Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

Én és az okoseszközök

2019. november 02. - Mayerné Répási Adrienn

75424621_2627559803970684_4050670385132208128_n.jpg

A mai világban megkerülhetetlen, nehéz a mindennapi létezés az okoseszközök nélkül. Mindent gépiesítünk, az életünk minden területén segítő társaink a szórakozásban, a kapcsolattartásban, a tudakozódásban, a tanulásban és még ki tudja miben. Elérhető pillanatok alatt a világ túlfelén élő ember, megnézhetjük Afrikai tájait is, legyen tőlünk bármilyen messze is, rögtön tudakozódhatunk valami olyan dologról is, ami miatt korábban éveket ülhettünk volna egy levéltárban. Most szinte minden könnyedén megtudható, elérhető azonnal. Viszont ennek ára is van. Ha ledobnának egy erdőben mindenféle ketyere nélkül, nem biztos, hogy eléggé működne a túlélőösztönünk. Ha egész napra csendre, magányra, teljes offline üzemmódra kárhoztatnának, egyszerűen nem tudnánk mit kezdeni magunkkal. Teljes mértékben függünk az eszközeinktől, hiányuk fájó pont. Beleivódik az életünkbe, elengedhetetlen részünké válik. Már minden okos, a telefonunk, az óránk, a TV-k...

Ijesztő gyorsasággal hódít teret. Emlékeztek Knight Rider okosórájára, melyben a kocsijával beszélget? Mekkora ámulattal néztem a sorozatot akkoriban. El sem tudtam képzelni, hogy napjainkban elérhető technológia lesz vagy hogy telefonon nem csak beszélgethetek valakivel a Föld másik felén, hanem láthatom is. Egy órával meg tudom nézni, merre van a gyermekem, nincs-e bajban. Ma pedig teljesen természetesek ezek az eszközök. Egy telefonnal videózunk, beszélünk, fényképezünk, interneten szörfölünk. A laptopjaink is ma már szinte mindenre használhatóak...

knightriderposter01.jpg

Izgalmas téma, ugye? BloggerKépző 30 napos kihívás második napja ismét izgalmas témát dobott be mára. Velem tartasz? Te hogy vagy az okoseszközökkel? Jó? Rossz? Túl sok?

Múltkori cikkemben a tableten való olvasás előnyeiről írtam ( itt elolvashatod), egy korábbiban (itt) pedig arról értekeztem, hogy a mai technikához milyen keveset értek, elromlik körülöttem és nem magától értetődő, mint a tőlem fiatalabb korosztálynak. Használok tabletet, olvasót, okostelefont, asztali gépet, laptopot és majd el felejtettem, a mosógépem is érintős. Nagyjából ennyiben kifújt az okos eszközeim tárháza. Elég terjedelmes a sor, mégsem zökkenőmentes a kapcsolatunk. Nehéz kiismerni, megtanulni a kezelésüket, sokszor segítségre szorulok. Kvázi a gyerekeimmel együtt tanulom a használatukat. Ez a másik olyan téma, ami nehéz terep. Gyerekek és az okoseszközök. Sokan törpöltünk férjemmel, hogy engedjük, ne engedjük, mikortól, mennyi ideig és milyen tartalmakat. A mai világban már nélkülözhetetlen. Ha nem engedjük lemarad, elhatárolódik a többiektől. Ha engedjük, rengeteg veszéllyel járhat. Együtt tanuljuk, talán kevesebb a hibalehetőség, a veszélyek csökkennek.

Okoseszközöket csak okosan lehet használni kellő körültekintéssel, fenntartásokkal, nem teljes ráutaltsággal, ám mégis kihasználni a tudását, élni a lehetőségekkel. Mi felnőttek sem használjuk mindig elég okosan. Néha elveszünk benne, elmegyünk a lényeg, az élet, a szépség, a boldogság mellett. Az életünkből túl sokat áldozunk rájuk időben. Túl sokat használjuk őket. Vagy teljesen kizárjuk az életünkből és ezzel a lehetőséget is elvesszük magunktól új dolgok megtapasztalására, okoseszközök által.

Azt gondolom, jó, hogy vannak okoseszközeink, fejlődik a technika, megkönnyíti az életünk, de tudni kell mennyire engedjük begyűrűzni az életünkbe. Ne erről szóljon minden, amikor csak lehet, kapcsoljunk ki mindent és próbáljunk meg boldogulni nélkülük. Amennyit adnak, annyit el is vesznek tőlünk. Csak okosan lehet használni őket!

ReAd-blog

#okoseszköz #mechanika #tablet #számítógép #olvasó #okosóra #telefon #bloggerélet #BloggerKépző

Fotó @Picikék fotó

 

Ha enyém lenne a világ és a nagy döntések hozatala...

