Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

Hozd ki a maximumot magadból nőként!

MűhelyMagazin programajánló

2019. július 07. - Mayerné Répási Adrienn

workshop_1.jpg

Nem könnyű nőként létezni a mai világban. Számtalan elvárás zúdul a nyakunkba nap, mint nap. Rengeteg munka a miénk. Ez mellett nehéz még nőként is megfelelően funkcionálni, csinosnak lenni, az elvárt ideának megfelelni, úgy viselkedni, érvényesülni. Ha úgy érzed, gondod van ezzel, egy workshopra hívnám föl a figyelmed. A Műhely Magazin most segíthet. Így szól a felhívásuk.

Rejtőzik benned egy igazi díva, egy nőies én, de valahogy nem tudod, vagy nem mered felszínre hozni? Képzeld, szerveztünk Baján egy workshopot, ami pont neked szól. 
Ugye milyen jól hangzik?
- Azt érzed, hogy egy fal van közted és a nőies éned között? Elkezdted már bontogatni ezt a falat, de valahogy lassan megy és nem is értesz magaddal kapcsolatban dolgokat?
- Nem tudod elmondani, hogy milyen vagy valójában? Egy rajzteszt majd megmutatja helyetted. Beszélned sem kell, a kezed mindent elmond majd neked. A rajzot elemezzük, majd egy másik rajzteszt segítségével eljutunk oda, hogy lásd, milyen nőies nő is vagy te legbelül, kivé szeretnél válni.
„Amit az ember el tud képzelni, s hinni tud benne, azt meg is tudja valósítani!” Napoleon Hill

- Ismerős a mondat? „Bármit csak ezt a színt ne? „ Mindannyian élményeket kötünk a színekhez. Ezek nem tudatosak, azonban irányítják a mindennapjainkat. A házunk falának színét, a ruhatárunkat, még a szappanunk színét is! Egy színteszt segítségével megmutatom neked, hogy valójában miért kerülsz egyes színeket még akkor is, ha mások szerint jól állna neked?
- Sok pszichológiai összefüggést adok a kezedbe ahhoz, hogy megértsd, hol akadtál el eddig ezen a téren, és tudd, hogy hol fogsz ismét elakadni, ha nem figyelsz oda.
- Mindenkit annyira elemzek amennyire igényli.
A workshopot vezényli Beck Laura grafoterapeuta.

A grafoterápia a viselkedéstudomány egyik ága. A kézírás sajátosságainak megváltoztatásával segíti a harmonikus énkép kialakítását.

Részletek:
A workshop maximum 8, minimum 6 fővel indul. A családias légkör és az, hogy mindenkire ugyanúgy tudjak figyelni, elengedhetetlen a jó eredményhez.

Időtartama 4 óra hossza, a pontos időpontja július 14.-e, vasárnap
Az ár: 19 000 Ft
Ennyit megér, hogy másként gondolj magadra? Hogy kihozd azt a nőt magadból, aki szeretnél lenni?

JELENTKEZNI a bea@amuhelymagazin.hu e-mail címen tudsz. Amennyiben valamilyen oknál fogva, mégsem tudsz részt venni, a befizetett összeget felhasználhatod egy másik workshop alkalmával. 
Az eseményről még többet megtudhatsz az alábbi helyen itt.
László Bea
visual artist, designer & blogger
a Műhely kreatív stúdió
Contact: (+36) 20 25 75 085
E-mail: bea@amuhelymagazin.hu
woman-837156_640.jpg

Bloggerképző kihívás

Negyedik nap

539676_423631037719969_135792489_n.jpg

Az igazat megvallva, a mai nap Bloggerképző kihívásának témája részemről nehezen vállalható. Hiába erőlködök nem jut eszembe semmi épkézláb, értelmes dolog, egy igazi emlék gyerekkoromból, amit megírhatnék korábbról. Nem tudok előbányászni kedves kis anyagot vagy vicceset, de még drámait sem. Nem tudom, mi lehet ennek az oka. Azt sem tudom, mikori  a legkorábbi emlékem. Leginkább apró szösszenetek, illatok, tárgyak, mosolyok, személyek jutnak eszembe. És hogy azok mennyire koraiak?  Kicsit csalok, ha nem gond. Ömlesztve küldöm rátok, ami felötlik bennem érzés, illat, emlék gyerekkoromból, vegyesen.

Málnahab, melyet uncsitesókkal közösen készítettünk, mamánál töltött nyaralások, apukám készítette halászlé, anyukám csillogó szürke-fekete ruhája és körömlakkjának színe, Turbó rágó, csokis macisajt, kutyusommal közös tortaevés a földről, szaladgálás és fára mászás az utcánkban a gyerekekkel, kishúgom mikor tanulmányozza magát a tükörben, foci unokatesómékkal, Barbie baba és Moncsicsi, hársfa illata az utcánkba, diófa, amire felmásztunk,jól le is szakadt az egyik nagy ága, tollaslabda csaták, kukacka virág, főtt kukorica, Dunán fürdések, kis piros bőröndöm, piroska jelmez, egy májusfa, palacsinta, az utca közös játékok...

Nektek mi jut eszetekbe a gyermekkorotokból? Van igen korai emléketek? Vagy egy illat, íz, ami ahhoz köthető mindenképpen?

