Réczey Katával beszélgettem egy interjú keretein belül írásról és a legújabb könyvéről a Boszorkány lánya című regényről.

- Hogyan került az írás az életedbe?

Az a megélésem, hogy lassan, észrevétlenül lopakodott bele, de visszanézve egyértelműen látom, hogy valamilyen formában mindig is velem volt. Mióta az eszemet tudom, gyönyörűség forrása számomra a megfelelő szavak megtalálása és mondattá fűzése, de évtizedeken keresztül eszembe sem jutott, hogy a széles nyilvánosság elé álljak egy saját történettel. Aztán történt valami. Feldúlták és megsemmisítették gyerekkorom egyik kedvenc helyszínét, és én semmit nem tehettem ellene. Hónapokig feszített a szomorúság és a harag, szerettem volna megmutatni az embereknek, hogy milyen csodát tettek tönkre, de nem tudtam, hogy fogjak hozzá. És közben szépen, lassan motoszkálni kezdett bennem egy történet. Az első tervem az volt, hogy leírom, és kiragasztom a lerombolt kert kapujára, hogy minden arra járó lássa, de hamar rájöttem, hogy nem rövid novella, hanem regény formálódik bennem. A Hollóskertet végül a publikálás terve nélkül, a saját szomorúságom feloldására írtam.

- Honnan jött az ötlet az első, majd a második regényedhez?

A Hollóskert egy veszteségélményből nőtt ki, mint előtte írtam. Magamnak írtam, vigasztalásul, és csupa olyan dologgal pakoltam teli, ami a szívemnek kedves. A második regényem alapja egy valóságos történet, melynek elmesélésére és továbbfűzésére engedélyt kértem a főszereplő pártól.

- Mesélnél kicsit bővebben a könyveidről? Melyik, kiknek szól elsősorban?

Az első könyv lassan induló, meditatív próza, annak való, aki képes lecsendesedni, örömét leli a leírásokban és nem hiányolja a történetből a negatív hősöket. A második regény pörgősebb, jobban olvastatja magát, úgy gondolom, az többeknek való. Inkább nők olvassák, bár a visszajelzések szerint érett férfiakat is meg tud indítani.

- Miben érzed magad ma más írónak, mint az első könyved idején?

Az első két regényt nagyon spontán írtam, a legfőbb motivációm maga az írás volt. Most már tudatosabb vagyok ebben. Már nem csak az írás folyamata érdekel, de az elkészült produktum is. Hasonlót éltem át a gyerekeimmel kapcsolatban is. Amikor az első fiamat vártam, azt hittem, a gyerekvárás a legnagyobb csoda, amit csak átélhet
az ember. A másodiknál már tudtam, hogy ez még csak a felvezetés, az igazi kalandok a baba születése után kezdődnek majd el.

- Hogyan kezeled az írói bizonytalanságot vagy azt, amikor nem jön az ihlet? Mit tanultál a leginkább a kudarcokból vagy az elakadásokból?

Nagy családban élek, hat gyerekem van, rengeteg a házimunka, és mellette ott vannak a klienseim is. Nagyon kevés időm jut az írásra. Mire végre leülhetek a laptopom elé, általában már bizseregnek az ujjaim, és alig várom, hogy leírhassam, amit vasalás vagy krumpli hámozás közben kitaláltam. És ha véletlenül még sincs ihletem, felállok, és sütök inkább valami finomat…Számomra az írás nem munka, hanem a kikapcsolódás eszköze. Azt gondolom, olyankor kell írni, amikor örömet ad az embernek.

- Ha most kezdenél írni, mit csinálnál ugyanúgy, és mi az, amit teljesen másképp?

Jobban figyelnék rá, hogy több helyre is elmentsem a szövegeimet. Sajnos volt olyan, amikor elveszítettem egy készülő regény első fejezeteit.

- Mennyire érzed úgy, hogy a regényírás a személyes tapasztalataidon túl a kollektív emberi tapasztalatokat is tükrözi?

Témaválasztásom során nem csak a saját tapasztalataimból merítek. Pszichológusként sokféle emberi sorssal találkozom, az életutak, melyekre rálátok, áthatnak és formálnak engem, és végül akarva-akaratlan beszűrődnek írásaimba.

- Van olyan téma, ami újra és újra visszatér az írásaidban? Mint például a természet. Milyen szerepe van az életedben, az írásban a természet- és erdőmotívumnak?

Szenvedélyesen szeretem a munkámat, de érzelmileg és szellemileg is tud rendkívül megterhelő lenni. Ha elfáradok benne, az egyszerű földi örömök felé fordulok. Meglocsolom a virágaimat, kimegyek a kertbe, veszek egy mély levegőt, és felnézek a magas égre. A természet szépsége megnyugtat és feltölt, ha fák között járok vagy
leülhetek egy tó partján, úgy érzem, a helyemen vagyok.

- Ha az olvasóidnak csak egyetlen gondolatot szeretnél átadni a könyveddel, mi lenne az, és miért? Mit szeretnél, hogy egy olvasó érezzen, amikor becsukja a könyvedet?

A meggyőződésem az, hogy minden jó, ha a vége jó, és amíg nem jó, még nincs vége a történetnek. Ez a vélekedés – de nevezhetném világnézetnek is - reményt és erőt ad számomra a folytatáshoz olyankor is, amikor éppen nehéz. A nehéz az nem a rossz szinonimája! Örülnék, ha egyre többen látnák, hogy az igazi kincsekhez néha nagyon kacskaringós az út.

- Milyen olvasói élményekről kaptál eddig visszajelzést? Mit szólnak a környezetedben az írásaidhoz?

A szűkebb környezetem egy emberként támogat, a férjem és a gyerekeim lelkes első olvasóim. A tágabb körből a Hollóskert kapcsán a kezdet kezdetén kaptam olyan visszajelzéseket, hogy „túl lassú” „túl sok benne a leírás” és „hiányzik belőle a negatív hős, és így untatni fogja az embereket”. Ez szíven ütött az első pillanatban, olyannyira, hogy egy röpke negyedóráig eljátszottam a könyv átírásának a gondolatával is. Aztán megvontam a vállam, és azt mondtam az illetőnek: köszönöm a kritikát, mert segített abban, hogy még jobban elköteleződjek a saját stílusom
mellett. Én így szeretem. A második könyvemmel kapcsolatban nem volt ilyen élményem, azt hallom, szeretik, és ami külön öröm, egymásnak is lelkesen továbbajánlják az emberek.

- Hogyan változtat meg egy történet téged, miközben írod? Volt olyan, ami után már nem ugyanaz az ember voltál?

Az első könyv megírása azt a felismerést hozta el, hogy bejáratos vagyok meseországba. Ezt óriási ajándéknak élem.

- Mi az, amit az írás tanított meg neked?

Hogy érdemes leírni a gondolataimat, és másoknak is megmutatni. Korábban nem volt igény bennem a látszódásra, de most kezdem megtanulni, hogy valamiből, amit korábban a saját gyönyörűségemre csináltam, még több öröm fakad, ha másokkal is megosztom.

- Min dolgozol jelenleg? Meg szabad kérdezni?

Éppen a végére értem egy újabb regénynek. Ez is egy női történet lesz, sok-sok pszichológiai áthallással, és annyit elmondhatok róla, hogy a főhős traumáinak a feldolgozása különböző fűszerek mentén halad benne előle.

Kata könyvét itt tudjátok megrendelni és róla többet is itt tudtok olvasni: https://moobius.hu/talalati-lista?kulcsszo=r%C3%A9czey