Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

Túl közel...

2019. december 15. - Mayerné Répási Adrienn

children-920131_640.jpg

A mai, haladó világban túl közel vagyunk egymáshoz. A buszon utazva, egymáshoz préselve, a munkahelyünkön, a moziban, szórakozás közben és szinte mindenhol. Ez nem nagy baj annak, akit nem zavar a túl közeli kontaktus. Na de mi lesz azokkal, akik nem szeretik, ha belemásznak avatatlanok a személyes aurájukba? Azoknak kész kín az élet és minden nap keserves küzdés, viszolygás.

Már egész kicsi gyerekkorunkban arra buzdítanak minket, hogy adjunk puszit felszólításra annak a rossz illatú bácsinak vagy annak a néninek, akinek a bibircsókjától a hideg futkos a hátunkon. Mindezt azért, mert valahonnan rokonunk, még ha ritkán is találkozunk vele. Azért, mert ez az elvárás. Így cselekszik mindenki. Persze ha nem tesszük, akkor jön a beszólás, a "neveletlen ez a gyerek" szöveg vagy hasonlók. Kötelező elem, mert kell, mert így szoktuk meg és mindenki így is csinálja. Később aztán furabogárnak néznek, ha a felénk nyújtott idegen kézfogását nem fogadjuk el, ha szóvá tesszük, hogy a kolléga túl közel áll hozzánk vagy idegesek leszünk idegenek pusziosztogatásától, véletlen vagy szándékosan hozzánk érésétől. És hogy tovább gombolyítsam a gondolat fonalát a fenékre paskolástól egészen a #meetoo-ig van ez.

Van, akinek természetes, megszokott, semmi kivetnivalót nem talál egy adott dologban, érintésben, pusziban, addig másnak ugyan az sok(k)! Meddig normális egy nem kívánt érintés, puszi? Vagy onnantól egyáltalán nem normális, ha nem kívánt? 

passengers-1150043_640.jpg

Nekem van egy bizonyos saját közegem, amibe nem szívesen engedek be senkit, csak a nagyon közelieket. Ha ezt megszegi valaki, valósággal rosszul érzem magam. Finnyásság? Hiszti? Meglehet. De én szeretném eldönteni, kit engedek intim közelségbe magammal és kit nem. Nem szeretem ha mások hozzám érnek, préselődnek, lökdösődnek, ha kérdezés nélkül megfogják a kezem vagy puszit adnak. Nem szeretek idegeneknek puszit adni amúgy sem, még bemutatkozáskor sem. Kényelmetlenül érzem magam tőle. A keveset találkozós barátoknál, rokonoknál ugyan ez a helyzet áll fenn.

Pont ezért nem erőltetem sosem a gyerekeimnél a kötelező pusziadást. Annak adnak, akinek jónak látják. A mi testünk, a mi döntésünk. Már kicsiként is lehessen beleszólása ebbe annak a gyereknek. Ha nem szeretne puszit adni, ölelést kapni, akkor köszönjön csak simán, az is az udvariasság egyik elfogadott formája. Miért erőltetjük rá csemetéinkre a nem kívánt testi kontaktust, ha nekünk is gondot okoz sokszor?

Tartsuk tiszteletben mások érzéseit. Tanítsuk gyermekünk is arra, hogy csak azt tegye, ami még jó érzéssel tölti el. Ha fél, undorodik, rosszul esik neki, akkor tegye szóvá és közölje a határait világosan, nyíltan, kendőzetlenül, őszintén másokkal. Elfogadott? Nem. Sértődést okozhat? Meglehet. De ne legyen olyan szituációba belekényszerítve, amit nem szeretne.

Hajlamosak vagyunk elkendőzni vagy felerősíteni ezeket a dolgokat. Szóljunk világosan, félreérthetetlenül, ha túl esik a komfortzónánkon! Ne szóljuk le, nevessük ki azt, akinél ez a határ szűkebb, mint nálunk. Kérdezzük meg, szabad-e, nem kényelmetlen-e. Nem kerül semmibe ez a gesztus. Viszont garantáltam nem kerülünk kínos szituációba.

Nőként ezt valahogy még fontosabbnak tartom. A nem kért "véletlen" szájra puszi, ami elcsúszott csak, a fenékre csapás vagy beszólás, az intim területekhez érés, szintén persze véletlenül...Nem elfogadott dolgok. Nem megbocsátható dolgok. Mert aki ilyenekkel trükközik, utána még erőszakosabb lesz egy idő után, természetesnek tartja és normálisnak. Nem az! Csak szólok!

És a gyerekeimnél ezt véresen komolyan veszem! Nem kell mindenáron puszit adniuk, ha nem szeretnének. Szóljanak, ha zavarja őket valami. Ne nézzék el! Fiam is tiszteletre tanítom, a mások határainak elfogadására!

Neked mennyi teret enged a jóérzésed? Mekkora területet ölel föl a komfortzónád? Mi okés még és mi az, ami már nem fér bele? Túlságosan fel lenne fújva az intim terület? Neked még belefér? Felkapod a fejed egyes szituációkról szóló híreknél? Vagy csak hiszti? Szóltál már valakire rá ilyenért? Szóltak már rád?

Mit gondolsz a témáról? Szívesen meghallgatom az álláspontod.

A mai témaötletet a Marketing Commando oldalán olvasott Kollégának kézfogás vagy puszi felvetése ihlette.

