Életünk boldog pillanatai és árnyoldalai+Adri könyvmoly könyvei

ReAd

Hová tűnt a munka megbecsülése?

Kihal a kétkezi munka

2019. április 26. - Mayerné Répási Adrienn

Ma egy nagyon kemény témát hoztam nektek, ami régóta foglalkoztat és egyre jobban szúrja a szemem. Voltam, vagyok dolgozó és munkaadó is, így látom, hallom, tapasztalom.

Mindenki irodai dolgozó, modell vagy influencer, youtuber akar lenni, esetleg főnök, vállalkozó. Nem mindig a könnyebb kereseti lehetőség és biztosnak sem mondanám, de mégis ebben akar tevékenykedni mindenki, közben a szakmák képviselői kihalnak. Évről évre egyre több szakma tűnik el a süllyesztőben. Már nem lehet hallani suszterról, kádárról, bőrdíszművesről.

Egyre jobban afelé hajlunk, hogy a kétkezi munkát, a szakmunkákat sincs, aki megcsinálja. Lasszóval kell fogni megbízható, jó szakmunkást. Ma már hatalmas öröm, ha találunk egy kedves bolti eladót, pincért vagy végre hozzánk érkezik a festő, hogy rendbe szedje otthonunk a megbeszéltek szerint, cirka fél év után vagy később.

Régen megbecsülték a mezőgazdaságban dolgozó kétkezi munkást, mert tudták, hogy azt eszik ők is, amit termel, ráadásul nagy nehézségek árán, nem könnyű munkával. A régmúltban az állattenyésztés sem volt „túl szagos” munka. Ma már a pincér vagy bolti eladóság is ciki. A takarítónő is igyekszik más elnevezést találni munkájának vagy elhallgatja azt, amivel foglalkozik, nehogy lenézzék, kinevessék. Nem beszélve egy pincérről, nővérről.

58113504_1029143963951521_6756845822832279552_n.jpg

Fotó: MFCNC Kft.

 

Mikor lett ciki dolgozni?

Persze mindenki szívesebben végez olyan munkát, ami könnyebb, nem igényel túl sok munkát, nem piszkolódik be a keze, nem megerőltető… Érthető valahol.

De a nehezebb, kétkezi munkát is el kell végeznie valakinek. Mert hiába ülsz a jól hűtött légkondis irodádban, ha később nem tudsz hol ebédelni pincér, szakács hiányában. Vagy egy sima boltban sem fogsz tudni vásárolni, ha nincs, ki megtermelje a bent lévő dolgokat, pék hiányában péksüteményeket sem lesz és eladó sem, aki kiszolgáljon. És ez igaz az élet rengeteg területén. Nincs, aki esztergáljon, aki bútort készítsem, sem ápolónő. Mindenki tanul és tanul. Magasságokba vágyik.

Ritkán hallani, hogy a szülő örül és a gyermek szívesen ejti ki a száján azt a szót, hogy választott egy jó szakmát továbbtanulás címen. Félve ejti ki az ember a száján, ha az életcélja nem egy iroda, hanem kenyeret sütni. De miért?

Pedig ma már a jó szakmunkást megfizetik! Sokszor jobban, mint a diplomást.

kitchen-731351_1280.jpg

Fotó: Pixabay

Nem tagadom, kellenek a gondolkodó szakmák is, mert a bankban is kell valakinek dolgozni, tanárhiány is van a pályán és a mérnököket is nehezen lelni, de még hosszan sorolhatnám.

Viszont pék, cukrász, pincér, eladó, takarítónő, nővér, asztalos, esztergályos, mezőgazdász, állattenyésztő is kell a világnak, mert nélkülük összedől az! Ne legyen ciki szakmát választani álmaid munkájának!

Ha élvezed, szereted, nem számít, hogy koszos lesz a kezed, csak az, hogy olyan munkád van, ami hasznos, azt jó szívvel végzed, örömöd származik belőle. Szerintem csak az a jó munka, munkahely, amihez minden reggel szívesen kelsz fel, indulsz útnak. Ami örömet okoz. Máshogy hosszabb távon nem lehet!

tools-498202_1280.jpg

Fotó: Pixabay

Vajon hol fogyott el a lelkesedés? Mikor lett ciki? Miért? Mi volt előbb a tyúk vagy a tojás? Elsőnek a bérezés maradt alul, aztán ettől a kedv és végül a megbecsülése? Vagy a megbecsülés, amitől a kedv is lelohadt és utána a bér is? Vajon megfordítható ez a folyamat?

Lesznek még csillogó szemű esztergályos tanulok, a fát illatával együtt imádó asztalosok vagy az embereket szerető, empatikus nővértanulók?

Vagy csak akkor lesz megint divat a kétkezi munka, ha a világon a legtöbbet, a legmagasabb fizetést kapják? Csak akkor választják ezeket a pályákat a fiatalok örömmel, ha magas bérezést kapnak? Függ ez a fizetéstől egyáltalán? Nem szabadna! Ha szeretem a munkám, akkor nem csak a fizetés összege számít.

Vagy akkor lesznek szakmunkások, ha nem kell sunnyogva, halkan ejteni azt a tényt, hogy bizony takarítónő vagyok?

Ha nem kinevetik, hanem előre köszönnek neki és hálásak lesznek az emberek a munkájáért?

Ó, ha valaki válaszolni tudna ezekre a kérdésekre…

Hogy saját dolgot is említsek. Apukám halála után, 11 évesen anyuval már jártam napszámba. Kukoricacímerezés, paprikaszedés, szüretelés, mákszedés, kapálás...Próbáltam én mindent.

sunset-241806_1280.jpg

Fotó: Pixabay

Az így keresett kis pénzecske az enyém maradt, arra költhettem, amire akartam. Többet ért akkor az a 2000 Ft nekem, mint egy pénzzel teli pénztárca, amit találtam vagy kaptam csak úgy. Azért, mert én kerestem, fáradságos munkával. Nem volt ciki és titkolnivaló. Sőt! Büszkén virítottam a pénzen vásárolt pólómban másnap. Ezt szoktam meg, természetes volt.

Gyerekmunkát büntetik? Akkor is, ha azt az ember jó szívvel végzi el? Megtanított dolgozni, megbecsülni a pénz értékét, nem herdálni. Remélem ezt tovább tudom adni a gyermekeimnek majd. Nem lesz ciki a kétkezi munka számukra! Előre köszönnek a takarítónőnek és tisztelettel beszélnek az utat készítő munkásemberrel is. És ha azt mondják, hogy cukrászok akarnak lenni, arról sem beszélem le őket, ha szívesen csinálják majd! Kell a szakmunka, a szakmunkás, ezt meg kell érteni és értetni a világgal!

ReAd-blog.blog.hu

Valaki engem is etessen meg!

sheep-1822137_1280.jpg

 

Fotó: Pixabay

 

 

Lidérces álom könyvbe gyömöszölve

Imre Viktória Anna A ​bosszúszomjas doktor

 

covers_382834.jpg

 

Régóta a polcomon csücsült-e könyv. Borítója színével igen, ám a rajta található figurával nem lopta be magát a könyv a  szívembe, első blikkre. Ám megkönyörültem rajta, ne magányoskodjon ott oly sokáig. Végül igazán kellemes meglepetésnek mondhatnám, ha szabad e szót használnom a könyvvel kontextusban használni, mert nem egy könnyed, esti, kellemes olvasmány, az biztos.

A történet nem tudom hogyan született (bevallom rettentő kíváncsi vagyok és remélem, elcsíphetem Könyvfesztiválon az írót és kifaggathatom), de egy olyan kép él bennem, hogy az írónő álmodik egy ilyen lidérceset, szívdobogtatót és felébredéskor leírja a történet magját, majd kezd kibontakozni az egész történet a lelki szemei előtt, amit nem hagy veszni, hanem továbbgondolva könyvet ír belőle. Mert egy igazán lidérces, lúdbőrözős könyvet sikerült alkotni, rémálomszerű alakokkal, izgalmas megoldásokkal és egyszerűnek nem mondható szereplőkkel.

Sokat olvasok ebben a műfajban és mégis sikerül meglepni olykor egy nagyszerű ötlettel, egy rendkívüli ábrázolással, egy jól kialakított világgal és szabályaival. Azt hittem, karakter szinten sem tudnak nekem újat írni. És mégis. Imre Viktória Anna meglepetések garmadáját zúdítja rám.

Mágusok, boszorkányok, okkultizmus, varázslatok, vámpírok, lidércek, fura lények sokasága, de rendkívül összeszedett egységben, nem katyvasz módjára ránk zúdítva. Nem tudom, melyiket dicsérjem jobban. A történetet, annak elmesélését, a helyszínt vagy a karaktereket? Mivel is kezdjem?

Talán a negatívummal mégis, amiből a lehető legkevesebb van. Bedob az írónő a mély vízbe mindenféle leírás, segédlet nélkül és úszom csak az árral, mire megértem hol vagyok és kikkel, addigra már minden rám van zúdítva, benne vagyok nyakig. Kezdhette volna gyengédebben. Ennyi. Több rosszat nem igazán tudok elmondani a könyvről. Most jöjjön a fényezés része, mert van mit.

tower-bridge-2324875_640.jpg

Fotó:Pixabay

A helyszín az, ami teljesen elvarázsolt első körben. Igazán jól sikerült lefesteni, merre járunk végig a könyvben.

Az írónő sok szereplőt tart a tűzben, ám mégis könnyen követhető ki-kicsoda, nagyjából milyen jellem, melyik lények körét gyarapítja, legyen ember, mágus vagy bármi más. Ezt talán a szereplők egyediségének, jó névválasztásának tulajdonítanám leginkább vagy az írónő zsenialitásának. Jól kimunkált szereplők. Nehéz megfogni, megszeretni őket, ám mégsem haragszik, utálja egyiket sem az olvasó. Nem lehet. Kíváncsivá tesz a történet inkább a további sorukra. Nem mondom, hogy megszerettem volna bárkit is menthetetlenül, de azt sem mondhatom, hogy közömbös vagyok irántuk vagy gyűlölnék bárkit is. Nem a megszokott sipítozó, tehetetlen hősnőket kapjuk, sem a szent erkölcsű grál lovagot, de ádáz vámpírt és érezni képtelen mágust sem írt könyvébe az írónő. Senki sem makulátlan, pont, mint a valóságban. Így igazán nehéz történet, de mégis élvezetes olvasni. Legtöbbször, ha nincs egy olyan karakter, akivel tudnék azonosulni vagy megszerethetném, akkor nem vesz be a történet. Most mégis. Nem csak bevett, hanem magával sodort.

Több szálon fut, résen kell lenni, mert minden dolog összefügg, ha jól megfigyeljük. De nem zavaró, nem veszhetünk el benne. Logikusan, mindig a jó szálat továbbvezetve folydogál a kötet. Nincs éles váltás, hanem jól meg van szerkesztve az egész.

A leíró részek mesések, pont, ahogy szeretem. Hangulatot átadó, izgalmassá tevő, néhol visszafogott, máskor előtérbe kerülő leírások tarkítják. Sötét, alvilági, gonosz, hidegrázós, ám mégis izgalmas. Kicsit sem zavart, hogy nem fáklyás menet, hanem igenis fájó, sötét a hangulat. A nyelvezet alátámasztja az egész könyvet. Jól szövi mondanivalóját az írónő. A stílusa egyedi és izgalmas, leutánozhatatlan. Bevallom, még nem olvastam tőle, illetve bele kezdtem egy kötetébe, aztán pár oldal után letettem. Vajon mindig így ír? Ki kell derítenem.

night-434244_640.jpg

Fotó:Pixabay

A durva történések, a halál, a bántalmazás, az erőszak, az eltusolt dolgok is úgy vannak megírva, hogy pont annyira mélyedjünk el benne, ami még nem zavaró, nem megakasztó, nem elmerengő, ám mégis megérintsen kicsit. Nem feleslegesen vannak benne a könyvben, hanem alátámasztott szerepük van a jellemek kimunkálásában. Nem öncélú, hanem kell bele!

Mit is mondhatnék még róla? Aki szereti az izgalmakat, a nem evilági lényeket, a jól kitalált karaktereket, a nem megszokott világfelépítést és bírja a borongós történéseket, a sötét hangulatot, annak kötelező olvasmány. Továbbá első könyves íróknak kötelező olvasmánnyá tenném, nem csak karakterkimunkálási szempontból, hanem a több szál, cselekmény kézben tartásának és a hangulatkeltéshez, leíró részek okítására.

Már csak a fejem falba verése van hátra. Miért vártam én ennyit a könyv olvasásával? Mitől fosztottam meg magam eddig?

A könyvet köszönöm a Főnix könyvműhelynek!

Főnix könyvműhely

456 oldal

ISBN: 9786155632259 

 IllusztráltaImre Viktória Anna

Recenzió, reklám

 

Fontos az első benyomás

Egy jól eltalált ruhafazon és szín, aranyat ér!

2y5a6085.jpg

„Az első benyomás nagyon fontos és abban nagyon nagy szerepet játszik az, hogy hogyan nézünk ki, mielőtt még meg sem szólalunk.”

Tökéletesen egyet tudok érteni a következő interjúalanyom e szavaival. Korábban nem tartottam fontosnak, mikor, mit rángatok magamra a reggeli nagy rohanásban. A lényeg az volt, hogy kényelmes legyen. Nem foglalkoztam azokkal az apróságokkal sem, hogy milyen cipő kerül a lábamra és a rajtam található színek valamelyest passzolnak-e.

Viszont azt megtanultam keresztanyámtól, hogy a tiszta kéz, köröm fontos. Anyukámtól pedig azt, hogy a cipőd mindig tiszta legyen. Anyósomtól pedig azt az útravalót kaptam, hogy gyűrött ruhába el se indulj! Ezekkel a jó tanácsokkal  indultam neki az életnek, és ezt adom tovább gyerekeimnek.

Viszont e fontos tényezők mellett nagyon sokat számít az öltözködés is. Fazonok, stílusok, színek. El lehet veszni közöttük. Tudjuk vele érzékeltetni a hangulatunk, sőt változtatni is tudjuk azt, ha egy olyan színű ruhát választunk reggel, ami befolyással bír ránk nézve vagy egy olyan fazont választunk reggel, amiben csinosnak érezzük magunkat…

Bizonyára észrevetted, hogy például egy napsárga felső a legsötétebb, szürke hétköznapon is mosolyt csal az arcodra.

Tóth Eszterrel, a Stílműhely színtanácsadójával, személyi stylistjával beszélgettem az öltözködés jelentőségéről és nagyszerű munkájáról.

Fogadjátok sok szeretettel.

-Mit mesélnél magadról az olvasóknak?

Budapesten élek, de vidéki vagyok. Életem során már sok mindent csináltam. Az alap végzettségem közgazdász, de voltam újságíró, foglalkoztam vállalkozói tanácsadással, pályázatírással, és több, mint 6 évig egy amerikai banknál dolgoztam pénzügyi területen. A gyerekeim születése indukálta az a változást, hogy valami újat tanuljak, így lett belőlem stílus- és színtanácsadó. Sok ismerősöm ledöbbent ezen a váltáson, mert nem úgy ismertek, mint akit érdekelt a divat és valójában a divat most sem érdekel, de a harmonikus megjelenés annál inkább. Mivel én magam sem vagyok modellforma és nagyon aránytalan testalkatom van, tinédzser korom óta küzdöttem a megfelelő ruhadarabok megtalálásával. Ezért a gimnázium alatt megtanultam szabni-varrni és sokszor magamnak készítettem a ruháimat. Elolvastam mindent, amit a fazonokról tudni lehet, milyen testalkatnak milyen szabásvonal állhat jól. Így a stylist képzés nem okozott nehézséget, közben beleszerettem a színelemzésbe és elvégeztem a színtanácsadói iskolát is, mely azóta igazi szenvedéllyé vált.

 

- Nagyszerű, izgalmas munkád van, mesélnél róla bővebben?

Stílustanácsadóként hétköznapi emberek megjelenítését segítem. A jó megjelenés alapját a megfelelő színű és fazonú ruhák adják, így foglalkozom színtanácsadással, testalkat meghatározással, megyek az ügyfeleimmel vásárolni és átnézem a gardróbjukat is igény szerint. Az egyéni vagy páros konzultációkon kívül szervezek workshopokat is a témában és cégeknek vagy vállalkozói fórumokon előadásokat, csapatépítőket is tartok.

 A színtanácsadásról olvashatsz bővebben ezen a linken. ITT

- Milyen pluszt adhat másoknak, amivel foglalkozol? Kiknek ajánlod elsősorban?

Egy ügyfelem szavaival élve: “Ezt minden nőnek át kellene élnie egyszer”.

Én ezt úgy mondanám inkább, hogy ezt mindenkinek át kellene élnie egyszer, hiszen ha a hozzánk illő színeket viseljük, arcunk kitisztul és a legszebb fényében tündököl, míg a helyes fazonokkal tovább tökéletesítjük az összképet a harmonikus megjelenés irányába. Egy jól megválasztott öltözékben nem csak pompásan festünk, de éveket fiatalodhatunk és szebb alakot is varázsolunk magunknak. Ráadásul a színtípusunk nem változik és a testalkatunk sem lényegesen, hiszen egy hízás-fogyás alkalmával a főbb arányaink többnyire megmaradnak, így ha valaki tisztába kerül “magával”, onnantól kezdve csak olyan ruhadarabokat fog beszerezni, melyekben jól fog kinézni.

Elméleti háttere is van a színtanácsadásnak, amiről itt olvashattok Esztertől bővebben.

Egy jól kialakított ruhatár nagyon le tudja egyszerűsíteni az öltözködést. Sokkal kevesebb időt vesz igénybe reggel a készülődés, hiszen színben minden passzol mindennel. Megszűnnek az impulzus vásárlások, mert aki tudja, milyen színek és fazonok állnak neki jól, a többire rá sem néz a boltban. És nem lesznek olyan darabok sem a szekrényben, melyek a vásárlás után használatlanul lógnának ott. Így végeredményben időt és pénzt is spórolhatunk.

 2y5a6187.jpg

Fotó: www.andibarabasfoto.com

- Arról beszéltünk másoknak mennyit ad a munkád. Te milyen pozitív dolgot tapasztalsz belőle? Mit tanultál a munkád során? Milyen pozitív visszajelzéseket kapsz?

Én minden alkalommal rájövök, hogy egyre jobban szeretem ezt a munkát csinálni. Jó dolog látni, ahogy az emberek tetszenek saját maguknak és egy csapásra megnő az önbizalmuk. Sok ügyfelem számol be arról, hogy mekkorát változott az élete, hiszen ha valaki tudja magáról, hogy jól néz ki, magabiztossá válik, és ez látszik a teljes fellépésén, ezáltal sikeresebb lehet, amitől még több önbizalomra tesz szert. Ez engem is feltölt energiával.

 

 - Mesélsz a szín- és stílustanácsadásról, hogyan működik?

A színtanácsadás során az a cél, hogy megtaláljuk azokat a színeket, melyek a természetes adottságainkat tükrözik vissza. Egy kb. 100 db-ból álló kendőkészlet segítségével megnézzük, hogy az egyes színek mely árnyalatától fog leginkább ragyogni a tekintet, mert így minket fognak először észrevenni és nem a ruhánkat. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a nem megfelelő színektől felerősödnek az arcunkon a bőrhibák. A hideg színek a meleg típusokat lehűtik, szürkítik az arcukat, míg a meleg színektől a hideg típusú emberek sápadttá válnak. Néhány kendő után általában az ügyfelek már maguk is ráéreznek, hogy az adott árnyalat előnyös-e vagy sem. Megbeszéljük, milyen hajszín állna jól és milyen színű kiegészítőket tanácsos viselni. A stílustanácsadás során megmérem az ügyfelek bizonyos méreteit, melyek alapján átbeszéljük az arányait és kiderül, hogy milyen testalkat típusba tartozik. Ezek után elmondom, illetve képeken meg is mutatom nekik, milyen szabású fazonokat kellene hordaniuk, melyek előnyösen állnak. De a testalkat specifikus szabásvonalakon kívül az általános stílustippeket is átbeszéljük, illetve hogy milyen kiegészítőket érdemes választaniuk.

 

- Kíváncsi vagyok a kulisszatitkokra is. Kik veszik igénybe a munkád és miért?

Nagyon változatos az ügyfeleim köre, nők és férfiak egyaránt vannak köztük. Sok anyuka keres meg, akik az otthon töltött idő után visszatérnének a munkába és ezért frissítenék a gardróbjukat. Van, aki állásinterjúra készül, más egy fontosabb eseményre, pl. esküvőre – akár vendégként, akár házasulandó félként -, de sokan egyszerűen csak felismerték, hogy a megjelenés sokkal többet nyom a latban az első benyomás megalkotásánál, mint azt gondolnánk. A stílusunk is egyfajta kommunikáció, üzenünk vele a világnak, hogy mit szeretnénk magunkról láttatni. Kutatások bizonyítják, hogy egy találkozáskor az első benyomás egy másodperc töredéke alatt megszületik és sokkal nagyobb mértékben befolyásolja az, hogy hogyan nézünk ki, mint az, hogy mit mondunk, de lehet, hogy esélyünk sem lesz már megszólalnunk, ha olyan vélemény alakul ki rólunk az első benyomások alapján, mert nem lesznek ránk kíváncsiak. Van olyan férfi ügyfelem, aki azért jött el hozzám, mert azt vette észre, hogy nem veszik komolyan egy üzleti találkozáson, mert farmerben és pólóban jelent meg. És persze sokan azért (nem csak férfiak) jönnek, mert utálnak vásárolni, velem viszont letudhatják azt egy fél nap alatt és utána hosszú ideig nem kell ezzel foglalkozniuk. Megint mások önértékelési zavarral küzdenek és szeretnék tudni, hogyan hozhatnának ki magukból többet. Aztán a külső kép változásával elindul egy belső változás is. De van, akit meg épp az indít el ezen az úton, hogy olyan belső átalakuláson vett részt, melyet szeretne külsőleg is megtámogatni, hogy önazonos legyen a megjelenése.

 

- Ha már stílusról beszélgetünk, nem bírom kihagyni, hogy a tiédre ne kérdezzek rá. A saját stílusodról mesélnél? Hogyan szeretsz öltözködni, milyen ruhák állnak közel hozzád?

Én alapvetően a csinos, nőies ruhákat kedvelem, előnyben részesítem a klasszikus fazonokat valamilyen apró fricskával megspékelve. Az utóbbi években nem nagyon hordok ékszert, bár ez elsősorban a gyerekeim miatt alakult így Az ügyfeleim többnyire nadrágban találkoznak velem, mert a munkámhoz praktikusan kell öltözködjek, hiszen egy közös vásárlás során órákon keresztül rohangálok a boltokban a polcok és a próbafülkék között, amit magassarkúban nem nagyon lehetne kivitelezni. De a magassarkúval amúgy is hadilábon állok sajnos, mert egy sportbaleset kapcsán ötször operálták a térdemet és eléggé fáj. Tudom, hogy ciki ez egy stílustanácsadónak, de ebből is látszik, hogy ugyanolyan problémákkal küzdök én is, mint az ügyfeleim.

 44104199_749979788694258_1788135313575510016_n.jpg

- Hogyan képzeljük el egy hétköznapod? Van fix munkaidőd? Hogyan tudod ezt beépíteni a családi mindennapokba?

Elég változatosak a napjaim, hiszen sokszor én megyek az ügyfeleim lakására pl. gardróbrendezésre, van, hogy közösen megyünk vásárolni boltokba és van, hogy ők jönnek hozzám, mert pl. színtanácsadásnál fontosak a jó fényviszonyok, amik nálam tudom, hogy adottak. Igyekszem a munkáimat úgy szervezni, hogy délután emberi időben érjek a gyerekeimért az óvodába, bölcsődébe.

 

- Ha választhatnál egy híres embert, kinek adnál szívesen öltözködési tanácsokat?

Ezen még nem gondolkodtam, igazából szinte mindig mindenkit elemzek magamban az utcán, a villamoson, a filmekben is. Akinek nagyon tetszik a stílusa és ezért szívesen öltöztetném, az Meghan Markle, de valószínűleg erre nem fog sor kerülni.

 

- Végezetül elmondanál egy titkos dolgot magadról?

Nem nagyon jut ilyesmi eszembe. Talán annyi, hogy a gyerekeim születéséig rengeteg extrém sportot űztem a falmászástól a canyonozásig, sárkányhajózásban világbajnoki ezüstérmes voltam amatőr csapatban 6 évvel ezelőtt. 

 Esztert számos helyen megtaláljátok:

www.stilmuhely.hu

www.facebook.com/stilmuhely

https://hu.pinterest.com/esterina_toth/

És hogy nem a ruha teszi-e az embert? Ez egy nagyon jó kérdés. Talán nem, de nagyon fontos!

Erről Eszter itt, ezen a linken fejti ki bővebben a véleményét.