Mi lenne ha...

concert-768722_640.jpg

Bloggerképző újabb 30 napos kihívására nevezek be a következő postommal. A kihívás témáiról és az egészről többet megtudhattok itt. Az előzőn is elvéreztem, mert nem tudtam minden nap cikkeket hozni időhiány miatt, némelyik témáról nem tudtam mit írni, mások nem szólítottak meg vagy épp ellenkezőleg, kisregényt tudtam volna írni belőle, amit nem olvasott volna el senki. De újra próbálkozom. Te is csatlakozz bátran! Ada nagyszerű témákkal készült. Nem ígérem most sem, hogy minden témában írni fogok és aznapra, de megpróbálkozom vele.

És akkor a kis bevezetőm után a mai téma:

Ki az a személy, akivel ha tehetnéd, cserélnél egy napra?

Fogós kérdés, izgalmas téma. Ugye? Szívesen lennék George R. R. Martin, hogy megtudjam, mikor készül el a kedvenc sorozatom vége már könyvben. De ez túl egyszerű választás lenne. Lehetnék egy ismert, befutott énekesnő is, megtapasztalva annak izgalmas életét, munkásságát. Egy szép, híres topmodell életébe is bepillantást nyernék szívesen, az is nagyon jó lenne, vagy valami nagy művész, festő életébe, megtapasztalva azt a nagyfokú szárnyalást, szabadságot, kreativitást, ahogy ő él. Legszívesebben egy férfi bőrébe bújnék, hogy megtapasztaljam az ő életét, tennivalóit, mentalitását. Férjem kiváló alany lenne hozzá, de mondjuk ennek ő nem biztos, hogy annyira örülne. 

Én ennél valami még nagyobbra vágyom. Valami híres, fontos politikus lennék vagy még inkább elnök, hogy fontos dolgok döntéshozója lehessek.Talán Amerika elnöke pont jó lenne. Egy tollvonás és egyetlen személy persze nem tudja megváltoztatni a múltat és a jövőt sem, de elindítója lehet sok dolognak. Tehetnék a felmelegedésért, a környezetünkért, a Földért folytatott harcért, megszüntethetnék háborúkat, segíthetnék éhezőknek, bántalmazottaknak...És még annyi dolgot tehetnék a rohamosan romló életünkért.

Az érintettek a pénzt hajkurásszák, a hatalmat és a legfontosabbat szem elől veszítik, nem fog érni az semmit, ha nem lesznek növények, állatok, ha az emberek éhínségekkel kell számoljanak és koszos, élhetetlen bolygóval. Szóval, ha egy napra valaki bőrébe bújhatnék, akkor elnök lennék, kíváncsi arra, milyen dolog ekkora felelősséget a vállunkon hordozni. Nem titkoltan lehetőségem lenne valami jelentőségteljeset tenni emberekeért, népcsoportokért és rengeteg eszményért. Hogy aztán jó elnök lennék-e, az nem biztos. Elvesznék a részletekbe, ebbe és abba is belekapnék, talán még élvezni sem élvezném annyira, ráadásul minden visszacsinálható lenne már másnap, de legalább megpróbálnám...Tudom, bevállalós, mert ő sem mindenható, meg vannak kötve a kezei,  csak az ő országukban vihet végbe változásokat, rengeteg kitétel van és szabály meg hasonlók, de mégis sok dologban változtathat. 

Te ki bőrébe bújnál legszívesebben egy napra? Mi vonz benne? Miért pont őt választanád? Hogy képzeled el azt az egy napot?

Adri voltam, aki valaki bőrébe bújna legszívesebben egy napra, talán kettőre vagy még többre, hogy tehessen valami jelentőségteljes dolgot, példát mutathasson több ezer embernek, jobbá tehesse mások életét és élhetőbbé a bolygónkat! Tudom, mindez csak álom és feltevés, pedig jó lenne ha...

ReAd-blog

#ReAdblog #elnök #prezident #milenneha #bloggerélet #bloggerlife #Föld #bolygó #környezetszennyezés #világ #World 

audience-828584_640.jpg

Pulóver mustra egy kis csavarral

Ezzel is tehetsz a bolygónkért! Vegán pulóver...

 custom900x1200_860124.jpg

Nem, nem írtam el az alcímet. Nem vagány akart lenni, bár az is, hanem vegán embereknek készülő pulóverről van szó. Hogy mitől vegán egy pulóver? Következő cikkemből ki fog derülni, ha velem tartotok, de egy nagyszerű pulcsi mustra is, melyben szebbnél szebb, izgalmas meleg felsőt mutatok be.

Első körben lássuk csak, mi az a vegán. A vegetarizmust ismered? 

