Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

Üzenet a világból...

2020. április 15. - Mayerné Répási Adrienn
sparkler-677774_640.jpg
A vírus és az ezzel járó helyzet különleges dolgokra sarkall mindenkit. Sokakat nagyon rosszul érintett, mások előnyt kovácsoltak belőle. Bevallom nekem nem könnyítette meg az életem. Sok lemondással jár és nehezített terep. Na de nem is panaszkodás szeretne lenni a postom.
Sokan sokféleképpen látják, értékelik, élik meg a dolgot. Kíváncsi lettem, mások, más országokban hogyan éreznek, mit gondolnak, hogyan vélekednek a dologról. Így körbekérdeztem és izgalmas válaszokat kaptam, amit szeretnék veletek is megosztani. 
Üzenet a palackból...

 
bbb.jpg
Krisztina a Portugál Utaskísérő jelenleg munkáját vesztette el, hiszen nem utaznak az emberek. de nem adja fel. Izgalmas videósorozattal lepte meg látogatóit, ismerőseit, a most utazni nem tudókat és üzent is nektek. A youtube videóit itt találjátok, iratkozzatok fel rá, érdemes.
Az ő üzenete így hangzik:
Használjátok ki, hogy a családotokkal több időt tölthettek, süssetek, főzzetek, beszélgessetek sokat, tervezzetek előre, mit fogtok későbbiekben csinálni. Aztán ha vége ennek, várok mindenkit egy klassz Portugál utazásra ám!
Go Anyu Go blog írója jelenleg Prágában tartózkodik családjával, onnan üzent nektek. Ő egy nagyszerű családi jó tanáccsal látott el minket, 98 éves nagymamájától krízishelyzetre. 
2017_nagyival.jpg
Képen nagymamámmal 2017-ben. //A kép szerzői jogvédelem alatt áll, és a szerző engedélyével kerülhetett a ReAd-blogra.//
                                                                                  

Túl messzinek tűnnek azok a történetek, amiket még a nagyszüleink (vagy a dédszüleink) meséltek nekünk. Talán most jött el csak igazán az idő, hogy erőt merítsünk belőlük. A mi szituációnkról röviden annyit, hogy Prágában „ragadtunk”, abban a városban, ahol jelenleg a kisfiam apukája dolgozik. Éppen aznap indultunk volna haza anyukámhoz, amikor 7 órakor bejelentették, hogy lezárják a szlovák határokat. Nem volt egyszerű helyzet, és nem létezett igazán jó döntés. De döntenünk kellett és maradtunk.

Amikor Adrienn felvetette az üzenet lehetőségét, törtem a fejemet, hogy mi okosat írhatnék. Végül a választásom egy családi történetre esett. Az anyai nagymamámhoz már születésem óta nagyon erős, szeretetteljes kötelék fűz(ött). Azonban úgy gondolom, hogy ezzel kapcsolatban nemcsak én érzek így, hanem mindhárom lánya, valamint négy másik unokája is. Mindegyikünket, amiben csak tudott támogatott és mindenben segített. Biztosan állíthatom, hogy nagymamám életében mindenekelőtt központi szerepet kapott a családcentrikusság, az erkölcsösség, a tettvágy, a kitartás és a kreativitás. Ezt csak fokozta, hogy bármilyen tevékenységét rendíthetetlen, magabiztos hite itatta át. Erős asszony volt, mert azzá kellett válnia. Ezt igazán csak a kisfiam megszületése után éreztem át.

Az első világháborúról még cipész mester édesapja mesélt neki, a másodikat már saját maga élte át, férje családjának körében, szüleitől és testvéreitől, majd fronton hősi halált halt férjétől távol. Pétervásárai lány volt, de a házassága által az útja a 20 kilométerrel odébb lévő Mátraszelére vezetett. (Ne feledjük, abban az időben 20- 30 km megtétele sokkal nagyobb kihívás volt, mint manapság, pláne a háborús időszakban.) A második világháború borzalmait még azt is tetőzte, hogy kereskedő férjét behívták a frontra, amikor édesanyámat várta a szíve alatt. Felnőttként, egy kétéves kislánnyal az oldalán, és a másikkal várandósan, egyedül kellett megbirkóznia vidéken a mindennapi feladatokkal. Ahogyan a hasa egyre inkább kerekedett és a szülés időpontja egyre csak közeledett, nagymamámon egyre inkább úrrá lettek a kétségek, amit könnyek között, sírva mesélt el az őt meglátogató édesanyjának, aki a következőket tanácsolta neki:

Foglalkozz a mai nap dolgaival, oldd meg azokat, aztán majd érkezik a következő nap a saját feladataival.