ReAd-blog

37112753_1873689212691084_7117793946675183616_n.jpg

Anyatest, mozogj már...

Emlékeztek még a korábbi írásomra, ahol taglalom, hogy elkezdtem az Anyatest Projekt nagyszerű programját némi testformálásra? Itt visszaolvashattok, ha mégsem.

Bele is vágtam nagy lelkesen a projektbe. Nem volt nehéz, mert a létrehozók maximálisan alaposak voltak, minden segítséget megadtak ahhoz, hogy valaki gond nélkül elkezdje, szenvedélyévé váljon az edzés, ne kínkeservvé. 

Alapos felmérés, szépen összeállított könnyített gyakorlatok az elején. Nem csak úgy durr belevágunk az izzasztó, nehéz mozgásformákba.  Szépen fölépítették és hetente nehezítettek egy kicsit, hosszabbították az edzéseket észrevétlenül. Különböző edzésformák színesítették a heteket, nem a megszokott, ugyan azon elven alapuló edzések, így színes volt, izgalmas. Hol egy lassabb jóga, hol egy nehezebb edzés következett. Ha napi egyet vagy heti kettőt lőttél be célként, az is kivitelezhető volt. A videók maguk is jó hangulatúak. Alaposak voltak, oda figyeltek apróságokra is, magyaráztak és magyaráztak menet közben, nem csak azt mutatták meg, nekik milyen jól áll ez a menő edzőgatyó és a kockás has. Bevallom a szobortestű, egész nap edző és más elfoglaltsággal nem rendelkező, hangos, kissé magamutogató edzőket nem szeretem, felidegelnek. Itt kedves anyukák mutatták be az edzésformát, néha kisbabával maguk mellett. Azt éreztem, tudják milyen, megélték ők is, átmentek ugyan ezeken a buktatókon, nehézségeken. Nem kértek lehetetlent, nem ostoroztak, ha nem sikerült. Nem csak az egész napos mozgás teszi ki az életük, hanem hús-vér anyák is.( Mennyi nem található ebben a részben:)

Szóval emberi, követhető, teljesíthető a projekt és még jól is érzed magad közben!

Borzasztó jó kommunikációjuk. Kitűnő a csapat, amit létrehoztak a projektben résztvevőknek. Itt erősíthettük egymást, beszélgethettünk, motiválhattunk másokat.  Napi segítségek, apró szösszenetek mindig akadtak motivációnak. Hol egy kép, hol étrend, hol kérdés formájában. Mindig várták a visszajelzéseinket. Miben akadtunk el, mi nem megy, miben vagyunk tanácstalanok, hogyan tudnának segíteni. Nem erőszakosak, hanem segítség nyújtók. Nem átrugdostak a célon, azt magunknak kellett, hanem utat mutattak. Étrendtől a nehezebb napokig mindenre gondoltak. Még arra is, ha valaki mégsem tudja a magára kirótt penitenciát elvégezni, az kicsit halaszthatott. 

Ennyit az általánosságokról. Most az következik, hogy én miképpen éreztem magam, hogy teljesítettem.

Kezdetek:

59265442_2294014673991867_6399628234568237056_n_1_1.jpg

Picikék fotó

Sosem kellett félteni, mindig mozogtam valamit, ha volt rá egy kis időm. Nálunk a hosszú séták, bicózások, itthoni torna nem szitokszó. Viszont fogyással eléggé hadilábon állok valahogy. Hiába a rengeteg tánc, kerékpározás, gyaloglás, gyerekek utáni futkosás, A fránya kilók be vannak betonozódva rám, úgy érzem. 10 makacs kiló. Igaz mindig mindent csak félgőzzel, nagy kétkedéssel csináltam eddig. Meg kellene az étkezésem is reformálni, több vizet inni, nem fél napokat nem enni, aztán meg gigászi adagot és így tovább...Tudom mi a bibi, de a De valahogy mindig ott volt. Eddig. Most belevágtam, fogadkoztam, célokat tűztem ki. Íme ez volt az.

Már csak a céljaimat kell kitűznöm magam elé, anélkül nem megy. Nem szeretnék 10 kilókat fogyni (dehogynem!), reálisabb célt tűzök ki. Pár kiló mínusz, rendszeres mozgás, egy kis fittség, semmi fájó derék, váll, formálódó test, kisebb pocak. Nagyjából ezek az elvárásaim magam felé. Jó lenne, ha heti öt rövidebb edzést be tudnék vezetni, de már hárommal is elégedett leszek.

Hát...Jöhetnék a kifogásokkal, az elmaradt edzéseket illetően, a becsípődött derekammal, majd a majdnem eltört, máig nagyon fájó kislábujjammal, azzal a fránya sütivel, meg az esti gyerekekkel együtt való evéssel. Jöhetnék azzal, hogy valami mindig közbejött. Csengetett a postás, csomag érkezett, a gyerekkel orvoshoz kellett rohanni, elfáradtam aznapra, meleg volt, bejött egy plusz munka, a gyerekek sem hagytak...

Ekkor megint a fránya De lenne a hibás. Pedig ez nem igaz. Én magamat okolhatom! Sok dolog tényleg nem volt bekalkulálva, de sokszor csak halogattam. Bizony a 7 hétből végül 3 kimaradt edzésileg. Amikor csináltam, teljes erőbedobással tettem, de a rendszeresség a kulcs és ez nem volt meg.

