Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

Anyaság és karrier? Vendégpost érkezik.

2019. szeptember 04. - Mayerné Répási Adrienn

61764469_103301450933138_7195287706589462528_n.jpg

Ma egy kicsit rendhagyó interjúval érkezem. Z Kocsis Blanka, kreatív szövegíró mesél magáról, a munkájáról és az anyaság nehézségeiről, ezúttal vezetett kérdések nélkül. Imádom ahogy ír, így hagytam kibontakozni. Fogadjátok sok szeretettel. 

Sokfélék vagyunk. Megannyi úton járunk. Van, aki kezdettől fogva a sajátján. Ők azok a szerencsések, akik vagy kapták, vagy korán felismerték és megharcoltak érte. Akad, aki vargabetűket ír. Előfordul, hogy akár többet is. Nekem például egész regényem van önmagába visszaforduló hurkokból, első látásra szerencsétlen kitérőknek tűnő kanyarokból és láthatatlan célvonalakból. De jó így.

Igaz, erre csak sokára ébredtem rá.
Tinikoromban úgy képzeltem, harminc éves koromig nagykanállal falom majd az életet. Kettővel, ha lehet. Harmincöt körül elkezdem majd keresni az igazit… és néhány Szex és New York-ba illő fordulat után meg is találom. Szenvedélyes szerelem, vad szex, fodrok és rózsák, aztán már potyognak is a bájos, angyalképű pulyák. Végül nem így lett. Korán megismertem a későbbi férjemet, fiatalon mentem férjhez. Utána még sokáig kerestem, hogy miben is vagyok jó igazán. Beneveztem a helyi rádió tehetségkutató versenyébe. Megnyertem. Nagyon boldog voltam, készültem, hogy végre meg is éljem a gyerekkori álmomat. Természetesen még azon a héten pozitívat teszteltem. Ötévnyi várakozás, próbálkozás, kudarc és sok-sok elsiratott hónap után ott a pocakban a mi csodálatos kisfiunk. Szerettük volna megoldani a reggeli műsort és a babát egyszerre, de néha az élet maga rendezi az előadást: a rádió azonnal visszavonta az együttműködési szándékát.

mic-1132528_640.jpg

Öt és fél évet töltöttem otthon, főállású anyaként. Három és fél év alatt három gyermeket szültem. És mindvégig küzdöttem. Imádtam őket, szerettem velük lenni, de állandó volt a nyomás. Elég jó anyjuk vagyok-e? Jól kezelem-e az egyes nevelési helyzeteket? Melyik a megfelelő supinált cipő, mi a megoldás az ekcémára, kellenek-e a babakülönórák, melyik a legjobb ár-érték arányú babakaja, mit főzzek, hova vigyem fejlesztésre, miért nem tudok a nap végén mosolyogni, miért kiabálok, hát megnyomorítom szegényeket…?! Folyamatos, soha nem szűnő és felemésztő stressz, napi huszonnégy órában. Sokszor egyedül, mert nyilván valakinek dolgoznia is kell. Egy idő után úgy éreztem, már nem meg-, csak túlélek, nap, nap után. Tudtam, hogy a gyerekeknek szükségük lenne az anyukájukra a legjobb minőségben, a legteljesebb jelenlétben. De egyszerűen képtelen voltam egymilliomodszorra is elénekelni a Boci, boci tarkát. Ettől pedig még inkább mardosott az önvád.

A legkisebb még meg sem született, amikor már mondogattam a férjemnek, hogy amint betölti a kettőt, elkezdek munkát keresni. Ahogy telt-múlt az idő, egyre inkább rá akartam jönni, mihez értek igazán. Mi az, amiben jó vagyok? Amit szívesen is csinálok? Újra meg újra arra jutottam, hogy vicces vagyok, nagydumás... Gyakran mondtam a barátaimnak, hogy nekem tulajdonképpen semmihez sincsen tehetségem. Csak ahhoz értek, hogy összehozzak embereket és dumáljak. Nincsen másom, csak a szavaim.
Akkor még nem tudtam róla, hogy ez nem ’csak’. Fel sem merült bennem, hogy ezzel pénzt is lehet keresni. Valamiért azt képzeltem, hogy mindenki tudja azt, amit én. Azt hittem, megfogalmazni, amit gondolunk… egyáltalán gondolni valamit, könnyű. Hogy nem így van, és főleg azt, hogy erre ráébredtem, egy nagyon kedves és inspiráló vállalkozóanyukának, Bartos- Debity Ritának, a Cute Baby tulajdonosának köszönhetem. Ő volt az első, aki felismerte a bennem rejlő tehetséget és teret adott neki. Ő adta az első megbízásomat, amit rövid időn belül több másik is követett.  Élveztem, hogy újra dolgozhatok, hogy értékelik, amit tudok. Boldog voltam, hogy találtam – találtak nekem- keretet, amit kitölthetek.

