Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

Hova lettetek barátok?

Anyai magány

2019. november 13. - Mayerné Répási Adrienn

phone-2237666_640.jpg

barátság összetett, támogató emberi viszony.  Egy olyan kapcsolat, mely emberek között alakul ki. Örömteli találkozás, közös beszélgetések, azonos érdeklődési kör által alakulhat ki vagy a véletlennek köszönhetően. Rengeteg minden jellemezheti, mert egyéni. Mindenkinek mást jelent a barátság. Szó van benne kölcsönös elfogadásról, rokonszenvről, őszinteségről, bizalomról és törődésről. Egy szövettség, mely mindkét félnek jó érzéseket hoz az életébe. Egy jó barát aranyat ér, bármikor támaszkodhatsz rá, mindig meghallgat. Ha kell, tanáccsal lát el, megmondja az igazat neked, bármennyire fáj, de ha az kell, akkor némán támogat, bármilyen hülyeséget is tégy épp.. 

Ez az, ami nekem nagyon hiányzik. Van a férjem, a társam, a szerelmem, a beszélgetőtársam, akivel mindent megoszthatok. Mondhatom azt, hogy ő a barátom! De női csacsogó partner, akivel a női dolgokat megbeszélhetem, hiányzik az életemből. Elsodort az élet minket egymástól. Eltávolodtunk. Új élethelyzetbe kerültünk. Már más volt a fontos, más volt a prioritás. Kevés az idő. Nehéz volt mindent összeegyeztetni. 

Rengeteget gondolkodtam, mi vagy ki a hibás ezért. Könnyebb a helyzetet hibáztatni vagy a tovatűnő barátot, az idő hiányát, a távolságot. De ehhez is két fél kell. Végül arra jutottam, hogy talán bennem is van a hiba, nem kevés. Feleség lettem, majd anya és a családom lett a legfontosabb számomra. Talán az volt a gond, hogy már nem csak a helyrajzi szám választott el, hanem egy erősebb érzés is, a családi összetartozás. Talán én sem küzdöttem eléggé. Nem voltam sokáig kitartó. Az is lehet, hogy keveset tettem a dologért. Évekig kerestem az okot, hová tűntek a barátok az életemből, hová lettek a gyermekkori pajtások, az átbeszélgetett éjszakák. Hiányoznak a közös csacsogások. A "Hogy vagy?" kérdés. A jó kis bulik, a világ megváltásának ötletei.

personal-804763_640.jpg

Már nem keresem a választ a miértre. Már csak kicsit kesergek az elmúlt időkön. Már nem hibáztatlak csak téged. Tudom, sokat hibáztam én is. Néha túl sok voltam. Nem azt mondtam, amit hallani szerettél volna. Nem úgy cselekedtem, hogy az neked jó lett volna. Keveset törődtem veled. Sajnálom. Hiányzol. Ez van.

Már nem lesz sosem olyan, mint régen. Egy váza ha eltörik, megragaszthatod, de a vonalak, a törés csíkjai mindig látszani fognak. 

Az új barátságokat pedig belengi a félelem, a remény, az előző érzése, mikor megégettük magunk. Nehéz kiérdemelni a bizalmat. Már fenntartásokkal kezelek mindenkit. Nem engedek be akárkit a kis világomba. Vannak felületes barátságok, ismerősök, ismeretlen ismerősök, közelebbi rokonok, haverok, de nem ugyan az. Mindenkinek életem egy kis szeletét mutatom csak meg, magam teljes egészében nem. Anyaként magányra lettem ítélve. Férjem és gyermekeim tartják bennem a barátság lángját égve. A remény él még bennem, hogy egyszer újra egy jó barátnőre lelhetek. Nem adom fel. Talán, majd, valamikor lesz még igazi barátnőm.

Vajon hány és hány anya mondhatja most ugyan ezt magáról? Van társa, gyermeke, családja, de a barátok eltűntek, mint a délibábok. Vagy talán nem is barátságok voltak ezek igazából, csak tünékeny illúziók? 

Barátnőt keresek...Anya vagyok, feleség vagyok. Talán valaki barátja is lehetnék.

#barátság #bloggerképző #ezfájt #őszintevallomás #bloggerélet

freedom-2237657_640.jpg

 

Az idő a legfontosabb tétel az életben

time-3222267_640.jpg

Az idő annyira relatív. Néha túl sok van belőle, homokszemekként pereg le minden egyes másodperc. Ilyen, amikor várakozni kell egy váróban órák hosszat vagy egy jeles esemény eljövetelét várod, de csak nem akar bekövetkezni. Máskor pedig gyors folyású folyó képben van jelen az életünkben, meglehetősen gyorsan tova robogva. Emlékszel, mikor csak két percen múlott, hogy elérd azt a buszt? Vagy a gyermekedre pillantva rájössz, hogy tegnap még az anyukájára utalt pici baba volt, ma pedig már egy bimbózó egyéniség saját elképzelésekkel, tervekkel, személyiséggel, álmokkal.

Akárhogy is legyen, az időnk az egyik legértékesebb tulajdonunk a világon. Kinek kevesebb jut, kinek több. Viszont sosem tudhatjuk előre, mennyi adatik meg belőle, azért jól használjuk azt ki. Ne hagyjuk, hogy feleslegesen lopják. Használjuk ki a rendelkezésünkre álló értékes perceket, órákat, napokat, heteket, éveket, évtizedeket  lehető legjobban, abba minden jót beleszuszakolva. Annyi dologra pazaroljuk, nem tudván, hogy bármi történhet a holnapban. Utólag pedig már hiába bánjuk, ha kifutottunk az időből. Ezt talán csak akkor vesszük tudomásul, ha egy hozzánk közel álló embernek fogyatkozik meg... Felesleges dolgokon kesergünk nap, mint nap. Apró dolgokat nagyítunk fel óriási hibának. Nem örülünk nyilvánvaló dolgoknak, mert aprók. Nem járunk nyitott szemmel a világ szépségei felé. Pedig kellene!

Ezerszer és még többször elmondjuk, hogy mindjárt, majd, holnap, majd máskor...Aztán lehet, hogy sosem valósul meg. 

Az időd értékes dolog, csak arra szánd, aki megérdemli! Másét se pazarold! Arra használd, ami jó érzéssel tölt el, boldogságot hoz az életedbe. Igyekezz a jót, a szépet meglátni, megélni. Szárnyalj!

woman-570883_640_1.jpg

Fiatal korban azt hisszük, hogy sosem jön el a kitűzött életkor, annyira lassan telnek a napok. Aztán elérve a felnőtt kort azt vesszük észre, meggyorsult az idő kereke. Legszívesebben visszatekernénk.  Míg végül idős korra ismét lassulni látszik. Fura dolog ez az érzékelés. Pedig ugyan olyan gyorsasággal telnek a napok, mindig 24 órából állnak. És mégis

Miután egy csomó közhelyet elpuffogtattam, arra kérlek, ne rabold az időm feleslegesen és a sajátod sem! A többit nagy költőnk szép szavaira hagyom!

Tóth Árpád: az órainga

Ketyegésében rekedt, tompa dal van,
Virrasztó éjen gyakran nézem őt -
S úgy rémlik, lengő teste szeli halkan
Hiú forgáccsá az örök időt.

Nézem, milyen sunyin jár jobbra-balra,
Üvegkalitjából szinte lenyúl,
S bús életemre, a csüggedt fonalra,
Mint a párkák sziszegő kése hull.

S kiáltanék: hahó! fel! emberek!
Vigyázzatok! - De csend van a sötétben,
Hangom se fog, moccanni sem merek;

Száz mérföldig csak ingák vannak ébren,
Zord élükön titkos, vak fény inog:
Konok kések, arany gillotinok...

Forrás: www.eternus.hu - Klasszikus versek

clock-1274699_640.jpg

BloggerKépző 30 napos kihívásának 13 napján járunk. Te már csatlakoztál? Érdemes, mert nagyszerű témákat dolgoz föl. Itt megteheted.

#idő #időgazdálkodás #boldogság #bloggerképző #blog #nepazarold #éljboldogan

Igazából Maugli

Marina Chapman · Vanessa James · Lynne Barrett-Lee: A ​lány, akinek nem volt neve

74638421_2646417225418275_7061083662355267584_n.jpg

Egy könyv, mely a Maugli női verziója is lehetne. Egy történet, mely megmutatja, hogy az ijesztő, sötét, kiismerhetetlen esőerdőtől a városi dzsungel mennyivel veszélyesebb. Egy olyan igaz tanmese, mely megismerteti velünk, hogy az erdőben élő veszélyesnek titulál majom mennyivel emberségesebb, mint sok ember! Ez Marina története, aki egy igazi hős, egy nagy túlélő.