De így is nyertem vele rengeteget.

Felismerést, hogy a mozgás nem szabad kényszer legyen. Szeretve lehet csak csinálni.

A mozgás jó érzést is ad az izzadságon kívül. Felismerést, hogy de jó is újra mozogni.

Megszerettem a jógát. Eddig annyira távol állt tőlem.

Meg azt, hogy bizony magamra is kell időt szakítanom lelkiismeretfurdalás nélkül. Ez nem elvesztegetett idő, hanem fontos dolog! Magamba fektetem az időt, hogy jobb kedvem legyen, egészségesebb, csinosabb legyek.

Egészséget. Mert persze mozgok sokat, de nem célirányosan. Most nem fáj a derekam, a vállam, a térdeim is kevesebbet kattognak, a projektnek köszönhetően. A mozgás kell!

Szokták mondani, hogy minden fejben dől el. Ez igaz a fogyásra is. Ha azt mantrázom, hogy sosem fogok tudni lefogyni, akkor sosem. Ahogy nem foglalkoztam vele és rendesen edzettem a programmal, élvezettel, nem méregetve centiket, kilókat, lement 2 kiló észrevétlenül.

Mi lett volna, ha betartva, minden héten háromszor edzek, az étrendemre is odafigyelek? Tripla is ment volna. 

Köszönöm a programnak ezeket a nagyszerű felismeréseket!

És akkor most amilyen lett a hasam:

 66039572_2399717556754911_2590708836834738176_n.jpg

Tónusosabb, izmosabb, kevesebb a hurka, vékonyabb. Na de lesz ez még jobb is, mert rengeteg tényező hátráltatott, de nem adom fel!

És hogy még egy hírt megosszak veletek, folytatom a hasizomregeneráló programjukkal. Kérem vissza a korábbi szép hasam, amit bátran mutattam meg hastáncruhámban, most meg rejtegetek mindenféle leplek alatt.

Ti is számtalan program közül válogathattok az Anyatest Projektnél, ha egy kicsit mozognátok, fogynátok, egy klassz csapathoz tartoznátok. Érdemes belekezdnei, magatok miatt!

#mozgás #szponzorálttartalom #Anyatestprojekt #mozgásazéletem #anyatest 

Anyamentort mindenkinek!

Örömteli kisgyermekes mindennapokat adna mindenkinek Anita, az Anyamentor, ha tehetné

img_20190505_160603.jpg
Veress Anita Anyamentor. Már a szó is sejtelmes és kérdéseket vet fel. Mi a szösz az az Anyamentor? Nekem is szükségem lehet rá? Vagy kinek kell egy Anyamentor? Pontosan mivel foglalkozik?
Ma Anita mutatja be pár kérdésemre írt válasza segítségével a munkáját.
Veress Anita vagyok.

Eredetileg pedagógus diplomáim vannak (óvodapedagógus, pedagógia szakos bölcsész és tanári). 
Ezért amikor ez első gyerekemet vártam, mindenkitől meg is kaptam, hogy nekem milyen könnyű dolgom lesz, hiszen rengeteget tudok a gyerekek fejlődéséről, a gyermeklélektanról és gyakorlati tapasztalatom is van ezen a területen. Igen ám, de semmit nem tudtam arról, milyen anyává válni! Bár valódi infoholicként előre mindent kiolvastam, amit csak lehetett, sokként ért az új élethelyzet. El is merültem a gyermekágyi depresszió bugyraiban.Aztán az a folyamat, ahogy ebből kihúztam saját magam a hajamnál fogva, elindított egy mélyebb önismereti úton. Megtanultam többféle relaxációs, meditációs technikát, kiolvastam még egy sor pszichológiai és önismereti könyvet és coach képzésre jártam. Időközben született még két gyerekem és egyre több anyukával beszélgettem offline és online. Nagy örömmel segítettem nekik a tarsolyomban lévő tudással, tapasztalattal és egyre nagyobb empátiával. Azt vettem észre, hogy jól tudom ötvözni a neveléstudományi tudásom és tapasztalatom a coaching eszközökkel, így jött létre az Anyamentor.

- Mit jelent az "Anyamentor" kifejezés? Kiknek segítesz és hogyan?

Eleinte nehezen tudtam meghatározni magam, mert nem vagyok klasszikus gyereknevelési megmondóember, de színtisztán talán coach sem, hiszen tudást is adok át. Így lettem mentor, aki ezt csinálja, átadja a tudását, és tapasztalatát egy olyan területen, amit ő már megoldott, amihez ért, amiben sikeres. Emellett segít a mentoráltjának ezt a neki működő gyakorlatba beültetni, segít neki elérni az ő saját megoldását.

Én a gyerekneveléshez értek, és anyaként magunk megismeréséhez és kezeléséhez. Szenvedélyesen szeretek erről beszélgetni, segíteni, hogy az anyukák kiszabaduljanak a szorító, tőlük idegen elvárások fogságából és elkezdjenek úgy élni, ahogy nekik jó és az ő családjuknak működik. Így Anyamentor lettem.

Nem tanácsot adok, hanem alap információt pl hogy adott életkorban a gyerekeknek milyen szükségleteik, életkori sajátosságaik vannak, aztán ezek birtokában megkeressük az ő saját, önazonos és ezért mindennapokban működő nevelési módszereit például.

