Mara Maxine íróval készítettem interjút!
- Mit tudhatunk rólad? Mivel foglalkozol, mikor nem írsz?
Főállásban egy könyvkiadónál vagyok marketinges. Bár erre talán többen felkapják a fejüket, hogy így könnyű megjelentetni egy regényt, de ez nem így van, és nem jelent semmilyen előnyt. Mindenesetre a folyamatok során sokat segít, hogy a háttér munkálatokba nagyobb bepillantásom van. Szóval hétköznaponként azért felelek, hogy a könyvek elérjék az olvasókat, ez változatos és színes tevékenység és mivel folyton változik a paletta, ezért újabb és újabb eszközöket kell kitalálni a kommunikációra.
A szabadidőmben pedig barátnőmmel vezetjük közösen a Szellemes lányok podcastot, a Szellemes sztorik podcastot. Természetesen ezek mellett imádok sportolni. Tizenegy évig versenytáncoltam, majd amikor ezt szögre akasztottam, akkor más mozgásformákat kerestem. Jelenleg a konditermi edzéseket részesítem előnyben, de nagy vágyam, hogy thai boxoljak majd egyszer a jövőben. Mindezek mellett van egy csodás férjem és két kutyánk, akik gondoskodnak róla, hogy az ő lábukba is belekerüljön a megfelelő kilométerszám. És nagyon sokat olvasok.
- Hogyan lett belőled író? Ki vagy milyen esemény indított el az írói pálya felé?
Azt hiszem, hogy ez egy hosszú folyamat volt. Nevezzük események összességének, melyeknek a szálai az írásban futottak össze. Az irodalom, az olvasás mindig is érdekelt. Már egészen fiatalon éreztem, hogy nekem itt dolgom van, de sosem tudtam meghatározni merre. Sokáig csak olvastam, majd nagyjából hat évvel ezelőtt elvégeztem egy kiadványszerkesztői OKJ képzést, ami utat nyitott a könyvmarketing felé. Innen kerültem be mélyebben a könyvkészítés világába. Ez magával hozta azt, hogy többet kellett szövegekkel is foglalkoznom, mint például poszt írás. Aztán három évvel ezelőtt belevágtunk a Szellemes lányok podcastba, ahol már beszélni is kellett, gondolatokat megfogalmazni szóban és hosszan. És valahol itt érkezhetett el a végjáték, ami az íráshoz terelt. Eszterrel, - podcast társammal -, tavaly eldöntöttünk, hogy ki-ki magának, de írunk egy regényt. Jó célnak tűnt, és a könnyed kis móka, hamar átfordult valódi írásba. Megtanultam hogyan tudom kifejezni magam hosszabb szövegekben is, átadni az érzéseimet, leírni a helyszíneket és ez hozzám adott. Nagyon élvezem ezt a fajta munkát, teljesen kikapcsol, mert ilyenkor az agyam egy másik helyén járok.
- Sportrománc műfajban jelent meg könyved. Miért pont ezt a műfajt választottad?
Amikor leültem először írni, akkor volt egy nagyon régi pár fejezetes történetem. Ez régóta motoszkált a fejemben, de lelövöm a poént, nem ez a regény jelenik meg most. Viszont ehhez szorosan kapcsolódik és ebből a kis szösszenetből indult ki a Szívtörő, ahol meghagytam az amerikai foci alapot. Lehet, hogy a sportmúltam teszi, vagy az, hogy például van személyi edzői végzettségem is, - bár ezt kevesen tudják -, de ott például imádtam a sportpszichológiát. A romantikus könyvek pedig a gyengéim. Ha ezeket bedobáljuk egy kémcsőbe és jól összerázzuk, akkor kikerekedik belőle egy sportrománc. Ráadásul a férjemmel minden évben hagyománnyá alakítva nézzük a Super Bowlt, így mindig nagy vágyam volt egy ehhez a témához tartozó regény.
- Kiknek íródott elsősorban a történeted? Mesélnél róla egy kicsit?
A történetem azoknak az olvasóknak szól, akik szeretnének szórakozni, pár óra erejéig kikapcsolódni, majd a könyv végeztével elégedetten hátradőlni és kicsit mélázni. A regényt abszolút szórakoztatásnak szánom, ugyan vannak benne mélyebb témák, de szándékosan nem drámát írtam. Ennek az az oka, hogy tavaly volt egy nehéz időszakom, legyen inkább év, amikor túl stresszes volt a munkahelyem, ami gyomor problémákat okozott. Majd diagnosztizáltak egy másfajta betegséget is, ami miatt múlt évben kétszer műtöttek. Eközben munkahelyet váltottam. A tavalyi évem egy igazi testi- és érzelmi mélyrepülés volt, de én hiszek benne, hogy minden okkal történik és így is lett, mert mindezek mellett megszületett a regényem. 2025 pedig csodásan alakul. :) Mégis ezekben a nehezebb időszakokban az olvasás egyet jelentett nekem azzal, hogy kicsit kizárhattam a külvilágot, a problémákat és végigkuncogtam pár órát. Jólesett.