Bevallom, nehezen rántott be a kötet. Nem azért, mert rosszul van megírva vagy már megszokottá váltak az ilyen borzalmak, csupán rosszkor kezdtem bele a könyvbe. Nem jókor talált meg, így nehezen tudtam ráhangolódni. Az sem segített rajta, hogy sokáig tartott az olvasása, újra és újra kizökkentem, pihenőt kellett tartanom a lelki ráhatása miatt.

Nehezen emészthető kötet, szem előtt tartva, hogy megtörtént eset. Az élet írja a legmegdöbbentőbb, legdurvább dolgokat, amit a képzelet sem tud kitalálni, az biztos. Annyi minden történik a főszereplővel, hogy sokként hat. Olyan, mint egy rémmese, mely a képzelet szüleménye, pedig igenis hihető, mert ilyen a világunk. Marinát 4 évesen rabolják el és az őserdőben köt ki. Hihetetlen lélekjelenléttel, túlélőösztönnel rendelkező, mindent túlélő kislány. Vajon egy apró gyermek mennyi borzalmat képes elviselni egy fél életen keresztül? Mikortól bomlik meg az elméje, adja fel az emberi létet valaki? Mennyit bír az emberi test és lélek? Fejlődéstörténet vagy túlélő történet? Talán mindkettő kicsit.

Mikor ilyen könyvet olvasok, rá kell döbbennem, mennyire apró dolgokon problémázunk ehhez képest. Mennyire könnyű életünk van, mégsem vagyunk elégedettek vele, nem értékeljük eléggé azt, amink van. 

76747513_2646417445418253_8198060788070481920_n.jpg

Marina érzékletesen ír a történtekről. Érezzük az őserdő sötétjét, a majmok hangját halljuk, hogy aztán a későbbiekben a rettegése, kiszolgáltatottsága váltsa föl, egy másfajta félelem a könyv történéseit. Hihetetlen, hogy a társadalom a gyerekek kezét ilyen szinten elengedi, nyomorban tengődnek, egyedül az utcán. Becsülöm a főszereplőt, mert a legsötétebb időkben is előre tekint és nem adja föl, bármilyen nehézséget gördít elé az élet. Ember marad, aki a jót is látja, nem csak a rosszat. És hisz. Nem vágyik vissza a kezdetekhez, az esőerdőbe, hanem emelt fejjel küzd tovább. Jól árnyalja a könyv az emberek sokszínűségét, a jó és a rossz között elhelyezkedő rengeteg réteget, az élet borzalmait és apró örömei között szakadékot.

Talán számára nem a testi borzalmak, az alkalmazkodás, kín volt nehezen kezelhető, hanem a magány, a valakihez tartozás nélküliségének elviselése. 

A főszereplő mesél és mesél. Tárgyilagosan tárja elénk élete történetét, viszont nem enged be a legmélyére. Talán túl fájdalmas számára. Én úgy éreztem, hogy nem engedett be eléggé, nehogy elrettenjek. Szerethető, bárkinél emberibb kislány, majd nagylány és felnőtt. A rossz sorsát is jóra kovácsolja kitartásával, erős jellemével, jó szívével. Könnyű őt megszeretni, hiszen a túlélésre játszik csak és szeretetet szeretne. Senki felé nincs előítélete, nincsenek manírjai, semmi rossz nincs a gondolataiban, senkinek nem szeretne ártani. Vele a lehető legrosszabbat cselekvő felé sem táplál gyűlöletet, gyilkos indulatokat. Nehéz lehet ennyire jónak, higgadnak lenni, nem túl hálás feladat. Nagyon szerettem volna olvasni a lelki oldalról is, jelenleg hogy van, hogyan dolgozta fel ezt a rengeteg rosszat. Túl tudott jutni mindenen? Vajon most, hogy már ismeri a világot, a múltját, akkor sem tud rossz szívvel gondolni az őt bántókra? Nem akar egy kis elégtételt, felül tud emelkedni ezeken?

Érzelmek, érzések, szenvedés, cseppnyi boldogság, kilátástalanság, bánat, vágyódás, egyedüllét...Annyi, de annyi érzést tár elénk a könyv.

Nem lett kerek a könyv, a vége annyira hiányzik, mint egy falat kenyér. De aki bírja a spoilereket, az megkaphatja videó formájában.

A stílus kicsit vontatott. Könnyen olvasható, de mégis lassú folyású. A leíró részek jobbak, mint  a párbeszédek. Utóbbiak néha annyira nem életszerűek vagy csak hihetetlen, hogy ilyen megtörténhet egyáltalán.

Ne várj száguldást, pörgős történéseket, akciódús, nagy izgalmakat. Inkább ledöbbenést és sok érzelmet a könyvtől.

A borítóját imádtam, nagyon kifejező, sejtelmes, izgalmas és kifejezi a könyv tartalmát.

Köszönöm a könyvet a 21. század kiadónak!

Eredeti címe: Marina Chapman: The Girl With No Name

336 oldal 
ISBN: 9786155915765 
Fordította: Kallai Nóra

 

Fülszöveg:

Megdöbbentő ​történet az elveszett gyermekről, aki túljutott a megpróbáltatásokon akár a dzsungelben, akár az utcán nyomorogva, hogy aztán visszatérjen a korábbi életébe. 1954-ben egy távoli, dél-amerikai faluból elraboltak egy négyéves kislányt. Marina Chapmant az otthonából ragadták el, aztán sorsára hagyták a kolumbiai dzsungel mélyén. Csoda, hogy életben maradt.
Két nappal később a rettegő és éhező kislány ráakadt egy csapat csuklyásmajomra, és ösztönösen utánozni kezdte a viselkedésüket. Ugyanazt ette, amit a majmok, ugyanúgy viselkedett, mint furcsa barátai.
Marina öt évig élt a majmok között, ezalatt állatias vonásokat vett fel: nem beszélt, levetkőzte gátlásait, nem tekintette embernek önmagát, és az emberi közösség szabályai helyett a majomcsalád normáit követte. De ez még csak a kezdet volt szenvedéseinek és kalandjainak sorában…

Idézet:

Lövésem sincs, miért voltak velem ilyen kedvesek. De örülök, hogy olyanok voltak, mert megmutatták, hogy nem minden ember kegyetlen.

SPOILER

 

Marina története szerencsére jól végződik.

Marina Chapman, főhősünk jelenleg Angliában él férjével. Két felnőtt lánya van. Az élettörténetéből befolyó jövedelmet a gyermekmunka és az emberkereskedelem megfékezésére fordítja.

 

ReAd-blog

#read #blog #könyv #21.század #kiadó #book #durva #igaztörténet #megdöbbentő #olvasmány #zsigerighatol

covers_545780.jpg

 

 

 

 

Gyerekek álmát őrzi...

Manó ágyak

75407718_2642790859114245_5117718489716490240_o.jpg

Családi összefogással készülnek a Manó ágyak, melyek az apróságok álmát őrizik. Egyediségével, izgalmas ötleteivel kitűnik az átlagos ágyak közül egy-egy Manó ágy. Melyik gyerkőc nem aludna szívesen egy mesebeli alvóhelyen? Ma Manó ágyak két tulajdonosa mesél munkájáról, nehézségeiről és a szép pillanatokról.

-Manó ágyak. Honnan ez a kedves név ötlet, az elgondolás, hogy pontosan ezzel foglalkozzatok?

Férjemmel korábban is kollégák voltunk egy elég stresszes munkakörben. Mindig valami kreatív tevékenységről álmodoztunk és arról, hogy egyszer a magunk urai leszünk. Amikor várandós voltam az első kislányunkkal, Lottival, nagyon sok anyukás fórumhoz csatlakoztam, ahol rengetegen kerestek akkoriban házikó ágyakat. Egyszer megmutattam a férjemnek, hogy milyen jól néznek ki és nekem is mennyire tetszik.

Mire ő: hát akkor csinálok majd a Lottinak!

Láttam, hogy nem igazán találnak megfelelő készítőket az anyukák, ezért egyikőjüknek felajánlottam, hogy a férjem elkészíti neki amolyan kikapcsolódás gyanánt, munka után. Hát így kezdődött az egész. Ez a kedves édesanya utána többször is ajánlott minket, így sorra érkeztek a megkeresések. Láttam, hogy muszáj csinálni egy Facebook oldalt, nagyjából 3 perces gondolkozás eredménye lett a Manó ágyak név, amit azóta is imádunk.

