Margaret Rogerson: Sorcery of Thorns – Könyvek varázslata
Egy igazán varázslatos, izgalmas romantikus fantasy, mely a Booktokerek tavalyi kedvence volt. Persze, hogy nekem meg kellett vennem a nagy hype miatt. A borítóját imádtam, így jól is mutat a polcomon. Viszont nekem nagyon vegyes érzéseim voltak a könyvvel kapcsolatban.
Szerettem a világot, amit az író kialakított, a varázslényeket, a történetet magát is. Viszont valamiért mégis nehezen vont be, nehezen adta magát. Az elején nagyon jó a kezdés, faltam az oldalakat. Örültem, hogy végre valami új, valami teljesen más megközelítése a fantasynak. Majd kicsit ellaposodott, vontatottá vált és csak tologattam az egészet. De legvégül csak elkapott megint az olvasási láz. Zavart valami az egész kötetben, de nem tudnám megmondani, hogy pontosan mi. Jó a stílus, ötletes a világfelépítés, sok újdonság van benne, a karakterek is jól kidolgozottak, érdekesek, a főszereplő sem egy kis megmentenivaló penészvirág, aki folyton panaszkodik, de mégsem került a történet a szívembe valamiért nagyon, nagyon sokáig és nem lett kedvenc.
A történet központjában álló konfliktus a varázslókról, az ő túlzott hatalmukról, túlkapásukról annyira nem volt érdekes számomra. Az sem, ahogy a varázstalanokkal bánnak. A történetben volt pár igazán jó elem. A grimoárok, könyvek, a tudás, a varázslások és a varázslatos könyvtárak. Csak annyira kevés időt kaptak, pedig azok érdekeltek volna igazán.
Elisabeth, a főszereplő szerencsére nem egy idegesítő, picsogó lányka. Szerethető, jól átgondolt, de azért a fejjel a falnak menő hölgyike. Vele szerencsére nem volt semmi gondom. Bár néha nagyon érthetetlenek voltak az indítékai, tettei. A varázsló, Nathaniel annyira nem lett a szívem csücske. Belőle szintén annyira keveset kaptunk, hogy nem érdekelt, nem idegesített, mi lesz a sorsa. Kettőjük közötti kémia nem volt hihető és nem érződött igazán, hogy tényleg lesz belőlük valami, csak a vége felé. A mellékszerplők elég sablonosak. Ez alól egyedül Silas / Silariathas volt kivétel. Számomra ő lett a kedvenc szereplő. Talányos, vicces, szórakoztató, kiszámíthatatlan.
Tehát az alapsztori jó, a stílus, a tempó szintén, a karkaterek sem rosszak, számomra mégis kevés volt, nem kötött le annyira, mint vártam. A nyelvezet pedig szintén jó, gyorsan olvasható, egyszerű. Csak valami hibádzott. Sajnálom. talán túl nagy elvárásokkal kezdtem neki. Nem mondom, hogy rossz volt. Sőt! De annyira szerettem volna szeretni. Új kedvencet akartam avatni, ami nem sikerült. Remélem a folytatás jobban leköt majd.
Fülszöveg:
A romantikus szál és a kalandos elemek mellett a könyv a varázsvilág komplexitását is jól bemutatja, így mindenki számára izgalmas élményt nyújt, aki szereti a high fantasy műfaját. A világ felépítése és a karakterek fejlődése különösen vonzó lehet azok számára, akik szeretnek egy gazdag, részletesen kidolgozott mágikus univerzumban kalandozni.
Idézet:
Be kellett lássa, hogy a világ nem kíméli a fiatal nőket, azokat semmiképp sem, akik nem úgy viselkednek, ahogy azt a férfiak elvárják, és olyasmikről beszélnek, amiket a férfiak nem akarnak hallani.