Interjú Tellér Edinával
- Író, újságíró vagy, egy színházi-művészeti társulat alapító tagja. Művészember. Ez előny vagy hátrány a hétköznapokban?
Nem hiszem, hogy hátrányosabb vagy előnyösebb lenne, ha bármi más lenne a szakmám, és mondjuk ugyanígy szeretném. Nincs viszonyítási alapom. Inkább az a nem mindegy, hogy olyan munkát végzek, amit szenvedélyesen szeretek. Ez mindenképp előny az életben azokkal szemben, akik utálják a munkájukat.
- Mikor kezdtél el írni, és mi inspirált erre?
Hatéves koromban, és a Tévé Maci. Imádtam azt a kis plüssmacit, ahogy felveszi a pizsamáját, aztán elcammog fogat mosni, tulajdonképpen miatta néztem meg az estimeséket. Alig vártam, hogy le tudjam írni a nevét. Amikor megismerkedtem a betűkkel, nagyapám keresztrejtvényének minden üres sorába beírtam hatalmas, nyomtatott betűkkel, hogy: TÉVÉMACI
- Mit jelent számodra az írás? Miért és hogyan tesz az írás boldoggá?
Munka, játék, alkotás, fejlődés, kapcsolódás, szenvedély. Ez is tesz boldoggá.
- Számos irodalmi lapban publikálsz. Sok könyved megjelent. Egyik drámáddal a Vallai Péter Kortárs Előadóművészeti Fesztivál fődíját is elnyerted. Melyik munkádra, eredményedre vagy a legbüszkébb?
Arra vagyok a legbüszkébb, hogy a legnehezebb pillanatokban is ki tudtam eddig még tartani amellett, amiben hiszek. Például nem hagyom abba az írást akkor sem, ha nem érzem a rám áradó figyelmet, vagy nem tudok megélni belőle.
Edina könyvét itt tudjátok megrendelni: Prae kiadó
- Írtál és publikáltál ifjúsági regényeket, regényeket, drámákat. Prózaszerzőnek vagy drámaszerzőnek tartod magad inkább?
Író vagyok.
- Legújabb könyved, a Jóemberek, önmagunk és a boldogság soha véget nem érő kereséséről szól. Kiknek szántad ezt a történetet?
Felnőtt olvasóknak.
- Az emberi kapcsolatok, az emberi lélek ábrázolásának mestereként kikről mintázod és hogyan formálod meg a regényeid karaktereit?
- A szereplőim mindig fiktív személyek, de mindenkitől, akivel valaha is találkoztam és találkozom, kapok valamit. Tanulok tőlük, vagy tanulok a velük való találkozásból valamit, amit aztán a karakterek építésénél használni tudok. De főként inkább a nyelv az, ami inspirál. Folyton fülelek, hogy ki hogyan beszél, figyelem az embereket villamoson, boltban, az utcán, házibuliban, színházban, orvosnál. Sok minden leszűrhető abból, hogy ki hogyan és miket beszél. Olyan is előfordult már, hogy a villamoson hallgattam egy idős bácsi és néni beszélgetését. Annyira megkapó volt ez számomra, hogy a Lány a város felett című regényem egyik fejezete róluk szól. Illetve egy fiktív, idős szerelmespárról, akiket e két villamoson utazó személy inspirált.
- Szerzőként mik a terveid? Dolgozol már az újabb köteteden?
Sok tervem van, és igen, írok. De egyelőre nem kötetben, hanem történetben gondolkodom. Hogy mikor lesz belőle kötet, egyáltalán, regény vagy színpadi mű lesz-e, az nem mellékes ugyan, de nem elsődleges szempont.
- Mivel foglalkozol szívesen, amikor nem írsz?
Futok, jógázom, színházba járok. A legkedvesebb hétköznapi tevékenységem felkelés után megfőzni a reggeli kávét és kinyitni az ablakot.
Prae Kiadó