Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

Tünde Farrand: Farkasország

2020. november 08. - Mayerné Répási Adrienn

covers_549188.jpg

 

Te hasznos tagja vagy a társadalomnak? Dolgozol eleget? Termelsz? Költesz is bőven? 

Hogy miért e kérdések? A könyv nagyon izgalmas jövőt tár elénk. A nem is oly messzi, 2050-s évekbe kalauzol el minket. A mai fogyasztói társadalomra, a minél több fogyasztás, vásárlás támogatására épül a történet, mely hátborzongatóan igaznak, valósnak, hihetőnek tűnik. A könyv első pár oldala kedvesen elaltatja a gyanúnk és holmi farkasok a riogatóink. Azt gondolhatjuk, hogy milyen nyugodt, logikus, rendes kis világ van kerekedőben és szívesen vállalnánk be akár most is. Ám szép lassan kiderülnek a piszkos kis igazságok ám. 

Ha nem tudsz dolgozni, termelni, sokat vásárolni, nem vagy építője az életnek, akkor bizony mehetsz a levesbe. Egy idős vagy beteg, elesett ember csak hátráltatja a többiek jövőjét, nincs helye az életben. A gazdag úr mindenki felett áll, karosszékből nézi a szegények, idősek likvidálását. Elég ilyesztő jövőkép...

És sajnos most is egyre jobban efelé haladunk, hiába tagadjuk. Ha beteg lehet a gyermeked, vetesd el, ha idős vagy, menj örögek otthonába. Ha nem tudsz dolgozni, termelni, halj éhen. Ha szegény vagy, nehéz kitörni belőle és már nem is számít a szavad.

old-woman-574278_640.jpg

Alice szép házzal, férjjel és rengeteg lehetőséggel rendelkezik. Ám nem minden arany, ami fénylik. Kártyavárként omlik össze jelen élete, míg visszaemlékezik a múltra, szüleire, gyermekkorára. 

A szereplők jók. Alice szerethető, bár inkább elszenvedője az életének, mint megélője. Cselekedni nem igazán cselekszik, csak sodródik az árral. Ez számomra roppant frusztráló volt. Úgy megráztam volna, hogy vegye észre magát és a körülötte folyó dolgokat, ébredjen. A mellékszereplők nem túl erősek, épp csak jönnek és mennek. Sokat nem adnak a történethez, amit sajnáltam. Bővebben olvastam volna róluk is.

Alice férje, Philip a magasztos jó. Ő az, akivel szintén nem lettünk puszipajtások. nem kedveltem meg, nem sajnáltam. Érdekes, hogy a negatív karakter, Sofia sem volt számomra igazi negatív, antihős, inkább a létrehozott világ áldozata. Az egykedvű nézője, aki az első sorból látja az új rend negatív voltát, ám mégsem tesz ellene semmit.

A történet nagyon vegyes és hullámzó. Nem mondanám sodró lendületűnek. Sokszor olyan érzésem volt, hogy egy-egy merengéssel, visszaemlékezéssel nem csak szembeállítjuk a múltat a jelennel, a jót a rosszal, hanem megrekesztjük a cselekményt is, lelassítjuk, elodázzuk a lényeget. Aztán meglódul pár oldal erejéig a történet és újra visszakanyarodik a múlthoz. Trükkös dolog ez az időben ugráló írásmód, nagyon félremehet valami tőle. Itt most nem ez történt, de a könyv izgalmasságát visszavette jócskán és a lendületét is. 

Maga a történet izgalmas dolgokkal van felszerelve, de mégis sokszor volt hiányérzetem, máshogy írtam volna meg azt a részt. Elbagatellizálva vannak részek, fontos szálak pedig el süllyedőben, elsikkadóban, míg valami teljesen más szál be nem jön. A végkifejlet egy kicsit csalódás volt, olyan végtelenül egyszerű. Jól előkészíti a folytatásnak a terepet, de akkor is hiányoltam a nagy BUMMOT, a katarzist. 

A stílus, a nyelvezet igényes. Jók a leírások. Érzékletes a mondanivalója. A történet felvonultatja az érzelmek teljes arzenálját. Próbál kicsikarni belőlünk megértést, dühöt, undort, reményt. Gyanítom nem kis áthallás, egyfajta üzenet is a mai rendszernek, nekünk, ne járjunk így. Egy kis társadalomkritika. Talán engem a hibái ellenére ezért kötött le, ezért vitt végig a könyv, mert simán el tudnám képzelni, hogy a jövő így működik majd.

 

Fülszöveg:

2050, London: a társadalom a szűk eliten kívül a fogyasztás alapján tagolódik három rétegre, és mindenkinek eleget kell dolgoznia, keresnie és költenie, hogy kiérdemelje lakhatási jogát. Amikor pedig valaki már nem költi tovább a pénzét, nonprofit személynek minősítik, és vissza kell vonulnia valamelyik fényűző Méltóságházba, ahol előbb kilenc csodás hónap várja, aztán a békés eutanázia.
Miután az építész Philip egy nap a bankszámláján lévő megtakarítással együtt eltűnik, felesége, Alice azon kapja magát, hogy biztosnak hitt otthonát és lakhatási jogát is elveszítheti. A nő nekilát kideríteni, mi történt, és nyomozása során nemcsak saját családja sorsáról, hanem az új társadalmi rend mögötti valóságról is megtudja a szörnyű igazságot.
A Magyarországon született, de Angliában élő szerző bemutatkozó regénye ijesztően aktuális disztópia a Ne engedj el… szellemében.

Idézet:

A legtöbb ember számára az idő elsimítja a múlt kátyúit, és rózsaszínre festi a történteket.

Eredeti cím:

Tünde Farrand: Wolf Country

Gabo kiadó
368 oldal
ISBN: 9789634068525
Fordította: Miks-Rédai Viktória
könyvtári

A bejegyzés trackback címe:

https://read-blog.blog.hu/api/trackback/id/tr7816275794

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása