2022. sze 14.

Az írás nem volt tudatos választás számára

írta: Mayerné Répási Adrienn
Az írás nem volt tudatos választás számára

Interjú Santone, az Isteni novellák szerzőjével

3092222.jpg

Az életben egyszer mindenki elérkezik egy olyan pontra, ahol szüksége lehet némi vezettetésre.

 Az Istentől kapott inspirációnk és a saját jó megérzésünk alapján vezérelve oldjuk meg egyes problémáinkat és hozzuk meg a szükséges döntéseket.
Santone, Isteni novellák “hajója” pontosan ezen intuíciók felé kormányoz minket. A kötet írójával készítettem interjút.

- Milyen indíttatásból kezdtél el írni? Volt benne példaképed?

Annak ismeretében, hogy programozó vagyok, még érdekesebb lehet a kérdés.
A két dolog, vagyis a programozás és az írás között, látszólag fényév távolság van.
Ennek a kettőségnek köszönhetően viszont olyan dolgokat is megérthetek, amit egyébként nem.

Az írás azonban nem egy tudatos választás részemről. Sosem álmodtam arról, hogy egyszer majd író leszek. Egyik nap ültem a kanapénkon és elöntöttek a csodás gondolatok, melyeket gyorsan lejegyeztem. Egyenesen az volt az érzésem, ezek nem is tőlem származnak.
Pár év múltán ugyanaz az érzés kerített hatalmába, melynek révén egyre több és több novella született meg rövid időn belül. Csak később vettem észre, ezek a történetek mind-mind Istenről szólnak, kivétel nélkül az összes.

Ha most valaki azt mondaná nekem, írjak egy jó kis novellát, nem menne.
Nekem kell a ráhangolódás, a csend, és ez a, nem is tudom minek nevezzem, sugallat, ami nélkül egyszerűen nem megy. Szóval, nálam az írás nem is annyira agyi, mint inkább lelki tevékenység.

Szeretem azt az érzést, amikor írok. Olyankor, mintha nem is én lennék, megszűnik a világ, tisztán látok és még a legbonyolultabb dolog is leegyszerűsödik.
Az írás mégis csak egy eszköz számomra, nem egy cél. Egy olyan eszköz, melynek segítségével egy jobb világot hagyhatok hátra. Azon dolgozom jelenleg, hogy a tanításokat be tudjam integrálni az életembe, máskülönben csak hasztalan fecsegés az egész.

A második kérdésre válaszolva, nem szoktam használni a példakép kifejezést.
Egy példaképet nem lehet legyőzni, ráadásul a példaképekre sokszor annyira akarunk hasonlítani, hogy elveszítjük önmagunkat. Ha megnézzük a mai tehetségkutatókat, akkor azt látjuk, hogy az emberek, mások dalait éneklik, megpróbálnak mások bőrébe bújni, de vajon miért? A világnak nincs szüksége még egy Elvis Presley-re, a világnak Rád van szüksége. Mindenki egyedi, így azt az egyediséget kell megmutatni, ami bennünk lakozik.

Nem szeretnék azonban kibújni a kérdés alól.
Számomra az irányadó Örkény István. Imádom a humorát, tisztánlátását. Úgy gondolom, sok közös van bennünk, hogy mást ne mondjak, a real tárgyak iránti vonzalom. Sokunk egyetért abban, hogy ezt a humort Mácsai Pál tudja leginkább átadni, megfogalmazni.
Nagy kedvencem az "Azt meséld el, Pista!", melyet  volt szerencsém színházban is megnézni, meghallgatni.

A másik Lorna Byrne. A közelmúltban megkaptam az egyik könyvét, amit gyorsan el is olvastam. Nagyon gördülékenyen ír, véleményem szerint.
Ennek ellenére, más szempont miatt tartom követendőnek. Szeretném mindazt megtapasztalni, ami a könyvében szerepel. Róla azt kell tudni, hogy látja a körülöttünk lévő angyalokat. Emlékszem, egyszer Budapesten tartott előadást. Azt, hogy azon az előadáson jártam, elsősorban Anyukámnak és a Testvéremnek köszönhetem. Vélhetőleg én voltam az egyedüli, aki nem tudta, ki is Ő valójában. Igazán nagy volt az érdeklődés, minden folyosón, amíg a szem ellát, csak  kígyózó sorokat lehetett látni. Az előadás végén mindenkit megáldott, így engem is.
Örök emlék marad.

heaven-g33370dc79_640.jpg

- Honnan az  írói neved, a Santone? Van valami jelentése, eredete?

