Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

Kutya egy banda

Nyulász Péter A ​hosszúfülűek kincse

2019. június 30. - Mayerné Répási Adrienn

 

covers_460842.jpg

Nyulász Péter könyve egy igazi kis csoda. Hogy élveztem volna Bugac Pongrác kalandjait gyermekkoromban, ha már akkor is fellelhető lett volna a kötet, nem kortárs könyv lenne. Most már eb gondolat, de legalább a gyerekeim kézbe vehetik maradandót olvasva, nekem meg maradt akkoriban James Herriot és Karl May könyveinek sora, ami szintén izgalmas olvasmánylista volt, higgyétek el..

Na de hogy került hozzánk? Könyvfesztiválos szerzemény. Meglátni, megszeretni egy pillanat volt. Köszönjük az írónak és a Móra kiadónak!

Nem kifejezetten csajos olvasmány, de tudatosan. Van egyáltalán olyan, hogy lányos könyv vagy fiús? Én tücsköt, bogarat elolvastam akkoriban, nem izgatott milyen nemű gyerekeknek(sokszor felnőtteknek) írták. Tudatosan figyelek erre csemetéimnél is, hogy a közkedvelt rózsaszín, tündéres, unikornisos könyvek mellett valami más is helyet kapjon a polcon és nem csak öcsi miatt, aki remélhetőleg szintén nagy olvasó lesz. Kell a lányoknak is a kicsit fiús beütésű történetvezetés, téma, szerintem.

Izgalmas, színes, tanulságos könyv, tele vicces nevekkel, jó kis nyomozással. Úgy érzem, az író mindenre gondolt. Ráadásul névre szólóan dedikált, így nagy becsben lesz tartva, duplán nagy értéke van így a kötetnek.

Ha a gyermeked kezdő olvasó vagy nem túl kitartó, könnyen elfárad, akkor ez az ő könyve. Nagy betűkből, rövid fejezetekből tevődik össze, a könnyed olvasmányélményért. Izgalmas illusztrációk megveszik a figyelmet, a  beszédes nevek egy kis humor csempésznek bele,  lebilincselő történetvezetése pedig könnyedén átsegít az olvasmányon, észrevétlen gyorsan elfogynak a lapok. Rengeteg apró dolgot tanít titkon, mint például a felszálló meleg levegő tényét vagy a morzejelek fontosságát. Ilyen könyvekkel lehet a lehető legjobban kedvet hozni az olvasáshoz a mai gyerekeknek.

Imádtam a könyv illusztrációit, engem azzal megvett. Vicces, irónikus beszólásait pedig pláne. Én magam is élveztem a kalandokat, nem csak a gyerekek. Nyelvezete könnyű, ám cseppet sem lekezelő, butácska, hanem élvezetes, szókincsnövelő. Az olvasni tanuló kis elsősömnek ideális volt. A fejezetek arra elegendőek, hogy még éppen nem fárad el, mikor felolvas nekem belőle  és nem zökken ki a történetből akkor sem, mikor egy-egy szusszanásnyit pihen. A stílus merész, élvezetes, egyedi, könnyen felismerhető az írásmódról, szóhasználatról. A szereplők szerethetők, könnyű azonosulni velük és egyedi karakterjegyekkel rendelkeznek, ezért könnyen megjegyezhetőek, felidézhetőek. Plusz pont a végén a kutyafajták összefoglalójához!

Nagylánykám Danci így nyilatkozott róla.

Nagyon szerettem a képeket, hogy vicces. Kedvencem a nevek voltak, azok olyan édesek. Kedvenc szereplőm Trixi és Maxi volt. Jó volt velük kalandozni.

Be kell szereznünk a sorozat összes részét. Azóta még egyszer elolvastuk, kedvenc lesz, már tudom. 