bulletin-board-3233641_640.jpg

Ebbe a kiteljesedésbe robbant bele a mindent felborító, szétrobbantó és a családom egészét feje tetejére állító lehetőség. Egy nagyon kedves ismerősöm hívott (f)el egy állásinterjúra. Egy rádió reggeli műsorának társműsorvezetői széke volt a tét. Egyszerűen nem tudtam nemet mondani. Tudtam, hogy a kislányom még csak egy éves. Tudtam, hogy komoly nehézséget jelent majd a reggeli logisztika. Fogalmam sem volt, hogyan oldjuk meg az óvodai szüneteket, vagy ki lesz velük, ha betegek lesznek. De úgy éreztem, ezt az ajtót most ki kell nyitnom. Ezt a lehetőséget nem engedhetem el. Meg kell tudnom, hogy képes vagyok-e rá. Elég jó vagyok-e ahhoz, hogy rádiózhassak.
A férjem nem örült. Akarva-akaratlanul is a sok-sok felmerülő problémát látta meg elsőként. Az édesanyám óva intett, hogy ekkora nyomást helyezzek a családra. Senki sem osztozott az izgatottságomban. De szerencsére elfogadták, hogy úgy érzem, meg kell próbálnom. Amikor terhes lettem a legnagyobbal, nem volt kérdés számomra, hogy a zavartalan terhességért, ha kell, elengedem a mikrofont még azelőtt, hogy valaha is hozzáértem volna. De most… Tudtam, hogy meg KELL próbálnom. Ha nem sikerül, nem baj. Ha sikerül, majd lesz valami.  Éveken át annyira próbáltam minden jól csinálni- és közben mindig azt éreztem, lehetne többet, jobban, okosabban, szebben-, hogy azt gondoltam, akkor jöjjön egy kis most vagy soha!

És sikerült. Megkaptam az állást. Rengeteg nehézséggel járt az indulás. Az utolsó pillanatban lett a legkisebbnek férőhely. Az utolsó utáni pillanatban elsimult minden. Az első reggelen, amikor otthagytam a gondosan kikészített ruhákat, az előkészített reggelit és az alvó családomat, azt hittem, megszakad a szívem. Hát milyen anya az ilyen? Az egyéves bölcsibe szokik, ráadásul az apukájával! Hát ki fogja megölelni ezeket a gyerekeket, ha szomorúak? Minek az ilyennek gyerek…?  A másik oldalam pedig repesett az örömtől, még ha rettegtem is.

Lassan kilenc hónapja dolgozom. Átmentük sok betegségen, voltak mélypontok és hegymagas örömök. Vannak sikereink családként és értem el vágyott csúcsokat magam is.  A gyerekek ovisok, bölcsisek, az élet zajlik velünk. Sűrűn és áradón. Megszakad a szívem, ha betegen kell otthon hagynom őket néhány órára- pedig az apjukkal, vagy a régóta ismert pótnagyival vannak. Fájnak a kihagyott ovis délelőttök. Hiányzik, hogy régebben minden szülinapra magam sütöttem a tortát, hogy volt időszakos dekoráció a lakásban és mindig háromfogásos volt a hétvégi ebéd. Bűntudatom van, ha valamire nem emlékszem, ha valamit elfelejtek, vagy ha este már nem vagyok türelmes. Úgy érzem, sok dologról lemaradok, és ennek a munkám az oka.
Közben pedig a szakmai sikerek, a rádiózás, a szövegíró vállalkozásom- meg a kiváló pszichológusom, akinek ezúton is mindent köszönök- hozzásegítettek ahhoz, hogy újra embernek érezzem magam. Teljesértékű nőnek. Anyának, aki bár nincs ott mindig, sokszor gyarló, de mégis valaki és valamilyen.