- Mióta van a piacon a Manó ágyak? Mennyire volt döcögős az indulás? Most ott van, ahol terveztétek?

A vállalkozás lassan 3 éve működik. Az indulás és utána a fejlődés is a mai napig olyan, mint egy álom. Folyamatosan jönnek az újabb és újabb ötletek, folyamatosan fejlesztünk, invesztálunk új gépekbe, egyre többféle bútort és gyerekszoba kiegészítőt készítünk. Amikor ez az egész elindult, egyáltalán nem gondoltam, hogy ilyen hamar idáig eljutunk. A férjem sokkal optimistább nálam, azt állítja, hogy ő tudta! 

mano_agyak-5.jpg

- Mesélnétek azokról a mérföldkövekről, ahogy felépült, egyre sikeresebb lett, előrébb lépett a kis vállalkozás?

Nagyjából 1 évig működtünk úgy, hogy munka mellett csináltuk az ágyikókat a férjemmel, nem volt akkoriban még segítségünk. Aztán az egyre növekvő igény miatt apukám - aki szintén rendelkezik asztalos végzettséggel - csatlakozott hozzánk, és bizonyos részfeladatokat az akkoriban bérelt műhelyünkben ő csinált. 16 hónappal első kislányunk születése után, megszületett második kislányunk, Lujza is. Ez időtájt költöztünk az agglomerációba egy kertes házba, ahol felépülhetett a saját kis műhelyünk. Ekkor a férjem kilépett a munkahelyéről és már főállásban készítette az ágyakat. Ez volt talán a legnehezebb és legizgalmasabb, legrizikósabb döntés, amit az álmaink elérése érdekében közösen meghoztunk.

- Mi a legnehezebb és legszebb része a munkátoknak?

A legnehezebb, amikor kapacitás hiány miatt nemet kell mondanunk egy-egy megkeresésre.

A legszebb része, amikor visszajeleznek az anyukák, hogy mennyire jól alszanak az új ágyikóban a kismanók és mennyire szeretik.

- A sok pozitív után egy kis negatív is érkezzen. Mesélnétek a nehézségekről, a kudarcokról, a másolók által generált csalódottságról? 

A házikóágyakat értelemszerűen nem mi találtuk fel, ez egy Skandináviából induló stílusirányzat volt, ami meghódította és folyamatosan hódítja a világot. Tehát az, hogy nem kizárólag mi készítünk ilyen ágyakat, az teljesen elfogadható és természetes jelenség. Nagyon sok konkurenciát ismerünk, kifejezetten jó kapcsolatot ápolunk. A gondot azok a készítők okozzák - leginkább lelkileg - akik a szellemi termékeinket próbálják eltulajdonítani. Mi soha nem csináltunk ilyet, mindent amit elértünk kizárólag önerőből értünk el, nem volt szükségünk lesni másoktól, nem lopikáztunk ágyakról készült képeket és eszünkbe sem jutott hasonló. Nagyon fáj, amikor mások az általunk kőkemény munkával kitaposott ösvényen próbálnak előrébb jutni. Mind a ketten igazán lelkis emberek vagyunk és igazán nagy szeretettel, szívvel-lélekkel építgetjük a kis vállalkozásunkat. Természetes, hogy fáj, amikor igazságtalanul eltulajdonítanak valamit ebből a sok jóból, amit az évek alatt létre hoztunk. A Manó ágyak ezektől a kis apró szeretem dolgoktól, amik belőlünk jönnek, Manó ágyak. A saját szeretetünket, elhivatottságunkat és kreativitásunkat tükrözik. Szuper lenne, ha legalább ezeket meghagynák nekünk!

74887164_2642790982447566_4676748184481955840_o.jpg

- Milyen visszajelzés volt az, amit megjegyeztetek örökre, annyira a szívetekbe égett, feltöltött a munkátokkal kapcsolatban?

Huh, hát több ilyen emlékezetes visszajelzés is van.

Volt egy édesanya, aki gyakorlatilag könyörögve hívott fel, az anyai fülem azonnal meghallotta, hogy nagy a baj, hogy tönkre fog menni a házasságuk és az idegrendszerük, mert egyszerűen nem alszik a gyermekük a kiságyban, köztük nem szeret, egyetlen reménye egy új ágy, beleszeretett a házikó ágyakba, de képtelen kivárni a már akkor is nagyon hosszú vállalási időnket. Bevállaltuk. Éjszakánként csinálgattuk a férjemmel, hulla fáradtak voltunk, de éreztük megéri. Átadtuk az ágyat, másnap reggel érkezett a köszönő levél: a kisfiú egyedül ment ágyba és reggel 8-ig egy hang nélkül aludt. Akkor már megvolt a második kisbabánk is, annyira, de annyira kimerült és fáradt voltam, bizonyára a hormonok is működtek még bennem, így hát elsírtam magam. Hihetetlenül jól esett, soha nem felejtem el azt az üzenetet.

A másik csodás visszajelzés az volt, amikor a Pici Piacon álltunk már órák óta az asztalkánk mögött, már be voltam rekedve annyit beszélgettem a szülőkkel az ágyakról, és egyszer csak odaszaladt egy kisfiú a férjemhez és megölelte, azonnal összepacsiztak és beszélgetni kezdtek. Pár másodperc múlva megérkeztek a szülők is. Kérdezték én vagyok-e az, akivel leveleztek. (Velem ugye nem szoktak találkozni az átadások alkalmával, a férjem egyedül viszi az ágyakat, hogy minél kevésbé zavarjuk a családokat a jelenlétünkkel.) Mondtam minden bizonnyal én. :) Kiderült csak azért jöttek el a Pici piacra, mert látták, hogy kint leszünk és mindenképpen meg szerettek volna ismerni személyesen is. Ha nem lettem volna annyira lesokkolódva és meghatódva tuti elsírtam volna magam örömömben. Nem gondoltam, hogy valaha ilyen módon ugyan, de ilyen sokat fogunk jelenteni más családoknak és közvetve részesei lehetünk a mindennapi életüknek.

74230315_2642790715780926_1054884306230444032_o.jpg

- Hogyan tudjátok ezt a munkát összeegyeztetni a családdal, a többi teendővel? Mert egy vállalkozás nem csak 8 órás munkából áll, hanem jóval többől. a tiétek sem csak eladja azokat a gyönyörű ágyakat, hanem rengeteg egyéb munka is van vele.

Nagyon nehéz összeegyeztetni a céggel kapcsolatos teendőket a családdal. Két kislányunk van, a 3,5 éves Lotti és a 2 éves Lujza. Nem járnak bölcsibe, itthon vannak velünk. A férjem nagyon sokat dolgozik, rengeteg munka van a műhelyben, de igazán sok tartalmas időt töltenek együtt a lányok az apukájukkal, aminek én szívből örülök. A legjobb apa, akit csak kívánhatok. A gyerekek is nagyon apásak, odáig vannak érte!

A telefonokat én fogadom, az adminisztrációt, számlázást, megrendeléseket, marketinget, közösségi oldalainkat, fejlesztéseket, árlistákat, stb. én csinálom, ezeket általában a délutáni alvásidőben (ha épp nem kell főznöm), vagy éjszaka szoktam intézni. És meglepő módon rengeteg anyuka azonnal válaszol este 11-kor vagy éjfélkor és indul is az éjszakai anyák közti traccsparti, amit imádok! 

- Hogy látjátok a céget 10 év múlva?

10 év múlva már bejáratottan fog működni a manufaktúránk, több alkalmazottal és egy hatalmas műhellyel rendelkezik majd a Manó ágyak, és nem 4-6 hónapos, hanem maximum 6 hetes teljesítési idővel fogjuk gyártani a csodálatos egyedi ágyakat és egyéb gyerekszoba bútorokat és kiegészítőket.

Manó ágyakat megtaláljátok a facebookon vagy a weboldalukon 

A baba és kisgyermek ágyak mellett még sok szép dolgot, köztük könyvespolcokat, asztalokat székekkel, játékbaba ágyakat, ifjúsági és emeletes ágyakat is találhattok a kínálatukban.

Manó ágyak, ahol a kicsik is nagyot álmodhatnak!

ReAd-blog

#interjú #ágy #riport #blog #gyerekágy #babaágy #ágyak #családi #családivállalkozás #manóágy

 67377241_717938498640372_7111574297159663616_n.jpg

67302942_1296610020488261_6839552530582601728_n.jpg

74495926_568412937058697_2336150261254324224_n.jpg

67294266_1700925683385751_7730592849607000064_n.jpg

 

 

 

 

 

 

Olvasnak a magyarok?

Egy kis értékelés 100 kitöltött kérdőív után

Minap szembe jött velem egy kérdőív. Hogy én még sosem készítettem egyet sem? Nosza rajta, az ember mindig tanul, így nagy érdeklődéssel ástam magam bele a kérdőívkészítés fortélyaiba. Az nem volt kérdéses, hogy az én kérdőívem mire fog irányulni. Természetesen az olvasási szokásokról és a blog olvasásról faggattam az embereket, hiszen ez áll hozzám a legközelebb és ebben a témában vagyok érdekelt. Igen hasznosnak bizonyultak az információk, ami érdekelhet rajtam kívül másokat is, laikusokat, írókat, rendszeresen olvasó embereket, kiadókat és blogot vezető embereket is. Érdekel titeket is?

Pár grafikont és szöveges értékelést megmutatok.

Annyit kell tudni az én kis kérdőívemről, hogy 101 ember töltötte ki, de még azon is túl, még többen egy kicsivel. Facebook és a könyves közösség moly.hu, továbbá pár blogger oldalon és a saját facebook oldalamon, csoportomban tettem ki a kérdőívet, hogy egy kicsit árnyaltabb képet kapjak. Nagyon rövid idő alatt, mindössze három nap múltán kezemben voltak az eredmények. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki szánt rám némi időt és kitöltötte. 

Az első kérdés az volt, hogy ki olvas rendszeresen. Meglepően magas eredményt kaptam. Még mondják, hogy az emberek nem olvasnak. Dehogynem! Mérhetetlen büszke vagyok, hogy ilyen magas a számuk az olvasóknak. 88% vesz kézbe rendszeresen könyvet. Csupán 8 ember választása esett a nem gombra. 5 pedig tartózkodott, amit nem értek, talán ritkán olvas.

nevtelen.png

 

Következő kérdésem arra vonatkozott, milyen eszközzel olvas rendszeresen. Könyv formátumot vagy bármilyen okoseszközt, esetleg mindkettőt használja nagy rendszerességgel.

67 ember a világ haladásával, korszerűsödéssel ellentétben előnyben részesíti a kézzel fogható, megillatozható könyveket.

26 ember mindkettőt szívesen olvassa. 

12 ember e-bookot használ leginkább, a fák védelmében és praktikussági okokból.

9 ember egyéb kütyüt használ.

Azt gondolom, volt aki kicsit összezavarodott és két gombot is nyomott. Valahogy nem jön ki a 100-101 ember. :)

mivel_olvasol.png

 

A következő kérdésem arra vonatkozott, mi alapján választ olvasnivalót valaki. Itt több lehetőséget lehetett jelölni. Ez a grafikon főként azoknak jön jól, akik könyvet írnak, így nagyjából képben lehetnek, hogy érjék el az olvasókat vagy kiadóknak, milyen formában érdemes reklámozni a köteteket. Nekünk, könyves blogot vezetőknek is remek visszajelzés, hogy érdemes-e ezzel foglalkoznunk vagy sem, könyveket ajánlani a közönségnek.

mi_alapjan_valasztasz_olvasmanyt.png

Ha már blogok. A most érkező kép azt hivatott prezentálni, mennyien olvasnak blogot és főként milyeneket, az ez utáni grafikon pedig időpontot, mikor olvasnak az emberek szívesebben blogbejegyzéseket. Ez a szám meglehetősen alacsony, de talán azért, mert rohanó világunkban kevés időnk marad blogokat is olvasni. Akik olvasnak, azok leginkább hétvégén vagy az esti órákban, gondolom munka után, mikor alszanak a csemeték, a teendőik végére érnek, kikapcsolódásképpen. Legtöbben könyves, gasztó vagy családi, gyermeknevelős vagy személyes blogokat nyitnak meg. Volt, aki konkrét blogot is említett.

Szerintem biztos örülnének, ha megemlíteném őket, nektek pedig esély új kedvencek avatására. Anarchia, Hintafa, Deszy, Hagyjatok olvasok!, Angelika, Pupilla, Olvasónapló, Könyvparfé, Blogturnés blogok neve került legtöbbször említésre. 

olvasol_blogot.png

mikor_olvasol_blogot.pngA legvégére tartogattam azt, amiért szívesen visszalátogatnak rendszeresen az olvasók egy blogra.

Stílus, egyediség, a blogot vezető személye, akinek a blogon megjelenik az egyéniség, hitelesség, érdekes, értéket teremtő, valamit pluszt adó tartalmak rendszeresen, 

Nagyon jól fogom tudni hasznosítani a kérdőívben fellelt válaszokat, köszönöm még egyszer azoknak, akik kitöltötték.

 

ReAd-blog

#blog #bloggerlife #bloggerélet #kérdőív #olvasás #könyvek #book #buch #olvasamagyar

 

 

Kreativitás, anyuka a neved!

brain-2062057_640.jpg

Az élet számos terültén szükséges a kreativitás: egy-egy fontos feladat elvégzésekor, munka közben, a háztartást vezetve, főzéskor, kézműves tevékenység közben, de legfőképpen szülővé váláskor fontos. A kreativitás megnevezés egy olyan személyt takar, aki képes új ötletekkel előállni, bírja a váratlan helyzeteket, gyorsan megoldja azokat, teremt valamit. És kik ezen megnevezés szerin  a legkreatívabb emberek? Szerintem az anyukák!

A csemeték mindig valami váratlan dolgot tesznek, ami azonnali megoldást kíván. Gyors cselekvőképesség, helyzetmegoldás, valami teremtése rögtön pipa is. Mi szülök, legfőképpen az anyukák mindenre képesek vagyunk gyermekeinkért, amit persze ők alaposan ki is használnak lelkiismeretfurdalás nélkül, újabb és újabb helyzeteket teremtve. Nem tudunk rajzolni még két egyenes vonalat sem, de leülünk és angyali nyugalommal szivecskéket, kacsának kinéző kiskutyákat alkotunk, mert ő kéri. A legváratlanabb helyen önti nyakon magát a gyerkőc, amire azonnal megoldást találunk táskánk feneketlen bugyra és képzelőerőnk segítségével. Az utolsó percben szól, induláskor, hogy biz sütit vagy valami fontos dolgot kell vinni a közintézménybe, legkésőbb azonnalra, de megoldjuk azt is. A farsangra gondosan előkészített maskara is szempillantás alatt átalakul, ha a lurkónak reggelre kelve már nem is tetszik, más akar lenni inkább. Elképesztő dolgokat készítünk ételekből, képesek vagyunk apró figurákat gyártani, csak hogy megegye a gyermek. Még nem létező sütési tudományunk is előkerül, ha valami kreatív finomságot enne. Egy mesterség is megirigyelné, ahogy öt perc alatt vacsorát varázsolunk az asztalra. A sportolók kitartásával, gyorsaságával vetekszik erőnk. Még egy gyors futó is megirigyelheti sebességünket, amilyen gyorsan kapcsolunk ha épp halálugrást készül a gyerek levágni. Meséket találunk ki, ha nem jut eszünkbe az eredeti vagy akár dalokat is...

Ugye hogy ismerős dolgok? Szerintem ez kódolva van bennünk nőkben, de kiélesedik, mikor megérkezik a baba. Kiélesednek az érzékeink, gyorsaságunk és az agyi kapacitásunk is maximális sebességre kapcsol. Túlélőüzemmód, én úgy hívom. Képesek vagyunk táplálni babánk, de még valami többre is hivatott az anyai szervezet, szórakoztatni, túlélni bármit és a gyermeket is életben tartani. Amit nem tudunk, azt megtanuljuk, behelyettesítjük, kikövetkeztetjük szuper gyorsan. Bármit a gyermek mosolyáért. Magunk számára és csemeténk számára is könnyebbé tesszük a mindennapokat, gördülékenyebbé ezáltal és élvezetesebbé.

brushes-3129361_640.jpg

.A kreativitás ráadásul fejleszthető! Tudtad?

A teremtő képességünk erősödik, hiszen képesek vagyunk, már merünk olyan dolgokat is kipróbálni, készíteni, melyeket előtte sosem merészeltünk. Sok nő ilyenkor kezd el gyöngyöt fűzni, kötni, varrni, festeni, egy valami kreatív vállalkozásba fog.

Egyszóval kreatívak vagyunk anyukák, mindent (is) megoldunk, tűzön-vízen át, ha megköveteli a helyzet és a gyermek jóléte. 

Kreatív voltam e cikk születésekor is, hisz elég érdekes módon értelmeztem a BloggerKépző következő napi feladatát a kreativitást! :) Csatlakozz te is a 30 napos kihíváshoz, nagyszerű témák kerülnek terítékre. Légy kreatív, értelmezz kreatívan.

Kreatív= leleményes, élénk képzeletű, fantáziadús, ötletes, alkotó szellemű, találékony, eszes, ötletgazdag, ötletdús

#kreatív #anya #anyavagyok #kreatívanyavagyok #anyaalegjobb #kreativitás #bloggerképző #BloggerKépző

ReAd-blog

baking-1951256_640.jpg

Hazám, hazám, kis hazám

torok_toce_tibor_futografus-_kalocsa.jpg

Fotók: Török Töce Futógráfus, Kalocsa

Rengeteg helyre ellátogatunk az életünk során. Van, aki a Földünk minden szegletére kíváncsi, hiszen millió szépséges dolgot láthat, színes kultúrákat és érdekes népszokásokat ismerhet meg. Gyönyörű, változatos a világunk, ezer szépséges dolognak a tárháza, az biztos. Vágyunk rá, nem szeretnénk lemaradni semmiről sem, mindent látni akarunk és megismerni. Érthető. De nem kell messzire menni azért, hogy valami nagyszerűt lássunk. Kis hazánk, Magyarország rengeteg természeti kinccsel rendelkezik, szebbnél-szebb tájjakkal, épületekkel, néphagyományok garmadájával. Tudom, illik szidni a kilátástalanságot, a politikát, a mentalitásunkat...de én ebben a postomban juszt sem teszem, inkább a jóra koncentrálnék.

71757978_2692957100754735_3793276366632255488_o.jpg

Fotó: Török Töce Futógráfus

BloggerKépző következő feladata, mely írásra buzdított.

Kis hazám. Mit jelent ez a szó nekem? Mindent!

Valahogy számomra az ország olyan, mint a gyermekem. Szeretem, bármi is történjék. Hibázik, vét, megbánt, de szeret és rengeteget ad. Bármi történhet, megbocsátom neki és szeretni fogom örökre, akárhová is kerüljek életem során. Nem éltem még messze huzamosabb ideig, nem tudok beszámolni arról, máshol mennyivel jobb vagy még rosszabb. Így csak egy részét látom a dolgoknak, kissé egyoldalúan, az biztos. Elnézésetek kérem ez miatt. Szeretek minden témát alaposan körüljárni, ismerni a határozóit. Most ez nem fog sikerülni. Elfogult vagyok? Talán. De ahol születtem, nevelkedtem, élek, az a hazám. Sose mond, hogy soha, de én most mondom. Soha sem fogom itt hagyni a szülőországom

Szokták mondani, hogy a "szomszéd kertje mindig zöldebb". Meglehet. Én maradnék a sajátomnál, épp elég zöld és megfelelő.

Lehet, hogy épp a kertek alatt, tőled nem messze található olyan dolog, aminek a láthatásáért valaki több száz kilómétert utazik, te pedig azt sem tudod, hogy ott van. Mindig kifelé tekintgetünk. A távoli jobb, szebb, élhetőbb, pedig nem annyira biztos az ám. Sokat szidott kis hazánk, akármi történik, akkor is kis hazánk marad. Nem véletlenül telepedtek le korban őseink. Becsüljük meg, szeressük, tegyük élhetőbbé, másoknak is szerethetőbbé. Rajtunk múlik, milyen ország válik belőle.

54425427_2316918188358630_444697185796227072_o.jpg

Nincsen párja a magyar néptáncnak, a gyönyörű muzsikáinknak, a szépséges nőknek, a finom borainknak, pálinkánknak, a másoknak fura paprikás ételeinknek...és még hosszasan sorolhatnám. Rengeteg "Nagy" embert adtunk a világnak tudományokban, egészségügyben, kultúrában. És annyi gyönyörű dolog van, amit érdemes itt felfedezni. 

Nem vágyódom én sehová máshová élni, viszont ha elmegyek egy hosszabb útra, mindig haza szeretek érkezni a legjobban. Hiányzik kis hazám, akármilyen is, hiszen itt születtem, itt gyűjtöttem megannyi emléket, itt ismerős a nyelv és a tájak. És igen, még a mentalistás is.

ReAd-blog

#hazám #Magyarország #ittszülettem #blogger #táj #BloggerKépző 

61540318_2442622915788156_2753548102341230592_n.jpg

20161011_toroktocetibor.jpg

38135313_1898515596875112_9027420484756570112_n.jpg

43110220_10156671384172889_8381867259282325504_n.jpg

 

Rebimesék

Nádasi-Ozsvár Andrea: Bosszantöpp ​és más furcsaságok, avagy Rebimesék félősöknek és bátraknak

75418171_2608660092527322_7270187430811009024_n.jpg

Kevés olyan mesekönyv létezik, amit én és a három csemetém is maximálisan élveztünk. Ez a kötet egyike lett a keveseknek, ami nagy szó, mert a 2 éves, 6 éves, 8 éves gyermek és jómagam (életkorom feledje jótékony homály) teljességgel mást stílust, történeteket, karaktereket kedvelünk. Elvileg az olvasmányainknak is eltérőeknek kellene lennie bőven. Ezúton is köszönjük a gyönyörű, dedikált könyvet az írónőnek!

A hangulat, a stílus, a szóhasználat teljességgel utánozhatatlan és annyira élvezhető, hogy csuda. A főszereplő kislány egy szerethető, átlagos kislány. Teljesen nagylányomra ismertünk benne, ezen nevetgéltünk többször is az olvasás folyamán. A varázslények és elnevezéseik annyira kedvesek és mulatságosak voltak, hogy a másik fő okot szolgáltatták a folyamatos kuncogásunkra.

73409323_2608660189193979_7111114671234482176_n.jpg

Igazi mosolyvarázsló az írónő. A hétköznapi élet apró történéseit írta bele a mesekönyvbe, de nem hétköznapi módon, különleges teremtményekkel és izgalmas magyarázatokkal tűzdelve. Ugye te is mindig keresel valamit a lakásban? Nálad is elkeverednek a zokni párok? Te is rászólsz a gyermekedre, hogy jöjjön már fürdeni, indulni kell az oviba, amikor ő pont a legjobbat játssza? Most meglelheted a zokni párját és kiderül az is, hová tűnnek el az apró dolgok, amiket olykor keresünk, de arra is választ kaphatunk, hogy ki a felelős azért, ha az anyukák-apukák morgósak, ahelyett, hogy örülnének, a csemete játszik az indulás helyett. Szerethető, vicces, modern minden egyes kis történet. Könnyen olvasható, így saját olvasásra is ajánlom az apróbbaknak, nagyobbaknak. 

Tudni kell úgy mesét írni, hogy semmi durvaság nincs benne, mégis interakciót vált ki, fenntartja az érdeklődést a csemetékben. Nincsenek nagy konfliktusok, gonosz erők, gonosz lények és mégis működik a mese. Itt a humor veszi át a durvaság szerepét, talán azért. Nem akar egyik történet sem leszuszakolni a torkunkon nagy igazságokat, mégis van egy pici tanulság mindegyikben.

Rebeka, alias Rebi egy nagyon okos, cserfes kislány, aki igen életrevaló. Olyan igazi, tűzrőlpattant kislány. Nagyon könnyű azonosulni a karakterével, így nincs olyan gyermek, aki ne zárná szívébe rögtön. Bevallom, én is nagyon megszerettem őt. Érdekesen szemléli a világot, válaszokat keres, nem ül a babérjain, rögtön cselekszik, nyitott szemmel jár a világban. Mindenre van egy jó kérdése vagy válasza. Azért külön köszönet az írónőnek, hogy a szülők is kedvesek, aranyosak, csak néha háklisak. Hatalmas problémám a mai mesekönyvekkel, hogy legtöbbször a szülők kimaradnak a meséből vagy nagyon bugyuták, gonoszak is néha. Itt ők is egy átlagos család, átlagos mindennapokkal. A többi szereplő pedig igen nagy képzelőerőre ad következtetni. Csíkoshátú Bőröndös Sompolyka, Bosszantöp, Porcicák, Zebulon. Mind szórakoztató kis lakói a meséknek.

