Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

A zene, az kell!

2019. augusztus 17. - Mayerné Répási Adrienn

Zeneileg mindenevő vagyok. Szeretem a latin dallamokat, a dallamos popzenét, a rock klasszikusait és még sorolhatnám napestig. Kevés zenét nem hallgatok meg. Egyedül a lagzis zenéktől ráz ki a hideg talán, azokat nem hallgatom sosem. Hogy a hosszú hétvége jó legyen, ma tíz kedvenc zenémet gyűjtöttem össze nektek klippekben. Mondom 10!

Bloggerképző 30 napos kihívásának egy feladata volt, csak lemaradtam róla. Most pótolom.

A válogatásom igen sokszínű lesz, igyekeztem úgy alakítani nektek. Roppant mód nehéz volt csak tíz zenét kiválasztani, hiszen rengeteg zene visszatérő az életemben, ad valamit hozzá. Gyakran hallgatok zenét blogírás közben. Itthon sokszor szól valami muzsika háttérzajnak. El sem tudnám képzelni az életem dalok nélkül. Felvidítanak, megsiratnak, megvigasztalnak, ringatnak, feldobnak...Szerencsére gyerekeim is meghallgatnak mindenfélét és férj befogadó képessége is igen tág, így néha itthon Yiruma zongoraműi szólnak, következő nap pedig kemény rock.  Szeretem azokat a dalokat, amiknek jó a dallamuk, fülbemászó szövegük van és mondanivalójuk. Néha ez sem kell, csak hallgatható legyen és jellegzetes.

Kíváncsi vagyok, nektek ezek közül melyik a kedvencetek?

A zene legyen veletek!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mi a szösz a Miniszösz?

 balna_doboz_1_2.jpg

Bölcsődét vagy óvodát kezd pár hét múlva a porontyod? Mert bizony nyakunkon az ősz, mi tagadás. Egyre jobban izgulsz, hogyan tudod majd elengedni a kezét, amikor búcsúzkodtok? Aggódsz, hogy lesz-e bizalma elmondani valakinek érzéseit az első hetekben, amikor nem leszel mellette? Akár csupa efféle kérdés izgágáskodik benned, akár magabiztosan vágsz neki - első avagy sokadik - csemetéddel a bölcsi-, illetve ovikezdés nem mindennapi kalandjának, szeretné megkönnyíteni a dolgod két anyatárs, Csibi Boróka illusztrátor és animációs rendező, valamint Levente Dorka, a Miaszösz textiljátékok tervezője és alkotója. Kéz a kézben megálmodták és létrehozták számodra, gyermekeid számára az új, apró kis családtagot. Ez a derűs kis Miniszösz - aki ezúttal zsebtündér, zsebmackó, zsebibálna, illetve zseboroszlán formáját ölti - mindenhol veletek lehet már a bölcsődei vagy óvodai évkezdést megelőző hetekben, napokban is. Megtaníthattok neki mindent a családotokról, az otthonotokról, elmondhatjátok neki a titkaitokat, örömeiteket, félelmeiteket. Amikor pedig eljön a pillanat, hogy csemetédtől hosszabb-rövidebb időre el fogsz búcsúzni, vele lesz a zsebszösze apró otthonában - mely egyben a Ti otthonotoknak egy szeletkéje - és bármikor kisfiad vagy leánykád fülébe súgja újra kedves szavaidat, emlékezteti a közös élményekre, megérti kisgazdája akár ki sem mondott szavait is. Egy igazi, bizalmas kis barátot adunk át Nektek!

Miniszöszeink csodás hangulatú, tökéletesen egyedi, limitált példányszámban készülő, kézzel festett fa dobozkákban laknak. Készítsetek számukra ágyneműt, apró ennivalót, alvótársat! Ezek az együtt megalkotott kiegészítők még személyesebbé teszik majd Miniszöszötöket, csakúgy, mint az otthonául szolgáló dobozkát. A Miniszösz mindenhová magával viszi az otthonát. Ha pedig kuckója a Ti otthonotoknak is részévé válik, akkor a Te csemetéd is ezután mindig magánál fogja hordani a családi fészek egy szeletkéjét! A dobozlakó Miniszösz házikó-ágyikójával együtt pillekönnyű és kényelmesen belefér egy kis hátizsákba. Kedves társ lehet bárminemű új helyen való alváskor, nagyszülőknél, barátoknál, hosszabb utazás alkalmával vagy éppen kórházi tartózkodás esetén is.

Miniszösz zsebmedve - a klasszikus játszótárs, aki nem csupán mindenhová elkísér, de magával cipeli otthonod melegét is, hogy soha ne érezz ridegnek egyetlen pillanatot sem!

maci_doboz_1_2.jpg

Miniszösz zsebibálna - ha egy bálna elfér a zsebedben, akkor miért ne lehetne veled mindenhol az otthonod és a családod is? A fenti képen látható.

Miniszösz zsebtündér - jókedvet varázsol, éneket duruzsol, megcirógat és még akkor is, amikor anya vagy apa nincs melletted!

lany_doboz_viragok_2.jpg

Miniszösz zseboroszlán - hogy mindig legyen kéznél egy maroknyi bátorság!

 oroszlan_doboz_1_2.jpg

 

 

 

 

Válaszd ki a Neked legjobban tetszőt, 2019. őszére készült limitált szériából

A doboz mérete: 12x7cm és 5cm magas

Anyaga: fa, kívül akrillal festett, lakkozott

A Miniszöszök mérete: Tündér: 10 cm, Medve: 9 cm, Bálna: 10 cm, Oroszlán: 11 cm

Anyaga: filc (60% gyapjú, 40% műszál)

Ahol megtalálható a nektek tetsző Miniszösz: ITT

#szponzorálttartalom #gyerekjáték #ovi #bölcsi #suli #miniszösz #játék #gyerek 

 

 

 

 

 

Fogadd el!

A dicséretet mindig, minden körülmények között fogadd el!

mirror-3969456_640.jpg

A nő kiszállt az autójából. Megigazította a szoknyáját, majd magához vette a kulcsát, pénztárcáját, iratait, táskáját. Elindult a megbeszélt randevú helyére kissé bizonytalanul. Nem érezte magát elég csinosnak. Hiányzott a magabiztossága. Talán akkor fogyott el, mikor anya lett. A férfi már várta. Több mint 15 éve a felesége a nő, de még mindig olyan szépnek látja, mint amikor megismerte. Most is elámult, mikor meglátta. Változott az évek alatt, de csak szebb, érettebb lett, mint egy jó bor. Köszönés után rögtön hangot is adott e gondolatának. 

-Szia. Nagyon csinos vagy ma.

- Szia. Á. Ezer éves gönc van rajtam. Nem volt időm kifesteni magam, a körmömön sem a legszebb már. Siettem, hogy ide érjek, nem volt időm magamra.

Mi történt? Egy nő bókot kapott a párjától, de az elhárította, szabadkozott inkább. Ismerős beszélgetés? Napjában ezerszer hangzik el ez a párbeszéd vagy különböző variánsai. Elfelejtettük elfogadni a bókokat. Régen természetes volt, ma már fura, ijesztő. Talán a magabiztosságunkkal távozik a bókok elfogadása? Meglehet. Van, aki olyan könnyedén fogadja, mint a levegővételt, de neki süt minden mozdulatából az önazonosság általában. Másnak nehéz elfogadni a dicséretet. Pironkodva veszi tudomásul, esetleg még hárítva is, hogy" dehogy"! Pedig DE! Egy átlagos nő is szép a maga valójában, nem csak a celeb, a szépséges színésznő, a fiatal lányka, az agyonszépített, a retusált fényképen szereplő nő, az aki szerencsés adottságokkal születik és szép mindenféle tennivaló nélkül, esetleg az a nő, aki igenis sokat dolgozik a szépségéért, úgy gyönyörű... Az átlagos is lehet szép. Az átlagtól eltérő is van, akinek gyönyörű. 