Fogalmam sincs, hogy tud-e bármelyik dolgozó anya úgy élni, hogy közben nem gondolkozik azon, vajon boldog gyerekei vannak-e. Irigylem azokat a csajokat- és azok gyerekeit meg főleg-, akik ki tudnak teljesedni az anyaságban, a háziasszonyi szerepben. Csodálatos dolog lehet a friss bukta uzsonnára, az olyan anya, aki mindig ott van. Aki minden rendezvényen részt vesz, akinél hetente többször is van meleg vacsora.  Akinél sosem ragad a padló, és akinek mindig, de tényleg mindig van ideje és energiája még egy mesére. Varázsvilág lehet ez egy gyereknek! Sosem fogom megtudni, hogy lehet-e önvád nélkül élni. De azt tudom, hogy muszáj.

Szerintem sokunkat foglalkoztat, érint Blanka problémája. Nehéz az anyaság, főként úgy, hogy másra is koncentrálnánk, de a gyerekekre is. Megvalósítani KELL önmagunk, de a hátországot, a biztonságot is mi biztosítjuk. Én is ebben a cipőben járok. Keresem az arany középutat még. De sosem szabad elítélni, megszólni egyik felet sem. Az is teljes értékű anya, aki a kicsik mellé vállalkozását viszi, visszatér a munka világába, mint ahogy az is jó anya, nő, aki csak a piciknek szeretne élni! 

Köszönöm Blanka a nagyszerű vendégpostot. Arra biztatlak titeket, látogassatok el bátran szövegíró oldalára is Blankának, mert érdemes! 

ReAd-blog

success-2697951_640.jpg

Szeptember a barátság hónapja, mely fontos a SweetYou számára is

Sharing is caring – mert a legjobbakkal megosztod a jó dolgokat

69495163_2840333455994269_3071072062417141760_n.jpg

Barátok nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Bizony sokszor kikötők az élet zavaros vizein, segítő társak bánatban és örömben egyaránt. Elveszítjük őket vagy örökre szólnak. 

Szeptember a női barátságok nemzetközi hónapja. Tudtad? Neked van barátnőd, aki mindig melletted áll?

Nagy becsben tartja a hónap témáját, így a hónapban barátnőket ajándékoz meg a SweetYou natúr kozmetikum márka. A két tulajdonost kérdeztem ma.

- Miért fontos számotokra a barátság, ami köré épül a szeptember hónap tematikája?

- S.Y: Ez az alkalom nagyon közel áll hozzánk, mivel a SweetYou is egy gyerekkori barátságból indult. Sok-sok emlék köt össze minket, és olykor ezek (is) ihletik ötleteinket. Úgy gondoltuk, nem hagyhatjuk meglepetés nélkül ezt a hónapot, és próbálunk túllépni a hagyományos árakciókon. A célközönségünk szerencsére nagyon nyitott, sőt, kifejezetten igényli a kicsit érdekesebb, illetve számukra fontos értékeket is érintő témákat. A barátság, a barátok megajándékozása pedig kifejezetten egy ilyen kellemes, igazán szerethető téma.

- Mesélnél arról, hogy mikor szövődött közöttetek barátság? Ebből született a SweetYou is?

- S.Y: Adrival több mint 20 év köt össze minket, óvodás korunk óta ismerjük egymást. A gimnáziumig viszont külön csoportban, majd osztályban voltunk, így csak a szünetekben találkoztunk. Igazán szorossá a gimnáziumi évek során vált a barátságunk, amikor padtársak lettünk. Onnan kezdve nagyjából mindent, tényleg mindent együtt csináltunk. A továbbtanulás során kicsit elsodort minket egymástól az élet, de a hagyományos karácsonyi találkozóinkon mindig ott tudtuk folytatni a beszélgetéseinket, ahol legutóbb abbahagytuk. Egy ilyen találkozón pecsételődött meg a SweetYou születése is.

- Milyen ötlettel álltatok elő a barátságok megünneplésére?

- S.Y: Egy olyan dolgot emeltünk a hónap középpontjába, ami a valóságban ténylegesen megtörténik. Több visszajelzést kaptunk már, hogy egy-egy vásárlónk annyira megszerette a dezodorunkat, hogy már nem csak magának vásárolt, hanem a barátnőjének is ajándékozott egyet. Ezzel kicsit bevezette a natúr dezodorok fontosságának és használatának világába. Ez a váltás nem mindenkinek könnyű, mert sokszor ott a félelem, hogy nem fog működni a natúr dezodor, vagy akár szereztek is már rossz tapasztalatot. Egy barátnő tanácsát, javaslatát viszont könnyebb elfogadni ilyen kényesebb témákban is, és mi ebben szerettünk volna segíteni. Így nem is volt kérdés, hogy a krémdezodorunk lesz a hónap sztárja, mely a testápoló gél mellett valóban a legkeresettebb termékünk. Ennek azért is örülünk, mert kifejezetten fontosnak tartjuk, hogy ezen a területen merjenek váltani a hölgyek. Sőt, ha csak egyetlen kozmetikumukat cserélik le natúrra, mindenképpen a dezodort javasolnánk, sajnos ezt már tapasztalat alapján mondhatjuk.

