Interjú B. E. Belle írónővel
B. E. Belle írónővel készítettm interjút.
- Táncművész, táncpedagógus vagy eredetileg. Hogyan került még egy kreatív tevékenység, az írás, az életedbe?
A kreativitás nem korlátozódik egyetlen dologra, úgy hiszem. Az alkotókészség a személyiségtulajdonság, gondolati- és gyakorlati-cselekvéses képességek sajátos összerendezettsége a személyiségen belül, így nem feltétlenül csak egy területen jelentkezik. Esetemben igazából már régóta érezni lehetett az írás iránti szeretetet, hiszen irodalomszakos voltam a gimnáziumban is, emelt irodalmat is tanultam. Akkor a tánc elsőbbséget élvezett,
hiszen annak vannak korhatárai. Az írásnak nincsenek, így azt hiszem, a sorrend jól lett megválasztva. Már két és fél éve visszavonultam a színházból, így mára az írás lett a fő vonalam.
- Irodalomterapeuta is vagy. Mi mindenre jó az olvasás, az írás? Te miben tudod hasznosítani az életed során?
Az én életem erről szól, így ez egy picit más, mint amikor egy olyan területről érkezik valaki irodalomterápiára, akinek egészen más a hétköznapi foglalkozása. Természetesen, most felsorolhatnám azokat a tudományos és jótékony hatásokat, amikért az olvasás és írás jó, mint például, hogy bővíti a szókincset és tudást, fejleszti a memóriát, a gondolkodás tágabbá válik, csökkenti a stresszt, segít fókuszálni, fejleszti a fantáziát, szellemi kihívást jelent és serkenti az agyműködést és hasonlók. De én fontosabbnak tartom ennél azt kiemelni, amire kevesen figyelnek. Az pedig nem más, minthogy a könyv a barátod. Ott van veled, ha szomorú vagy, de akkor is, ha vidám. Együtt sír veled, ha kell és együtt kacaghattok, ha épp olyan a kedvetek. De segít abban, hogy kitöltsd a dühöd, és abban is, ha kell egy-két jótanács az élethez. Egyszerűen örök barát, amitől úgy érzed nem vagy egyedül.
- Mit jelent számodra az írás?
Főállást. (nevet) Viccet félretéve az írás nekem mindenképpen hatalmat a saját elmém felett, ami esetemben különösen fontos kincs. Nem titkoltam soha, hogy kezeltek egykoron mélydepresszióval és abból felállni nem könnyű, de láthatod, lehetséges. Épp ezért is hiszem, hogy beszélni kell róla.
- Van olyan könyv, amit ma már másképp írnál meg?
Erre a kérdésre nehéz válaszolni, hiszen élsportoló voltam egész életemben, vagyis abból álltak a napjaim, hogy minden hibám javították. Mindig. Egyfolytában. Épp ezért, nekem nehéz azt mondani egy kéziratomra, hogy ez így tökéletes. Mindet, bármeddig tudnám javítani, de erre nyilván nincs lehetőség. Meg kell tanulni befejezni és útjára engedni egy gyermeket, utána pedig figyelni, miképpen áll helyt az életben, közben támogatni, amiben és
ahogyan csak lehet. Azt viszont mindig érzem, hogy melyik az a mondat, ahol egy-egy könyvemnek vége van.
Nálam talán, ami más, hogy a sportnak köszönhetően rendkívül elemző vagyok. Annak idején minden verseny után kielemzésre kerültek a hibák. Ezt a könyveimnél is kamatoztatom. Én sosem vagyok elégedett. Mindig azt kutatom, figyelem és mérlegelem, melyik könyvem, hova jutott. Mit ért el. És abból már látom, a következőnél mit kell még jobban csinálni. Máshogy. Min lehet javítani, mik azok a dolgok, amikben fejlődnöm szükséges. Sosem keseredek el, ha egy könyvem nem tetszik annyira az olvasóknak, vagy például nem hoz olyan eladási számokat. Egyszerűen úgy érzem, jobb könyvet kell írnom legközelebb. Még jobbat. Újra és újra. Ez az én titkom, úgy hiszem.
- Honnan tudsz meríteni, töltekezni az íráshoz, új történetek kitalálásához?