Gyermekként imádtam focizni. Valójában ez egyfajta szerelem volt, hiszen képes voltam órákig gyakorolni odakinn, nem számított, hogy szakadt az eső vagy havazott, egyszerűen minden pillanatát élveztem.
Akkoriban nem sok csatorna volt a tévében, de akadt egy, amin valami focis mese ment. Ha jól emlékszem, onnan "loptam" az írói nevem. Később az egyik manager játékban is ezt használtam.

A név jelentését azóta megtudtam, azt jelenti: Szent. Természetesen, nem tartom magam annak, számtalan hibám van, mégis, e név mögött jobbá válok. A célom az, hogy egyre jobban megközelítsem a névhez tartozó tökéletességet, ugyanakkor a mindennapi élet problémái sajnos gyakran kizökkentenek engem is.

- Miről szól az első köteted? Kiknek szól elsősorban?

Ez egy novelláskötet. Három jól elkülöníthető részre oszlik a könyv.
Az első az előszó, ami kissé filozófiaira sikerült. Ez a rész többek között azt taglalja,
hogyan lehet belátni pusztán logikai következtetések révén, hogy Isten létezik. A második rész Isten törvényeit foglalja magában, amely egyfajta tartalomjegyzéket ad a harmadik részben megjelenő történeteknek. Az egész hangulata így olyan tulajdonképpen, mintha példabeszédek gyűjteménye lenne. Ez nem véletlen, én is elsősorban azokat az olvasmányokat kedvelem, amelyek azonkívül, hogy szórakoztatnak, tanítanak is valamit, ezért is imádom a tanmeséket.

Egészen pici gyermekkorom óta hiszek a jóban. Nem mindig gondoltam azt, hogy Isten létezik, viszont mindig is úgy tartottam, akár van, akár nincs, nekünk helyesen kell cselekednünk. A mai vallások többsége sajnos felesleges dogmákat gyárt, így ezek nem összekötik, hanem szétválasztják az embereket. Több is megmondja, hogyan imádkozz vagy éppenséggel a pokol létezésével riogat. Isten törvényei azonban élnek, melyeket a szívünkbe vésett, s bár a "Ne ölj" parancsot most még inkább értjük és érezzük, lesz idő, amikor ez a törvény minden ember számára alapvető értéke lesz, s ezért felváltja majd valami emelkedettebb. Az én könyvem ilyesféle törvényekről beszél.

A kötet célja nem abban áll, hogy megváltoztassa az embereket, hanem abban, hogy elgondolkodtassa őket, függetlenül attól, hogy hisznek, avagy nem hisznek egy magasabb erő létezésében. Emellett, a történetek lélekemelőként is szolgálnak.
Azok számára is, akik mindig az idővel futnak versenyt, kitűnő választás lehet ez az olvasmány, hiszen műfajából adódóan sokkal könnyebb beilleszteni a mai rohanó világunkban, mint mondjuk egy hosszabb regényt.

Valójában, mégis úgy gondolom, mindenkinek szól, hiszen nincs a világon egyetlen egy egészséges lelkületű ember sem, aki ne szeretne jó lenni és ez a könyv bizony azt keresi, hogyan lépjünk magunkhoz képest egy lépést előre.

- Milyen útmutatót tartalmaz? Tapasztalatokkal és szimbolikus jelzésekkel találkozhatunk benne?

Számos útmutatót tartalmaz, hogy csak egyet kiemeljek, amely az én mottóm is: Sose hasonlítsd magad másokhoz! Sajnos a világunk nem erre van kihegyezve. Munkát is akkor kap az ember, ha jobb, mint a másik pályázó. Ez a legyél jobb a másiknál a természetből való. Legyél erősebb, gyorsabb. Mindannyian teljesen különbözőek vagyunk, ezért az összehasonlítás egyszerűen értelmetlenné válik.
Mindig ezt az egyediséget kell kihangsúlyozni, s tapasztalatból mondom, ezért sem szerencsés véleményem szerint ikreket vagy szimplán testvéreket ugyanolyan ruhába öltöztetni. Azt kell bennük erősíteni, hogy ők bizony két külön személyiség.