Szeptemberben tehát minden rendelés mellé, melyben legalább egy SweetYou dezodor található, egy ugyanolyan 25 ml-es dezodort adunk ajándékba. Ez, a szokásos matrica helyett, egy barátnős üzenettel kerül a csomagba, melyet a weboldalunkon lehet kiválasztani. Úgy gondoljuk, így sokkal különlegesebb és stílusosabb az ajándék. Egy olyan kis figyelmesség került bele, ami sokkal többet ad szerintünk, mintha azt írtuk volna, egy dezodor rendelése esetén most +33% ingyen.

 - Hogyan juthatnak hozzá ehhez a különleges csomaghoz a megrendelők?

- S.Y: A folyamat nagyon egyszerű: a rendelés véglegesítése során a megjegyzés rovatba kell írni a választott matrica számát. Ha valaki többféle dezodort is rendel, akkor ki kell választania, melyik illatból kéri a neki, pontosabban a barátnőnek járó ajándékot. Ezek semmiképp ne maradjanak el, különben nem tudjuk elküldeni! A pici deó egy kis tüll tasakba kerül, így átadásra készen érkezik a csomagban.

20190903_011554_0000.png

 - Honnan erednek a matrica feliratok? Bemutatnád a négy "elkövetőt"?

- S.Y: A sharing is caring matricák feliratait 4 fantasztikus nő ajándékozta nekünk. Fontos volt, hogy olyan hölgyeket vonjunk be, akik számunkra is követendő értékeket közvetítenek, és az első kipróbálás óta is használják a dezodorunkat. Nagyon izgalmas volt látni a lelkesedésüket, és hogy milyen sokat rejtettek a személyiségükből, élethelyzetükből a kis feliratukba.

lrm_export_64121245434644_20190817_214302537.jpeg

Pálma például, aki Olaszországban tolmácsként dolgozik, szemtelenül sok nyelven beszél (nagyon szeretjük ám), hihetetlenül pozitív, nyitott személyiség, és a vitadolcissima.com utazó blog írója, a távolságon is felülemelkedő barátságot emelte ki. Ezt nagyon át tudjuk érezni, hiszen ma már minket is több mint 1000 km választ el egymástól.

"Az igazi barátságon a távolság sem változtat."

received_508900119842389.jpeg

Zsolya, aki egy igazi polihisztor, jogász-turnaround menedzser-szövegíró-tanácsadó-utazó blogger, mindent is megtanuló csoda, és akinek köszönhetően már Costa Ricában is megismerhették a SweetYou-t, kiemelte, mennyire sokat jelentett neki a legjobb barátnők támogatása. Többek között nekik köszönheti, hogy ennyi mindent meg tudott valósítani az álmaiból, mert mellette voltak, jóban-rosszban.

"A mi barátságunk az igazi jóban-rosszban."

bitay_andi.JPG

Bitay Andi, aki tudatos fogyasztásra ösztönöz, és minimal living tippekkel segíti az instagram követőit, pillanatok alatt az ujja köré csavar csodálatos személyiségével és természetességével. Az ő felirata egy mélyebb gondolattal gazdagította a palettát, és egyetlen mondatba sűrítette a barátság egyik alappillérét. Mert egy igaz barátnőnek mindent el lehet mondani.

"Nekem mindig elmesélheted."

fotor_156766565233076.jpg

Végül, de nem utolsó sorban, Pávó Réka fotós (nem mellesleg egy nemzetközi fotópályázat nyertese) is nagy örömmel fogadta az ötletünket. Réka hihetetlen optimizmussal küzdötte le a leukémiát, melyet blogján keresztül mi is követhettünk, vele sírtunk, majd örültünk. Egy igazi power woman, aki rengeteget tesz sorstársaiért. Nem ez az első közös „merényletünk”, imádjuk a csajt. Egy igazán Rékás feliratot kaptunk tőle, és mi is pontosan tudjuk, hogy az igaz-barátnős nevetések megizzasztanak.

