Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ​ima

2019. november 28. - Mayerné Répási Adrienn

74582176_2649131425146855_5460295445001535488_n.jpg

Nincs nehezebb egy valós történet alapján könyvet írni, ezért is készülhetett ilyen sokáig ez a kötet. A szerző nem csak elmesélője, hanem elszenvedője, közvetlen tapasztalója is Csernobilnak. Gondolom senkinek sem kell leírnom, milyen katasztrófa történt ott. Magáról a kötetről egy bejegyzést összehozni sem egyszerű ezáltal, jó ideig ültem rajta. Abban sem voltam biztos, nekem erről írnom kell-e. De végül úgy döntöttem, megpróbálom szavakba önteni az érzéseimet a könyvvel kapcsolatban, mert fantasztikusan van megírva. Kötelezővé tenném középiskolában, hogy a fiatalok is tanúi legyenek. Ne legyen elfeledve. Talán akkor soha hasonló sem fog történni. 

Már maga a tudat, hogy ez nem fikció, szörnyű. Még kicsi voltam, mikor az eset történt, pontosan 3 éves. 1986. Egészen ködösek az emlékeim. Talán szó volt róla, hogy ne együnk salátát, a nyulaink is hullottak és az összes létező lepke eltűnt, egyik pillanatról a másikra. Hálás vagyok, hogy nem kellett elszenvednem a kétségeket, megijedni, várni a következményeket, mert annyira nem voltam még tudatomnál. Ránézve a gyermekeimre, lehet bele is őrülnék, ha ma történne. 

pripyat-1366163_640.jpg

Letaglózó a kötet. Csontig és szívig hatoló! Hiába akartam nem szeretni, letenni, olyan erősen húzott be, hogy végig olvastam. Megnéztem a sorozatot, ami ebből készült. Feldühített, elképesztett. Az emberi butaságnál nincs nagyobb rossz. A fejünk homokba dugása nem megoldás, sem az elhallgatás, elkenése a történteknek. Elkerülhető lett volna ez az egész. Ha máshogy kezelik a dolgokat. Ha elmondják mindenkinek. Ha segítséget kérnek más országoktól. Ha tudatában vannak a következményeknek. Ha nem valami magasztosabb eszmét éltettek volna. Ha hozzáértőbbek lettek volna. Ha nem egymásra mutogatnak.Ha...ha...ha...Megannyi ha. Már nem tudhatjuk meg, mi lett volna akkor. 

A könyv a sorozat eszenciája. Az író eltér a filmtől. Szigorúan véve nem az események sorozatát mutatja be. Nem tudományos megközelítésből írja történetét, hanem személyes tragédiákon keresztül. Ezzel még erősebbé téve mondanivalóját. Jobban hat az egész. A könyv olvasása után napokig bolyongtam. Forrt bennem ez a rengeteg minden. Végig az járt a fejemben, hogy: DE MIÉRT? Annyi hasztalan feladatot kaptak az emberek, ami miatt a halálukat lelték. Nem lett volna jobb, ha lezárják a teljes részt, aztán csókolom? Nem kaphattak volna felvilágosítást, hogy dönthessenek saját sorsukról, bemennek e a Földi pokolba vagy sem?

Az ott élők megtanultak együtt élni ezzel. A sajnálatból nem kértek, segítséget pedig nem kaptak, csak félelmet. Vajon mennyi halott lehet ténylegesen, ami ennek a katasztrófának a következménye? És még mennyi lesz ezután? 

pripyat-1366159_640.jpg

Minden tiszteletem azoknak, akik tudták, mire vállalkoztak, mégis magukat nem féltve mentek megmenteni a világot, a jövőt, az országukat és minket is! Az írónak is elismerésem. Nem lehetett könnyű lemenni a lélek legalsó bugyraiba, tárgyilagosak maradni, meghallgatni ezeket a beszámolókat. A tehetetlenség...Annyira rossz, hogy a legtöbb emberen nem lehet segíteni semmilyen módon, még engem is feldühített. 

Olvastam olyan kritikákat a könyvről, hogy egy idő után unalmassá vált, hiszen mind majdnem ugyan azt mondják el, csak saját szemszögükből. Persze, mert ugyan azt élték meg, de mégis kicsit másként. Egy letaglózó emberi sors nem lehet unalmas. Ez a téma sem lehet unalmas. Az író pedig zseniális, mert úgy körüljárta az egészet, hogy aki nem járt sosem arra, nem hallott Csernobilról, annak is fogalma legyen a dolgokról. Zseniális, mert úgy megírta a történetet, hogy nem akartam letenni, hiába hatott az összes érzékemre, hiába sírtam rajta, letaglózhatott bármennyire, akkor is végiggyűrtem az egészet. Hatott rám, elgondolkodtatott, érzéseket közvetített.

