Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

Interaktív krimi? Igen!

K. A. VARSSON – KIRAKÓS

2021. július 02. - Mayerné Répási Adrienn

smartmockups_knywn6s5.jpg

K. A. VARSSON – KIRAKÓS című könyve megjelent!

A Kirakós nem szokványos krimi. A méltán népszerű skandináv bűnügyi regények műfaját ötvözi az otthon játszható szabadulószoba-könyvek feltörekvő trendjével. Tulajdonképpen interaktív krimi. Első könyves szerzőként ma K. A. Varssont foggattam izgalmas, érkező kötetéről. 

Első könyves szerzőként rögtön egy roppant nehéz műfajt választottál, ráadásul még egy plusz nehezítést is beletettél, hogy nagyobbat szóljon. Tudatos volt?

A nehézség egyáltalán nem volt szempont, egyszerűen olyat írtam, amit én magam is szívesen olvasnék. Őszintén szólva nem is tudom, hogy a krimi vagy akár szűkebben a skandináv krimi műfaja tényleg nehéznek tekinthető-e, szerintem jól megírni semmilyen könyvet sem könnyű. Az a része viszont tudatos volt már az első pillanattól, hogy a nyomozást ötvözni fogom szabadulószobás fejtörőkkel. Mindenképp szerettem volna az olvasónak egy olyan aktív szerepet adni, ahol ő maga is részt vesz a bűntény megoldásában, ráadásul úgy, hogy mindenki megválaszthassa, mennyire szeretne bevonódni, mennyi időt tölt el a feladatokkal, és milyen hamar olvas tovább, hogy a szereplők kicsit segítsenek neki.

Mi inspirált a könyv megírásában?

Ez az egész könyv tulajdonképpen úgy született, hogy még tavaly azt mondta édesanyám, legjobban annak örülne karácsonyi ajándékként, ha írnék neki valamit. Fiatalabb koromban sokat írtam, de ez aztán abbamaradt, most viszont elhatároztam, hogy akkor ez lesz az ajándék, és megírtam a Kirakós-t. Mivel az utóbbi időben viszonylag sok skandináv krimit olvastam, elég egyértelmű volt, hogy ezzel a műfajjal fogok próbálkozni.

Egy nagyon egyedi dolgot kezdtél el, mégpedig a könyvön belül, amolyan saját kis nyomozós játék is elérhető, hogy az olvasó a nyomozás előtt tudhasson dolgokat, ha ügyesen megoldja a feladatokat. Ez annyira nagy ötlet. A tipikus, „hogy nekem miért nem jutott eszembe dolog”. Mesélnél az ötlet születéséről? Hogyan építetted fel? Milyen tulajdonképpen egy interaktív krimi? Hogyan épül fel?

Már rögtön az elején eldöntöttem, hogy egy olyan krimit fogok írni, amiben az olvasó is feladatot kap. Nagyon szeretünk a családdal szabadulószobába járni, ezt az élményt akartam a könyvben visszaadni. Amihez viszont ragaszkodtam, hogy a Kirakós egy irodalmi igényességgel megírt regény legyen, és ne az érződjön rajta, hogy a feladványok „csak úgy” bele lettek szuszakolva, mert kellett valami extra. A legtöbb szabadulószobában ugyanis ez a helyzet, egy kicsit meg kell erőszakolni a történetet, hiszen a hangsúly a rejtvényeken van, és a játék eleji kerettörténetet leszámítva nem nagyon kapunk többet a sztoriból. Ez persze teljesen rendben van, ez egy ilyen műfaj. De egy könyvben lehetőség van a cselekmény fokozatos kifejtésére, és én mindenképpen egy teljes értékű könyvet akartam kidolgozott karakterekkel és mindennel, ami ezt a skandináv lélektani pszicho-krimi műfajt jellemzi. Tehát úgy kellett a feladványokat beágyazni a cselekménybe, hogy annak ott értelme legyen. Természetesen azzal is számoltam, hogy nem fogja tudni minden olvasó megoldani az összes talányt, és ez a másik, ami a szabadulószobákban nagyon meg tudja törni az élményt. Ott, ha segítséget kell kérni, akkor a bevett szokás, hogy egy játékmesternek szólunk egy walkie-talkie-n, pedig ez bizony nagyon kizökkent a játékból, holott az esetek túlnyomó részében egy tapasztalt csapatnak is van szüksége egy-két segítségre. Ezt a Kirakós-ban úgy oldottam meg, hogy a segítségek is a regény szövegébe vannak beágyazva. Tehát ha valaki nem tudja megoldani az egyik feladatot (vagy bármi miatt nincs kedve több időt eltölteni vele), akkor egyszerűen tovább olvas, és szép fokozatosan újabb információk birtokába kerül, míg végül a megoldást is megtudhatja.