ReAd-blog

#intimzóna #blogbejegyzés #bloggerlife #blog #túlközel 

 

 

Döntsük el mi, milyen sorrendben haladunk

Kőszegi-Arbeiter Anita: Abigél ​és Andris születésnapi nyomozása

covers_577785.jpg

Mindig szeretem azokat a mesekönyveket, amik valami teljesen új módon nyilvánulnak meg, legyen szó interaktivitásról, témáról vagy valami ötletről, nem hétköznapi dologról. Szeretem, ha mernek a tömegből kitűnni, nem az elvártat, a megszokottat hozzák, új utat járnak be. Rengeteg mese fordul meg a kezeink között nap, mint nap könyvtárakból vagy saját vásárlásból, esetleg kiadó vagy írói ajánlásra, így mindig örülök, ha messzemenően kiemelkedik valamelyik. Ez a kötet pont ilyen. Ezúton is köszönjük az írónak, Kőszegi-Arbeiter Anitának!

Orvosi váróban olvastuk középső csemetémmel (nagylányom jelenleg még egyedül falja a betűket, a saját ütemében haladva). Jól lekötötte hosszú várakozással teli perceinket, kétszer is újrakezdtük, más utat választva. Hogy hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a könyv nagyszerű szórakozást ígérve, interaktív kötet. Az egyes fejezetek után az olvasó maga döntheti el, merre induljon, melyik új fejezet a szimpatikusabb neki a két ajánlott közül. Így kétszer, sőt háromszor olvasva is teljesen más történést, sorrendet kapunk. Imádta a gyerkőcöm, hogy választhat, nincs megszabva a haladás iránya, ezáltal nem a megszokott történetet kapta. Bevallom, engem is szórakoztatott. Jól össze van téve, cseppet sem döcög a történet, nem érződik törés vagy nem lesz kesze-kusza ettől, csak feldobja a könyvet. Nagyon jó, hogy nincs kőbe vésve a haladási irány. 

A stílus frappáns, gördülékeny, enyhén humoros, gyerekfejjel és felnőtt szemmel nézve is élvezetes. A párbeszédek gördülékenyek, a leíró részek rövidek, hogy ne vesszenek el a túl aprólékos fejtegetésekben az apróságok. 

79444161_972472349790313_2606335916427444224_n.jpg

A történet maga egy olyan témát dolgoz fel, ami a gyerekeknek fontos, mégpedig a szülinapot és az ajándék kérdést. Az egyik legfontosabb, legizgalmasabb, hogy a jeles napunk, amikor minket ünnepelnek, hogyan fog zajlani, mit kapunk ajándékba. Ugye? Ki nem keresgélt ajándékot gyerekkorában? Ezért szerethető annyira a könyv gyerekszemekkel nézve. Élményközpontú, gyermekközeli téma. Röviden le lehetne zárni pár oldalban az egészet, de ezt interaktív módon igencsak felturbósítva az írónő meghosszabbitotta, érdekesebbé tette. Remekül, izgalmasan írta meg, amitől nem lanyhul az érdeklődése a gyermeknek. A lendület sem szakad meg attól, hogy sok kis fejezetből áll. Viszont idő hiányában vagy kezdő olvasóknak nagyon jó ez a könnyítés, megközelítés.

A szereplők nagyon szerethetőek, kedvesek, a gyermeki tulajdonságokat jól hozzák kissé felerősítve. Könnyű azonosulni velük és izgalmasabb nyomon követi csetlésüket-botlásukat, velük együtt nyomozni. Lánykám imádta Abigél cserfességét, önbizalmát és felfedezői vénáját. András igazi izgága kisfiú, aki szereti a hasát, de testvérét is. Kettőjük erős köteléke megingathatatlan, erősítik egymás gyengéit, támogatják a másik felet. 

Nem mond ki a könyv nagy igazságokat, nem akar tanítani, okítani az élet dolgairól és ez helyén is van, egész egyszerűen csak szórakoztat, kikapcsol, nyugtat. Talán egy-két apróság mégis van azért, ami fontos a könyvben. A testvéri szeretet az egyik. A másik pedig az, hogy a túlzott kíváncsiság bajba is sodorhat. De nem tolakodó módon, ránk erőltetve, a szemünk majd kinyomva tárja elénk az író, hanem csak olvasás után, így leírva jutott eszembe, hogy azért csak van benne olyan dolog, ami kiemelten fontos. Nincs a könyvben semmi galádság, durvaság, csupán szeretet. Már ezért is érdemes elolvasni. Nincsenek benne ijesztő részletek, nem lebeg a főszereplők feje felett semmi végleges, fenyegetés, megtorlás. A szülők, nagyszülők és minden családi kapcsolat normálisan van ábrázolva és szeretetteljesen. 

Amit felróhatok a kötet hibájának egyedül, az az, hogy nagyon sok benne a "mondta Andris, Abigél folytatta..." Számomra nagyon zavaró, a fele elhagyható lett volna simán. Hangos olvasással feltűnő is. De ez csak kukacoskodás részemről, a kötet kellemes szórakozást ígér 2 éves kortól, de a 8 éves lánykám is kellőképpen élvezte. Ikreknek pedig kifejezetten ajánlott kötet. 

A külalakját illetően puha kötésű, nagy alakú, nem szokványos gyerekkönyv méretű kötet. Pici kezek nehezen forgatják, viszont a könyvespolcról kitűnik. A grafika nagyon aranyos, letisztult, színes, figyelemfelkeltő, köszönöm külön az illusztrátor munkáját! A betűtípus és méret kifejezetten előnyős a kis kezdő olvasók számára is.