Örülök, hogy szót kaptak azok is végre, akik megélték, túlélték. Emlékezhetnek, feldolgozhatnak egy keveset belőle. Mi is kaphattunk belőle egy kicsit, hogy a mi vállunkat is nyomja e teher, nem csak azokét, akik ott élnek még ma is, vagy már nem.

Ezt a katasztrófát sosem szabad elfeledni. Pont az ilyen írások tarthatják életben az emlékezést azokról, akik megérdemlik és azokról, akik felelősek érte. Talán az sem lenne baj, ha mindig a szemünk előtt lebegne, hogy bármikor újra megtörténhet. Írom úgy ezt, hogy a Paksi Atomerőmű közvetlen közelében lakom. És tudom, hogy teljesen más elven működik, ezernyi biztonsági intézkedéssel...de akkor is. Ülünk pár időzített bombán...

Az élet írja a legtragikusabb történeteket!

 
358 oldal 
ISBN: 9789634053828 
Fordította: Pálfalvi Lajos

Fülszöveg: 

1986. ​április 26-án kezdődött Csernobilban minden idők legnagyobb atomerőmű-katasztrófája. Az akkori szovjet vezetés titkolózása miatt a világ napokig szinte semmit sem tudott róla.

A Nobel-díjas fehérorosz írónő két évtizedet szánt a téma feldolgozására. Beszélt olyan emberekkel, akiket rögtön a katasztrófa után a helyszínre rendeltek, és a legveszélyesebb munkákat végeztették velük. Beszélt az özvegyekkel, akiknek csak a kitüntetések és az oklevelek maradtak. Beszélt azokkal, akik az erőmű közelében, a paraszti Atlantisszá vált Poléziában éltek aztán bedeszkázták a kútjukat, és kitelepítették őket, vagy maradhattak a házukban, de eztán már úgy éltek, mint egy rezervátum lakói. Megismerjük az áldozatokat, a felelősöket és a szovjet virtusba belerokkant vakmerő önkénteseket. Megismerjük azokat, akik számára Csernobil filozófiai probléma, az atomkorszak utáni ember alapító mítosza, és azokat is, akik a szovjethatalom ellenségeit, a Nyugatot és az árulókat okolják érte.

Csernobil nemcsak egyéni, családi, hanem nemzeti tragédia is. Nem szovjet, nem orosz, nem is ukrán, hanem fehérorosz nemzeti tragédia. A tízmilliós nemzetből több mint kétmillióan élnek szennyezett területen. Mert amikor a szovjet híradókban örömhírként közölték, hogy szerencsére nem Kijev felé szállt a radioaktív felhő, azt nem közölték, hogy Minszket és Fehéroroszországot borította el. Mivel a birodalom itt többször is erőszakkal állította meg a nemzetté válás folyamatát, sokan csak ekkor döbbentek rá, hogy az ő sorsuk más, maguknak kell kitalálniuk, hogyan menthetik meg az életüket. A gyarmati sorban élő nemzet a csernobili katasztrófával lépett be a világtörténelembe. Mert az afganisztáni háború és az atomkatasztrófa a birodalmat is romba döntötte.

Csernobil minden szereplő számára korszakhatár. A boldog tudatlanság elvesztését jelenti, ahonnan csak hosszú idő után lehet eljutni a rezignált, keserű bölcsességig. Vannak, akik már eljutottak ide, és vannak, akik most csak most indulnak el, mint a Szolzsenyicint olvasó falusi párttitkár. Egyesek menekülnek a zónából, másokat meg vonz az a terület, amelyet lassan visszahódít a természet.

Csernobil nemcsak katasztrófa volt, hanem figyelmeztetés is. És Alekszijevics szerint minden nemzedéknek olvasnia kell a jövőnek hagyott jelekből.

Csernobil ma is aktuális. És aktuális lesz még 48 ezer évig.

