Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

Interjú Fedina Lídia írónővel

2021. augusztus 21. - Mayerné Répási Adrienn

 232798169_4404862042907109_8826018295983150421_n.jpg

Ma egy hosszabb lélegzétvételű, ám annál tartalmasabb interjút hozok nektek Fedina Lídia írónővel. Az írónő színes életútja hosszabb interjút érdemelt.

- Mint magánember, mit tudhatunk rólad?

Mivel 1960.ban születtem, nem vagyok már mai csirke -- mégis tavaly a covid első hulláma alatt május 9-én volt az esküvőm - életemben először mentem férjhez. Férjem, Kiss Ferenc a magyar vonatkozású képregények nagy gyűjtője és kutatója, egyben Rejtő kutató. Több, mint 600 képregényt írt már élete során, sok az adaptáció, de vannak bőven saját művek is. Több írásomat megképregényesítette. Nagyon jó alkotópáros vagyunk.


Mivel korábban nem voltam férjnél (bár ez nem kizáró ok) gyermekem nincsen, viszont aktívan részt vettem unokahúgom és unokaöcsém nevelésében – e nélkül nem lenne teljes az életem. Sokat meséltem nekik is, de első közönségem a húgom volt (5 évvel fiatalabb). A Tavirózsatündér történetét is neki találtam ki. Honnan jött az ötlet, hogy a tündérlak egy tavirózsa legyen? Felfordítva az ágyra tettük a zongoraszéket (ennek ívelt lábai vannak), és ráborítottuk nagynénénk rózsaszínű koszorúslányi ruháját -- kész volt a tavirózsa kastély, ahol lehetett játszani a babákkal, macikkal, mindenféle játékállatkával.

- Nagyon sok szál, munka köt az irodalomhoz. Gyermekkorodban is így volt már? Akkor is szeretted az irodalmat, az olvasást, írást? Fogadjunk, hogy kitűnő voltál!

Nem voltam kitűnő, de az általánosban jól tanultam, így könnyedén bekerültem a Jedlik Ányos gimnáziumba Csepelen, ahová családi szálak kötnek. Még a bencés szerzetesek tanítottak itt, amikor apukám volt az egyik diák, aki letette a mostani iskolaépület alapkövét. Apukámmal együtt apai nagy-nagynéném, majd édesapám húga is ide járt. Én folytatta a sort, amit a húgom zárt. Mi Jedlikesek vagyunk.


A gimnáziumban elég jól tanultam, de jellemző rám, hogy az érettségivel egy időben végeztem mozi üzemvezetői tanfolyamot, és vizsgáztam, jelentkeztem az ELTE-re és a Színház és Filmművészit Egyetem (akkor még főiskola) dramaturg szakára. A mozi üzemvezetői meglett (később elkeveredett a bizonyítványom - sosem kaptam kézhez, így sosem dolgoztam moziban). Az ELTE és a színművészit nem sikerült. Egyiket se bánom. A következő évben a Semmelweis Egyetem (akkor még Semmelweis Orvosegyetem) Gógyszerésztudományi karára jelentkeztem, mert úgy gondoltuk a családban, hogy ez jó alapképzés lesz egy író számára - mert mindig is írni akartam. Ide felvettek és itt tényleg kitűnővel végeztem.


Amióta megtanultam írni írok. Első műveim mesejátékok voltak otthoni használatra, pl. a Piroska és farkas Piroska és a szarvas átirata, mert farkas bábunk nem volt. Később színházi előadásokat tartottunk a családnak saját szerepléssel, saját magunk által írt darabokat mutattunk be, főleg mese átiratokat, dramatizált vicceket. Ezt a húgommal együtt csináltuk. Később az iskolában írtam műsorokat, pl. Mikulás műsort, pontosabban színdarabot: amit a nagyobb gyerekek mutattak be a kisebbeknek. Hová tűntek az ajándékok volt egy ilyen darab. A húgom őrsvezető volt, és egyszer szerveztem nekik, ill. segítettem neki megszervezni egy kincskeresős játékot, amely Pesterzsébet utcáin folyt (akkoriban a mostani százada volt az autóforgalom, lehetett az utcán játszani). Én ezt el is felejtettem, amikor egyszer jött a húgom régi őrséből egy már felnőtt "gyerek" és közölte, hogy élete legjobb bulija az a játék volt.


A gimiben franciát tanultam, és francia órán a tanárnő egyik ötlet az volt, hogy írjunk jelenetet karambolra. Én írtam egyet, páran elé is játszottuk az osztálynak, olyan sikerrel, hogy aztán egy gengszteres jelenetet is írtam és azt is előadtuk: természetesen franciául - bár én egy maeikai gengsztert alakítottam benne, aki angolul káromkodott. Attól kezdve francia órán franciául írtam, és a tanárnő hagyott is. - Sajnos, gyakorlás híján francia nyelvtudásom elveszett (talán megvan valahol a mélyben, de sokat kéne porolni utána).
Az egyetem alatt csattanóra kiélezett mini novellákat írtam, a nyári szünetben meg mindenfélét, amire időm jutott.
Mindig is imádtam olvasni, nekem ez alap dolog volt. Mindent elolvastam, amihez hozzájutottam.

