• Mikor volt az első olyan pillanat, amikor rájöttél, hogy ez lesz az utad? Mi jelent számodra az írás?

Nehéz azt kijelenteni, hogy én valaha rájöttem-e erre, vagy egyáltalán ráfogok-e jönni a jövőben. Inkább úgy fogalmazok, hogy jelenleg úgy érzem megfelelő úton járok, amiben nagyon sokat segítenek az írók, akikkel kapcsolatban vagyok, sőt még az olvasók is erősítik bennem azt, hogy ez az én utam – de a kétely mindig úgy tapad hozzánk, mint egy alattomos, ragacsos rágó. Jelenleg mindent is ez jelent, viszont manapság egyszerűen nincs lehetőségem arra, hogy befejezzem a jelenlegi tervezett kéziratomat, de nagyon szeretném belevetni magam, mivel a sorok között tudok igazán kikapcsolni és elmenekülni a zord külvilágtól, és annak a zajától.

• Volt valami konkrét élmény vagy könyv, ami elindított ezen az úton?

Konkrétan az egész életem alapköve volt ennek a folyamatnak. Sokak esetében hallom, hogy „Miről írsz, magadról?” – kérdezik tőlük az ismerősök. Nos, nálam valóban így kezdődött, és csak ezután kezdtem boncolgatni, hogy bizonyos zsánereken belül, hogyan s miként kell mocorogni. A szó szoros értelmében az íráshoz fordultam segítségért, hogy kívülről tudjam szemlélni mindazt, ami velem történt. Ezután pedig nem volt megállás, egy végtelen örvénybe kerültem, ami örökre „magáévá tett”. 

• Mennyire fontosak számodra az olvasók visszajelzései?

Ennél fontosabbnak nem tartok semmit. Ezt legszívesebben le is zárnám ennyivel, de fontos azért hozzátenni, hogy rengeteget tanultam szakemberektől is, akiknek természetesen fontosabbak az észrevételei, mint az író sajátos „EGO”-ja. De még mindig azt mondom, hogy náluk fontosabb nincs ezen folyamatban!

• Mennyit tudtak segíteni a kötet végső formájában az előolvasói visszajelzések?

Minden egyes szó és észrevétel eszméletlen segítség volt. Rengetegen és rengetegszer átfutottuk őket, majd az olvasók is, és mindig maradt olyan, amit így sem tudtunk észlelni. Bízom benne, hogy végül minden szál a helyére került és a lehető legjobb formáját öltötte a kötet! Tehát azt mondom, hogy ehhez mindenki kellett, akik közbenjárt a könyvvel kapcsolatban, mert így lett az egész az, ami most – egy nagy kerek egész történet, a Bloody Leaf.

• Mi inspirálta a Bloody Leaf baljós, misztikus kisvárosi világát?

Alapvetően nem vagyok képes rózsaszirmos történetekre, szerintem sokkal izgalmasabb azt feszegetni, hogy milyen érzések és külső/belső hatások vesznek körbe minket, amiről sokszor tudomást sem veszünk. Csak körül kell nézni a mai valóságban és minden sarokban, minden árnyékban ott bújik egy egész Leafwoodi közösség. Ha magát a megírását tekintjük, minden karakterhez merítettem magamból egy kicsit. Van, aki a kételyeim kapták meg, vannak akik belső kísértésekkel küzdenek, vannak olyanok is, akik élvezik a kontrollt, ahogyan olyanok is, akik alárendeltek a „hatalomnak”.

• Van olyan személyes élményed vagy gondolatod, amit beleírtál a történetbe?

Az egész történet arról szól, amit magamban is sokszor leforgattam/leforgatok. Van-e igazság egy igazságtalan helyzetben? Van-e valódi gonosz vagy minden okkal történik? És még bőven sorolhatnám, hiszen a regény gyökere a bizonytalanság és a kétely, egy olyan valóság, ami egyszerre szolgál védelemmel és csapdával.