A veganizmus, vegetarizmus az állati eredetű termékek használatának mellőzése  teljességgel. Tartozik hozzá egy filozófia is, ami elutasítja az érezni képes állatok árucikk státuszát. Érző, lélegző lények ők is, azt vallja a vegán ember, hogy bármilyen jellegű bántásuk, felhasználásuk tilos. Ez megnyilvánulhat csupán a táplálkozás másságában(nem eszik semmi állati eredetűt, hal, hús, tejtermék, tojás, méz), de szórakozás, a ruházkodás és a higiéniai termékek kiválasztásában is.

Nem könnyű feladat, de teljességgel érthető. Most nem mennék bele filozófiai fejtegetésekbe, jó-e ez vagy sem, kell-e vagy mégsem. Nem nyúlnék vissza az ősemberekig és hasonló. Mindenki döntse el maga, hogyan szeretne élni, miben hisz, mely módon. Postom célja nem vita generálása, csupán a vegán ruhadarabok létezése, azok előnye és bemutatása.

Megdöbbentem, mikor ez a címke, ily formában szembe jött velem. Létezik ilyen, hogy vegán ruhadarab? Milyen jó, hogy van, aki mindenkire gondol. Így rögtön utána is olvastam a témának, ráadásul tesztelni is szerettem volna, mennyiben másabb, mint a megszokott, magas minőségű, meleg ruhadarabok, például a pulcsik, de állatszőrrel való felturbózás nélkül.

"A Vegán Társaság azt mondja, hogy a vegán védjeggyel bejegyzett termékek fellendülőben vannak, míg 2018-ban 119 termék került bejegyzés alá, addig idén, 2019-ben eddig mintegy 2 ezer termék kapta meg a védjegyet. A vegán kifejezést Donald Watson, a brit Vegán Társaság (Vegan Society) társalapítója alkotta 1944-ben."

Van létjogosultsági, hiszen egyre többen keresik, szeretik ezeket a ruhadarabokat, odafigyelnek a minőségre. Miért nem ismertebbek? 

custom900x1200_859901.jpg

Az egyértelmű, hogy ha vegán életmódot folytatsz, akkor nem használsz szőrmés ruhadarabot, bundát vagy bőrkabátot, bőr táskát, pénztárcát, még díszítést sem.Valahogy én tökéletesen megvagyok nélkülük. Nem is érzek késztetést arra, hogy bundát viseljek, ha trendi, ha nem. Ezek azok a ruhák, amik rögtön eszébe ötlenek az embernek, ha az állati eredetű termékek kerülnek szóba. De egy pulóver is lehet vegán azáltal, hogy nem állati szőrből készül, mint mondjuk a gyapjúpulóver. Ennél még nem állnék meg, jusson eszedbe a selyem is, ami a Bombyx mori hernyójának mirigyváladéka, mert az is tiltólistás akkor. És még jó pár anyag ismert, amihez igénybe veszik az állatok szőrét, ilyen például a moher (a moherkecske szőre), kasmír (a kasmírkecske szőre), a teve vagy a láma szőre, az angóra (angóranyúl szőre), a lószőr is. Sok kevertszálas anyag is van, amihez szintén tesznek állati eredetű szálat. Érdemes jól megnézni a címkét, a feliratát, mielőtt megveszed az adott terméket, ha úgy döntesz odafigyelsz rá. Még arra is ügyelned kell, hogy a ragasztó, a szál, amivel varrták, a díszítés vagy az állatokon való tesztelése az alapanyagoknak nem jött-e létre, csak is kizárólag akkor vegán egy adott termék, ha ezeknek a feltételeknek megfelel!

custom900x1200_320215.jpg

Egyre több tervező dolgozik ezek az eszmék mentén. Új anyagokat kísérleteznek ki, amikhez nincs szükség az állatokra semmilyen formában. A széles repertoárt még tovább szélesítik. Így szerencsére egy vegán életmódot folytató embernek sem kell egy szál pendelyben járkálnia. Rengeteg mű vagy épp természetes összetevőből készült ruha kapható számukra is. Például len, pamut, akril, poliészter és sok más anyag a rendelkezésünkre áll a ruházkodáshoz. A Beauty In The Box remekül összeszedte itt egy cikkben a meleg pulóverek anyagfajtáit, hogy könnyebben dönthess, mert ugye nem kell bemutatni, egy gyapjú pulóver előnyét, a meleg, pihe-puhaságát. De van már alternatívája, ami ugyan olyan jó és nem kell hozzá állat. 

