2022. sze 19.

Az életmentésről tanít mesekönyvében a legkisebbeknek!

írta: Mayerné Répási Adrienn
Az életmentésről tanít mesekönyvében a legkisebbeknek!

image_6487327_4.JPG

Egész egyszerűen azt gondolom, vannak olyan témák, melyeket kötelező lenne oktatni, megmutatni minden gyermeknek, felnőttnek! Az életmentés az egyik ilyen borzasztóan fontos téma, mely kihagyhatatlan. Kissné Szűcs Anita hivatása a mentőzés, az életmentés. Gondolt egy merészet és erről mesekönyvet készített a legkisebbeknek! Ma Anitát kérdeztem a Bátor vagyok, segítek című mesekönyvéről.

image_6487327_1.JPG

-Honnan jött az ötlet az íráshoz és a „Bátor vagyok, segítek” című életmentő gyerekkönyvhöz? 

Évek óta foglalkozom gyerekekkel szabadidőmben. Mentőhívást, légzés vizsgálatot, alapszintű elsősegélynyújtást tanítok nekik, játékos interaktív foglalkozásokon. 

- Akkor szorosan kötődik a könyved témája a munkádhoz. Vagy hát nem is munka, hanem hivatás. Mit szeretsz a legjobban benne? 

A mentésben azt szeretem, hogy segíthetek másokon, meg azt hogy sokszínű, nincs két egyforma beteg. Ez valóban hivatás, én mindig is ezt szerettem volna csinálni, fontos része az életünknek, férjem is mentőtiszt. Amikor pedig a gyerekekkel foglalkozom, azt szeretem a legjobban, hogy olyasmit mutathatok nekik, ami később hasznukra válhat, életet menthet. Ők olyan kíváncsiak, lelkesek. Az ilyen foglalkozásokon sok-sok vidámsággal töltődik a lelkem. Ha pedig később netán-ne legyen így- de szükségük lesz arra amit tőlem láttak, hallottak, akkor hátha eszükbe jut és segítségükre lesz.

-Milyen élményeket raktároztál el örökre a munkád során? 

Hmmm. Jó sok van. Jó és rossz is. Én hiszek abban, hogy a rossz tapasztalatokra ugyanúgy szükségünk van, mint a jókra. Építkezni kell belőlük.

Ez tipikusan az a szakma, amiben vannak kitörölhetetlen emlékek, de sosem bántam meg hogy ezt a pályát választottam.

 image_6487327_2.JPG

-Mik a tapasztalataid, a gyerekek hogyan fogadják a mentősöket, az ott látottakat, amit tudni kell egy mentésről, mentőhívásról?

Jaj, a gyerekek rém aranyosak, és kendőzetlenül őszinték! És én ezt imádom! Olyan kíváncsian néznek rám, izgatottan, hogy most mi fog történni, mit fogok mutatni. Az elején általában meg vannak szeppenve, de amint előkerül az újraéleszthető baba, izgatottan figyelnek, és alig várják, hogy megnézhessék közelebbről. Elég sok csoportos foglalkozást tartottunk már, de szinte mindig előjönnek a klasszikus kérdések. A " mi lesz, ha nem jól csinálják?" a "hogy kell a kezünket tartani a mellkasi nyomáshoz?" És a legfontosabb kérdés is: " el tudom rontani?" Mindig meglepődnek a válaszon: Nem! Nem lehet elrontani! Csak ha el sem kezdjük a segítségnyújtást! Csak azzal okozunk kárt!

A mentőhívással általában tisztában vannak a gyerekek, a 112-s segélyhívót a legtöbben ismerik. De csak addig a pontig, hogy fel kell hívni. A mentésirányító kérdéseinek megválaszolását, a beszélgetést szoktuk gyakorolni, mert legtöbbször arra van szükség. De nagyon gyorsan belejönnek a gyerekek, a végére pedig már önállóan tudunk szituációs feladatban játszani.

 image_6487327.JPG

- Nem csak írója vagy a könyvnek, hanem az illusztrátora is. Mesélnél arról, hogyan születtek meg a szereplők, a rajzok, a mese, maga? 

A Hollóka Grafikai Műhely Illusztráció Designer kurzusának tanulója voltam, amikor elkezdtem a könyvet. Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy hogyan tudnám segíteni a gyerekeket, családokat abban, hogy otthon is tudjanak beszélgetni ilyen nehéz témáról, mint a segítségnyújtás, mentőhívás. Kerestem kiadványokat, könyveket, szóróanyagokat a témában, de nem igazán találtam olyat, ami az aktuális eljárásrendet tartalmazza és gyerekeknek szól. Így gondoltam megpróbálom, csinálok egyet.

Soha nem illusztráltam még kb. semmit, ami végül kiadásra került, illusztrátor tanuló voltam csupán, de olyan nagyon szerettem volna az ötletemet, az álmomat megvalósítani, hogy végül is ma már itt van a kezemben, a Bátor vagyok, segítek!

A szereplőket a saját fiainkról mintáztam, Áron, a 10 éves Bencénk, Félix, pedig a 6 éves Dávidunk. A neveket ők találták ki nekik. Az illusztrációk tervezése során az egyik legfontosabb szempontom az volt, hogy könnyen tudják a gyerekek követni, leutánozni a karaktereim cselekedeteit. Állat karaktereket terveztem, akiket emberi tulajdonságokkal ruháztam fel. Fontos volt, hogy emberszerű testük legyen, öt ujjuk, karjuk, lábuk, arckifejezésük. Így barátságos állatok, de a gyerekek könnyen tudnak azonosulni velük.