Egy anya, egy idősebb nő, egy fiatal lány. Mindben ugyan az a közös. Szépek a maguk nemében, úgy, ahogy vannak. Csak nem hiszik el magukról. Mikor mások gyönyörűnek tartják őket, akkor sem merik remélni, elhinni azt.. Egy átlagos férfi kissé borostásan, kopaszon is lehet szép, nem csak a kidolgozott izmokkal rendelkező Adonisz. Elhiszi magáról? Nehezen. Egy kialvatlan, karikás szemű anya is csodaszép, a szemében csillogó szeretettől, még ha nem a legjobb passzában is van jelenleg. De mindkettő valakinek igenis szép! 

Bevallom, magam is hiján vagyok az önbizalomnak, nehezen fogadom el a kimondott dicséretet, bármiről legyen szó. Fura érzés bókot kapni, még a férjemtől is. Valahogy rögtön bekapcsol a vészcsengőm. Valamit biztos akar, azért mondja csak vagy úgysem gondolja komolyan. Nem érzem jogosnak semmilyen körülmények között sem. Pedig nem annyira nehéz elfogadni, fogadni és kinyögni egy "köszönömöt". Rögtön mindketten jobban érezzük magunk tőle. Ha többször hallunk dicséretet, akkor az önbecsülésünk is nő általa, egy idő után el merjük hinni. A bókot adó is elbizonytalanodik, ha nem akarják elhinni azt, amit mond. Leszokik róla, ha elhárítjuk a megköszönés helyett. Rossz érzése lesz tőle, pedig jót akar csak.

A szépség amúgy is relatív. Van akinek a vékony, magas, szőke nők tetszenek, míg másnak az ellentéte, a husis, barnák. Valaki az izmos pasikat szereti, mások jobban szeretik a mackós alkattal rendelkezőket. Ami nekem tetszik, másnál nem biztos, hogy ugyan azt a hatást váltja ki. A nagy betűs SZÉPSÉG, múlandó dolog. Valakinél egyszer azt olvastam, hogy a tudásért dicsérjünk, nem a kinézetért. Szerintem meg igenis kell a kinézetet is dicsérni, de nem csak a tökéleteset. Rengeteg dologban, emberben látom a szépséget. Látom egy jól sikerült sminkben, egy fáradt, de üdvözült mosolyban, egy boldogságot tükröző szemben, egy frissen fodrásztól érkezett frizurában, egy jól sikerült ruhaválasztásban, egy nagyszerű fényképben...

Sokszor önmagunk legnagyobb ellenségei vagyunk, hisz ostorozzuk magunk, gyalázzuk a testünk, kinézetünk. A legnagyobb kritikusai vagyunk magunknak. Még ott is hibát találunk, ahol más semmit sem. 

Családi fénykép, melyen ott virít a család apraja-nagyja, csak anya bújuk meg leghátul, esetleg pont ő a fényképező alany. Elbújik a világ elől. Vagy ha ki is merészel tenni olyan képet, ahol a családdal van, akkor is szabadkozik. "Engem ne nézzetek. Milyen fejem van már? Látszik, hogy alig aludtam. Nem a legelőnyösebb ruhát kaptam magamra, kisminkelve sem vagyok..." Ismerős, ugye? 

Pedig mi átlagos emberek, nők, anyák, is szépek vagyunk valakinek, mint ahogy az átlag férfiak, apák, fiúk is azok (bár férfira azt mondani, hogy szép, még mindig furcsa számomra, csinos, elegáns, nett szóhasználatot hamarabb preferálom). El kell hinnünk,ha dicsérnek. Nem a hátsó szándékot látni, hanem értékelni és elfogadni azt. Lehet, hogy tényleg úgy gondolta a bókot adó, lehet hogy nem. De fogadjuk el, töltekezzünk belőle, higgyük el. 

Egyébként fura dolog, ám a férfiaknál talán kevesebb az önbizalomhiányos egyed vagy ők könnyebben veszik ezeket a dolgokat, ott kevéssé látom ezt. Tényleg így van szerintetek? A férfiakba több önbizalom szorult? Megingathatatlanok? Mi nők vagyunk azok, akik nehezebben veszik ezt a dolgot? Könnyebben elbizonytalanodunk önmagunkban, nem tetszünk magunknak, túlgondoljuk? Bár férfiaknak kevesebb az esély bókolni, de lehet nekik is. 