 fingerprint-255904_640.jpg

Valld be, melyik nyomozós sorozatok a kedvenceid?

Inkább kedvenc könyvet tudok mondani, nem nagyon van olyan sorozat, ami az elejétől a végéig mindenben tetszett volna. Ha skandináv krimikről van szó, akkor Ingar Johnsrud-tól a „Kalüpszó” az egyik nagy kedvencem, ez egy trilógia középső része, de szerintem ez volt a három közül a legjobb. Szintén nagyon szeretem Yrsa Sigurðardóttir „Gének” című könyvét, a következő három kötetet viszont már nem annyira. Illetve Kristina Ohlsson „Fredrika Bergman” sorozatából „Az 573-as járat” is nagyon jó. De szívesen olvasok mást is, nem csak skandinávot, és nem csak krimit. Viszont ha már nyomozós könyveknél vagyunk, akkor szerintem Alessandro Baricco „Vértelenül” című könyvecskéje, illetve Gabriel García Márquez-től az „Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája” mindképp nagyon érdekes olvasmány.

Hogyan leltél a Marysol Könyvkiadóra, akinél hamarosan megjelenik?

Az eredeti terv az volt, hogy a Kirakós egy darab lespirálozott példányban jelenik meg a karácsonyfa alatt. Édesanyám volt az, aki az ajándékba kapott történetet elolvasva felbíztatott, hogy küldjem el kiadókhoz, mert szerinte érdemes lenne megjelentetni. Felmentem egy könyves weboldalra megnézni, hogy Magyarországon melyik kiadók jelentetnek meg krimit, és írtam többnek is. A Marysol Könyvkiadó nagyon hamar válaszolt, és gyakorlatilag az első telefonbeszélgetés után már éreztem, hogy én nem is szeretnék máshová menni, mert ennél jobbat nem fogok találni. Tényleg minden várakozásomat felülmúlta az a rugalmas hozzáállás, amivel engem névtelen elsőkönyves íróként fogadtak, minden felmerülő problémára egyből a megoldást keresték. Az első beszélgetést több hónapos közös munka követte, több ember is nagyon sokat tett hozzá az első verziós kézirathoz mire a nyomdába eljutott.

Mikor érkezik a könyv? Mit lehet tudni róla?

Június 28-án fog megjelenni, de már egy ideje előrendelhető a kiadó honlapján, illetve különböző könyves webáruházakban. Szintén fent van a moly.hu adatbázisában, ha valaki még kivárna a rendeléssel, és inkább várólistára rakná.

Mi volt a legnehezebb a könyv megírásában? Voltak elakadásaid? Elbizonytalanodás? Nehézségek?

Igazából minden nagyon könnyen ment, én legalábbis így éreztem. Ez persze messze nem azt jelenti, hogy mindent elsőre jól csináltam volna, de soha egy pillanatig sem éreztem azt, hogy bármelyik része „szenvedős” lett volna. Akadt többször is olyan, hogy egy-egy részt akár három-négy körön keresztül is oda-vissza javítgattunk mire igazán jó lett, de ezt soha nem éreztem elakadásnak; számomra mindig pozitív volt, mikor hibákra, problémákra felhívták a figyelmemet, mert ha már megvan, hogy mit kell javítani, akkor előbb-utóbb a megoldás is meglesz.