Én nem találok ki történeteket, mert nem írok fikciókat. Csak és kizárólag megtörtént események tudnak ihletet adni számomra. Azokat dolgozom fel, gondolom tovább. Olyan is előfordul, hogy egy regényben akár kettő vagy több igaz történetet is alapul veszek. Ez a része a fikció, az összefűzés. Maga az alap valós. Mindig.
- Van olyan szerző, aki különösen nagy hatással van rád?
Nincs. Nem is szabad, hogy legyen, de ez az én meglátásom. Vannak írók, akiktől szeretek olvasni, de már kedvenc íróm sincs. Régen volt, amikor még magam nem írtam, de ez mára megváltozott. Én nem olvasói aggyal gondolkodom már, inkább szerzői fejjel. És nem szeretném, ha a kialakult írói stílusom bármi vagy bárki befolyásolná. Inspirálni viszont nagyon sok dolog inspirál. Például, a külföldi fejlesztéseket figyelem, mind nyomdatechnikailag mind regények stílusában. Hova fejlődik a technika, milyen újítások vannak, ezek igazán érdeklődéssel töltenek el, de ez mind személyfüggetlen.
- Van megszokott rituáléd, metódusod az írással kapcsolatban? Érzésre írsz vagy erősen megkomponálod előre a történéseket, kitalálod a fontosabb momentumokat?
Mivel én nem fikciókat írok, nálam a csak úgy leülök és írok, amit kedvem van, nem igazán szokott előfordulni. Rendkívüli mértékben tervező típus vagyok. Mire leülök írni, már szinte az egész könyv készen van a fejemben. De itt ne csak arra gondolj, hogy a történet miképpen zajlik majd. Már látom magam előtt a borítót, a belív kivitelezését, tudom a címet. Összeállítottam, mikorra jelenjen meg, milyen időszakban ajánljam ki. Természetesen, útközben a regény van, hogy alakítja magát, de az eleje, közepe, vége mindig tudvalevő nálam előre. Talán, úgy tudnám megfogalmazni, hogy én globálisan gondolkodom.
- Ha csak egyetlen könyvet ajánlhatnál az embereknek, ami a sajátod, melyik lenne az?
Ez többrészről sem megválaszolható. Egyrészről, mert ez olyan, mintha egy anyát megkérdeznél, melyik gyereke a legjobb, legszebb, legvilágibb. Másrészről pedig, mert nem vagyunk egyformák, ahogy nincs két egyforma olvasó. Nem lehet minden embernek egy könyvet ajánlani. Végül pedig, az olvasó érzi, mit kell a kezébe vennie. Én pedig bízok bennük.
- Milyen szokások vagy készségek kellenek szerinted legjobban az írói pályához?
Kitartás és minden téren örök tanulásra való hajlam.
- Mi a legfontosabb dolog, amit egy kezdő írónak szem előtt kell tartania? Mit tanácsolnál azoknak, akik most kezdenek bele az írásba?
Azt, hogy írni a legkönnyebb. Azt majdnem minden ember tud valamilyen szinten. Az a nehéz, ami az után következik, hogy írtál.
- Mit gondolsz az olvasókkal való kapcsolattartásról? Fontosnak tartod, hogy aktívan tartsd velük a kapcsolatot? Hozzád tudnak adni?
Aki engem ismer vagy hallott már rólam, mint szerzőről, az azt hiszem nem lepődik meg, ha azt mondom, szerintem az ország egyik legaktívabbja vagyok ezen a téren. El sem tudom mondani, mennyire fontosnak tartom az olvasókkal lévő kapcsolattartást. Ne viccelj, hiszen a kezükbe adod szíved-lelked. Nem akarod tudni, hogyan bánnak vele?! Kedvelik-e? Megszeretik-e?
-Hogyan kezeled a visszajelzéseket és kritikákat? Szoktad őket olvasni? Volt-e valaha olyan kritika, ami különösen megérintett vagy bántott?
Kritikát még soha nem kaptam! (A szerkesztői kritikát nem veszem ide, mert nem arra irányult a kérdésed.) Véleményt azt rengeteget. És itt fontosnak tartom leszögezni, hogy tegyünk különbséget a kritika és vélemény között. Kritikát szakmai személy tud megfogalmazni. Véleményt bárki, tehát az olvasó véleményt alkot, nem kritikát. Régebben, a pályán elején sok negatív véleményt kaptam, akkor még nem voltam ebben annyira jártás, így természetes, hogy nem esett jól. Kinek szokott? (nevet) Viszont, mostanra úgy látom, kialakult az olvasóbázisom. Az emberek már nagyjából tudják, mire számítsanak tőlem, így azt is, hogy kik azok, akik szeretni fogják a történeteimet. Javarészt ők olvasnak engem. Persze, mindig van, aki úgy érzi, ki kell fejeznie nemtetszését, de nem lehet megfelelni mindenkinek. És én vállaltam annak idején, amit sokan nem mernek, vagyis azt, hogy én nem írok mindenkinek. Hogy is lehetne?! Épp ezért vagyunk szerzők többen. És olvasók is többen. Mindenki megtalálja előbb utóbb azt a könyvet, amit neki írtak. És ez jól van így.
- Milyen érzés, amikor az olvasók elmondják, mit jelent nekik egy-egy könyved? Van ezzel kapcsolatban olyan momentum, ami felejthetetlen volt a számodra?
Tizenhat regényem van (a tizenhatodik még nem olvasható). Több tízezer olvasóm. Ha sorolni kezdeném, ennek az interjúnak sose lenne vége. Maradjunk annyiban, hogy rengeteg, és imádom őket érte.
- Első regényed 2019. tavaszán jelent meg Hazugok címmel. Azóta mennyit változtál, változott az írásmódod, a látásmódod?
Rengeteget. A Hazugok esetében fontos megemlíteni, hogy ugyan 2019-ben jelent meg, de én magam 2016-ban írtam. Gondolj bele, nyolc éve. Akkor épp huszonnyolc éves voltam. Ma harminchat vagyok. Aki azt mondja, nem változott, az bizonyára nincs tisztában önmagával. Az egész életem megváltozott. Máshol tartok, más dolgok érdekelnek. Ez pedig a regényeimben is visszaköszön.
- Számos elismerést, díjat kaptál pályafutásod alatt. Melyikre vagy a legbüszkébb?
Az Év Könyve 2023 díja, amelyet életrajz kategóriában nyertem el az olvasóknak köszönhetően. Annál szebb pillanat kevés volt a pályafutásomban, mint amikor azt megtudtam. Érdekes, mert hallom több írótársamtól, hogy nem tartják sokra azokat a díjakat, amiket szavazással az olvasók adnak nekünk. Ők szakmai elismerésre vágynak, mert az igazi, az mutatja meg nekik, milyen könyvet írtak. Az olvasó olvassa a könyved, nem a szakma. Az olvasóhoz akarsz szólni, azt szeretnéd, hogy megvegyék a könyved, de arra nem tartod őket érdemesnek, hogy eldöntsék, kinél látnak szívesen egy díjat?! Én ezt pont fordítva látom. Volt szerencsém szakmai díjat is nyerni, mégis annál, amit az olvasóktól kaptam, sosem kerül előrébb a szívemben. Én így működöm.
- Gyönyörű borítókkal, szépséges élfestéssel teszed még vonzóbbá a könyveidet és remek marketinggel. Mennyire fontos a külcsín, sokszor fontosabb, mint a könyv belseje?
A könyv pont olyan, mint a szerelem. A külső megfog, a belső megtart.
A könyv megrendelhető: https://www.libri.hu/szerzok/b_e_belle.html
- Mesélnél legújabb, megjelenő könyvedről? Mitől lesz még különlegesebb, mint az eddig megjelent könyveid? Kiknek ajánlanád elsősorban?
Ez a regényem fekete. Fekete lapokon fehér betűk köszönnek vissza. Tudomásom szerint és a hivatalos állásfoglalás szerint, ez az ország első ilyen regénye. (Itt szeretném megragadni az alkalmat, miszerint Puzsér Róbert könyve a hivatalos szervek szerint színes album. Csodás külleme vitathatatlan, de nyomdatechnikailag színes.) Rengeteg munka volt benne, sok-sok hónap tervezés, de sikerült. És büszke vagyok rá. Szeretem nézni, a kezemben tartani. Olvasni. Tudni, mi áll benne. Mit tanít, mit üzen. És bízom benne, az olvasók is érzik majd, milyen mély lett, megindító és egyszerűen csak…szép.