ReAd-blog

girl-3180072_640.jpg

Csillaghullás

Avagy Mayerék csillaghullást néznek /bohózat/

purple-690724_640.jpg

Minap szembe jött velem egy cikk, hogy éjszaka gyönyörű csillaghullás várható. Láttam párás szemeimmel, ahogy fekszik a család egy pléden és a mesés látványban gyönyörködik. Ez aztán a jó kis családi program. Megmutatjuk a gyerekeknek, milyen szépséges a világmindenség, az ég, a csillagok. Nosza, vigyük véghez. Mi gond lehet? Persze nem számoltam azzal, hogy három kisgyerekkel nem lesz ez oly egyszerű, azzal meg pláne nem, hogy nálunk semmi sem megy zökkenőmentesen. Vigyázat, bohózatba illő jelenetek következnek.

Este beharangoztam, hogy csillaghullás várható este. Gyerekek lelkesen fogadták az ötletem, hogy lessük meg. Vacsora, fürdés, majd kiültünk, várni a nagy sötétséget és a hullócsillagokat. De még teljesen világos van és a nyakunk is berozsdásodik, ha így nézzük. Kerestünk egy plédet. Leterítettem. Az első hely persze nem volt jó, mert füves és hangyák, bogarak másznak ránk és mindenféle meztelen csigák, meg házasak. Akkor a betonra terítem. Legalább jó meleg, bár nem kicsit kemény. Mindegy, jó lesz így. Még mindig nincs teljesen sötét, akkor csendesen várakozzunk. Mondd ezt három 8 év alatti gyereknek. Ugye, hogy ugye? Lehetetlen vállalkozás. A mozgásérzékelős lámpa is minduntalan bekapcsol. Jó, elmegyek kilövöm valahogy, hátha addig nem gyilkolják le egymást. Lámpa megoldva. Végre sötét kezd lenni. Az egyiknek pisilnie kell. Majd a másik szomjas lesz. Na és ezzel nem számoltam, megérkeztek a szúnyogok. Újabb kiruccanás a lakásba, szúnyogirtó keresésre. Befújok mindenkit, magam is. Ne, a szádba ne fújd, az arcodra sem. Irány arcmosás. Végre újra a pléden vagyunk. Ekkor harc kezdődik azért, hogy ki feküdjön mellettem. Még jó, hogy két oldalam van. Nagy nehezen megegyeznek.

Hol vannak már a hullócsillagok? Ezek a szúnyogok nem ismerik az ellenük készült sprét? Továbbra is csípnek, nem kicsit. Két csacsogás között egy-egy csattanást hallhatunk, mindenki csapkodja a zümmögőket. Nem adják föl a fránya vérszívók.

Férj kicsattog: Van már csillaghullás? Éjfélre mondják csak - majd angolosan távozik, én nem etetem meg a szúnyogokat- beszólás kíséretében. Hogy milyen igaza van!

Végre egy hullócsillag. Persze egyik sem oda figyelt, ahova kellett volna. Legkisebb már szuszog a hónom alatt. Bőrön keresztül nézi a csillagokat. Nagyobbak is megunják a várakozást. Végül nem tudtuk meg, volt-e csillaghullás vagy sem, de vicces másfél órában volt részünk, annyi szent. Én kívánhatok egyet, mert ha minden igaz, láttam az egyetlen elhúzó fénycsíkot a fejünk felett. Remélem nem a megfázásom miatt látott fény volt az sem, hanem hullócsillag. Éjfélkor már a francnak sem volt kedve kimászni a puha ágyból némi csillagokat lesni. 

Ti láttatok hullócsillagot?

