Ez az a könyv, amit mindenképpen el szerettem volna olvasni. A jegyzetelés, előre tervezés olyan messze áll tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől. Én az a spontán nőci vagyok a szomszédból, aki mindig rohan, elfelejt ezt, meg azt, egyszerre két helyen kellene lennie...Így azt gondoltam, ez a könyv nekem íródott vagy legalább gatyába ráz egy kicsit. Ezúton is köszönöm az írónőnek, hogy rendelkezésemre bocsátotta a kötetet. Rengeteget tanultam belőle. Alapvetően nem fogja az életszemléletem megváltoztatni és a stílusom, de annyi hasznos tanács, ötlet volt a kötetben, amit megfogadok a jövőben, hogy jelenleg tele van sárga jelölő cetlikkel tűzdelve.

Van olyan tipp, amit már most is használok, sokat rendszeresítettem azóta, más dolgokat ízlelgetek még, próbálom a koncepciómba bele illeszteni, magamra szabni. Pár jó tanács az olvasáshoz. Ne egyszerre akard kivégezni a könyvet, mert ahhoz túl tömény. Érdemes a kezed ügyébe helyezni jelölő cetliket vagy egy noteszt, amibe lejegyezheted a neked tetsző ötleteket, a számodra fontos, érdekesebb gondolatokat.

Módfelett alapos, összeszedett könyv. Nagyon jó szisztéma alapján épül fel, logikusan, követhető módon, laikusoknak, egyszerű nőknek is érthetően. Úgy éreztem olvasás közben, hogy az írónő mindenre gondolt. Lehetne dolgozó, rohanó anyák Bibliája akár. a könyv. Nem csak időmenedzselési könyv csupán. Helgáról, az írónőről is sokat megtudhatunk, személyes dolgokkal, idézetekkel, vélemény hozzátűzésével tette még érdekfeszítőbbé a szárazabb oldalakat.  Megismerjük, mint dolgozó nő, anya is. 

Sokszor úgy érezzük, az idő szalad, az értékes percek kifolynak az ujjaink közül. Azt, hogy hová tűnnek, nem tudjuk. Csak nap, napot követ. Egyik percben reggel van, majd a következőben este. De csináltunk valamit? Sikerült elvégeznünk minden feladatot? A könyv rengeteg tippet ad arra, hol csúszhatunk meg időben. Sokszor olyan kis apróságokra megy el az időnk, mire nem is gondolnánk. Jó időbeosztással, tervekkel, előre tervezéssel, tudatos odafigyeléssel sok órát megtakaríthatunk, amit aztán önmagunkra, családunkra vagy munkánkra fordíthatunk. 

Nagy vonalakban:Tűzz ki célokat magad elé, írj táblázatokat, szedd pontokba, mi a fontosabb, mi elhanyagolható, van-e olyan, ami ráér később, kiszervezhető esetleg másnak. Írd le, fókuszálj, kapcsolj ki minden mást, gyárts terveket. Vigyél véghez, mindent, ami fontos. Néha pihenj is azért. Ha nem készültél el időben, akkor se bánkódj, legközelebb jobban fog menni. Gyakorolj és gyakorolj. 

Persze az írónő ennél bővebben, szebben, kifejezőbben, érdekesebben írja le ezeket a pontokat. Érdekes kimutatásokat, statisztikákat ad hozzá, kipróbált ötleteket. Szerettem, hogy őszinte. Azt is leírja, hogy ez neki ment, amaz nem. Nem próbál rád erőltetni mindenáron valamit, hanem csak irányt mutat, ösztönöz. Köszönöm az őszinteségét. 

A stílus, a szófordulatok jók, érzékletesen ír és nem unalmas a hang, amit megüt, pedig a téma nem túl szórakoztató, inkább szükséges. Ő mégis megoldotta úgy, hogy érdekeljen, ne adjam fel félúton, ne ugorjam át a sorokat.

Amit fel tudok a könyv hibájának róni, az az, hogy nekem hiányzik a kemény borító ehhez a témához. Mutatósabb, tartósabb lett volna azzal. A külseje így olyan semmilyen.. A szín és a kötet grafikája, borítója nem győzött meg arról, hogy olvassam el. Nem tűnik ki. Kiemelhetőek lehettek volna fejezet címek, színekkel. Tagoltabb lehetett volna. 

Kiknek ajánlom a könyvet? Örökké időhiányban szenvedő, rohanó nőknek!

Fülszöveg:

Kiléptem az épületből, és le voltam sújtva. Ez nagyon gáz, gondoltam. Teljesen szétcsúsztam. Túl sok dolgot vállaltam, ez pedig nem mehet így tovább. A villamoson előrébb megyek, hogy nyerjek néhány másodpercet. Menet közben már a holnapi teendőimen gondolkodom. Időmenedzsmenttel foglalkozom, mégis újra és újra elfelejtem,
hogy egy nap mindössze huszonnégy órából áll, és nem jó ötlet mindet munkára fordítani.
Szívesen mondanám, hogy évekkel ezelőtt jött ez a felismerés, és most már irtó rendezett és fegyelmezett vagyok, de ez nem lenne igaz. Azért foglalkozom időmenedzsmenttel, hogy jobb legyek benne, hogy ne kövessem el újra és újra ugyanazokat a hibákat – csak másokat.
Nem tudok csak egy dologgal foglalkozni. Nem vagyok mindig produktív, nem vagyok mindig pontos, nem mindig sikerül nemet mondanom, és sokszor arra használom a hatékonyság növelését, hogy újabb feladatokat szuszakoljak bele a felszabadult időbe.”