Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

Utazz velem Barcelonába!

R. Kelényi Angelika: Bacelona, Barcelona

2020. január 04. - Mayerné Répási Adrienn

81510656_2428318757417321_4163224499954647040_n.jpg 

Karácsonykor kellett egy kis napfény, vidámság, könnyedség, felfrissülés a sok nehéz olvasmány után. Bizony a lehető legjobb kötetet választottam hozzá Barcelona, Barcelona képében. Angelika élvezetesen ír és annyira érzékletesen, hogy bejártam vele Barcelona csodás tájait, szerelembe esve. Nekem oda egyszer el kell jutnom! Látni akarok mindent, mint a főszereplőnk, Caroline, aki gondol egy merészet, korábbi munkakörét, hobbyját újságírásra cserélné, langyos kis életét pedig egy tüzes Barcelonai kalandra, némi szenvedélyre, szerelemre, színekre. A csupa nagybetűs KALANDRA, hátrahagyva józan eszet, a családját, a biztosat.

Ha már Caroline, akkor kezdjük a szereplőkkel. Könnyű volt a főszereplővel közösséget vállalnom hiszen ugyan az a célja, álma, mint nekem. Caroline blogot vezet, amit szeretne felfuttatni és szíve szerint újságírói lenne, de hiányzik hozzá egy kis merészség. Annyi a különbség közöttünk, hogy belőlem hiányzik az a fajta kalandvágy, ami őt élteti és nekem már nem kell megtalálnom az igazit, hisz megvan. De így is nagyon át tudtam érezni a problémáit, mozgatórugóit, azokat a dolgokat, amik boldogsággal töltik el. Ismerem az üres papír szindrómáját, a lefagyást, mikor egy fontos munka fölött ülök és semmi, de semmi értelmes nem jut eszembe, mert kell, mert muszáj, mert számomra oly fontos. Ismerős az a vágya, hogy valami jelentőst írjak, valami olyat hagyjak hátra, ami másoknak iránymutató, útmutató, segítő és szórakoztató. Ismerősként üdvözlöm az utazni vágyását is, más országok megismerésének óriási lelkesedését. Ismerem azt az érzését is, hogy másra, nagyobbra vagyok hivatott, kitörnék abból, ahol most tartok, de hiányzik valami még hozzá. Merészség? Tudás? Vagy csak egy nagy adag löket? Ki tudja. Rettenthetetlensége előtt kalapot emelek. Sosem mernék egyedül nekiindulni a világnak mindenféle kísérő, tudás, védőháló nélkül úgy, hogy idegen férfiakkal randizzak minden nap, akármilyen munkával is kecsegtetne. Ő belevág. Ízig-vérig igazi nő. Nem egy olyan karakter, aki szép, okos, sikeres és mindenki a lába előtt hever. Ezt külön imádtam benne, hogy nem a csetlő-botló, megmentésre váró szereplő, de a céltudatos, minden sikerül neki szereplő sem, hanem hihető és igazi, aki olykor hibázik, olykor szerencséje van. Egyszer-kétszer megmentik, de magát is feltalálja, ha úgy hozza az élet. Az az érzésem, hogy Angelika magát írta bele egy kicsit a könyvbe. Ki tudja, csak ő, hogy ez igaz-e. 

A mellékszereplők nem voltak annyira hangsúlyosak, amit nem bánok. Talán a főszereplő mellé képzelt férfi, Thomas kaphatott volna egy cseppnyi többletet. Számomra nem volt annyira szerethető, mint vártam volna. Nem tudott  bűvkörébe vonni teljesen. Talán abban a faramuci helyzetben veszített el engem, mikor kiderült, neki bizony van kapcsolata, amit nem zárt le. Viccessége, jelleme kedvelhető volt, de pár momentum és a fent vázolt dolog miatt mégsem tette számomra könyves álompasivá. Valószínű ez is volt a cél, hogy ő is igazi ember legyen, nem pedig idealizált pasas. 

A többi krapek eléggé elnagyolt, ám könnyen bárhol felfedezhető típus volt. Jókat nevetgéltem felszínességükön, buta élethelyzeteken, kavarodásokon, amit okoztak a hősnő életében.

digital-art-398342_640.png

A könyv ízes volt, élvezetes és szórakoztató. Nagyszerű kalandok, arcpirító szenvedély, éles helyzetek, nagy kacagás, egy kis dráma, ijedség, izgalom, volt itt minden, mint a jó boltban. Mindenféle érzelmet felvonultatott az írónő kötetében, hogy igazán teljes legyen. Szerettem benne az iróniát, a kifigurázást, a jó kis helyzeteket, amin irtózatosan jókat derültem. 

Az alaptörténet számomra kicsit hihetetlen viszont. Tényleg van olyan újság, ahol csak bemondásra valakinek megfinanszíroznak egy teljes külföldi utat, hátha ír pár jó cikket? Tudom, hogy szükség volt rá a könyvben, de olyan hihetetlen. Mert ha létezik ilyen, jelentkezzen nálam is, szeretnék olaszba, franciába és még ezer helyre utazni, köztük Barcelonába is. Ez a könyv után még jobban. 

gaudi-1285294_640.jpg

A kötet legnagyobb erőssége nem a románc, nem a karakterek, nem a kiküldetés és munka, hanem a leíró részek voltak. Talán a legjobban kimunkált, legtetszetősebb része a könyvnek, számomra. Annyira élethűen leírta az írónő a színeket, illatokat, az épületeket, a mentalistást, az emberek életét, hogy legszívesebben azonnal csomagolnék és magam is ellátogatnék e tájra. Nem tudom, hogy az írónő végzett-e ott kutatást személyesen is, de imádom a leírásait. Kérem, hogy minden könyvébe írjon egy tájegységet, ugyan ennyire szemléletesen. Olyan volt, mintha utaztam volna én is a főhőssel, végig jártuk volna közösen az ikónikus épületeket, a szemet kápráztató látnivalókat. 

Amit én még kicsit hiányoltam, azok a receptek, ételek, ha már Carolina gasztro blogot vezet. Nem hiányossága a könyvnek, csak én örültem volna, ha azok is kerülnek bőven a kötetbe. Így is kerek a történet, de még jobban feldobta volna, igazi színes-szagos, életérzést közvetítő leíró kalandregénnyé avanzsált volna.

A borító könnyed, laza, tetszetős.

 Köszönöm az élményt, az utazást, a könnyedséget, a kifejező leírásokat, a románcot. Egy élmény volt!

Fülszöveg:

Barcelona ​és a szerelem íze…
Caroline Wood a londoni női magazin, a CBM főszerkesztőjének asszisztense.
Nem túl változatos munkája mellett hobbiból gasztroblogot vezet, melyben próbálja kiélni az írás és a finom ételek iránti szenvedélyét.
Az álma az, hogy a jövőben íróként dolgozhasson a neves újságnál, és ezt a főnöke előtt sem titkolja.
Mivel 35 éves korára még mindig nem fedezték fel páratlan írói tehetségét, és boldog feleség sem lett belőle, tudja, tennie kell valamit az álmai megvalósításáért.
Úgy dönt, hogy karrierjét és szerelmi életét egyetlen zseniális húzással pörgeti fel, ezért gondol egy merészet, és egy nyaralással egybekötött szakmai útra szánja el magát.
Egyedül.

Barátai féltik a magányos utazástól, de Caroline biztos benne, hogy Barcelonában rengeteget tanulhat önmagáról, és az új, életre szóló élmények mellett olyan blogot írhat utazásról, szerelemről, gasztronómiáról, mely végre felnyitja a főszerkesztő szemét is.
Egyedül azonban még enni is unalmas, így egy szerinte korszakalkotó ötlettől vezérelve egy társkereső oldalon spanyol randipartnereket választ magának.
Mindennapra egyet, így rögtön két legyet üt egy csapásra…
Erősen hisz benne, hogy ez az utazás meghozza számára az áttörést, a cikkírói álomállást, és talán egy jóképű, szenvedélyes férfit is…

Idézet:

Az eszem azt súgta, nincs értelme belefutni egy kalandba, mert igen fájdalmas lesz a vége, a szívem azonban azt mondta, teljesen mindegy, mi lesz a vége, a pillanat a fontos, amit, ha elszalasztok, egész életemben bánni fogok.

364 oldal 
ISBN: 9786155929649
#utazás #Barcelona #könyv #romantika #szerelem #újságíró #R.KelényiAngelika #Álomgyár #Álomgyárkiadó #recenzió #reklám #blogbejegyzés #könyv #book #olvasás #olvasnijó
ReAd-blog

sagrada-familia-3746024_640.jpg

 

Segítség! A kisfiam babázik?!

child-1864718_640_1.jpg

Nemi identitás és nemi szerepek. Már úgy születünk, hogy tudjuk, kisfiú vagy kislány szerepben kell léteznünk vagy a megszokás és tanulás alapján sajátítjuk el? Szerintem mindkettő egy kicsit. Sok dolog kódolva van a DNS-ben, más dolgokat pedig út közben szedünk fel. Már egész csecsemő korban elkezdődik a tanulásunk, hiszen már az apró babákat is úgy öltöztetik, hogyha kisfiú, akkor kék, ha kislány, akkor rózsaszín. Aztán ez egyre jobban kicsúcsosodik.

Szokták mondani, hogy az vagy, amit megeszel. Ez áll a játékra is? Az vagy, amivel játszol?

A színeken kívül számos alkalommal megkülönböztetjük a két nemből való csecsemőket., Hogyan illik viselkednie a különböző nemű gyerekeknek, mivel játszhatnak, mit viseljenek, mit kell tenniük.

Egy kisfiú nem hisztizhet. Hallottam múltkoriban. Mért? Neki is ki kell adnia valamilyen módon a frusztrációját, tudtunkra adni, mit szeretne. Vagy csupán azért, mert fiú, keménynek kell lennie, morózusnak, mindent elviselnie? Ha kislány lenne, akkor joggal hisztizhetne?

Egy kisfiú ne babázzon és ne szeresse a rózsaszínt! Egy kislány hordjon szoknyát, csak babázzon! Miért? Sokan rögtön a szívükhöz kapnak ijedten e sorokat olvasva. Milyen fiú lesz abból aki babázik?Milyen lány lesz az, aki autózik? Ugyan olyan férfi, mint abból, aki nem babázik, csak kicsivel több gyengédséget, empátiát bír majd kifejezni talán. Nem attól lesz valaki férfiasabb, mert autózik és messziről elkerüli a babákat. És ugyan olyan felnőtt nő lesz az autózós kislányból, mint aki babázott csak. 

Szerintem nettó butaság, hogy ennyire kőbe van vésve, melyik nem mivel játszhat... Ha kisgyermeke születik vagy netán kistestvére, akkor rögtön nagy hasznát venné a babázós korszaknak az az apróság. Attól ő még fiú marad, mert a saját gyermekét meg tudja majd fogni, etetni, pelenkázni, dajkálni ijedség nélkül. Régebben valahol olvastam is erről egy érdekes cikket, de ha megfeszülök, sem tudom, hol. Pedig nagyon jó volt. Levezeti, hogy egy kisfiúnak is szabad babáznia, gyengédséget kimutatnia, attól nem lesz kevésbé fiús, férfias később. Ahogy a lányok is utálhatják a rózsaszínt, a szoknyát és a Barbie babákat. Attól még jó anyák lehetnek, mert autókkal játszottak szívesebben. Én kifejezetten rühelltem a szoknyát, fára másztam, imádom a kéket, utálom a rózsaszínt és sokszor fiúkkal játszottam. Igen, autósat. Szívesebben mint buta babákkal, bár utóbbival is játszottam, igaz ritkábban. És van férjem, három gyerekem, hordok felnőttként szoknyát, igyekszem nőies lenni. Milyen hátránnyal indultam lányként, nőként az életbe úgy, hogy nem voltam babázós? Semmilyennel. Előnyömre vált? Talán. Tudok pecázásról beszélgetni, fára mászni (ha nem húz le a nemesebbik felem) és bizony az autók hidegen hagynak most, csak guruljanak alattam és kész (igaz vezetni nem tudok). Meghatározza az életem az, amivel játszottam? Kicsit sem! Esetleg annyiban, hogy merek elvonatkoztatni, merek férfias témákba is beleszólni, ugyanakkor a nőies témákat sem vetem meg. 

baby-623417_640.jpg

Szóval nálunk szabad a vásár, fiam játszhat autóval, dinókkal, babakonyhával és babákkal is. Ahogy lányaim szintén játszhatnak autókkal, dinókkal, babakonyhával és babákkal is. Nem ez határozza meg őket. Nem ettől lesznek nőiesebbek vagy épp férfiasabbak. Hozzá tesz a személyiségükhöz, színesebbek, tájékozottabbak, nyitottabbak lesznek. Iránymutató csupán, hogy milyen színt viselünk és szeretünk, milyen játékkal játszunk. 

Szomorú vagyok, ha azt látom, le van egy csemete korlátozva játék ügyileg. Rászólnak, ha olyat vesz kézbe, ami nem kifejezetten az ő nemének szól. Egy kislány is szívesen játszhat kockákkal, építhet, világokat álmodhat meg, ahogy száguldhat is azzal a kisvonattal, akár szuperhős is lehet. Egy kisfiú is főzhet a babakonyhában nagy szívesen, talán szakács lesz. Nem ettől lesz kevésbé fiús vagy lányos. Hagyjuk kibontakozni, azzal játszani, ami a fantáziáját színesíti. Talán későbbiekben nagy hasznát fogja venni. Egy babázos kisfiú lehet, hogy éppen gyermekorvos lesz vagy a világ legjobb, legodaadóbb apukája, ahogy egy lány is lehet autóversenyző és anya is egyben. 

Ti mit gondoltok erről? Meghatározza a gyermekként szívesen kézbe vett játék az életünk, a nemünkhöz való hozzáállásunk? Sőt, tovább megyek. A korábban szívesen játszott játék a nemiségünkkel is kapcsolatban áll? Esetleg ettől érdekelhet egy fiatalt a saját neme az ellenkező helyett? Én utóbbiban nem hiszek.

Kéretik az utolsó kérdésemre normális hangnemben, nem gyűlölködve válaszolni, mert úgy is törlésre kerül, ha nem így lesz. Köszönöm!

ReAd-blog

#játék #család #gyerek #téma #blog #blogbejegyzés #kisfiús #kislányos

brothers-457234_640.jpg