Köszönjük a könyv Anitának, az írónak!

Fülszöveg:

Abigél és Andris, a rosszcsont ikerpár néhány nap múlva ünnepli az 5. születésnapját. Nagyon kíváncsiak már, hogy mit kapnak ajándékba. Amikor anya és apa elmennek vásárolni, az ikrek nyomozásba kezdenek, hogy kiderítsék, hova dugták a szüleik az ajándékukat. Dönt Te hol nyomozzanak, merre keresgéljenek, hiszen a főhős TE vagy!

48 oldal 
ISBN: 9786150067285
Illusztrálta: Tarr Andrea
ReAd-blog
#szponzorálttartalom #reklám #könyv #mese #mesekönyv #recenzió #bejegyzés #ikrek #gyerekek #gyerekeknek #interaktív #blogbejegyzés

Pont ott segít, ahol a legszükségesebb

Babarózsa blog és kismama coach, Kovács Edina

  

79528101_705133373341747_6867731540428718080_n.jpg

"Mindig is sok ember vett körül a munkámat, illetve a magánéletemet tekintve. Többnyire azok a helyzetek, szituációk találtak meg már egészen fiatal korom óta, amelyek mind egy irányba mutattak, hogy segítsek másoknak."

Írja Kovács Edina a Babarózsablog írója, aki kismama coach. Nagyon izgalmas és fontos munkája van ezáltal. Egy kismama vagy frissen szült anyuka a legsérülékenyebb a világon. Ezer kérdés, kétely él benne, amivel rendszerint nincs kihez fordulnia. Őrlődik magában és szenved. Edina ebben segíthet sokaknak, ő az, aki meghallgatja őket. Ma őt faggatom magáról, a foglalkozásáról és a blogjáról, ami az egyik kedvenc blogom.

-Mit jelent pontosan a kismama coach munkakör? Hogyan találtál rá és döntötted el, hogy ez a te utad?

Kislányunk érkezése után fokozatosan jöttem rá arra, hogy küzdhetek a saját utam ellen, vagy élhetek azzal, hogy támogassak minden olyan személyt, akinek szüksége van arra. Így az utóbbi mellett döntöttem, és végül a saját utamból kiindulva arra a döntésre jutottam, hogy az édesanyákkal szeretnék foglalkozni. Így a személyes beszélgetések mellett írásos formában is megpróbálok segíteni a hozzám fordulóknak.

Bővebben, amikor 2014-ben megszületett a kislányunk, Fanni, fantasztikusan éreztük magunkat a férjemmel. Ahogy szokott lenni, minden csupa rózsaszín volt. Majd amikor betöltötte a 4. hónapot kórházba kerültünk vele. Szörnyű éjszakákat töltöttünk benn. Ő a rácsos ágyában infúzióra kötve sírt, én meg a szülőknek éjszakára kirakott széken. Annyi lett a rózsaszín ködünknek, és helyébe az aggódás, a kérdések, és a rossz anya érzések kerültek. Aztán, ahogy teltek a hetek és a hónapok, sikerült mindenkinek feldolgoznia a kórházban ért sokkhatásokat. Azonban az élet úgy hozta, hogy kanyarított elénk egy újabb betegség általi megpróbáltatást. Újabb átvirrasztott éjszakák általi kisírt karikás szemek kérdőn néztek vissza rám a rideg kórházi mosdó tükréből, hogy vajon mi lehet a gond, hogy újra idekerültünk. Hosszas vizsgálatok, orvostól orvosig való rohangálásoknak köszönhetően végül a gyerekorvosunkkal kart karöltve elkezdtünk egy olyan hozzátáplálást, amely sokakat elítélésre sarkalt. Mindenből csak natúrt, menteset készíthettem, és gyümölcsök közül szinte csak az almát ehette, de azt is csak módjával. Majd 23 hónapos korában végre kiderült, hogy a kislányunknak fruktóz intoleranciája van. Ami nem egy komoly "betegség", azonban mivel szinte minden étel tartalmaz fruktózt, így kiemelten oda kellett arra figyelni, hogy mit ehet meg, és mit nem. Mivel az előzményekből kiindulva mi ehhez már hozzá voltunk szokva, így nem sokkolt bennünket a dolog.

Azonban egy dologgal nem számoltam. Mégpedig az anyukák mérhetetlen rosszindulata felém, amiért más étkezést követek, mint az átlag. Voltam én minden. Különc, rossz anya, aki megvádoltak azzal, hogy szándékosan éheztetem a gyermekemet. Egy kezemen megtudom számolni, hogy hány ember állt mellettünk ebben az igen nehéz időszakban! Majd amikor világossá vált számomra, hogy én vagyok mások szemében a rossz édesanya, betelt a pohár és elkezdtem helyén kezelni ezeket az embereket. Még inkább befelé figyeltem, és tudatosan kizártam mindent és mindenkit, aki nálam okosabbnak hitte magát a saját gyermekünk étkezését tekintve. Innen van ma is azaz anyai erőm, amit végül is a kislányunkért való kiállásban szereztem meg.

78641708_789726578139801_9161700781840138240_n.jpg

- Kiknek ajánlod? Miért jó egy coach munkáját igénybe venni?