A nyelvezet, a stílus, amelyben íródott letisztult, igényes, mondhatom stílusos. A leíró részek érzékletesek, a párbeszédek jól eltaláltak. 

Kiemelném Hajdú Zsófi illusztrációit, amik zseniálisak.Kellően színesek, figyelemfelkeltők és izgalmasak. Szerintem nagyon jól elkapta a mesék hangulatát, a szereplők kinézetét. Figyelemmel fogom kísérni munkásságát ezek után. 

A végére a borító, ami szintén nagyon jól sikerült. Színvilágával kellően figyelemfelkeltő, kiemelkedő. Nekem nagyon teszik. Korábban más címmel, illusztrációval, borítóval megjelent már a könyv, hogy aztán újra ki legyen adva más formában. Az előzővel sem volt bajom, az is tetszetős, de ha mondhatom azt sértődés, mindennemű bántás nélkül, ez a forma kicsit magasabb kategóriát képvisel most.

Daniella, a 8 évesem így nyilatkozott a meséről:

Nagyon bírtam Rebit, ő volt a kedvencem a mesékben. Nagyon viccesek voltak a történetek, be is néztem rögtön az ágyam alá. Rövid mesék voltak, így gond nélkül, elfáradás nélkül el tudtam olvasni őket.

Viktória, a 6 évesem pedig ezt mondta a könyvről

Gurulósra nevettem magam. Anya, amikor olvasod megint? Még, még, még. Nincs több történet?

Egyszóval egy humoros, tanulságos könyv, melyet az ember jó szívvel olvas föl csemetéjének bármilyen napszakban. Ha fél a gyermek, rossz kedve van, egycsapásra felvidítja, elfeledteti vele félelmét, rossz kedvét e könyvecske. A szülő sem kap lábrázást a bosszantó karakterek vagy bugyutácska mese miatt, mert ezt élvezni is tudja. Bármilyen korosztálynak szívesen ajánlom.

A könyvet köszönjük az írónőnek! Reméljük hamarosan érkezik Rebi következő kötete, mi tűkön ülve várjuk!

Fülszöveg: 

Rebeka egy tökéletesen átlagos kislány, aki bátor és kíváncsi természete miatt hajlamos mindenféle zűrbe keveredni.
Ezekben a mesékben az ő kalandjait követhetjük nyomon, egy varázslattal átitatott világban. A kötekedős Bosszantöpptől (akinek feltett szándéka bajba sodorni Rebit), a jószívű Csíkoshátú Bőröndös Sompolykáig (aki viszont segít Rebinek visszanyerni a számítógép elé kövült apukájának figyelmét) egy mágikus világmindenség kel életre minden történetben, titokzatossággal és képzelettel színezve az egyébként hétköznapi élethelyzeteket.
A Rebimesék kedvesen eredeti és szórakoztató történetek gyűjteménye, melyeket nemcsak a gyermekek, de a szülők is élvezni fognak esti meseolvasáskor – de legyetek óvatosak, mert ha legközelebb valami különös történik az otthonotokban, ti is hajlamosak lesztek benézni a sötét sarkokba, nem lakik-e ott valaki….

Idézet:

A Varázsvilág lakói éppen olyan sokfélék, mint az emberek:akad köztük jó is, rossz is.

64 oldal 
keménytáblás 
ISBN: 9786155697364
Illusztrálta: Hajdú Zsófi
Korábbi megjelenése: Bosszantöpp és más furcsaságok 
covers_392551.jpg

Fókuszban a NewLine kiadó!

Első születésnapját ünnepli hamarosan a kiadó

December elsején első születésnapját ünnepli a NewLine Kiadó, baba korba lépett. Ennek apropójából kérdeztem életre hívóját, Mimi Taylort, aki maga is író.
-Viszonylag új kiadóról van szó. Mikor jött létre és mi célból? Van valami mottója, különlegessége?
Igen, meglehetősen újak vagyunk, hiszen még csak most fogjuk ünnepelni az első születésnapunkat. 2018. december elsején a webáruházunk megnyitásával indult útjára a kiadó, mely akkor még csak néhány ebookot forgalmazott. Magánvállalkozásként hoztam létre, az ok pedig egyszerű. Túl sok volt a csalódott szerző, köztük én magam is. Ezért a tapasztalataimat, ismereteimet összegyűjtve igyekeztem olyan lehetőséget kínálni, mely a szerzők számára is elfogadható. Azt vallom, hogy akkor lehet igazán jól működő egy kiadó, ha elégedettek a szerzői és ezáltal az olvasók is!
49094770_1170470539776397_6639501934711537664_o.jpg
- Milyen könyvek megjelenését vállalta magára a kiadó? Milyen stílusban találhatóak könyvek elsősorban a ínálatban?
Eddig többnyire szórakoztató irodalmi alkotások születtek, vagy születtek újjá nálunk, de jelent már meg történelmi romantikus regényünk is, illetve a közeljövőben mesekönyv/ek is érkezik/érkeznek. Nincs konkrét profilunk, ami a kategóriát, stílust illeti. A legfontosabbnak a minőséget tartom.
- Mi a feltétele, ha be szeretne kerülni egy-egy író? Van valami kitétel?
Mint említettem, nagyon fontosnak tartom a minőséget, hiszen minőségi alapanyagból lehet a legjobbat kihozni. Nem adjuk a nevünket mindenféle próbálkozáshoz. Ha egy kézirat nem érett meg a kiadásra, azt is tudatjuk a szerzőjével. Éppen ezért a beérkező kéziratok nálunk átmennek egy előszűrőn. Ha a kézirat megüti a minimum elvárt szintet, akkor lehet szó a folytatásról.
- A könyveken kívül mit lehet még vásárolni a NewLine kiadótól, mert ahogy nézem a honlapotokat, ami itt található, rengeteg olvasói kellék is helyet kapott?
Webáruházunkban könyves szuvenírek találhatók még, melyek jelenleg különböző könyves, feliratos bögrék.  
162219.jpg
- Mely könyvek vezetik az eladási listát? 
A legnagyobb sikere a romantikus/erotikus kategóriában született könyveknek van. Konkrét címeket nem emelnék ki.
- Milyen könyvek érkezését várhatják az olvasók?
Ebben az évben 23 könyvünk jelent meg nyomtatásban, valamint további kettő kizárólag ebookban.
Minden szerzőnk tervez a következő évre megjelenést, vannak olyanok, akiktől több könyvet is várhatnak az olvasók. Ezek többnyire romantikus/erotikus regények, valamint várhatók a sorozatok folytatásai és fantasy, ifjúsági, gyermekkönyvek is. Hosszú lenne a lista mindegyiket felsorolni. 
Hogy milyen írók könyveit találjátok a kiadó kínálatában?
Abby Winter, Mimi Taylor, Mike Menders, Orosz T. Csaba, Robin O Wrightly, Krencz Nóra, Suzanne Wolf, Sue Dylen, Emy Dust, Emily Palton, Ella Steel, Szabó Béla, Tanila Jensen, Nagy Eszter, Illana Sanara, Marilyn Miller, Lylia Bloom, Bakos R Laura, Giuditta Fabbro
A kiadót megtaláljátok a közösségi felületeken is itt és itt. Megrendelni a könyveket közvetlenül a kiadó honlapján tudjátok itt, NewLine kiadó.
ReAd-blog
#kiadó #könyv #könyvek #NewLine #szerzők #írók #ReAdblog
660519.jpg
765807.jpg
494531.jpg

Karkötőbe zárt nyár

75046314_2696643233714193_4942401549646168064_n.jpg

Vége a nyárnak, de nem szívesen válunk meg annak szépségétől, színességétől, izgalmasságától, az illatoktól és a millió megélt, gyönyörű emléktől. Egy-egy virágról, egy számunkra fontos illatról, egy apró csigaházról mennyi dolog eszünkbe juthat, ami a nyarat képviseli. Persze ezek az emlékek velünk maradnak örökre, csak nem kézzelfogható formában, hanem álmainkban vissza-visszatérve vagy esetleg könnyen eltörhető, eltünedező, porosodó száraz csokrokban, összegyűjtött csigaházakban, kavicsokban, fényképekben. Valahogy nem az igazi ilyen formában. Jó leülni egy nyugodtabb, kevésbé rohanós nap, fényképeket nézegetni, de ritkán adatik meg. Ilyenkor mindig eszembe jut, olyan jó lenne konzerválni az érzéseket, a színeket, hogy a hosszú, hideg teleken ránézve, melegséget varázsoljon a lelkemben, vissza repítsen azokba a pillanatokba, még ha rövid ideig is, amik feltöltöttek. Ugye milyen jó is lenne? Remélem nem csak én álmodozom erről.

Az R.M. Ékszer megoldotta, hogy örökül adja számunkra egy-egy emlékünk, ékszerbe zárva, magunkon viselve akár fülbevaló,  nyaklánc, vagy karkötő formájában…

 

503858669_r-m-ekszer-mugyanta-preselt-viragos-nyaklanc-4961-ba.jpg

Műgyantába csepegtette, gondosan megkomponált kreációit, melyek életre lehelik emlékeink. Már-már érezzük is az illatát a gyantába zárt virágnak, halljuk a csigaház búgó hangját, a tenger morajlását, az aprópénz csengését, amit a fagyira gyűjtöttünk össze. Mostantól mindig magunkkal hordhatjuk. Csak rá kell nézni és eszünkbe jut egy nevetés, egy közösen elköltött finom vacsora, a naplemente, a közös lubickolások, megannyi kedves emlék…

74527375_1651138981688095_8049951387783528448_n.jpg

A személyes kedvencem lett ez a tengert idéző karkötő. Mindenkit elbűvöl, ha meglátják. Gyerekeim is szívesen csenik el, ha nem veszem észre, hiszen bennük is kellemes emlékeket ébresztenek a benne fellelhető dolgok. Számukra érdekes felfedeznivaló, mik találhatók a karkötőbe zárva. Ötletes és aranyos.

Karkötőbe zárt nyár

Talán így nevezném el. Megkapó színek, izgalmas minták, ráadásul bármilyen alkalommal viselhető, bármilyen színű ruhához passzoló, kényelmes, figyelemfelkeltő viselet. Szerelem első látásra, számomra ez az ékszer!

R.M. Ékszer

Köszönöm, hogy az R. M. Ékszer egyik arca lehetek, megtisztelő feladat!

Tudtátok, hogy az R. M. Ékszer hazai készítők egy csoportját fogja össze? Válassz hazai terméket kisvállalkozóktól, kistermelőktől!

ReAd-blog

#szponzorálttartalom #ReAdblog #karkötő #nyár #RMékszer #kényelmes #szépséges #ékszer #magyaralkotó #KKV #vegyélhazait

73109434_554109688669489_8257742524039299072_n.jpg

rmekszer_szett_f002200.jpg

 

Túl sok betekintés az életembe

Segítség! Zaklatnak!

stop-youth-suicide-3414467_640.jpg

Bloggerként nagyon nehéz jól meghúzni a megfelelő határokat. Nem egyszerű feladat kitalálni, mennyire folyjon bele a saját magánéletem és honnan sok már. Nem csak tolakodó lehet az olvasó számára, ha teljesen kitárulkozom, a csapból is én folyok, hanem taszító is. Eltalálni a határt, meddig van jóízlés határain belül a dolog...roppant mód nehéz.

Rám és családomra pedig roppant veszélyes  is lehet. Sosem tenném ki a ruhátlan valómat, de sokaknak egy ízlésesebb szoknyás kép is sok lehet. A lelkem lemezteleníteni még nehezebb, hiszen támadó felületet adok ezáltal. Ha viszont semennyire sem írom bele magam és családom a témáimba, akkor halottak, unalmasak, hiteltelenek. 

Ezzel foglalkoztam már egy cikkemben korábban, csak a minap egy instás incidens és egy majdnem feltört facebook oldal kapcsán jutott eszembe, hogy az emberek nem csak jó szándékúak lehetnek, hanem gonoszak és ijesztőek is, főleg interneten keresztül. Nem tudom, meséltem-e már, hogy egy zárt, kis anyukás csoportba kiderült, hogy akivel hónapok óta beszélgettünk, meséltünk neki az életünkről, gondunkról, bajunkról, nem az, akinek kiadja magát. Hamis adatok, személyazonosság, képek. Ez volt az első figyelmeztető jel, hogy ne bízzak meg az internet adta dolgokban teljesen. Akkor átértékeltem dolgokat. A második pofon pont a blogom kapcsán ért. Egy ismeretlen nő emailben kezdett szidni, zaklatni, a blogom lehordani mindennek, hogy én ezt a felületet koldulásnak használom, szar vagyok és húzzam le a rolót és magam is, menjek el dolgozni. Semmit sem tudott rólam, de ismeretlenül ítélkezett, bántott. Megtehettem volna, hogy letiltom és nem foglalkozok vele, de nem tettem. Próbáltam újra és újra beszélni vele, végül letettem róla. Aztán a hét elején ismét történt egy incidens, ami kicsit kijózanított. Insta felületem kis olvasottságú, nem is teszek ki túl sok dolgot oda, nem azon élem az életem, mégis megtalált egy férfi. Dicsért, hogy szép vagyok, kedves a mosolyom. Ezzel nincs is baj. De a végén már tolakodóvá vált, a hordott szoknyáim hosszát tudakolta. What? Nézi a családi képeim, az olvasós képeim és ezt szűri le belőlem? Bizony elgondolkodtam, hogy bezárom az összes közösségi felületem és a blogom is. Túl sok támadási felület. A világ pedig egyre sötétebb, ijesztőbb már. Pedig esküszöm nem akarok pasit fogni. Nem teszem magam ki a kirakatba a szükségesnél többször. A családomról is jelzés értékű képeket teszek csak ki, ahol nem látszik ki semmi olyan testrészük, aminek nem kellene. Nem teszek ki fürdőruhás vagy cicis képet, mint manapság divat. És mégis ez sok lenne? Ha az én egyszerű, nyakig felöltözött képeim ilyen dolgokat váltanak ki egy ismeretlenben, akkor az itt leírt történeteim, nézeteim vajon mit? Húzzam le a rolót? Bevallom betojtam. Szépíthetem, körülírhatom, megmagyarázhatom, ideológiákat gyárthatok, de így van. Ha viszont semmit sem teszek bele magamból a blogpostokba, akkor az halott lesz. Értelmét veszti.

Ez normális, hogy ilyen dolgok történnek, lépjek túl rajtuk és ne agyaljam tovább? Vagy vegyem intő jelnek és kétszer gondoljam meg az itt lerótt soraim is, mert egyszer valaki ellenem fordítja? Kétélű fegyvert gyártok épp? Interneten mindent szabad? Töröljem magam? De akkor belőlem veszik el egy részem, egy fontos részem. 

Az internetes zaklatás valami olyasmi, amit úgy képzelünk el, hogy valaki mással történhet csak meg, a szomszédunk fiának a lányával vagy egy messzi rokonnal, esetleg műsorokban hallhatunk. róla, velünk sosem fog előfordulni. És mikor mégis megtörténik, teljesen elképedve, megzavarodva állunk a tények előtt. Első körben nem is ismerjük fel a veszélyeit. Eszünkbe jut, hogy ez nem is igaz, nem úgy gondolhatta, nem akar ő rosszat. Aztán mikor egyre durvul a helyzet, akkor konstatáljuk csak, hogy ez nem mehet így. Ne hagyjuk annyiban. Dokumentáljunk, mentsünk, kérjünk segítséget, beszéljünk másoknak róla, mert lehet az ügy még meredekebb lesz. Ignoráljuk, ne válaszoljunk, mert még jobban feljogosítva érzi majd magát, hisz reagálunk. És igyekezzünk ne abba a csapdába esni, hogy önmagunk hibáztatjuk. Én is körbejártam a témát, megnéztem a képeim, írtam az illetőknek és mégis folytatták. Nehéz volt tudatosítanom magamban, hogy ebben a történetben nem én vagyok a rossz, nem csináltam semmit, amivel kiérdemeltem volna!

Senkit sem jogosít fel arra semmi, hogy zaklasson, kellemetlen helyzetbe hozzon, sértegessen másokat!

Veletek történt már zaklatás vagy valami hasonló negatív élmény, ami miatt elgondolkodtatok a törlés gombon? 

Ha úgy érzed, zaklatnak vagy tudomásod van arról, hogy mást zaklatnak, kérj segítséget a körülötted élőktől vagy a Kék Vonal Lelkisegély Vonalát hívd, ami a 116 111 –es számon éjjel- nappal ingyenesen elérhető. 