ReAd-blog

#Csernobil #csernobiliima #könyv #sorozat #dráma #élet

chernobyl-3711294_640.jpg

Jégvarázs álom

ice-crystal-64157_640.jpg

A tündérmesék fontosak. meghatározzák egy gyermek életét, segítenek feldolgozni dolgokat, szórakoztatnak és jó visszaemlékezni rájuk sok év múlva is. Nem tagadom, Jégvarázs imádók vagyunk. A dalok, a karakterek és Olaf első számú kedvencünk. Olyan szívet melengető mese. Lányok élményt (is) szoktak kapni ajándéknak névnapra, születésnapra, így adott volt, hogy megnézzük a nagy kedvenc második részét is. A WMN oldalon megjelent egy cikk, ami kicsit elrettentett. Az alapján tuti nem vittem volna el a gyerekeket. Nem csak a lehúzó kritika miatt, hanem mert ijesztőnek és túl nyomasztónak, tanítónak titulálta a történetet. Egy mese észrevétlen tanítson és szórakoztasson elsősorban, azt vallom. Végül mégis elmentünk moziba, ami nagy élmény volt, kár lett volna kihagyni.

A Jégvarázs második része talán kicsit már idősebb korosztálynak készült. Komolyabb mondanivalója van, a család és barátok fontosságáról, a szeretetről, ellenségeskedésről, a természet megóvásáról. A zenék kevésbé fülbemászók, hiányzik a dallamtapadás, a könnyen megjegyezhető szöveg. De ízlésesek és szépek. Megint nagyszerűen feldobták a történetet. Sok dal van benne? Igen, de ettől emészthetőbb, szerethetőbb a mese és a kisebbek ezért fogják szeretni. Ez lett kedvenc dalom, bár nem a fődal. 

Nagyon fontos üzenete van a történetnek, méghozzá a családról, barátságról, természetről. Mindegyiket becsüljük meg, óvjuk, szeressük. Ez szerintem tökéletes téma, amiről igenis beszélni kell a gyerekek szintjén. Megugrotta a történet, az a fontos. Nagyon könnyen elrontható lett volna. Giccsbe fulladhatott volna vagy gyermekeknek nehezen emészthetőbe, de itt nincs erről szó. Nagyon jól eltálalta az arányokat a mese. Nem túl sok és nem elnagyolt. Fontos, hogy a gyerekek megismerjék az elmúlást, a véglegességet, azt is, hogy a tetteinknek milyen hatása lehet másokra. A természetvédelem pedig egyre indokoltabb. Hol kezdjük az oktatást, ha nem a mesékben? Ez jut el először a tudatokig és kevésbé erőszakos, mint egy környezetóra. Kicsiknek emészthetőbb.

A karakterek szép jellemfejlődésen esnek keresztül. Anna felnő a feladatokhoz, felelősségteljes lesz. Elza pedig elfogadja az erejét. Viszont ő megint egy picit visszalépett, hiszen egyedül akar megoldani mindent, nem tanult az előző részből, hogy összefogással bármi elérhető, együtt.  Ezért kicsit csalódott voltam. Olaf imádnivaló, szószátyár hóember, mint mindig. Sok derült percet okozott a moziba nekünk. Nem titkoltan nekem ő a kedvencem szókimondásával. Érdekes módon, csemetéimnek ő tetszett a legkevésbé. Sven eléggé pipogya volt most, nem a szokásos megmentő, de szerethető karakter ő is. Talán ez sem gond egy mesénél, így megmutatja, hogy egy nő, lány is tud erős, védelmező lenni, nem csak a férfiak. Ő is uralkodhat, ő is lehet király, bátor, a világa megmentője, a sorsa irányítója teljesen egyedül. És a fiúknak is szabad érzelgősnek, félősnek lenniük kicsikét, az nem baj. Sok új apróbb szereplő helyet kapott ebben a részben. Nem voltak eléggé kidolgozva számomra, de a gyerekeknek pont elég volt így. Kedvencük a makrancos vízszellem volt. Nekem a kis tűzlény.

Mennyire szomorú? Volt egy rész, ami alatt majdnem sírtam. A gyerekek nem igazán vették tragikusnak. Egy kicsi sem sírt vagy kellett kimenni vele a moziból, hiszen a mese készítő nagyon hamar helyrehozta a dolgokat. Éreztük, hogy ez nem végleges, van még a meséből hátra.

