Egy csipetnyi nő fűszerezve anyasággal, könyvekkel, interjúkkal, programajánlóval...

ReAd-blog

Hova lettetek barátok?

Anyai magány

2019. november 13. - Mayerné Répási Adrienn

phone-2237666_640.jpg

barátság összetett, támogató emberi viszony.  Egy olyan kapcsolat, mely emberek között alakul ki. Örömteli találkozás, közös beszélgetések, azonos érdeklődési kör által alakulhat ki vagy a véletlennek köszönhetően. Rengeteg minden jellemezheti, mert egyéni. Mindenkinek mást jelent a barátság. Szó van benne kölcsönös elfogadásról, rokonszenvről, őszinteségről, bizalomról és törődésről. Egy szövetség, mely mindkét félnek jó érzéseket hoz az életébe. Egy jó barát aranyat ér, bármikor támaszkodhatsz rá, mindig meghallgat. Ha kell, tanáccsal lát el, megmondja az igazat neked, bármennyire fáj, de ha az kell, akkor némán támogat, bármilyen hülyeséget is tégy épp.. 

Ez az, ami nekem nagyon hiányzik. Van a férjem, a társam, a szerelmem, a beszélgetőtársam, akivel mindent megoszthatok. Mondhatom azt, hogy ő a barátom! De női csacsogó partner, akivel a női dolgokat megbeszélhetem, hiányzik az életemből. Elsodort az élet minket egymástól. Eltávolodtunk. Új élethelyzetbe kerültünk. Már más volt a fontos, más volt a prioritás. Kevés az idő. Nehéz volt mindent összeegyeztetni. 

Rengeteget gondolkodtam, mi vagy ki a hibás ezért. Könnyebb a helyzetet hibáztatni vagy a tovatűnő barátot, az idő hiányát, a távolságot. De ehhez is két fél kell. Végül arra jutottam, hogy talán bennem is van a hiba, nem kevés. Feleség lettem, majd anya és a családom lett a legfontosabb számomra. Talán az volt a gond, hogy már nem csak a helyrajzi szám választott el, hanem egy erősebb érzés is, a családi összetartozás. Talán én sem küzdöttem eléggé. Nem voltam sokáig kitartó. Az is lehet, hogy keveset tettem a dologért. Évekig kerestem az okot, hová tűntek a barátok az életemből, hová lettek a gyermekkori pajtások, az átbeszélgetett éjszakák. Hiányoznak a közös csacsogások. A "Hogy vagy?" kérdés. A jó kis bulik, a világ megváltásának ötletei.

personal-804763_640.jpg

Már nem keresem a választ a miértre. Már csak kicsit kesergek az elmúlt időkön. Már nem hibáztatlak csak téged. Tudom, sokat hibáztam én is. Néha túl sok voltam. Nem azt mondtam, amit hallani szerettél volna. Nem úgy cselekedtem, hogy az neked jó lett volna. Keveset törődtem veled. Sajnálom. Hiányzol. Ez van.

Már nem lesz sosem olyan, mint régen. Egy váza ha eltörik, megragaszthatod, de a vonalak, a törés csíkjai mindig látszani fognak. 

Az új barátságokat pedig belengi a félelem, a remény, az előző érzése, mikor megégettük magunk. Nehéz kiérdemelni a bizalmat. Már fenntartásokkal kezelek mindenkit. Nem engedek be akárkit a kis világomba. Vannak felületes barátságok, ismerősök, ismeretlen ismerősök, közelebbi rokonok, haverok, de nem ugyan az. Mindenkinek életem egy kis szeletét mutatom csak meg, magam teljes egészében nem. Anyaként magányra lettem ítélve. Férjem és gyermekeim tartják bennem a barátság lángját égve. A remény él még bennem, hogy egyszer újra egy jó barátnőre lelhetek. Nem adom fel. Talán, majd, valamikor lesz még igazi barátnőm.

Vajon hány és hány anya mondhatja most ugyan ezt magáról? Van társa, gyermeke, családja, de a barátok eltűntek, mint a délibábok. Vagy talán nem is barátságok voltak ezek igazából, csak tünékeny illúziók? 

Barátnőt keresek...Anya vagyok, feleség vagyok. Talán valaki barátja is lehetnék.

#barátság #bloggerképző #ezfájt #őszintevallomás #bloggerélet

ReAd-blog

freedom-2237657_640.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://read-blog.blog.hu/api/trackback/id/tr515304230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nyírjeslakó 2019.11.13. 18:33:14

Az amerikai "Jó barátok" egyik szereplője nyilatkozta, hogy azért nem lehetséges a Jó barátok folytatása, mert az egy olyan élethelyzetről, olyan életkori állapotról szólt, amikor az embernek a barátai a családja. Aztán, amikor minden barátnak saját családja lesz, minden megváltozik. 68 évesen - saját élettapasztalatból - állíthatom, hogy ennél találóbb definíciót el sem tudok képzelni.