Fülszöveg:

Nagy futással indul Bugac Pongrác harmadik kalandja. Maxit és Trixit elkapják Óbudán, egy múzeumban, ahonnan eltűnt a Fekete Kutya. Egy titkos jegyzet szerint ez a szobor a kulcs egy rejtélyes kincs megtalálásához. A Berger Szimat Szolgálat feladata előkeríteni a műtárgyat, akár a Föld túlsó feléről is! Márpedig a szálak a déli féltekére vezetnek. Sikerrel járnak-e hőseink a hosszúfülűek földjén, a Húsvét szigeten? Fordulatos kalandok során kapunk választ a kérdésre.

Móra kiadó

128 oldal

 ISBN: 9786158050739

 IllusztráltaRitter Ottó

Álmodott magának egy világot, egy helyet és megnyitotta

BabyGarden, a bölcsöde, melyben nyitott az ajtó a sajátos nevelési igényű vagy ételallergiás csemeték előtt is

img_1793.jpeg

Maga időhiányban szenved néha, de a hozzá járó gyerekek szüleinek időt ad, a szerelemből bölcsödét nyitó fiatal, Bodó Virág Anna. Rendkívül kedves személyiségével rögtön levett a lábamról. Amolyan igazi anya típus, olyan tyúkanyós. A sorok közül is kiérződik, milyen nagy szívvel végzi munkáját.  Így mesél magáról és a bölcsödéjéről, a BabyGardenről hatalmas szeretettel. 

Bodó Virág Annának hívnak. 27 éves lettem nem is olyan régen. Immár 3 éve vezetem a családi/magánbölcsimet. Igazi szerelemmunka, így ez tölti ki a mindennapjaimat - sokszor nehézséget okoz a munka és a magánélet közötti egyensúly fenntartása azért.

Imádom a gyerekeket és azt, hogy saját magamnak álmodhattam meg egy helyet, ahol együtt neveljük, tanítgatjuk és mindenekelőtt szeretjük őket a kolléganőimmel együtt. Bár saját családom még nincs, a bölcsis “gyerekeimet” 100%-ig annak tekintem. Az ELTE óvodapedagógia szakán végeztem, innen jött a saját vállalkozás ötlete, majd közvetlenül utána a Budapesti Corvinus Egyetemen a második diplomámat is megszereztem. Nagyon sokat tanultam az itt töltött évek alatt, több volt szaktársam és tanárom a mai napig egyengeti az utamat, amiért nem lehetek elég hálás. Budán élek, és a bölcsi is itt található. Szeretem, hogy itt is érződik a város lüktetése, ugyanakkor csendes, zöld és nyugodt környék. 

-Adott az iskola, a szenvedély, de hogy kerültél kapcsolatba a munkáddal? Mikor érezted azt, hogy az a te utad, hogy magánbölcsit nyiss?

A jelenlegi munkámmal, hivatásommal az ELTE óvodapedagógia szakán kerültem kapcsolatba, ahol a gyakorlatok során beleszerettem ebbe a korosztályba, a gyerekek speciális fejlesztésébe - és rájöttem, hogy a mindennapjaik szerves része szeretnék lenni. Utáltam a gondolatot, hogy állami keretek között ez nem megvalósítható - nem szerettem volna sakkozni, hogy marad-e kenyérre való a hónap végén - így megfogalmazódott bennem az ötlet, hogy mi lenne, ha nyitnék egy magánovit vagy magánbölcsit. Nagyon fiatalon, 23 évesen kezdtem helyszínt keresni hozzá, majd 24 évesen létrehoztam az első bölcsis csoportomat. Erre rettentően büszke vagyok.

img_2499.jpg

- Miben másabb, tér el, tűnik ki a hasonló intézmények közül a BabyGarden?