- Hozott minta az irodalom szeretete egy családtagtól esetleg? Otthonról hozott jó példa? Vagy teljesen máshogy kerültél az írás közelébe?

 A szüleim szerettek/szeretnek (édesapám, hála istennek él) olvasni. TV-nk nekünk csak 1980-ban lett, így sok sorozatról lemaradtam, de sebaj, nem vesztettem semmit. Húsvét másnapján a nagymamáéknál mindig megnéztük Tarzan kalandjait vagy a Daktari állatorvosos sorozat éppen aktuális epizódját. Moziba viszont hetente jártunk. Minden filmet láttam, amit akkoriban bemutattak - még a Lady Chatterley szeretőjét is, mert azt mondták róla, művészfilm.
Kiskoromban, mivel nem akartam enni, a szüleim és a nagymamám (aki nevelt - csak 5,5 évesen kerültem óvodába, -- utáltam is) sokat meséltek nekem. Amikor már kifogytak az általuk ismert mesékből saját történeteket adtak elő -- nyilvánvalóan örököltem és tovább fejlesztettem a fantáziájukat.

- Kik vannak/voltak a példaképeid?

Nem volt sohasem olyan példaképem, akihez hasonlítani akartam volna, vagy amilyenné válni szerettem volna. A szüleim, elsősorban az édesanyám és a nagymama (hiszen nőnemű vagyok) voltak az első példaképeim. Sokat álmodoztam persze arról, hogy milyen lenne olvasmányaim egyik szereplőjének a bőrébe bújni, és végigpergettem a történetet a saját főszereplésemmel, a megfelelő változtatásokkal - de ez nem példakép állítás, ez csak játék.

- Szerteágazó az érdeklődési köröd. Írtál forgatókönyvet, mesét, fantasy regényt is. Van olyan, amit még nem próbáltál? Van olyan műfaj, amiben semmi pénzért nem publikálnál?

A sok olvasás komoly képi fantáziát fejlesztett ki bennem - látom, amit, amiről írok. A film és a színdarabok voltak az első műfajok, amelyekhez közel kerültem.

Ami nem megy? Most írom életem első romantikus szerelmi történetét - sokkal nehezebb ez a műfaj, mint gondolnánk. Nem vagyok félős, ezért nehéz nekem horrort írni. A kedvenc műfajaim a tudományos fantasztikum: a sci-fi ás a mese.  Amibe belebuktam, a fiúregény -- nem is értem, miért?

240259358_4404862322907081_6432764527100296286_n.jpg

- Mesélnél nekünk egy kicsit a pályafutásodról? Milyen mélypontok voltak? Hogyan tudtál túljutni rajtuk? És milyen szárnyalások? Kiemelkedően jó periódusok?

Egész életemben írónak készültem. Először film forgatókönyvírónak, aztán, a Pannónia Filmvállalat (ahol külsős forgatókönyvíróként dolgoztam) megszűnése után átnyergeltem a nyomtatott irodalomra.
Csúcspont a Zsoldos Péter-díj, majd a Galaktika közönségdíj elnyerése volt két egymást követő évben: 2018-19-ben. Nőként elsőnek kaptam meg a Zsoldos-díjat. (Korábban, mintegy bevezetésül 2017-ben a Virokalipszis című regényemmel 2. helyezést értem el.)
Mélypontot a rajzfilmhez (animációs film) való visszakerülés sikertelensége okozott:  de reménykedem, hogy  sikerül visszajutnom a rajzfilmhez, ahol még dolgozik pár jó ismerősöm, régi kollégám  -  csak hát visszatérési lehetőség van kevés (az anyagiak miatt - egy animációs film nagyon sokba kerül).
Úgy érzem a legjobb periódusom, talán a mostani - férjemnek is köszönhetően - amikor két komoly kiadóval is dolgozhatok együtt, az egyik az Erdélyi szalon a másik a Marysol, ahová a véletlen sodort, a jószerencse.

240270011_4404860702907243_883237524813421985_n.jpg

- Melyik műveidre, munkáidra vagy a legbüszkébb?