Mennyire félelmetes? Van egy-két sötétebb rész, de cseppet sem katasztrofális. Még egy összerezzenés sem volt vagy hasonló. A Tv mesekínálatában ezerszer ijesztőbb mesék vannak. Nem beszélve a régi korok meséit, ahol megeszik a Piroskát vagy hasonlók. Szerintem ma már erősebb dolgok kellenek, a gyerekek edzettek. Sokan fel sem fogják, nem veszik észre az ilyen dolgokat a csemeték közül. Mi felnőttek talán kicsit felfújjuk az egészet.

Összességében nagyon jó mese kerekedett ki belőle. Visszavezet a múltba, a gyökereink fontosságáról mesél a történet. Számos izgalmas kalandot él meg a testvérpár és segítőik. Megint megmutatta, hogy a testvéri szeretet lehet nagyon jó, nagyon erős és iszonyat fontos dolog. Remélem a gyerekeimnek is ez jött le leginkább. Bár ők még jobban a csillogó lovat látják ki a meséből vagy azt a cuki kis gyíkot, a szép dalokat és a szereplők gyönyörű ruháját. Nekik ez a fontos. Szórakoztasson, vicces legyen, izgalmas, szárnyaló. A mellékes, a tanító rész is bizonyára átmegy valamennyire azért, de nem az a fontos elsősorban. 

Mennyire ütötte meg a mese az első rész sikerét, összeszedettségét, élvezhetőségét? Azt mondom, máshogy volt jó. Kicsit erősebb volt történetvezetésben, tanításban, de gyengébb dalok terén. a képi világ viszont pont ugyan olyan gyönyörű!

Újranézős lesz, az már biztos.

ReAd-blog

#read #readblog #blog #mese #Jégvarázs #Jégvarázs2 #történet #tanító #gyerekekkelnéztük #szerettük #mutimitcsinálsz

Ó, azok a rettegett céges karácsonyi bulik…

christmas-3012862_640.jpg

Ó azok a rettegett céges karácsonyi bulik…

Közeledik az év vége, a karácsony, szilveszter és vele a céges partyk időszaka. Ez ám a karácsonyi csapatépítő bulik ideje! Valakit rettegéssel tölt el ez a tény, más pedig közönnyel fogadja vagy épp ellenkezőleg, hatalmas ovációval. Hiába szépítjük, van, akiből ilyenkor tör ki a hónapok óta rejtegetett igazi énje, pont a buli kellős közepén. Azok a közhelyek is elkerülhetetlenek évről-évre, hogy lesz legalább egy olyan kolléga, aki nem bírja ki teljes lerészegedés nélkül e nehéz napot. Némely szerencsések pedig pont ott találják meg életük párját a múltkoriban kiszemelt munkatárs képében. Az ember érezheti nagyon jól magát vagy átvészelheti nehezen a nagy napot, de akár otthon is maradhat, távol minden közös megmozdulástól. Egy biztos azért, kihagyni vétek.

Nem mindegy, hogyan telik a nap. Alapos szervezést igényel egy buli levezénylése, ember legyen a talpán, akinek hibátlanul sikerül. Hol legyen tartva, milyen stílusban, milyen ételekkel, zenével vagy sem, játékokkal vagy anélkül, milyen legyen a dekor, dress code kell-e? Ráadásul igényes legyen és bele férjen a költségvetésbe is? Rengeteg dolgot kell szem előtt tartani. A szervezők is keresik az új ingereket. Már nem biztos hogy elég egy szelfi fal vagy egy karaoke készülék.

drinks-2578446_640.jpg

Egy jó céges buli közelebb hozza a munkatársakat, ténylegesen csapatépítő jellege van, nem pedig befeszülős, külsőségekre menő és ingyen piára hajtó buli legyen. A lehangoló, hideg, sötét januárra megfelelő muníciót kell adjon az évkezdéshez, kibeszélnivalót, későbbiekben szívesen visszaemlékezős pillanatokat. Kreatív ötletek kellenek, a humor és a különböző közös feladatok elengedhetetlenek, esetleg egy igény zene, különben unalomba vagy ivászatba fullad az egész buli.

Az utóbbi években divatba jött a tematikus estek szervezése: casinós, karaokés, rock&roll party, gengszter party, céges főzős, lakáséttermeben tartott est, de még közös disznóvágás, kolbásztöltés is közszájon forog. 

Ha későn eszméltél, pár tipp hová érdemes szervezni a bulit.

Egy közös főzés mindig tuti befutó. December 5-én este Havas Dóra, a Lila Füge gasztroblog alapítója főz egy felejthetetlen karácsonyi menüsort a Gedeonban. Mellé – körítésként – természetesen betekintést enged féltve őrzött konyhai fortélyaiba is. Az ajánlatot a Heppen.hu oldalon találtuk. Nem csak egy élménnyel gazdagodhatunk, hanem finom ízekkel is.

Az év végi hajtást levezetni nem csak ivással lehet, hanem egy kiadó nevetéssel is. Ez a módszer hatékony a feltöltődésre. Bár vissza lehet nézni a Dumaszínházas előadásokat felvételről is, mégis jobb lenne élőben látni a humoristákat, nem? Már lehetséges? Tóth Edu például szívesen töltene egy csapattal jó kis hahotázással egybekötött estét. Még lecsaphatsz rá a heppen.hu-n!

Valami kifinomultra vágynál? A színház- és művészetrajongóknak találtunk egy kis létszámú, igazán különleges programot. Mit szólnál hozzá, ha Haumann Máté egy szűk körű vacsora keretein belül olvasna fel a világirodalom legszebb darabjaiból a kollégáknak, utána pedig beszélgethetnétek egy jót? Ez az ajánlat kifejezetten kisebb, kb. 20 fős cégeknek készült.

Játékos. A következő programajánlatom egy igazán játékos formában történő buli Eureka Gamesnél. Azok a cégek képesek hosszú távon is sikeresek maradni, melyek működésének alapját egy bizalomra és tudásmegosztásra épülő vállalati kultúra adja. Ötvözik az élménytervezést a viselkedéstudománnyal, a nem-digitális játékosítást a humánfejlesztés módszertanával.

Szabadulószoba kisebb létszámú cégeknek. Éljétek át az 1920-as évek Chicagójának hangulatát! Legyetek a Sebhelyes arcú, Al Capone legfőbb segítői Escape Legendsnél, a Minikupon jóvoltából. 

Nem jó, ha befeszülnek a résztvevők, a lényeg az, hogy kiszakadjanak a munkából, megismerjék egymást a munkatársak ténylegesen, minőségi, közös időt töltsenek el és oldott legyen a hangulat, mindenki szép emlékekkel térjen haza, várva a következő céges bulit.

 Bárány-Szilfai Alidát kérdeztem a témában, aki Esküvő- és rendezvényszervező.

Rendezvényszervezőként szerinted mitől lesz jó egy céges karácsonyi buli? Mitől működik? Mitől lesz borzalmas?  Mit ne tegyünk bele semmiképp sem egy céges buliba, szervezőként? Véleményem szerint elsődleges az, ami nem rajtunk, rendezvényszervezőkön múlik: az adott cégen belüli csapatszellem, a kollégák közötti összetartás, összetartozás. Szervezhetünk akármilyen szuper eseményt, ha alapvetően a kollégák nem szeretnek munkán kívül időt együtt tölteni, vagy ha például a cégben nagyon nagy a fluktuáció, és nehezen szokik össze a csapat. Borzalmassá sok mindentől válhat, például véleményem szerint nem mindig jó egy ilyen eseményt "túlszervezni". Értem ez alatt azt, amikor az est minden percét, pillanatát be akarjuk osztani, tartalommal megtölteni, és nem hagyunk időt a kötetlen beszélgetésre, esetleg táncra, bulizásra. Én erről a fajta túlszervezettségről mindig igyekszem lebeszélni az ügyfeleimet. Az is balul sülhet el, ha a cégvezető szeretne egy programot (pl. karaoke), de a dolgozók abszolút nem szeretik ezt a fajta szórakozási formát, és nem vesznek részt benne. Ilyenkor előzetes felmérést szoktam javasolni, mely alapján könnyen eldönthetjük, van-e értelme leszervezni a szóban forgó extra programpontot, vagy sem. Természetesen itt is ügyelni kell arra, hogy olyan program valószínűleg nem létezik, ami mind a 20, 30, 100 főnek a kedvére való lesz. 
 
Van, ami most divat? Nagy népszerűségnek örvendenek például a fotóautomaták. Véleményem szerint azért, mert csapatépítő jellege is van, ahogy a különböző kellékekkel bohóckodva fotózkodnak a munkatársak, illetve azért, mert az így elkészült produktumot haza is vihetik magukkal emlékbe, esetleg az összegyűlt képekből készíthetnek egy montázst az iroda falára, emlékezve ezzel a remek buli hangulatára. Népszerűek a különböző kimondottan csapatépítő programok is, mint pl. egy társas- vagy kívízjáték. Ezek többnyire akkor a legélvezetesebbek, ha nem egy sablon mentén zajlanak, hanem ha pl. a cégvezető által összeállított vicces kérdéseket tartalmaznak. 
 
