A kedvenc zsánerem a történelmi romantikus, a fantasy után. És bizony rég olvastam olyan kötetet, ami kellően lekötött és szórakoztatott volna, hiba nélkül. Andrea O'Lacy ezennel a kedvenc írónőim közép avanzsált!

Az Anna Bell egy olyan történelmi romantikus regény, amelyben kellő báj, finomság, ugyanakkor kellő tanulság is van. A stílusa pedig izgalmas és lebilincselő. Könnyed, olvasmányos, és letisztult nyelvezetű.

Anna Bell, a főhősünk, aki egy szelíd, okos, értelmes mély érzésű cselédlány. Úgy alakul az élete egy nagyon rossz dolog után, hogy az úrihölgy, akinél szolgál, a szárnyai alá veszi, kitanítja, majd bevezetik be a XIX. századi angol arisztokrácia köreibe. Nagy szíve, igazságérzete és olykor a szolgalelkűsége mégis visszahúzza a dolgos emberek közé. De ott sincs maradása. Már nem egy tanulatlan ember, hanem a finom úrihölgyek eleganciájával, tudásával rendelkezik. Az urak, hölgyek közül is kilóg, hiszen ami a szívén, az a száján, nem alakoskodik, nem köntörfalaz és végtelenül naiv. És van, amit még nem ért abban a világban, hiszen nem beleszületett. Van belső tartása, önálló gondolata és az is az előnyére válik, hogy nem hajlandó megtagadni önmagát, a múltját, a családját a külső elvárások miatt.  Így valahol e kettő mezsgyéjén lavíroz. Izgalmas volt azon tűnődni, hogy vajon hol fog kikötni végül. Ő egy igazán szerethető főszereplő. Okos, empatikus, simulékony, alkalmazkodó. Kifejezetten szórakoztató volt, hogy milyen helyzetekbe sodorta magát olykor.

Lord Devereux pedig egy igazi úriember. Szenvedélyes, lobbanékony, kifinomult, tudatában van előkellőségének, előjogainak, de mégis nemes és egyenes jellem. Bár néha tenyérbemászó volt, hogy döntött mindenki sorsáról, a megkérdezésük nélkül.

Kettősük vitte a könyvet. Ahogy megismerik egymást, már az szenzációs. A két különböző világból érkező ember szócsatái, civódásai, közelebb kerülése egymáshoz és összecsiszolódásuk sok vicces helyzetet, mosolyt fakasztott. De sokszor annyira megráztam volna őket, mert makacsok voltak és nem gondoltak bele a másik fél helyzetébe. Viszont nagyon szépen tetten érhető a jellemfejlődés. A mellékszereplők is kellően színesek, érdekesek. 

Nem egyszerű az írónő ihlette világban élni...Van itt ármány, félreértés, dráma, könnyek, nevetés, szeretet, szerelem. És persze társadalmi korlátok, elvárások is bőven. De ez teszi még szerethetőbbé e regényt. Fontos kérdéseket is boncolgat, mint a hovatartozás, identitás fontossága, titkolózás előnyei és hátrányai. Korhű környezet, érzékletes leírások tarkítják, amelyek megteremtik a hangulatot kellően. A belső gondolatokat, érzéseket finoman, de hatásosan közvetíti a történet. Szerettem az írónő stílusát. 

Hogy kiknek ajánlanám olvasni ezt a könyvet? Azoknak, akik kedvelik a Jane Austen vagy a Bridgerton család féle világokat, ám a Lady Anna Bell frissebb, könnyedebb hangvételben íródott, szórakoztatóbb. 

Köszönöm a könyvet az Álomgyár kiadónak!

Fülszöveg:

Anna Bell, a szelíd, kíváncsi, mély érzésű cselédlány váratlanul a nemesek világában találja magát. Féktelen tudásszomja és borotvaéles esze révén hamar beilleszkedik – erre szükség is van, hiszen származását titkolnia kell. Azonban apró-cseprő botlásai okoznak némi problémát…

Lord Gabriel Devereux született arisztokrata, ízig-vérig úriember. Lobbanékony természete gyakran sodorja kellemetlen helyzetekbe, de nemes lelke, egyenes jelleme átsegíti a nehézségeken. Egy nap egy fiatal lányt pillant meg a tóparton, és ez a találkozás örökre megváltoztatja az életét.

Anna és Gabriel óvatosan bimbózó szerelme viszontagságokkal, indulatokkal, ármányokkal, félreértésekkel és drámákkal teli úton bontakozik ki.

Andrea O’Lacy XIX. századi Angliában játszódó szenvedélyes, korhűen megfestett és magával ragadó romantikus regényéből kiderül, hogy vissza lehet-e térni a földre, ha egyszer már a menny kapujában álldogált az ember.

Idézet: 

„A magányos tölgy két világ határán törleszkedett az ég felé. Sem a kert látványos kiegészítője nem volt, sem az erdő része. Akárcsak Anna.”