A  rendelkezésemre is bocsátott egy darabot gyönyörű pulcsi formájában a Beauty In The Box, mely teljesen vegán eredetű. Nem volt másabb a tapintása, a meleg érzete sem. Tökéletesen hozza az elvárt formát, csinos, kényelmes, meleg, könnyen kezelhető, tisztítható és nem lehet érezni különbséget. Azt már csak csendesen kérdezném meg, hogy ha így is meg lehet oldani, miért nem elterjedtebb? Miért nem figyelnek erre többen? Nagyon jó dolog! Az ára, minősége sem tér el a nem vegán termékekétől, ez sem lehet kifogás. 

 

 Az tudtad, hogy október 1-én van a vegetáriánusok Világnapja?

 Az enyémen kívül rengeteg vegán felső található még az oldalon, mint például ez a gyönyörű színű pulóver.

custom900x1200_857884.jpg

 

. Vagy a sportosabb oldalt képviselve ez itt.

custom900x1200_857187.jpg

 

ReAd-blog

#szponzorálttartalom #vegan #vegetarizmus #állatszőrmentes #természetes #pulóver #pulcsi #csinos #ruha #ősz #tudatosöltözködés #Beautyinthebox #ReAdblog #blogger #bloggerday #bloggerlife #valóélet 

 69581325_471768720270306_7571922708854734848_n.jpg

 

Nagy vágya az írónak, hogy a regényét megfilmesítsék

Szabó Tamással, a Maxim kiadó írójával készült interjú

holdviz_red_dress-colored.jpg

Szabó Tamásnak nemrégiben jelent meg könyve Holdvíz címmel a Maxim kiadónál. Hogyan került kapcsolatba az írással, mi inspirálja és mivel készül következő regényében? Mindre választ kaptok, ha elolvassátok a vele készült interjút.

"Az erdei kirándulásokon, a tábortűznél én voltam az önjelölt mesélő, aki rémtörténetekkel szórakoztatta a barátait. "

45_mod1_j2.jpg

- Mit tudhatnak rólad az olvasók? Hol születtél, milyen életutat jártál be eddig? Mivel foglalkozol, ha épp nem írsz?

Budapesten születtem. Versenyszerűen úsztam, a szüleimmel és a bátyámmal minden évben külföldön nyaraltunk. Mire gimnazista lettem, már bejártuk Európa jórészét. Jogi egyetemre jártam. Pár évvel ezelőtt New Yorkban és Londonban dolgoztam. Felmérhetetlen hatást gyakorolt rám a sport és a sok utazás. Imádom a zenét, az irodalmat és a mozit! Boldog lennék, ha az összes regényemet megfilmesítenék! Statisztaként jópár hollywoodi szuperprodukciót láttam belülről. Volt szerencsém együtt dolgozni olyan világsztárokkal, mint az Oscar-díjas, és elmondhatatlanul aranyos Jennifer Lawrence (a Vörös verébben), Antonio Banderas (a Picassóban), és Danny DeVito (a Harry Haftben). Munka közben mindig beindult a fantáziám: bárcsak a Holdvíz című romantikus akcióthriller forgatásán lennék jelen íróként! Néha szinte hallom, amint a rendező asszisztense elkiáltja a jól ismert vezényszavakat: “Első találkozás jelenet, B kamera indít, csapó… forog a hang… felvétel… ééés TESSÉK!” Erre belép a díszletbe, vagyis a lepusztult, hetedik kerületi lakásba a Noémit alakító gyönyörű, fiatal színésznő, ráemeli azúrkék lézereit Zoltánra, a szél lobogtatja mézbarna haját, felcsendül a fülbemászó Dream Theater betétdal… Ó, régi álmom válna valóra, ha a moziban látnám-hallanám mindezt!

 -Hogy kerültél kapcsolatba az írással? Valami hatására kezdtél el írni? Tudtad már fiatal korodban is, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?

Már gyerekkoromban is izgalmas ötletekkel volt tele a fejem; tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni! A bátyámmal sokat játszottunk a G. I. Joe katonáinkkal; lehet, hogy hülyén hangzik, de ezek is fontos részét képezték az íróvá válásomnak, hiszen éveken át annyi sztorit, helyzetet, karaktert gyártottunk a tesómmal, ahogy ott mókáztunk a műanyag emberkékkel! Neveket adtunk nekik, és már kiskorunkban is egészen filmszerű cselekményeket játszottunk el velük. Rengeteget improvizáltunk, nevettünk, egyszóval sokat gyakoroltam. Aztán az erdei kirándulásokon, a tábortűznél én voltam az önjelölt mesélő, aki rémtörténetekkel szórakoztatta a barátait. Mindig az én fogalmazásaimat, verselemzéseimet olvasták fel a tanárok. Kriszti, akivel ma is rendszeresen tartom a kapcsolatot az általánosból, már akkor kis Stephen Kingnek nevezett. 15 éves lehettem, amikor egy este elkezdtem a matekfüzetemben az első regényemet. Lenyűgözött az a varázslatos fantáziavilág, amelybe belecsöppentem! Mennyi lehetőség várt rám! Káprázatos érzés volt tudni, hogy a meséimben az történik, amit én akarok! Szerintem ebben a mesterségben az boldogul, akinek elég élénk a fantáziája. A költséges írói kurzusok nem sokat érnek, mert nem tanítanak meg arra, hogyan találj ki történeteket! Csak a külsőségekre koncentrálnak: stílus, technikai részletek, írói eszközök, stb. “Helló, osztály! Ma írjunk bele a jelenetbe két darab metaforát, húsz deka romantikát, jöjjön be sejtelmesen a komornyik, és szerepeljen az utolsó sorban az a szó, hogy vécépumpa…” Na nem. Az embernek vagy van tehetsége, vagy nincs! Ha ehhez valakinek tanfolyamra van szüksége, az már régen rossz. Hiába jó a stílusod, hiába tanítják meg, hogyan írjál, ha egyszer nincs jó alapanyagod, vagyis izgalmas sztorid! Én sosem jártam ilyen kurzusra! Szerintem semmi újat nem tudna nyújtani nekem.

-Kiknek szól az első megjelent regényed?

A népszerű Dream válogatás sorozatban jelent meg, mely a fiatal olvasóknak szól, de én igazából mindenkinek ajánlom ezt a könyvet.   

-Miért ajánlanád az olvasóknak? Mitől másabb, több, jobb, izgalmasabb a rengeteg, naponta megjelenő könyvnél?

Mert lélegzetelállítóan izgalmas. Amikor megalkottam, az volt a cél, hogy először is én jól szórakozzak rajta! A legtöbb olvasómtól azt hallom, hogy nem tudta letenni, mert a regény világa szinte magába szippantotta! Utálom, amikor egy könyvben előre láthatjuk a fordulatokat. A Holdvízre ez nem jellemző, már csak azért sem, mert amikor írtam, én magam sem tudtam, mi fog történni a következő oldalon. Rögtönzések sorozata volt az egész óceáni jelenetsor. Ezért kiszámíthatatlan a cselekmény. 

Úgy gondolom, rendkívül unikális, színes, varázslatos, újszerű, tabudöntögető, polgárpukkasztó, fordulatos, romantikus, szomorú, felkavaró és férfiasan bevállalós a Holdvíz! Ahogy visszaolvasom, minden egyes soráról eszembe jut valami. Megannyi élményt, örömöt és energiát rejt magában ez a könyv, amiben ott van a fél életem. Az biztos, hogy beleadtam a szívemet-lelkemet! És hát ott van a nem mindennapi témaválasztás; nem sok regény foglalkozik az incestus-szal. Meg aztán ez egy felnőttkorba lépett, érett alkotás. Ez alatt azt értem, hogy irtó sokáig készült. Csaknem húsz (!) év telt el az ötlet megszületésétől a kiadásig! Nem csaptam össze, haha. Szemben tehát más, felszínes alkotásokkal, a Holdvízre jellemző a MÉLYSÉG és a KOMOLYSÁG. Nem vettem félvállról, és ez meg is látszik rajta. Rengeteg időt, energiát fektettem bele ebbe a projektbe, amely mellesleg az ötödik megkezdett kéziratom volt. És hogy még mitől jobb a többinél? Nos, a Holdvíz őszinte. Én nem kamuzok, megmutatom, milyen az élet valójában! Azt akartam elérni Zoli és Noémi ábrázolásával, hogy az olvasó úgy érezze, szinte ismeri őket, hisz annyira életszagúak. A legtöbb könyv (főleg az a sok bárgyú női regény) idealizált karakterekkel dolgozik; ezek egyáltalán nem hús-vér szereplők! Például a férfi alakjaik annyira lányosak! Nem olyanok, mint a valódi pasasok, hanem olyanok, amilyennek az írónő szeretné látni őket. Na, nálam nincs ilyen! Hadd illusztráljam: az én főhősöm kimondottan gyarló, el-eltévelyedik, és furán vonzódik az új családtaghoz; Noémi dühítően önző; a brazil maffiafőnök egy pedofil, pszichopata állat; Judit, a nevelőanya pedig évtizedeken keresztül hazudik a Szentpál családnak és gigantikus titokjátszmát folytat. Az emberek ilyenek és kész. Nem fekete és fehér szereplőket mutatok az olvasóimnak, hanem életszerűeket. Pont azért hihető ez az egész, mert egyikük sem tökéletes figura.  

-Ki olvashatta elsőnek a kéziratát ennek a történetnek?

Egy Roland nevű haverom, akivel együtt laktam Észak-London patkányoktól hemzsegő külvárosában. Tetszett neki, főleg a vizes táncjelenet, ami egy látomás. Mindig elmesélem az ismerősöknek vagy az aktuális barátnőmnek az új ötleteimet (párkeresésnél ez is fontos szempont nálam, hogy a lány rajongjon a regényeimért, haha). Ezek a mesedélutánok azért hasznosak, mert ilyenkor számtalan új ötletem támad, és sokszor elbeszélés közben tömködöm be a cselekményben tátongó lyukakat.  

-A borító mit ábrázol? Mennyire szimbolizálja a történetet? 

Egy csinos táncosnő látható a tenger alatt, aki hátradől, miközben az áramlatok gyengéden fellibbentik a ruháját. Jól megy a vérvörös a víz kékjéhez, egyből odavonzza a vásárló tekintetét. Látszólag egy romantikus, szürreális képről van szó… de a főhősnő nem igazán tud úszni; az apja heccből lenyomta a kis Noncsit a kád alá, és aztán felnőttként is bajba kerül a brazil partoknál. Szóval a lány és a víz találkozása sosem volt jó. Ezt kiküszöbölendő írtam egy új első fejezetet, hogy passzoljon a szöveg a borítóhoz; Zoli álmában találkozik a víz alatt táncoló balerinával, ami előrevetíti a későbbi sorsukat, főleg a cápatámadást. Spoiler lenne, ha elárulnám, hogy mit jelent a cím, és mi, illetve ki az a Holdvíz... 

- Mit gondolsz, mennyire nehéz berobbanni első könyves szerzőként a köztudatba?

Iszonyú nehéz. Manapság kevesen olvasnak. És ott van az illegális letöltés, amiből se a kiadó, se a szerző nem profitál. Korábban kellett volna születnem; ha pár évtizeddel ezelőtt jön ki a Holdvíz, sokkal jobban fogyna. Régebben több utas olvasott a buszon… most meg mindenki az okostelefonját buzerálja! Bejöttek a kereskedelmi tévék, és azzal a sok gagyizással nagyot zuhant a színvonal. A többség számára sajnos a kultúra a Való Világnál kezdődik és a plázamozinál ér véget. Sok barátom közli velem, hogy büszke rám, de ő sosem olvas regényeket. Ez elszomorító. Úgyhogy az ismerőseimet és az olvasóimat mindig arra kérem, reklámozzák a kötetemet a munkahelyükön, illetve a baráti társaságukban! Ahogy választásnál mondják: mindenki hozzon magával tíz ismerőst a szavazásra. Hát én is ezt kérem tőletek, Kedves Olvasók: hozzatok még legalább tíz könyvmoly ismerőst! Ajánljátok mindenkinek, ha tetszett! Előre is köszönöm.

Mi volt izgalmasabb, az írás folyamata, vagy amikor kézzelfogható formát kezdett ölteni az egész könyv?

Az összes munkafolyamat érdekes volt! Mint már említettem, a Holdvíz egy jó régi projekt. A kezdetek egészen 2000-ig nyúlnak vissza. Ekkor még kölyök voltam, és egy Fábry show láttán fogalmazódott meg bennem a gondolat: regényt akarok írni egy nem mindennapi, gazdag családról, illetve két testvérről, akiket elválasztottak kiskorukban, ezért nem alakulhatott ki bennük a rokonság tudata. Eleinte csak fantáziálgattam az alaphelyzetről: egy felsőosztálybeli, kissé nyápic fiút láttam magam előtt, aki “örököl” egy helyes, vadóc lánytesót. Folyamatosan gyűjtöttem az ötleteket, majd vázlatot készítettem. 2002-ben kezdtem el az első fejezetet, ekkor még Noémi volt a munkacíme. A balatoni jelenet után elbizonytalanodtam, mert nem tudtam, hogyan folytassam. Innentől gyakran elakadtam. A szöveg lassan kétszáz oldalasra hízott. Már túl sok időm, energiám volt benne, és igazából nagyon tetszett, úgyhogy nem hagyhattam abba. 2009 körül pánikban jöttem rá, hogy sürgősen adnom kell egy frappáns lezárást a cselekménynek, mert ha képtelen leszek befejezni, akkor elveszítem a kéziratot, és kárba vész a sok munka! Ám semmi ihletem nem volt. Ordítani tudtam volna: hogyan jöjjek ki belőle?! Végül megírtam a Brazíliában játszódó, akciódús fejezeteket, de aztán a kórházjelenet után századszor is elakadtam. Legalább két évig egy sort sem tudtam írni. Ez volt a leghosszabb alkotói válságom. Aztán Amerikában megismerkedtem egy cuki, huszonéves török lánnyal. Nem volt a barátnőm, de sokat segített nekem, pusztán a nevével, amivel megihletett! Most nem lőhetem le a poént, hogy hogyan, de legyen elég annyi, hogy az isztambuli kollegina akaratlanul is adott egy szuper ötletet, amelynek köszönhetően végre, 2014 körül lezárhattam a gigászi kéziratot. Hatszáz oldalas lett! Négy évvel később fogadta el a Maxim Kiadó, és 2019 júniusában került a boltokba! Olyan jó érzés látni a Holdacskát csaknem húsz év munka után a Libri kirakataiban! 

f_nyk_p0603.jpg

-Mesélnél arról, milyen feladatokon mentél keresztül a kézirat leadásától a kész, promótálható könyvig?

Rengeteg utómunka volt. Először is lefaragtam kilencven oldalt. De még így is hosszú volt a szöveg. Aztán az első szerkesztési körben a kisebb-nagyobb változtatásokat hajtottam végre (sajnos a kiadó letörölt jópár izgalmas jelenetet). Aztán úgy döntöttem, hogy mégsem in medias res kezdéssel akarok nyitni, tehát átírtam az egész könyvet, hogy ne Zoli római visszaemlékezéseit olvassuk, hanem haladjunk a pécsi hagyatéki tárgyalástól kronológikus sorrendben. És végül nem sokkal azelőtt, hogy a nyomdába került volna a betördelt szöveg, sajnos jött az újabb utasítás: le kell rövidíteni további száz oldallal! Többek között halálra ítélték Zoli ütős úszóverseny jelenetét. Mintha a gyerekemből kellett volna lenyisszantani innen-onnan… Így aztán a végleges szöveg az eredeti terjedelem felére zsugorodott. Végezetül elkészült a borító, megírtam a szinopszist, a rövid életrajzomat, és a bloggerek szuper ajánlást biggyesztettek hozzá.       

-Kinek dedikáltad az első könyvet?

Lillának, az imádnivaló kis unokahúgomnak írtam az ajánlást. Ő tuti, hogy mindig az életem része lesz!

-Milyen érzés bekerülni egy olyan írói közegbe, akiket korábban olvastál csak?

Felemelő érzés volt a befutott írók között dedikálni! Ott volt Bíró Szabolcs, Lőrincz L. László, Kepes András, Csernus Imre. Anno Závada Pál műveit ajánlotta nekem a magyartanárom, és a Könyvhéten ott ült mögöttem a híres szerző! Élveztem a dedikálást. Ha nincs 38 fok, biztos még többen eljönnek. De így is érkeztek szép számmal rokonok, barátok, és jólesett, hogy ismeretlen vásárlók is aláíratták velem a regényemet, amit előrendeltek! Hetekig gyakoroltam az autogramomat, de amikor jött az a rengeteg ember, annyira izgultam, hogy nem ment a kalligrafikus aláírás, amit begyakoroltam, haha!

-Milyen pluszt ad neked az írás?

Az írás szórakoztat, megvigasztal, menedéket nyújt, bátorít, gondolatban óriássá növeszt, elvarázsol, sikerélményt ad, inspirál, megnevettet, meggyógyít, tükröt nyújt felém, és még sorolhatnám. 

-Ha elakadsz, hogyan inspirálódsz?

Sétálni, biciklizni indulok, vagy lemegyek a pincémbe súlyzózni. Ha rágörcsölök a problémára és erőltetem, nem jönnek az ötletek… ám ha ellazulok, szinte magától eszembe ötlik a megoldás.  

-Hogyan kezeled a kritikákat, a recenziókat, a pozitív visszajelzéseket?

Eddig szinte csak pozitív visszajelzést kaptam. Ezekből a dicséretekből merítek erőt. Sokan nem is sejtik, mennyire jól tud esni egy elismerő szó! Boldog voltam, mikor a Blogturné Klub keretében szuper kritikákat kaptam a Holdvízről. 

-Mely stílusban írnál még szívesen?

A mostani regényem, a Megváltó álom egy vérfagyasztó thriller, ami eléggé rám telepszik, néha rémálmaim vannak tőle. 340 oldal kész van belőle. Jó lenne már befejezni, és belekezdeni az új projektbe, ami egy világhírű rockzenekarról szól majd, és sokkal vidámabb lesz. Ha azt hiszitek, Szentpál Noémi a legutálatosabb női karakter, akivel valaha is találkoztatok, akkor csak várjatok, amíg megismeritek az egyik leendő mesealakomat, Mai Lint, az elkényeztetett, finnyás bőgőst Midtown Manhattanből – na ő valósággal gitározik az énekes, Timothy idegein, haha! Tervezek még egy disztópiát és egy horror-fantasyt. Ezek az alműfajok új gúnyák számomra – már alig várom, hogy felpróbálhassam őket! És alig várom, hogy visszatérhessek, ha csak gondolatban is, az Újvilágba. Anno a Keleti Parton jártam, és tíz tagállamba látogattam el, Connecticuttól le egészen délre, a trópusi Floridáig, szóval egy életre feltankoltam frankó élményekből. A Holdvízbe csak egy rövid szeletkéjét gyömöszölhettem be ezeknek az egzotikus emlékeknek, de a következő kötetek már végig az Államokban fognak játszódni! 

.-Hogy látod magad 10 év múlva?

Örülnék, ha a további regényeimet is kiadnák és megfilmesítenék! Ezenkívül szeretnék családot alapítani. És hát szuper lenne visszatérni az USA-ba. Remélem, nem csak egy kis országban aratok sikert a szellemi termékeimmel, hanem az egész világon!

A könyv megrendelhető az alábbi linken, itt.

#interjú #író #maximkiadó #maxim #regény 

ReAd-blog

Vállalkozók, akik mernek nagyot álmodni

Vállalkozók világnapja

73324926_2618902148169783_6376666377331146752_o.jpg

Ma van a vállalkozók világnapja!? Nem tudom, mindenesetre kikívánkozott belőlem.

Oly magától értetődő egy éttermi ebéd, egy ruha a kisgyereknek, egy csinos karkötő, egy weboldalon való böngészés, egy pecabot megvásárlása, egy megírt blogcikk olvasása, egy új frizura elkészülte a mindennapokban. Fel sem merül az emberben, hogy ezek a dolgok mögött valaki áll, készíti őket, dolgozik vele, tervez.

Sokszor megkapja a vállalkozó, hogy könnyű neki, nincs főnöke, nem parancsol neki senki, pénze annyi, mint  a pelyva (a pelyva, vagy polyva, a pázsitfüvek és a sásfélék virágját körülvevő hártyás levélke más néven léha valamint a cséplésnél összetöredezett toklász), akkor dolgozik, amikor csak akar. De nem látják mennyi munkája. vére, verejtéke van benne. Nem látják, hogy sokszor, míg más az igazak álmát alussza, ő akkor is dolgozik, nem látják a rengeteg aggódást, ami velejárója egy vállalkozásnak. Elég időm lesz rá, elkészül időben? Lesz elég megrendelőm? El tudom adni? Ki tudom fizetni minden egyéb költségem? Marad nekem is valami a bevételből? Hogy tervezzek az időmmel? Vajon jól csinálom? Mi lesz, ha nem lesz elég munkám? Olyan a minősége, amilyet én megálmodtam? Mi van, ha megbetegszem vagy más közbejön? 

Elfelejtik sokan a vállalkozással járó bizonytalanságot, a sok papírmunkát, marketinget, hogy sokszor sem hétvégéje, sem ünnepnapja nincs, mert neki akkor is teljesíteni kell. És a millió kétséget, izgalmat, mosolyt, könnyeket, idegeskedést, a rengeteg próbálkozást, tanulást is a feledés homálya fedi.

Minden vállalkozó egy hős, hiszen kilép a biztonság falai mögül. Kilép és mer, hogy aztán vagy belebukjon vagy egekig szárnyaljon! Újratervezzen. Merjen nagyot álmodni.

Neked csak egy weboldal, karkötő, gyerekjáték, ruha, torta, frizura, műköröm, blogcikk, újság, arckrém, ebéd, egy falfestés, egy fénykép, traktoralkatrész, ami pénzbe kerül. Sokszor túl sokba is és nem érted, miért kerül annyiba. Talán még te is meg tudnád csinálni hasonlóra vagy egy kicsit gyengébbre. Talán. De a kisvállalkozónak a munkája, az álma, a gyermeke tandíja, a jövője, az egészségbiztosítása, a nyugdíja, a befizetett csekkjeinek száma, a megvásárolt étele, az államnak befizetett összege, a fizetése, az ideje, tehetsége, a merészsége, az át nem aludt éjszakáinak száma...

Ha veszel valamit, gondolj arra, milyen utat jár be, miből készül, ki csinálhatja, hogyan kerül hozzád és vajon melyik számláját fizeti be belőle az a vállalkozó? Gondolj arra, hogy pont egy álmát valósítja meg, ha tőle veszed, a bizonytalanságot feledteted el vele, önbizalmat adsz neki, kenyeret az asztalra, támogatod...

Segítsd útján, tiszteld, támogasd a vállalkozót merészsége miatt!

Köszönöm mindenkinek, akitől terméket veszek, használom a szolgáltatását!

 ReAd-blog

#vállalkozás #vállalkoznijó #támogasd #KKV #kisvállalkozás #nagyvállalkozás #merj #vállalkozásvilágnapja