Leginkább azoknak ajánlom, hogy menjenek el egy coachhoz, akik azt érzik, hogy külső segítségre lenne szükségük az életük kerekebbé tételéhez. Ma már rengetek olyan segítő van, akik speciális területeken tudnak segíteni.

Én azt vallom, hogy ha egy nő magabiztos lábakon áll, akkor képtelenség kibillenteni abból. De ehhez pontosan ismerned és tudnod kell, hogy te mit is szeretnél valójában! Egy jó coach feldob, elgondolkoztat, és irányba állít, hogy rágyere, mi a jó neked. Kihozza a már egyébként is benned lévő erősségeidet, rávilágít arra, amit sokszor még magunknak se merünk bevallani, hogy mi is valójában a szívünk vágya és ehhez megadja a kellő bátorságot, hogy azokat a lépéseket meg is merjük lépni.

- Milyen visszajelzéseket kapsz ezzel kapcsolatban?

Őszintén mondom, hogy csupa pozitív visszajelzést kaptam eddig, de tényleg. Ma a kismamákkal az orvosokon, és a védőnőkön túl senki nem foglalkozik. A lelkükkel meg pláne. A már nálam járt anyukák többsége tudja, hogy ha egy kicsit is elbizonytalanodnának, akkor továbbra is bizalommal fordulhatnak felém.

- Mivel gazdagodtál te magad, munkád során? Formál téged is valamennyire ez a munkakör?

Abszolút formál, mivel úgy érzem, hogy ezek által a beszélgetések által én is képes vagyok saját magamban olyan új dolgokat felfedezni, amelyek az önismereti fejlődősében elengedhetetlenek. Egyik, másik édesanya által hozott megoldandó helyzet olykor rádöbbent arra, hogy az ember valójában mennyire tudná irányítani a saját életét, ha képes lenne elfogadni a változással járó nagyobb lépéseket, és nem a félelem rabjaként élne. Így erre az anyukák által napi szinten emlékeztetve vagyok.

- Van valami amire extrán odafigyelsz, fontosnak tartod?

Alapvetően egy toleráns, megértő, nyitott személyiség vagyok, így számomra az adott helyzetre való ráhangolódás természetesen és könnyedén megy. Amit viszont fontosnak tartok, és el is mondok minden alkalommal, hogy a titoktartás minden témában, helyzetben és esetben él. Hiszen a bizalmas, őszinte hangvétel enélkül az egész beszélgetés nem érne semmit.

78836759_807383576352330_4054554925353402368_n.jpg

- Egy nagyon klassz kis blogot vezetsz, amit én is olvasok rendszeresen, mint említettem korábban. Rengeteg lelki finomság van benne és izgalmas témák. Olyanok, amiket illik az szőnyeg alá söpörni és nem beszélni róla. Te viszont minden témához meglehetősen érzékenyen állsz, te nem elhallgatod, hanem mered kifejteni az álláspontod, írsz egy cikket róla és ezzel sokaknak segítesz. Ez a blog a Babarózsa. Mesélnél róla? Mikor indult, mikről van szó benne, milyen célközönségnek szól?

Köszönöm szépen, rengeteg munkám van benne, mivel minden segítség nélkül, teljesen egyedül találtam ki és építettem fel. A Babarózsa blog 2016-ban indult, amikor még otthon voltam a kislányunkkal, és mivel (akkor még :-) jó alvó volt, így rendkívül sok szabadidővel rendelkeztem. Majd egy nap összeszedtem a bátorságomat és elkezdtem írni. De ha teljesen őszinte akarok lenni, elképzelésem se volt arról, hogy ez mennyire tud bennem kiteljesedni, vagy túlnőni.

A legfőbb célcsoportom a kismamák, illetve a kisgyermekes anyukák. Olyanok, akiknek az önbizalmuk megerősítésében tudok segíteni. Továbbá, hogy kihozzam a bennük lévő erőt, amit ugyan nem minden pillanatban érez egy édesanya, de ez ettől még ott van mélyen legbelül, csak ki kell hozni önmagunkból. Az oldalamon rendszeresen jelennek meg cikkek, ahol az egyszerű témáktól kezdve, a bonyolultabbig minden megtalálható. Így ennek megfelelően a blog oldalam az anyukák lelkének erősítésével, és ezeknek az általam fontosnak tartott üzeneteknek az írásos verzióját tartalmazza.

- Mivel foglalkozol, mit csinálsz szívesen, ha épp nem dolgozol?

Rendszerint írni szoktam. Egészen fiatal korom óta szinte mindenre van külön füzetem, ahová az általam vélt fontos dolgokat vezetem. Emellett szeretek olvasni, imádom az új könyvek illatát. De természetesen a családom az első. A velük közösen eltöltött idő, az ami valójában kikapcsol és feltölti a lelkem.

- Van az élethez valami mottód vagy ami szerint éled az életed?

Az egyik kedvenc könyvem Edit Eva Egertől a Döntés című könyv. A könyv elolvasása teljes mértékben megfogalmazta azt, amit valójában az életről gondolok. Vagyis, hogy az embernek mindig minden helyzetben van döntési lehetősége!

Az már egy másik kérdés, hogy a választások között sokszor olyan lehetőségek is szerepelnek, amelyek számunkra kényelmetlenek, nehézkesek vagy éppen bonyolultnak tűnnek elsőre. Na meg persze azt se felejtsük el, hogy az is döntés a részünkről, ha nem változtatunk egy adott helyzeten, hanem mindent hagyunk úgy, ahogy éppen van.