A történethez egy olyan gondolatot vettem alapul, ami nem egy újító gondolat, mégis érdekelt, hogy ha volt egy nagy szerelem, de egy rossz döntés miatt véget ért, akkor egy nyolc évvel későbbi találkozás milyen lehetőségeket szül. Innen indul Anne és Jack története, ahol kapnak egy második esélyt. A lánynak meg kell tanulnia, hogy osztozzon a nehéz helyzeteken másokkal és hogyan bízzon meg a bizonytalanban, míg a fiúnak újra meg kell nyitnia a szívét és bizony közel kell magához engednie másokat, akkor is, ha az életben érték már csalódások. Kapnak számos támogató barátot, kényelmetlen helyzetet, és bízom benne, hogy tanultak a múltban elkövetett hibáikból. Leginkább szeretnék az olvasóknak örömet okozni.
- Mit szólt a közvetlen környezeted ahhoz, hogy írni kezdtél?
Sokáig csak a legszűkebb környezetem tudott róla. Ez tényleg csak pár ember és nekik is csak meséltem ezt azt, de produktumot nem láttak. Mikor már úgy nézett ki, hogy letudom ütni az utolsó fejezeteket, akkor kezdtem el bátrabban mesélni erről a projektről. Mindenki pozitívan fogadta, annyira nem lepődtek meg, de nagyon lelkesek és támogatóak, ami mindig örömmel tölt el.
- Mi inspirált legelső műved megírásában? Milyen személyes élmények hatottak rád?
Talán ezt már bőven kifejtettem egy fenti kérdésben, ami az okokat és élményeket illeti. Az inspiráció számomra maga a verseny. Furán hangozhat, de imádok versenyezni. Ez egy kihívás volt, amit a barátnőmmel megfogadtunk, ha pedig kapok egy kihívást nem bírok ellenállni. Hajt valami belső erő, ami elégedettséget okoz, ha teljesítem a célt. Ezt a versenymániámat már régóta tudom magamról, így hogy ne idegesítsek mindenkit halálra, nem az van, hogy nem lehet leülni velem társasozni, vagy futni vagy bármi, mert igyekszem arra törekedni, hogy a környezetemre ne legyen ez hatással. Én magammal imádok versenyezni. Valamiért mindig nagyon vonz az, hogy kitolhatom a határaimat. Például amikor futottam, - amit amúgy sokáig gyűlöltem -, akkor először ment ötszáz méter, majd egy kilométer, majd elértem az áhított célt, ami a tíz kilométer volt, de amikor ezt elértem nem álltam meg, mentem tovább, mert kíváncsi voltam hol a határ. Az írás is ilyesféle számomra, csak más kihívásokat találok benne. Például, hogyan lehet jól leírni egy érzelmes jelenetet, vagy ha idén megírtam egy könyvet jövőre menne kettő? Mindig kitalálok valamit, de ez engem előre visz, a produktumnak meg remélem mindenki örül.
- Van olyan személy, aki különösen nagy hatással volt rád íróként? Vagy olyan kötet, amely hatással volt az írásaidra, a stílusodra?
Sok-sok jó írót ismerek személyesen is és nagyon sok kedvencem van külföldi írókból is, de a válaszom az hogy nem. Olvasóként mind hatással vannak rám, mert miattuk szeretek olvasni, és ha különösen egy kedvenc írótól veszek kézbe könyvet, akkor tudom hogy itt csalódás nem érhet. Az olvasás volt rám hatással íróként, mert minden elolvasott könyv esetében átélem azt a boldogságot, amit egy könyv nyújthat és ez van rám hatással, amikor írok. Remélem, hogy egyszer én is vissza tudok adni valamit az olvasóknak.
Susan Elizabeth Phillips Chicago Stars-sorozata volt az szerintem, ami bekattintotta anno az amerikai focit, innen is eredhet, hogy épp ezt a sportágat választottam első regényem fővonalaként. A stílusomnál nem szerettem volna azt, hogy bárki is hatással legyen rám. Ösztönösen írás közben megtaláltam a hangomat, ami végigtudtam vinni a regény egészén. Aki ismeri az igazi Marát, az tudja, hogy a hétköznapokban is ilyen vagyok, de lehet, hogy egyeseknek meglepetést fog okozni.
- Hogyan leltél az Eleven kiadóra? Milyen volt a közös munka?
Az Eleven Kiadó vezetőit ismertem korábbról, ahol együtt dolgoztunk más projekten, így amikor megalapították a kiadót nagyon örültem nekik, később amikor meg lett kész kéziratom nekik küldtem el elsőnek. Kíváncsi voltam a véleményükre és nagyon tetszett a kiadó hitvallása.
A közös munka gördülékeny és pozitív. Remek csapattal dolgoznak, így tudom, hogy a kéziratom remek kezekben van. Erzsó és Peti mindig minden kérdésemre válaszolnak és nagyon aktívan segítik a munkámat, így sok stresszes folyamat nagyon könnyű volt.
- Inkább előre tervező, mindent leíró, megkomponáló vagy ösztönösen alkotó típus vagy?
Az életben szervezek, tervezek. Szeretem a rendet, ez visz előre. Érdekes módon az írásnál ez fordítva van. Megpróbáltam én tervszerűen haladni, de mindig káoszba torkollott, úgyhogy feladtam ezt a részét a dolgoknak, hogy az írás öröm maradjon. Általában impulzív irással kezdem a regényt, ez mennyiségben a könyv fele. Ezek a fejemben látott képek, érzések, amik szárnyra kelnek és jelenetek, amik előttem vannak. Ha ezzel megvagyok akkor jön a keményebb része, mert nyilvánvalóan megalkottam egy nagy káoszt, amit be kell fésülni kronológiába. Ilyenkor már tervezek, figyelek az apróságokra, hogy következetes maradjon a történet. De minden esetben ha leülök írni kell, hogy flow-ban legyek, úgy nem megy az írás, hogy “Mara, ma meg kell írni 10.000 karaktert” és akkor leülök és írok. Kell, hogy bekapcsoljon az agyamnak az a része, ami bele tudja magát élni a történetbe, akkor nehéz leállni.
- Hogyan tudod összeegyeztetni az írást a mindennapi élettel?
Nem olyan könnyen, mert sok projektet viszek és mind kellő figyelmet igényel. Többféle technikát szoktam alkalmazni, az egyik az, hogy kihasználok minden időt az írásra. Van például egy füzetem (több füzetem is), de egy ami a Szívtörőnek van és azt mindig magammal cipelem. Belekerülnek jelenet ötletek, párbeszédek, leírások bármi ami valahol eszembe jut. Izgalmas kis olvasmány lehetne, mert tele van kimaradt jelenetekkel, már ha valaki eltudja olvasni az írásom. Néha még én sem. Ha ez a füzet nincs nálam, mert kisebb a táska vagy bármi, akkor ott a telefonom. Simán bepötyögöm a jegyzetbe azt ami épp eszembe jutott. Például a regény elején a nyitó gondolat után lesz egy hosszabb gondolat folyam, az a Shopmark parkolóban tört rám, vagy az első “erotikus” jelenetet a Budapest Parkban írtam, miközben a magyar válogatottat néztük a kijelzőn. Sosem tudhatom hol ér az ihlet, a lényeg, hogy legyen valami amire fel lehet írni. A másik technika a szándékos időteremtés, ami nem olyan sűrűn inkább havonta működik, ilyenkor hagyok egy szabad hétvégét magamnak. Nem érek rá senkinek, nem szervezek programot és ilyenkor a felszabadult időt magamra szánom. Felteszek egy arcpakolást, tornázom, nyújtok és ilyenkor írok is.
- Milyen műfajokban szeretnéd még kipróbálni magad esetleg?
Ez még nagyon homályos. A következő kb. Öt történet, aminek már nyitottam füzetet egyelőre sporttal kapcsolatos, de egyszer szívesen írnék fantasyt vagy esetleg dark romance könyvet is.
- Van egy „írósarkod” vagy „írói rutinod”? Esetleg egy olyan szokás, ami az íráshoz köthető?
Amikor elkezdtem írni, azt hittem, hogy van írósarkom. Ami igaz is, van egy asztalom rajta mindenféle inspiráló dolog, de nagy részben nem ott írok. Írok még a férjem íróasztalánál, a konyha pultnál, a kertben éppen ahol úgy érzem jó a hangulat, a fény és jól érzem magam. Követem az áramlást. Írás közben szeretek zenét hallgatni. Van egy Szívtörő playlistem és azt hallgatom végtelenítve. Ez most olyan húsz-harminc szám lehet, de folyamatosan bővült írás közben. Ha például előre látom, hogy lesz időm írni, akkor zenékkel szoktam hangolódni, fejben a történeten gondolkodom, ez segít, hogy mire leülök a gép elé az agyam 100%-osan koncentrált legyen.
- Min dolgozol most? Várható folytatás vagy valami teljesen más stílusú kötet a közeljövőben?
Most ennek a világnak a következő kötetén dolgozom, ahol más szereplőket helyezek előtérbe úgy, hogy a korábbi szereplők is feltűnnek. Így aki esetleg meg szereti Jack és Anne párosát majd, nekik nem kell őket teljesen elengedni. Ez nem összefüggő sorozat, csak a világ, a focicsapat lesz adott, így bármilyen sorrendben olvasható lesz majd. Egyelőre úgy hivatkozom a készülő munkámra, hogy miután kellően összetörtem a szíveket, elmegyek bajt keverni.
szellemeslanyok.hu/mara-maxine
