2020. már 03.

Merengő

írta: Mayerné Répási Adrienn
Merengő

A hegy tetején állva

mountain-1196049_640.jpg

A hegy tetején állva, egy boldog időszakunkban, néha nem árt visszatekinteni. Megnézni, hogy mindent véghez vittünk-e, amit terveztünk ifjúságunk delelőjén vagy akad olyan, ami elmaradt? Mi az, vagy ki az, akit/amit el kellett engednünk, mert nem fért bele az életünkbe? Most van-e olyan, ami maradásán el kell gondolkodnunk? Azon tűnődni, vajon pont a helyünkön vagyunk-e, ott, ahol szerettünk volna mindig is lenni? Azok a dolgok megvannak-e, amikre vágytunk egykor? Vagy új célok és tervek lebegnek a szemünk előtt? Esetleg a régi, elavult, kivitelezhetetlen dolgok helyett már másra vágyunk inkább?

Az ember a múltban találja meg a jövőjét, s mindkettő része egy oszthatatlan egésznek.

Frank Herbert

Azt vallom, hogy egy életünk van, azt jól ki kell használnunk. Nem ragadhatunk be egy olyan, ránk kényszerített dologba, ami nem jó nekünk, nem tartozik hozzánk teljes egészében. Nehéz dönteni, választani, elhagyni, váltani, de olykor muszáj mérlegelni és megtenni. Ahhoz, hogy előre léphessünk, néha hátra is kell figyelnünk. Elemezni az aktuális helyzetünk, érzéseink. Olykor újra tervezni, új ötletek, célok felé menetelni. Teljesen más dolgokat kitalálni. A sors, ha van ilyen, bizony sokszor bekavar, magasságokat emel elénk és szakadékokat. Rengeteg akadályt gördít elénk, amiket bizony le kell küzdenünk. De egyúttal teljesen más ajtókat is nyitogat számunkra, felcsillantva egy másik életút lehetőségét. Nm könnyű az élet nevű játék és dönteni sem egyszerű. Egy biztos, azt az utat válasszuk, amit nem bánunk meg későbbiekben sem.

A múltban tanultunk, de nem ennek a gyümölcsei vagyunk. A múltban szenvedtünk, szerettünk, sírtunk és mosolyogtunk. De ennek nincs jelentősége a jelenre nézve. A jelennek is megvannak a maga kihívásai, a jó és a rossz oldalai. Nem hibáztathatjuk vagy éltethetjük a múltat azért, ami most történik. Minden új szerelem független az előzőektől, semmi köze a múltbéli tapasztalatokhoz: mindig új.

Paulo Coelho

36 éves vagyok. A fele életemen túl, ha szerencsés vagyok. Kicsit talán ijesztő is, hiszen olyan gyorsan eljött ez a pillanat. Múltkoriban pont azon méláztam az iskola előtt ülve, várva a gyermekemet kijövet, hogy nem is oly rég, még én vártam a kicsengetést és rohantam a szabadságot rejtő kapuk felé. Akkor siettetem volna az időt, a felnőtté válást. Most inkább lassítanám azt. Annyi tervem volt és ötletem. Ezernyi dolgot szerettem volna csinálni. És mindebből mi valósult meg? Jó pár dolog. Bár már még véletlenül sem gondoltam volna, hogy ekkora varga betűket fog leírni a sorsom. Divattervező szerettem volna lenni és művész, aki rajzol, fest, alkot. Korán szerettem volna családot, de csak egy gyereket. Külföldön éltem volna legszívesebben. Ehhez képesti itthon, három csemetével, férjjel élek, egy teljesen más munkakörben, mint képzeltem volna. De egy percét sem bánom az életemnek. Úgy érzem, most állok a hegy tetején és jó visszatekinteni arra, amit már véghezvittem és előre is, mik vannak még csak tervben. Jó visszanézni az életem történéseire, melyek alakítottak mindig egy kicsit rajtam, a gondolkodásomon. A kapott pofonok, bántások, az örömek, a boldog dolgok mind hozzám tettek egy kicsit. Most pont a helyemen vagyok, azt érzem!

Te a hegy tetején állva visszatekintettél már? Vagy csak előre nézel, vissza sosem? Elégedett vagy? Véghezvitted már a nagy terveidet?

BloggerKépző 30 napos kihívásának második témájáról olvashattál. 

Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot a Követem gombra jobb felső sarokban laptopról, számítógépről és balra lent tabletról, mobilról. Ha szívesen megvitatnád bővebben, mert teljesen más az álláspontod, akkor normális hangnemben a blogbejegyzés alatt, kommentben megteheted. Továbbá a ReAd-blog Fb oldalán vagy a ReAd-blog csevegő csoportban is megy a témázás a cikkről, ott is megtalálsz.

ReAd-blog Adrija

#bloggerképző #élet #life #kihívás #tekintsvissza #sors

Szólj hozzá

Kitekintő