 - Hogy látod magad 5-10 év múlva?

Bízom benne, hogy 10 év múlva már elfogadott lesz az, hogy az anyukáknak a lelkükre is oda kell figyelni, nem csak a szülés utáni testük formázására. Ma azt látom, hogy sokkalta inkább fontos a külsőség, hogy a várandósság alatt, majd a szülést követően minden nő toppon legyen. De hol van mindeközben a lélek?!

Remélem, hogy az elkövetkező években már nem lesz támadási felület egy anyukában sem, ha úgy érzi, hogy felborult benne az egyensúly, és szeretne ennek rendezéséhez segítséget kérni.

 ReAd-blog

#interjú #blog #coach #blogbejegyzés #post #bloggerélet #kismama

79003712_1336739683174704_1615000590553710592_n.jpg

 

Hogyan kezdjünk neki a könyvírásnak...

Varga Bea: A ​siker tintája

79099557_1435241089963297_8830498532042473472_n.jpg

Bevallom, rengeteget olvasom más könyveit és azokról véleményt is készítek nagy gonddal, de sosem jutott eszembe, hogy én magam is írhatnék egyet. De, hazudok. Talán 8-9 évesen egyszer, ami kérész életűnek bizonyult, hamvába holt rögtön. Nagy szerencsétekre. 

Viszont annyira sok helyen megkapom, hogy miért nem kezdek el írni. Ennek rengetem oka van. Hiányzik a szikra, az ötlet, a téma, a mondatok, az önbizalom, az összeszedettség, a technikai részletek, a finomságok, az idő, az anyagiak...

Akkor miért is vettem kezembe egy könyvírást segítő kötetet? Jogosan kérdezhetnétek tőlem. Egyszerű a válaszom. Röviden azért, mert érdekel és tudom, az írónő neve garancia a jó könyvre.  Hosszabban mindig érdekelt, valaki miért adja írásra a fejét, mik a mozgatórugói és bár sejtettem, hogy nem könnyű, álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire összetett egy könyv elkészülése. Ezer dologra kell figyelni írás közben és csak arra összpontosítani. Fél szívvel nem lehet írni, ha nincsenek ott a gondolataink. Kellenek ötletek, vázlatok, karakterek, stílus, leíró részek, kor behatárolás, nyelvi készségek és még ki tudja mi nem. Mi bloggerek, olvasók könnyen kritizálunk, szedjük ízekre az elkészült műveket, mert sejteni sem sejtjük, mekkora munka áll a hátterében. Egy blogbejegyzés megírása 1-2 napot vesz igénybe maximum az adott történetben, témában élve, ami egy könyv esetén akár több hónapot körülölelhet. Magányos és felemelő is egyben. Egy könyv születése hasonlít egy gyermek kihordásához. Megszületik a gondolat, gomolyog, növekszik, alakul, fejlődik majd kirobban és önálló életet kezd el élni szép lassacskán. Terelgethetjük, segíthetjük az útján, de utána már sok beleszólásunk nincs az életébe. 

Pontosan ezért kértem a Könyvmolyképző Kiadótól ezt a könyvet recenzióba. Ezúton is köszönöm nekik! Nagyszerű, összeszedett írásmű, amit jó szívvel ajánlhatok kezdő és némelyik kevésbé kezdő írónak is, de azoknak is, akiket csábít a könyvírás, mint szakma. Mert az igaz, hogy az íráshoz szükségeltetik némi érzékenység, érzék, de a többi tanulható, fejleszthető. A könyv lehetne a Kezdő Könyvírók Bibliája, ami ebben segít!

A könyv nagyon jól összefoglalja, mitől lehet egy történet rossz, mitől csúszhat meg, mi hiányzik néha az áttöréshez, a sikerekhez, mitől lesz fura. Remek tippeket ad ahhoz, hogyan kezdjünk hozzá, mikre ügyeljünk, miként kerüljön bele egy történetbe minden,ami fontos, hogyan helyezzük el az adott zsánerben, korosztályban,  mit tegyünk, ha elbizonytalanodunk, ha kiégünk, miként írjunk szinopszist, kedvcsinálót... 

Köszönöm Beának, hogy ennyire sokrétűen, mélyrehatóan, olykor iróniától sem mentesen, viccesen, példáktól hemzsegőn megírta minden tapasztalatát úgy mint író, de mint szerkesztő és kiadói munkatárs is. Őszintén és kendőzetlenül veszi górcső alá a történetekben ejthető hibákat, az írói önbecsülést, a kiadók szemén keresztül látható dolgokat és írói szemszögből is közvetít ráadásul, ők mit érezhetnek. A segítő példák nagyszerűek. Kedvem lett volna egytől egyig megoldani őket, mint az eminens tanulóknak, csak az volt a bibi, hogy egy történetem sincs hozzá. 

Annyira sok apróságra kell odafigyelni. Sokszor fel sem tűnt eddig olvasás közben, hogy egy-egy könyv azért sántít, mert ezek el vannak némileg sunnyogva, nincsenek javítva azok a bizonyos könyves hibák. Csak azt éreztem, hogy valami nincs rendjén, hiányzik vagy túl sok, de nem tudtam miért. Most már világos.