Mit érez valaki, mikor az első, saját kötetét a kezében tartja?

Ez még nem tudom megmondani, mert a Kirakós csak hónap végén fog megjelenni, szóval még várnom kell erre a pillanatra. De egész biztosan jó érzés. Úgy képzelem, hogy ugyanolyan ez, mint bármilyen más „első”, amit elér az ember, ezek mindig nagy pillanatok. Most jelenleg én bennem kicsit szorongással vegyes a várakozás, egyszerre izgalmas és ijesztő, hogy sokan mások olvashatják ezt a történetet.

Krimikből talán a magyar írók nem a legerősebbek. Vagy mégis?

Én olvastam több jó magyar krimit is, páran közülük – mint Rejtő Jenő vagy Kondor Vilmos – már klasszikusnak számítanak, és szépirodalmi művek között is lehet krimi-jellegűt találni – például Szerb Antaltól „A Pendragon legenda”. Szóval szerintem nem vagyunk ebben lemaradva. De persze könnyen lehet, hogy más műfajból több könyv jelenik meg Magyarországon, ezt nem tudom. És az való igaz, hogy a hazai kiadók sokszor inkább külföldön már befutott krimik fordítását szeretik megjelentetni, nem pedig magyar szerzők műveit.

Milyen írók művei inspiráltak írás közben?

Nem igazán tudok konkrét írót mondani, de egész biztosan minden könyv hatott rám, amit valaha elolvastam, még ha nem is tudatosan. Szóval bármi, amit fentebb említettem ide sorolható. És persze az olvasmányélmények mellett szintén inspirált a saját életem, ebben a tekintetben különösen hasznos, hogy biológusként dolgozom, sok olyan dolog kerül elő egy krimiben, amikor fontos az emberi szervezet alapvető működésével tisztában lenni. Egyetemistaként voltunk például a patológia intézetben boncoláson, ezek szerintem olyasmik, amiről nehéz lenne hitelesen írni, ha nincs az embernek legalább egy minimális tapasztalata vele.

185934859_142019311287889_548939025529044481_n.png

Melyik folyamatok voltak a könyvkiadás legizgalmasabb részei?

Az elejétől a végéig izgalmas volt! Nagyon élveztem azt a részét is, amikor én magam írtam anélkül, hogy gondoltam volna a kiadásra, utána pedig hihetetlen tanulságos volt látni, hogy egy külső szakavatott szem miket vesz észre, mibe nyúl bele. Olyanokra gondolok, hogy a szerkesztő segített több részre is rávilágítani, amit jobban ki kellett fejteni, vagy ahol hiányoztak még leírások a teljes hatás eléréséhez. Egy teljesen új szemszöget is beleírtam még a szerkesztés során, ami az egyik előolvasó ötlete volt, és ugyan először bizonytalan voltam benne, hogy akarok-e ilyen nagy változást, végül nagyon élveztem a kidolgozását, és most úgy látom, tényleg sokat hozzáadott a történethez. Aztán a korrektúra során is hihetetlen izgalmas volt végig követni, hogy a már összerakott cselekményben miként kerülnek a helyükre olyan mondatok, ahol egy-egy kicsi döccenés van a megfogalmazásban. Ezek már nem látványos változások, de szerintem ugyanannyira fontos, és sokkal jobbá teszik az olvasmányélményt. Aztán újabb „varázslat” volt, mikor betördelve láthattam a szöveget, nagyon szép grafikákat kaptak például a fejezetelválasztók.

