A szépséges borító egy nagyon összetett világfelépítést takar. Vámpírok, égiek...Van itt minden. Sokszor, főként az elején azt éreztem, hogy elvesztem a történetben, azt sem tudom, ki-kicsoda és mi a szerepe az egészben. Az író nem lassan vezet be minket a világba és mutatja be a fő cselekményt, múltat, karaktereket, hanem azonnal a nyakunkba zúdít mindent egyszerre. A múltat pedig nagyon kicsi adagokban kapjuk, ami pedig szükséges ahhoz, hogy megértsük a világ működését. A legtöbb romantikus fantasyben első a világ, szereplők bemutatása. Itt rögtön a nyakunkba kapjuk a cselekményt és csak kapkodhatjuk a fejünk, mennyi minden történik. A legtöbb ilyen jellegű történetben az olvasó kicsit többet tud a főszereplőnél. Itt pedig mintha a szereplővel ébrednénk rá együtt a múltra, a szabályokra, jönnénk rá összefüggésekre, amiket jó lett volna, ha tudunk. Szegény főhős is teljesen vakon van kb.

Saját törvények, mitológia. Nem egy egyszerű, súlytalan felépítés. Rengeteget dolgozhatott az író vele, hogy ennyire szépen összeállt a dolog.

A karakterek meglehetősen érdekesek. Astraea a főszereplő. Egy bántalmazó kapcsolatból menekül, annak minden hozadékával. Nem tudja ki ő, és hogyan került oda, ahol jelenleg van. Nem tud a szüleiről, múltjáról semmit. Alig van valaki, aki ne ellene lenne. Még magát sem ismeri igazán, mik az erősségei, gyengeségei.  Nehezen, de csatlakozik barátnőjéhez, Cassiához, hogy eljussanak a hamarosan megrendezésre kerülő birodalmi játékokra. A Libertatem nevű versenyen az öt királyság képviselői mérik össze erejüket, tudásukat, eszességüket. A tét nagy, a nyertes védelmet szerez a vámpírokkal szemben. Csak nem minden úgy sikerül, ahogy az tervbe lett véve. Ráadásul itt semmi sem az, aminek látszik és senki sem. Astraea nagyon hamar egyedül találja magát a tűzfészek közepén, azt sem tudva, kiben bízhat meg és kiben nem. Szegény csak sodródik az árral és próbál életben maradni, lavírozni a zavarosban. Az ő karaktere borzalmasan naiv, esendő és érzelmes, hiába okos. Sokszor a jó szíve segít, máskor pont az miatt kerül bajba. Mégis könnyű megszeretni, együtt érezni vele. Talán pont ezek miatt is.

Nyte, a férfi főhős kiismerhetetlen, megfoghatatlan. Nem is tudtam, mit gondoljak róla. Benne még jóval több van. Most még, úgy hiszem nagyon keveset kaptunk belőle. Szókimondó, kicsit erőszakos, birtokló, amolyan csendes, összetettebb figura. Borzasztóan kíváncsi vagyok, hogy ő negatív vagy pozitív hős lesz-e a végére.

Kettőjük kapcsolatára épül a történet. A dinamikájuk, a szenvedély, az jó. Erősen meghatározza a történet hangulatát, a történések jelentőségét. Fel is dobja a kötetet bőven. Van benne fülledt erotika is, bár inkább az érzelmi részekre került a hangsúly jobban. 

Amiért én nehezen haladtam vele, az pár logikai baki, a rossz időzítés és a túl kevés információ, amit az elején kapunk. Nehézkessé, talányossá vált az olvasás tőle. Na de most, hogy már nagyjából képben vagyok, kinek mi a szerepe, milyen a világ, a hangulat pedig visz magával és a stílus, roppant mód kíváncsi vagyok a folytatásra. 

Fülszöveg:

Az égi őrzői által elhagyott, egy zsarnok király uralma alatt senyvedő Solanis birodalmában élő Astraea semmi mást nem ismer a biztonságon és a fogságon kívül. A lány csak élete elmúlt öt évéről őriz töredékes emlékeket, és bár fogvatartója megóvja a világot járó vérszomjas vámpíroktól, ő többre vágyik. Életében a titokzatos Nyte-tal való találkozás hoz változást, aki olykor testet öltve, olykor csupán testetlen hangként kíséri és védelmezi őt. Kétségbeesésében Astraea elfogadja Nyte segítségét, mielőtt még végiggondolhatná, hogy a rettegett vérszomjas lények egyikével köt-e épp alkut.
Amikor legjobb barátnője, Cassia Kiválasztottként útnak indul a birodalom szívébe, Astraea úgy dönt, hogy megszökik fogvatartójától, és csatlakozik hozzá. A Kiválasztottak játéka során minden királyság egy-egy jelentkezőt küld Vesitire Központi Királyságába. A nyertes országa védelmet nyer a vámpíroktól, a bajnokot pedig halhatatlansággal jutalmazzák, és a királyi őrség tagja lesz.
Astraea útja azonban váratlan és ijesztő fordulatokat vesz, ahol nemcsak fenyegető veszélyekkel kell szembenéznie, hanem az érzéki csábítás és a szív vágyainak nem kevésbé veszélyes terepén is számos próbatétel vár rá. Döntenie kell: érdemes-e meghalnia, hogy megóvja királyságát, vagy múltja megismerését választja.

A könyvet köszönöm a Moobius weboldalnak. Itt tudjátok megrendelni, ha kedvet kaptatok.

Idézet:

Az emberek félnek a sötétségtől, mert azt hiszik, hogy ott csak szörnyetegek élhetnek. A sötét a csillagokhoz tartozik, amelyek nem tudnának tündökölni nélküle.

„Hogy ha az összes csillagnak le kellene hullania ahhoz, hogy ő itt maradhasson, akkor örömmel nézném végig, ahogy sötétségbe borul a világ – még ha ő gyűlölne is érte.”