Írónak lenni felelősség. Már egy eladott kötettel taníthatunk, éreztethetünk, sejtethetünk dolgokat az olvasóval. Ha befut az író, akkor pedig rengeteg embert formálhatunk, ezt ne feledjük! Sok könyv persze nem lesz sikeres, hiába jó és jól van megírva. Más könyvek rosszak, mégis kapkodják a könyvesboltokban őket. Ízlések és pofonok. Szóval attól, hogy valami nem a nagykönyv szerint van megírva, még lehet akár siker is. De ha valami nem ér el hatalmas sikereket, az sem baj!

Egyszerre nagyon tömény és sok az információ ebben a könyvben, ezért ne egybe akarjuk lenyelni, ha tényleg írásra adnánk a fejünk. Talán el is bizonytalanít kicsit. Olvassuk el a minket érintő, érdeklő részeket és később térjünk vissza a többire is. Ha semmi ilyen irányú tervünk nincs, a megoldandó feladatokat sem végezzük el, akkor gyorsan haladós, pörgős könyv. A stílust nem méltatnám, Bea jól ír és kész. Tudja miről beszél. Van benne komolyság, adatok, száraz anyagok, vicces felvetések, példák, említések, tanító jelleg és minden, ami szem-szájnak ingere. Rövid, átlátható fejezetek, bár, hogy miért ilyen a sorrend, arra nem jöttem rá. 

Mint blogger is nagy hasznát vettem egyébként. Egyrészt ezentúl igyekszem még jobban odafigyelni egy-egy hiba bemutatásakor az író érzékenységére, másrészt a saját cikkeimben, írásaimban, akár a recenziókban is hasznosíthatom, elkerülve, hogy én magam vétsem őket. 

Azt hiszem, azonban ezentúl még hamarabb észre fogom venni az apróságokat, kiszűrni az említett hibákat, most így, hogy felhívtad a figyelmem rájuk. 

És képzeljétek, a kötet olvasása közben arra is rájöttem, hogy én bizony dédelgetek már jó ideje egy mesekönyv ötletet. Egyszer meg is írom, csak alszok még rá 8-9-10 évet körülbelül, ha nem többet...

Bea, kérünk még sok ilyen jó könyvet. És egy javaslat! Kezdő, gyerekíróknak könnyebb nyelvezettel szintén készíts valami hasonlót, hogy már akkor ezekkel a tanácsokkal felvértezve induljanak neki történeteik megírásának! Köszönöm sz élményt! Könyvmolyképző Kiadónak pedig a recenziót köszönöm!

Fülszöveg:

Kreatív ​írás alapmű a szórakoztató irodalomban. Formabontó szakmunka.

Írástechnika, szakmai alapok, sikerreceptek.

Mi alapján döntenek a lektorok egy kézirat sorsáról? Melyek a leggyakoribb dramaturgiai hibák? Milyen írói eszköztárra van szükség a romantika, fantasy, sci-fi, krimi, kalandregény és horror írásához? Mitől jó egy young adult regény? Hogyan írjunk mesekönyvet?

Szabotál a múzsa? Írói válság és lelki élet.

Mikor okoz írói görcsöt külső hatás, és mikor belső probléma? Mit jelent más-más embernek a siker? Milyen kisiklások lehetnek az írói életút során?

Interaktív, szórakoztató írói kalandkönyv.

Az izgalmas témák rendhagyó módon kerülnek terítékre, ugyanis ezt a könyvet nem elolvasni, hanem lapozgatni kell. Két nagyobb úton haladhatsz, az egyik a kezdő, másik a gyakorlott íróknak szól. Lapozz oda, ami kíváncsivá tesz!

Kalandra fel! Ismerd meg a könyvkiadás titkait

Idézet: 

Az olvasás nemcsak empátiára nevel, hanem segíti a lelki problémák feldolgozását is.

280 oldal 
ISBN: 9789634572961

 

ReAd-blog

#szponzoráltbejegyzés #reklám #blog #írás #író #könyv #kiadás #blogger #hogyanírjakkönyvet #KönyvmolyképzőKiadó #könyvmolyképzőkiadó #kiadó #recenzió #írjunk 

 78989399_586967258755115_3274958502170198016_n.jpg

 

Könyves mennyország

books-3495133_640.jpg

Egy rendszeresen olvasó embernek maga a Kánaán, ha könyvet vagy könyves apróságot kap ajándék gyanánt. Bizony ezzel én is így vagyok. Imádok mindent, ami olvasással kapcsolatos és gyűjtöm is őket. A minap például a nagy becsben tartott Harry Potteres bögrém tört ripityára, nagy sajnálatomra. Mintha a szívem szakadt volna meg, Pedig nem is használtam hagyományos formájában ivásra, csak dekorációként. De fontos volt számomra, óvtam, védtem, egyszóval nagy becsben tartottam. Hát most nem sikerült vigyáznom rá eléggé.

Nos, ezzel nem azt akarom mondani, hogyha ajándékot szeretnél választani olyan ismerősödnek, rokonodnak, barátodnak, házastársadnak, aki szereti a könyveket, hogy uccu neki, irány a könyvesbolt, lepd meg! Nem ám. 

Elég nehéz valakinek úgy könyvet venni, hogy nem ismerjük az illető olvasási szokásait, kedvenc íróit, olvasói zsánerét. Ha nincs dugiban egy kívánságlistája vagy nem tudod meglesni milyen könyvek találhatóak a polcán, mik vannak már meg neki, akkor felejtős a dolog. Viszont erre remek áthidaló, ha könyves tárgyat veszünk nekik helyette. Könyvjelzőből például sosincs elég olvasást kedvelő társaimnál, mint ahogy nálam sem. De egy bögre, könyvtámasz is hasonlóan nagy örömet tud kiváltani belőlünk. Mai válogatásom az Olvashop.hu jóvoltából történik. Nála nézelődtem és mutatok be nektek pár tételt, ami felkerülhet a karácsonyi megveendők listájára!

