Valahogy megnyugtat, ha természet közelbe kerülök. Ezzel nem vagyok egyedül. Szecskó Mónika, Zselic Kapujának füvesasszonya szintén így érez. Ma vele beszélgettem az ő izgalmas életmódjáról.

- Hogyan született meg a döntés, hogy elhagyod a városi életet és gyógynövénykertet alapíts?

Mindig a természetbe vágytam. Egy idő után nem volt elég, hogy csak a laptop háttérképein látom a természetet, vagy ha kinézek az ablakon látom, hogy kint süt a nap és csak munka előtt vagy után tudok kint lenni. Éppen ezért nem is tudtam igazán megtalálni a helyemet a városban. A covid idején költöztem vissza a szülőfalumba, majd onnan már tudatosan még kintebb, külterületre. Olyan munkát kerestem, ami a természethez köt és a gyógynövények, föld gyerekkoromban is részei voltak az életemnek. Nem csak magamra gondoltam, hanem azt éreztem, ha lenne gyermekem, akkor úgy szeretném felnevelni, hogy a természettel való kapcsolat az élete része lehessen.

- Mi volt a legnehezebb az első időszakban, amikor elkezdted felépíteni az egészet?

Eltelt 4 év, de még mindig nehéz, vannak kihívások és soha nem lesz „kész”. Talán ez az egyik legnehezebb része, azt a gondolatot elengedni, hogy ez olyan, mint egy excel tábla, amibe beírom a sorokat, ott vannak az adatok, el van küldve és kész. Itt minden él, a természet a maga törvényei szerint működik, amit meg kellett figyelni, megérteni, elfogadni és azt is, hogy ennek én is része vagyok. Az élet folyamatosan változik és ha „jól” csinálom, akkor én is változom, ahogy tanulok belőle.
Mégsem lesz soha egy pont sem, amikor azt mondhatnám: kész. Például el vannak vetve a magok, de csak a fele kel ki. Érkezik egy jégeső, aszály, fagy vagy éppen minden csodaszépen nő, de a virágzás, az érés ugyanolyan időszak, mint a magok elvetése, csupán a körforgás része.

- Miért pont a Zselic térség?

A párom járt már erre korábban és nem igazán tudta elmagyarázni, milyen is a Zselic. Én bükki lány vagyok, hegyekhez szoktam, édesanyám alföldi, az pedig síkság. A Zselic mégsem ennek a keveréke, hanem valami egészen más. Valóban nehéz elmagyarázni, meg kell élni. Elnézek a szántók felé és szűk erdősávot látok, mögötte másik szántókat. De amikor bemegyek a szűk erdősávba, akkor egy komplett erdő van előttem, mély
szakadékokkal, békén hagyott részékkel, vadakkal, gyógynövényekkel, hosszan, szélesen. Amikor először jártam itt, rögtön beleszerettem.

- Milyen növények és gyógynövények találhatók a kertben?

Az otthonunk közel egy hektár. Az itt élő fajok nagy része nem ültetettek, hanem számomra zselici örökség, ezért lett: gyógynövénykert.
Nagy csalán, piros árvacsalán, fehér árvacsalán, komló, tyúkhúr, vadsóska, lómenta, erdei citromfű, orbáncfű, katáng, turbolya, útifű, pásztortáska, akácvirág, galajfajok, aranyvessző, cickafark, csipkebogyó, kökény, mezei mályva, mezei zsálya, szőrős ökörfarkkóró, tüdőfű, erdei szeder, vérehulló fecskefű, vasfű, bodza, apróbojtorján, salátaboglárka és még sok más faj.
Az ültetett részben: tárkony, galagonya, rózsa, fügefa, levendula, rozmaring, kakukkfű, citromfű, eperfa, zsálya, bazsalikom van egyenlőre.

- Milyen elvek alapján műveled a kertet?

Amikor még nem jártam ezen a helyen, akkor minden álmom egy saját gyógynövénykert volt. Ám amikor ideérkeztünk, akkor láttam, hogy mennyire sok hazai gyógynövény él itt. A saját kertben küzdelmes az aszály és agyagos föld kettősében az ültetés, ezért kicsik az eredményeim. Közben pedig felismertem, hogy amit szerettem volna az itt él a talpam alatt. Bírja az aszályt, megél a változó időjárási körülményekben és végig járva a szomszédokat csak nálunk figyelhető meg a gyógynövények fantasztikus diverzitása, sokfélesége. Az alapelvem az lett, hogy megőrizzem, ami itt él és megmutassam másoknak. A terveim között van egyes fajok tovább szaporítása, hogy mások otthonába is eljussanak ezek a túlélő növények és a füvesasszony képző, mert hiszem, hogy érdemes lehajolni a növényekért, melyek élő szervezetek és így támogatják a testet-lelket.

- Mit jelent számodra a fenntartható vagy természetközeli gazdálkodás? A természetközeliség, a gyógynövények?

Soha ne vegyél el többet, mint amire szükséged van. A gyűjtési elveim közé az tartozik, hogy nem szedem le az összes gyógynövényt, rügyet, virágot, gyökeret. Gondolok a családra és mindig kicsit többet gyűjtök, hogy legyen még belőle, ha másnak is szüksége van rá. De ez nem nagyüzem. Kézzel gyűjtök, ültetek, morzsolok. Fenntartható? Ez jó kérdés. Amíg az ember teste engedi. Amíg az időt rá tudom és rá akarom szánni. Természetközelvé attól válik, hogy együtt élek vele. Tudom, hogy a testet táplálja, a föld adja az ételt. Ha mérgezem, akkor magamat is mérgezem. Ha pusztítom, azzal magamnak is ártok. A természetközeliség inkább gondolkodásmód, attitűd, hozzáállás.