Ezek a mondatok nyugtatták meg nagymamámat, és segítettek neki abban, hogy szépen sorjában tegye meg az utat azon a lélektani kötélen, ami egy mélységesen mély kétségekkel teli, a bizonytalanság félelmével átitatott végeláthatatlan szakadék felett volt kifeszítve. Különleges asszony volt, mert minden napban megtanulta látni a szépet, és a hite sem hagyta, hogy féljen. Ha sütött a nap, akkor attól volt boldog, ha esett az eső, azért, mert tudta, hogy ez jót tesz a földnek. Igen, ezeknek az egyszerűnek tűnő, szeretetteljes anyai utasításoknak a betartásával teltek el a krízis napjai, és a háborúnak egyszer csak vége lett. Sajnos a nagyapám hősi halált halt, így a család élete ezzel a veszteséggel együtt haladt tovább. Anyukám születése történetének van még egy különleges, szép, spirituális eleme.  A fent említett látogatás előtt nagymamám megálmodta anyukám születési dátumát. (Ne feledjük 1945-öt írunk, és ekkor még fényévnyire járunk, a XXI. században természetesnek tűnő, orvosi, illetve egyéb technikai felszereltségtől.) Ami ugyancsak csodálatra méltó ebben az egész történetben, hogy az édesanyja megígérte neki, hogy eljön hozzá a megálmodott dátumon, ha kell, akkor hason kúszva, de ott lesz, és segíteni fog a szülésnél. Dédi álta a szavát, megérkezett a megálmodott dátumon, és aznap anyukám is szerencsésen megszületett.

Miért meséltem el mindezt?? A fent említett, tanító célzatú mondatokat én is megkaptam néhány helyzetben a nagymamámtól batyumba különféle krízis helyzetek során. Volt, nem is egyszer, hogy értetlenül néztem rá, hogy ezzel most mit kezdjek?!

De már egy ideje megértettem ezeknek a mondatoknak a súlyát és a mondanivalóját. A legjobb, amit tehetünk, hogy most főleg befelé figyelünk. Engedjük meg, hogy a kételyeket sugalló és zakatoló hangok, egyre többször elcsendesedhessenek a napjaink során. Tegyünk meg mindent, ami lehetőségünkben áll önmagunkért, mentális- és fizikai egészségünkért, a családunkért, a környezetünkért, embertársainkért és mindent összevéve a világért. Elérkezett az idő, hogy elgondolkozzunk az életünk súlypontjain és azon, hogy mi fontos igazán. Tetteinkhez merítsünk ihletet abból, amink már van, és figyeljünk a Jelenre

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet. Remélem, hogy segített abban, hogy újabb erőt meríthess az elkövetkező időre. 

Nem vagy egyedül!

Baráti üdvözlettel: Go Anyu Go- Zita von Csákvári

michelangelo-71282_640_1.jpg
Németh Krisztina, Thats Life blog bloggere így üzeni nektek: 

Sokat gondolkoztam azon, mit lehetne mondani, ami most erőt ad a bajban. Angliából mit üzenhet egy magyar a honfitársainak?

A szokásos utasításokat tudjátok; mossatok kezet, maradjatok otthon.
De én most inkább a lélekhez szólnék, nem az elméhez.

Először is, hogy büszke vagyok. Mindig is büszkén mondtam, hogy magyar vagyok, de most különösen. Én azt látom innen, hogy az országunk rácáfol arra, hogy a magyarok nem összetartóak. De, igen, azok. Sokszor látom a kérdést, „Hogy vagytok?”
Megannyi üzenetnél olvasom: „Vigyázzatok magatokra!
Mi ez, ha nem összetartás?
Nem sokan vagyunk, vigyáznunk kell magunkra.
Vigyáznunk kell az idősekre, a fiatalok, a dolgozókra. Mindenkire.
Sokat gondolok rátok, akik most otthon oktatják a gyermekeiket, rátok, akik gyerek mellett próbáltok dolgozni.
Ne felejtsétek el, a gyermekeknek is nehéz ez az időszak. Ne várjátok tőlük most a maximumot. Ne akarjátok most kihozni belőlük a kitűnő eredményt.
Inkább örüljetek, hogy együtt lehettek. Egészségben.
Sokat gondolok az egyedül élőkre. Nehéz időszak lehet ez nektek is. De ne felejtsétek, egyszer véget ér ez az egész és majd újra örülhetünk egymásnak, a nyárnak, a „szürke” hétköznapoknak.
Csak kiülni egy padra és nézni a járókelőket. Arra kérlek titeket, korlátozzátok a hírek olvasását. Mondjuk, legyen az napi egy hír. Az is biztos forrásból.
Hallgassatok vidám zenét. Nézzetek vígjátékot, családi filmet, vagy bármit, ami egy kicsit átlendít ezeken a nehéz időkön.
Ahogy Schäffer Erzsébet szokta mondani: „Találjatok ki valamit, ami tovább lendíti a napot”

Vigyázzatok magatokra és egymásra.
Mi innen imádkozunk Értetek.

Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot a Követem gombra jobb felső sarokban laptopról, számítógépről és balra lent tabletról, mobilról. Ha szívesen megvitatnád bővebben, mert teljesen más az álláspontod, akkor normális hangnemben a blogbejegyzés alatt, kommentben megteheted. Továbbá a ReAd-blog Fb oldalán vagy a ReAd-blog csevegő csoportban is megy a témázás a cikkről, ott is megtalálsz.

ReAd-blog Adrija

#összetartás #üzenet #külföld #vírus #vírushelyzet #üzenetapalackból

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://read-blog.blog.hu/api/trackback/id/tr4715615212

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.