Igazság szerint mindegyikre. Olyan ez, mint egy szülőnek a sok gyermeke - mindet egyformán szereti. De mivel az írásaim mégsem érző lények, lehetnek köztük kedvenceim.
A sci-fi műfajban kedvencem a Galaktika magazin 318XL-ben megjelent A hullám című novellám (pedig nem ő lett a díjazott). És persze a legújabb az Idiótazás, ami egy vidám, szórakoztató novellafüzér.
Ifjúsági irodalomban az Akikről a mesék szólnak című, mesehősöket ismertető munkám (2002-ben jelent meg fekete fehér illusztrációkkal a Csodaország kiadónál), amit aktualizálva, színesben és talán más címmel jövőre tervezünk a Marysollal újra kiadni.
Rajzfilmen a Dargay Attila felvetéséből írt Vuk 2. - A kis csavargó, amely filmes szakemberek szerint egy kiválóan sikerült gyermekvígjáték lett - de talán sosem készítik el. Sajnos - mint közös műnek, bár én írtam és találtam ki a javát - a szerződés szerint csak 30%-a az enyém.
Amire kimondottan büszke vagyok, hogy két, leforgatott, egészestés animációs film forgatókönyv írója vagyok, az egyik A sziget gyermeke (ez olykor látható a televízióban), a másik, amit a külföldi producer megtartott magának, bár a Kecskeméti Filmfesztiválon bemutatták a:  Sivarag Gyöngye.

- Honnan szoktál ihletet nyerni?

Ez változó. Van, hogy csak eszembe jut valami, egy történet, egy csattanó, egy poén - és ezt megírom, aztán majd eljön az ideje, hogy valahová beadjam, valakinek megmutassam. "Vár a fiókban". Máskor, mint a mostani regénynél, amin dolgozom, a férjem ötletét fogadtam el, hogy miről kellene írni: ő a képregény forgatókönyvét írja, én a regényt. Így dolgozunk együtt. Első közös  munkánk a Seuso-kincsek történetét feldolgozó thriller, a Seuso-mozaik.
Ha találok egy pályázatot, ami érdekel, akkor a pályázat által megadott témában gondolkozom, megnézem a "fiókot", hogy van-e valamim, ami oda illene, vagy kitalálok valami újat - ami nem mindig megy azonnal.

- Mivel foglalkozol szívesen, ha épp nem írsz, dolgozol?

Imádok olvasni és moziba járni, filmet nézni. A férjemmel sok sorozatot végignézünk, most éppen a Totál szívás van soron, ami nekem korábban kimaradt. Jelenlegi kedvenc sorozatom a Mandalorian. Szeretek társaságba járni, barátokkal találkozni - az ember halandó, addig kell élveznünk egymás társaságát, amíg lehet. A vasárnapokat édesapámmal töltöm, ami csodálatos. Ez a szabadnapom, Ilyenkor nem dolgozom, csak főzök valamit, filmet nézünk, beszélgetünk, pihenünk. Gyakran összeül a család és végig társasjátékozunk egy szombat délutánt - ez a családi nap, ezt is imádom.

233106342_4404861019573878_4696197690108565200_n.jpg

- Vannak írói allűrjeid, megszokott helyszín, időpont, szokás, tematika az írással kapcsolatban?

Nincsen ilyen. Az írás nem mindig megy, hiába van az embernek ideje.
Mostanában korán kelek, hogy a délelőttöt átdolgozhassam (írjak), a délutánok mindig tele vannak, részint a férjemmel csinálunk programokat, részint dolgozom a húgom orvosi rendelőjében, adminisztratív munkakörben.
Ami a munkamódszeremet illeti: van, hogy precíz vázlatot készítek, van, hogy fejben tartom az egészet, és ez nem mindig az írásmű hosszától függ. Egy dokumentumregénynél, lektűrnél sok előtanulmány és vázlat kell, egy mesénél elég felírni a szereplők nevét, szemének, hajának, bőrének színét. Ha írás közben támadnak ötleteim (akár az adott történetre, akár egy újra) azokat mindig lejegyzem: papírra tollal vagy ceruzával, ami a kezembe kerül.

- Mik a terveid a közeljövőben?

Az Erdélyi szalonnál egy romantikus regényem jelenik meg idén karácsonyra, amely egy lektűrnek nevezhető dokumentumregény mellékterméke. A dokumentumregény jövő év elején jelenik meg. Még mindkettőn dolgozom.

A Marysol kiadónál egy mesekönyv sorozatom indul az idén karácsonyra megjelenő illusztrált tündérmesémmel.

Komoly terveink vannak a Marysollal, jövőre két gazdagon illusztrált mesekönyvvel szeretnénk kijönni (az egyiket korábban már említettem) és van a tarsolyban állatmese is.

Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot a Követem gombra jobb felső sarokban laptopról, számítógépről és balra lent tabletról, mobilról. Ha szívesen megvitatnád bővebben, mert teljesen más az álláspontod, akkor normális hangnemben a blogbejegyzés alatt, kommentben megteheted. Továbbá a ReAd-blog Fb oldalán vagy a ReAd-blog csevegő csoportban is megy a témázás a cikkről, ott is megtalálsz.

ReAd-blog Adrija

#irónő #interjú #cikk #read #írás

A bejegyzés trackback címe:

https://read-blog.blog.hu/api/trackback/id/tr8416657774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása