2024. dec 16.

A könyvek szeretetét még az általános iskolában szívta magába

írta: Mayerné Répási Adrienn
A könyvek szeretetét még az általános iskolában szívta magába

20241027_150031-2.jpg

A könyvek szeretetét Soós Tibor még általános iskolában szívta magába. Mai interjúm alanya ő.

A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végeztél, magyar-történelem szakos középiskolai tanárkén. Ez mennyire határozta meg az utad, hogy író és szerkesztő is legyél? Ott szívtad magadba a könyvek szeretetét vagy még korábban?


Már azelőtt szerettem volna írni, az írással foglalkozni, hogy felvettek volna az egyetemre. A magyar szakot is azért választottam, mert úgy gondoltam, ezáltal közelebb kerülök az íráshoz. Ez nem úgy alakult, ahogy elképzeltem, viszont dolgoztam egyetemi lapoknál, és itt beleláthattam a szerkesztői munkába. A könyvek szeretetét egyébként korábban, még általános iskolában szívtam magamba. A kötelezők helyett az anyukám Mándy Iván Robin Hoodját nyomta a kezembe (ez egy klasszikus, kalandos, az ifjúság számára átdolgozott verziója volt az eredeti angolszász történetnek), utána pedig nem tudtam letenni a könyveket. Leginkább Nemere István és Lőrincz L. László (Leslie L. Lawrence) munkássága fogott meg. A külföldiek közül pedig Hemingway stílusa.


Mi inspirált arra, hogy íróvá válj? Emlékszel az első történetre, amit megírtál?


Tíz éves koromban láttam a Star Warst a moziban (akkoriban még nálunk Csillagok háborúja volt a címe), és rongyosra olvastam a film regényadaptációját. Amikor a Birodalom visszavág is megjelent nálunk, éreztem, hogy bennem is dolgozik egy történet. Ezt olyan tizenhárom-tizennégy éves koromban jegyeztem le, és egy amolyan Star Wars fan fiction, vagy utánérzés volt. Utána Nemere és Leslie L. Lawrence lázban égtem, az ő nyomdokaikba szerettem volna lépni.


Mióta foglalkozol szerkesztéssel, írással tulajdonképpen?


Tulajdonképpen az említett fan fiction megírása óta folyamatosan írok. Előbb kézzel, majd egy Erika- típusú írógéppel, utána pedig számítógépen. Szóval ez már egy harmincéves folyamat. Szerkeszteni viszont csak 2012 ben kezdtem el, azóta viszont több mint száz kötetet segítettem hozzá a megjelenéshez.

20231014_170039_2.jpg


Több zsánerben is írsz. Mennyire nehéz váltani egy-egy zsáner között? Melyiket a legkönnyebb írni?


Mivel a zsánertörténetek és a filmek, sorozatok nagy rajongója vagyok már hosszú ideje és eléggé elmélyültem bennük, nem igazán okoz gondot. Egyedül a nyelvhasználatra kell odafigyelnem. Egy mai történet vagy egy sci-fi teljesen más szóhasználatot kíván, mint egy történelmi téma. Ez utóbbinál nagyon kell figyelnem, hogy ne legyek anakronisztikus. (Az ókori Rómában pl. nem kaphatja fel a fejét valaki automatikusan, mivel maga a szó – automata – is ismeretlen volt.). Az általam kedvelt zsánereket (krimi, thriller, akciótörténet, sci-fi, történelmi kalandregény) egyforma könnyedséggel írom meg, bár a mában játszódó történetek azért közelebb állnak a szívemhez.


Van olyan köteted, témád, ami nagyon megdolgoztatott?


Igen. Az első megjelent regényem, a Bellum Atlantis. Nagyon komoly történelmi háttere van és rengeteget olvastam hozzá. Nem véletlen, hogy négy éven keresztül írtam… De a Nílus könyvénél is nagyon kell figyelnem, hogy a háttér (bár nem rekonstrukció) azért hiteles legyen. A munka ez esetben a szakirodalom elolvasása, feldolgozása, szelektálása majd beépítése. Illetve, mivel a sorozat második kötetét az első után öt évvel írtam, arra is figyelnem kellett, hogy stílusában, hangulatában ne térjek el tőle. Ez nagyon nehéz volt, mivel az idők során azért nekem is folyamatosan alakult a stílusom.


Milyen módon szeretsz írni? Megvannak a jól bevált sémáid? Adatokat gyűjtesz, mindenhol cetlikék vannak, vagy inkább ihlet adta írást végzel?


Nagyon rapszodikusan írok. Mivel perfekcionista vagyok, ha a történetben valamit nem érzek okésnak, nem találom meg a következő epizódot, nem tetszik a karakterek viselkedése, vagy csak akár egyetlen mondat nem azt fejezi ki, amit szeretnék, képes vagyok hetekre leállni, míg olyanra nem formálódik bennem, amit már el tudok fogadni. Utána pedig iszonyú nagy sebességgel tudok haladni a következő hosszabb megállóig. Az adatgyűjtés menet közben zajlik. Ha van egy dolog, aminek folyamatában érzem szükségét utána nézni, akkor megállok és van, hogy napokig ezzel foglalkozom. Cetlizni nem szoktam, mert kapkodva és olvashatatlanul írok, van hogy másnap nem is tudom elolvasni, mit szerettem volna. Az ötleteimet a telefonomba vagy egy erre szolgáló dokumentumba jegyzem le, később, ha felhasználásra kerülnek (sokszor nem is kerül), akkor bemásolom őket a főszövegbe. Szinopszist is ritkán írok, mert amikor belevágok egy sztoriba, életre kelnek bennem a figurák, akiknek azonnal tudom szinte a teljes élettörténetét, és ők maguktól cselekszenek. Így a cselekmény is szabadon alakul, és nem biztos, hogy arra, amerre legelőször kigondoltam. De pont ez benne az izgalmas. Így nekem is örömöt és meglepetést okoz az írás.


Hogyan szoktál nekilátni egy új könyv megírásának? Van egy meghatározott rituáléd vagy napi rutinod?


Leülök és elkezdem. Ami a legnehezebb. Mert addig nem tudok belelendülni, amig nem találok egy frappáns, az olvasót is berántó kezdőmondatot. Egyébként nincs rituálém és napi rutinom. Mint mondtam, nagyon rapszodikusan dolgozom. Általában vezetem, hány karakterrel haladtam aznap és mindig megfogadom, hogy most aztán minden nap írok ‒ amit aztán ritkán tudok betartani. Viszont ha elértem a sztori kb háromnegyedéig, akkor már motivál az, hogy közel a vége, és akkor rendszeresebben írok.

nilus_konyve_1_az_istenno_amulettje_12d.jpg


A könyveid témájához honnan inspirálódsz?


Könyvekből és az internetről. De van, hogy olyan emberekkel beszélgetek, akik járatosak a témában, amiről szeretnék írni.


Mi a legnagyobb kihívás, amivel szembesültél írás közben?


Hogy a határidőt tartani kell és az, hogy adott pillanatban nem jut eszembe semmi. Vagyis a szereplőim duzzognak és nem szeretnének a kedvemben járva tovább vinni a történetüket. Illetve vannak zsánerek, amiket egész biztos nem tudnék megírni. Ilyen pl. a horror. Egyszer tettem rá kísérletet, aztán elengedtem. Inkább olvasok Stephen Kinget, ha ilyesmire vágyok.


Hogyan kezeled a visszajelzéseket és kritikákat? Volt-e valaha olyan kritika, ami különösen megérintett?


Minden kritikát elolvasok és ha negatív, el is gondolkodom rajta. A személyeskedést viszont nem szeretem (sajnos volt/van rá példa), ezekre soha nem reagálok. Ahogy a dicsértet is csak meg szoktam köszönni. Egyébként volt olyan kritika (nem is egy), ami megerősített abban, hogy jó, amit csinálok, és ez sokaknak tetszik.


Mesélnél a legutóbb megjelent könyvedről? Egy sorozat második része, ha jól tudom. Lesz még folytatása?


Ez a Nílus könyve-sorozat második része, A rejtőzködő isten. Tovább viszi és le is zárja az előző kötet Az istennő amulettjének történetét. Sőt, gyakorlatilag pár órával annak történései után veszi fel a fonalat. A visszajelzések alapján az ötéves kihagyás nem érződik rajta, aminek rettentően örülök. A folytatása pedig készül, és 2025-ben jelenik majd meg. Ez hangulatában és stílusában is kicsit más lesz, mint az előző kettő, mivel az azokban leírt (és lezárt) eseménysor következményeivel foglalkozik majd.

nilus_konyve_2_a_rejtozkodo_isten_nezo5_1.png


Min dolgozol jelenleg?


A Nílus könyve-sorozat befejező részén, illetve kutatok egy másik projekthez, ami szintén történelmi témát dolgoz majd fel.

https://moly.hu/alkotok/soos-tibor

https://www.facebook.com/trsalty/?locale=hu_HU

info@elevenkiado.hu

Szólj hozzá

Interjú Kitekintő