- Hogyan lett szerelem számodra a gyógynövény téma?

Segít közelebb kerülni magamhoz. Az illatok, színek, ízek, keverékek, balzsamok, főzetek, tinktúrák, mind-mind egyediek. Ki kell mennem a növényekhez, le kell hajolnom hozzájuk, ezzel meg is hajlok a természet előtt, a föld előtt. Mintha azt üzenném, tudom, hogy nem mindent én irányítok. Hálát hív, hiszen akkor is vannak, ha nem én ültettem. Gyógyítanak testileg-lelkileg. Segítenek lágyabbá válni, elfogadóbbá, türelmesebbé és olyankor a helyemen vagyok. Kreatív és színes a velük való foglalkozás, amit nagyon szeretek.

Rengeteget tanulhatok. Én sem leszek „kész”. Emellett pedig van egy segítői beállítódásom, így meg is tudom őket mutatni azoknak, akik érdeklődnek irántuk.

- Melyik gyógynövény a kedvenced, és miért?  

Izgalmas kérdés. Talán mindig az a kedvencem, amire épp szükségem van. Volt levendula időszakom, cickafark, orbáncfű, mezei zsálya. Most épp az erdei galaj vad, zöld ízét érzem sokszor a mindennapokban.

- Volt olyan, amire azt mondtad, hogy ezzel nem vesződsz többet? Nem úgy sikerült, ahogy szeretted volna?

Az aszály miatt már volt év, hogy feladtam a saját kertet. Nem esett, nem volt esővíz locsolni, kiégett a legelő is. Egészen addig szokott tartani ez a feladás, amíg újra meg nem értem, hogy nem minden múlik rajtam. Ami rajtam múlik azt meg kell tennem, de azt tényleg meg kell, ami viszont nem az én dolgom, amiatt felesleges hosszan tartóan aggódnom, idegeskednem, elszomorodnom.

- Azt vallod, hogy a betegségek üzenetek. Mesélnél erről bővebben?

Korábban volt olyan munkahelyem, ahová nagyon nem szerettem bejárni. Vasárnaponként már stresszben voltam, fájt a gyomrom, a fejem, nem tudtam éjszaka aludni, mert folyamatosan a munka járt a fejemben, számoltam a héten a napokat, hogy mikor jön a hétvége, szabadság. Azok mindig hoztak egy kis felüdülést, aztán újra jött a zuhanás. Amikor megjelennek ezek az üzenetek, akkor általában előkerül a nyugtató, fájdalomcsillapító. Én nem akartam gyógyszereket szedni. Elkezdtem összekötni magamban a test üzeneteit, az életem eseményeivel, választásaimmal. Ha nem jön ez a felismerés és hosszú időn át fennáll az az állapot, amiben nem érezzük jól magunkat, akkor jön újabb üzenet: bélproblémák, puffadás, pulzusingadozások, autoimmun
betegségek, stb.

A gyógynövények hatóanyag tartalommal bírnak és gyógyszerek alapanyagaiként is szolgálnak.
A gyógynövényeket mégsem lehet úgy kezelni, mint a tablettákat.
Általában nem adnak gyors megoldást, hanem gyengéd segítői a testnek. A füvesasszonyok hajdanán nem csak azt kérdezték: mid fáj?, hanem azt is mi nyomaszt? mit nem mondasz ki?.
Vannak kérdések, amiket ha nem válaszolunk meg magunknak, akkor hiába a gyógyszer vagy a gyógynövény, mert az alap helyzet, mint a fenti példában: bejárni arra a munkahelyre, amit már nem szeretnénk: megmarad. Nem az a cél, hogy elnyomjuk, ami van, hanem hogy gyengéden feloldjuk azt, ami nyomaszt, ami bezár és legyen erőnk egy új lépéshez.

A gyógynövények azért csodás segítőink, mert segítenek lassulni, oldódni, megnyugodni, erősödni, mégsem teszik ezt úgy, hogy elodáznák a valódi feladatunkat. A jóllét akkor érkezik, ha képesek vagyunk felelősséget vállalni önmagunkért. A fenti példánál maradva, a munkahely vagy más emberek megváltoztatása nem a mi dolgunk, de a
saját egészségünk és jóllétünk: a mi dolgunk. A testi üzeneteket azért kapjuk, mert szeretünk másokkal foglalkozni, hiszen az sokkal könnyebb és jobban is látjuk, hogy mások mit és hogyan csinálnak. Önmagunkra rálátni sokkal nehezebb. Talán nem is tanultuk meg, hogy mit jelent az önreflexió, bizalom, hogyan ismerjük fel a test üzeneteit, miért fontos nem a külvilág megítélésére hagyatkozni, hanem a saját utunkat járni.
Kívánom, hogy te, aki olvasod a soraimat, legyen erőd, bátorságod a saját utadon haladni!

Szeretettel:
Szecskó Mónika
Zselic Kapujának füvesasszonya

https://www.zselickapujagyogynovenykertesfarm.hu/fuvesasszonyok-utja/
hello@zselickapujagyogynovenykertesfarm.hu