Azt látom, hogy van igény arra, hogy ne kőbevésett, sablonszerű tanácsokat, módszereket adjak, hanem háttértudást biztosítva, a szülőket értelmes felnőttként kezelve a saját megoldásaik felé segítsem őket. Ezért önismerettel átszőtt nevelési témájú tréningeket és konzultációkat tartok kisgyerekes anyukáknak.

- Kiknek ajánlanád elsősorban a munkád, ezt a technikát?

Olyan anyukáknak ajánlanám magam, akik nem találják magukat vagy a saját megoldásukat a sok egymásnak ellentmondó tanács között, vagy ha úgy érzik, egyik sem működik.
A tudatos anyukáknak, akik látják, hogy mennyi minden múlik a családjukban az ő mentális állapotukon. 
Akik megtapasztalták, hogy a gyereknevelés során nem tudjuk elkendőzni a saját megoldatlan problémáinkat, traumáinkat. Egyszerűen újra és újra szembe kerülünk velük. Ilyenek például az indulatkezelési problémák, alacsony önértékelés, vagy a gyerekkori traumáink, a családi mintáink. (Tipikus példa, hogy csak kicsúszik a szánkon, amit gyerekkorunkban megfogadtunk, hogy soha nem fogjuk mondani...)

- Hogyan jött, hogy ez lett a hivatásod? Volt, ami tudatosan tolt e pálya felé?

Hogyan jött? Valahogy magától alakult, minden erre vezetett. Az érdeklődésem, a tanulmányaim... Aztán a végén összeállt a kép. A tanulás, az önfejlesztés a hobbim is, most már tudatosan olyan képzéseket választok, amik segítségével egyre jobban, egyre sokszínűbben, egyre szélesedő eszköztárral tudom támogatni az útjukon az anyukákat.

img_20190518_154747.jpg

- Hatalmas felelősséggel jár a mentorálás. Ezt hogyan tudod lerendezni magadban, Nem feszélyez?

A mentorálás egy közös folyamat. Mindkét fél aktívan részt vesz benne és alakítja azt.
Éppen az a lényege, hogy felnőtt, a saját megoldásait megtalálni képes embernek tekintem a mentoráltamat és ebben támogatom. Gyakran az elején én jobban bízom benne, mint ő magában. Ebben is erősítem őt.

Hogy olyan szerencsés vagyok-e, hogy csodálatos anyukák találnak rám, vagy én vagyok képes az anyukákban meglátni a csodát, azt nem tudom, de hihetetlenül inspirálnak.

Most már sokszorosan megtapasztalva egészen biztos vagyok abban, hogy aki lépéseket tesz a gyereke és önmaga működésének mélyebb megértésére, az egészen biztosan közelebb jut a számukra működő megoldásokhoz.
Ebben a megismerésében, mélyítésben tudok személyre szabottan segíteni, ezért vagyok magabiztos az eredményben, ha a partnerem nyitott rá.

Szóval összességében nem feszélyez, hanem inspirál, hogy az én részemről beletegyek mindent, amit tudok. Emiatt leszek lelkes és érzem úgy, hogy van értelme a munkámnak.

Az életemnek a természetes része ez a gondolkodásmód, a családdal összeegyeztetés pedig mindig egy libikóka. Igyekszem mindenkinek az igényeit figyelembe venni. Emellett óriási segítség, hogy lelkes és aktív nagyszülők vannak mellettünk. Az első években ez nem így volt, de sikerült megoldani a konfliktusokat és mára jól működik a kapcsolatunk és aktív részesei a mindennapi életünknek.

- Milyen pozitív dolgokkal gyarapodsz a szakmád során? Milyen visszajelzéseket kapsz?

A legjobb visszajelzések azok a felbukkanó új meglátások, amikor sikerül máshogy tekinteni egy rég beragadt problémára, az ilyenkor látható megkönnyebbült mosoly.
Aztán néhány nap vagy hét múlva a visszajelzések, hogy mennyit tud változni az élet, ha magunkban akár egy egész picit változtatunk a látásmódunkon. 
Az is nagyszerű, mikor egy következő beszélgetést már egészen új alapokról kezdünk, mert annyi minden változott az előző beszélgetés óta eltelt időben és a velem szemben ülő anyuka ragyogó szemekkel mesél ezekről. A munkám során én is gyarapodok sok-sok pozitívummal, mert folyamat nagy része együttgondolkodás. Ez mindig hoz számomra is értékes gondolatokat. Én is fejlődöm ezáltal, hiszen hatunk egymásra.

- Van mottód, ami szerint élsz?

Mi az életem mottója?
Talán ezen gondolkodtam a legtöbbet.
Mostanában szívesen mondom, hogy "Anya is ember"- annyi mindent jelenthet! Talán itt a lényeg. Hogy mind emberek vagyunk, ebben egyformák és közben csodálatosan sokfélék.

De akár azt is mondhatnám, hogy légy jól a mindennapjaiban (a "szürke hétköznapokban" is), hiszen ezekből a napokból tevődik össze az életed!
És ez rám is vonatkozik, hiszen azzal foglalkozom, amit szeretek, ami inspirál. Csodás anyukákkal, akik újra és újra megmutatják nekem, hogy mennyire érdemes ezt csinálnom!