"Mert az igaz-barátnős nevetések mindig megizzasztanak."

69808021_394360694603557_7426259502896250880_n.jpg

 -Melyek a legkeresettebb deóitok? Miben térnek el a hasonló natúr deóktól?

- S.Y: A legkedveltebb dezodorunk a friss, citrusos illatú SweetYou Essentials #5-ös krémdeó, melybe manuka olajat is csempésztünk. Ez egy rendkívül hatékony baktériumölő természetes csoda, nagyon fontos feladata van a dezodorunkban, ugyanis a kellemetlen szagokért felelős baktériumok ellen lép fel. 

Egyre keresettebb a deóink kicsit krémesebb, vegán változata, amelyben a méhviasz helyett napraforgóviaszt használunk. Érdekessége még a SweetYou dezodoroknak, hogy a szokásos keményítő helyett nyílgyökérport használunk. Ez az összetevő onnan kapta a nevét, hogy régen ezzel gyógyították a nyíl okozta sérüléseket, így a keményítésen túlmutató szerepe van. Rengeteget dolgoztunk még a megfelelő arányokon, és a lágy textúra kidolgozásán. Hónapokig az elkészítési eljárást tökéletesítettük, hogy ne csak hatékony, de kellemes is legyen a dezodorunk használata. Nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk, és igyekszünk tanácsokat adni azoknak is, akiknél esetleg elsőre nem működne a dezodor. A natúr deókra ugyanis át kell állni, és ez egyénenként eltérő folyamat lehet.

 -Mennyi ideig elég egy tégely deó? Továbbá az is érdekelne, meddig elérhető ez a limitált kiadás?

- S.Y: A megvásárolható 70 ml-es méret az általunk javasolt használattal általában 3 hónapig kitart. A 25 ml-es ajándék dezodor a barátnőnek így nagyjából 1 hónapra elegendő mennyiség. "

Szeptember végéig él az ajánlatunk, továbbá a feliratok a készlet erejéig elérhetők. Gyorsan fogynak, ne hagyjátok ki!

Azt hiszem, személy szerint én nagyon tudnám értékelni, ha ilyen dologgal kedveskedne a barátnőm nekem. Egy illatos, csábító tégely, csak nekem, aranyos üzenettel megspékelve. Kihagyhatatlan. Mit gondoltok?

ReAd-blog

Kicsit sok(kos) iskolakezdés

school-4398499_640.jpg

Szeptember az a hónap, amikor a szülő is kicsit iskolás lehet, érezheti az újrakezdés, kezdés izgalmát és átérezheti a korán kelés, a bepakolás izgalmait némi borongós hangulattal, vénasszonyok nyarával, színes levelekkel megspékelve. Legalább annyira, ha nem nagyobb izgalommal várja az ember, hogy a csemetéjét elkísérhesse az évnyitóra, az első napra, közösen beszerezzék kevéssé stresszes módon az iskolakezdéshez szükséges dolgokat, bepakoljanak és elinduljanak a suliba. Vagy nem. Jó volt a nyár és bár első blikkre hosszúnak tűnt a 11 hét, mégis egy szempillantás alatt eltelt. Húztam volna még. Jó volt, hogy nem kellett korán kelni, időre rohanni sehova, nem voltak kötelezettségek, rohanás, elkésés és társai. De vége a szép életnek, újra iskola/óvoda/bölcsöde. Ilyen ez. Kettős érzés kerített hatalmába. Örülök is, hogy több időm lesz a háztartásra, magamra, munkára, meg nem is. Már most hiányzik a nyüzsi, a jövés-menés, a közös, egész napos programok, a reggeli ágyban lustálkodás.

Tavaly ilyenkor az elsőt kezdte a lányom, Most pedig már másodikos. Könnybe lábadt szemmel konstatáltam a legkisebbek érkezését az évnyitón, jöttek a már nem nagycsoportos picurkák. De picik. Rögtön észbe kaptam riadtan, jövőre középsőkém következik. Te jó ég! Hova szalad az idő? Nálunk is így volt? Akkor valahogy nem tűnt föl az évek gyors múlása, inkább még gyorsítottunk volna a tempón. Most meg? Tekerném az idő kerekét visszafelé. -Nézzétek el, hogy szentimentális vagyok, közeledik a szülinapom, ilyenkor mindig ilyen vagyok.-