Ami számomra a legjobb ebben az egészben, hogy az írás nekem hobby. Tehát mindezt azért csinálom / csináltam, mert épp kedvem volt hozzá, nem voltak határidőim, és tudtam élvezni minden izgalmát. Persze a kiadó az első pillanattól mondta, hogy ők az olvasóknak adnak ki könyveket, tehát innentől nem volt teljesen igaz, hogy saját szórakoztatásomra írtam, mégis úgy érzem, hogy pont olyan lett, amit én magam örömmel olvasnék.

Mik az eddigi visszajelzések?

Eddig csupa pozitív visszajelzést kaptam, de mondjuk, ezek elég szűk körből kerülnek ki, szóval nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz az olvasók részéről a fogadtatása, ha megjelenik. Egyetlen részletesebb recenzió jelent meg Robin O’Wrightly írói blogján, ami számomra nagyon értékes, két okból is. Egyrészt hiába kapott 5/5 csillagot a Kirakós, az értékelés szövegében benne van, hogy mik azok a momentumok, amik kevésbé tetszettek neki; számomra egy kritika csak így hiteles, még a saját könyvemről se tudnám elhinni, hogy valakinek tényleg az elsőtől az utolsó betűig minden tetszik benne, és nagyon érdekes volt elolvasni, hogy ki az a szereplő akit nagyon kedvelt, ki az akit kevésbé, és melyik az a történetszál, amiről szívesen megtudott volna többet. Másrészt pedig nagyon jó volt látni, hogy az olvasói vélemény pont azokat a dolgokat emelte ki pozitívumként, és egyediként, amikre én magam is nagy hangsúlyt fektettem: hogy „a végére szuperül felpörög a cselekmény”, hogy „hiteles és érzékletes”, illetve, hogy „egyedülállóan interaktív”.

184886229_139238251565995_6910060360136346477_n.jpg

Mit szóltk a közvetlen környezetedben a könyvhöz?

Az említettem, hogy a könyvet alapvetően édesanyámnak írtam, ő természetesen nagyon örült, mikor megtudta, hogy ki lesz adva, mondta is, hogy elolvassa majd az új változatot is. És persze bárki, akinek mondtam, gratulált hozzá, és örült neki. Ez ilyen szempontból szerencsés, könyvet mindenki látott már, szóval, ha azt mondom, hogy meg fog jelenni egy regényem, akkor azt mindenki tudja hova tenni, ami nekem speciel elég szokatlan, mert a tudományos munkám során többnyire nehéz elmagyaráznom, hogy egy-egy kutatás eredménye miért nagy dolog.

Mik a terveid következőekben? Van új ötlet, könyv a fejedben?

Vannak ötleteim, és tervezem is megírni, viszont az is biztos, hogy maradok hobby-író; nekem ez így tökéletes, krimikkel a szabadidőmben foglalkozok, a család és a munka után harmadik helyen. Két könyvön gondolkozom már viszonylag konkrétabban, mindkettő lazán kapcsolódik a Kirakós-hoz. Nem fog minden szereplő visszaköszönni, és a történet is nagyrészt független, de lesznek szálak, amit tovább viszek. Illetve persze megtartom a skandináv krimi műfaját, és mindenképpen a mostanihoz hasonlóan

Ha kedvet kaptál a könyvhöz és nyomoznál egy izgalmas kötettel együtt, itt találod az írónő elérhetőségeit:

https://www.facebook.com/kavarsson

Marysol Könyvkiadónál tudod megrendelni.

Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot a Követem gombra jobb felső sarokban laptopról, számítógépről és balra lent tabletról, mobilról. Ha szívesen megvitatnád bővebben, mert teljesen más az álláspontod, akkor normális hangnemben a blogbejegyzés alatt, kommentben megteheted. Továbbá a ReAd-blog Fb oldalán vagy a ReAd-blog csevegő csoportban is megy a témázás a cikkről, ott is megtalálsz.

ReAd-blog Adrija

#interjú #cikk #könyv #marysol #könyvkiadó #interaktívkrimi #krimi #ajánló 

A bejegyzés trackback címe:

https://read-blog.blog.hu/api/trackback/id/tr6116610650

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása