Egy nagyon izgalmas módon került Gréger Csaba könyve kiadásra.  Részt lehetett venni az év egyik legizgalmasabb könyves élményében így! Az EPICA Gréger Csaba író egyedülálló, új könyves projektje volt, melyben a saját írói kereteit áttörve egy teljesen új zsánerben próbálta ki magát. A könyv története fokozatosan nyílt ki az olvasók előtt, ahogy publikálásra kerültek az újabb és újabb fejezetek.

Ráadásul azok, akik követték a projektet, nemcsak egy különleges YA/NA/Adultromantikus fantasy kalandregényt olvashattak, hanem rendszeresen jelentkező videók formájában beleshettek a kulisszák mögé is, és megismerhették, hogyan is készül el egy könyv 2024-ben Magyarországon! Ez az EPICA most megjelent. Az íróját erről faggattam.

- Megjelent Epica című műved. Kiknek készült, íródott elsősorban ?

Amikor először megfogalmazódott a fejemben a történet váza, még nem nagyon gondolkoztam azon, hogy ki is lesz a célközönség. De aztán ahogy egyre inkább kezdett formát ölteni a regény íve, már éreztem, hogy nem a hagyományos fantasy könyvek olvasóinak szól majd a könyv. A klasszikus fantasy regényekben ugyan gyakran szerepet kap a romantika és úgy általában az érzelmek, de jellemzően csak mellékszálként, sosem írva felül a történet valódi célját. Én azonban szakítani akartam ezzel a ki nem mondott szabállyal. Mióta a „Halhatatlanok” könyvsorozat világát megalkottam – aminek most már több, mint négy éve -, mindvégig ott játszott a gondolat a fejemben, hogy mennyire egyértelműen adná magát a klasszikus Rómeó és Júlia alaphelyzet újramesélése ezen a fantasztikus világon. A „Halhatatlanok” világát – Nourost – ugyanis a klasszikus shakespeare-i felütéshez hasonlóan két egymással viszálykodó és egymást szívből gyűlölő erő folyamatos harca határozza meg, így szinte „kiáltott” a származásuk béklyói által gúzsba kötött szerelmesek örökérvényű története után. Egy ideig vártam, hogy valamelyik az általam teremtett világon szintén alkotó írótársam – közülük is lehetőleg egy hölgy – majd elmeséli a sztorit, ám végül ez nem történt meg, így kénytelen voltam én megírni azt.

Eleinte úgy éreztem, hogy ehhez a regényhez egy női író érzékiségére lenne szükség, de aztán lassacskán rájöttem, hogy talán még érdekesebb, ha mindezt az én „írói szemüvegemen” keresztül mutatom be az olvasóknak. Elsősorban fantasy írónak tartom magam, vagyis a romantikus regények nem az én zsánerem, de a fejemben egyre jobban kibontakozó történet nem hagyott nyugodni, így minden kétségem ellenére végül belevágtam, hogy papírra is vessem azt. Amiben biztos voltam, hogy olyan könyvet szeretnék írni, ami korosztálytól függetlenül olvasható, mint ahogy Shakespeare kultikus műve is mindenki számára szól. Miután ez megfogalmazódott bennem, már tudatosan figyeltem arra, hogy kerüljem a vulgáris nyelvezetet, a túlzott erőszakot, vagy éppen az erotikusan túlfűtött jeleneteket, ugyanis szerettem volna, ha a felnőttkör küszöbét még át nem lépő – vagy épphogy átlépő – olvasók is elolvashatnák az EPICA-t. A végeredmény azt gondolom bátran nevezhető Young adult regénynek, hiszen a főszereplő útkeresése legalább olyan hangsúlyos a könyvben, mint a romantikus, vagy a kalandregényes szál.

- Írtál egészen apró gyerekeknek, tiniknek és felnőtteknek is. Melyik korosztály figyelmét a legnehezebb felkelteni, fenntartani, megszólítani őket? Melyik típusú könyvet nehezebb elkészíteni?