Az első nap majdnem eseménytelenül telt. Új osztályt kaptak, új osztálytársak, kispajtások is érkeztek. És persze  egy csomó könyv. Gyermekkoromban imádtam. Már nyár elején vagy jóval szeptember előtt megkaptuk a könyveket. Élvezettel lapozgattam át, olvastam bele mindbe. Sokszor kiolvastam előre a történelem és irodalom tankönyveket. Anyuval közösen csomagoltuk be őket nagy élvezettel újságba vagy egyszínű csomagolópapírba, gondosan címkézve. Izgalmas volt mások színes, egyedi könyvborítóit nézegetni. Mindig tudtuk, melyik kié. Ehhez képest most, felnőtt fejjel kevésbé élvezetes, inkább bohózatra hasonlít a csomagolás. Rengeteg könyv, füzet ömlesztve. Átlátszó kell, műanyag, kevésbé környezetkímélő, öntapadós. Beleizzadtam, mire minimum a fele óvó-védő tasakot kapott. Elvileg jó a kézügyességem, rajzolni is tudok, vágni is, de ez? Alig mondható el kettő könyvről, hogy szépen néz ki, nem buborékos, nincs felkunkorodva sehol, nem csálé vagy ferde a ragasztás. Ezek az átlátszó förmedvények kiborítottak, mi tagadás. Estére a nem kis szívdobogásom edzéssel levezetve még azon agyaltam, kibontok egy üveg bort is, hátha. De túléltem és a bor is maradt a hűtőben. Még mindig nem kapott minden könyv, füzet borítót, na de majd ma. Majd csak nem kapok agybajt és minden be lesz csomagolva. A ceruzák is kihegyezve, a technika, tesi és tisztasági csomag is elkészült, bejutott talán úgy, ahogy kérték. Vajon mi maradhatott el, ki? Még mindig ezen agyalok, pedig már majd két órája elment mindenki itthonról.

colored-pencils-168391_640.jpg

Reményeim szerint minden csemete felöltözött az időjárásnak megfelelően, evett is, a nehéz kelés után. Ez pipa.

Minden gyerek a megfelelő intézménybe került. Pipa.

Talán nem maradt itthon semmi sem. Ja, de. Egy alvós cucc a kicsinek és egy matek könyv. Szuper. Remélem más nem. Ebbe bizony bele kell szokni ismét a nagy szabadság után nekem is. Ha feketét kap a lányka, akkor bizony az én érdemem lesz.

Mi marad el vagy ki még vajon?

Ez a reggeli korán kelés is...Bagoly típus vagyok. Szeretek sokáig aludni és sokáig fent maradni. A reggel nem az én terepem sajna. Ezen nem segít a három csemete sem a rengeteg cuccával. A feledékenységem és az idő hiánya végképp nem. Bármilyen korán kelünk, az már későn van. Ez van.

Csak én vagyok így vele? Úgy érzem valami mindig elmarad, nem lesz olyan, mint szerettem volna. Elkésünk, rohanunk. Elfelejtettem kivágni a kártyákat, otthon maradt a tolltartó, nem zöld pólóba ment a csemete, mint kellett volna, már megint nem egészséges reggelit csomagoltam, hanem pár kekszet tízóraira, az a füzet címke is ferdén került fel...Mindig olyan szerencsétlennek érzem magam. Nyugtassatok meg, nem én vagyok teljességgel alkalmatlan, hanem más is így jár rendszeresen. Légyszi! Ugye néha beleférnek ilyen apró botlások? Elkésni, elfelejteni valamit? Nem lehetünk mindig toppon. Nem lehet az ember mindig szuperanya, ősanya. Vajon léteznek ténylegesen ezek a típusok vagy csak mi találjuk ki, hogy kellőképpen rosszul érezzük magunk?

Szuperanya kerestetik! Ha sosem felejtesz el semmit, a gyereked mindig csilli-villi, tiszta, jól nevelt, mindig minden időre elkészül, bekerül a suliba, sosem késtek el, akkor kérlek jelentkezz. Taníts minket!

Addig is kitartást minden anyának a tanévhez! A tanárokat, óvónőket pedig arra kérjük, legyenek velünk is olyan türelmesek, mint a csemetékkel, mert bizony mi sem vagyunk hibátlanok, néha becsúszik valami gikszer, De igyekszünk! Esküszöm! 

Induljon az ősz!

ReAd-blog

heart-826933_640.jpg