Mayerné Répási Adrienn 2019.11.13. 18:40:39

@Nyírjeslakó: Ez nagyon jó érv és elképzelhetőnek tartom, hogy ez áll a háttérben legfőképpen.
De remélem meg lehet cáfolni és a családon kívül lehet még barátot szerezni.

Billy Hill 2019.11.13. 18:50:38

Általánosítás következik, ami nem szép. De sok anyuka csak a gyerekéről tud beszélni, és ez sokakat (főleg olyan barátnőket, akinek még nincs gyermekük, vagy épp lombikoznak, vagy talán sosem jöhet össze nekik) nem érdekel (vagy csak bizonyos ideig érdekes), esetleg akár zavar is. Hasonló az is, amikor egy beszélgetésben minden második mondatot már nem lehet befejezni, mert a jelenlévő kicsire kell figyelni, instruálni, utánamenni, általában foglalkozni vele. Sokan megunják ezt, és kevesebb találkozást kezdeményeznek.

haromegesztizennegy 2019.11.13. 20:04:50

A jelenség létezik, ezt 4 gyerekes apaként mondom. Viszont azt is látom, hogy ha őszintén, színjáték nélkül mesél magáról, az életünkről, és gyerekekről is a feleségem bárkinek, akkor nagyon hamar talál értelmes beszélgető partnert a kornyezetünkben.
Nála meg lett volna az igény a régi csoport társakkal

Mancilla Pectoralis 2019.11.13. 20:05:04

Az eltérő élethelyzet sajnos ezt eredményezi. Amikor fiatalok vagyunk együtt járunk suliba(főiskolára),elkezdjük a munkát akkor még szinkronban vannak a barátok. Aztán valaki férjhez megy, gyereket szül és nem feltétlen ő az aki dobja a barátokat, hanem a barátok kopnak le. És nem azért mert a másik fél csak az esküvőről vagy a gyerekről tudna beszélni. Egyszerűen az emberek lusták, már nem teszik meg azt a pár lépést sem a másik felé,ha nem egy munkahelyen/suliban/szomszédban van. Elfelejtik szépen lassan aki nem a "szemük előtt van..

haromegesztizennegy 2019.11.13. 20:14:05

Nyírjes jól beszél, és a posztban írt jelenség létezik.
A feleségem egykori, vagy főiskolai barátnői szinte mind eltűntek vagy azért mert hasonló helyzetben vannak, vagy azért mert úgy elk*rták az életüket hogy hozzájuk képest a miénk egy idill és tükör melybe belenézni maga a pokol és szembesítés...

inflemsz laszlo 2019.11.13. 22:51:37

Sziasztok!

Szerintem a barátságokat nem szabad ennyire leegyszerűsíteni. Én 27 éves vagyok jelenleg, de hasonló korú embereknél is gyakran tapasztalom (akik nem feltétlen családosok), hogy értetlenül állnak a helyzet előtt: hova is tűntek a barátok? A legnagyobb baj az, hogy mindenki hajlamos a másikban keresni a hibát...elhagyott, nem keresett, nem voltam szem előtt, így már nem is voltam érdekes, majd jön a fájdalmas felismerés, mi van, ha nem is volt ez barátság? És ha az volt? Biztos, hogy te is mindent megtettél annak érdekében, hogy ez a barátság megmaradjon? Mert ez a kapcsolat is két emberen múlik, mint ahogy a párkapcsolat is. Félre kell néha tenni a sértődöttséget, a büszkeséget, fel kell emelni a telefont, és őszintén érdeklődni a másik iránt...és végül rájövünk, hogy nem omlott össze a világ attól, hogy mi kezdeményeztünk :)

Kiki8118 2019.11.14. 06:48:21

Hova lettetek (családos) barátok?
Csak saját tapasztalatokat tudok leírni. Általánosítani sem szeretnék, lehet, hogy csak én “fogtam ki”. Nincs gyerekem. Amikor megszülettek a barátnőim gyermekei, minden körülöttük forgott és ez jó is volt így. Később sem tudtunk soha nyugodtan beszélgetni/csacsogni, mert vagy a gyerek után rohangált, vagy pedig ha az apa vigyázott rájuk, ő jött be/hívta fel barátnőmet mindennel. Még ezzel is meg tudtam volna barátkozni. De az nagyon rosszul esett, hogy én sosem kerültem sorra. Amikor rám terelődött volna a szó, már etetés/fürdetés/alvás idő volt. Ha véletlenül el tudtam mesélni a problémám, végig kellett hallgatnom a kioktatást, hogy “Régen én is így gondoltam, de majd ha gyereked lesz, megtudod, hogy ez nem fontos...” stb. Én is tisztában vagyok vele, hogy gyereket nevelni nehéz és tényleg teljesen megváltozik a világszemlélet. De nekem az én “kis semmilyen problémáim” igenis nagy dolgok és jól esett volna, ha nem úgy válunk el minden alkalommal, hogy egy sz*rdarabnak érzem magam, akinek semmit sem ér az élete mert nincs gyerekem. És egy idő után már nem volt kedvem keresni őket.
Túl néhány csalódásom megtanultam, hogy ez tényleg csak hasonló élethelyzetben működik, családos-családossal