• Mikor született meg benned Daniel Sturm karaktere?

Maga Daniel Strum egy folyamatosan körvonalazódó főhős volt. Ennél a regénynél teljes mértékben igaz az, hogy maga a szereplő írta a saját sorsát, hiszen hiába vázlatoltam ki minden egyes információt és jelöltem ki a regény és szereplők sorsát/útját, Strum maga húzta át az egészet és vezette a kezem írás közben... egészen a végkifejletig, amit még így sem zárt le mindörökre.

• Mennyi idő alatt írtad meg a történet alapvázát? És utána meddig írtad át, hogy megkapja a végső formáját?

A vázlatok és jegyzetek viszonylag hamar megszülettek, néhány teljes nap körmölés után összeállt. A megírása, na az több körben zajlott, mivel sokszor le kellett tennem. Ennek oka, hogy rettentően zsiger író vagyok, és sokszor szükségem van ahhoz íráskor, hogy át tudjak szellemülni ahhoz, hogy teljes átéléssel tudjam megírni. Volt olyan rész, ahol dühösnek kellett lennem, volt olyan, ahol szomorúnak és rendesen depresszívnek – szinte
olyan voltam, mint egy színész, akinek alkalmazkodnia kell a darabhoz. Majd aztán nehezen, de megszületett az első kiadás, de ahogy ez megtörtént a történet tovább boncolta magát és nem hagyta, hogy hézagokkal maradjon... ez még néhány hónap volt mire kikerekedett. Az egész regény, ha nem számolom el 1,5 év lehetett, hogy a mai formáját tudja felölteni.

• Hogyan néz ki nálad egy átlagos írói nap?

Ezt nem tudom előre eltervezni. Jön egy érzés, ihlet, gondolat vagy külső hatás és robban, mint a bomba. Manapság ezt a „bombát” mélyre el kell temetnem magamban, hogy ne tudjon felszínre törni, mivel akkor minden elővesz, ha nem tudom papírra vetni. De maga az írás kávéval, dohányzással vegyített bűnös szenvedélyem – olykor egy-egy sör kíséretében még tovább tudom noszogatni magam.

Apró kulisszatitok: a Bloody Leaf utolsó 70-100 oldala spicces állapotomban íródott, és sokan ezt tartják a legizgalmasabb résznek. 

• Inkább hangulatból írsz, érzésből, vagy részletes tervvel indulsz neki egy könyvnek?

Próbáltam tervezni és megalapozni, de sajnos nem sajnos, érzésből indul és végződik minden nálam. Hiába a terv, ha „szétfeszít” a vágy, hogy másképp legyen.

• Milyen szerepet játszik az atmoszféra és a részletek kidolgozása a munkádban?

Az atmoszférát abszolút legalább olyan fontosnak tartom, mint a szereplők kidolgozását, így az elsődleges nálam. A részletek sokszor megvannak fejben, de csak az utómunka során kerülnek a cselekménybe szövésbe. Ez utóbbinak az oka inkább az, hogy mindig tudnám gazdagítani és szinesíteni a kézirataimat és a jeleneteket, így kell idő, amire megtalálom a legmegfelelőbb háttérsztorit, vagy a jelentéktelennek tűnő fontos részletet.

• Volt olyan rész a könyvben, amit át kellett írnod, mert nem illett, fért bele végül?

Volt egy-egy olyan rész, amit mindenképp javítanom kellett, mert akadtak ellentmondások, köszönhetően annak, hogy mindig mindent sikerül túl bonyolítanom. Viszont inkább arra kellett figyelnem, hogy minden a megfelelő pillanatban és időzítéssel kerüljön bele és ne legyen zavaros vagy túlterhelt a felépítés – bár kicsit így is tartok attól, hogy sokaknak akár túl összetett lehet, és talán ronthatja az olvasói élményt.

• Mit gondolsz, mi tesz egy krimit vagy thrillert igazán emlékezetessé?

