Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

Egy elfelejtett hercegnő története

Hajnal Mária, aki mindig tud megújulni

2020. január 17. - Mayerné Répási Adrienn

hindu-2178480_640.jpg

Hajnal Mária Cseppek és csillagok című könyvét és korábbi novelláit már olvastam korábban, így nagyon megörültem neki, mikor a legújabb kiskönyvét is elküldte nekem. Nem titok, szeretem ahogy ír. Ezernyi érzelem, szenvedély, színek kerülnek a sorai közé. Annyira érzékletesen tudja visszaadni a megálmodott történeteit, hogy az hihetetlen. De mégis csak kevesen ismerik a nevét. Nem lett felkapott író, pedig nagyon értékes gondolatai vannak és zseniálisan szövi a történetek fonalát. A fent említett könyve például a romaság nehezített életéről, az esélyegyenlőségről szól. A kisebb novellái pedig a szerelem körül forognak elsősorban

Önmagunk keresése, szerelem, dráma, szenvedély, szeretet, bukás, sikertelenség, fájdalom...A történeteibe ez mind benne van. Szimbolikusan mind megjelentek a kötetben valamilyen formában, ha egy kicsit is. Beleírja színes egyéniségét, érzelmeit, gondolatait, egy kicsit magát is, hiszen mindegyik szereplőjében őt látom valamennyire. Magából csíp le egy apró darabot, azt tárja elénk őszintén, kendőzetlenül. Ezt nyújtja át nekünk egy csokorban és a szívét is, az írásaiban. Nehéz kibogozni, honnan megálmodott a történet és honnan ő.

Szép ívben építi a kötetet fel. Lassú csordogálású kezdettől a végén rohamtempóban érkező, gyorsvonatszerű végig. Szerettem édes-bús motívumait és hogy sosincs Happy End. Kellenek az ilyen könyvek is, melyek az élet tragédiáit, árnyoldalait is elénk tárják. Nem papírmasé figurákat mutat be nekünk szereplők gyanánt, hanem sorsokat, élethű karaktereket kicsit idealizálva. Mindig meg tud lepni a különböző életutak elénk tárásával, a végkifejletekkel. Elgondolkodtat. Mindig úgy fejezem be könyveit, hogy az az érzés kerít hatalmába, szeressük, amink van, értékeljük! Olyan témákat boncolgat, amik mindenkit érintenek, de kevesen gondolkodnak el rajtuk. 

black-1850812_640.jpg

Az egymás után érkező rövidebb regényeiben, a könyvein látom a fejlődést. E legutóbbit nagyon nehezen tettem le és utána sokáig hatottak rám a sorait. Nehezen ontottam sorokba a véleményem. Ráadásul nem véletlenül nem mesélek a konkrét szereplőkről, a világokról a könyvből. Olvassátok el! Ezt mindenkinek magának kell megismerni, éreznie.

Hiszem, hogy az írónőnek ez az útja, csak keresi még a megfelelő, kibontásra váró témát, ami nem veszik el az érzelmek tengerében. Talán ezt az utóbbit tudom csak felróni neki hibának. Annyira elveszik, tobzódik az érzésekben, hogy talán ez akadályozza a siker elérésében, a nagy mű megírásában. Túlírja kicsit a történeteit, amit ha valaki nem tud átérezni, az nem fogja élvezni annyira. 

Az az érzésem, hogy valami vagy valaki visszatartja még ettől a nagy mű megszületésétől. Talán nem hisz magában eléggé. Pedig ha egyszer megírja élete regényét, az igazán nagyot fog szólni, amire mindenki felkapja majd a fejét. Fel kell, hogy kapja!

Mária írj és írj! Írd meg kérlek a nagy történetet, eleget gyakoroltál a novellákkal. Építsd fel ívesen, érzelmekkel telve szép szerelmes drámád és írd meg! Hiszem, hogy neked nem csak a saját érzelmeid kell feldolgozni írásaid által, hanem jelentős könyveket is írni, amiket sokan olvasnak majd, segít az ő útjukon, feldolgozásukon. 

ReAd- blog

#Marcsi #könyv #book #recenzió #könyvek #novella #regény #szerelmes #romantika #blog

A bejegyzés trackback címe:

https://read-blog.blog.hu/api/trackback/id/tr615363534

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.