Mesélnél nekünk arról, hogyan indult az írói pályád? Mikor és miért döntöttél úgy, hogy könyvet írsz? Volt-e olyan esemény vagy élmény, amely különösen nagy hatással volt, és ösztönzött az írásra?

Tizenévesen imádtam olvasni, és sok kamaszhoz hasonlóan én is arról álmodoztam, hogy egyszer író leszek. Írtam pár novellát és elkezdtem egy regényt, de nem mutattam meg senkinek az írásaim. Huszonévesen olyan baráti társaságba kerültem, akikkel rendszeresen szerepjátszottam, ez lekötötte a kreatív energiáim és abbahagytam az írást. A szerepjátékos korszak után megszületett a fiam, és éveken keresztül legfeljebb olvasni volt időm. Negyvenévesen került a kezembe újra az első regényem félbehagyott kézirata. Már alig emlékeztem rá, azt hittem, szörnyű, de ahogy olvasni kezdtem, meglepődtem rajta, hogy milyen izgalmas, volt benne valami,
ami berántott a regény világába. Akkor döntöttem el, hogy ez a történet megérdemli, hogy befejezzem, egyértelműen ez indított el az írói pályán. Megírtam a befejezést, elkezdtem írástechnikát tanulni, és a tanultak alapján, ahogy fejlődtem, többször is átdolgoztam az egész kéziratot, amíg egyszer csak eljutottam odáig, hogy elfogadta egy kiadó.

Hogyan kezeled a kritikát?

Én azt hiszem, hogy jól, elég idős voltam már az első könyvem megjelenésekor is ahhoz, hogy megértsem és elfogadjam, hogy az emberek nem egyformák, különbözik az ízlésük, a legjobb dolgot sem fogja mindenki egyformán szeretni. Következetesen tartani kell a színvonalat, keresni a szakmai visszajelzést arról, hogy milyen, amit csinálok, és az a legfontosabb, hogy egy írás jó legyen. Éppen ezért a konkrét, és építő kritikán mindig el szoktam gondolkozni. Ha valakinek pedig tetszik a művem, akkor boldog vagyok, jó érzés tudni róla, hogy másnak örömet szerzett a könyvem olvasása.

Milyen olvasmányok inspiráltak? Vannak olyan szerzők, akikre mintaként tekintesz?

Rejtőt csodálom, mai szemmel nézve rövid történeteket írt, nem hosszúak a
regényei, mégis egy bonyolult, csavaros történet mellé belefért a humor és a legjobb regényeiben, mint például a Csontbrigád, vagy Az ellopott futár, mély emberi drámákat és társadalmi igazságtalanságokat is bemutat. Ahhoz, hogy ennyi minden beleférjen és megtartsa az akkoriban elvárt szűk terjedelmet, egyetlen felesleges szót sem írhatott le. Másik kedvenc íróm Frank Herbert, csodálom, ahogy a biológus szaktudása átszűrődik a regényeibe és imádom a komplex karaktereit. A kortárs szerzők közül talán Paolo Bacigalupi könyvei hatottak rám legjobban, tőle kedvenc regényem A vízvadász.

Hogyan változott az írás folyamata nálad az évek során?

Kamaszkoromban még papírra írtam, ha sokat javítottam, annyira áttekinthetetlen lett, hogy le kellett másolni még egyszer. Ehhez képest óriási könnyebbség a szövegszerkesztő, viszont, amikor elhatároztam, hogy befejezem az első regényem, azzal kellett kezdeném, hogy begépelem a laptopba az első felét… Az írástechnika-tanulás hatására tudatosabb lettem, többet tervezek és több mindenre vagyok képes már írás közben figyelni, így kevesebbet kell a végén javítani.

Milyen napi írási rutinod? Mikor és mennyi időt tudsz szánni az írásra?

Reggelente fél órával hamarabb fel szoktam kelni, elkészítem a reggeli kávém, és akkor van harminc percem írni, úgy, hogy teljes nyugalom van, ilyenkor még alszik a család (legfeljebb a macskám neszeli meg néha, hogy felébredtem és olyankor nyávog, hogy etessem meg). Ebben a félórában vagy új regényt, novellát írok, vagy
egy korábbi szöveget csiszolgatok, esetleg megjelenés előtt a szerkesztő tanácsai szerint javítok, vagy könyvmarketinggel foglalkozom. Persze, ez nem naponta változik, hanem mindig megvan, hogy egy-egy időszakban mire koncentrálok. Ez a fél óra sajnos nem sok, de jelenleg ennyi fér bele az életembe, azonban így is tudok hatékony lenni, mert napközben, ha olyan munkát végzek, amely nem igényli a teljes
figyelmemet, sokszor az írással kapcsolatos dolgokon gondolkodom. Krumplihámozás közben meg lehet tervezni, hogy mi lesz a regényemben a következő fordulat.

Neked szerinted mi az egyedi, saját stílusjegyed?

Kerülöm a felesleges szavakat, tömör, kissé szikár stílusban írok. Sokszor alkotok olyan karaktereket, akik nehezen illeszkednek be a világukba, és ezért feszegetik vagy áthágják a szabályokat. A történetvezetésnél pedig fontosnak tartom, hogy a cselekmény ne legyen kiszámítható. Mindkét regényemben gyorsan pörögnek az események és csavaros a történet.

Volt olyan visszajelzés olvasóktól, kritikusoktól, amely meglepett? Pozitívan vagy negatívan?

A Hajnal lánya még csak most jelent meg, nem kaptam még visszajelzéseket róla. A @konyvvelmentemvilagga blogon az első regényemről, a Halj meg tegnapról azt írták, hogy a karakterek Rejtőt idézik meg, ez egy hatalmas pozitív meglepetés volt, nem olvastam a közzététel előtt a kritikát, és nem beszélgettünk róla, hogy Rejtőt mennyire csodálom.

Negatív irányba talán egy olvasói értékelés lepett meg a Molyon, szintén a Halj meg tegnapról, mert pont olyan dolgokat húzott le a regényben, amelyeket előtte olvasók és kritikusok is kiemeltek, hogy ezek a könyv
erősségei.

Volt-e olyan alkotói kihívás, amelyet az eddigi könyvek során különösen nehéznek tartottál (pl. karakteralkotás, cselekményvezetés, átírás)?

A szöveg első verziójában hajlamos vagyok rá, hogy nem mutatom be eléggé a környezetet, ahol a történet játszódik, ezért a leírásokat sokszor utólag kell pótolnom. Az információadagolással is vannak néha nehézségeim: a bonyolult történetvezetésnél nagyon fontos, hogy az olvasó számára megfelelő ütemben derüljenek ki a titkok, ezt még sokszor utólag, a bétaolvasók, szerkesztők tanácsa alapján javítanom kellett, ebben még fejlődnöm kell majd.

Milyen témákat jársz körbe a legújabb kötetedben? Kiknek íródott leginkább? Vannak-e olyan fő motívumok, üzenetek, amelyek különösen fontosak a számodra?

A Hajnal lánya egy urban fantasy, azoknak íródott, akik kedvelik az izgalmas történeteket, az ismerős helyszíneket és nem bánják, ha egy regényben megjelenik a mágia is. Szerintem a női és férfi olvasóknak egyaránt tetszeni fog, és alapvetően a felnőtt olvasókat céloztam meg, de kamaszok is olvashatják. A mai világban azt látom, hogy tudományos tényeket az emberek többsége az influenszerek véleménye alapján ítél meg, hogy elhiszi, vagy elutasítja, ez veszélyes, és ez a probléma, hogy hiszünk-e a tudományban, ez megjelenik a regényemben is.

Vannak olyan személyes élményeid vagy gondolataid, amelyeket beépítettél a történetbe?

Biztos vagyok benne, hogy minden élményem és gondolatom átszűrődik valamilyen mértékben a szövegbe. Huszonéves koromban sokszor éjszakába nyúlóan beszélgettünk a barátaimmal, ezek a beszélgetések biztos, hogy nyomot hagytak rajta. Tudatosan csak egy-egy helyszínt és a mellékszereplők néhány szófordulatát,
tulajdonságát kölcsönöztem a valóságból. Külön érdekesség, hogy egyetemista koromban az egyik beszélgetőtársam Szép-Bíró Erika volt, a borítót tervező grafikus, aki később bétaolvasóként is segítette a regény megszületését, ez is hozzájárult ahhoz, hogy a borító fantasztikusan visszaadja a regény hangulatát (és persze gyönyörű is).

Tervezel-e, a könyvednek folytatást?

Nem tervezek, ez egy teljesen lezárt végű történet, nem maradtak benne olyan elvarratlan szálak, amelyeket érdemes lenne folytatni.

Milyen terveid vannak a következő időszakra — új könyv, más műfajban való próbálkozás, külföldi kiadás, adaptáció?

Jelenleg a könyvmarketingre koncentrálok, mostanában nem maradt időm írni. Az új kötettel kapcsolatos feladatok miatt egy közeljövőben játszódó sci-fi írását hagytam félbe, amelyről még nem tudom, hogy eléri-e egy regény terjedelmét vagy egy hosszabb novella lesz, és az egyre terjedő antibiotikum-rezisztencia kérdésével foglalkozik. De az utóbbi időben foglalkoztat a krimiírás gondolata is. Elég logikus és rendszerezett a gondolkodásom, és szeretem is a krimiket, lehetséges, hogy egyszer még kipróbálom magamat egy bűnügyi történet írásában. Ezen kívül az első regényem, a Halj meg tegnap, eredetileg egy két szálon futó történet lett volna. Végül az egyik történetszálat kivágtam, mert ismételten azt a visszajelzést kaptam, hogy így túl hosszú és bonyolult a történet, de nem tettem még le róla, hogy egyszer a kivágott történetszálat befejezem, és lesz belőle egy másik, önálló regény.

Az írónő elérhetőségei: