Életünk boldog pillanatai és árnyoldalai+Adri könyvmoly könyvei

ReAd

Anyák napjára

2019. május 05. - Mayerné Répási Adrienn

20883091_1526561457403863_5885246557204519251_n.jpg

Kislánykoromban arról ábrándoztam, hogy nagyon korán, 17-18 évesen már anyuka leszek. Ráadásul mindig ikreket láttam álmomban, egy fiút és egy lányt. Végül nagyon máshogy hozta az élet. Meglehetősen későn lettem anyuka, de már három csemetés vagyok. Majdnem az ikres álmom is megvalósult, de sajnos egy baba úgy döntött nem marad velünk. Néha még vágyom a baba illatra, az apró talpacskákra, a meghitt összebújásokra, de tudom, hogy a mi családunk így teljes. Rengeteg dolgot adtak nekem a gyerekeim (férjem is, hogy szegény ne maradjon ki mindig az említésből). Mennyi pluszt ad egy anyának a családja, az leírhatatlan. Mennyivel több vagyok általuk az pedig hihetetlen.

Megismertem magam általuk. Olyan képességre tettem szert, amiket nem is néztem ki magamból. Ha kell, harcos anyaoroszlán vagyok, mikor ki kell állnom értük. Korábban inkább hagytam a dolgot, csendben tűrtem, mikor magamról volt szó. De értük nem.

Rengeteg türelmet, kitartást kaptam általuk, ami olykor el is kél. 

Feltétlen, mindenkori szeretet, amit nekik adhatok. Hogy lehet ennyire szeretni?

Értékeljem önmagam, tetteim, munkám, hiszen nekik ezáltal vagyok több, vagyok valaki az életben, egy követendő példa.

Kitartást, hogy a fáradságon, betegségen túl is tudok még menni. Olyan szinten terhelhető vagyok, hogy ihaj. Értük tűzőn-vízen, bármikor, bárhová, bármeddig.

Tudok egyszerre rengeteg dologra figyelni. Megy a nagylány olvasására figyelni, pakolni, főzni egyszerre, miközben a legkisebb a kezemben van és még telefonálni is.

Két kézzel annyi dolgot el tudok végezni, mintha legalább négy kezem lenne. Negyedannyi idő alatt megcsinálok bármit, ami korábban órákig eltartott volna.

Minden szabad percet hasznosan töltök. 

Már nem az az első, hogy azt mérlegelem, nekem hogy jó, hanem hogy nekünk.

 

És még annyira hosszan sorolhatnám...

De ehhez az is kellett, hogy nekem is legyen egy nagyszerű anyukám!

Minden anya egy harcos, szerető szív, egy kikötő, a világmindenség.

 

Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél

Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.
Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.
Mit adtam én cserébe?
Te azt sosem kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.

12072533_969955999731081_7048803657256377812_n.jpg

13731459_1137532086306804_4407981567936291102_n.jpg

17342818_1372296459497031_749623012364742288_n.jpg

Divat még az olvasás?

Vajon mi vezetett odáig, hogy ciki lett könyvet kézbe venni?

58887015_2294012053992129_4346709806396997632_n.jpg

 Picikék fotó

Miért nem divat mostanában olvasni?

Ez egy nagyon jó téma, amiről órákat lehetne beszélgetni, oldalakat írni, de választ sosem találnánk rá. Találgatni lehet. Én is azt teszem most.

Első körben a rohanó világot tenném hibássá. Mindig rohanunk, sietünk egyik helyről a másikra, millió inger ér nap, mint nap, szabadidő sem akad túl sok. Ha haza értünk, fáradtan rogyunk be a fotelbe és nem kívánunk még valami agymozgató dologgal foglalkozni, csak bámulni a tévét vagy pihenni. Egyszerűbb, könnyebb, másabb. Főként, ha valakinek számítógépes vagy más, a szemet igénybe vevő munkája van. A háta közepére sem kíván gondolom még olvasni, tovább fárasztani a szemét.

