2019. dec 23.

Karácsonyi szokások

írta: Mayerné Répási Adrienn
Karácsonyi szokások

Mit nekünk megszokás...

 christmas-bauble-3879290_640.jpg

Váltsunk-e, ha nem szeretjük a tradíciókat vagy az elvárások szerint cselekedjünk inkább? Nem könnyű kérdés. Közeleg a karácsony és bizony az egyik legtöbb szokással rendelkező ünnep. 

Egy kisbaba születésével család is születik. Ez rengeteg dolgot megváltoztat, köztük az ünnepek menetét is. Így a közelgő legnagyobb eseményünk, a karácsony hagyományaira is befolyással lehet. Egy új családdal, lehetőség szerint új karácsonyi szokások is kellenek, hogy szülessenek. Erre azért van szükség, mert alkalmazkodni kell a legapróbb családtaghoz mind időben, mind tennivalókban is. Lássuk be, egy kisbaba mellett nem lehet egész nap sütni-főzni vagy egész hetes nagytakarítást rendezni az ünnep előtt, esetleg éjszakákba nyúló rokonlátogatásokba kezdeni. Aztán ahogy cseperedik az újszülött, kisbaba, majd nagyobb gyermek lesz, ezek a tradíciók ismét változhatnak, hozzáidomulva ismételten a módosult élethelyzethez. Ilyenkor minden egyes rituálénak a kisgyermekhez is kell valamelyest alkalmazkodnia. Bátrabban indulhatunk neki a nagyvilágnak, tervezhetünk bővebben menüt, tennivalókat. De már bejönnek a képbe az óvodai, iskolai programok is. Már számolnunk kell azzal, hogy a kisgyermeknek is van saját habitusa, neki tetsző dolgok vagy olyan hagyományok, amiktől fél, irtózik, vagy nem szereti őket.

A szülők hozzák magukkal a saját ünnepi rituáléikat, szokásaikat. Ezek országonként, de még az adott országon belül, megyénként, tájegységenként is változhatnak.  Az apa és az anya sokszor teljesen eltérő karácsonyi mintával rendelkezik eleve, ami nem egyszer ütköző pont is lehet. Nem egyszerű kompromisszumokat kötni, mit tartsunk meg, mit hagyjunk ki a karácsonyi hagyományokból. Főként, hogy a mi szabályainkhoz a nagyszülőknek, rokonoknak, barátoknak is kell idomulnia és nekünk is valamelyest kell az ő szokásaikhoz alkalmazkodni.

Hogyan tegyük idillivé ezeket az ünnepi pillanatokat? A szülők kedvenc hagyományaiból kell újat gyúrni, ami így mindkét fél megelégedésére szolgál és az apróságnak is ideális, illetve átvenni másoktól jónak tartott ötleteket, esetenként teljesen újakat kialakítani, amiket magunkénak érzünk. Ne ragaszkodjunk mindenáron azokhoz, amiket nem tartunk jónak, hiszen nincsenek kőbe vésve. Ne féljünk azokat elhagyni, amik nem illenek hozzánk, kellemetlen perceket okoznak, a kis családunk mentalitásához nem illeszkednek. Nem szabad megrettenni attól, hogy hátat fordítsunk az elvárásoknak, a „mit illik” dolgoknak és azon kattogni, mit fognak majd szólni hozzá mások, megértik-e vagy sem. A mi lakásunk, a mi családunk, a mi szabályaink, tartsák tiszteletben azt. Persze ezt közvetítsük kifelé is, szóljunk családtagjainknak, hogy nálunk ez így működik, ne érje őket teljes sokk. Találjunk ki bátran olyan dolgokat, közös hagyományokat, tennivalókat, amik közben jól érezzük magunk. Igyekezzünk az ünnepeket úgy alakítani, hogy komfortos közeg meglegyen. Az lebegjen a szemünk előtt, hogy a lehető legjobb módon érezze mindenki magát. Csak így alakulhat ki meghitt pillanatok tömkelege, amikből aztán közös emlékek születnek. Ha tőlünk idegen, elvárt mintákat építünk be, azt fogjuk érezni, hogy nem az igazi a karácsony. Valami hiányzik belőle, nincs meg az az érzés, amit szeretnénk átélni. Bosszankodunk, halogatunk, kellemetlen érzéseket társítunk a karácsony szóhoz. Alig várjuk, hogy vége legyen a jeles napoknak és visszatérjünk a normális kerékvágásba. Aztán azt vesszük észre, hogy az elvárások szerint cselekedtünk, éltünk és semmi felemelő pillanat nem maradt fent az emlékezetünkben, amire jó szívvel emlékezhetnénk vissza később, csak a ránk erőltetett szokásjogok. Mennyivel jobb, ha kinevezünk egy közös programot, ami nem hagyományos, de szeretjük, szép pillanatokat okoz mindannyiunknak. Kitalálunk egy eddig nem karácsonyhoz köthető sütit, amihez mi aztán a karácsonyt kapcsoljuk a későbbiekben is. Egy olyan szokást honosítunk meg, mely teljesen új, ez a mi közös kis titkunk lesz családilag. Persze azokat a hagyományokat, amiket szeretünk, bátran hagyjunk meg.

 79679455_2736428033083860_6852959309651771392_o.jpg

Fotó: Picikék fotó, Ruha: Beauty Inthebox

A kis családunk igyekszik alkalmazkodni a tradíciókhoz, a nagyszülőkhöz, rokonokhoz, barátokhoz, mégis az első az volt, hogy a jól működő, nekünk tetsző dolgokat meghagytuk és amik idegenek voltak számunkra, azokat elhagytuk. Hétvégente, ha időnk engedi, elugrunk egy adventi rendezvényre, hangversenyre, előadásra, gyertyagyújtásra még karácsony előtt. Itthon is meggyújtjuk a saját kis adventi koszorúnkat. Ellenben nem veszek vagy ritkán mindennapi kinyitogatós, csokis dobozt. A mikulást tartjuk, bár hozzánk nem reggel érkezik, hanem délután, amikor már mindenki itthon van. El szoktunk menni misére is. A fát közösen díszítjük 24-én délelőtt, miután előző nap lesütjük az egész ünnep sütijeit. Délben halászlézünk, de a gubát kihagyjuk, helyette beigli van és sütemények, pogácsa, sós sütik. Este csak a minék, ötünké. Külön gyors vacsorát csinálok és társasozunk, játszunk, kártyázunk, kockázunk, mesét nézünk, míg nem érkezik a Jézuska. A menü végtelenül egyszerű, párolt hal, rizs, krumplisaláta, néha csirkemell. A két napos ünnep után meglátogatjuk a másik nagyszülőt, dédit, keresztszülőket, barátokat, akiknél jelenésünk van vagy ők jönnek hozzánk, mikor, hogy jobb. Viszont egész ünnepek alatt nem csinálunk mást, csak pihenünk és közösen együtt vagyunk. Nem az evésről szól az ünnep, nem az ajándékokról, hanem az együtt töltött időről, ami ritka kincs!

 A karácsonya mindenkinek olyan, amilyenné alakítja! Alakítsd bátran a sajátotokká!

Ezzel a végszóval én most elmegyek egy kis karácsonyi szünetre. Pihenjetek sokat!

Békés, boldog karácsonyt kíván neked a Mayer család!

80669693_2736423363084327_4340960984081367040_o.jpg

 

Szólj hozzá

Kitekintő