A BabyGarden Daycare angol-magyar családi bölcsi attól különleges, hogy rendkívül kis létszámú csoportokkal dolgozunk, gyönyörű, otthonos környezetben, olyan pedagógusokkal, akik a hivatásuknak élnek és mindent megtesznek a gyermekekért. Ezen kívül hisszük, hogy minden gyermek egyéni és különleges bánásmódot érdemel, mindenkihez más út vezet. A kismanóink jógáznak, táncolnak, tornáznak és zenélnek napi vagy heti rendszerességgel. Fel kell ismerni, hogy a mai felgyorsult világban erre óriási igény van. Amit szintén kiemelnék, ha már a modern világnál tartunk: jelen vagyunk Instagramon és Facebookon is, ahol a szülők akár élőben tudják követni, mi történik éppen csemetéjükkel. Ez egy piaci rés, ami szerintem kiemelten fontos.

Attól is különlegesek vagyunk, hogy hozzánk jöhetnek sajátos nevelési igényű vagy ételallergiás, lisztérzékeny, illetve cukorbeteg gyermekek is. A kapunk mindenki előtt nyitva áll. Büszke vagyok rá, hogy immár 7 náció gyermekei járnak hozzánk (Amerika, Anglia, Svájc, Oroszország, Hollandia, Izrael, Magyarország). Igazi multikulti babaparadicsom vagyunk.

Szintén nem mindennapi, hogy hihetetlenül hosszan vagyunk nyitva, ami segíti a szülők életvitelét, hiszen nem kell azon stresszelniük délután, vajon az ő gyermekük lesz-e az utolsó. Este hat óráig vagyunk ugyanis elérhetőek, ami nem szokványos a bölcsődei ellátás során. 

- Mesélnél arról, hogy mi nyújt a mindennapokban motivációt? Milyen pluszt ad a munkád? Mik a nehézségei ugyanakkor?

A munkám során a gyerekek mosolya és a szülők elégedettsége adja a legnagyobb motivációt. Nincs annál nagyobb öröm, mint tudni azt, hogy ma egy kicsivel többet tettél hozzá annak a pici babának az életéhez, együtt játszottatok, együtt mondókáztatok, és ő ezáltal valami újat, valami jót visz haza. Hihetetlen öröm és mozgatórugó az is, hogy a hozzánk járó szülők gyakorlatilag heti rendszerességgel fejezik ki az elégedettségüket mind szóban, mind pedig írásban. Ez a különböző social media felületeinken is jól nyomon követhető, ugyanis a BabyGarden igazi huszonegyedik századi modern bölcsiként mindenhol jelen van, ahogy már korábban is említettem. 

A nehézségeket egyértelműen az okozza, hogy egyszerre kell “megfelelni” úgymond a hivatalok elvárásainak, a szülőknek és a csapatodnak is. Az ember nem lehet ott mindenhol, én folyamatos időhiánnyal küzdök. Egy magánbölcsi működtetése a létező legbizalmibb vállalkozás, ami csak elképzelhető, hiszen a szülők megtisztelnek azzal, hogy rád bízzák a legféltettebb kincsüket - akiért onnantól kezdve te és a csapatod vállaltok felelősséget a nap jelentős részében. 

Rengeteg adminisztráció és sok céges együttműködése is van a bölcsimnek, amit nem tudnék menedzselni, ha nem lennének ennyire megbízható kolléganőim. Hihetetlen szerencsés vagyok, hogy ilyen jó a csapatunk. 

img_2316.jpeg

Nehézség az is, hogy zárás után már ki kellene kapcsolódni, hogy másnap újult erővel tudjam folytatni, azonban ez nem ilyen egyszerű. Nagy kihívás felállítani a határokat és megbeszélni magammal, hogy este tízkor nem biztos, hogy fel kell vennem a telefont munkaügyben.  (Amikor már két csoportod van, az idestova 28-30 szülőt jelent - ez volt az a pont, ahol rájöttem, hogy nem lehet és nem is kell minden hétvégén dolgozni, telefonokat felvenni.) Az ember saját vállalkozása mindig a “gyermeke” lesz, amiről gondoskodni kell; de ha néha nem kapcsolsz ki, akkor könnyen áteshetsz a ló túloldalára. 

-Mik a terveid a jövőre nézve? Várható változás a BabyGarden háza táján?

-Nagy öröm ért pár hete, ugyanis megnyertem egy bölcsődei pályázatot, amivel rengeteget dolgoztam. Szeretném bővíteni a BabyGarden-t, amire találtam is egy szuper helyszínt. Szeptemberben nyílik az új csoportunk, amire nagyon büszke vagyok. Itt lehetőség lesz mozgássérült vagy enyhe értelmi fogyatékos gyermekek speciális ellátására, fejlesztésére is, amihez egy egyedi terápiás helyiséget alakítunk ki. Egy gyógypedagógus csapat segíti majd a munkánk. Tapasztalatom, hogy a különleges 0-3 éves korú gyermekek intézményi ellátása Budapesten gyermekcipőben jár. Régebben konduktor is szerettem volna lenni, így nagyon közel áll hozzám ez a vonal. Jelenleg mozgásfejlesztő tanfolyamot végzek, hogy én is tudjak segíteni a rászoruló gyerekeken.

Titkos vágyam, hogy egyszer franchise-hálózat legyen a BabyGarden bölcsiből Budapest-szerte. Szívesen bővülnék tovább több pesti és budai kerületben is - akkor már tényleg szükségem lesz egy asszisztensre is.

 Szeretném, ha az emberek a magánbölcsi szót meghallva elsőként a BabyGarden-re asszociálnának. 

 Az új bölcsi helyszínére a régi szülők is velünk tartanak, azokkal a gyerekekkel, akik nem mennek oviba. Mi ez, ha nem óriási bizalom és elismerés? Ez óriási motivációt ad a költözéshez, a folytatáshoz.

Ezen kívül egy kedves kolléganőmmel elindítottunk egy vállalkozói workshopot, amit szeretnék továbbfejleszteni és erősíteni a brandet.  Mindemellett női vállalkozói reggeliket szeretnék szervezni, amire már több együttműködő partnert is találtam. 

Összefoglalva tervekből nincs hiány, de nagyon szeretném, ha egy nap 24 helyett 48 órából állna!

BabyGarden elérhető 

info@babygardendaycare.com  email címen vagy a facebook oldalán itt.

64717125_2381895832048085_2115975669132296192_n.jpg

Soha ne hasonlítsd a gyereked máséhoz!

A barackot és a körtét sem hasonlítjuk össze, pedig mindkettő fán terem és gyümölcs

girls-462072_640.jpg

Három teljesen különböző típusú gyermekem van. Az egyik nagyon korán járt, a másik pedig (néha túl) korán beszélt, a harmadik semmit sem csinált korán. Az egyik csendes, álmodozó, a másik az ellentétje, életvidám, csacsogó, a harmadik pedig megfontolt, koravén. Legnagyobb mindenevő és szívesen kebelez be mindent, másodszülöttem válogatós, leginkább fényevő, a harmadik pedig hol így, hol úgy. Az egyik gyorsan elalszik bárhol, bármikor, bármilyen helyzetben, a másik szenvedősen, sokáig fent maradva, fogcsikorgatósan, a harmadik pedig körbe-körbe jár az ágyban, ráadásul megrögzött rituáléi vannak mindenben. Még kinézetre is teljesen más típusok, csak pár vonásuk van, ami némileg hasonlatos.

Gondolhatod, ha három, egy szülőpártól születő, azonos elvek szerint nevelt gyerek ennyire eltér, miért kellene, hogy különböző gyerekek ugyan akkor, ugyan azt csinálják növekedésben, természetben, ügyességben, mozgásformában, mindenben?

 

Sosem értettem az elvárt normákat, a „mit illene már csinálnia” és a játszótéri összehasonlítgatásokat. Nem egy tárgyról beszélünk, aminek megadott időre kell valamit csinálnia, hanem egy érző kis lényről, aki halad a maga tempójában, fejlődik, nő, ha nem az elvártak szerint, akkor nem az elvártak szerint.

A fán a barackok sem egyszerre érnek be mind. Vagy a kismadarak sem egyszerre kezdenek el megtanulni repülni, hanem szép sorjában, vérmérsékletük szerint. Az alma és a körte is fán terem és gyümölcs, mégsem hasonlítjuk össze.

Úgy szeretem, „az én gyerekem ekkorra már paprikáskrumplit evett, már rég szobatiszta volt és hat nyelven szavalta el a Himnuszt, És a tiéd? "című mondatokat... Ja, nem!

Gyerek és gyerek között óriási különbségek lehetnek. Sajnos a keretek adottak és behatároltak. Van egy védőnői, orvosi, óvodai, iskolai meghatározás, amit kötelezően előírva ráhúzunk a gyerekekre. Aztán vannak a külső nyomásra keletkező frusztrációk, amik ellen viszont tehetnénk. Kiküszöbölhető lehetne, ha a társadalom nem sorolná állandóan, hogy mikor-mit kéne már időre tennie a babának, totyogónak, kisgyermeknek, nagyobbnak és a kamasznak. Ha nem ismétlődnének újra és újra azok a fránya kérdések.

Magunk is tegyünk ellene. Annyi beszédtéma van ezen kívül, azokat vegyük elő, ha nem tudunk az adott illetővel miről témázgatni. A szomszéd néni is kihagyhatná a „bezzeg az én gyerekem 20 éve ekkor már” mondatokat. Az anyukák se hasonlítsák össze gyerekeiket, hiába születtek majdnem napra pontosan ugyan akkor. Felesleges. Mert bizony előhozza a stresszt. A szülő szorong, hogy most akkor ő rossz anya, apa, mert a gyerek még nem ír, nem énekel szépen, nem tud Picassohoz hasonlatosat rajzolni és nem olvas folyékonyan idő előtt vagy időre, ráadásul felállni sem állt fel időben, mint a többi csemete.

baby-1399332_640.jpg

Gyakorlatilag magunkat és egymást szívatjuk, helyezzük nyomás alá néha az elszólásokkal, rossz szóhasználattal, máskor a direkt, éles bírálatokkal. Ne! Van elég gond e nélkül is. Egy/több gyereket nem könnyű jól felnevelni. Rengeteg buktató, nehézség van a szépsége mellett. Megéri, mert ezerszeresen adják vissza. De nem elég annyi, amennyi gubanc amúgy is akad? Miért kell még tetézni egymás bántásával? A gyereket is nyomás alá helyezzük feleslegesen, hogy megugorja a kellő szintet. Már egész kicsi korban megérzi, hogy a szülei nem elégedettek vele. Ez a későbbiekben fokozódik. Önbizalomhiányos, mindenáron bizonyítani vágyó, megfelelés kényszeres, sosem elégedett, szorongó kamasz lesz belőle.

Pistike nem tud szépen rajzolni. Lehet, hogy soha az életben nem is fog tudni, viszont szépen énekel. Használjuk ki ezt a tudását akkor. Anna magas, vékony szülők gyermeke, így nagy valószínűséggel és a gének szerint magasabb az átlagnál, már kisgyermekként is, ellenben nem hízik eleget. Na bumm! És akkor mi lesz? Összedől a világ? Zoltánka már 10 hónaposan egyedül, kapaszkodás nélkül járt, nem úgy, mint Bori, aki csak 13 hónaposan. Nyert vele valamit? 3 hónapot, ami 5 év múlva senkinek sem fog feltűnni. Lalika hatodikos, kitűnő bizonyítvánnyal rendelkezett minden évben, míg Olivér örült a nagy nehezen összehozott hármas átlagnak. (Ha már bizonyítványokat látok mindenhol). Lehet, hogy nyert vele Lali, lehet, hogy nem. Sosem lehet tudni, mi lesz 10-20 év múlva, kell-e valaha az a bizonyítvány. Adottság, gének, vérmérséklet, tanulási vágy és még rengeteg dolog formálja a gyereket. Hiába siettetjük.

Ne az legyen a téma bevásárlás közben, az oviban várakozva, a játszótéren, hogy az én gyerekem ezt már tudja, a tiéd még nem…?

Mi ez verseny? Aligha. Senki sem nyer semmit, de veszíteni sem fog, ha a gyereke nem hozza mindig az elvártakat. Legalább egymást ne bántsuk! 

ReAd-blog

babies-2008822_640.jpg

Rutinos közhelytár avagy hogyan szüntessük meg a rutinitiszt

Raphaëlle Giordano: A ​második életed akkor kezdődik, amikor megérted, hogy csak egy van

covers_484226.jpg

 

Az igazat vallva nem szándékoztam e rövid könyvecskéről bejegyzést írni, de megígértem egy kedves és rendszeres olvasómnak, hogy feltétlen mesélek, hogy tetszett. Így hát megszületett a bejegyzés.

Megnyerő külcsín, szép színek a borítón, izgalmas téma, hosszú címsor. Persze, hogy a kezembe kínálkozott. Végül a könyvtárból hoztam ki, tartva a belsőtől. Divat most nagy szónoklatokat tartani, emlékezetes mondásokat használni, okítani a jó népet képre tett idézetekkel. Van, aki ebből lett sikeres, gazdagodott meg. Viszont nem én vagyok a célcsoportja! Nagyon nem. Hangzatos, na de ő is e szerint él? Minden rendben az életével? Napfény, love, pénz? Minden klappol, sosincs semmi rossz a mindennapjaiban? Alig hiszem. És azt nem taníthatja, aminek maga sincs a birtokában. Vagy igen? Ez elfér egy könyvben? Hogyan legyünk sikeresek, boldogak? Hiszen mindenki ezt akarja!

Lássuk akkor a könyvről a véleményem. Történetbe csomagolt közhelyek és igazságok. Olvasd el, mazsolázd ki a neked fontos dolgokat, írd ki magadnak egy papírra, majd felejtsd el a könyvet. Na jó, nem ennyire tragikus a könyv, csak túl tömény, túl naiv, túl sok. Rengeteg megfogadni való dolog van benne, de túl gyorsan újat és újat tesz hozzá, ami követhetetlen, betarthatatlan. Egyetértek azzal, hogy rengeteg dolgot befolyásolhatunk viselkedésünkkel, kedvünkkel, na de anyagiakat és rajtunk kívül állód dolgokat nem. Attól, mert mondogatom magamnak, hogy "sikeres leszek", még nem leszek az, csak esetleg bele merek kezdeni az új utamba, másba. Ha a pénzt bevonzhatom magamnak, akkor miért nem áll mindenki a tükör előtt naponta sokszor, hogy mondogassa, dőljön a lé? Ugye, hogy ugye? Viszont ha a jóra, a szépre koncentrálok, akkor bizony a világot is szebben látom, sokkal szebbnek. 

A lényege nagyjából ez a könyvnek. Egy fiatal hölgyet, Camille-t naivitásán keresztül megvezetnek, eladnak neki egy mesét, megfoghatatlan dolgokat, pár élményt, ami pozitívan befolyásolja az életét végül. A szürke, unalmas életéből rögtön minden happy lesz. Ő a tipikus szomszéd lány vagy akár én is lehetnék karakter, akinek összejön minden rossz dolog, unalmas, hétköznapi életéből ki szeretne lábalni, újra élni, megélni különböző élményeket, nem csak végigcsorogni az életen. Könnyű azonosulni vele. Még könnyebb a rutinológiai terápiát magunkon hasznosítani, amivel gyógyul a főhősünk a szürkeségből, a depresszióból, a negatív spirálból. Szerethető, naiv hölgyemény.  Néha magam is kedveltem, máskor pedig kevésbé.

Claude a férfi segítő nem mondom, hogy szimpatikussá vált volna számomra. Talán éreztem a hátterét már az elején. Távolságtartó, bölcs öregúr, de valahogy nem fogott meg, nem bírtam szeretni.

A rutinológia pedig egy kitalált dolog. Coach, pszichológus és még ki tudja minek az alapja, csak más néven, egyedi ötletekkel tarkítva. Fura. még ízlelgetnem, szoknom kell, mint ahogy a rutinitiszt is. De legalább vicces és találó szó.

Mindenkinek eljön az életében az a pont, amikor eléri e csúnya betegség. Könnyen meg lehet szüntetni pár egyszerű praktika segítségével vagy egy jó segítővel. Mert ez az a dolog, amivel egyedül nem lehet megbirkózni, kell segítség hozzá, egy kívülálló vagy egy hozzád közel álló ember személyében. De a legjobb, ha nem várod meg, hogy elérjen! Ne szürkülj bele a rutinba! 

Szép felütéssel kezd a könyv. Végig ível fölfelé a történet, beránt akkor is, ha nem szeretnéd annyira. Apró bakik akadtak a kötetben. Például sok helyen elvarratlan szálak, megfejthetetlen dolgok gabalyodtak össze vagy kevésbé hihető történések kaptak helyet. Megbocsátható kis hibák azért. A vége az, amivel nem vagyok kibékülve maximálisan, mert túl szirupos, túl cukros, túl hihetetlen. Mindezek ellenére jó kis olvasmány volt. Könnyen, gyorsan olvasható. Pozitív, jó hangulatú. Szépen felépített.

Szerettem, hogy a végén szószedet is van, így magam is el tudom végezni a feladatokat, nem kell hozzá léghajóra ülnöm. Egy nagy plusz a könyvnek. 

Boldogabb lettem-e a könyv olvasásától, ahogy a borítón ígéri? Hát...

Eddig sem volt sok bajom, gondom a világgal, önmagammal, de nem hiszem, hogy ezután megváltom majd, csupa pozitívan fogok élni, pedig alapvetően a személyiségem pozitív. Maradok realista, abból is a pozitívabb fajta.

Fogom-e hasznosítani a könyvben olvasottakat?

Némelyik részét biztosan. 

Mindig is mondogattam: Merj nagyot álmodni!

Fülszöveg:

A #1 nemzetközi bestseller regény , amely már több, mint 2 millió olvasót segített eljutni egy boldogabb,és teljesebb élethez.

A harmincnyolc és negyed éves Camille-nak látszólag mindene megvan, hogy boldog legyen. Miért érzi mégis úgy, hogy elillant ez a boldogság? Arra vágyik, hogy visszataláljon az öröm és a kiteljesedés útjára. Amikor a rutinológus Claude felajánlja, hogy eredeti módszerével a segítségére lesz ebben, szinte habozás nélkül beleveti magát a kalandba, hogy meghódítsa az álmait… 
Egy asszony különleges utazása a boldogtalan, kiüresedett életből egy célokkal teli, igazi élet felé, az Eat, pray, love és Az alkimista rajongóinak. 
A regény végén megtalálhatjuk a Camille terápiája során alkalmazott eszközök, módszerek leírását, magyarázatát, hogy magunkon is kipróbálhassuk akár. 
A szerző író, festőművész és kreatív coach – a rutinológia az általa kidolgozott módszer fantázianeve.

Művel Nép kiadó

300 oldal

FordítottaBalla Katalin

ISBN: 9786155760877

#ReAdblog #blog #book #könyv #olvasás #könyvtár #olvasnijó

Talpig csiniben

65116843_446484665933285_8223009355444781056_n.jpg

Imádom öltöztetni a gyerekeimet. Szerencsére ők is szeretik a csinos, kényelmes ruházatot. Igyekszem jó minőségű ruhákat választani, tartósat, nem egy alkalomra használatosat. Tudatosan vásárolok. Több alkalomra, többször használhassák azt a ruhát, egész sokáig jó legyen, kényelmes és ne műszálas, jó anyagminőségű. Nálunk szégyen, nem szégyen, tovább öröklődnek a ruhák. A tartósság így az egyik legfontosabb tényező vásárláskor. Persze többször is mellényúltam már. Ráadásul a gyerekruhák árát is jól megkérik, mit ne mondjak. Itthon a praktikus, kényelmes, pamut ruhákat részesítjük előnyben, ami könnyen tisztítható, nem gyűrődik, nem nyúlik, bírja a strapát.

Szeretem, ha  nem jön szembe ugyan az a ruha, nem téveszthető össze könnyen másik gyerekkel vagy viseletével. Ha valahova elmegyünk, az a ruha legyen tényleg izgalmas, több az egyszerűnél, ám minőségi. Az alkalmi ruházatra szívesebben kifizetek borsosabb árat, ha egyedi.

Az egyedi, izgalmas kitételnek pontosan megfelel a Sojo ruházati web. Színesen nézegetem az érdekesnél érdekesebb képeiket. Most próbát is tettem vele. Viszonylag hamar ideértek a megrendelt termékek, csupán 3 hetet kellett várnom, ahhoz képest, milyen messziről érkezett.

Idén nincs esküvői meghívónk, de lányaimnak tökéletes elképzelése volt, mit vennének föl, ha mégis lenne. "Kell" nekik egy alkalmi ruha! Na jó, engedtem a nyomásnak. 

Persze ki is szoktam kérni a véleményüket ruhavásárláskor. Választhatnak, mi az, ami tetszik nekik, mi az, ami nem. Ezidáig nem volt vitánk egy-egy ruhadarabot illetően, nagyjából azonos az ízlésünk. 

Danci ,egy az én kék csipkés szoknyámhoz hasonlatos szintén csipke ruhára vágyott nagyon. Kicsit nagylányosabbra, tényleg alkalmira. Engedtem neki. Végül egy nem túl szigorú színű csipkeruhára esett a választásunk a Sojonál. Piros. Ő a szőke hajszínéhez bátran húzhatja ezt a színt. Kicsit figyelemfelkeltő, főként csipkével, így féltem, hogy túl sok lesz, de ott, ahol kell, takar, számomra a kényelem mellett, ez a lényeg. Ne legyen túl átlátszó, ne lógjon ki belőle semmi, aminek nem szabad. Az anyaga nagyon kis könnyed, ám nem átlátszó. Pont, olyan, amit elképzelt. Volt boldogság. Már csak a megfelelő alkalomra vár, hogy használhassa!

Itt nézzetek bátran körül, nagyon klassz ruhák vannak fent: Sojo lányka gyermekruházat

64476272_2240192209565251_5020884625212309504_n.jpg

Vikim kislányosabb, kevésbé csajos összeállítást szeretett volna, valami színeset, vidámat, hosszabbat. Neki találták ki ezt a lepkés ruhát. Valamennyire nagy még  neki, de amilyen gyorsan nő, hamarosan hordhatja is. Ki is választotta már évnyitós ruhának, bár még csak az évzárónál tartunk. Nem kicsit előresietett időben. Azt hiszem, vidámságával nagyszerűen jellemzi kicsi lányom.

Itt további bepillantást nyerhettek a választékba.

64375363_416837068904949_173461793371324416_n.jpg

Ennyit a csajokról.

Fiú ruhák is nagy számmal akadnak a weboldalon, csak Andrist kevésbé egyszerű lencsevégre kapni. Persze ő még nem tud választani, de hamarosan jön az ő összeállítása is. Addig is csemegézzetek itt a fiú ruhákat illetően.

#szponzorálttartalom #sojo #ruházat #blog #gyerekek #gyerekruha