Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

Gyönyörű borítójával megkezdte a hódító körútját Az új kedvenc című kötet

Lina. R. Breitkreutz

2019. október 26. - Mayerné Répási Adrienn

lina-blog-300x250-2.png

Pörgetem a közösségi felületeket, majd szembe találom magam egy gyönyörű borítóval, ami azonnal megszólít. Rögtön elfog a kíváncsiság. Ki írta és milyen könyv vajon? Így kerültem Linával és a könyvével közelebbi kapcsolatba. Szerencsére már a polcomon tudhatom e kötetet és hamarosan górcső alá is veszem, de addig is bemutatom az írónőt, Lina. R. Breitkreutzot és a könyv születésének történetét.

74682746_977385885947194_3995184510089035776_n.jpg

- Mit tudhatnak az olvasók rólad? Hogyan mutatnád be önmagad? 

- Az agysebész karrierről lemaradtam, ezért írok! Szóval a viccet félretéve, öt évvel ezelőtt jöttem Németországba. Itt ismerkedtem meg a férjemmel, akivel boldog házasságban élek. A nyugodt élet hozta magával azt is, hogy a szenvedélyemnek élhessek, írjak. Nem érzem magam különlegesnek, habár a barátaim, ha a jellemzésemről van szó, teljesen az ellenkezőjét mondják.

- Minek a hatására kezdtél el írni? Volt valami momentum, ami miatt úgy döntöttél, hogy akkor most írni fogsz és ki is adod a könyved?

- Az első komoly itteni „munkám” hatására kezdtem el írni. Integrációs segítőként dolgoztam két évig egy autista kisfiúval. A munka nem volt egyszerű, de utólag a visszajelzések alapján nagyon jól helyt álltam. A kliensemmel annyira összenőttünk a napi 8 órák forgatagában, hogy majdhogy nem fiamként szerettem meg. Aztán a cég úgy döntött, német ajkú segítőre van szüksége a kisfiúnak, mert megérett arra a szintre, így lecseréltek. Akkor úgy éreztem, hogy kitépik a szívemet. Nem tudtam elszakadni életem legboldogabb munkájától, és nem akartam, hogy ez az egész történet emlékképek foszlányaiba vesszen. Ekkor döntöttem el, hogy megírom a történetünket, aminek Két év Péterrel lett a címe. Ez volt az első könyvem, ami tulajdonképpen még mindig szerkesztés alatt van, ezért nem jelent meg. Még! Ezután elmentünk a párommal egy 4 napos kiruccanásra a Balatonhoz, és amikor megláttam a balatonedericsi kastélyt, abban a pillanatban tudtam, hogy megint írnom kell. Így született Az új kedvenc.

 - Mennyi idő alatt készülnek el a műved? Hányszor írtad át újra és újra, míg elégedett nem lettél velük?

- Az első könyvem nincs kész. A második könyvem AZ ÚJ KEDVENC, ami egyben az első kiadott könyvem is, az elkészült egy év és négy hónap alatt. Az első évben még az első könyvemet írtam, és ez idő alatt kutatómunkát végeztem Az új kedvenc című könyvemhez. Levéltárakba szaladgáltam, és elutaztam többször is a könyvben szereplő helyszínre, amikor Magyarországon jártam. Két hónap volt, amíg terveztem a történetet, és még kettő mire effektíve megírtam. Valójában nem kellett átírnom a könyvet egyszer sem. Igazából mondhatni egy slukkra megírtam. Annyira összeállt a tervezés során, hogy Böbe (Mosolygó-Marján Erzsébet) a szerkesztőm, nem is szerkesztett rajta semmit, csak korrektúrázta. Vagyis, félig kétszer dolgozott vele, mert elsőre annyira elragadta a történet, hogy elfelejtett javítani, és csak olvasott. Aztán persze visszatekert ahhoz a részhez ahol elveszett benne, és javította tovább.

- Milyen formában kezdtél neki? Előre leírtad a fő motívumokat, kibontottad a szálat, tudtad mi után mi fog következni vagy spontán, a történet alakította menet közben magát?

