Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

Hova lettetek barátok?

Anyai magány

2019. november 13. - Mayerné Répási Adrienn

phone-2237666_640.jpg

barátság összetett, támogató emberi viszony.  Egy olyan kapcsolat, mely emberek között alakul ki. Örömteli találkozás, közös beszélgetések, azonos érdeklődési kör által alakulhat ki vagy a véletlennek köszönhetően. Rengeteg minden jellemezheti, mert egyéni. Mindenkinek mást jelent a barátság. Szó van benne kölcsönös elfogadásról, rokonszenvről, őszinteségről, bizalomról és törődésről. Egy szövetség, mely mindkét félnek jó érzéseket hoz az életébe. Egy jó barát aranyat ér, bármikor támaszkodhatsz rá, mindig meghallgat. Ha kell, tanáccsal lát el, megmondja az igazat neked, bármennyire fáj, de ha az kell, akkor némán támogat, bármilyen hülyeséget is tégy épp.. 

Ez az, ami nekem nagyon hiányzik. Van a férjem, a társam, a szerelmem, a beszélgetőtársam, akivel mindent megoszthatok. Mondhatom azt, hogy ő a barátom! De női csacsogó partner, akivel a női dolgokat megbeszélhetem, hiányzik az életemből. Elsodort az élet minket egymástól. Eltávolodtunk. Új élethelyzetbe kerültünk. Már más volt a fontos, más volt a prioritás. Kevés az idő. Nehéz volt mindent összeegyeztetni. 

Rengeteget gondolkodtam, mi vagy ki a hibás ezért. Könnyebb a helyzetet hibáztatni vagy a tovatűnő barátot, az idő hiányát, a távolságot. De ehhez is két fél kell. Végül arra jutottam, hogy talán bennem is van a hiba, nem kevés. Feleség lettem, majd anya és a családom lett a legfontosabb számomra. Talán az volt a gond, hogy már nem csak a helyrajzi szám választott el, hanem egy erősebb érzés is, a családi összetartozás. Talán én sem küzdöttem eléggé. Nem voltam sokáig kitartó. Az is lehet, hogy keveset tettem a dologért. Évekig kerestem az okot, hová tűntek a barátok az életemből, hová lettek a gyermekkori pajtások, az átbeszélgetett éjszakák. Hiányoznak a közös csacsogások. A "Hogy vagy?" kérdés. A jó kis bulik, a világ megváltásának ötletei.

personal-804763_640.jpg

Már nem keresem a választ a miértre. Már csak kicsit kesergek az elmúlt időkön. Már nem hibáztatlak csak téged. Tudom, sokat hibáztam én is. Néha túl sok voltam. Nem azt mondtam, amit hallani szerettél volna. Nem úgy cselekedtem, hogy az neked jó lett volna. Keveset törődtem veled. Sajnálom. Hiányzol. Ez van.

Már nem lesz sosem olyan, mint régen. Egy váza ha eltörik, megragaszthatod, de a vonalak, a törés csíkjai mindig látszani fognak. 

Az új barátságokat pedig belengi a félelem, a remény, az előző érzése, mikor megégettük magunk. Nehéz kiérdemelni a bizalmat. Már fenntartásokkal kezelek mindenkit. Nem engedek be akárkit a kis világomba. Vannak felületes barátságok, ismerősök, ismeretlen ismerősök, közelebbi rokonok, haverok, de nem ugyan az. Mindenkinek életem egy kis szeletét mutatom csak meg, magam teljes egészében nem. Anyaként magányra lettem ítélve. Férjem és gyermekeim tartják bennem a barátság lángját égve. A remény él még bennem, hogy egyszer újra egy jó barátnőre lelhetek. Nem adom fel. Talán, majd, valamikor lesz még igazi barátnőm.

Vajon hány és hány anya mondhatja most ugyan ezt magáról? Van társa, gyermeke, családja, de a barátok eltűntek, mint a délibábok. Vagy talán nem is barátságok voltak ezek igazából, csak tünékeny illúziók? 

Barátnőt keresek...Anya vagyok, feleség vagyok. Talán valaki barátja is lehetnék.

#barátság #bloggerképző #ezfájt #őszintevallomás #bloggerélet

ReAd-blog

freedom-2237657_640.jpg

 

Az idő a legfontosabb tétel az életben

time-3222267_640.jpg

Az idő annyira relatív. Néha túl sok van belőle, homokszemekként pereg le minden egyes másodperc. Ilyen, amikor várakozni kell egy váróban órák hosszat vagy egy jeles esemény eljövetelét várod, de csak nem akar bekövetkezni. Máskor pedig gyors folyású folyó képben van jelen az életünkben, meglehetősen gyorsan tova robogva. Emlékszel, mikor csak két percen múlott, hogy elérd azt a buszt? Vagy a gyermekedre pillantva rájössz, hogy tegnap még az anyukájára utalt pici baba volt, ma pedig már egy bimbózó egyéniség saját elképzelésekkel, tervekkel, személyiséggel, álmokkal.

Akárhogy is legyen, az időnk az egyik legértékesebb tulajdonunk a világon. Kinek kevesebb jut, kinek több. Viszont sosem tudhatjuk előre, mennyi adatik meg belőle, azért jól használjuk azt ki. Ne hagyjuk, hogy feleslegesen lopják. Használjuk ki a rendelkezésünkre álló értékes perceket, órákat, napokat, heteket, éveket, évtizedeket  lehető legjobban, abba minden jót beleszuszakolva. Annyi dologra pazaroljuk, nem tudván, hogy bármi történhet a holnapban. Utólag pedig már hiába bánjuk, ha kifutottunk az időből. Ezt talán csak akkor vesszük tudomásul, ha egy hozzánk közel álló embernek fogyatkozik meg... Felesleges dolgokon kesergünk nap, mint nap. Apró dolgokat nagyítunk fel óriási hibának. Nem örülünk nyilvánvaló dolgoknak, mert aprók. Nem járunk nyitott szemmel a világ szépségei felé. Pedig kellene!

Ezerszer és még többször elmondjuk, hogy mindjárt, majd, holnap, majd máskor...Aztán lehet, hogy sosem valósul meg. 

Az időd értékes dolog, csak arra szánd, aki megérdemli! Másét se pazarold! Arra használd, ami jó érzéssel tölt el, boldogságot hoz az életedbe. Igyekezz a jót, a szépet meglátni, megélni. Szárnyalj!

woman-570883_640_1.jpg

Fiatal korban azt hisszük, hogy sosem jön el a kitűzött életkor, annyira lassan telnek a napok. Aztán elérve a felnőtt kort azt vesszük észre, meggyorsult az idő kereke. Legszívesebben visszatekernénk.  Míg végül idős korra ismét lassulni látszik. Fura dolog ez az érzékelés. Pedig ugyan olyan gyorsasággal telnek a napok, mindig 24 órából állnak. És mégis

Miután egy csomó közhelyet elpuffogtattam, arra kérlek, ne rabold az időm feleslegesen és a sajátod sem! A többit nagy költőnk szép szavaira hagyom!

Tóth Árpád: az órainga

Ketyegésében rekedt, tompa dal van,
Virrasztó éjen gyakran nézem őt -
S úgy rémlik, lengő teste szeli halkan
Hiú forgáccsá az örök időt.

Nézem, milyen sunyin jár jobbra-balra,
Üvegkalitjából szinte lenyúl,
S bús életemre, a csüggedt fonalra,
Mint a párkák sziszegő kése hull.

S kiáltanék: hahó! fel! emberek!
Vigyázzatok! - De csend van a sötétben,
Hangom se fog, moccanni sem merek;

Száz mérföldig csak ingák vannak ébren,
Zord élükön titkos, vak fény inog:
Konok kések, arany gillotinok...

Forrás: www.eternus.hu - Klasszikus versek

clock-1274699_640.jpg

BloggerKépző 30 napos kihívásának 13 napján járunk. Te már csatlakoztál? Érdemes, mert nagyszerű témákat dolgoz föl. Itt megteheted.

#idő #időgazdálkodás #boldogság #bloggerképző #blog #nepazarold #éljboldogan

ReAd-blog