Neked van olyan nevelést segítő könyv, praktika, ami bevált? Követsz olyan blogot, embert, akinek a tanácsai mindig alkalmazhatók? Szoktál kérdezni kisbabás ismerősöket, közeli anyukákat a mikéntről, hogyanokról?

Nagyot változott a világ az elmúlt évek alatt. Korábban egy kismamának, frissen szült anyukának korelődei az édesanyja, az anyósa, a nagymamák segítettek eligazodni a kisbabás időszakban. Az orvos, védőnő szava szent és megvétózhatatlan volt. Ma már kis túlzással a vízcsapból is ezek a segítő ötletek folynak boldog-boldogtalantól. Mindenki (is) ért a gyerekneveléshez, még az is, akik sosem tanulta és még nem volt gyereke, azt sem tudja, mi fán terem egy kisbaba. Az internet bugyraiban pedig "jobbnál-jobb" tanács ...

Bloggerképző 30 napos kihívása tegnap véget ért nagy bánatomra, de hozom szép lassacskán az elmaradó bejegyzéseket. Ez is egy ilyen. Gonosz vagyok és direkt ebédre időzítem. A mai téma pedig nem más, mint a tíz kedvenc ételem. Tudnék én felsorolni annyit, de annyit, de végül maradok a tíznél. Mi tagadás, imádok enni. És sajnos nem épp diétás fogások a kedvenceim. Pedig az itt felsorolt ételeket minden nap és minden napszakban meg tudom enni, kivétel nélkül. Nem vagyok finnyás. Pár dolog az, amit nem eszek csak meg. Igyekszem mindig mindent megkóstolni, aztán ha nem jön be, nem eszem meg. Így esett, hogy ettem már tevét, polipot, de rákot is. Amitől nagyon irtózom az a kagyló, kutya-macska, szem, csiga, béka. Ezeket kikerülöm inkább ...

Mikor elkezdtem az év elején ezt a blogot, remélni sem mertem, hogy ennyi látogatót fog vonzani. Még a kezdetek kezdetén megfogadtam, nem blogszülinapokat fogok ünnepelni, hanem mérföldkövek elérését. Ez pont egy ilyen! 

Érdemes ünnepelnem. Másnak ez a látogatószám és a követőszám semmi, de nekem mindent jelent! Köszönöm szépen mindenkinek aki véletlen vagy készakarva erre járt és beleolvasott egy-egy bejegyzésbe!

Ezt a magánkiadásban megjelenő könyvet a két írójától kaptam közvetlenül. Ezúton is köszönöm nekik a bizalmat. Nem lehet egyszerű kitalálni, megírni, majd teljes hitünkkel útjára bocsátani azt, ami hosszú ideig kitöltötte az életünk. A legféltettebb titkaink, érzéseink, gondolatvilágunk ország-világ, idegenek elé tárni úgy, hogy még csak sejtésünk sincs arról, milyen lesz a fogadtatás.

Hozzá teszem, nem vagyok a lelkizős, útkereső, spirituális ember, így a célközönség roppantul nem én vagyok. Hogy miért is vállaltam ennek ellenére a könyv olvasását, a recenzió megírását? Anita nagyon szimpatikussá vált a rövid egyeztetések alatt, a borító, a fülszöveg pedig csábító. Igyekszem magam is úgy élni az ...