Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

Veszélyes is lehet az olvasás?

2020. február 22. - Mayerné Répási Adrienn

romantic-1934223_640.jpg

Tőlem úton, útfélen azt hallhatjátok, hogy az olvasás milyen jó. Nem csak ízlést formál, stílust, szókincset, hanem az olvasó embert is magát. Egy jól megválasztott könyv rá tud döbbenteni dolgokra, álmokat tűz ki célként elénk, elindít az önismeret útján, azaz ténylegesen alakít minket mondanivalójával, etikai, morális kérdéseivel. Ennek megvan a veszélye is, amit sosem gondoltam volna és szerintem mások sem. Viszont...

"Ez csak egy könyv. Elolvasom, aztán továbblépek, jön a következő kötet." De nem csak ennyi! Ennél jóval többről van szó. A könyvek tartalma ott motoszkál a fejünkbe később is, beeszi magát a bőrünk alá, alakít a hangulatunkon, rajtunk. Hogy ez baj-e? Nem! Ha megfelelő olvasmányokat vesszük kézbe. Itt nem arról van szó, hogy a Romana és a szépirodalmi műveket szembeállítanám, melyik a megfelelő. Ki dönti el, melyik könyv jó és melyik nem? Erre nem vállalkoznék. Mindkettő olvasmány, mindkettő olvasásra készteti azokat, akik azt szeretik. Olvasson az ember, az a jó. Ha örömet okoz, miért ne? 

Viszont a fiatal olvasó generáció, aki még fogékony a tanulásra, a könyvek nyújtotta élményekre, készpénznek, véleményformálónak veszi egy-egy könyv végkifejletét, a karakterek stílusát, az élethelyzetet, amit a könyv írója felvázolt. Itt jön a gond. Egyre több kötetben van szó romboló kapcsolatokról, úgy beállítva, mintha az lenne a szerelem. A szürke ötven árnyalata könyv óta nagyon átbillent a mérleg. Már nem a hagyományos férfi-női kapcsolatokról szólnak a regények. Már nem az a normális, ha a férfi meglátja, megtetszik neki, udvarol, elnyeri a kiválasztottja szívét és élnek, míg meg nem halnak. Az ingerküszöbünk túlcsordult. Már a férfi elrabolja, kényszeríti a hölgyet mondvacsinált okokra hivatkozva, néha kvázi megveszi pénzért ahhoz, hogy az övé lehessen. Egyre több kötetnél fogom a fejem, hogy ezeket a sémákat állítják be szerelemnek. Idén a negyedik ilyen könyvnél tartok, igaz a havi kvótám 10-15 könyv. De akkor is. Miért? Nem lehet olyan magas az ingerküszöbünk, hogy csak az ilyen történetekre figyelünk fel. 

Az íróknak hatalmas szerepe van a példamutatásban. Formálják a fiatalabb, de olykor az idősebb korosztály olvasóit is. Milyen generáció fog felnőni a későbbiekben, ha ezeket a hibás kapcsolatokat állítják be normálisnak? A nő történetesen normálisnak fogja venni, ha rákényszerítik az együttlétre? A férfi alapnak fogja tartani, hogy egy nőt megvehet magának, ha van az a megfelelő pénzösszeg? Normális lesz a kiszolgáltatottság, a bezártság, a döntésképtelenség, a bele nem szólás joga? Miért kell a Stockholm-szindrómát normális szerelemként feltüntetni és megmagyarázni? És nem, nem csak férfi, hanem női oldalról sem megengedettek az ilyen húzások! Bár azért jóval többször nő az elszenvedője az ilyen eseteknek.

/Stockholm-szindróma: a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek szeretetet kezdenek érezni kínzóik, rabtartóik iránt/

Hatalmas romboló ereje van az ilyen olvasmányoknak, csak még nem lehet érezni a hatását. De ha egy egész generációba ezt sulykolják, mi várható vajon?  Hogy teljesen normális, elfogadott lesz számukra ez a létforma? Szerintem igen, hiszen ezt olvassák mindenhol. 

girl-4800850_640.jpg

Könyörgöm, ne állítsunk be egy mérgező kapcsolatot szerelemként!  Féltékenység, folyamatos kritizálás, bizalmatlanság, megalázás, pszichés terror, fizikai fenyegetettség, elszigetelődés, bezárás, pénzzel manipulálás, simán manipulálás, hazugságok hálója, zsarolás, elrablás, erőszak, bele nem egyezés után is folytatni a dolgokat...Csak pár dolog, ami eszembe jutott és nem normális! Már rengeteg könyvben benne vannak ezek, románcként feltüntetve. Nem, nem az! A szerelem kölcsönös, egymást tisztelve jön létre, nem kizsaroljuk, megvesszük! A szerelem nem tűr semmilyen manipulációt, hazugságot!

Felelőssége van az íróknak, kiadóknak benne, hogy ezeket a történeteket hogyan írják meg, hogyan tálalják olvasóik felé. Persze lehet mérgező kapcsolatokról írni, de ne állítsuk be szerelemként.                          Felelőssége van a szülőknek, hogy a fiatal olvasó palánta megérti-e, hogy egy ilyen történet nem igazi és nem jó. Nem helyes dolog normálisnak venni. Helyén kell kezelni és fenntartásokkal.                                      Felelősségünk, nekünk olvasóknak is, hogy el tudjuk választani a valóságot a könyvbéli történésektől.

Ezek mellett is tartom, hogy olvasni jó! Olvasni kell! Ezer világot tárhat elénk az olvasással töltött idő, csak tudni kell elválasztani a való világot a történettől, nem belegabalyodni annyira, hogy igaznak higgyük. Nem etalonnak, követendő példának venni. Vagy jól meg kell válogatni az olvasmányokat!

Kíváncsi vagyok a véleményedre. Te mit gondolsz a témáról? Szerinted az ilyen könyveknek van létjogosultsága? Nincs az olvasóra romboló hatással? Téged formálnak az olvasmányaid? El tudod választani a valóságot és a könyv hatásait? És a fiatalok? Rájuk nézve milyen következménye van az ilyen történeteknek? Kinek a felelőssége vajon, ha normálisnak vélik? Hatással lesz a jövőjükre vagy csak egy könyv? 

Eszetekbe jut ilyen könyv, ahol szerelemnek ábrázolják a romboló kapcsolatot? Ami szerintetek nem normális kapcsolat?

"Az én szempontomból csak az a fontos, hogy én hogyan érzem magam a másik társaságában. Ha bánt engem, miért vesztegessek időt arra, hogy miért bánt? Nem akarom, hogy bántson, és kész. Nem akarom, hogy bárkit is bántson. Engem nem érdekel, miért teszi.
Ha meg akarod érteni az okát, odaragasztod magad a helyzetbe, felelősséget vállalsz valakiért, aki nem a te felelősséged. Ahelyett, hogy keresnél magadnak valaki mást, aki már úgy viselkedik, ahogy te szeretnéd, ahogy neked is jó. Akiről nem kell gondoskodni, hanem esetleg gondoskodik rólad. Rövid az élet. Ha valaki bánt engem, akkor miért próbáljam megváltoztatni?"

Feldmár András

Ha tetszett a cikk, nyomj egy like-ot a Követem gombra jobb felső sarokban laptopról, számítógépről és balra lent tabletról, mobilról. Ha szívesen megvitatnád bővebben, mert teljesen más az álláspontod, akkor normális hangnemben a blogbejegyzés alatt, kommentben megteheted. Továbbá a ReAd-blog Fb oldalán vagy a ReAd-blog csevegő csoportban is megy a témázás a cikkről, ott is megtalálsz vagy az instagramon.

ReAd-blog Adrija

#romboló #szerelem #nemszerelem #könyv #felelősség 

tears-4551435_640.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://read-blog.blog.hu/api/trackback/id/tr2415486178

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hajhó 2020.02.24. 16:57:10

Pont erről gondolkodtam mostanában, az agyon sztárolt Jodi Picoult Tizedik kör c könyve kapcsán. A könyvben kvázi normális és elfogadott viselkedésnek állítja be, hogy pl. a tinik a házibulikon ún. szivárvány játékot játszanak, (minden lány más színű rúzst kap, és az a srác nyer, aki a legtöbb színű karikát szerzi, no nem a kisujjára...).
És ez nem csak a gyerekekre nézve veszélyes, hanem a szülőre is, mert az a is tanulsága a könyvnek, hogy fogadd el, ilyen a világ, és a te gyereked is ilyenekkel fog szórakozni amikor nem látod, ne is akadj ki rajta.
A világ nem ilyen, talán még nem.