#ijesztővilág #zaklatás #törlés #túlsok #betojtam #bloggerélet #bloggerlife #ilyenazélet 

ReAd-blog

Én és az okoseszközök

75424621_2627559803970684_4050670385132208128_n.jpg

A mai világban megkerülhetetlen, nehéz a mindennapi létezés az okoseszközök nélkül. Mindent gépiesítünk, az életünk minden területén segítő társaink a szórakozásban, a kapcsolattartásban, a tudakozódásban, a tanulásban és még ki tudja miben. Elérhető pillanatok alatt a világ túlfelén élő ember, megnézhetjük Afrikai tájait is, legyen tőlünk bármilyen messze is, rögtön tudakozódhatunk valami olyan dologról is, ami miatt korábban éveket ülhettünk volna egy levéltárban. Most szinte minden könnyedén megtudható, elérhető azonnal. Viszont ennek ára is van. Ha ledobnának egy erdőben mindenféle ketyere nélkül, nem biztos, hogy eléggé működne a túlélőösztönünk. Ha egész napra csendre, magányra, teljes offline üzemmódra kárhoztatnának, egyszerűen nem tudnánk mit kezdeni magunkkal. Teljes mértékben függünk az eszközeinktől, hiányuk fájó pont. Beleivódik az életünkbe, elengedhetetlen részünké válik. Már minden okos, a telefonunk, az óránk, a TV-k...

Ijesztő gyorsasággal hódít teret. Emlékeztek Knight Rider okosórájára, melyben a kocsijával beszélget? Mekkora ámulattal néztem a sorozatot akkoriban. El sem tudtam képzelni, hogy napjainkban elérhető technológia lesz vagy hogy telefonon nem csak beszélgethetek valakivel a Föld másik felén, hanem láthatom is. Egy órával meg tudom nézni, merre van a gyermekem, nincs-e bajban. Ma pedig teljesen természetesek ezek az eszközök. Egy telefonnal videózunk, beszélünk, fényképezünk, interneten szörfölünk. A laptopjaink is ma már szinte mindenre használhatóak...

knightriderposter01.jpg

Izgalmas téma, ugye? BloggerKépző 30 napos kihívás második napja ismét izgalmas témát dobott be mára. Velem tartasz? Te hogy vagy az okoseszközökkel? Jó? Rossz? Túl sok?

Múltkori cikkemben a tableten való olvasás előnyeiről írtam ( itt elolvashatod), egy korábbiban (itt) pedig arról értekeztem, hogy a mai technikához milyen keveset értek, elromlik körülöttem és nem magától értetődő, mint a tőlem fiatalabb korosztálynak. Használok tabletet, olvasót, okostelefont, asztali gépet, laptopot és majd el felejtettem, a mosógépem is érintős. Nagyjából ennyiben kifújt az okos eszközeim tárháza. Elég terjedelmes a sor, mégsem zökkenőmentes a kapcsolatunk. Nehéz kiismerni, megtanulni a kezelésüket, sokszor segítségre szorulok. Kvázi a gyerekeimmel együtt tanulom a használatukat. Ez a másik olyan téma, ami nehéz terep. Gyerekek és az okoseszközök. Sokan törpöltünk férjemmel, hogy engedjük, ne engedjük, mikortól, mennyi ideig és milyen tartalmakat. A mai világban már nélkülözhetetlen. Ha nem engedjük lemarad, elhatárolódik a többiektől. Ha engedjük, rengeteg veszéllyel járhat. Együtt tanuljuk, talán kevesebb a hibalehetőség, a veszélyek csökkennek.

Okoseszközöket csak okosan lehet használni kellő körültekintéssel, fenntartásokkal, nem teljes ráutaltsággal, ám mégis kihasználni a tudását, élni a lehetőségekkel. Mi felnőttek sem használjuk mindig elég okosan. Néha elveszünk benne, elmegyünk a lényeg, az élet, a szépség, a boldogság mellett. Az életünkből túl sokat áldozunk rájuk időben. Túl sokat használjuk őket. Vagy teljesen kizárjuk az életünkből és ezzel a lehetőséget is elvesszük magunktól új dolgok megtapasztalására, okoseszközök által.

Azt gondolom, jó, hogy vannak okoseszközeink, fejlődik a technika, megkönnyíti az életünk, de tudni kell mennyire engedjük begyűrűzni az életünkbe. Ne erről szóljon minden, amikor csak lehet, kapcsoljunk ki mindent és próbáljunk meg boldogulni nélkülük. Amennyit adnak, annyit el is vesznek tőlünk. Csak okosan lehet használni őket!

ReAd-blog

#okoseszköz #mechanika #tablet #számítógép #olvasó #okosóra #telefon #bloggerélet #BloggerKépző

Fotó @Picikék fotó

 

Ha enyém lenne a világ és a nagy döntések hozatala...

Mi lenne ha...

concert-768722_640.jpg

Bloggerképző újabb 30 napos kihívására nevezek be a következő postommal. A kihívás témáiról és az egészről többet megtudhattok itt. Az előzőn is elvéreztem, mert nem tudtam minden nap cikkeket hozni időhiány miatt, némelyik témáról nem tudtam mit írni, mások nem szólítottak meg vagy épp ellenkezőleg, kisregényt tudtam volna írni belőle, amit nem olvasott volna el senki. De újra próbálkozom. Te is csatlakozz bátran! Ada nagyszerű témákkal készült. Nem ígérem most sem, hogy minden témában írni fogok és aznapra, de megpróbálkozom vele.

És akkor a kis bevezetőm után a mai téma:

Ki az a személy, akivel ha tehetnéd, cserélnél egy napra?

Fogós kérdés, izgalmas téma. Ugye? Szívesen lennék George R. R. Martin, hogy megtudjam, mikor készül el a kedvenc sorozatom vége már könyvben. De ez túl egyszerű választás lenne. Lehetnék egy ismert, befutott énekesnő is, megtapasztalva annak izgalmas életét, munkásságát. Egy szép, híres topmodell életébe is bepillantást nyernék szívesen, az is nagyon jó lenne, vagy valami nagy művész, festő életébe, megtapasztalva azt a nagyfokú szárnyalást, szabadságot, kreativitást, ahogy ő él. Legszívesebben egy férfi bőrébe bújnék, hogy megtapasztaljam az ő életét, tennivalóit, mentalitását. Férjem kiváló alany lenne hozzá, de mondjuk ennek ő nem biztos, hogy annyira örülne. 

Én ennél valami még nagyobbra vágyom. Valami híres, fontos politikus lennék vagy még inkább elnök, hogy fontos dolgok döntéshozója lehessek.Talán Amerika elnöke pont jó lenne. Egy tollvonás és egyetlen személy persze nem tudja megváltoztatni a múltat és a jövőt sem, de elindítója lehet sok dolognak. Tehetnék a felmelegedésért, a környezetünkért, a Földért folytatott harcért, megszüntethetnék háborúkat, segíthetnék éhezőknek, bántalmazottaknak...És még annyi dolgot tehetnék a rohamosan romló életünkért.

Az érintettek a pénzt hajkurásszák, a hatalmat és a legfontosabbat szem elől veszítik, nem fog érni az semmit, ha nem lesznek növények, állatok, ha az emberek éhínségekkel kell számoljanak és koszos, élhetetlen bolygóval. Szóval, ha egy napra valaki bőrébe bújhatnék, akkor elnök lennék, kíváncsi arra, milyen dolog ekkora felelősséget a vállunkon hordozni. Nem titkoltan lehetőségem lenne valami jelentőségteljeset tenni emberekeért, népcsoportokért és rengeteg eszményért. Hogy aztán jó elnök lennék-e, az nem biztos. Elvesznék a részletekbe, ebbe és abba is belekapnék, talán még élvezni sem élvezném annyira, ráadásul minden visszacsinálható lenne már másnap, de legalább megpróbálnám...Tudom, bevállalós, mert ő sem mindenható, meg vannak kötve a kezei,  csak az ő országukban vihet végbe változásokat, rengeteg kitétel van és szabály meg hasonlók, de mégis sok dologban változtathat. 

Te ki bőrébe bújnál legszívesebben egy napra? Mi vonz benne? Miért pont őt választanád? Hogy képzeled el azt az egy napot?

Adri voltam, aki valaki bőrébe bújna legszívesebben egy napra, talán kettőre vagy még többre, hogy tehessen valami jelentőségteljes dolgot, példát mutathasson több ezer embernek, jobbá tehesse mások életét és élhetőbbé a bolygónkat! Tudom, mindez csak álom és feltevés, pedig jó lenne ha...

ReAd-blog

#ReAdblog #elnök #prezident #milenneha #bloggerélet #bloggerlife #Föld #bolygó #környezetszennyezés #világ #World 

audience-828584_640.jpg