatot és mindig képes megújulni. Most is valami újdonságot tervez. Kíváncsi vagy rá?

Ha úgy érzed van egy olyan terméked, ami beleillik, kiegészíti vagy teljesen újat mutat az R. M. ékszernek, akkor vágj bele! Jelentkezz! Várják az új alkotókat!

Márti így nyilatkozott nekem:

-Büszke vagyok arra, amit az R.M. ékszer elért az elmúlt öt évben, és arra is, ahol ma tartunk. De nem állunk meg itt! „Legidősebb gyermekem” kész rá, hogy újabb szintet lépjünk! Hosszas hónapok alatt, mélységek és magasságok megélése kellett ahhoz, hogy ismét nyitott legyek új emberek, új személyiségek és történeteik iránt. A hazánkban egyedülálló alkotói közösség mozgalommá fejlődik. Az elmúlt években megmutattuk, hogy a kézzel készült ékszerek alkotói igenis tudnak egy irányba haladni! Jelentkezz Te is közénk, ha varázslatos, magas minőségű termékeket készítesz, és tagja szeretnél lenni a hazánkban egyedülálló alkotói mozgalomnak!

ÚJRA MEGNYITJUK OKTÓBERBEN A „VARÁZSLÓK” (ALKOTÓK) SZÁMÁRA A JELENTKEZÉST! 

Ezen a linken várják a jelentkezésed:

http://ow.ly/OAki50wBETV