Annyi minden hat ránk, és ezek a hatások gyakran rángatnak és nem érezzük ebben jól magunkat. De ha tudatába kerülünk, hogy a megéléseink mennyire rajtunk múlnak, akkor a kezünkbe vehetjük az irányítást, és elkezdhetünk igazán élni, nem csak elszenvedni a körülményeinket.

- Hogyan látod magad és a munkád tíz év múlva?

Azt szeretném minél több anyukának megmutatni, hogyan tudja megoldani a problémáit, feldolgozni a traumáit, hogyan tud úgy kommunikálni a családjával, vagy kezelni a gyerekét, hogyan tud olyan életet kialakítani, amiben jól érzi magát. De ez nem egy sablon, hanem ez az ő sajátja, ami az ő személyiségéhez, ő értékrendjéhez illik.

10 év múlvára az a célom, hogy minél több anyukának tudjak segíteni, minél több anyukát érjék el és inspiráljak.
Szeretném megmutatni a nőknek, hogy milyen erő van bennük egymás támogatása által. Ilyen közösséget építek a Facebook csoportomban is, ahol lehet őszintén beszélgetni, közösen elmélkedni, ötleteket gyűjteni egy-egy problémára, de nehéz időkben támogatást kapni is.
Ezt szeretném erősíteni. A közösség, az elfogadó, támogató anya-közösség óriási erő tud lenni a néha a mindennapokban egyedül küzdő anyukáknak.

Dolgozom azon, hogy a támogatásom online is elérhető legyen, hogy a távolság és az idő ne legyen akadály, mert egyre többen jelezték, hogy megkeresnének, jönnének tréningre, de messze vagyok. Ez nagy tanulás nekem is, a különböző technikai megoldásokkal való ismerkedés, kísérletezés.
Konzultációkat már hónapok óta tartok online formában is, a tréningek közül az elsőket éppen mostanában indítottam.

Sok tervem van a következő időszakra is, első körben a legégetőbb problémaköröket szeretném feldolgozni online elérhető formában, hogy minél több szülőnek tudjak segíteni a napi gondjaiban. Ilyenek a hisztikezelés, a saját türelmetlenségünk és a szeretetteli, de következetes fegyelmezés.

Úgy tervezem, hogy ezen az úton haladok tovább a következő években is, magam is fejlődve, folyamatosan keresve és alakítva azokat a módokat, ahogy a leghatékonyabban tudom támogatni azokat, akik ezt igénylik.

Anitának számtalan eszköz áll rendelkezésére, amivel segíteni tud, így megtalálható nála az egyéni konzultáció, csoportos tréning, workshop, online tréning, de ingyenesen letölthető anyagok is.

Te vagy a célcsoport, ha azt szeretnéd, hogy

  • a babavárás, babázás, gyereknevelés időszaka nyugodt, kiegyensúlyozott, boldog lehessen számodra
  • a gyerekeink érzelmileg stabil, biztonságos környezetben nőhessenek fel
  • jó mintát tudjuk átadni gyermekeinknek az önértékelés, kommunikáció, konfliktuskezelés, problémamegoldás területén,
  • az Anyákat ért traumák figyelmet és feloldást kaphassanak,
  • az Anyukák elengedhessék, ha rossz a múlt, és egy jobb jövőt építhessenek,
  • a családok biztonságos, nyugodt érzelmi közeget nyújthassanak minden családtag számára.

További elérhetőségei:
anyamentor.hu 

Anita így beszél egy klassz videóban a munkájáról.

https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=443365506242084&id=173677619877542&ref=page_internal


Facebook oldala:
https://www.facebook.com/veressanita.th/


Facebook csoportom: 
https://www.facebook.com/groups/1943449332645132/


Insta  @anyamentor)
anita@anyamentor.hu

Nomen est omen, azaz a név kötelez

Bloggerképző 30 napos kihívás harmadik felvonása

read-blog.jpg

Már a harmadik napnál tartunk a Bloggerképző kihívásában. Szépen haladok, betartva a "minden nap postolj valamit, ami érdekes " elvet. Rövid, ám annál izgalmasabb bejegyzések ezek. Remélem ti is így gondoljátok.

A mai feladat a blog nevének eredete, feltárása

Hogy ne legyen annyira rövid olvasmány, a kezdeteknél indítanék. Az első blogom neve Adri könyvmoly könyvei volt. Adri, a nevem után, a könyvmoly meg férjtől ered az olvasós mániám miatt és a moly.hu olvasós közösség által.

A második blogom neve az Életünk árnyoldala és boldog pillanatai volt. A név szimbolizálta a kettősségét az anyaságnak, mert nem minden csak rózsaszín bárányfelhő benne. Vannak nehéz, sötét pillanatok, ám mindig valami jó, boldogságot hozó is. Az a bizonyos jing és jang. 

Nem húzom tovább az időt, a ReAd-blog nevének eredete érkezzen. Egy kedves receptblogos csajszi dobta be ötletnek, egy női vállalkozós csoportban a Mompreneursben. Név szerint Konyhalál néven futó Morvai Linda a keresztanyuka. Hálás is vagyok neki ezért. Azóta is lelkes követője vagyok a munkásságának. Érdemes bekukkantani hozzá, rengeteg finomság található a blogján. 

 

ReAd jelentése lehet Re, mint Répási. Ad, mint Adrienn, a nevem után. De a Read olvasást is jelent angolul. Ugye milyen ötletes? Benne vagyok a névben mindenhogy:) 

Milyen nevet tudnál még elképzelni a blogomnak? Ha blogot indítanál, mi lenne a neve?

ReAd-blog

read-blog_2.jpg

Erotika a köbön, szigorúan könyvben

Sophie Jackson: Egy ​font hús

covers_381780.jpg

Ha már ennyire meleg van, egy igencsak túlfűtött, forró témájú könyv recenziójával érkezem. Címe alapján inkább valami horrorra tippeltem, de nem, ez egy romantikus, erotikus történet. Mostanában igencsak hanyagolom ezt a témájú olvasmányáradatot. Hogy miért? Rengeteg csalódás ért minőségileg. Ahogy felkapták a stílust a Szürke ötven árnyalata miatt, úgy romlott a színvonal. Egy kaptafára készülő, sokszor bugyutácska történetek tömkelege érkezett. És ez még a jobbik, de mikor erőszakolás után rögtön szexel vagy szülés után a főhősnő, több mint bosszantó. A technikai bakikról ne is beszéljünk, mikor egyszer leveszi a fehérneműt majd a következő oldalon szintén...

Aztán most tévedésemnek hála, kezembe vettem ezt a könyvet és már le nem tettem. Ne kérdezzétek miért, de az olvasmány maradt. Nem volt szenvedős, túlírt, picsogós, huza-vonás, a technikai részek is rendben voltak. A körítés, a kerettörténet és a két főhős szintén jól megírt a könyvben. Jót szórakoztam. Nem csak az erotika kap kiemelt részt, hanem a felépítés, a romantika is.

A két szereplő, Carter és Kat (Barack) könnyen megszerethető, izgalmas figura a maga bajaival, érdekes különcségeivel.

Carter a körülmények áldozata, Kat pedig a múlté. A párosuk pedig robban.

A férfi szereplő igazi motoros, tetovált rosszfiú, a börtönből. De több van benne és ezt meg is mutatja a kötet során. Kat egy erős gyermekkori traumával érkező, "azért is megmutatom" hölgyemény. Erős karakter, talán pont ezért szerettem meg könnyen. 

Kibontakozott két sokat szenvedett főhős sorsa, ahogy próbálnak evickélni az élet zavaros vizén egy régi történésbe kapaszkodva, majd egymásra találnak. Rögtön pattannak azok a szikrák. A vonzódás kézzelfogható már az első találkozáskor. Megküzdenek egymásért, mert összeesküdik ellenük minden, az ember, a körülmények, az élethelyzetük...Szépen fel van építve az egymásra találásuk, nem csak a semmiből, érthetetlen módon szerelmesek lesznek. Ezért plusz pontot számolnék föl, ha pontoznék. Emlékeztek azokra a könyvekre, mikor nem értitek, mikor, miért, hogyan lettek szerelmesek a szereplők? Ez nem az a könyv szerencsére. Itt van kezdés, apró utalások, történések, felépítés, majd a nagy egymásra találás.

love-4138571_640.jpg

Izgalmas, szikrázó erotika, váltakozó minőséggel. Jó kis párbeszédek, múltba néző visszaemlékezések, érzékletes leírások teszik terjedelmesebbé, kevésbé erotika fókuszálttá. A karakterek rengeteget adnak a történethez. Ami viszont kicsit mellé lövés volt, az a "gonosz" furmánykodása. Teljességgel felesleges volt ebbe a részbe, enélkül is remekül szuperált volna. 

Elismerésem a fordítónak. Szép magyaros fordítás, néha líraiba hajló stílussal, ami passzol a könyv romantikájához. Élvezetes volt olvasni. Könnyed, ám mégis jó kis szókinccsel apelláló kötet. 

Sorozat, így még sokat tartogat a szerelmesek élete, közös életútjuk. Egyszer sort kerítek biztos a következő részekre is, mert nagyon érdekel, mi fér még bele ebbe a vázba.

Ajánlom minden romantikát, erotikát kedvelő olvasónak a könyvet, mert témájában nagyon jól megírt kötet! 

Fülszöveg:

Wes ​Carter vérbeli nehézfiú. Az Arthur Kill Büntetés-Végrehajtási Intézet fegyenceként három éve ül kokainbirtoklásért. Tartozott valakinek, és a tartozása fejében vállalta a büntetést. Látszólag kemény, mint a beton, és hideg, mint a vas, ami elválasztja a külvilágtól. Gyönyörű, veszélyes, titokzatos és okos. Carter 16 éve (pontosabban 5844 napja) vár arra a lányra, akit a sors hozzá vezetett, és akinek a haja illatos, mint a barack. Csak ő mentheti meg a pokoltól… 
Kat Lane még csak kilencéves volt, amikor egy banda agyonverte az apját egy esős éjszakán Bronxban. A védtelen kislányt egy nála nem sokkal idősebb srác mentette ki. Kat sosem tudta meg, ki volt az a kapucnis idegen, akinek a karjaiban átvészelte a szörnyű éjszakát. 
Kat magánórákat ad Wesnek, de a múlt mély sebei nem tűnnek el nyomtalanul, és az állatias szenvedély sem gyógyíthatja be őket…hacsak a szerelem nem segít. 
Sophie Jackson trilógiája – a tiltott szerelem édességéről és veszélyéről szól.

A könyvet köszönöm a Libri kiadónak!

Libri kiadó

528 oldal

ISBN: 9789633109458 

FordítottaLukács Andrea

#recenzió #szponzorálttartalom

Éljen, éljen, éljen

birthday-cake-380178_640.jpg

Annyira figyeltem, hogy lássam, mikor történik a nagy határátlépés, de lemaradtam így is. Köszönöm minden kedves olvasómnak. Elértük az első kitűzött célt, túl vagyunk a 30.000 olvasottságon, alig fél év alatt! Éljen, éljen!

Ezennel kitűzöm a következő fél évre a dupláját. 

Mindenkinek küldök egy virtuális pezsgőt és sütit!

Bloggerképző 30 napos kihívás

2 fejezet

pencils-452238_640.jpg

Következő Bloggerképzős kihívás témája izgalmas: 20 tény rólam

Olyat írjak, amit nem tudtok vagy ami teljesen nyilvánvaló? Vicces legyen vagy szigorú? Mivel dobjam föl, hogy ne unjátok halálra magatokat? Na de ha ez a feladat, akkor ez. Ti csatlakoztatok már a kihíváshoz? Itt megtehetitek.

Na de nem húzom az időt, kezdjük is.

20 tény rólam

 Nem szeretem a kihívásokat

 Nem szeretek túl sokat megosztani magamról másokkal. Általában ugyan azokat mondogatom mindenhol, de nem túl mélyen vájkálva az életemben.

Szeretem a színeket. Kedvencem a kék, az bármilyen árnyalatban jöhet. A ruháim legtöbbje kék, ha épp nem fekete, mert az slankít.

Szeretek olvasott lenni minden témában egy kicsit. Utálom, mikor valamihez nem tudok hozzászólni, mert nem értek egy szemernyit sem hozzá.

Éjszakai bagoly vagyok. Nem szeretek korán (8 előtt kelni), ám gond nélkül fent vagyok éjjel 1-2 óráig is.

Egy hétnél tovább négy dologtól nem bírnék távolabb lenni. A családomtól, a könyveimtől, a kávétól és a zenétől. Na jó, tegyünk oda be még egyet, legyen öt. Az ágyam is nagyon tudom hiányolni.

Borzalmasan makacs vagyok. Valamihoz, ami érdekel, szeretem, foggal-körömmel ragaszkodni tudok. "A neked ez nem megy, hagyd csak" mondatok csak fölvillanyoznak. Ha valaki le akar beszélni róla, még jobban próbálkozom.

Voltam már bébiszitter, hastáncoktató, takarítónő, mosónő, adminisztrátor, eladó, online újságíró, pincér is. Mit hagytam ki vajon?

Szeretek beszélni. Ki gondolta volna? Régen nem lehetett mellettem megszólalni, mert levegővétel nélkül daráltam a mondanivalóm.

Mozgáskényszeres vagyok. Szeretek mozogni. Rengeteg sportot kipróbáltam már rövidebb-hosszabb ideig. Röplabdáztam, fociztam, kéziztem, karatéztam,jógáztam,  konditermeztem, aerobic, hastánc, latin tánc. Szeretek táncolni, szinte minden műfajban. Szeretem a lassabb sportokat és a gyorsabbakat is. Eddig a spining fogott ki rajtam csak egyedül. 

Tériszonyom van. Félek már egy széken állva egyensúlyozni is. A létra félelmetes. A mozgólépcső a halálom, úgy érzem húz lefelé. A sulis gyakszi helyemről inkább kirúgattam magam, minthogy létráról mossam a magas ablakokat. 

Korábban rajzoltam. Rengeteget. Ruhákat terveztem és bármilyen tájképet lemásoltam szinte ugyan olyanra. Tetoválásokat is terveztem. Lehettem volna talán ruhatervező. De nem lettem végül. Azóta egy a gyerekeknek rajzolt fánál, szívnél, napocskánál bonyolultabbat nem rajzoltam. Lehet kellene.

Utálom a rosszindulatot, a simlisséget, a nem egyenes embereket, a hazugságot, a sunyiságot, a gonoszságot...

Hangos vagyok. Na jó, nem csak én, a családom is. A csend olyan fura. Néha jól jön, de legtöbbször megbolondulok tőle. Elszoktam már leginkább. Ha sokáig csend van, kapcsolok zenét.

Azért szeretek olvasni, mert akkor elfelejtkezem a gondokról, bajokról, határidőkről, közelgő katasztrófákról, világvégéről, fáradságról, magamról, a tíz kiló plusszomról, mindenről. Csak én és a könyv létezem, a benne szereplő világgal, karakterekkel. Lehet én Harry Potter akár vagy Jane is. Bárki. Várkisasszony vagy gonosz boszorka. Szegény vagy gazdag. Múltban élő vagy jövőben.

Nem vagyok szoknyás. Nadrágban érzem magam jól. Ha szoknya van rajtam, úgy érzem nem viselek semmit és kint a pucér fenekem. Még a hosszú szoknyákat is huzigálom lefelé.

Nagyon könnyen barátkozom. Ritka, ha valakivel nem értek szót. Ellenben sokszor nagyot csalódok ez miatt.

Hatalmas önbizalomhiányban szenvedek. Sosem érzem azt, hogy valamit jól csinálok, hogy valamiben jó vagyok. Ezt a mosolyommal és nagy dumámmal jól leplezem.

Hihetetlen balszerencsés vagyok. Nálam elromlik, eltörik, kiég, elfogy. Nem nyerek sosem. Amit nagyon, de nagyon szeretnék, az sosem jön össze.

Igyekszem optimistán élni, mindennek a jó oldalát tekinteni. Derűsen, mosollyal a világ ellen!

 

Van olyan, amit nem tudtál rólam még?

ReAd-blog

37112753_1873689212691084_7117793946675183616_n.jpg

 

 

 

 

Bloggerképző 30 napos post kihívás

Az első felvonás!

VargAda bloggerképzőjén jártam múltkoriban. Egy nagyszerű csoportot hozott létre hozzá itt, ahol egy olyan kihívás indul, amivel én is tudok azonosulni, teljesíthetőnek tartom. Egyszóval belevágtam, így 30 napon keresztül érkezik valami apróság, rövid szösszenet rólam, a blogról és sok mindenről, de még titok övezi a témák tömkelegét! Tarts velem...

Ez vagyok én.

60514993_2323436394383028_6845899328309952512_n.jpg

Picikék fotó

 

Az első nap a kihívásból a bemutatkozásé.

Írtam már magamról sokszor, sokfélét.

Mayerné Répási Adrienn vagyok könyvmániás és blogíró, közléskényszeres, nagydumás.

Az ország közepén. Bács megyében, Hajóson lakom egy hatalmas házban, három csemetémmel és egy szerepelni nem szerető férjjel.  Gyerekeim még kicsik, szertelenek, hangosak és végtelenül szerethetőek. Igazi szeretetbombák. Ja és nem tökéletesek. De ki az? Én nem, az tuti! Te az vagy?

61218647_2338626342864033_3264556104264187904_n.jpg

Lakik még nálunk kutya, macska, tyúkok, még vadkacsák is, na meg néha porcicák, mindenféle bogár létformák. Hatalmas kert, sok zöldség, gyümölcs és még több mosnivaló jellemzi e vidéket, a nagycsaládos lét minden szépségével, nehézségével.

Szeretek beszélni és beszélni, ha nem tehetem, akkor írok. Nem könyvet, hanem bejegyzéseket, postokat, cikkeket. Hogy miről? Magamról, anyaságról, nőiességről, gyerekeimről, gyerekekről, könyvekről, eseményekről, programokról, jótékonyságról, női vállalkozókról...Mindenről, ami foglalkoztat, érdekel. Interjú mániás vagyok. Itt találjátok az elkészülteket. 

Szövegíró vagyok vagy valami afféle. Pr cikk, figyelemfelkeltő, interjú, bemutatkozó, bármi, ami témailag közel áll hozzám. Írok online magazinba, blogokra, weboldalra, másoknak, magamnak, ide a blogra vagy saját platformjukra. Ami nem megy, az a keretek közé szorított, megszabott, kötelező írás egy olyan témáról, amihez nem konyítok, hidegen hagy, messze áll tőlem. Azt nem is vállalom. Írtam már Portugáliáról, anyababáról, egészséges konyháról, fogkő levételről, kirándulásról, faültetésről, grillezésről és a jó ég tudja még, miről. Nem célom magazin lenni. Az sem a célom, hogy most akkor jól megmondjam a tutit bárkinek! Informálok, bemutatok, elmesélem, megmutatom, hogy aztán azt mazsolázza ki mindenki az egészből magának, ami érdekli, amit hasznosítani tud és a saját képére formálni. A célom nem útmutatás, sem rábeszélés. 

Miközben a szövegek születnek, kikapcsolok, ellazulok, élek (ha a három apró csemetém hagyja persze). Olyan nekem az írás, mint másnak az alkohol. Ez talán megbocsátható bűn még. Aki elolvassa a szösszeneteim, talán egy jót mosolyog, helyesel, rájön, hogy nincs egyedül, vagy eszébe jut valami, elgondolkodik...Ez nekem már bőven elég. Ki a célcsoportom. Nem tudom pontosan . Nők, az biztos. Talán 20 és 50 között? Anyák, leendő anyák. Erről ti tudnátok a legjobban nyilatkozni, én nem skatulyázom. Bárki olvas, jól érzi magát a blogon, annak hálás vagyok.

Hol tanultam? Az élettől, másoktól, mentoroktól, könyvekből, leckék által, jó tanácsok segédletével, dacból, mert azért is.

Az írás mellett az olvasás a másik elfoglaltság, ami olyan nekem, mint az éltető víz. Szükséglet, létszükséglet. Kikapcsol, világokat tár elém, elgondolkodtat, szórakoztat, megsirat...

Mire vagytok még kíváncsiak? A blogon mindent megtaláltok rólam észszerű kereteken belül. Ha nem, tegyétek fel kérdésetek a judyadry@gmail.com email címemen vagy a csoportomba csatlakozzatok, ahol pont ezt csináljuk, csevegünk. Az itt érhető el. 

Addig is jó szórakozást.Holnap egy újabb témával folytatódik a 30 napos kihívás. Nincs neked is kedved csatlakozni? Még megteheted. Bloggerképző csoport

ReAd-blog

25660010_1645395365520471_8928604153009035795_n.jpg