Ez a könyv gyönyörűséges és a fülszövege is ígéretes. Így az első adandó alkalommal persze, hogy megrendeltem. Szellemek, tea és boszorkányok. Ez nagyon az én világom. Viszont alaposan meghökkentett a kötet. Teljesen másról szól, mint amit vártam. Na nem volt rossz, csak meglehetősen szokatlan, ráadásul nem is kicsit. És, hogy tetézzem, nem a legjobbkor, nem épp a legolvasósabb időszakomban fogtam kézbe, ami szintén fő gond lehetett. 

A hangulata baljóslatú, sötét, nem túl vidám. Az írásmód izgalmas, érzékletes. Nagyon jó a világ, amit megálmodott az író. Viszont random kapunk dolgokat benne, bedobálva. Semmi magyarázat, semmi építés. Néha elveszettnek éreztem magam. A szereplőknél is elcsúszott valami. Nem tudtam megkedvelni őket, mert nem túl pozitív személyiségek. Nem szerethetők. Követtem az eseményeket, sodródtam az árral, de nem szurkoltam nekik, nem kedveltem meg különösebben őket. 

A történet Carmine-ról szól és ikreiről, Egóniáról (akit az anyja csak Agóniaként emleget), aki boszorkány, és Felíciáról, aki pedig a tealógia elismert szaktekintélye, a holtak segítője, szószólója. Izgalmas kapcsolat fűzi őket össze. Gyűlölet és szeretet, ragaszkodás és állandó taszítás, fájdalom, harc és szeretet. Ezért is tartottam ki végig. Szerettem volna tudni, hogy megbékélnek-e egymással végül. Na meg az érzékletes leíró részek miatt. Abban nagyon erős a kötet. 

Ez a kis idézet a fülszövegből nagyszerűen leírja:

Nem az a kérdés, hogy hőseink megismerik-e az anyjukat, a családjuk múltját, hanem az, hogy sikerül-e megbékélniük önmagukkal és egymással is.

Számtalan sötét titok, csontváz borul ki a szekrényből, mire a kötet a végére ér. Kapunk részleteket az édesanyjuk, Felícía, de Egónia szemszögéből is. Ez roppant érdekes volt, hiszen teljesen máshogy látták ugyan azt a dolgok ketten, teljesen más oldalról. Hárman pedig végképp. Sérelmek, bántás, érzelmek garmadáját zúdítja az író ránk, miközben nagy bölcsességeket, jól hangzó lózungokat is kapunk és egy meglepőú világot is. Bevallom, a teák és a szellemek világát élveztem a legjobban. Arra lehetne egy csodás, de vidámabb, tanulságosabb kötetet is építeni. 

Itt néhol nagyon nem voltam képben. Egyes dolgok nem értettem, hogyan jönnek a történethez, oda nem illőnek éreztem őket. Mintha két vagy három jó ötletből lett volna felépítve, összevonva egy könyv. Így nekem kicsit ez a rész sok volt, a család, a karakterépítés pedig kevés. 

De mégis azt tudom mondani, hogy nem egy hétköznapi, unalmas kötet, hanem egy nagyon újszerű, izgalmas látásmóddal épített kötet. Azoknak ajánlom, akik kerülik a megszokott dolgokat, olvasmányokat. 

Fülszöveg: 

A mesés Nizzában, a festői Provence vidékein és a gyakran zordabb arcukat mutató hegyek között, a misztikum és a valóság határán játszódó regény egy ikerpárról és az anyjukról, Carmine-ról szól.
Egónia (akit az anyja csak Agóniaként emleget) boszorkány, Felícia pedig a tealógia elismert szaktekintélye, a nyughatatlan élő és holt lelkek segítője. A nővérek nincsenek jóban, immár harminc éve nem is beszéltek egymással, ám amikor a lassan elboruló és magányosan élő anyjukat brutálisan meggyilkolják az addigra tökéletesen elnéptelenedett szülőfalujukban, az útjaik ismét keresztezik egymást, és végül össze is fognak, együtt kelnek útra felderíteni az anyjuk meglepő titkokat tartogató múltját. Különös és izgalmas nyomozás kezdődik, mert az anyjuk szelleme mintha bujkálna előlük, és az őt ismerő tanúk sem tudnak sokat segíteni, gyakran ellentmondásos képet festenek róla, mintha nem is egy asszonyról, nem is egyetlen életről beszélnének.
Nem is igazán az a kérdés, hogy a különös hangulatú, mindvégig fordulatos és izgalmas történet végére a hőseink megismerik-e az anyjukat, a családjuk múltját, hanem az, hogy sikerül-e megbékélniük önmagukkal és egymással is.
Közben persze rengeteg fajta-féle csodatea fogy…

Idézet:

Születési és halotti anyakönyvi kivonatok, házassági szerződések, egymást követő lakcímek. Ennyi marad az emberből. Hiába próbálja egész életében kerülni a papírhalmokat, a végén csak ez lesz az egyetlen nyom utána a földön.