Könyvtámaszok

Bárkinél jól mutathatnak a polcon ezek a szellemes, vicces, ötletes vagy szépséges könyvtámaszok. Kiváló ajándéknak. Kitaláljátok melyik a személyes kedvencem? Fogadjunk, hogy nem. Ugye milyen mutatósak?

konyvtamaszok.jpg

A választék itt megtalálható, ha szívesen elmentenéd magadnak. 

Könyvtokok, Könyvkabátok

Sajnos használat során a táskába be, majd kikerülnek a könyvek. Gyűrődik a borítója, a sarka, lekopnak róla a betűk, az aranyozás...Szegények elég nagy törődésnek vannak kitéve. És az ismerős, mikor olvasol a tömött buszon és mindenki feléd tekinget, hogy a borítón milyen cím virít? Ha ez idegesít téged vagy az ismerősöd, akinek ajándékot szeretnél adni, akkor remek választás. Az arcpirító borítók is remekül eltüntethetők, ha épp brutális horrort vagy erotikus regényt forgat az ember...

73523622_768429080237043_3175078032679370752_n.jpg

Nem csak hasznos dolog, hanem szépen fel is öltözteti a könyvet, óvja, védi minden külső hatásról, ráadásul mutatós is. Itt nézhettek szét, ha megnéznétek a választékot. 

Könyvjelzők

Ahogy írtam is az elején, a könyvjelzőkből sosem elég olvasói körökben! Kinek papírfecni, zsebkendő, egy megsárgult levelezőlap, gyerekrajz, kinek hivatalos könyvjelző kerül a könyvébe. Ahogy sikerül épp. Én személy szerint, szeretem a szép könyvjelzőket, legyenek bármilyen anyagból is. Ha tartósak, jól észrevehetőek, viccesek, figyelemfelkeltőek vagy csak simán szépek, akkor nyert ügyük van. Bár gyerekeim szívesen kilopkodják és elinalnak vele rendszerint, így túl tartósnak nem mondanám őket. De ez a személyes problémám csak. Vagy más is így járt mindig?

57267563_644122952667657_1613941537517862912_o.jpg

Ha feltöltenéd a könyvjelzős pakkodat vagy valakinek azt vennél szívesen ajándékba, itt megteheted. 

Személyes kedvencem nem maradhat el, lentebb megtaláljátok a hozzá tartozó képet. Egyszerűen meg kell mutassam nektek. Még egy Könyvfesztiválos dobozban kaptam, rózsaszín kivitelben. Annyira aranyos, ötletes, jópofa. Gyerekeknek pedig kifejezetten ideális, ha menet közben kéne abbahagyniuk az olvasást. Praktikus.

kepmutat_vizjeles.jpg

Ajakbalzsamok

Igen, jól olvastad. Nem írtam el. Itt és most, nem kozmetikai ajánlást olvasol, mégis ajakbalzsam a következő tétel.  Hogy jön képbe? Mert már nem csak illatgyertya, bögre, könyvjelző, hanem illatos, ízes könyves ajakbalzsam is létezik! 

ajakbalzsamok-stift.jpg

ajakbalzsam.jpg

Ha kedvet kaptál a kipróbálásához vagy valakinek szívesen ajándékoznád, itt tudod megnézni milyen könyvesben van. 

Pecsétek

Ki ne szeretne úton, útfélen pecsételni? Annyira jó móka. Feldobni a levélpapírt, egy csomagolást, díszíteni vele mindent, amit csak lehet. Titkos vágyam egy blogom nevével ellátott pecsét. :)

inshot_20191105_135410746.jpg

 

Könyvtea

Finom, izgalmas csomagolásban van és az olvasás gyakori velejárója? Hát a tea (vagy a kávé). Imádom a könyvtea ötletét. Aki kitalálta, hatalmas arc!

kepmutat_vizjeles_1.jpg

Itt tudod megnézni, milyen ízekben rendelhető. 

Könyves táska

Ez szintén megint az a tétel, amiből sosem lehet itthon elegendő. Végre egy olyan könyves dolog, amit mindenki láthat rajtad rögtön. És környezetvédelmi szempontokból is roppant előnyös, hogy nem eldobható, így bármikor magaddal viheted, bevásárolhatsz benne tízszer, százszor, ezerszer, örökre. 

kepmutat_vizjeles_2.jpg

Tetoválás matrica

Ha valami majdnem örök darabot szeretnél. Tökéletes, amikor nem vagy még biztos az igazi tetoválásban vagy amikor valahogy jeleznéd, te is olvasó vagy, szereted a könyveket. Szerintem aranyos ötlet.

kepmutat_vizjeles_3.jpg

Itt rendelhető különböző mintákban.

Köszönöm, hogy velem tartottatok a könyves ámokfutásom alatt. Mondanom sem kell, én bármikor bármelyiket gondolkodás nélkül elfogadnám. És ez nem kicsit célzás! Remélem a családtagjaim is olvassák a bejegyzésem. Roppant ötletes ajándék mindegyik, de magad is lepd meg vele nyugodt szívvel. Köszönöm az Olvashop oldalnak a közreműködést!

