2019. dec 15.

Túl közel...

írta: Mayerné Répási Adrienn
Túl közel...

children-920131_640.jpg

A mai, haladó világban túl közel vagyunk egymáshoz. A buszon utazva, egymáshoz préselve, a munkahelyünkön, a moziban, szórakozás közben és szinte mindenhol. Ez nem nagy baj annak, akit nem zavar a túl közeli kontaktus. Na de mi lesz azokkal, akik nem szeretik, ha belemásznak avatatlanok a személyes aurájukba? Azoknak kész kín az élet és minden nap keserves küzdés, viszolygás.

Már egész kicsi gyerekkorunkban arra buzdítanak minket, hogy adjunk puszit felszólításra annak a rossz illatú bácsinak vagy annak a néninek, akinek a bibircsókjától a hideg futkos a hátunkon. Mindezt azért, mert valahonnan rokonunk, még ha ritkán is találkozunk vele. Azért, mert ez az elvárás. Így cselekszik mindenki. Persze ha nem tesszük, akkor jön a beszólás, a "neveletlen ez a gyerek" szöveg vagy hasonlók. Kötelező elem, mert kell, mert így szoktuk meg és mindenki így is csinálja. Később aztán furabogárnak néznek, ha a felénk nyújtott idegen kézfogását nem fogadjuk el, ha szóvá tesszük, hogy a kolléga túl közel áll hozzánk vagy idegesek leszünk idegenek pusziosztogatásától, véletlen vagy szándékosan hozzánk érésétől. És hogy tovább gombolyítsam a gondolat fonalát a fenékre paskolástól egészen a #meetoo-ig van ez.

Van, akinek természetes, megszokott, semmi kivetnivalót nem talál egy adott dologban, érintésben, pusziban, addig másnak ugyan az sok(k)! Meddig normális egy nem kívánt érintés, puszi? Vagy onnantól egyáltalán nem normális, ha nem kívánt? 

passengers-1150043_640.jpg

Nekem van egy bizonyos saját közegem, amibe nem szívesen engedek be senkit, csak a nagyon közelieket. Ha ezt megszegi valaki, valósággal rosszul érzem magam. Finnyásság? Hiszti? Meglehet. De én szeretném eldönteni, kit engedek intim közelségbe magammal és kit nem. Nem szeretem ha mások hozzám érnek, préselődnek, lökdösődnek, ha kérdezés nélkül megfogják a kezem vagy puszit adnak. Nem szeretek idegeneknek puszit adni amúgy sem, még bemutatkozáskor sem. Kényelmetlenül érzem magam tőle. A keveset találkozós barátoknál, rokonoknál ugyan ez a helyzet áll fenn.

Pont ezért nem erőltetem sosem a gyerekeimnél a kötelező pusziadást. Annak adnak, akinek jónak látják. A mi testünk, a mi döntésünk. Már kicsiként is lehessen beleszólása ebbe annak a gyereknek. Ha nem szeretne puszit adni, ölelést kapni, akkor köszönjön csak simán, az is az udvariasság egyik elfogadott formája. Miért erőltetjük rá csemetéinkre a nem kívánt testi kontaktust, ha nekünk is gondot okoz sokszor?

Tartsuk tiszteletben mások érzéseit. Tanítsuk gyermekünk is arra, hogy csak azt tegye, ami még jó érzéssel tölti el. Ha fél, undorodik, rosszul esik neki, akkor tegye szóvá és közölje a határait világosan, nyíltan, kendőzetlenül, őszintén másokkal. Elfogadott? Nem. Sértődést okozhat? Meglehet. De ne legyen olyan szituációba belekényszerítve, amit nem szeretne.

Hajlamosak vagyunk elkendőzni vagy felerősíteni ezeket a dolgokat. Szóljunk világosan, félreérthetetlenül, ha túl esik a komfortzónánkon! Ne szóljuk le, nevessük ki azt, akinél ez a határ szűkebb, mint nálunk. Kérdezzük meg, szabad-e, nem kényelmetlen-e. Nem kerül semmibe ez a gesztus. Viszont garantáltam nem kerülünk kínos szituációba.

Nőként ezt valahogy még fontosabbnak tartom. A nem kért "véletlen" szájra puszi, ami elcsúszott csak, a fenékre csapás vagy beszólás, az intim területekhez érés, szintén persze véletlenül...Nem elfogadott dolgok. Nem megbocsátható dolgok. Mert aki ilyenekkel trükközik, utána még erőszakosabb lesz egy idő után, természetesnek tartja és normálisnak. Nem az! Csak szólok!

És a gyerekeimnél ezt véresen komolyan veszem! Nem kell mindenáron puszit adniuk, ha nem szeretnének. Szóljanak, ha zavarja őket valami. Ne nézzék el! Fiam is tiszteletre tanítom, a mások határainak elfogadására!

Neked mennyi teret enged a jóérzésed? Mekkora területet ölel föl a komfortzónád? Mi okés még és mi az, ami már nem fér bele? Túlságosan fel lenne fújva az intim terület? Neked még belefér? Felkapod a fejed egyes szituációkról szóló híreknél? Vagy csak hiszti? Szóltál már valakire rá ilyenért? Szóltak már rád?

Mit gondolsz a témáról? Szívesen meghallgatom az álláspontod.

A mai témaötletet a Marketing Commando oldalán olvasott Kollégának kézfogás vagy puszi felvetése ihlette.

ReAd-blog

#intimzóna #blogbejegyzés #bloggerlife #blog #túlközel 

 

 

Szólj hozzá

Kitekintő Anya vagyok