Szerintem a mélység, a részletek és maga lelkiállapot, érzések a legfontosabb elemei. Őszintén megmondom, hogy a Bloody Leaf kriminek indult, de szinte nem is sorolnám abba a kategóriába. Rájöttem, hogy amikor írok én mindig a belső világra fektetem a hangsúlyt és a nyomasztó légkört. Így a Bloody Leaf inkább egy mélyrepülés Leafwood közösségének a fejébe és elméjébe.

• Mi volt a legnagyobb kihívás az első könyved megírása során?

A Bloody Leaf igazából nem az első „gyermekem”, de az első kiforrott kéziratom, amit úgy éreztem megmutatnék a nagyvilágnak. Most épp átdolgozom életem második kéziratát, a Metal and Soult. De vissza a kérdésre. Szerintem minden képes nehézséget okozni, akár az írástól független történések is, viszont ha meg kell neveznem egyet, akkor azt mondanám, hogy megtanulni elengedi a kéziratot és megtalálni azt a pillanatot, amikor már nem éri meg tovább dédelgetni.

• Van olyan szerző, aki különösen inspirált téged?

Egyszerre sokakat is megtudnék nevezni és egyszerre senkit sem. Viszont számomra minden egyes szerző motiválással hat. Öröm látni a szerzőket, ahogy próbálkoznak és mindent megtesznek a regényükért, motiváló hatással van rám. Inspirációt én inkább a mozivászonról szereztem, de rengeteg szerzőnek hálával tartozom, mert sokat tanultam ezen az úton, még ha egyenlőre nem is beszélhetünk évtizedekről.

• Milyen üzenetet vagy érzést szeretnél, hogy hazavigyenek az olvasóid a történeted után?

Azt, hogy használják a fejüket, ne ítélkezzenek, amíg nem tudják mi van a háttérben. Azt, hogy az élet van olyan alattomos, hogy nem mutat meg mindent számunkra és igenis tenni kell azért, hogy megoldásra leljünk. Szeretném, ha az emberek minden fél szempontját tisztán és élesen látnák. A Bloody Leaf esetében a gyilkos és az „igazság” szerepét is megismerhetik komplett háttértörténettel és az úttal, amin gyilkosunk eljutott odáig. A következő Metal and Soul esetében pedig szeretném megmutatni, hogy a technika talán emberibb, mint valaha mi már lenni tudunk. Összességében minden írásom a történetek kettősségéről szólnak.

• Van olyan műfaj vagy téma, amit még nagyon szeretnél kipróbálni?

Küzdök a Fantasy zsánerrel rendesen.  Az első kéziratom egy dark-fantasy, de nagyon elkapkodtam és totális átírás szükséges. Azt gondoltam a képzelőerőm elegendő ahhoz, hogy maradandót alkossak, de be kell lássam, számomra a Fantasy az, ami nehézséget okoz. Viszont érkezni fogok vele! Csak tudnám, mikor. 

• Tervezel folytatást vagy új történetet ugyanebben a világban?

A Bloody Leaf esetében van több is kilátásban, és a digitális fiókom tele van kezdeményekkel vagy átírásra váró történetekkel. Visszatérve a Bloody Leaf esetére, ott egy előzmény kötetet tervezek, majd visszamegyünk az 1800-as évekbe, magához a Legendához, illetve a jelenben is kap egy folytatást. Legalábbis ezek a tervek, az, hogy mi valósul meg s mi nem, az a jövő rejtélye.

• Mi az, amin jelenleg is dolgozol?

Jelenleg azon, hogy lehetőséget teremtsek az írásnak ismét a mindennapjaimban. De a válaszok során már sokat emlegetett Metal and Soul kéziraton dolgozok/dolgoznék, amit a közösségi médiában már sokan ismernek, hiszen az első nyers verziót már talán 1 éve bétáztattam.

Elérhetőségek: