Hol bukik el a diéta?

Minden fogyni vágyó nő, de férfi is akad szép számmal, aki bukott már el minimum pár alkalommal diétát az életében. Hogy miért ez a nagyarányú kudarc és a velejáró csalódottság? Számos oka van, de elsősorban azért, mert nem tart ki hosszabbtávon az elképzelése mellett. Bele-bele kezd, de nem avanzsál életmóddá az a fogyókúra, hanem egy rövidtávú tesztként kezeli az ember, míg jól esik. Az első buktatóknál megfutamodik.

Tehát nem a diétaformák számlájára írható legtöbbször a bukás, hanem a kitartás hiányáéra. Persze az egysíkú, rövid idő alatt látványos eredményt ígérő diéták is hibásak, mert inkább hiánybetegséget kap a fogyókúrázó tőle, nem mínusz kilókat. De ésszerűen lehet fogyni, némi mozgás rásegítésével. Na, nem két nap alatt, ahogy ígérik, hiszen lehetetlenség 10 kilót vagy annál többet fogyni csak a problémás helyekről. Az a diéta és az, aki ezt ígéri, nem mond igazat! Ilyen nincs. Ugyanakkor azoktól a diétáktól is óvakodjunk, amik egy vagy két féle alapanyag váltogatásával szeretnének lefogyasztani. Az ember egy idő után megunja, majd megutálja azokat az alapanyagokat, még akkor is, ha korábban a kedvencei voltak. Nem mellesleg hatalmas hiánybetegség is kialakulhat a szervezetben szintén. Az embernek alapvetően mindenféle élelmiszerre szüksége van, okosan, jól megválogatva az arányokat, mennyiséget.

Ha jól választjuk meg a diétaformát és a legfőbb akadályt legyőzzük, mégpedig a kudarcunk elsőszámú okozóját, önmagunkat, akkor hathatós segítség lehet a túlsúly leküzdésében. Illetve az idő is ellenünk játszik. Ki kell várni, hogy a diéta hasson, márpedig az nem két nap alatt fog bekövetkezni.

Tulajdonképpen minden diéta ott bukik el, hogy nem tartjuk be konzekvensen és hosszútávon az alapszabályait. Azonnal, rögtön szeretnénk látványos eredményt elérni, ami semmilyen csodadiétával nem lehetséges.

Csak egy kicsit csalunk itt, aztán ott. Ez a csoki még belefér. Holnaptól kezdem majd el igazán. Ha megeszem ezt a hamburgert, akkor majd többet futok egy körrel. Nem is szeretem ezt a zöldséget, majd kicserélem egy másikkal, amit szívesebben eszem. Csak egy picivel szedek többet az előírtnál. Vagy épp ellenkezőleg, inkább nem eszek most, hogy aztán farkaséhesen rávessem magam a hűtő tartalmára este. Ez a hétvégi fagyi még megengedett, belefér, nem?

Ismerős mondatok? Bizony itt bukik el legtöbbször a diétánk.

Sanyargatjuk önmagunk egy bizonyos ideig. Megvonjuk a kedvenc ételeink, hogy aztán el is bukjunk általuk, mikor belefáradunk a hiányukba és az utánuk való vágyakozásba. Vagy nem bírjuk kivárni, hogy az a bizonyos fogyókúrás módszer dolgozzon is, túl hamar abbahagyjuk.

Ezzel bizony én sem vagyok másként. Borzasztóan rosszul viselem, ha bekorlátoznak, megmondják mit ehetek, mit nem. Valami minél inkább tiltott, annál jobban vágyakozom rá. És azt is nehezen viselem, ha nincs az első héten eredmény. Így hát nem is nevezem diétázásnak a különböző fogyasztási technikák kipróbálását, mert már attól befeszülök. Érdemes egészségesebb étkezésként tekinteni a dologra és rögtön könnyebbnek tűnik. Olyan ételeket választani, amik finomak, szereti az ember őket és beleférnek a diétás verzióba. Meg persze életmódként kell venni, fenntartható, folyamatos odafigyeléssel, nem egy hét, két hét után elkaszálva a dolgot. 

Azt hiszem, megfejtettem a lényeget, már csak be kéne tartani. Csak azok a finom csokik, sütik, kelttészták ne lennének...