Sokszor a telefont nyomkodjuk, az internet, a közösségi oldalak elbódítanak, marasztalnak és észrevétlen eltelik a napunk. Igaz, ma már olvasni egy e-book olvasóval, megfelelő telefonnal is lehet. A kor gyermeke talán ezekkel az eszközökkel könnyebben barátkozna meg az olvasás műfajával. Lehet ez a megoldás? De így meg elveszik a könyvek lapjainak tapintása, az illata, az emlékek... A könyvespolcok nem csak dekor elemek lesznek vajon akkor?

Aztán a másik, ami okot ad a kevesebb olvasóra, az a nevelés. Egyre kevesebb szülő olvas, így a gyermeknek sem evidens könyvet a kézbe venni. Ha nem látja a jó példát maga előtt, miért olvasna? Bizony a szülőnek is ringbe kell szállni és olvasni közösen, olvasni külön. A jó példa ragadós. Csak úgy megy.

Azután ott van az, mikor cikivé válik az olvasás a fiatalok körében, mert egy-két ember és nem a többség műveli. Ha divatba hozhatnánk újra…Vajon mi kell ahhoz, hogy menő legyen olvasni? Leterheltek a fiatalok, sok a lecke, kötelező olvasmányok és miegymás. Megértem, ha szabadidejükben ki vágynak a természetbe, beszélgetni szeretnének másokkal, bulizni és társaságba. Ne is az olvasás tegye ki a szabadidejük nagy részét. De este, elalvás előtt kikapcsolódásnak, utazáskor telefon helyett? Elég napi 20 perc  is. Legyen menő tiniként is könyvvel pózolni! Hozzuk be a book-selfiet!

A kötelező olvasmányok kőbe vésett listája sem kedvelteti meg sokakkal, az biztos. Oda is jó lenne pár fiatalabb, új könyvet beválogatni pluszban. Nagyobb szabadsággal választhassanak kötelezőeket, ne egy letűnt kor történetét vehessék csak kézbe. Kedvcsináló köteteteket kötelezőnek! 

 literature-3060241_640.jpg

És még egy nyomós ellenérv eszembe jutott. Egyre több a könyv. Régen kiváltság volt olvasni, könyvet kapni. Nem volt ekkora a választék. Nem bombázták az embert minden nap új és új megjelenésekkel. A kevesebb több volt. A könyvek minősége is. Nem adtak ki mindent.

Ellenben az árak felfelé mennek és bizony megint kiváltság az olvasás, mert egyre drágábbak és drágábbak a kötetek. Igaz ez is kiküszöbölhető lenne, könyvtárral például. 

De indok mindig van és elfoglaltság, miért ne olvassunk.

Pedig annyira klassz dolog! Kellenek a mesék, a kitalált történetek, a mondák, a versek, a történelmi és szerelmes regények, a borzongató és ijesztő kötetek, a fantasyk mesés világa...

Ezer érvet tudnék a könyvek mellett felsorolni!

_dsc0009.jpg

Anyatestbe zárva

59265442_2294014673991867_6399628234568237056_n.jpg

Picikék fotó, ReAd-blog

 

Anyatest. Mi jut eszedbe erről a szóról első körben? 

Ez már ilyen marad örökre vagy tudok változtatni? Kérem vissza régi testem. A gyerekem mindent megért. Olyan amilyen. Büszke vagyok rá. Emlékeztet örökre kismamaságomra.

Neked mit jelent a szó? Szívesen beszélsz róla vagy inkább kerülöd a témát? Büszke vagy rá, esetleg ellenkezőleg? Szeretnél változtatni vagy lemondtál róla, olyan, amilyen?

Bevallom, nekem hiányzik a régi testem, ahol kockák voltak a hasamon és nem csíkok. Amikor nem kellett még behúzott hassal mászkálnom Amikor bármilyen mintájú, szabású ruhát felvehettem bátran. Elfogadtam, hogy van, amin nem lehet változtatni. Igyekszem megszeretni magam úgy, ahogy vagyok. Illetve azért amin lehet, változtatnék. Persze kifogás, kifogás hátán. Időhiány, akarat hiány, lustaság és ezer dolog hátráltat. Az egészséges test elfogadható csak. Minden anyának jár! Anélkül nem megy! És mozgás nélkül sosem lesz valaki teljesen egészséges. Na de eltértem a tárgytól. Anyatest...

Egy klassz anyuka gondolt egy merészet és úgy döntött, hogy nem elégszik meg az anyatesttel. Változtatni akar magán és segíteni másokat is ezen az úton elindulni. Elnevezte Anyatest Projektnek

img_1686.jpeg

Enikő így ír a projektről.

"Az Anyatest Projekt kifejezetten a szülés utáni első évek mozgásspecialistája- a legkorszerűbb, leghatékonyabb gyakorlatokat találod meg itt- úgy összerakva, hogy igazodjon az általában kevés szabadidővel rendelkező, gyakran kiszámíthatatlan időbeosztású anyák életéhez. Szülés utáni regeneráló és formába hozó programokkal, hasizomzáró videó sorozattal  és workshopokkal, gátizomterapeuta gyógytornásszal, szakmai tanácsokkal és egy női közösséggel segítjük az anyákat, hogy rugalmas időbeosztásban, otthonról, mégis szakértői segítséggel tudjanak mozogni."

És hogy ki is ő? Ma vele ismerkedhettek meg a következő interjúmban.

Az Anyatest Projekt alapítója és szakmai vezetője Kulcsár Vajda Enikő edző, táncművész és pre- és posztnatális specialista ( certified specialist PFA). Nem csak bort iszik és vizet prédikál, maga is kétgyerekes anya. Saját fejlesztésű, de a legkorszerűbb irányelveket figyelembe vevő regenerációs programokat alakított ki, beleépítve a saját tapasztalatait a mozgástanításról és a szülés utáni regenerációról.

-Mikor és mi hatására vágtál bele az Anyatest Projektbe?

Az Anyatest Projekt kis önsegítő programként indult: profi táncművész voltam, sok éve tanítok mindenféle mozgást, és mégsem tudtam mit csináljak a szülés után. Problémám pedig rengeteg volt, a hátfájástól a szétnyílt hasizmokig, de bizonytalan voltam, hogy merre induljak. Elkezdtem érdeklődni, körbenézni, kutatgatni mit lehet, mit nem, mi működik, mi nem..

Aztán nőtt az egész, először a barátoknak segítettem, utána a barátok barátainak, aztán meg szereztem hozzá végzettséget és ez lett belőle.

 

- A család mit szólt a törekvésekhez? Azért már jóval komplexebb egy szimpla torna videó készítésénél a munkád. Hogyan tudod összeegyeztetni a családdal?

Nem egyszerű- hogy mennyire nem, annak egyre több arcát látom. Mára ott tartunk, hogy van egy teljes szülés utáni programsorunk, a szülés utáni regenerációtól a teljes formába lendülésig, ez a Hurrá szültem és a két Turbó program, körülbelül egy fél év végigcsinálni egymás után a három sorozatot, emellett workshopokat tartok, és videó csomagok és élő órák is vannak. Szóval, ez sokféle dolog, és rengeteg meló-, aminek nagy előnye, hogy időben rugalmas, és részben otthonról is végezhető. Nagy hátránya tulajdonképpen ugyanez. A munkát nagyon nehéz a magánélettől elválasztani, időben nagyon egybefolyik, és mivel online programjaink vannak jórészt, ez tulajdonképpen folyamatos készenlétet jelent. De igyekszem pozitívan hozzáállni, és nagy energiákat fordítok a munkaszervezésre, hogy tényleg megmaradjanak a nyugodt vacsorák meg a séták a gyerekekkel.

  img_0896.jpeg

- Elégedett vagy a jelenlegi helyzettel vagy vannak még nagy tervek a jövőre nézve?

Nagy tervek vannak! De az is terv, és prioritás, hogy közben ne menjünk tönkre bele, vidámak, lelkesek és hitelesek maradjunk. Én közben  folyamatosan tanulok is, hogy szakmailag a lehető legkorszerűbb ismereteket képviseljük. Szóval, figyelembe kell venni a lehetőségeket, és NAGYON gondosan kitalálni az ütemezést.  Nagyon fontos, hogy a meglévő alapsorozatunk, a szülés utáni regenerációtól a sportformáig tartó sorozat ( Hurrá, szültem, Turbó és TurbóPLUSZ , ez a három program alkotja) is elég figyelmet kapjon. Emellett több új programunk is készül- lesz például most egy egészen új dolog, egy női sorozat, ami a hormonális egyensúllyal és a ciklus szabályozásával foglalkozik- ezt például szerintem gyakorlatilag minden nőnek hasznos és szükséges lehet. Tervben van többféle új workshop is, a meglévő hasfal regeneráló workshop és gyakorlóórák mellé. Ez kifejezetten a vendégek kérésére lett egyébként, például gátizom védelem és szülés utáni sport témakörben, és persze az online programjaink is bővülnek.   

 

- Kiken szeretnél segíteni vele? Kinek ajánlod a programjaitokat?

Szerintem MINDEN nőnek kellene szakszerű regeneráció szülés után. Mindenkinek! Komolyan, annyival megnő az ember életminősége, ha egy jól működő, nem fájó testtel él! És kijár az anyáknak ennyi öngondoskodás, énidő és öröm is. Szerintem mozogni jó, és folyamatos örömforrás - ezt az érzést szeretném átadni.

 

- Miért döntöttél az online edzésforma mellett? Miért nem  terembeli edzések? Mivel jobb az online?

Hú, hát ez eléggé adta magát. Szerintem a szülés után egyszerre kétféle kihívás is jön: egyrészt rengeteg testi-lelki  változással kell megbirkózni: a szülés, a szoptatás, a hormonvihar, amibe kerül az ember…. Minden anya ismeri ezt. Csodálatos időszak, és nagyon nehéz ugyanakkor. Másrészt meg egy teljesen megváltozott életformába kerülsz bele- nemalvás, rendszertelen időbeosztás. Egyszerűen rendszeres órákra a legtöbb szülés utáni nő nem jutna el máshogy!  Ráadásul nagyon sokan követnek minket kisebb városokból, falvakból, ahol nem is feltétlenül van erre lehetőség, nem találnak semmi szakszerűt a környéken.

 

- Mennyire fontos a testtudat a frissen szült és már régebben szült anyukáknak?

Szerintem mindenkinek fontos. Csináltam most egy interjúsorozatot, a programjainkkal kapcsolatba kerülő nőkkel- az első beszélgetőtársam Réz Anna, filozófus, emellett anya és egy tisztán látó, vagány csaj, aki szuperül megfogalmazta: sajnos a tesiórák szigorán meg a cseszegetős edzőkön keresztül azt tanulod meg, hogy kívülről nézz a testedre! Pedig ennél fontosabb a tested működésének érzése, belülről: hogy jól mozog, nem fáj, működik, használható, és hogy örömforrás!

 

- Szerinted miért fontos még a mozgás a fogyás mellett?

Ha valaki fogyni akar, életmódot kell váltania- ez közhely, de ilyen egyszerű. Minden programunkban vannak ezért étkezési tanácsok is.

 

- Fordult elő olyan, hogy nem tudtál segíteni valakinek?

Nagyon kevés olyan helyzet van, ahol nem lehet legalább lépésenként, aprókat javítani! A mozgás tényleg gyógyír. Mindazonáltal én edző vagyok-, és ennek megvannak a szigorú határai, van, ami már nem az én kompetenciám. Az évek alatt egy elég jelentős szakmai kapcsolati hálót alakítottunk ki: ha valaki orvosi/gyógytornászi vagy valamilyen más segítségre szorul, akkor tudjuk, hogy hova küldjük tovább, szóval, aki csak mozogni akar, az is jó helyen jár, de ha kiderül, hogy valamivel orvosilag kell foglalkozni, akkor továbbirányítjuk a megfelelő helyre.

- Vannak nagy siker sztorik? Akikre nagyon büszke vagy?

Hajjaj! Rengeteg lelkes visszajelzést kapunk szerencsére. A legjobb talán az, hogy a csatlakozók többsége megy tovább a következő programra. De persze, kaptunk már kritikát, is- ami sosem esik jól, de ha jogos, akkor változtatunk és javítunk. Erre is volt már példa.

Nézd például ezt, imádom, és büszke vagyok, ezt egy Franciaországban élő részvevő küldte: “Sziasztok, szeretném megköszönni munkátokat, igazán hálás vagyok a projektért! Amióta elkezdtem, nem tudom abbahagyni, igazi droggá vált. Reggel munka előtt meg mielőtt ébred a család, egy gyors torna és próbálom még este is összehozni. Igazan felTURBÓztatok energiával. Amióta belevágtam csak úgy szárnyalok testileg-lelkileg. Bízom benne, hogy a lelkesedésem, és az energiám végigkövet a következő hetekben is.”

De rengeteg visszajelzést  elolvashatsz itt is.

 És ahogy olvastátok az interjút, kitaláltátok már bizonyára, hogy én is belevágok, amint egy kis időm lesz. Kell a mozgás mindenkinek, kell az énidő, akármilyen is az anyateste. Szóval szurkoljatok! anyatest!

 

 

 

 

Mentes világ

Egy nemes küldetés, két nagyszerű nő és egy csoport, ami új világot, könnyebb élhetőséget teremt sokak számára

Gabriella és Andrea kiemelt céljának tekinti, hogy a mentesen étkezők számára minél többféle lehetőség nyíljon a megfelelő étkezésekre házon kívül is. Róluk és a Mentesen étkezők utazó közössége csoportról szól e mai cikkem.

cuisine-2248567_640.jpg

Egy finom ebédre vágysz az egyik közeli étteremben, mert nem volt időd főzni? Szépen felülkerekedsz és elindulsz a közeli, kedvenc éttermed felé. Teljesen természetes, hétköznapi dolog számodra. A nyaralás kiválasztásnál főként az ár és a kinézet dominál nálad, nem kell rengeteg más tényezőre odafigyelned.  Hosszasan sorolhatnánk a számodra teljesen megszokott dolgokat. Szerencsés vagy!

Sajnos van, akinek nem ilyen könnyű a dolga. Egy ételallergia, egy fontos betartandó diéta és rögtön nem egyszerű megbízható éttermet, cukrászdát, nyaralásra szállást találni. Mikor kiderül, hogy glutén, tej vagy másfajta ételintoleranciád van, esetleg a gyermekednek, rögtön nagy munkát igényel egy olyan egyszerű művelet is például, hogy hová menjetek ebédelni. Sajnos nagyon sok helyen nincsenek felkészülve a nem hagyományos étkezést folytató fogyasztókra. Sokszor azt sem tudják, mitől mentes egy étel és hogyan lehet betartani a szabályait, mire kell körültekintően ügyelniük. Ráadásul még mindig rengeteg helyen hóbortnak és nem betegségnek vélik a mentes étkezést, míg maguk vagy egy szerettük bele nem csöppen ebbe az életbe.

Azért, mert allergiád van vagy diétázol, még nem kell mindenről lemondanod! Nem kell otthon kuksolnod vagy súlyos órákat tervezéssel töltened, magaddal hordanod mindig az étkezéshez elengedhetetlen csomagod. Az otthonodhoz közel nagyjából fel tudod térképezni, hol vannak azok a pékségek vagy éttermek, ahol jó szívvel vásárolhatsz anélkül, hogy gond lenne. De egy idegen helyre csöppenve nincs idő és mód sem kísérletezgetni, feltérképezni a megfelelőt. Viszont egymásnak segítve, ötleteket, tapasztalatokat cserélve könnyebb lehet az élet a mentesen étkezők számára is.

salmon-518032_640.jpg

Ferencsikné dr. Szabó Andrea és Liszi-Fekete Gabriella pont erre gondoltak, mikor megálmodták azt a világot, ahol egy ételallergiában szenvedő ember is gyorsan megtalálja a megfelelő cukrászdát, éttermet, szállodát, mindezt gyorsan, egyszerűen. Egy rendkívül könnyen használható, ingyenes platformot hoztak létre, amit mindenki egyszerűen használatba vehet, hogy információkat gyűjtsön az utazás előtt a mentes étkezési lehetőségekről.

Ez a Mentesen étkezők utazó közössége zárt Facebook csoport. Ebben a békés, jó hangulatú közösségben egymás segítése, támogatása, tájékoztatása a cél. Megtalálni azokat a helyeket, ahová gond nélkül beülhet egy mentesen étkező is.

Gabriella és Andrea kiemelt céljának tekinti, hogy a mentesen étkezők számára minél többféle lehetőség nyíljon a megfelelő étkezésekre házon kívül is, élménygyűjtés közben. Minden diétázó bárhová eljuthasson, ahová csak vágyik, határok nélkül.

Ennél is több ez a közösség. Nem csak a jó és nem jó helyek ajánlása, tapasztalatcsere, hanem egy igazi, támogató közeg.

41965046_2218456655053263_1442848624768712704_n.jpg

Fotó: Anyasüti lisztek-táplálás és gondozás

Itt olvashatjátok a bemutatkozóját a két alapító anyukának:

„Ferencsikné dr. Szabó Andi vagyok. 2 csodálatos gyermek édesanyja. Jelenleg második gyermekemmel, a kislányommal vagyok itthon Gyeden.” Andi elmesélte, hogy ő is diétában érintett és így jött az ötlet, hogy segítsenek valahogy a mentesen étkező sorstársaknak. „CUKORBETEG vagyok 18 éves korom óta. Gyermekeim hála az égnek egészségesek, de saját példámból kiindulva is nagyon fontosnak tartom, hogy ők egészségesen étkezzenek. Ezért jött létre a csoport.”

Liszi-Fekete Gabriella a másik alapító, aki az Éléskamra és Anyasüti lisztek megálmodója és fejlesztője. Két eleven, eszes, jófej kisgyermek anyukája. Ő a fiús anyák táborát erősíti. Elmesélte nekem, hogy az egész diéta és életmódváltás dolog és aztán az ehhez fűződő munkája, álma, hobbija mind egy múlni nem akaró autoimmun, gyulladásos pajzsmirigy túlműködéssel kezdődött.

"Magam kezébe vettem az irányítást és a paleolit életmódot hívtam segítségül abban, hogy majd’ 10 év után végre jobban legyek, visszakapjam az erőmet és anyukaként teljesedjen ki az életem. 3 év kőkemény diéta után érkezett a csoda. Utána pedig még egy csoda. Ők jelenleg 4 és 1,5 évesek most. Azzal, hogy ez a csoport létrejött, a munkám hobbi részét erősíthetem, és kicsit adni szeretnék abból, ami szeretet és érdeklődés felénk árad a munkásságunk miatt.”

39918094_2201107723454823_1673678249068068864_n.png

Fotó: Anyasüti lisztek-táplálás és gondozás

Kettőjük szívügye, nem csak az, hogy összegyűjtsék a megfelelő helyeket a mentesen étkezők számára, hanem az is, hogy minél több étteremnek, hotelnek, egyéb vendéglátóhelynek segíteni tudjanak a már meglévő konyhájukban „mentes részleget” kialakítani ahhoz, hogy az ételérzékenyeket minél egyszerűbben, zökkenő mentesebben ki tudják szolgálni.

-Andi azt is hozzátette: 

„Arra szeretnénk rávilágítani és segíteni a vendéglátóhelyeknek, hogy lássák, mindez nem jelent óriási költségeket, ellenben odafigyelést és lelkiismeretességet igen"

 Azt hiszem, remek küldetést találtak a lányok és kívánom, hogy munkájukkal rengeteg allergiás és diétázó ember életét tudják megkönnyíteni!

Ha diétázol, allergiás vagy valamilyen ételféleségre, akkor érdemes felkeresned a csoportot, amit itt találsz. Segítségére lehetsz másoknak és ők is szívesen nyújtanak segítő kezet.

Mentesen étkezők utazó közössége

#szponzorálttartalom #reklám

Könyvfesztivál az olvasni szeretők Mekkája

58384273_2286837278042940_111902207506382848_n_1.jpg 

Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon jártam, immár harmadik alkalommal. Ez egy olyan rendezvény, amire elzarándokol, aki csak teheti, ha egy kicsit is szereti a könyveket, olvasást. Én pedig kihagyhatatlannak tartom. Szerencsére megint részese lehettem kicsit. 

  1. alkalommal rendezték meg a rendezvényt idén. Nagyszerű programok, rengeteg kiadó képviseltette magát és jó nagy tömeg. 

Írók, kiadók, bloggerek, olvasni szeretők nagyszerű kapcsolódási pontja, ahol nem csak vásárolni lehet, hanem kapcsolatokat építeni, tanulni, beszélgetni, interjúkat, kerekasztal beszélgetéseket hallgatni. Talán ezért is szeretem annyira. Nem csak könyvet vásárolni megyek, hanem beszélgetni, egy közösségbe tartozónak érezni magam a sok olvasóval.

Azt mondják az okosok, hogy egyre népszerűtlenebb az olvasás, a könyvvásárlás piaca. Én nem temetném! Sőt! Hihetetlen meglepő élmény volt. Tavaly is sokan voltak és elég volt kétszer körbe járni, de idén...Elképesztő sorok álltak egy-egy dedikáláson, amiket közben az arra járóknak kerülgetniük kellett.

Az elején, úgy 11 óra magasságában még egyszerűen szét lehetett nézni, sétálni, majd a későbbiekben egymás sarkát tapostuk a tömegben. Minden nem és kor képviselőivel találkozni lehetett. Egész apró babát magukra kötve érkeztek családok, a nagyobb gyerekek már saját maguk választottak olvasnivalót, idős, járókeretes könyvvásárlókkal is találkoztam, de a sokat szidott fiatalság volt túlnyomó részt többségben. Kiöltözött, csinosban nyomuló, öltönyös fickókkal és feketében grasszáló, kék hajú punkokkal is találkoztam bőven. Sok külföldi szót sikerült elcsípnem olasztól, a franciáig. Igazi multikulti volt Anna barátnőm szavaival élve.

Első észrevételem az volt, hogy egyre több kisebb kiadót lehet felfedezni, akiről még nem hallottam, pedig igyekszem figyelni az aktualitásra. Örömteli. Egy hölggyel meglepően jót beszélgettem a kiadójáról, pedig nem ismert, nem ismertem őt, de szívesen mesélt és irtó kedves volt, pedig semmit sem vásároltam nála.

Több kiadó munkatársaival is sikerült szóba elegyednem a rengeteg vásárló mellett. Beszélgettünk könyvekről, a vásárlási kedvről, és mindenféléről. Mindenhol kedvesek, mosolygósak volt. Persze ez a munkájuk, mondhatnánk, és ebből élnek. De azért a sokadik nap rohanással, nagy vásárlási rohamokkal, kevés pihenéssel nem lehet oly könnyű mosolygósnak maradni. Nem ám! Köszönöm a nagyszerű munkájukat! Sehol sem tapasztaltam semmi negatívumot ezzel kapcsolatban.

Külön kiemelnék öt kiadót.

Fumax-Főnix stand számomra megint vitte a hangulatával, a kedves kiszolgálással, jó kedvével a legjobb hangulatú stand címet! Csupa mosolyt, jó beszélgetéseket kaptam. Ha 10 könyvet kellett volna választanom, abból 8 tuti innen került volna ki. Rengeteg szebbnél szebb borító, izgalmas fülszöveg. Kell ez a stílus az olvasónak, üzenem a kiadó vezetőjének!

21 század kiadó a legötletesebb stand címét nyerte tőlem. Gyönyörű csomagok várták a vásárlókat. Ötletes volt, hogy kisebb kiadású könyvek is kaphatóak voltak náluk, amit bármilyen kicsi táskába be lehet tenni könnyedén. A könyves mini csokijuk mindent vitt és a kellemes kiszolgálás is!

Book kiadóhoz nem volt még szerencsém, de innen is köszönöm a megelőlegezett bizalmat, ugyanis nem volt annyi apróm, így kedvezményt kaptam, ha írok valamelyik náluk vásárolt könyvről. Na ná, hogy fogok! Lányaim alig várják, hogy a Gyermek szakácskönyveket végig süssük-főzzük együtt! 

Gyémántfelhő kiadó szintén ismeretlen volt számomra és a kiadványaik is. Róluk meséltem a post elején. Rettentő kedvesen fogadott ismeretlenül is a kiadó vezetője. Érződött rajta, hogy azért csinálja, mert imádja a munkáját, a könyveket, az írást! Amikor nem a haszon az első! A legkedvesebb stand címét megkapták tőlem!

Manó könyveknél  a hosszú kígyózó sorok ellenére kedves mosolyokat kaptam és válaszokat a könyvekről feltett kérdéseimre. Tudták, hogy melyik kiadványuk miről szól és kiknek, hány éves korosztálynak ajánlatos, pedig higgyétek el, nem 20 könyvről beszélünk. Ritka kincs a segítőkészség! Profizmus a köbön címet nyerték el tőlem!

58444142_2286837488042919_6500299471962767360_n_1.jpg

Bevallom több kiadót nem leltem vagy elmentem mellettük vagy jól el voltak dugva.

A második észrevételem inkább kicsit negatív. Azt kell mondjam, a Könyvfesztivál kinőtte a Millenárist. A legtöbb helyre oda sem fértem nézelődni vagy vásárolni. A gyermekrészleg most külön lett szedve, ami jó volt így, de annyira kicsi volt a hely, hogy babakocsival alig tudtak közlekedni. Szerencsémre most egy gyerkőcöt sem vittem magammal, a pénztárcám így jobban bírta. De három gyerekkel ebben a tömegben, a pici helyeken nyomorogni lehetetlen lett volna. Pedig nagyon szerettek volna velem jönni. Örülök, hogy hallgattam az eszemre.

Amit a legjobban sajnáltam, hogy nem volt idő mindenre. Kevés volt, mert a metró helyett metrópótló busszal kellett mennünk, így több mint egy óra lemaradásban voltunk. Az az egy óra mennyi mindenre elég lett volna... Egy rendezvényre, dedikálásra sem merészkedtem el, csak ténylegesen célirányosan mentem egy-egy kiadóhoz, és talán kétszer szó szerint körberohantam az egész helyet. Sajnálom. Hiányzott a ráérősség, hogy nyugodtan mindent megnézzek, minden kiadóhoz bekukkantsak. Beleolvassak az ismeretlen könyvek fülszövegébe, dedikáltathassak, beszélgessek pár íróval, bloggerrel. Valahogy egy ismerőst sem fedeztem fel.

Három megbeszélt találkozóból kettő nem jött össze. És folyton elhagytam azokat is, akikkel mentem.

A mérhetetlen hosszú kívánságlistámról végül egy könyvet sikerült vásárolnom. Elég szegényes. Bár úgy is mentem, hogy túl sok rendelkezésre álló keret nem volt most vásárlásra. Pedig lett volna mit!

Végül kicsit keserédes benyomás maradt meg bennem. Jó volt a négy A bandázás (akiknek szánom, tudni fogják mit jelent ez).

58382255_2286837441376257_4127716596569341952_n.jpg

Megfoghattam Thor kalapácsát is, rengeteg gyönyörű könyvet láttam, de kevés volt. Erre 4 óra nagyon kevés!

Ha azt számolom, hogy utaztam 4 órát oda és 4 órát vissza, majdnem nem érte meg. De csak majdnem!

A szerzeményeim itt láthatóak.

58441160_2286837211376280_1034524606469242880_n_1.jpg