A többi karaktert is szerethetőnek alkottam meg, pl. a mentésirányító jegesmedve, mert ők olyan bölcsek és megbízhatóak számomra, a bajbajutott Sün bácsi pedig gyámoltalan idős bácsika.

Minden karaktert akvarellel festettem meg, aztán kivágtam és digitálisan tettem a szintén akvarellel légiesre festett háttérre. A háttereket úgy terveztem, hogy csak kiegészítsék a főhőseim, kiemeljék a történetet, azt hogy mit csinálnak a kis hősök.

- Ki volt segítségedre a könyv születésében? 

A legnagyobb segítségem a családom. Ők a legfontosabbak nekem az egész világon, az ő támogatásuk nélkül egész biztosan nem lennének itt a nyuszikáim. Iszonyatosan hálás vagyok a férjemnek és a fiainknak, hogy a szeretetükkel végig segítették az álmom megvalósulását.

A Hollóka Grafikai Műhely mentorainak is nagyon hálás vagyok, rengeteget tanultam tőlük. Az ő szakmai segítségük nélkül egy oldal sem készült volna el.

Borzasztó hálás vagyok a csoporttársaimnak is! Nagyon nehéz volt ez az út idáig, sok hullámvölggyel. Ők végig tartották bennem a lelket, amikor túl nehéznek éreztem a munkát. És a végén velem örültek, amikor kész lett a könyv, mindig nagy szeretettel és hálával gondolok mindannyiukra.

Sokat segített az Országos Mentőszolgálat is, végig figyelemmel kísérték a munkát és szakmailag is minden segítséget megkaptam tőlük, hogy egy aktuális és hasznos könyvet hozhassak létre.

- Kiknek készítetted elsősorban?

Elsősorban óvodás és kisiskolás korú gyerekeknek szól a mese, viszont azt gondolom, hogy a szülők és nagyszülők is tanulhatnak belőle, akár úgy is, hogy csak este ezt olvassák esti mesének a piciknek. Szeretném, ha esetleg több óvodába, iskolába, könyvtárba is elérhető lenne a mesém, hátha hasznosnak találják, és több gyerekhez is eljuthatna.

- Mit szóltak a közvetlen környezetedben ehhez az "álmodhoz"?

Uuu jó kérdés. Meglepődtek azt hiszem. Már az is fura volt nekik szerintem, hogy illusztrálni kezdtem, de az hogy ezt összekapcsolom a hivatásunkkal, az szerintem még hozzám képest is extrém ötlet volt. Azt bizton állíthatom viszont, hogy nagyon büszkék. A fiúk gyakran jönnek velem, amikor táborokban, rendezvényeken tartok foglalkozást. Igyekszünk úgy nevelni a gyerekeinket, hogy lássák tőlünk, ha van egy álmunk, azért érdemes küzdeni. Az álmok azért vannak, hogy megvalósítsuk őket, bármilyen nehéz, bármilyen sokat kell dolgozni, vagy tanulni hozzá. Megéri.

- Mi volt a könyvírásban a legnagyobb nehézség? És mi volt a legjobb benne?

A nehézség...Nos igen az volt...de öröm sokkal több. Nehéz volt kitalálni eldönteni az illusztrációk stílusát, talán ez volt a legnehezebb. Nagyon sok technikát, stílust, eszközt kipróbáltam, mielőtt döntöttem. Az volt a dilemmám ebben, hogy olyan színvilágot, stílust válasszak, ami mostanában népszerű, gyakran látni hasonlót a könyvekben, vagy a saját stílusomban alkossam meg, ami teljesen más, mint a többi és igazából lutri hogy sikeres lesz-e. Ebben a döntésben a mentoraim és a csoporttársaim is segítettek, de végső soron nagyon izgultam és izgulok miatta most is, mert a saját stílusomat választottam. Minden elkészült oldal egy hatalmas megnyugvást adott, a szöveg megírása is nagy mérföldkő volt. De a legnagyobb örömöm talán az volt, amikor a családom látott belőle egy-egy részletet és tetszett nekik.

- Mit éreztél, mikor kezedbe fogtak első körben a kötetet?

Borzasztóan izgultam. Rettenetesen vártam. Aztán megkönnyebbültem, kicsit sírtam is. Olyan nagyon fontos nekem ez a könyv, ez a program. Borzasztó sok munka van benne, de végig az járt a fejemben :" kész van, itt van, végre, Úristen van egy könyvem! Alig várom, hogy megmutassam a családomnak!" 

 307154806_1238088070301847_7107582111796824554_n.jpg

- Tervezel folytatást is?

Igen! Szeretnék. Úgy tervezem, hogy az kicsit hosszabb lesz, de ennek is a fő szála a hivatásunk lesz. Pontosan nem tudom, mikor indul útjára a következő történet, addig még rengeteg a tanulni való, de én már nagyon várom. 

Anita könyvét ezen az oldalon tudjátok megrendelni! Any things art

Remélem nagyon sok emberhez el fog jutni, és főként a kisgyerekekhez!

Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot a Követem gombra jobb felső sarokban laptopról, számítógépről és balra lent tabletról, mobilról. Ha szívesen megvitatnád bővebben, mert teljesen más az álláspontod, akkor normális hangnemben a blogbejegyzés alatt, kommentben megteheted. Továbbá a ReAd-blog Fb oldalán vagy a ReAd-blog csevegő csoportban is megy a témázás a cikkről, ott is megtalálsz.

ReAd-blog Adrija

#könyv #mesekönyv #mentő #újraélesztés #életmentés #gyermek

Szólj hozzá