Kozákné Zsuzsa a Kamaszmentor oldal tulajdonosa. Munkájával segít pályaválasztás előtt álló fiataloknak a legideálisabb jövőkép kialakításában.

A pályaválasztás kihatással van az egész életünkre és utólag gondolkodhatunk csak a Mi lett volna ha... dolgon, de segíteni már nem segít. Fiatalként nagyon örültem volna, ha valaki utat mutat abban, mi legyen a célom, milyen iskolákba küldjem el a jelentkezésem. Egész eddigi életem során azt éreztem, hogy keresem az utam, a sötétben tapogatózva és gőzöm sincs, mihez is fogjak. Aztán két éve megtaláltam azt a munkát, ami teljessé tesz, örömet okoz, feltölt. De ehhez kellett 37 év! Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha már 14 évesen rátalálok. Gyerekeimnél már okosabb leszek, az biztos! Szerencsére van még jó pár év, mire szóba jön a továbbtanulás egyáltalán. De visszatérve Zsuzsára, ma ő mesél munkájáról egy interjú keretein belül. Fogadjátok sok szeretettel!

- Mesélnél magadról nekünk?

Budapesten születtem, 25 éves koromban költöztünk a családommal az agglomerációba, amikor két cseperedő fiunknak már kicsi volt lakás, ezért kertes házat szerettünk volna. Lányunk már itt született, ő most 10. osztályos.

Életmottóm a tanulásba vetett hit; ha lenne szobra az élethosszig tartó tanulásnak, azt biztosan rólam mintáznák! Persze, sokat csúfoltak ezért az iskolában, de nem haragszom emiatt. Tudom, hogy bosszantó néha ez az „okoska” hozzáállás.

Emlékszem, amikor 5 évesen vidéken nyaraltam, az ottani gyerekekkel azt játszottuk a pajtában, hogy én vagyok a tanító néni, és ők a diákok. Fogalmam sincs, mit taníthattam a nálam idősebb gyerekeknek, de a kellemes élmény megmaradt. Addigra már tudtam írni-olvasni. Kedvenc időtöltésem az volt, hogy a nagypapám írógépén pötyögtem, Már akkor írói ambícióim voltak. Egyelőre a könyvkiadás még várat magára, de rengeteg szakcikkem jelent már meg itt-ott. Csodálatos tanáraimnak köszönhetően magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni, de az élet úgy hozta, hogy néhány vargabetű után először óvodapedagógusi, majd emberi erőforrás tanácsadói végzettségeket szereztem.

Fotó: Merkl Kinga

- Miért döntöttél a pályaválasztási tanácsadás mellett?

Fiatalabb koromban főként adminisztratív munkakörökben dolgoztam, és volt néhány év, amikor üzletkötőként is kipróbálhattam magamat. Nagyon élveztem ezt a munkát, és egy tréningen ismerkedtem meg az üzletkötés pszichológiai vonatkozásaival. Ez felkeltette az érdeklődésemet, és több könyvet elolvastam a témában. Később egy tanfolyamra is beiratkoztam, ahol az egyik tanár nagy hatással volt rám. Neki köszönhetem, hogy el mertem kezdeni a főiskolát, ami már régi vágyam volt, de féltem, hogy nem tudom majd elvégezni. Túl nagynak éreztem a kihívást. Így utólag mondhatom; alaptalan volt a félelmem, kitüntetéssel végeztem. A szakdolgozatomat „természetesen” a lifelong learning (Az élethosszig tartó tanulás gyökerei a zsidó-keresztény kultúrában) témakörében írtam.

A főiskola után olyan szakot kerestem, ahol tanulhatok pszichológiát és szociológiát, így esett a választásom a Szent István Egyetem emberi erőforrás tanácsadói szakára. Nagyon megörültem, amikor rájöttem, milyen sok szálon csatlakozik ez a szak a tanárképzéshez. Pályatanácsadóként megélhetem a fiatalokkal való foglalkozás örömét. Kifejlesztettem egy pedagógiai/pszichológiai alapokon nyugvó fejlesztő metódust, ami sokkal több, mint információ-átadás: növeli önismeretüket és önbizalmukat, segít jobban eligazodniuk a pályaválasztás területén, jövőképet ad nekik a majdani munkavállalásukhoz. Azonnali haszonként pedig fejleszti azokat a kompetenciákat, amik például egy ismeretanyag feldolgozásához vagy egy sikeres szóbeli felelethez szükségesek.