Volt már vicces, élménydús tapasztalatod egy-egy buli szervezés közben?Noha kevésbé vicces, de számomra az volt a legemlékezetesebb, hogy tulajdonképpen egy céges karácsonyi bulinak köszönhetem azt, hogy végül megtaláltam az igazi szerelemhivatásomat, az esküvőszervezést. Egy ügyvédi irodának dolgoztam épp, és az ő karácsonyi bulijuk megszervezése után kért meg az egyik ügyvéd, hogy szervezzem meg az esküvőjét, miután a karácsonyi bulit őszerinte remekül kiviteleztem. Így, innen indult az esküvőszervező karrierem...
 
Miért nehéz a rendezvényszervezés? Én nem érzem nehéznek. Inkább sokszor van benne kihívás, mert el kell találni, mi az, ami az adott céghez, csapathoz leginkább passzol. Úgy vélem, hogy mivel most már 8 éve rendezvényeket szervezek, nekem már egész jól megy.
startup-593304_640.jpg

Fotók: Pixabay

Tartalom: Heppen.hu

ReAd-blog

#reklám #szponzorálttartalom #cég #cégesbuli #buli #karácsony #party #heppen #holbulizzak #hovámenjek #mutimitcsinálsz #blog

Szabadidejében jótékonykodik a futó anyuka

Vállalkozás jótékonykodva? Naná!

74387464_2600906986659724_650896276459618304_n.jpg

Egy kicsit rendhagyó bemutatkozó, interjú következik most, amit nagy örömmel írtam meg egy különleges felkérésre.

Imrik-Ferenczy Barbara a DiFerenczya - Web in Style tulajdonosa. Webdesigner  és grafikaitervező is egy személyben. Kezei közül látványos munkák kerülnek ki rendre. Egy jól működő, letisztult weboldal, személyes márkát jelölő logó vagy névjegykártya sem fog ki rajta. Gyorsan megtalálja a közös nevezőt a megbízójával és mindig eltalálja az ízlését. De nagyszerűen elvégzett, lelkiismeretes munkája mellett anyuka is. Fontos számára a család és a hagyományos értékek. Ráadásul arra is szakít időt, hogy fusson, sportos életet éljen. Szerelmese a futásnak. Abban is pont olyan lendületes, mint munkájában. Run Free oldalával sokaknak segít visszatalálni a sporthoz. Értékes információkat oszt meg a sportolással, egészséges életmóddal, táplálkozással kapcsolatban ott.

Szeretne komolyabban is segíteni a nőknek, anyukáknak a kezdésben, újrakezdésben. Azt vallja, nem csak az anyaság és a karrier fontos, hanem az énidő is.

"Nem hiszek abban, hogy egy nőnek fel kellene adnia a saját életét a gyermekvállalást követően. Nem csak anyának kell lenni! Nőnek, feleségnek, barátnőnek, gyereknek is meg kell tudni maradni. Ettől leszünk boldogok, kiegyensúlyozottak - ettől lesz a saját gyerekünk is boldog."

Ennyi fontos teendője mellett hihetetlen, de mindig szakít időt a jótékonykodásra is. Oszlopos tagja a Minden babának jár kampánynak, ahol rászoruló babáknak gyűjt többedmagával alapvető és fontos dolgokat az életkezdéshez. De beteg gyerekeknek futós rendezvényeket is szervez. Továbbá munkájában is szívesen adakozik, segít, hogy azoknak is elérhető legyen egy weboldal készítés, akiknek nem áll rendelkezésükre nagy összeg erre. Támogatja a kis és mikró vállalkozásokat, a kézműves termék készítőket, a női vállalkozókat teljes erőbedobással.

A szívét teszi bele a munkájába. Mindig igényes, izgalmas dolgok születnek nála. Érdemes benézni hozzá, megnézni az eddigi munkáit. Aki őt választja, a lehető legjobb kezek közé kerül. Számára munkája nem csak egy letudandó feladat, hanem misszió, szerelem is. Személyében nem csak egy munkatársat, egy weblapkészítőt kaphatsz, hanem egy kicsit barátot és mentort is.

Ha egy jó barátot, mentort, weblapkészítőt, grafikust keresel, ő a te embered. Vidámságával, empatikusságával, ízlésvilágával elkészíti neked a világ legszebb oldalát, ami teljességgel jellemző rád, tükrözi a személyiséged.

Nagyszerű ember Barbara, hatalmas nagy szíve van. Egy színes, vibráló személyiség, akiben rengeteg segítő szándék szorult. Nem magamutogatásból adakozik, hanem azért, mert a szíve ezt súgja neki. Empatikus. A gyermekét is ebben a szellemiségben nevelik, férjével közösen. Rendkívül jó barát is, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy ők kértek meg, írjak róla, mert megérdemli. Ebben teljességgel egyet értek velük. 

Köszönjük Barbi, hogy vagy nekünk! Szeretünk!

DiFerenczya- Web in style

#weblapkészítő #anyuka #futó #jótékonykodás

ReAd-blog

Bakancslistára vele

books-1204029_640.jpg

Divat lett bakancslistát készíteni. Nyár előtt még én is belevágtam, felnőtt fejjel, életemben először. Igazán izgalmas volt elengedni a képzeletem és azt írni bele, amit csak akarok. Jól is sikerült, így kellemes emlékeket hagyott maga után. Egy valamirevaló bakancslista akkor jó, ha meg is tudjuk valósítani a rajta található pontokat, én azt vallom. Még egy újságba is bekerültem miatta, hála egy tündéri cikkírónak. Jó, ha van tervünk, valami, amit várhatunk. Már leírni a vázlatpontokat is örömet okoz, hát még beváltani.

Elképzelésem sincs, hogy télre milyen élményeket gyűjthetnék. Teljes sötétség, mit írhatnék a bakancslistámra, így most a könyves listámmal érkezek. Az olvasmányaim választásánál mindig tervezek és tervezek, jó előre, hogy aztán a pillanatnyi kedélyem miatt sutba dobjam azt és azt olvassak, amit kedvem tartja. Elég tetemes az olvasnivalók sora, amiket a télen tervezek elolvasni, így meg kellett húznom az idő rövidsége miatt egy határt. De higgyétek el, szívesen ráírtam volna vagy száz könyvet is, még a beszerzetlen példányokat is. Ráadásul karácsony körül csak "örömolvasni" szeretnék, ilyenkor csupa olyan könyvet veszek kézbe, ami nem egy kihívás, kötelező volta miatt kerül a listámra, nem kell sietnem vele. Nem kell írnom róla, semmilyen számadással nem tartozom felőle. Egy kicsivel több, mint egy hónapom van erre a könyvhalmazra. Remélem az ütemtervet tudom majd tartani. A cél, amit kitűztem magam elé, az az, hogy az összes könyv kivégzésre kerüljön. Nem ígérem, hogy írni is fogok nektek mindről, de némelyik biztosan felkerül majd ide a blogra is.

Íme az én kis könyves bakancslistám.

John Cure: A fekete esernyős férfi 

R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona

A. M. Aranth: Propheta

Arykana: A Sárkány és a Rózsa

B. N. Toler: Lélekvesztők

Bartos Zsuzsa: Alkonyőrzők

Dia Cavallis: Estella

Duba Gábor: Szabadon foglak

Émile Ajar: Előttem az élet

Fekete István: Bogáncs

Ti szoktatok bakancslistát készíteni? És könyves listát az olvasnivalókról?

Jó ha van egy rendszer, egy keret, terv vagy bármi. Persze attól eltérni sem nagy gond. Nem volt buta, aki kitalálta ezt a listába szedős dolgot...Már csak azért sem, mert jó listákat gyártani, írni róla.

Hogy a könyvek mi alapján kerültek a listámra? Random válogattam, különböző stílusban könyveket, amik régóta foglalkoztatnak, kellemes kikapcsolódást ígérnek és a polcomon várnak már jó ideje az olvasásra.

Milyen terveitek vannak a télre nézve?

#jólfogoméreznimagam #csaklegyenszabadidőm #olvasnifogokkifulladásig #eztjólelterveztem #éljenaszabadságcsendésnyugalom #megahogyMórickaeltervezte

ReAd-blog

#lista #könyv #olvasnijó #bakancslista #bloggerképző #mitolvassak #mutimitolvasol #blogger #blog #temitolvasol

bible-1868070_640.jpg