Botondbaba 2019.11.14. 08:18:02

Nekem egy dolgot volt fájdalmas olvasni: a szövetséget két t-vel. :(

MEDVE1978 2019.11.14. 08:18:19

Huszonéves koromban rengeteg barátom volt. Minden hétvégén buli, heti 2-3 sport, a sportos haverokkal is sokszor buli, a volt főiskolaiakkal, korábbi haverokkal stb. Feleségemmel tipikus fiatal pár kapcsolatot éltünk: évekig minden tavasz-nyár-ősz tele volt programmal, általában valamelyik társasággal. Utólag rémisztő látni, milyen könnyen eltűnt mindenki. Főként a család / utazás stb. miatt. Nekünk is gyerekeink lettek, már nem nagyon tudtunk leugrani a borfesztiválra / buliba / kiállításra / moziba spontán. Még a harmincas éveim közepe-végéig ment ez az életstílus (csökkenő intenzitással), de utána vége lett. Most már csak nagyjából 4-5 barátunk van, akivel tartjuk rendesen a kapcsolatot és nem mondjuk munkahelyi kolléga, akit úgyis látsz minden nap. Jó részüknek gyereke lett, más lett az érdeklődési köre (rekordrészeg haverom nagyjából 36 éves korára abbahagyta az ivást, egyre inkább a futásra koncentrált, életmódot váltott, már csak futós képeket posztol a fb-on. Megint másiknak elvitte a bank a lakását és tönkre ment az élete, rengeteg lány macskás öreglány szinglivé változott stb.

A legviccessebb jelenség az, hogy már az elvben sok szabadidővel rendelkező szinglikkel sem tudunk találkozni. Jövő héten mondjuk valamelyik hétköznap este, egyikünk tud vigyázni a gyerekekre, a másik tud találkozni. Ja, ő nem ér rá, mert hétfőn szerdán sport, kedden úgyis sok a meló, csütörtökön randi, pénteken meg a szüleihez megy.

Hát ilyen az élet, lehet, hogy szerencsésebb emberek, szerencsésebb társadalmakban jobban tudják tartani a kapcsolatokat, nekünk nem nagyon sikerült :(

Mayerné Répási Adrienn 2019.11.14. 08:20:05

@Botondbaba: Köszönöm az észrevételt, már javítom is.

rozsomák 2019.11.14. 11:41:54

Tetszik a poszt, mert őszintén belátja, hogy ő se tett meg mindent a barátság fennmaradásért...
De egyet nem értek...
Mi köze ennek az anyasághoz ? Szerintem semmi. Ha egy anya tisztában van azzal, hogy a barátnője nem azért a barátnője, mert odavan az anya kisbabuciáért, hanem más miatt, akkor arra oda kellene figyelni.
De ez nem anyaságfüggő.
Egy példa...
Nőismerősöm felhívta egy "barátnőjét" állásügyben. Eldumáltak vagy két órát, aztán kiszaladt a száján, hogy "te barinőm", mire az ismerőse : - Azt azért tudod, hogy már nem vagyunk barátnők, csak ismerősök.... 10 év alatt beszéltünk vagy 20-szor, de mindig én hívtalak fel, TE engem soha !! És most se miattam hívtál, hanem az állás miatt, vagyis magad miatt."

Vannak önző és önzetlen emberek.
A barátság is érdekek mentén szerveződik - az egyetlen emberi kapcsolat, ami nem kölcsönösségen alapul, az az anya-gyerek kapcsolat - az összes többi kölcsönösséget feltételez.
Akármi akármit mond, igenis mindegyik kapni is akar... segítséget, érzést, odafigyelést, váratlan meglepi vagy telefonhívás legyen az, tök mindegy.
Különösen érzékeny ez egy olyan személy esetében, aki addig a társaság központja volt, mert csinos, emiatt királynői attitűdjei voltak, aztán egyszercsak kezd megöregedni és rájön - először megsértődik, aztán talán leesik neki - hogy a külső se minden.

Szóval semmi köze ennek az anyasághoz.
Anyaként is lehet kapcsolatokat ápolni.

Kard 2019.11.14. 12:32:41

Szerintem ez nem csak az anyákra vonatkozik hanem konkrétan mindenkire.
Ha mérnök szemmel nézem mindenki életpályája egy (vagy inkább több) görbe a grafikonon. Amikor megszületünk mindenki az origóból indul. Azokkal tudunk könnyen barátkozni akikkel közel vannak az aktuális görbéink (anyagi, társadalmi, életkori szempontból). Ez az elején még könnyű mivel mikor gyerekek vagy épp tinédzserek vagyunk mindenki görbéje még közel van bár már a távolodás megkezdődik. Ahogy telik az idő nyílnak ezek az ollók és szépen távolodnak egymástól az emberek és lassan elkopnak a barátok. Esetleg jön egy-két új, mert próbálsz olyan embereket akikkel hasonló pontjában vagytok az életgörbéiteknek csak ugye a merítés már sokkal kisebb mint amikor gyerekek voltatok, mert akkor szinte mindenki ugyanabban a pontban volt.