Egyre többször megkapom ezt a kérdést, ami érthető is, hiszen jelent már meg óvodásoknak szóló mesekönyvem, írtam ifjúsági regénysorozatot, illetve kifejezetten a felnőtt közönséget célzó, sötétebb hangulatú fantasy-t is, míg az EPICA maga leginkább egy young adult/new adult regényt. Vagyis elmondható, hogy szinte minden korosztályt sikerült már megszólítanom a könyveimmel. Összességében azt kell, hogy mondjam, hogy gyerekkönyvet írni könnyebb, mint felnőtteknek szólót. A gyerekkönyvek lehetnek játékosabbak – mind nyelvezetben, mind a történet fordulatait tekintve -, ahogy más a megragadott témák mélysége is. Számomra gyerekeknek írni hatalmas öröm, hiszen ilyenkor több humorral és vidámsággal fogalmazom meg az átadni kívánt üzeneteket, míg a felnőtteknek szóló könyvben szeretek nagyon is komoly dilemmák elé állítani a szereplőimet. Bár alapvetően fantasztikus könyveket írok, de fontos számomra, hogy minden varázslat és hihetetlen jelenet ellenére is annyira valóságos legyen a történet, amennyire csak lehet, illetve a szereplők is hús-vér embernek érződjenek, ne csak papírmasé karaktereknek. Az EPICA számomra azért volt rendkívüli izgalmas, mert ezt a zsánert többségében lányok és hölgyek olvassák, vagyis megint csak más írói eszközökhöz kellett nyúlnom, olyanokhoz, amikhez korábban még sosem. Ez nagy kihívás volt számomra – de olyan kihívás, amit büszkén és bátran vállaltam. És most, hogy kész a könyv, már csak reménykedni tudok, hogy nem buktam el a feladatban.

- Mivel foglalkozol, mikor nem dolgozol?

Egy nagy pénzügyi szolgáltatónál dolgozom informatikai vezetőként, vagyis mondhatjuk, hogy a munkám a lehető legtávolabb helyezkedik el az írást kreatív tevékenységétől. És pont ezért válik számomra az írói lét az ideális hobbivá, hiszen tökéletesen kiegészíti a valódi szakmámat.

- Hogyan képzeljünk el írás közben? Milyen tipikus írói attitűdjeid vannak? Jegyzeteket készítesz előre, szoros határidőt tartasz és a történet fő szála is erősen fogva van, vagy teljesen spontán jön, mi kerül a lapra?

Nem vagyok híve a spontán történetmesélésnek. Számomra nagyon fontos, hogy nagy magabiztossággal tudjak nekiállni az írásnak, ezt a magabiztosságot pedig a gondosan kitalált történetváz adja számomra. Általában a mobiltelefonomra jegyzem fel az ötleteket, amik a fejembe szöknek, ez a legegyszerűbb, hiszen ez mindig kéznél van. Mert bár az írásban nem vagyok spontán, az ötletek azonban a legtöbbször mégis a legváratlanabb helyeken és helyzetekben merülnek fel bennem. Minden könyvemnek van egy „digitális jegyzetfüzete”, amibe az újabb és újabb történetmorzsákat lejegyzetelem. Amikor úgy érzem, hogy az alaphelyzet és a szereplők már kellően a helyükre kerültek, általában tudatosabban is nekiállok felépíteni a történetet. Természetesen nem írok meg minden egyes fordulatot előre – ennyi kreatív szabadságot azért megengedek magamnak -, de jellemzően minden fejezet ívét előre megfogalmazom néhány mondatban. Amikor nekiveselkedek a tényleges írásnak, akkor sokkal inkább jellemző már rám a spontaneitás, ilyenkor az a jó, ha ’flowba” tudok kerülni, és hagyom, hogy a történet – aminek kapcsán persze látom a következő elérendő mérföldkövet – szinte megírja magát rajtam keresztül. Ez az alkotás valódi varázslata, amit azt gondolom, ugyanúgy érezhet egy képzőművész, vagy akár egy asztalos is, nem csak egy író.

- Mi a legnezebb, egy kötethez adatgyűjtés, ötletelés, a megírása, alakítgatása, esetleg a kiadása körüli munkálatok, a marketingje?