ReAd-blog

#szponzorálttartalom #reklám #válogatás #bejegyzés #cikk #blog #könyves #tea #ajándék #meglepetés

 

Miként ünnepelnek a franciák karácsonykor?

paris-1568057_640.jpg

Bizonyára már nagyon várod a karácsonyt. Én már kellően, így arra gondoltam, folytatom a múltkoriban megkezdett cikksorozatot, idegen országok ünneplési szokásairól. Karácsonyra való hangolódásra tökéletes. Engem mindig elbűvölnek mások ünnepi tradíciói. Portugália karácsonya után ma Franciaországot mutatom be, hogyan ünnepel. Segítségemre ebben húgom lesz, akinek a párja francia. Már évek óta kint élnek Párizs környékén, így első kézből tudnak mesélni a kinti szokásokról, tradíciókról nektek. Persze itt is régiónként eltérhetnek a dolgok, így általánosságokról írok. 

dsc02928.JPG

Franciaország híres a finom borairól, különleges ételeiről. Szeretnek jókat és izgalmas dolgokat enni. A karácsonyi menü sem kivétel ez alól. Igazán sajátos ételsoruk van ilyenkor is, ami nekünk meglepő, nekik viszont természetes, illeszkedik az ottani élelmiszerekhez, a tenger kincseihez. 

wine-1761613_640.jpg

 

Meglehetősen korán, november végén, december elején elkezdik a hangolódást. Kidíszítik a várost, felállítják a miénkhez hasonló hagyományos, ám szaloncukormentes karácsonyfájukat, hogy aztán egészen sokáig, január elejéig, közepéig csodálhassák ünnepi fényeit. Az egész ország fényárban úszik, főleg a fontosabb csomópontok. 

dsc01908.JPG

Imádják az adventi naptárakat és az abban egymásnak vagy az apróságoknak elrejtett meglepetéseket.

Országszerte kézműves vásárokat tartanak, amiket az önkormányzatok szerveznek. Ilyenkor mindenféle finomságot, ajándéknak valót meg lehet venni. Meleg palacsintát esznek vagy churrost, hozzá forralt borral, meleg teával várják a városlakókat. Koncertekkel, gyerekprogramokkal is rendszeresen találkozhatnak az ott élők vagy éppen arra kirándulók. Az sem meglepő, ha szembe jön az emberrel a kis hableány, Ariel vagy Belle, esetleg más meseszereplők. Nagyon sokszor a várost járva, télapó osztogat kisebb ajándékokat a csemetéknek. Az iskolákban a gyerekek szintén ajándékokat, könyveket kapnak, akár nálunk a Mikulás csomag, csak persze mikuláscsoki nélkül. Helyette cukor, kisebb játékok, radír kerül az ő ajándékukba. Különböző alkotóműhelyekben a gyerekek készíthetnek családtagjaiknak ajándékokat saját kézzel, vagy akár a szüleikkel közösen is. 

A franciák igyekeznek megélni az ünnepeket. Közösen, sok időt együtt töltve, programokra járva, vidámsággal telve.

dsc01889.JPG

A Szentestét és az új évet Réveil-nek hívják, ami azt jelenti ébredés. Bizony a ottani Mikulás, a Papa Noël hozza a fa alá a karácsonyi ajándékokat a gyerekeknek. Mikulást, Télapót külön nem ünnepelnek december elején, mint nálunk. 

A menü elég változatos. 

Hagyományosan sok ételféleség kerül az étlapra ilyenkor. Sok helyen nem ritka, hogy 5-7 féle ételt is az ünnepi asztalra helyeznek. Nagy kedvenc a csiga fokhagymás vajban. A csigaházba teszik az ízesített vajat és sütőben, 10 perc alatt felmelegítik. Saint-Jacque kagylót is szívesen esznek frissen. Persze más tenger gyümölcsi is az asztalra kerülhetnek. A hizlalt libamáj pirítóson hagymalekvárral is rendszeres. Lazacot bármilyen formában szintén szívesen beleteszik a menübe. A truffe gombát mártás formában vagy ráreszelve bármire szintén szeretik. A különféle töltött húsok is helyet kapnak és persze a saláták, sajtok is..

10f4e6cc0e756484e9e1ef5faec30a61.jpg

A hagyományos desszert a bûche, ami egy tekercs. Nálunk a fatörzs tortához tudnám hasonlítani. Itt rengeteg ízesítésű van, még fagyi formában is megtalálható. Akik vigyáznak a vonalaikra, azok gyümölcssalátát választanak utolsó fogásként.

buche-de-noel-horizontal-1540928371.png

Az ital, amit szívesen fogyasztanak az ételekhez legtöbbször a bor vagy a pezsgő, stílusosan. Hiába, a jó francia bor...

Azt hiszem, szívesen ünnepelnék Franciaországban is karácsonykor. Rengeteg gyönyörűen kivilágított épület, a jó kedv, a sok vásári forgatag, az illatok...

A hagyományaik nem térnek el nagyban tőlünk, de az ételsoruk azért eléggé. Ti melyik ételüket kóstolnátok meg szívesen?

Köszönöm szépen Répási Anitának és Yvonnak, a párjának a cikk születésében való közreműködést! Előre is kellemes karácsonyt kívánok nekik és minden olvasómnak szintén!

ReAd-blog

#karácsony #étel #ünnep #francia #Franciaország #blog #cikk #bloggcikk 

dsc02964.JPG