- Hogy látod, a mai fiataloknak van elképzelésük, mivel szeretnének foglalkozni?

Ez nagyon változó. Még az egyetemen hangzott el, hogy „A pályatanácsadó rémálma az a kitűnő tanuló, akit minden IS érdekel.” Valóban, sokszor könnyebb egy közepes tanulóval, akit „csak” 1-2 dolog érdekel, és akkor már el tudunk indulni valamilyen irányba.

A családi háttér meghatározó. Példaként szoktam említeni a nagy orvos- ügyvéd- színész dinasztiákat, ahol nem is kérdés, mi legyen a gyerek, hacsak nem lázad fel ez ellen, és választ valami egészen mást. Aztán vannak olyan esetek is, amikor a szülő a saját, meg nem valósult álmait szeretné a gyermekein keresztül megvalósítani. Mondjuk, ő nem lehetett zongoraművész, de majd Egonka az lesz… és szegény gyerek nem egyszer még egyetemi szintig is elmegy anyuka kedvéért, majd 30 évesen vagy még később jön rá, hogy közgazdászként boldogabb lenne… Legszélsőségesebb példája ennek a szülői hozzáállásnak számomra az amerikai gyermekszépségversenyek, ahol leolvasható az anyuka arcáról, hogy valójában ő van ott a színpadon lélekben. Sok lelki sérülést szerezhet tehát az ember a pályaválasztás területén is.

A legegészségesebbnek azt tartom, ha minél több élménnyel megkínáljuk a gyermeket már kiskorától. Hagyjuk, hogy anyuval süthessen, apuval barkácsolhasson. Járjunk kirándulni, emberek közé, engedjük sportolni. Ha nem akar egy tevékenységet végezni, ne erőltessük (már csak azért se, mert megutálja, és garantáltan nem fogja azt választani, ahogy erre lehetősége lesz).

Vannak olyan fiatalok, akik már egészen korán tudják, mik szeretnének lenni. Ebben közrejátszhat egy személy iránti csodálat, szeretet – ezért jó, ha van példaképük. Aztán olyan fiatalok is vannak, akik passzívan várják, hogy majd a szülők, tanárok döntenek helyettük.

Ezért is tartom fontosnak, hogy 0. lépésként a szülőket kell edukálni; először nekik kell felismerniük, mennyire meghatározó lehet most egy jó vagy rossz döntés a gyermekük jövőjét illetően. Ennek támogatására jött létre a Szülőképző a Civil Rádióban, aminek néhány adása podcastként is elérhető a Spotify-on. Elekes Irénnel mintegy másfél éve kéthetente csütörtökön jelentkezünk az adással.

- Vannak olyan szakmák, munkák, ami most népszerűek? Mit érdemes tanulni?

A Z generáció tagjai – akik mostanában tanulnak tovább – digitális bennszülöttek, könnyen és gyorsan szereznek információkat a világhálóról. Tudják, mit várnak az élettől, ennek megfelelően választanak szakmát. Nem szeretik a kötöttségeket, nagy a szabadságvágyuk; ez már a munkahelyi kultúrát is átírta sok helyen, hiszen a munkáltatóknak muszáj figyelembe venniük a fiatalok igényeit, ha meg akarják tartani őket.

Ez a korosztály bátor és kreatív. A közösségi életet máshogyan közelítik meg, mint szüleik.
A klímavédelem iránt elkötelezettek, vizuális kultúrájuk nagyon fejlett. Szívesen dolgoznak a média, kommunikáció, informatika különböző területein. A média hatására sokan szeretnének „celebek”, „influenszerek” lenni, de ezek nem szakmák, hanem szerepek. Azt gondolom, nagy a felelősségünk abban, hogy egészséges értékrendet, jövőképet alakítsunk ki a fiatalokban.

Hosszú évek óta problémát jelent a magyar gazdaságra nézve, hogy kevesen választják a szakképzést. Ezért komolyan támogatja a kormány ezt a területet. A 2020/2021-es tanévtől kezdődően ösztöndíjjal, szakképzési munkaszerződéssel és technikum esetén a felsőoktatásba való bejutás megkönnyítésével szeretnék növelni a szakemberek számát.

Preferált szakképesítések vizsgázók száma alapján 2016  január 1. és 2021 január 12. között

Forrás: https://isziir.hu/_frontend/index.php?module=etalon_zarovizsgak_pub&sub=1

Általánosságban elmondható, hogy - a technológiai trendeket tekintve – minden olyan szakmának van jövője, ami az informatikához vagy a robotikához köthető (informatikus, CNC programozó, nanotechnikus stb.). Ezen kívül az olyan szakmákra is szükség lesz még nagyon sokáig, ahol közvetlen emberi kapcsolatra van szükség (pszichológus, tanácsadó, ápoló, masszőr, fodrász stb.), illetve amelyek kreativitást igényelnek (pl. fotósok, reklámszakemberek, művészek).

- Hogyan válasszanak a gyerekek maguknak területet? Érdeklődési körükön kívül még mit lehet figyelembe venni? Mesélnél a Kamaszmentorról?

4 személyiségjellemzővel dolgozunk: érdeklődés, képesség, munkamód, érték.

Ezek közül az érdeklődés és a képesség a hangsúlyos. De az érték is fontos: értékrendünkkel nem egyező területen nem tudunk huzamosabb ideig megmaradni.

Ezen kívül a realitáskontroll az, amire jó odafigyelni: mik a munkaerő-piaci trendek, mire lesz igény és mire nem. A robotok és a mesterséges intelligencia egyre több területen váltja ki az emberi munkaerőt. Éppen ezért úgy gondolom, hogy egy jó tanácsadó nem egy konkrét szakmát ajánl, hanem egyrészt területet (pl. szociális ágazat vagy építőipar) és képzési szintet (a tanulmányi eredmények és a képességek függvényében), másrészt rámutat, hogy mik azok a munkavállalói kompetenciák, amiket a munkáltatók elvárnak, és ezek fejlesztésére ad javaslatot. A KamaszMentor szolgáltatás éppen ebben szeretne segítséget nyújtani; kézen fogom a fiatalt, és „képbe hozom”, kompetenssé teszem őt a saját jövőjét illetően.

- Miben tudsz te segíteni nekik a folyamat során?

 4 fő témakört veszünk át részletesen: önismeret, pályaismeret, oktatási rendszer, munkaerőpiac.

Az ismeretátadáson kívül szerepelnek gyakorlatok is, hogy saját élményük legyen. Ez ugyanis sokkal hatékonyabb, mintha csak elméleti síkon foglalkoznánk a témával. Például filmjeleneteket elemzünk, illetve szituációs gyakorlat formájában megismerhetik milyen érzés részt venni egy állásinterjún. Itt is a realitáskontroll van jelen: ne csak a vágyak lökjék egy képzésbe, mert annak idő előtti iskolaelhagyás, kudarc lehet a következménye. Tapasztalja meg, milyen érzés képviselni saját magát, mire kell odafigyelnie (kereseti lehetőségek stb.).

Sokszor bizonytalanok a fiatalok, aminek a fő oka szerintem a tapasztalat- és ismerethiány. Rengeteget számít például az iskolaválasztásnál, hogy egy kiszemelt iskola honlapját együtt elemezzük, és útvonaltervezővel megnézzük, mennyi időt kell majd naponta utaznia, ha oda jelentkezik. Apróság? Annak tűnhet, mégis, az efféle információk mind megalapozzák a későbbi döntést, amit így a sajátjának fog érezni, ezért ki is tart majd mellette.

Rendre azt a visszajelzést kapom az ügyfeleimtől, hogy magabiztosabbá váltak, és megnyugodtak a továbbtanulást illetően. Így már tudják, hogy mikor mire kell koncentrálni (most, januárban például arra, hogy a központi írásbeli felvételire felkészüljenek). Büszke vagyok rá, hogy életre szóló jó hatással tudok lenni mások életére!