Most, hogy már túl vagyok jó néhány könyv megírásán, merem azt állítani, hogy a könyv megírása a legegyszerűbb része a folyamatnak. Az a jó ugyanis benne, hogy ilyenkor csak én vagyok és a történet. Sokan nem tudják, de amikor a történet első változata elkészül, még nagyon-nagyon messze van attól, ami a végső nyomtatott kötetbe is bekerülhet. Jellemzően 3-4 körös szöveggondozás következik – aminek során gyakorlatilag újraírom a könyv jelentős részét -, majd ha mindez kész, jöhet a tördelés, a design, na és persze a nyomdai munkálatok. De mindezek együttesen sem jelentenek akkora kihívást számomra, mint a marketing és a terjesztés. Ma Magyarországon azt gondolom, hogy sokkal nehezebb eladni egy könyvet, mint megírni azt. Szerencsére van szakmai hátterem a folyamat ehhez a részéhez, de még így is rendkívül fárasztó és időzabáló ez a munka, hiszen kis túlzással a hazai piacon több az író, mint az olvasó, vagyis tényleg jól kell csinálnod valamit, ha relevánssá szeretnéd tenni a könyvedet.

- Mit gondolsz, milyen jelenleg a hazai könyvpiac?

Nehéz. Ahogy az előző kérdésnél is említettem, rendkívül kicsi és mindeközben telített a piac. Évente több, mint 10.000 könyv jelenik meg Magyarországon, ami bődületesen magas szám. Egy tízmillió fős országban, ahol jó esetben minden századik ember olvas könyveket, ez azt jelenti, hogy minden tizedik olvasóra jut egy könyv. A modern technológia és a szolgáltatások körének bővülése lehetővé tette a magánkiadás elterjedését, ami egyrészről fantasztikus dolog, hiszen így tudtam kiadni én is az első könyvemet. Emellett azonban olyan mértékben túltelíti a piacot, ami szinte lehetetlenné teszi, hogy igazán nagy volumenben el lehessen adni egy könyvet. Ráadásul a hagyományos modellben dolgozó kiadók által korábban biztosított minőségi szűrő is fellazult, így nem csak a jó és értékes könyvek jelennek ma meg. Ezért is nehéz ma magyar íróként érvényesülni, hiszen még a nemzetközi bestsellerek többsége legalább szövegileg átmegy a szükséges szűrőkön, a hazai könyvek jelentős része nem. És elég egy-két rossz könyvélmény, hogy az olvasó eltávolodjon a magyar könyvektől. Mindemellett azt is látom, hogy a mai fiatalok – az én gyerekeim is - megint egyre több könyvet olvasnak. Ez pedig reménnyel tölt el, hogy van értelme annak, amit csinálunk.

- Íróként mi a küldetésed?

Az írói mottóm így hangzik: „Varázslatot hozni a hétköznapokba.” Ez egyszerre többféleképpen is értelmezhető, de én magam minden jelentését a magaménak érzem. Varázslatot, hiszen jellemzően fantasztikus könyveket írok. És mi is a fantasztikus könyv? Tulajdonképpen nem más, mint a mese. Mindegy, hogy gyerekeknek vagy felnőtteknek szól ez a mese, de egységes abban, hogy kiszakítja az olvasót a mindennapok mókuskerekéből, és elrepíti egy másik világba. De van a szlogennek egy másik jelentése is számomra, ahol a „varázslat” maga az olvasás. Azt gondolom, hogy semmi – még a filmek és sorozatok, de a játékok sem – tudnak annyira elvarázsolni, mint egy jó könyv. Ennek az az oka, hogy míg a számítógépes játék, vagy a film egy „készételt” kínál nekünk, addig a könyv nem értelmezhető a saját fantáziánk és gondolataink nélkül. A könyvben leírtak csak megelevenítik a képeket és szereplőket a lelki szemeink előtt, és az agyunk folyamatosan dolgozik, miközben olvasunk. Ezért is olyan értékes számomra egy jó könyv – hiszen semmi más nem képes ennyire megteremteni azt a bizonyos „varázslatot”, hiszen a könyv esetében az mindenki számára kicsit mást jelent. Mondhatjuk úgy is, hogy annyi fajta varázslat születik, ahány olvasó van, és ez fantasztikusan izgalmas dolog.

Gréger Csaba elérhetőségei: https://www.facebook.com/csaba.greger/?locale=hu_HU