-Mayerék-

ReAd-blog

boy-1300401_640.png

A megszokottól eltérő is lehet jó

Szurovecz Kitti: A ​sokszívű

67932112_2471350729591593_2976166011163639808_n.jpg

 Könyvjelző: Gubancékszer

Kittivel, az írónővel nemrégiben interjút készítettem, amit itt olvashattok utólag, ha lemaradtatok róla. Ennek az apropóján olvastam el, még a készülő riport előtt ezt a könyvét és egy másikat is, hogy jobban megismerjem. Eddig nem volt időm írni róla, de nem szerettem volna elmulasztani, mert nagyszerű, ajánlásra érdemes kötetek, így pótolnám a mulasztásom.. Az írónő izgalmas témákat boncolgat a könyveiben, amiket alaposan körbe is jár, utána megy a dolgoknak, első kézből kérdez érintettektől. Ezért annyira valósak, érhetőek és érdekesek talán az eddigi kötetei. Nem csak hasraütésszerűen megírja a gondolatait, nem ítélkezik, nem mondja meg, nekünk mit kellene éreznünk olvasás közben, hanem a főhősök szerepébe képzeli magát, átérzi az ő gondolataikat, érzelmeiket, közelebb hozva őket hozzánk soraival.

A sokszívű egy olyan közösséget mutat be, a poliamoriát, ahol egy ember több embert is szerethet. A poliamoria egy mindenki beleegyezésén alapuló szerelmi közeg több ember között, nem csak két féllel működő szerelmi, testi kontaktus. 

Nem tudtam elképzelni, hogy ilyen van a világon és működőképes. Kitti könyve olvasása előtt. Nem mondom, hogy nem hallottam róla sosem, de valami távoli exotikumként vagy olyan esetekben, ahol nem mindegyik fél tudott róla. Tele voltam előítélettel és fenntartásokkal. Két ember közötti szerelem is kompromisszumok, alkalmazkodás tömkelege, olykor nehéz, veszekedés, vita, megbeszélés, sértődés, boldogság, mosolyok és könnyek sokasága, hát még több ember között...Nem mondom hogy értem, azt sem, hogy csuda klassz dolog és megéri, így az olvasás után sem. Azt viszont tudom már állítani, hogy megértem, hogyan jön létre egy ilyen kapcsolati háló, hogy működhet jól vagy kevésbé jól és kiknek ajánlott. Én most sem tudnám ezt fenntartani, nem tudnék így szeretni vagy szeretve lenni. Ahhoz túlságosan féltékeny, birtokló vagyok és egy ember kapcsolata bőven elég a számomra, szétszakadnék lelkileg, ha több emberre kéne figyelnem egy kapcsolatban. De már elfogadom, hogy valaki így is érezheti jól magát. nem irigylem egyik felet sem, mert hatalmas zsonglőrködéssel lehet csak jól megtartani a kapcsolatot úgy, hogy senki sem sérüljön.

Na és akkor nézzük a könyvet. Az írónő érzékletesen írta le a főszereplő rácsodálkozását, ismerkedését ezzel a világgal. Az elején unszimpatikus is volt, hogy játszott a két férfival a főhősnő és utána sem volt fáklyás menet az útkeresése, de végig fent tudta tartani az érdeklődésem a könyv, nem tettem le. Annabella, a főszereplő lány csak biztonságot akar, szerelmet, végül ezt két férfitól kapja meg teljesen különböző módon, így maga is kétfelé szakad. Két énje van, amit nem könnyű fenntartani sérülés nélkül. Végül történik valami olyan dolog, aminél rádöbben, hogy ez így nem mehet tovább, vállalnia kell önmagát és ehhez megtalálni pontosan ki is ő, milyen pontosan. Fájdalmas árat fizet érte, de végül megleli mindazt, amit keres. Az út a poliamoria zavaros útvesztőjén keresztül vezet, egy olyan közösség közé, akik szívélyesen fogadják, ám maguk is számtalan titkot cipelnek, mindenkinek van egy apró rejtegetnivalója.  Az elején nagyon nem szerettem Annabellát. Sajnáltam a két fiút és őt is a kialakult helyzetért. aztán szép lassan a szívembe lopta magát esendőségével, hibázásaival. Kitti nagy varázsló, meg tudta szerettetni velem, gőzöm sincs hogyan, mert nagyon nem szerettem volna. Nagy utat jár be a főszereplőnk és megleli önmagát. A jellemfejlődés szépen nyomon követhető.

A mellékszereplők is nagyon jól felépített, izgalmas karakterek. Volt akivel ugyan úgy jártam, mint Annabellával, nem kedveltem, a végére pedig megváltozott a véleményem róla. A másik véglet is igaz volt, aki az elején szimpatikus volt, azt a végére már annyira nem kedveltem. Érdekes dolog ez.

Ne ítélj elsőre! De hát ugye mi emberek szeretünk az első benyomás alapján ítélkezni. Itt bizony ki kellett zárni az ítélkezést, amennyire csak lehet. Tudod, mondhatod azt, hogy te maximálisan toleráns vagy, de gondold végig, mindig, mindenben, mindenhol? Egy kicsit sem csúszott föl a szemöldököd egy-egy eset kapcsán? Bevallom, itt  megdőlt a szerintem nagyon toleráns tudatom és kicsit elszégyelte magát. nem mindig vagyok elfogadó és hamar ítélkezem, ez már a szereplők kapcsán is kiviláglott. Ezentúl jobban odafigyelek rá, hogy ne legyen így.

girl-2696947_640.jpg

Nita könyvmoly nagyszerűen leírja a könyv lényegét, mindent elmondva:

"Kitti felnyitja a szemünket, hogy a világ nem fekete és fehér, hanem a szivárvány összes árnyalatában ragyog. Megmutatja, hogy lehet máshogy is élni, s hogy lehetséges boldognak lenni akkor is, hogyha az ember éppen a sokszívűek közé tartozik."

balloons-1869790_640.jpg

Szerettem a könyvet a meredek mondanivalójával együtt. Szeretni és szeretve lenni, mindenkinek úgy, ahogy neki a legjobb. A többihez a külső szemlélőnek semmi köze.

Azt hiszem, két nap alatt kiolvastam, mert érdekelt minden szereplő sorsa, a végkifejlet, mindenkinek boldog zárás jut-e. Szerettem a kötet által ért impulzusokat, felismeréseket. a gyors lüktetést, az írónő stílusát, a párbeszédeket, az elgondolkodtató, érzelmes sorokat, a leíró részeket. Azt pedig különösen, hogy tényleg nem ítélkezik az írónő, hanem egyszerűen leírja a jó részeit és az árnyoldalait is a poliamoriának.

Ami nem tetszett és érzéseim szerint teljesen felesleges volt, az a krimiszál. Nem volt kellően kifejtve, nem adott a könyv mélyre menő lelkizése, a világ bemutatása, a karakterek jellemfejlődése közepette semmi pluszt a könyvhöz. Simán elhagyható lett volna. 

Hogy kinek ajánlom az olvasását? Az elfogadóknak, az előítéleteseknek, a szerelembe esőknek, a szerelembe nem esőknek, az útkeresőknek, a megállapodottaknak, egyszóval mindenkinek.

Nem csak szórakoztat, hanem elfogadásra is tanít a történet. Megmutatja, hogy a világ milyen sokszínű és a szerelem milyen csodás is lehet, ha megtalálod azt, akit a sors neked szánt!

Fülszöveg:

Annabellának ​két élete van: két lakhelye, két állása, két baráti köre és nem utolsósorban: két szerelme. Az évek során mesterien megtanulta különválasztani a világait és elrejteni kínzó lelkifurdalását, ám egy nap megtudja, hogy gyermeket vár, és onnantól minden megváltozik… 
Szeretne őszintén élni, de képtelen megtenni az első lépést. Amikor az interneten rátalál a Sokszívűek Társaságára – akik épp úgy élnek, ahogy ő, csak mindezt etikusan, az összes szerelmi partnerüket beavatva teszik –, úgy érzi, új családra lelt… Vajon képes lesz ebben a kívülről szürreálisnak tűnő világban boldogságra találni?

A poliamoria, azaz az etikus többszerelműség ma már Magyarországon is egyre nagyobb teret hódító párkapcsolati forma. 
Lehetünk-e boldogok egy párkapcsolatban, ahol többen vagyunk kettőnél? Milyen egy ilyen élet a társadalom tükrében, és miként győzik le a poliamorok a gyilkos féltékenységet?

352 oldal · 
ISBN: 9789632937229
Könyvtári olvasmány
ReAd-blog