A világ gyakran ugyanazt a dolgot várja el tőlünk, mint egy másik embertől.
Illusztrációként álljon itt egy a műből vett példa:

"Itt áll két fa, amelyeket egy napon ültettem. Ugyanaz a föld táplálta őket, ugyanazon eső oltotta szomjúságukat, és ugyanaz a nap simogatta leveleiket,
 mégis, az egyik ágai az éghez vezető legrövidebb utat keresik, míg a másik lombkoronája hatalmas árnyékot vet reánk. Mi lehet hát ennek az oka? "
 
Magyarázatként: Az alkotásban az egyik fa egy fenyő, míg a másik egy fűz. Természetes, hogy nem várhatjuk el tőlük, hogy egyformák legyenek, hiszen minden hasonlóságuk ellenére is, annyira különbözőek.

Nagyon sok szimbólum található a könyvben. Nekem, talán az előbbiekből már ki is derült, a legkedvesebb a fa motívum. Úgy gondolom, olyanná kell válnunk, akár egy fa, mely lakhelyet ad az erdőben élőknek, tiszta levegőt biztosít, gyümölcseivel táplál minket, miközben ágaival folyamatosan keresi az éghez vezető legrövidebb utat.

- Mit csinálsz, mikor épp nem írsz?

Általában a két gyermekem kitölti a szabadidőm nagy részét. A könyvet is lopott időben sikerült megírnom. A Barátaim szemében már az önmagában nagy tett volt, hogy időt tudtam szakítani az írásra. Ebből is látszódik azonban,  mindent meg lehet oldani, csak akarni kell. Ezen kívül németet szoktam tanulni, mivel anélkül itt Németországban nem lehet érvényesülni.
Hétvégente van, hogy el tudok menni hosszú sétákra, ilyenkor elgondolkodom az élet fennkölt értékein. Mostanában rákaptam arra, hogy verseket, esetleg prózai műveket hallgatok mások, akár színészek előadásában. Van egy pár kedvencem, nem tudok mást mondani, zseniális kikapcsolódás. Egy jó ideje érdekel a vallásfilozófia is. Keresem azokat az értékeket, melyek vallástól függetlenül igazak. Keresem az elfogadást és azt a gyakorlatiasságot, melyet eddig a Zen, a Hinduizmus, és a Jezsuita tanításokban találtam meg.

- Min dolgozol jelenleg?

Tudom, nem erre vonatkozott a kérdés, a rövid válaszom mégis: Magamon. Ez a kulcsa ugyanis egy jobb világnak. Amikor egy követ beledobsz egy tóba, a fodrozódás először csak ott látszódik, ahol a kő a víz felszínét érte, de később
szétterjed annak egész felületén.

A kérdésre válaszolva, elkezdtem egy igaz történetet, de végül, úgy döntöttem, nem lenne helyes, ha megírnám. Bár ez sohasem fog megjelenni, én rendkívül sokat tanultam belőle.

Persze az ember mindig töri a fejét, mit is kéne, mit is lehetne csinálni.
Az "Isteni novellák" című könyv egyik novellájában szereplő dolgot szeretném megvalósítani. Egyik Barátomat meg is bíztam a feladattal, hogy az ötleteim és az Ő kreatív elméje segítségével készítse el azt, amit megálmodtam. Amikor elkészül vele, már most tudom, nagyon elégedett leszek.

Az írásra visszatérve, most amolyan várakozó státuszban vagyok, várok arra a bizonyos Sugallatra.

Santone könyvét a Marysol kiadótól tudjátok megrendelni ezen a linken: Marysol

Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot a Követem gombra jobb felső sarokban laptopról, számítógépről és balra lent tabletról, mobilról. Ha szívesen megvitatnád bővebben, mert teljesen más az álláspontod, akkor normális hangnemben a blogbejegyzés alatt, kommentben megteheted. Továbbá a ReAd-blog Fb oldalán vagy a ReAd-blog csevegő csoportban is megy a témázás a cikkről, ott is megtalálsz.

ReAd-blog Adrija

#interjú #könyv #isteni #marysol #olvasnijó #írás

Szólj hozzá