Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

Miért kedveljük gyakran a negatív karaktert jobban?

2021. május 11. - Mayerné Répási Adrienn

man-4134645_640.jpg

Olvasáskor, de gyakran egy-egy film, sorozat kapcsán is felmerül, hogy a negatív karaktert jobban kedveljük, izgalmasabbnak tartjuk, vonzóbbnak és a főhősünknek is őt választanánk párjául inkább, mint a pozitív, hozzárendelt, elrendelt szereplőt. Gondolj csak a Vámpírnaplóknál Damon-Elena-Stefan háromszögre vagy a most futó netflixes Árnyék és csont sorozatnál az Éjúr-Alina-Mal szereposztás is nagyszerű példa. Lehet az ő képüket kellene kitennem főképként, mindjárt többen kattintanának. :)

De jó pár ilyet fel tudnék sorolni, ahol mindenki a negatív karakternek szurkol, hogy összejöjjön a főhőssel. Azt hiszem, igen izgalmas téma és érdemel egy kis boncolgatás. Van is pár tippem hozzá.

Vajon miért társítunk a negatív szereplőhöz pozitív dolgokat és miért vonzódunk jobban hozzájuk?

Biztos megvan a pszichológiája a dolognak, így én csak laikusként tűnődöm rajta.

- Sokszor a szereposztás miatt. Egy könyvben talán annyira nem csúcsosodik ki, de filmben nagyszerűen, hogy a negatív karakter izgalmasabb, karizmatikusabb, kevésbé jelentéktelen és mérföldekkel vonzóbb, mint a pozitív karakter. Már ezért is. Viszont a könyvben jobban lehet árnyalni az adott szereplő személyiségét és elmélyíteni iránta az ellenszenvet.

- A negatív karakter mindig izgalmasabb, már csak azért is, mert szívesen megváltoztatnánk, "megtérítenénk" ezért jó kihívásnak tartjuk. Több izgalmat ígér, sejtelmesebb, mint a jófiú/jólány. A való életben persze 10-ből 8 ember a jobb embert választja párjául. Viszont a könyv/film megadja azt a szabadságot, hogy a veszélyt, a kihívást, az izgalmas, a kiszámíthatatlanságot vegyük előre, ne a megszokottat, a jót, a kiszámíthatót, a megbízhatót. 

- Több a lehetőség egy negatív karakterből. Míg a jó fiú/lány ritkán lép rossz útra, kevés a mozgástere, addig egy rossz fiú/lány hatalmas karakterfejlődésen eshet át. Lehet még rosszabb, gonoszabb, maradhat sejtelmes vagy akár hatalmasat válthat is, pozitív irányba. Ez azért valljuk be, sokkal izgalmasabb és várósabb...

Mit gondoltok, miért csípjük a negatív karaker-főszereplő párosítást jobban és úgy általában, több negatív szereplőt is? Nektek is akad a tarsolyotokban példa, ahol a főszereplőt jobban el tudtátok volna képzelni a negatív szereplő mellett, mint aki lett végül? Ki a kedvenc negatív karakteretek?


Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot a Követem gombra jobb felső sarokban laptopról, számítógépről és balra lent tabletról, mobilról. Ha szívesen megvitatnád bővebben, mert teljesen más az álláspontod, akkor normális hangnemben a blogbejegyzés alatt, kommentben megteheted. Továbbá a ReAd-blog Fb oldalán vagy a ReAd-blog csevegő csoportban is megy a témázás a cikkről, ott is megtalálsz.

ReAd-blog Adrija

#negatív #könyv #film #sorozat #negatívkarakter #vonzódás #árnyékéscsont #netflix #vámpírnaplók 

A bejegyzés trackback címe:

https://read-blog.blog.hu/api/trackback/id/tr6116530074

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Argus_ 2021.05.12. 16:46:27

Nem kedveljük jobban a negatív karaktereket!

Lobo Marunga 2021.05.13. 11:02:14

Mindegyik érvedben van igazság szerintem, és biztos van még több összetevő is. Az ember alapvetően jó. De ez így elég egyszerű. Az ember keres is, és válaszokat akar, és mindig feszegeti a határokat. Feszegeti a jóság határait is. Ez keverve a kíváncsisággal a határok átlépéséhez is vezethet, és a határt átlépni mindig izgalmas. Ugyanakkor megvannak az emberben azok a gátak (szerencsére), amik a határok átlépését legtöbbször megakadályozzák, vagy apróságokra korlátozzák. Pl. mindenki tudja, hogy a szülei jót akarnak neki, mégis mindenki lázad is ellenük, de nem tagadja meg vagy nem öli meg őket, csak mondjuk csak azért is elmegy a buliba, csak azért is belöveti a piercinget... stb. Valójában nem árt vele senkinek. Viszont a regény vagy a film gonosz karaktere gond nélkül átlépheti a határt, és az olvasó vagy néző vele tartva egy kicsit maga is kipróbálhatja milyen is az. Ennek komoly haszna is lehet. A szereplő megcsinálja helyettünk azt amit nem szabad, hogy nekünk már ne kelljen. Nagyon jó példa erre Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése, ahol a főhős konkrétan gyilkos. Végigolvasva a regényt megismerjük a motivációját, a terveit, a tett közben átélt érzéseit, és ugyanígy mindent, ami utána jön. Aki ezt végigolvassa, szerintem kisebb eséllyel követ el hasonló vagy akár más egyéb bűnt. Mindebből pedig következik az alkotó óriási felelőssége. Nem baj, ha szimpatikussá teszi a karaktert, mert így lehetővé teszi, hogy a befogadó kövesse őt, de közben el kell érnie azt is, hogy a befogadó számára világos legyen, miért nem teheti ezt meg valóban. Gonoszt ábrázolni tehát kockázatos vállalkozás és nagy felelősség. A gonosz karakter nem győzhet, hacsak meg nem bánja, és/vagy jóvá nem teszi a bűnét. Ha a gonosz győz (pl. egy tragédiában), akkor a jónak a bukás által kell felemelkednie. Lehet akár még sajnálni is egy kicsit a gonoszt, lehet a bukása akár egy személyes tragédia beteljesedése is, vagy kelthet undort, de nagyon fontos, hogy a bűne nem igazolható. (Lásd pl. a Bukás c. filmet.)
És persze valóban nem mindig a negatív karaktert szeretjük, csak az kényelmesebb, mert mennyire könnyű a határainkat egy új tetkóval vagy egy frappáns és merész beszólással feszegetni, és milyen nehéz ugyanezt segítségnyújtással, megbocsátással, lemondással megtenni...

Mayerné Répási Adrienn 2021.05.13. 11:03:25

@Lobo Marunga: Köszönöm szépen, ez egy nagyon tartalmas, értékes okfejtés volt és nagyon tetszik!:)
süti beállítások módosítása