- Először csak azt tudtam, hogy írnom kell egy történetet, amiben a kastély benne lesz. De ez borzasztó unalmas volt még nekem is, így kerestem más témát is, amivel össze tudom egyeztetni. Aztán volt egy spontán tudatos álmodásom, így egyértelművé vált, hogy ez lesz a témája a könyvnek. Rengeteg háttérmunka kellett hozzá, hogy minden apró részletét el tudjam képzelni filmes jelenetek formájában, a fejemben. Legalábbis én így írok. Amíg le nem pörgött előttem az egész történet, addig nem igazán tudok nekikezdeni az írásnak. Addig csak tervezés van. Azt hiszem borzalmasan nézett ki a lakás a sok fecnivel, és a sokadszorra átírt, bővített skiccekkel. Nálam ez valami fejlövés lehet, mert a lakásnak rendben és tisztán kell lennie, ahhoz, hogy szétszórhassam a papírjaimat. Ha a rendben rendetlenséget csinálok, akkor tudok dolgozni.

- Melyik típusú író vagy? Aki ihletet kap és ír, vagy aki gondosan előre tervez?

- Azt hiszem, mindkettő. Vannak véletlenszerű jelenetek, amiket képes vagyok a legközelebbi fecnire elkezdeni írni, ha más nincs, vagy telefonra felmondani hangfelvételként. És csinálok olyat is, hogy kipattan egy jelenet a fejemből valahol a még meg nem írt könyvhöz, és a köré írom később a többi részt. Ez ritkán fordul elő. Valójában terv nélkül szerintem nem lehet írni. Legalább is egy sci-fit nem. A cselekményszálat ki kell dolgozni, aztán az időrendet, a helyszíneket, stb. Ha nincs terv, akkor szerintem kaotikus lesz egy könyv, és ettől olvashatatlan is.

- Volt olyan író, akinek a stílusa, könyvei inspiráltak saját könyved megszületésében?

- Soha nem inspirált a könyveim megszületésében egy író sem. Mindenkinek más a stílusa. Ha inspirálna, akkor utánoznom kéne, az pedig nem én vagyok. Az írók léte és munkásságai, maximum a személyiség fejlődésemet szolgálja. Az inspirációt számomra helyszínek adják, létező emberek cselekedetei vagy színek, hangok, zenék.

- Kiknek ajánlod a kötetet, milyen korosztálynak, milyen stílust kedvelő olvasóknak?

- Nem szeretném kategorizálni a könyvemet ilyen formán. Minden embernek ajánlom a könyvet, akit érdekel a tudatos álmodás, vagy akit érdekel milyenek voltak a régi nemesek, személyiségek. Mivel a könyvben vannak jelenetek 1800-as évek végéből, így a régi korokat, történelmet kedvelők biztos szeretni fogják.

- Volt pontos elképzelésed a könyv külsejét illetően?

- Annak ellenére, hogy igen vizuális típus vagyok, a könyv borítójához nem volt semmi ötletem. Megkérdeztem Böbét, nem-e tud egy jó grafikust ajánlani, és akkor jött Németh Balázs. Három mondatot mondtam el neki a könyvről, és nem tudom, hogy csinálta, de az első skiccbe bele is szerettem. Sőt mindenki, akinek a tervezetet elküldtem. Totál profi a srác, így ragaszkodom is hozzá. Mással nem is lennék hajlandó dolgozni.

- Mesélnél nekünk az útról és végül arról a pillanatról, mikor első alkalommal kézbe vehetted a köteted?

- Minden ember tanul az élete útján, így nekem is volt egy nehéz korszakom az első kiadómmal. Szerencsére gyorsan felismertem a helyzetet, és korrigáltam, amit lehetett. Valójában ez vitt előrébb ahhoz, hogy most ott tart a könyvem szebb formában, ahol. Így az Underground Kiadó égisze alatt, a második kiadásom valóban egy vállalható igényes külsejű könyv lett. Nem tudom még milyen érzés a kezemben fogni az új kiadást, mert még nem kaptam meg, és postán nem is kértem a kiadótól. De azt hiszem, amint a kezemben lesz, meg fogom szorongatni mintha csak a saját gyerekemet ölelgetném.

- Mit tervezel a közeljövőben? Készül a következő könyv? Szabad tudnunk róla valamit?

- Következő könyvek! Igen. Sok nyitott könyv van, amiket időnként előveszek és dolgozom rajtuk. Ilyenek például a Két év Péterrel, A királynő és szolga, vagy a Kihagyott Walzer. De nem titok az sem, hogy Az új kedvenc második részét már írom. (Spoiler: A borítója megint iszonyat jól néz ki) Ha nem húzom el az időt, még idén a karácsonyfa alatt lesz. Van még egy pár oldalas novellám is Dália címmel. Talán abból is egy hosszú izgalmas sci-fi lesz. Ki tudja, mit álmodok még meg a jövőben.

 És hogy hogyan tudjátok a könyvet megrendelni? Ezen a linken.

#olvasnijó #írónő #interjú #elsőkönyvesszerző

ReAd-blog

Vannak itt tökéletes anyák?

Kathryn Wallace: Vannak ​tökéletes anyák, csak nekik még nem született gyerekük

73004234_2608667715859893_6742575914250403840_n.jpg

Olvassák a blogom tökéletes anyák vajon? Mert én cseppet sem vagyok tökéletes. Vagy azok az ős-anyák tökéletes mivoltukban csak a fejekben, filmekben és ezekben a könyvekben léteznek? Vagy még ott sem?

A könyv címe is mutatja, a tökéletes anyákról lesz szó benne. Az idei év legjobban várt és legszórakoztatóbb könyve díját az írónőnek ítélném, az biztos. Zseniális, letehetetlen kötet volt, ami arra hivatott szolgálni, hogy egy kicsit tudjunk nevetni önmagunkon, anyaságunkon, ne vegyük véresen komolyan a tökéletes anya mítoszt és az életet sem. Ezt legalább tökéletesen teljesítette a könyv. Nagyszerűen kikapcsolt, szórakoztatott. Néhol sírtam volna legszívesebben, máskor hangosan kacagtam, pedig nem vagyok a hangosan felvihogó emberke. Kellő humorral, érzelmekkel, ráhatással megszerkesztett történet. Sokszor egy-egy helyzetet olvasva magamra ismertem vagy valamelyik anyatársamra. Ahogy nincs tökéletesség, úgy nincs tökéletes anya sem, számomra. Ezt a könyv nagyszerűen prezentálja.

Két nő megismerkedése, barátsága áll a fókuszban  hogyan élik meg az anyaságuk, az életük, annak a változásait, ők hogy változnak egymás hatására.

Gemma egy hétköznapi nő, hétköznapi gondokkal. Mindig késésben van, két gyermeke és munkája közötti törékeny egyensúlyt nehezen tartva, egyedülállóként él. Ő a fura nő, gyermeke osztályában, aki mindig kilóg a sorból. Könnyesre nevettem magam gyermekei, Ava és Sam beszólásain, éleslátásán, szókimondásán, az általuk teremtett vicces helyzeteken. Bájos család, ahol érezhető a szeretet, de hegynyi gondok is.

Becky látszatra tökéletes házasságban él, ám semmi sem az, aminek látszik. Cseppet sem az. Belefásulva, kiégve keresi azt a munkát, ami feldobná az életét, a szürkeséget, kiteljesedhetne nem csak az anyaságában és talán az egész élete helyre billenne tőle. Igazi "mindenlébenkanál" típusú, szókimondó csajszi, aki nagyszerűen tud rendezkedni másnál, csak a saját életét nem tudja megoldani.

A két anya mikor egymásra talál, kő kövön nem marad. Pusztítóak együtt. Kihozzák a legjobbat és a legrosszabbat is egymásból. Bevallom, hozzám Gemma hebehurgyasága állt közelebb, talán azért is, mert hasonló karakter vagyok én is. Mindig rohanó, mindent elfelejtő, elkéső, késében lévő anyuka. Becky sokszor sok volt számomra, de ő is szerethető figura. 

Megfogadják, hogy jobb életet fognak élni. Mindkettő eléri a kitűzött céljait, Becky egy új munkát, jobb házasságot, Gemma pedig egy szerető pasit és önmaga jobbik változatát. Rögös az út odáig, míg belátják tökéletes nincs, csak megközelíthető. Közben rengeteg vicces helyzetbe sodródnak, míg végül megtalálják a pont megfelelő állapotot. Közben veszekedések, ciki helyzetek, nagy sírások, rádöbbenések, őszinte beszélgetések és jó sok üveg bor elfogy. Az élet is írhatta volna a kötetet, viszont ott ritkán ennyire humoros, már-már szánni való a dolog, míg egy könyvben olvasva merünk nevetni ezeken a dolgokon és merünk magunkra ismerni. 

A stílus könnyed, humoros, érzelmekkel teli, igazán szórakoztató. Az írónő megfelelő bájjal, szarkazmussal látta el a szereplőit és ezáltal az olvasókat is. Jól működnek a leíró részek, kellően érzékletesek, viszont ezúttal a párbeszédek visznek mindent. Lendületes, gyors lefolyású kötet, nagy mondanivalóval, ami nagyszerű kikapcsolódásra. Gyorsan olvasható, igazi anya könyv. Nem mondom, hogy nem sablonos kicsit és kiszámítható, de nem is ezért lehet szeretni, hanem a zseniális karakterek és a poénözön miatt.

Ha még az anyaság előtt állsz, ne olvasd el, iszonyúan veszélyes olvasmány!

Hogy kiknek nem ajánlom? A sótlan, humortalan embereknek. Azoknak, akik ős-anyák és mindent, de mindent jól csinálnak. Azoknak sem ajánlom, akik nem szeretnek nevetni, sírni. 

Kiknek kötelező olvasmány? Minden anyának és apának!

A kötettől pont azt kaptam, amit vártam. Szórakoztatást és azt, hogy kizökkentsen a szürke hétköznapokból. A könyv borítója színével kellően figyelemfelkeltő, bár a cím és a kép kissé félrevezethető lehet. Ne rettentsen el senkit ám. Ide nekem a következő részt vagy egy hasonló olvasmányt, de rögtön!

 A könyvet és a rengeteg nevetést köszönöm az Álomgyár kiadónak! Ha szemfülesek vagytok, rögtön észre is vehetitek az egyik következő olvasmányom a fő képen.

Fülszöveg: 

Anya. Anya! ANYAAAA! – 40-es szingli anya megosztaná (mindenét!)
„Sam, Ava! Indulás fölfelé! Megmostátok a fogatokat? Fésülködés? Cipő? Gyerünk, gyerünk, gyerünk! Már megint iszonyúan el fogunk késni! Nem, nem láttam Optimusz fővezért, és nem is érdekel, merre lehet. Sam, abbahagynád a testvéred szekálását, és eltennéd végre a felhőkarcoló-modellt, amit a múlt éjjel gondosan összeraktam helyetted, hogy ne kerüljünk bajba a tanárodnál? Nem, nem olyan a szaga, mint a romlott bornak. Na jó, talán egy kicsit. Sam, nincs időm vitázni. Csak emeld meg a feneked és szállj be a kocsiba, oké? Ava! Fogmosás! Fésülködés! Cipő!”
Gemma éppencsak egyben tartja az életét: egyedülálló anya, mindjárt betölti a 40-et, és a hétéves lánya egy kegyetlenül pontos rajzon a melleit valahol a térde környékén ábrázolja. Amikor Gemma újdonsült szomszédja, Becky azt javasolja, hogy kezdjen el újra randizni, Gemmának komoly önuralomra van szüksége, hogy ne röhögje képen.
De Becky nagyon meggyőző tud lenni, és Gemma hamarosan ott találja magát zsonglőrködve egy teljes munkaidős állásban, az iskolatársak egyre örültebb igényeket támasztó anyukáinak Facebook-csoportjában és az új randizás világának trükkös etikettjében.
Ha ez nem lenne elég, Gemmának valahogy kezelnie kell a vonzódását a lánya tanárához, Tomhoz, aki a nagyvárosi életét arra cserélte, hogy egy osztálynyi hétévesnek nyelvtant és matekot tanítson, meg azt, miért nem jó ötlet a másikat büdös pukimajomnak nevezni.
Ez hosszú évnek ígérkezik, amiben Gemma és Becky egy nagyon fontos leckét kap az élettől: hogy végül is jó szülőnek lenni csupán annyit jelent, mint elég jónak lenni.

Idézet:

Becky sokszor gondolkodott rajta, hogy a szülésfelkészítő tanfolyamok miért foglalkoznak olyan rengeteget a szüléssel, és miért nem foglalkoznak azokkal a készségekkel, amikre a szülés után lesz szükség.

382 oldal 
ISBN: 9786156013538 
FordítottaGoitein Veronika

Kathryn Wallace: Absolutely Smashing It

ReAd-blog

71689800_2547402611986404_4135691534794227712_n.jpg

Ajánlott korhatár?!

cinema-2502213_640.jpg

Minap szembe jött velem egy igen érdekes bejegyzés a kék közösségi felületen, aminek az írója nehezményezte, hogy 10-12 évesek ültek be a számára is lelkileg megterhelő Joker című filmre. Jogos a kifakadása szerintem.

Rengeteg kérdést vet fel a téma, amik jórészt megválaszolatlanok maradnak, amolyan költői kérdések. Egy 10 éves gyerek mi a fenét keres egy pszicho thrilleren? Jó lenne kikérni egy 10-12 éves kiskamasz véleményét is, mennyire érti, fogja föl az ilyen horderejű filmeket. Nem fél, hogy egy életre rettegni fog? Vagy ők már annak a kornak a gyermekei, akiket semmi sem tántorít el, el tudják különíteni a digitális élet és a valóság között különbséget? A kérdés továbbra is ott motoszkál a fejemben, de miért ül be egy neki nem való filmre? Brahiból? Csordaszellem? A többiek is mennek, én se maradjak ki? Ez az év filmje, nem maradhat ki? Nem értem. Izgatja a tiltás, hogy nem neki való még? Nem tudja mekkora lelki megterhelésnek teszi ki magát?

Ki a felelős azért, hogy mégis ott van? A szülő? Tudja ő egyáltalán, hogy a csemetéje merre van? Aligha. Bár láttam már karón varjút! Ha nem tudja, hol a gyermeke, akkor miért nem tudja vajon? Jó az a nagy szabadság? És ha nem csak a moziba ül be, hanem bármi nagy baj éri? Ha pedig tudja a szülő merre csatangol a gyermek, akkor milyen lelkivilága van, hogy elengedi, ráadásul felnőtt kíséret nélkül? Bevallom, a frissen elkészült animációs Oroszlánkirálynál is nagyon rezgett a léc, menjünk moziba vagy sem. Pedig az egy animációs mese volt, majdnem természetfilm, amit nézünk a TV-ben rendszeresen, ráadásul ismerték a gyerekek az alapsztorit, ezerszer láttuk már. Mégis alig mertem elindulni. A legtöbb filmet, mesét előre megnézzük, hogy a gyerekeknek nincs-e benne érthetetlen, ijesztő rész. Lehet túlféltők vagyunk? Nem tudom, de az biztos, ha már meg szeretné mindenáron nézni, vele vagyok, magyarázok, fogom a kezét, hozzám bújhat, ha fél. Ez lenne az alap, nem?

A pénztáros? Neki bizony nem az a dolga, hogy elküldje az oda nem illő embereket. Jelezheti, hogy nem neki való a film, üljön be másikra, de el nem küldheti. Sőt. Minél több jegyet elad, annál jobban végzi a dolgát, nem hiszem, hogy lebeszélhetné a nem oda illő fiatalokat, már csak a főnöke sem nézné jó szemmel szerintem.

A körülötte ülök, aki nem szóltak rá? Régen a szomszéd Gizi néni is ránk ripakodott, ha nem olyan dolgot csináltunk, ami belefért a jólneveltség fogalmába szerinte. Ma már ha csúnyán mersz nézni más gyerekére még meg is vernek...Vagy közönyösek vagyunk és mindegy, mi tuti nem szólunk, csináljon amit akar, nem az én kölyköm? Talán ki így, ki úgy. valahol az arany középutat kéne belőni. Rászólni, ha számára vagy társaira veszélyes dolgot cselekszik, a saját lelki és testi épségét veszélyezteti, nagyon nem helyénvaló dolgot cselekszik. De legalább figyelmeztetni rá, hogy ezt ne! Viszont nem minden vacakért beszólni és rögtön majd megverni, szemmel verni.

Ő maga mennyire felelős? Nem tartja be a szabályokat nagylánykodásból, nagyfiúskodásból. Vajon mennyire veszi komolyan az ott látottakat? Nem fog sérülni, örök sebeket szerezni vele? Bennem felötlik egy emlék. 8-9 éves lehettem, mikor belelestünk a Cápa című filmbe húgommal. Visszagondolva gagyi film és lehetetlen, de a lábam nem mertem letenni az ágyról utána, nemhogy úszni menni. Sokáig még az uszodába is magam mögé tekintgettem, hiába tudtam az agyammal, hogy ott nem lehet cápa. A kör kedves lánykája megvan? Vagy személyesen Chucky baba? Hány ilyen film van, ami életre szóló rettegést tud okozni még felnőtt fejjel is, ha nem bírja az ember, nemhogy még érő, sok területen éretlen gyerekben. 

Sok filmen, könyvön a cigarettával ellentétben csak ajánlott korhatár található vagy még az sem. De ide sorolnám szívem szerint az energia italokat, alkoholt és a többit hasonszőrű cuccot. Ajánlott, hogy 8,10,12,14,18 éves korban kezd, vedd meg, használd, olvasd, nézd, addig ne. Hát én nem ajánlanám, hanem tiltanám vagy legalább alaposan szigorítanám. Elérnék vele valamit? Nem hiszem. A cigarettára tett elrettentő kép és szöveg sem ijeszt el senkit, viszik, mint a cukrot. Mégis valamit tenni kellene. Nem gondoljátok? Nagyon nincs ez rendjén. 

alone-2666433_640_1.jpg

Fura világban élünk, a 10 évesek energiaitallal a kezükbe szaladgálnak, a 12 évesek lelkileg nyomasztó pszichológiai thrillert néznek moziban legálisan, de olyat is tapasztaltam, hogy a 11 éves hölgyemény a Szürke ötven árnyalatát akarta kikérni a könyvtárból mellettem. Miután (természetesen) nem kapta meg, közölte, hogy anyukája akkor megveszi neki. A 2 éves vígan tabletozik, az 5 éves számítógépes videókat néz és a 8 éves drága telefonnal rohangál. Értem én, hogy kütyük világa, modernizáció, hagyjuk kibontakozni a csemetét...meg minden. De jó vajon NEKIK ez a fene nagy szabadság? Gyorsul a világ. A mai fiatalok mindent hamar szeretnének megtapasztalni. Egyre hamarabb kezdenek el élni, cigarettázni, szexuális tapasztalatot szerezni. Pedig nem maradnak le semmiről! Nem vagyok álszent, én is sutyiban kipróbáltam a cigit, meglógtam discóba, amikor anyuék nem engedtek el. De igyekeztem vigyázni a testi és lelki épségemre, odafigyelni, hogy elkerüljön a baj. Szándékosan sosem kevertem magam galibába, életveszélybe. Annyi rossz van a világban. Mégis a fiatalok többsége fittyet hány rá. Tudják vajon, hogy az az energiaital mennyire káros a szervezetükre? Nem érdekli valószínűleg őket. Tudják, hogy ez a thriller mennyire megviseli a lelket, még ha nem is érzik rögtön? Aligha...

Kedves gyerekek, fiatalok! Ne siettessétek a dolgokat, hamarosan úgyis eljön az. Nem maradtok le semmiről! Ne bántsátok magatok testileg, lelkileg szándékosan, a szüleiteknek, a világnak még szüksége van rátok! Szabad élni, tapasztalni, kipróbálni, de nem mindegy hogyan, miként!

U.I.: Kérünk az ajánlott korhatár helyett, egy szigorúbb intézkedést!

Te tudsz rá megoldást? Szólj hozzá a cikkhez, oszd meg, vidd hírét, hátha másoknak eszébe jut valami jó! 10-12 éves vagy és megnézted a filmet? Mesélnél róla, hogyan érintett? Írj bátran! Őszintén kíváncsi vagyok.

ReAd-blog

#blog #élet #life #mozi #könyv #korhatár #besorolás #jobbélet #vigyázzmagadra #ifjúság #fiatal #gyermek #Joker

girls-1209321_640.jpg