2021. jan 28.

Tényleg le kell darálni ezt a mesekönyvet?

írta: Mayerné Répási Adrienn
Tényleg le kell darálni ezt a mesekönyvet?

Nagy Boldizsár (szerk.): Meseország ​mindenkié

143674371_1065603670572023_6759812600018737264_n.jpg

Volt egyszer egy mesekönyv, ami nem volt ismert, népszerű, míg le nem darálták. Hogy mi volt a bűne, amiért darálóba került? Egy olyan dolgot reklámozott, mint az elfogadás és a másság. Mindenki felkapta a fejét a tényre, hogy ledarálták és nagyon gyorsan népszerű lett, szidni, de védeni is!

Több véleményt láttam ekkor a médiában róla, pro és kontra is. Tőlem is kérdezték sokan, mit szólok hozzá. A válaszom ekkor még az volt, hogy a blogom úgy működik, hogy csak arról a könyvről írok, alkotok véleményt, amit el is olvasok teljesen. Ha 10 oldalig bírtam csak, akkor nem írok róla. És arról nem nyilatkozom, amit nem tudok objektíven megítélni. Így vettem a fáradságot és megkerestem a Labrisz Egyesületet, aki kiadta a mesekönyvet, majd kértem egy recenziós példányt. Szerettem volna saját véleményt formálni, szerettem volna dönteni, hogy ez a könyv most jó vagy sem. Bár sokak szemében még olvasni is ciki és szégyen ezt a könyvet. Vajon mikor lettünk ennyire gyűlölködők, szemellenzősek, hogy olvasás nélkül, felszólításra elítélünk valamit, amit nem is ismerünk? Vajon hogyan lehet egy könyv rossz? Ennek jártam utána!

3 kisgyermekem van. Fontos számunkra a kultúra, az olvasás és a hagyományos keresztény értékek, a család. De fontos az elfogadás is! Ezzel jó, ha tisztában vagy. Így olvastam a könyvet és ezek az értékek mentén is fogom a recenziót megírni róla. Igyekszem objektíven fogalmazni!

Sejtem, hogy a könyvről készült cikk után sokan szét fognak cincálni, elpártolnak a blogomról. De vállalom, ha ezzel jár, hogy nem erősítek meg egy hibás következtetést. Mert bizony sokan úgy ítélkeztek a könyv felett, hogy még csak el sem olvasták. Hallottak valamit, olvastak valamit, valakinél.

Nem! Véleményt arról formálunk csak, amit magunk megtapasztaltunk, biztosan tudunk, olvastunk, láttunk!

Na, de akkor következzen a könyvről alkotott véleményem

143836301_1801521446688245_4206736137833824552_n.jpg

A Meseország mindenkié

Kifejezetten a fiatalabb korosztálynak íródott, benne is van a könyvben, hogy óvodás kortól. Az gondolom, hogy az óvódások még nem igazán érzik át, értik a mondanivalóját, ők csak meseként értékelik, meghallgatják, viszont nem akadnak fenn az eltérőtől, a másságtól. Mégis úgy gondolom, hogy bár nincs a könyvben semmi olyan, ami aggasztó lehet a kisebbek számára, a gyerekek látnak durvábbakat, rosszabb dolgokat a TV-ben (azt mégsem égetik el a dühös szülők), de nem nekik szól, nem nekik kell olvasni. A legtöbb mese nem is nekik íródott szerintem, ami  a könyvben van. Hacsak a kicsi gyermek mellett ott nincs egy szülő, egy pedagógus, aki érdemben el tudja magyarázni a miérteket, illetve a kisgyermek is olyan mentalitású, elég befogadó, értelmes.  Akkor talán. Ezek ellenére én mégis inkább a 9-14 éves korosztálynak ajánlanám és azoknak a fiatal felnőtteknek, akik még értékelik a mesevilágot. Ezek azok a korcsoportok, ahol már jobban előjön a csúfolódás, a másság és az elfogadás, a tolerancia viszont fontosabb, nehezebben jön. Ez az a korcsoport, ahol több empátiára van szükség. 

Leszögezem, végigolvastam a könyvet és nem akar nevelni, sem átnevelni. Megmutatja, hogy vannak emberek, akik nem átlagosak. Megmutatja, hogy nem mindenkinek vannak szülei, hogy vannak szegények, van olyan gyermek, aki rossz, bántalmazó, elhanyagoló családban él. Megmutatja, hogy a királyfi sem szeretne feltétlenül keménylegény lenni és uralkodni, harcolni, háborúzni, hanem vannak érzései, szeretne kevésbé fontos dolgokat is csinálni a kormányzásnál. Talán ennél az egy mesénél vontam fel a szemöldököm egyedül, mert a főszereplő fiú létére szép, fényes, díszes ruhát öltött a nadrág és páncél helyett. De ez is csak a neveltetésünk miatt van így. Skóciában a szoknyás hercegen csak legyintettek volna, hiszen a kilt is szoknya és teljesen természetes dolog ott. 

 A kilt hagyományos skót, térdig érő férfi szoknya. Leggyakrabban gyapjúszövetből készül, a 16. században vált ismert ruhadarabbá.

A mesekönyv megmutatja, hogy egy egyszerű, aprócska kislányból is lehet hős, ha szeretné, tesz érte és a királyfi sem hős alkat mindenáron. Nem a melegekre van kihegyezve a történet és nem csak olyan részek vannak a könyvben. Ezen kívül is számos más témát boncolgat, tár az olvasó elé. A szegénységtől kezdve az örökbefogadásig...

Nem mondom, hogy mindegyik mese tetszett. Mint a válogatásokban, itt is vannak jól kidolgozott, érdekes mesék és vannak olyanok is, melyeknek még érniük kellett volna. Több mese nem olvasmányos, nem szórakoztató volt, hanem olyan kötelező jellegű tanító, érzékenyítő. És a lényeg, az igazi mesei elemek hiányoztak belőle, csak a szándék maradt meg. Talán azt is megkockáztatnám, hogy erőltetett volt. Ellenben más mesék a könyvben jók voltak és élvezetesek. Egyszóval a mesék fele tetszett és a másik fele nem igazán.

Ami aggasztott még, hogy népmeséket írtak át, kicsit máshogy értelmezve a dolgokat. Ezt sokan a mesék meggyalázásaként értelmezik. Bevallom, én sem szeretem az átiratokat, de végül megnyugodtam. Nagyrészt nem tartalmazott olyan népmeséket, meséket, amelyeket észre lehetett volna venni, hogy átírtak. Egy-kettőnél persze felismerhető volt az eredeti, de azoknál meg simán el lehetett vonatkoztatni tőle és új meséknek értelmezni mégis.

A könyv meséinek stílusát értékelő részt most kihagynám. Ahány író, annyiféle stílusban íródtak a mesék. Van, aki kedves, mesei stílusban alkot, novella, verses forma is akadt, viszont olyan is, aki kicsit szürreálisabb, durvább, profánabb, szókimondóbb stilben nyomja. 

Ami a kötet mellett szól még, az az, hogy a könyv nem erőszakosan mondja az igazát. Nem tukmál, nem erősködik. A legtöbb történetnél nem mondat véleményt, nem kér állásfoglalásra, csak elénk tárja egész egyszerűen és mi magunk dönthetjük el, mit gondolunk róla, hogy érzünk az olvasása közben.

A könyv illusztrációja gyönyörű. Nagyon igényesen van kivitelezve és szórakoztatón. Nem látunk benne csókolózó párt vagy hasonló átnevelő jellegű, megbotránkoztatható dolgot. így végképp nem értem, miért a darálás. 

A könyv nem rossz. Nem tartalmaz olyan, a gyerekek eltévelyedését okozó, sem átnevelését célzó dolgokat, amikért le lett darálva. Természetesen nem az ovis korosztálynak való. De nem az empátiára nevelés miatt, hanem mert szó van benne szegénységről, rossz családi háttérről, öngyilkosságról, és boldogtalanságról. Az igazat megvallva, ezzel az erővel a most oly divatos mesekönyek nagy részét be lehetne darálni, nem beszélve a mesékről, melyek a Tv-ben meennek. Némelyiktől magam is megijedek, nemhogy egy kisgyermek...

Egy szó is száz, olvasd el a könyvet, mielött véleményt írnál, mondanál róla!

180 oldal
keménytáblás
ISBN: 9786150089287
Illusztrálta: Bölecz Lilla

Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot a Követem gombra jobb felső sarokban laptopról, számítógépről és balra lent tabletról, mobilról. Ha szívesen megvitatnád bővebben, mert teljesen más az álláspontod, akkor normális hangnemben a blogbejegyzés alatt, kommentben megteheted. Továbbá a ReAd-blog Fb oldalán vagy a ReAd-blog csevegő csoportban is megy a témázás a cikkről, ott is megtalálsz.

ReAd-blog Adrija

#könyv #labrisz #meseország #könyvdarálás #recenzió #olvasás #mesekönyv

Szólj hozzá

Könyv Recenzió